2021. március 21., vasárnap

Arcanum VIII. avagy a collie magyarországi történetének nyolcadik része

Figyelem! Figyelem! Barry z Peresa nevű hosszúszőrű collie kan származása továbbra is nagy erőkkel kerestetik! Barry z Peresa 1968 körül született, Csehszlovákiából importálták a Lajta-Hansági Állami Gazdaság kutyatenyészetébe. 1970. június 7-én rendezett Mosonmagyaróvár CAC-on biztos, hogy ki volt állítva. Ha van bárkinek olyan katalógusa, törzskönyve, vagy bármi dokumentuma, amin fellelhető mindkét szülője, sírva kérem juttasson el hozzám egy másolatot!

A leközölt törzskönyvekben, adatokban még mindig lehet hiba! Folyamatos töltés és javítás alatt állnak! Egyelőre csak tájékoztató jellegűek! 

A cikk-sorozat korábbi részei: 1. rész2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész

Nah... folytatván a korábbiakat... A collie hazai népszerűségének és populációjának növekedéséhez az 1970-es években két dolog járult hozzá. Az egyik mindenképpen LASSIE...

A lassie; egy skót szó, mely kisleányt, fiatal lánykát jelent. Ez a kifejezés az 1800-as években volt divatban, nem kizárólagosan angol nyelvterületen. Számos korabeli magyar irodalmi műben, újságcikkben is találkozhatunk vele, pl. "egy kedves kis lassie sétált át az úton kosárkával a keziben". 

Amikor a XIX. század elején / közepén elkezdődött a fajtatiszta állatok tenyésztése, előszeretettel adták a Lassie nevet nőstény lovaknak, illetve bármilyen fajtájú szuka kutyának. Ha átböngésszük a régi collie törzskönyveket, már az 1800-as évektől találhatunk rengeteg Lassie nevű kutyát. Lassie első történetének megjelenése is kb ekkorra tehető. Hiszen nem Eric Kinght volt az első, aki egy Lassie nevű hős colliet említ irodalmi műben. 1859-ben jelent meg Elizabeth Gaskell: Féltestvérek című könyve, melyben Lassie a collie szuka megment két elveszett testvért. 

A megmentő hős collie később egy dokumentált igaz történet kapcsán is megjelenik. A történet szerint, 1915-ben - az I. Világháborúban - Anglia partjainál a németek végzetes csapást mértek egy hajóra. A rengeteg partra mosott áldozatot nem győzték felhalmozni a parti városka halottasházában. Nem is fértek el ott mind, ezért a helyi kocsma tulajdonosa felajánlotta a pincéjét. Amikor a holttesteteket elhelyezték a kocsma  padlóján, a kocsmáros collieja Lassie, odament az egyikhez és nyalogatni kezdte, majd melléfeküdt, hogy melegítse. Ezt a kutya több mint fél órán át csinálta, mire a halottnak hitt tengerész magához tért. Miután észrevették, hogy még él, kórházba került, és teljesen felépült. Később visszatért a kocsmába, hogy megköszönje a kutyának, hogy megmentette az életét. A tengerész számos helyen megosztotta történetét. Rövid novellák, inspiráló mesék, újságcikkek, de még hadi-könyvek is megörökítették a hős collie szívmelengető történetét, mely ezután hazafiasságot ösztönző mítosszá vált, a háborús sérülésekből lábadozó, morális válságban lévő Angliában.  

Valószínű ezen történetekből inspirálódva írta meg Lassie a skót juhász történetét egy rövid novellában 1938-ban Eric Kinght. Az újságban megjelent sztorinak akkora sikere volt, hogy két évvel később - 1940-ben - könyv formájában is megjelentették. Majd 1943-ban 'A' kategóriás hollywoodi sztárokkal leforgatták az első filmet, Lassie hazatér címmel. Ezután a filmipar és a különböző médiumok ontani kezdték a Lassie produktumokat. Több film, rajzfilm, sorozat, képregény, és rádiójáték született belőle. 

Magyarországon a könyv és a film is pár évvel a II. Világháború után jelent meg. Akkor pedig hiába is lendítette volna fel a keresletet a colliek iránt, nem volt az országban a fajtából egy sem. A film nem kapott túl nagy publicitást, így itthon csak a könyvből ismerhették Lassiet. Az amerikai Lassie sorozatok nem jelentek meg Magyarországon, és a következő mozifilm magyar bemutatója is még jó sokáig váratott magára. A 'Bátor mint Lassie' hazai megjelenését 1956 októberére időzítették, így az is elsikkadt az események árnyékában. Ezután jó darabig nem igazán hallani Lassieről, majd...

1972-től megjelent a népszerű Képes Újság képregénye, a Lassie hazatér. Majd Knight könyve bekerült az ajánlott irodalomba, ezért  - hosszú idő után - 1975-ben nagy példányszámban újranyomták a könyvet, és rádiójáték készült belőle. 1978-ban pedig hatalmas csinnadrattával megérkezett a magyar mozikba a Varázslatos Lassie című film.  Az egész család számára élvezhető ifjúsági filmek alig szerepeltek a mozik kínálatában, pedig hatalmas volt az igény rá.  Lassie a hetvenes években minden létező tömegkommunikációs platformon megjelent itthon, így minden réteget elért. Miután a hűséges, okos munkás-eb ideológiailag is megfelelő története a német és a szovjet mozikat is letarolta, Lassie ismertsége és népszerűsége az egekbe ugrott.

(A Kutya, 1969. március)

(A Kutya, 1978. 6. és 7. szám)


Ráadásul a collie egyre több reklám-anyagban is feltűnt, és ahogy már korábban említettem, az ismert emberek is propagálták a fajtát. (A Kutya évkönyv, 1974) 

Mindez elég inspirációt adott ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek a fajtára. A valódi népszerűséget azonban az hozta meg, amikor élőben látták őket. Ahogy a hazai populáció növekedett, és már az utcán is lehetett látni igazi Lassiet, - olyat amit addig csak könyvekben, újságokban, meg filmekben - na az indította el igazán az őrületet. Ahogy ezt a lentebbi levél is jól példázza. 

(Kincskereső, 1977.12.01. / 9. szám)

A kereslet csak nőtt, a tenyésztők pedig nem tudták kiszolgálni azt. És mi történik egy fajtával, ha kereslet jóval nagyobb, mint amit a tenyésztői társadalom ki tud szolgálni? Megjelennek a szaporítók. 

A szaporító szó a 70-es években tűnik fel először. Ekkor kezdik el a szaklapok taglalni a különbséget tenyésztés és szaporítás közt. Megjegyezném, hogy a háború előtti kutyás anyagokban, amikor a tenyésztés anyagi vonzatáról beszélnek a nemes urak, mindig kiemelik, hogy sosem szabad nézni a kutya árát, csak a minőségét. Erre igen gyakran felhívják a figyelmet, úgy ahogy a törzskönyv fontosságára, és a kutyák egészségére is. A 70-es évektől megjelenő szaporítók minderre fittyet hánytak, legtöbbjüknél főleg a pénzszerzés volt a cél, így kialakult az a jelenség, amit a mai napig ismerünk. 

De mindig voltak olyan valóban elhivatott tenyésztők, akiknek azért fontos volt a fajta minősége, valamint az állomány egészségügyi, küllemi helyzetének javítsa is.

Egyértelmű, hogy a '60-as évek két legmeghatározóbb collie tenyészete; a Lágymányosi (tenyésztő: Dr. Kubinszky Ernő) és a Kerteskői (tenyésztő: Simor György) kennelek voltak. Simor az évtized végére felhagyott a collie tenyésztéssel, más fajtára váltott. Kubinszky viszont még legalább 15 évig aktívan részt vett a fajta hazai tenyésztésében.

A jelenleg rendelkezésemre álló információk szerint a háború után az első import colliet Kubinszky doktor hozta be. Ez a tricolor kutya - Ambra Jivi - lett a Lágymányosi kennel alapító szukája, legalább három alom született tőle. Ambra Jivi apai ágon féltestvére volt Simor György kennelalapító sable szukájának, Zeggi z Ovci Farmy-nak. (Részletek a linkekre kattintva, és a lentebbi import táblázatban.) A két csehszlovák szuka felmenőit vizsgálva most már láthatjuk, hogy a modern magyar állományt megalapozó cseh importok milyen régi angol vonalakból származtak. Olyan angol kennelek kutyáira bukkanhatunk felmenőik közt, mint a; Southport, Parbold, Eden, vagy a Laund. Ezek a kutyák nagyjából ugyanazokból az angol vonalakból voltak, mint a háború előtti magyar állomány. Ami mondjuk nem is meglepő, tekintve országaink szoros kapcsolatát ez ügyben. Hozzávetőlegesen 120 éve adjuk-vesszük a colliekat egymás közt. (Milyen szép lenne egyszer ezt egy közös rendezvénnyel megünnepelni.) Ezekkel a csehszlovák importokkal tehát tulajdonképpen visszakaptuk a korábban megsemmisült állományunk egy darabkáját. 

(A Kutya, 1973. október és Bíró András: A 100. év elé..., 1996)

A hetvenes évek legelején jelenik meg a hazai collies életben a Zvekán házaspár, Zvekán József és felesége. Eleinte még nem önállóan, hanem Kubinszky doktorral (Lágymányosi kennel) kooperálva tevékenykedtek. Kutakodásaimra alapozva azt gondolom, hogy a két tenyésztő házaspár először a Lágymányosi "N" alom során működött együtt. Az almot a Zvekán házaspár nevelte fel, és meg is tartottak belőle egy szukát (Lágymányosi Nicollie, szül. 1971.01.06.), akitől később legalább 5 alom született. 

(Képes Újság, 1973. március 17.)

A hetvenes évek legelején közösen hoztak be egy sable cseh szukát (Etta z Marantu), és egy igen meghatározó cseh tricolor fedezőkant (Iron z Marantu), akitől 1973-1978 között legalább 20 hazai alom született. A Zvekán házaspár 1973-ban és 1974-ben - a II. VH után - elsőként importált blue merle kutyákat, náluk született az első merle alom. 

(A Kutya, 1975. április, 1976. március és 1979 szeptember)


Az első almok 1972-től, Lágymányosi-Khán kennelnév alatt jöttek le. Zvekánék a collien kívül később foglalkoztak bobtailok és sheltiek tenyésztésével is, utóbbit szintén Kubinszky doktor közreműködésével. Az első Lágymányosi-Khán alom Kubinszky német import szukájától (Bella vom Herrnholz) született. Azután valami történhetett, mert 1974-ben különvált a két kennel. Kubinszky doktor ismét Lágymányosi kennelnéven tenyészt, és megszületnek az első Khán almok, a Lágymányosi-Khán almok betűrendes haladását folytatva. 

(A Kutya, 1974. augusztus, a képen: "CAC, Lágymányosi Khán Ottó Jacky, másfél éves collie kan, Tenyésztő: dr. Kubinszky; tulajdonos: Kókai (Bpest.) Simai István felvétele") Bakker mekkora lehetett ez a kutya?

Zvekánék forgószélként érkeztek a hazai collies életbe. A zsigereimben érzem azt a hatalmas energiát, amivel belevágtak ebbe az egészbe, és ami több éven át ki is tartott. Fontos megemlítenem velük kapcsolatban, hogy bár a legtöbb helyen csak Zvekán József neve szerepel mint tenyésztő, egyáltalán nem elhanyagolható a felesége szerepe sem, hiszen jól láthatóan igen aktív részese volt a tenyésztésnek. Sőt! Jegyzem meg.... akárcsak a Kubinszky házaspár esetében. 

A teljesség igénye nélkül...

Lágymányosi-Khán és Khán almok 1972-1978 között

Zvekánék almainak vizsgálata során mellékinformációkból sikerült rájönnöm valamire, az 1971-es budapesti világkiállítással kapcsolatban... 55 hosszúszőrű collie volt nevezve ugye, ebből 13 magyar tenyésztésű. A legjobb helyen magyar kutyák közül a már említett Cservenkai Aga végzett, a világgyőztes kan és a fajtagyőztes pedig; Black Royal Rovelty z Gatebeckparku lett. A világkiállítás után született tőle alom a Lágymányosi-Khán, és a Virányoshegyi kennelben, illetve két kölyköt is importáltak tőle a későbbi években. 

(Népszabdság, 1973. január 14.)


A Zvekán házaspár aktívan részt vett a hazai collies életben, és igyekeztek népszerűsíteni a fajtát. Zvekán Józsefnek rendszeresen jelentek meg írásai az A Kutyában. Ezen kívül ő volt a Collie – Schnauzer Szakosztály collie titkára 1976 és 1981 között. (A szakosztályban egyébként ahogy látom elég pezsgő élet folyt. Rendszeresen szerveztek összejöveteleket előadásokkal, programokkal. Volt pl. elméleti és gyakorlati ringdresszúra oktatás, képes, filmes úti beszámoló külföldi  kiállításokról, más országok állományáról, egyéb fajta-rendezvényekről, de rendszeresen tartottak kiállítási eredmény-értékelő diskurzusokat is.)  

(A Kutya, 1976. / 9. szám)


(A Kutya, 1978. / 9. szám)


Arra egyelőre nem sikerült rájönnöm, hogy mikor és miért fejezték be a collie tenyésztést. 1981-ben egyszer csak hirtelen eltűnnek. Ők is és a kutyáik is.... Vajon mi történhetett? Hova lettek Zvekánék?

A Zvekán házaspár import kutyái mind Csehszlovákiából érkezett hazánkba, akárcsak a legtöbb akkori import collie. Ott viszonylag sok volt az angol kutya, főleg keleti blokk más országaihoz képest. Több olyan kutya is érkezett tőlük, akinek legalább az egyik szülője, vagy nagyszülője angol volt. Minimum 7 import collie apja volt például Alan z Metmary, akinek négy nagyszülőjéből három, angol kutya volt. Szóval azért csepegett be angol vonal elég rendesen.

Alan z Metmary (csehszlovák sable kan, született: 1967.04.22.) 

Voltak 100%-ban angol vonalú Magyarországra importált cseh kutyák is, főleg Ladypark, Dunsinane, Rokeby, és Corydon vonalakból, mint pl. Sulyok Imre (Rovelburgi) két cseh import féltestvér kutyája; Evendawn Sussi Tatranska Romanca (Digger of Dunsinane x Dairymaid of Dunsinane) és Shenon Ajax Tatranska Romanca (Leepark Starstone x Dairymaid of Dunsinane)

Egy kis statisztika szerűséget nézve:

Import colliek 1960-1969 között: legalább 12 kutya (5 kan, 7 szuka) javarészt sable, néhány tricolor, származási ország szerint: 6 Csehszlovákiából, 2-3 a Szovjetunióból, 2 Németországból, 1 Lengyelországból. 

Import colliek 1970-1979: legalább 41 kutya (21 kan, 20 szuka) javarészt sable, néhány tricolor, 3 blue merle, származási ország szerint: 33 Csehszlovákiából, 2-3 Jugoszláviából, 2 Angliából, 1-2 a Szovjetunióból, 1 Németországból. 

Az import colliek és almok listája 1958-1980 közötti időszakból ITT elérhető! Még szerkesztés alatt!

Ami még feltűnt egyébként a Khán kennellel kapcsolatban, azok a nevek. Baromi jó neveket adtak! Stipi-stopi az összes! Na jó kivéve talán a Khán Klu-Klux-Klan. Ez ma már valószínű kiverné a biztosítékot. Nem valami PC. Meg egyébként se. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy régen hogyan, s mi alapján adtak nevet a kutyáknak. Ma már elég szabad a gondolkodás ezzel kapcsolatban. Bár vannak fő csapásvonalak, szokások, alapvetőn változatos a névadás.  

Az  A Kutyában 1969-ben megjelent egy ajánlás (dr. Balássy Zoltán: Milyen nevet adjunk a kutyának?), hogy milyen szempontok szerint javasolt nevet adni a kutyáknak. Vonatkozott ez a törzskönyvi nevekre éppúgy, mint a hívónevekre. Ez a javaslat, vagy inkább szabályzás határozta meg a következő évtizedek névadási trendjét. A legfontosabb, hogy a "kennelnév ne leplezze le a tenyésztelep tulajdonosának nemzetiségét. Magyar tenyésztő válasszon magyar kennelnevet... még ha a tenyésztelepen más nemzetiségű kutyafajtát tenyésztenek is". Jelölje pl. a helyet ahonnan származik. Nem Angliát persze ha onnan, de Bugacpuszta simán lehet. Vagy válassza a tenyésztő a saját vezetéknevét, vagy egy személyéhez kapcsolódó szót, esetleg képző segítségével egészítse ki azt .....-házi, ......-vári -ra. 

(Dunántúli Napló, 1976. augusztus)

A kutyanevek, főleg a törzskönyvi nevek adása elég népszerű téma volt, elemezték őket minden szempontból. Nagyon izgalmas nyelvészeti fejtegetéseket lehet olvasni a témáról, tele apró érdekességekkel. Az egyik írás pl. megemlíti, hogy lajstromozott kennelnevet 1920 óta használnak a tenyésztők, de hazánkban hivatalosan csak 1960-ban vezették be. A Lassie név elég népszerűnek számított, J. Soltész Katalin ki is tér rá alábbi tanulmányában. 

(Magyar Nyelvőr, 1970 / 3. szám, J. Soltész Katalin: Kutyanevek 1969. részlet)

Miközben a kutyaneveket vizsgáltam, többször találtam leírást arról, hogy miért adtak a kutyáknak bizonyos neveket, legfőképpen olyanokat, amik összefüggenek a vízzel. Folyók, patakok, tavak neve pl. A vízzel kapcsolatos név - a hiedelmek szerint - védelmül szolgált a korszakot rettegésbe tartó veszettség, vagyis avétos megnevezésén a víziszony ellen ellen. 

"Ami a folyónevek veszettség elleni védőerejét illeti, egyszerű analógiás eljárásról van szó, amely Európa-szerte ismeretes. A betegség egyik tüneteként, a torok majd a nyelőcső görcse miatt a kutya képtelen vizet inni, népiesen fogalmazva „irtózik a víztől". Viszont ,,a jószág . . . nevének kiviseli természetét" (Luby Margit: A pásztoréletről. Nyr. 66:35). Ezért ha folyóvíznevet kap, nem irtózik a víztől, azaz nem veszik meg. Európai példák szerint megfelelő védelmet nyújthat maga a víz szó is."  - J. Soltész Katalin: Kutyanevek 1969.

Márpedig a hetvenes években a veszettségtől való félelem meglehetősen indokolt volt. Miután az A Kutyában elég sok cikket találtam a veszettségről, utánanéztem a korabeli sajtóanyagokban mennyire volt jelen itthon a betegség, de semmi. Nagy olvasottságú orgánumok (napilapok pl.) nem említették, hogy lenne veszettség Magyarországon. Pedig...

"Hazánkban a XX. század elején a veszettség ún. urbánus („városi”) járványtani formájában volt jelen, ami azt jelenti, hogy a vírus elsősorban a kutyák, macskák körében volt gyakori. Az 1930-as évekre néhány szigorú hatósági intézkedés (így a betegség bejelentésének kötelezővé tétele, az ebnyilvántartás és az ebek évenkénti kötelező védőoltásának bevezetése) eredményeként Magyarországon a veszettségnek ezt a formáját sikerült felszámolni. A XX. század közepén azonban észak felől a vadon élő rókák állományában jelent meg a vírus. A betegség 1966-ig csak szórványosan fordult elő, ám ezt követően a Dunántúlon robbanásszerűen jelentkezett, így az 1970-es évekre már az egész ország fertőzötté vált. Járványtani szempontból ezt a formát szilvatikus („erdei”) veszettségnek hívjuk, ilyenkor alapvetően vadállatok körében terjed a vírus, de alkalmanként átadhatják a fertőzést háziállatoknak is." - veszettsegmentesites.hu

A betegség olyannyira jelen volt, hogy az A Kutya folyamatosan közölte a figyelmeztető cikkeket, a kertekbe is betörő veszett állatokról. Vagyis a kutyák még otthon, a kertben sem voltak biztonságban. A kutyatartók közül viszont még így is sokan voltak, akik elbagatellizálták a helyzetet és nem oltatták be az állataikat. Pedig elvileg kötelező volt és elmulasztását erősen torolták. Évente kiírtak egy dátumot, hogy meddig kell beoltatni a kutyákat, a határidő lejárta után pedig a főállatorvos elrendelte a kimaradt kutyák kiirtását. Mindeközben... a veszettségről, sokan azt hitték, a szomjúság meg az éhiség, a forró étel, vagy a párzás hiánya okozza, amit gyógyfüvekkel, népi gyógymódokkal ki lehet kezelni ("kutyaharapást szőrivel"). 

Persze tudom, hogy mindez nem tartozik szorosan a colliehoz, de nagyon érdekes fajtakutatás közben figyelni a kutyatartási kultúra, a kutyákkal kapcsolatos általános gondolkodás, vagy tájékozottság alakulását Magyarországon. Hiszen sok dolog amit ma már természetesnek gondolunk, pár évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem volt az. 

(A Kutya, 1979. február, Szelíd halál a kert alatt)


(A Kutya, 1979. március)


(A Kutya, 1969. december)


Az újságcikkekből jól kitűnik, hogy milyen egyéb egészségügyi veszélyek leselkedtek a kutyákra a 60-70-es években. A veszettségen kívül a kutyatartók küzdöttek a szopornyicával, az élősködőkkel és a gyógyszer-hiánnyal. Kutya-gyógyszereket ugyanis alig lehetett kapni, legtöbbször haszonállatoknak szánt kemikáliákat adtak nekik, ami gyakran káros, esetenként pedig végzetes volt. Sok volt a baleset, a fizikai sérülés, a mérgezés, és a lenyelt idegen test esete. 

Nagyon elkanyarodtam, sorry... visszatérve még egy gondolatra a colliehoz...  

Elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi foglalkoztathatta a hetvenes években a collie tenyésztőket? Már az általánosságokon túl. Az egyik egyértelműen látom a fül kérdés volt. A hetvenes években a túl könnyű, felálló fület tűzzel-vassal próbálták irtani. Ettől függetlenül... ha megnézzük a colliekat az évtized elején meg a végén, megállapíthatjuk, hogy elég nagy küllemi változáson ment keresztül a hazai állomány. A nyolcvanas évekhez közelítve már látni olyan kutyákat, akik egyértelműen megütötték az akkori nemzetközi mércét. Az évtized második felében pedig már jeletek meg olyan írások, melyek kifejezetten a  fajta küllemét, eleganciáját méltatták. Persze továbbra is a hasznosság volt a fő. Ha mást nem "az élő természetet képviseli a természettől elidegenedő ember otthonában". De azért lassan kezdett nagyobb hangsúlyt kapni más perspektíva is. 

"FIGYELEM! Intelligens, elegáns megjelenésű kutyát akar? Skótjuhászt vegyen! ...." - a Rovelburgi kennel hirdetéséből, 1974.

(A Kutya, 1979. október)


(A Kutya, 1976. / 6. szám)


(A Kutya, 1979. szeptember)


(A Kutya, 1976. / 6. szám)


(A Kutya, 1978. / 10. szám)


(Kennel-hirdetés kutyakiállítási katalógusban, 1980. szeptember 28.)


(Katalógus: Budapest CACIB, 1971. május 9.)


(Katalógus: Budapest CACIB, 1974. szeptember 1.)



Hát mára ennyi. Folyt. köv.

Szeretnék óriás köszönetet mondani Nagy Margitnak a hihetetlen sok segítségért, Nagy Ilinek (Fontaneblui) és Kakas Timinek (Lucky-Luke), valamint a nemzetközi collie-történeti kutató csapatnak a felbecsülhetetlen információkért! Legfőképpen... Thank you so much Zdenka for your help!

UI. Sajnos a hetvenes években a legtöbb fotóhoz nem írták oda a rajta szereplő kutya nevét, akkor sem ha címlapon volt. Annyit írtak max., hogy "Címlapon: egy igazi skót....". Hát köszi! Szóval ha valaki véletlenül  tudja, kik azok a kutyák, akinek a képéhez nem írtam nevet, ne tartsa magában!