A mai napon kiderült, hogy Maddox után megvan a második apportos kutyám. Ivy talált a kertben egy ezer éves játékbékát (ami szerintem korábban Maddoxé volt) és azt hurcolta össze-vissza. Gondoltam megpróbálom neki dobálni. Ha van bármi apportkészsége, az most kiderül. Eldobtam, ő utánarohant, és egy kis kitérővel hozta is vissza. Legalább tízszer dobtam el neki, és ő minden alkalommal visszahozta. Nem ráncigálta amikor el akartam venni tőle, hanem szépen letette elém. Ezt szerintem nem az anyjától örökölte (bár elég sok jó apportos kölyke van), mert Win a mai napig nem teljesen érti miről szól ez a játék. Eldobom neki, ő rohan utána majd vissza, de játék marad ott ahova dobtam. Ja, és közben ezerrel ugat. Flesh detto. Jól kifárasztottam a kis Ivyt. Reggel óta kint van a kertben, mindenféle programot csináltam neki és a nagyoknak is. Nekik ez a karácsonyi ajándék. Sok törődés, simi, játék és finom falatok, persze csak kutyáknak való.
2013. december 25., szerda
2013. december 23., hétfő
Szuri, Szőr és Lélekvándorlás
A télen született alomnál az a "legjobb", hogy a kölykökkel kapcsolatos teendők rendre összecsúsznak a karácsonyi előkészületekkel. Mindig adódik valami tennivaló ilyenkor, ami miatt még karácsony előtti nap is muszáj rohangálni. Emlékszem 2 éve karácsonykor volt nálam az első alom, a kicsik még csak pár hetesek voltak 24-én. Az ünnepi asztalt meg is kellett bontanom, hogy hazajöjjek szopiztatni a babákat. Már nem nekem természetesen hanem Winnek. Mikor hazaértem láttam, hogy Win megelőzött és mindent lebontott ami az útjába állt, hogy a kicsikhez férjen.
Visszatérve a mai napra. Elérkezett az újabb oltás és féreghatás napja, így felkerekedtünk Ivy-val és elzarándokoltunk az állatorvoshoz. Nagyon büszke voltam rá, olyan jól viselkedett. Az autóban meg se nyikkant, nem volt se hányás, se pisi se kaki. Az orvosnál rengetegen voltak, elég sokat kellett várakozni, de Ivy türelmesen, egy hang nélkül ült a pulton ahova feltettem. Pedig egy macska irtó hangosan nyávogott, mire az összes kutya ugatni kezdett, jó nagy hangzavar volt, de Ivy meg se rezzent. Inkább azzal volt elfoglalva, hogy megdöntse az egységnyi idő alatt adott legtöbb puszi rekordját. Meg is jegyezték, hogy milyen nyugodt, kedves kiskutya. Végre bejutottunk és végre Ivy életében először igazán jól érezte magát egy rendelőben. Eddig volt amikor a vizsgálat volt kellemetlen, volt amikor az orvos nem volt éppen kedves vele (és akkor nagyon finoman fogalmaztam). Amíg az ember meg nem tapasztal néhány olyan állatorvost, aki a kutyában csak a pénzt látja és nem egy érző lényt, addig el sem tudja képzeli, hogy mekkora kincs a jó állatorvos. Én már (kis drámai túlzással) vagy 100 állatorvost megjártam, így pontosan tudom milyen a jó doki. Az aki kedves a kutyával, aki igyekszik megnyugtatni, aki finoman nyúl hozzá, aki megajándékozza a jó viselkedésért, közben pedig kiváló szakember. Ezért ragaszkodom bizonyos helyekhez, bizonyos orvosokhoz. Így az ünnepek alkalmából, hagy fejezzem ki ezer hálám és köszönetem, az olyan elhivatott, valóban állatszerető dokiknak, mint Dr. Balázs Bence és Dr. Király Péter, meg persze az olyan nagy-tudású (nem pejoratív értelemben!), a kutyákhoz hihetetlenül értő asszisztenseknek, mint Lukács Adrienn. Hosszú évek során velük megjártam mennyet és poklot egyaránt. Nekik köszönhetően Ivy a vizsgálat és a szuri alatt is mérhetetlenül nyugodt volt (szerintem észre sem vette, hogy megszúrták), majd teljes csöndben hazaautóztunk, evett kicsit majd lefeküdt aludni.
Közben az anyja darabjaira esik szét, ugyanis a nagy hormonális libikóka után Win - mint minden szuka a szülést követően - úgy döntött nem kíván tovább szőrös maradni, és teljesen levetkezik. Másfél órán keresztül teljes erőbedobással fésülgettem. Az eredmény egy kopasz csirke és egy zsáknyi szőr, amiből még egy teljes collie, de legalább egy nagypárna kijönne. És még csak a fele jött ki!
Lehet, hogy a következő sorokat az ünnepeket körbelengő illetve a bennem tomboló szentimentalizmus váltotta ki belőlem, de azért leírom. A címre visszautalva; nem vagyok egy spirituális alkat, a lélekvándorlásban sem nagyon hiszek, de amikor Ivy megszületett, akkor olyan furcsa érzésem volt, mintha már ismernénk egymást. Első blikkre Sophie-ra gondoltam. Nem azért mert úgy hasonlít rá, igazából nem tudom miért. De ma délután, amikor tettem-vettem és Ivy egyfolytában a lábam alatt volt, majd rászóltam, hogy álljon odébb, és ő rám nézett, valami egészen különlegeset láttam a tekintetében. Az egész viselkedése, habitusa és a tekintete... Brandy nézett így rám mindig. Brandy a második colliem volt (majd később írok róla részletesen, most képtelen vagyok). Elvesztése olyan fájdalmat okozott nekem ami szavakkal leírhatatlan. Már több mint 6 éve meghalt, de még most is a sírás fojtogat ha rá gondolok. Nem szeretek párhuzamot vonni vagy hasonlóságot keresni két kutya között, főleg ha az egyik már nem él, de Ivy olyan hihetetlenül hasonlít Brandy-re, hogy az elképesztő. Kicsit küllemre is (ami nem olyan meglepő, hiszen rokonok), de viselkedésre mindenképpen.
Néha elsétálok a régi házhoz ahol laktam és nosztalgiázok picit. Nem a lakás hiányzik, nem is a szomszédok vagy a környék, hanem azok az idők, amiket Brandyvel töltöttem ott. Eszembe jut amikor ugrándozott séta közben, amikor hozta nekem az üres palackokat, hogy dobáljam, amikor odabújt hozzám, ha szomorú voltam, amikor a szemembe nézett és pontosan tudta mit gondolok. Mikor Ivy-ra nézek ugyanazt látom mint Brandy-n. Ugyanazt a rajongást, azt a hihetetlen szeretetet, mintha valami karmikus kapcsolat lenne köztünk. Talán ezért nem akartam tőle megválni soha egy pillanatig sem.
2013. december 22., vasárnap
Az első éjszaka egyedül
Ivy tegnap nem is értette hova lett mindenki. Eleinte picit kétségbeesett, de hamar feltalálta magát. Éjszaka ugyan egy kicsit sírdogált, de magam mellé vettem, megsimogattam, beszélgettünk keveset, utána már nyugodtan aludt. Folyamatosan jön utánam mindenhova, egyfolytában a lábam alatt van, mint egy rendes collie :-). Akinek van, tudja miről beszélek. Egyébként egész jól elvan. Amikor már csak egy baba marad nálam, nem zárom külön. Meg kell szokni a többi kutyát, ezért ma ki is engedtem hozzájuk a kertbe. Az anyja minden lépésnél ott volt és felügyelt. Flesh elég érdeklődő volt, Maddox már kevésbé, őt éppen lekötötte egy hatalmas tujadarab amit pár perccel azelőtt szakított le valahonnan.
Kicsi Ivy Flesh és Win közé "szorulva"
2013. december 21., szombat
Mi öten
Az elvihető kutyák száma a mai nappal a nullára csökkent. Így maradtunk mi öten. Ivy, aki a mai naptól teljes jogú tagja a családnak, illetve a falkának. Valamint Winnie, Flesh és Maddox. No meg persze én. Nagyon remélem, hogy kicsi Ivy hamar túlteszi magát a megrázkódtatáson, hogy a testvérei elköltöztek, de szerintem nem lesz gond. Most már a nagyok közt kell helyt állnia, és meg kell kezdenie a beilleszkedést a falkába. Én mindenesetre azon leszek, hogy a lehető legsimábban menjenek a dolgok.
Szóval drága Ivy, Isten hozott nálam!
Isten veled Malika!
A babák ma lettek 10 hetesek. Kókuszka már lassan két hete elhagyta a házat, a mai napon pedig búcsút intettem Maleficentnek, azaz Malikának is. Ez a kiskutya hihetetlen nagy egyéniség, játékos kis vadóc, de közben meg egy iszonyatosan szeretni-való, bújós tündérke.
Drága Malikám!
Rettenetesen fogsz nekünk hiányozni, sőt még csak pár perce tetted ki a lábad, de már most hiányzol. Kívánok neked nagyon-nagyon boldog életet, és minden jót amit az élet adhat Neked! Szeretlek kicsi kincsem! A mielőbbi viszontlátás reményében búcsúzom most Tőled.
Malika első képei; a születése utáni pillanatokban...
...és 10 hetesen, a velünk töltött utolsó pillanatokban
2013. december 19., csütörtök
Játékosság
A babák nagyon szépen fejlődnek. Szombaton lesznek 10 hetesek, a súlyuk elérte a 6 kg-ot. A legnehezebb most már nem az etetés, vagy más vegetatív dolgok, hanem a rengeteg foglalkozás, játék amit napi szinten igényelnek. Bár adok nekik rengeteg szórakoztató eszközt; játékot, rágókát, és egymással is remekül elvannak, azért azt szeretik a legjobban, ha valaki játszik velük, mert semmi sem izgalmasabb számukra mint az ember. Nagyon kíváncsiak, minden érdekli őket. Állati édesek amikor nem értenek valamit és attól teljesen bepörögnek.
Azt hiszem az eddigi szocializációjuk elég jól sikerült. Az emberektől abszolút nem félnek, sőt láthatóan igen jól érzik magukat ember-társaságban. A többi kutya iránt is aktívan érdeklődnek, ma Yzma féltesójukkal váltottak pár szót. Elég magabiztos kölykök. Amikor valami mozgás van az utcán, és ők a kertben vannak, úgy pózolnak, feszítenek, figyelnek, jeleznek a kerítés mentén mint a nagyok. Nejlonzacskót rázok, porszívózok, bármit csinálhatok, ők meg se rezzennek.
Jelenleg napi háromszor esznek, rengeteget alszanak és játszanak. Minden nap átnézem őket alaposan, hogy minden rendben van e velük. Hamarosan aktuálissá válik a következő oltás és féreghajtás is.
2013. december 16., hétfő
2013. december 15., vasárnap
Papírok közt
A két kislány végre túltette magát bátyjuk távozásán, visszatért a régi rend. Végre esznek is rendesen. Közben arra is rájöttem, hogy nem feltétlenül csak a nagy bánat volt az oka annak, hogy nem ettek meg mindent maradéktalanul, túl sok tápot tettem ki nekik. Miután már 9 hetesek, áttértem a napi háromszori etetésre. Kaptak pár rágókát is (kiscipőt meg egyebeket), ami leköti őket, ha netán unatkoznának. Állati édesen játszanak velük, persze ha előveszem a kamerát rögtön abbahagyják. A szobatisztaság felé vezető út szintén jól halad. Ha szobájukban rájuk jön a kaksizás, minden alkalommal bemennek a ládába és ott végzik el a dolguk, a szoba többi része mindig tiszta. Ez nekem is nagy könnyebbség, mert a láda nagyon könnyen tisztítható. Szóval a babák jól érzik magukat. Remélem a kistesó is jól van.
A babákkal ellentétben nekem akadt tennivalóm bőven. Végre megindult a törzskönyvezés, pont került a dolgok végére. Így én is nekiállhattam a papírok intézésének. Normál helyzetben már akkor beadom a törzskönyvezéshez szükséges papírokat, amikor a babák 3 hetesek. De sajnos ez most rajtam kívülálló dolgok miatt csúszott ezidáig. Embertelen mennyiségű iratot, igazolást és egyéb dokumentumot másoltam le, töltöttem ki, szkenneltem be, majd adtam postára, hogy végre meglegyen a babák törzskönyve. Ha valakit ez bővebben érdekel, részletek az AAPKK oldalán.
2013. december 11., szerda
Minden jót neked Kókuszka!
Keserédes nap a mai. Kókuszka gazdihoz költözött. Amikor egy baba elhagyja a házat vegyes érzések vannak bennem. Egyrészt rossz, hogy elment, hiányzik és aggódok érte, másrészt tudom (vagy legalábbis remélem), hogy jól választottam neki gazdát és biztos vagyok benne, hogy szerető családban fog felnőni. Azért egy picit elpityeredtem. Ez a három kicsi nagyon a szívemhez nőtt. Kókuszka pedig egy elképesztően aranyos és csodaszép kiskutya. Nagyon fog hiányozni. A két lányon is látom, hogy kicsit megzuhantak. Csak néznek rám kérdőn, nem értik hova lett a tesó. Most tettem nekik ki az ételt, enni se nagyon akartak.
Drága kicsi babám, pici Kokoám!
Csodaszép életet kívánok neked! Vegyen körül annyi szeretet amennyit csak elbírsz. Borzasztóan hiányzol már most, és csak irigykedem a gazdidra, hogy az övé lehetsz. Ez a rövid együtt töltött két hónap nekem maga volt a csoda, mert TE a részese voltál. Én sosem felejtelek el, nagyon-nagyon szeretlek csöppem! Biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni!
Az első kép amit róla készítettem pár perccel a születése után...
...és az utolsó, tegnap délelőtt, két hónaposan..
Most megyek és megölelgetem a két kislányt...
2013. december 10., kedd
Nagy felfedezések
A kicsik egyre nagyobb és nagyobb teret igényelnek, ezért megnyitottam előttük a hátsó kertet. Annyira szeretnek kint lenni, hogy alig akarnak bejönni. Folyamatosan fedezik fel az új placcot, a növényeket, a kutat, a kutyaházat, mindent. Minden érdekli őket. Ma például Ivy talált egy diót. Cipelgette a kis szájában, a többiek persze megpróbálták elvenni tőle.
Fehér szellem-collie :-)
2013. december 9., hétfő
Pörgős napok
Az elmúlt napok igencsak bővelkedtek tennivalókban. Több vendég is érkezett; Luca barátnőm a családjával, Laci barátom, Zoli is jött többször, Anyu is megnézte a törpöket. Kicsik és nagyok egyaránt meg lettek dögönyözve, méghozzá jó alaposan. 1-2 órán belül pedig újabb vendégeket várunk.
Ivy komoly beszélgetéseket folytatott Luca anyukájával
Majd befeküdt pocak-simire :-)
Leesett az első hó, amiben a pindurkák fel-alá futkostak, játszottak, nagyon tetszett nekik a dolog. Csináltunk is egy csomó játszós képet, de csak elmosódott pacák lettek belőle. Majd megint megpróbálom, de addig is...
Ma újra állatorvoshoz vittük a babákat Zolival. (Útközben gyönyörködtünk a hatalmas szivárványban, ami szinte egész Pesten átívelt.) Megkapták a Parvovírus elleni oltásukat, a negyedik féreghajtást, és megvizsgáltattuk a veséjüket. Az autózást nagyon jól bírták, pár perc hiszti volt csak az elején, utána síri csend. Főleg visszafelé, mert csórikáim annyira kimerültek, hogy a szemüket sem bírták nyitva tartani. Elég sokáig voltunk ott, de minden el van intézve, az eredmények nagyok jók lettek, és ez a lényeg. Mikor hazaértünk kaptak egy jó nagy adag kaját és le is feküdtek aludni. 3 órával később felkeltek, ekkor egy újabb etetés, kis játék és már alszanak is.
Ivy kineveti azokat akik egy papucson civódnak.
Majd rájön, hogy a papucs klassz és neki is kell.
Kék tengeri csillag Balázsnak :-)
Végre megjöttek a várva-várt DNS eredmények. Ezzel a kicsik túl vannak az összes szükséges vizsgálaton. Így már nyugodt szívvel adhatom át őket a leendő gazdiknak. Az eddigi vizsgálatok eredményei:
Agent Provocateur Heatherette Blue "Ivy" (blue merle szuka, született: 2013.10.12.)
- CEA/PRA/KAT klinikailag mentes (vizsgálva 6.5 hetesen)
- Renal Dysplasia klinikailag mentes
- PRA crd2 genetikailag mentes
- DM hordozó
- MDR1 -/-
Agent Provocateur Mistress Maleficent "Demi" (tricolor szuka, született: 2013.10.12.)
- CEA/PRA/KAT klinikailag mentes (vizsgálva 6.5 hetesen)
- Renal Dysplasia klinikailag mentes
- DM hordozó
Agent Provocateur Para-Noir "Kókuszka" (tricolor kan, született: 2013.10.12.)
- CEA/PRA/KAT klinikailag mentes (vizsgálva 6.5 hetesen)
- Renal Dysplasia klinikailag mentes
- DM hordozó
A fejemben zajló vitát is eldöntöttem végre. Most már teljesen biztos, hogy Ivy nálam marad.
2013. december 5., csütörtök
Globális lehülés
Mint arról még az elején említést tettem, a kiskutyáknál folyamatosan figyelni kell a hőmérsékletet. Nem az övékét persze (bár néha azt sem árt), hanem a környezetükét. Az első 10-14 napban még infralámpa fényében növekednek a bébikék. Az első két hétben a hőmérsékletet 28-30 fok körül kell tartani. A második héttől már nincs infra, viszont figyelem a hőmérőt, hogyne essen a szoba hőfoka 25 alá. Ezt kb. a 3.-4. hétig tartom is. Utána már olyan vaskos kis bundát növesztenek a törpék, hogy fokozatosan elkezdem csökkenteni a hőmérsékletet. A fűtést egyre lejjebb veszem, egyre több időt töltenek kint és egyre gyakrabban hagyom nekik nyitva az ablakot a szobájukban, persze ha nem látom őket akkor csak bukóra, mert fő az elővigyázatosság. Mostanra eljutottunk odáig, hogy az ablakot teljesen csak éjszakára csukom be és napi legalább 3-4 órát kint töltenek a kertben, de ha jó az idő akkor többet is. Legalább két etetést szintén a kertben bonyolítok le. A lényeg mindig a fokozatosság.
Flesh szinte folyamatosan ott van a babák mellett. Nézi ahogy esznek, ahogy játszanak, szaglássza őket. Ha idegen kutya mászkál az utcán, Flesh és Win odaállnak a kicsik elé és onnan ordítanak. Valamiért olyan érzésem van, mintha Flesh azt hinné, hogy ő az apjuk, nem is merem neki megmondani, hogy nem. :-)
Demi folyamatos mozgásban van, így ő a fotók állandó elmosódott szereplője
Ivy mélázik a kerítésnél, hogy min, arról fogalmam sincs, majd megkérdezem tőle.
Kókuszka füvet, falevelet, gallyakat gyűjt. Ha valaki szeretne vele füvet gallyra vagy levélre cserélni, az jelentkezzen nála. Minden lehetőség érdekli. :-)
2013. december 3., kedd
7 és fél hetes napi rutin
A kiskutyák napi rutinja folyamatosan változik ahogy cseperednek. Az éjszakákat most már szépen átalusszák. Ha felkelek valamiért és hallják, hogy mozgás van, néha kicsit kaparásznak, de pár perc után abba is hagyják és visszafekszenek. Az éjjeleket a szobájukban töltik. Reggel vizet adok a nagyoknak, megnézem, hogy velük minden rendben van e, majd jöhetnek a kicsik. Kirakom őket a kertbe, elkészítem a reggelijüket, amit kint tálalok nekik. Többek közt azért, mert kint folyamatos mozgás van, kukásautó jön, emberek mászkálnak, a nagyok ugatnak, de ez őket cseppet sem zavarja, csak tolják befelé a hamit. Nem akarom, hogy csak síri csöndben, teljesen elszigetelve merjenek enni. Mint ahogy a lakásban sincs csendrendelet csak azért mert ők alszanak. Az étkük most már sima száraztáp, hol vizezve, hogy natúr. Amíg ők kint esznek, isznak, ugrándoznak, illetve kontaktálnak a nagyokkal, addig én alaposan kitakarítom a szobájukat. Összeszedem az éjszakai "termést", ami tulajdonképpen olyan, mintha egy bazi büdös réten szednék valami nagyon büdös virágot. :-) Ezután felmosok, felporszívózok, kitisztítom a vizes-táljukat, feltöltöm tiszta vízzel (naponta háromszor cserélem), kiporolom az ágyukat, szóval nagytakarítok. Mikor már nagyon elfáradtak kint, és csak fekszenek összegömbölyödve, akkor behozom őket. Ivy ilyenkor kihasználja az alkalmat, hogy Flesh-hez közeledjen kicsit, valamiért nagyon rá van kattanva. Amint kinyitom a rácsot, odaszalad hozzá. Flesh ilyenkor megszaglássza, majd "ki ez a gyerek?" arcot vágva néz rám. Flesh egyébként is nagyon kíváncsi természet, a kölykök pedig különösen érdeklik.
Flesh rettentően fontos életvezetési tanácsokat ad a babáknak.
A babák ezeket jó nebulók módjára hallgatják.
A diskurzusnak hirtelen vége szakad, mikor felfedeznek engem, ahogy az ablakból kukkolom őket.
Szóval a babák a reggeli és reggeli kertészkedés után lefekszenek aludni és a következő etetésig síri csönd van. Az etetések után mindig van nekik valami program. Játék egymással, majd velem vagy a vendégekkel, szaladgálás a kertben, stb. Igyekszem őket annyit szórakoztatni amennyit csak lehet, de azért ebben jól jön a segítség. Napközben kb. ötször etetem őket, inkább többször kevesebbet egyenek, mint kevésszer sokat, így nem terheli meg a kis pocakjukat. Hamarosan újabb szűrővizsgálatra viszem őket, és megkapják az első oltásukat. Sokat kutakodtam, hogy mikor érdemes őket először oltatni, több állatorvossal is beszéltem a témában. Elmondásuk szerint az anyától nyert védelem (ellenanyag) a szoptatás befejezése után 10-14 nappal ürül ki a szervezetükből, így azt érdemes megvárni, különben nincs sok értelme oltani. Ezért 8 hetesen kapják meg az első (parvovírus elleni) oltást, és a negyedik féreghajtást. Úgyhogy hamarosan megint átélhetik az autózás örömét.
Én úgy látom, hogy jól érzik magukat a picik. Minden tőlem telhetőt megteszek értük, de kell a külső megerősítés és tanács nálam tapasztaltabb tenyésztőktől, mert mindig van mit tanulni és bármikor jöhetnek olyan problémák, amikkel még nem találkoztam.
2013. december 1., vasárnap
7 hetes babák
Agent Provocateur Mistress Maleficent "Demi"
7 hetes tricolor szuka
Agent Provocateur Heatherette Blue "Ivy"
7 hetes blue merle szuka
Agent Provocateur Para-Noir "Kókuszka"
7 hetes tricolor kan
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)