2013. október 18., péntek

Azok a mágikus kezek

Zoli a mágikus kezű kutyaszitter. Ha a kicsik nagyon sírnak, ő csak felveszi őket pár pillanatra, és már csönd is van. (Nem is tudom mihez kezdenék nélküle.) Akárcsak a kisbabáknál nem lehet tudni, hogy miért sírnak, fáj a hasuk, nyűgösek, vagy megint olyan helyre tévedtek ahol nem találják a kijáratot. Az ember füle egy idő után már el tudja különíteni, hogy melyik sírás kb. mit jelent, de  néha úgy megcifrázzák, hogy a frász jön rám. Ami a leggyakoribb, az a "Segítség hol vagyok, nem tudom, hol vagyok!" című dallamos visítás.(Miközben ezt írom, hallom, hogy Zoli altatódalt énekel a kicsiknek - ez egyébként engem is szórakoztat -, mert valamiért órák óta megy a hiszti :-)
Egyébként az óriásbébik lábának körfogata 1 nap alatt megduplázódott.  Már majdnem felállnak apró elefántlábaikra, sőt néha esküdni mernék, hogy nyílik a szemük. Tudom, hogy még nem lehet, mégis olyan. Főleg a blue szukánál, aki úgy van "kisminkelve", mintha nyitogatná a szemecskéjét.


Kisbaba-kutya relaxációs tréning Zoli módra :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése