Maddox
A
múlt hét vasárnap hajnal elég borzalmasan telt…..
A
kutyáim sosem keltenek fel, tudják, hogy az nem annyira jó ötlet. Ha valamelyik
mégis felkelt, annak tuti súlyos oka van. Ez eddig nem sokszor fordult elő,
főleg Win töfködött, hogy elment a magzatvíz, vagy hasonlók.
Maddox
múlt vasárnap hajnalban (2019.01.27.) felkeltett, bár amúgy sem nagyon tudtam
aludni. Rám tette a fejét és nyögdösött. De nem a szokásos francia dünnyögés
volt, hanem valami fájdalmas nyöszörgés. Fél órával később már vért hányt. Nem
egyet, nem pár csöppet, többször egymás után elég nagy tócsákat dobott. Nem
tiszta vér volt, nem világos piros, hanem valami sötét, nyákos-nyúlós
rubinvörösen csillogó izé, de egyértelműen vér. Azonnal elkezdtem matekozni,
hogy mennyi idő alatt érek be a legközelebbi ügyeletre, és mennyi míg nyit a
rendes állatorvos. Az ügyeletekkel ugyanis nagyon rossz a tapasztalatom,
kétszer meggondolom az elindulást. Közben Medi abbahagyta a hányást, és
megnyugodott, elaludt. Akkor úgy döntöttem megvárom a sima rendelést. Nyitásra
már ott is voltunk. Mire odaértünk már a bélsara is fekete volt. Sajnos nem
tudtunk Bencéhez menni, de telefonban voltam vele. Maddoxot megvizsgálták, ellátták,
másnap Bence is kijött, megnézte, vett tőle vért meg minden. Hála az égnek a
kezelésekre állati gyorsan reagált, mire hazaértünk sokkal jobban volt. 1
nappal később mintha mi sem történt volna.
Megmondom
a frankót halálra rémültem, kezem-lábam remegett amikor láttam a szájából
kizúduló vért, de addig amíg nincs a kutya ellátva, nem omolhatok össze.
Hazafele viszont végigbőgtem az utat.
Azóta
megjött minden eredmény. A problémát nagy valószínűség szerint a lábára kapott
gyógyszer okozta. Az, hogy a laborja nem mutatott semmi kóros eltérést, és,
hogy ilyen állati jól reagált a kezelésekre Bence szerint arra utal, hogy
nagyon az elején el lett kapva a dolog.
(Annyit
még megjegyeznék, hogy – ahogy egy kedves barátném mondta – mindenkinek ilyen
állatorvost kívánok! El sem tudom mondani mennyi terhet levesz a vállamról az,
hogy van valaki akiben ennyire megbízok. Aki képes arra, hogy a családi
programját megszakítva vasárnap telefonálgasson, hogy jól van e a kutya, mert
aggódik érte, és aki minden zokszó és panasz nélkül éjjel is odajön munka után,
hogy a kutya mindent megkapjon, és alaposan le legyen ellenőrizve. És aki minden
alomnál addig nem alszik el, amíg az utolsó kölyök is biztonságban meg nem
érkezett Úgyhogy Bence nem tudom eléggé neked megköszönni azt amit a kutyáimért
teszel!)
8 és 1/4 éves Maddox, olyan friss, hogy még meleg fotókon...
amiket hiperköszönök Kővári Esztinek!
Szóval
Medi kap gyomorvédőket, meg gastrointestinal konzervet, hogy ne terhelje a kis
pocóját. Édes szívem annyira jött, annyira mondta, hogy neki bizony most komoly
baja van…. Remélem, hogy hamar teljesen rendbe jön, és még jópár évig velem
lesz, és mondja a magáét folyamatosan…
Mondjuk
erre most nem lehet panasz….
Mütyi
megkezdte első tüzelését (kár, hogy a first period partyról csak utána
hallottam). Kb. november vége óta látom, hogy a kanok nagyon szagolgatják, de
pár napja már olyan intenzív jeleket látok, hogy biztos voltam benne, napokon
belül tüzelni fog. Amikor már az anyja feje is egyfolytában a seggében volt, és
alig bírtam megnézni, hogy mi újság nála ott lent, akkor már tuti volt, hogy
kb. órákon belül tüzelni fog. Kedden felborogattam, láttam, hogy meg van
duzzadva a péra, megtöröltem egy zsepivel, de még semmi. Szerdán volt Bence
oltani, kértem nézzen rá ő is. Amikor láttuk, hogy tiszta szotty a keze,
lehetett gratulálni Mütyikének, hogy nagylány lett.
Ez
egyébként nagyon fontos, hogy mikor kezd el a szuka tüzelni, hogyan zajlik,
mennyi ideig tart nála. Már az első tüzeléstől figyelem, hogy nincs e valami
rendellenesség, vagy nehogy benyaljon magának egy jó kis fertőzést. Az első
tüzelés általában 7-10 hónapos kor között szokott megtörténni, de ez tényleg
csak egy általános becslés, mert nálam volt szuka aki még 5 hónapos se volt az
első tüzelésnél, míg a másik majd 1 éves volt amikor betüzelt. Azért van
szórás szuka és szuka között rendesen. Szóval felírtam, Mütyi első tüzelésének
kezdete: 2019.01.16.
Közben,
bár még ettől elég messze vagyunk, de már folyamatosan nézem a kanokat hozzá
szerte a nagyvilágban. Hát nem könnyű. Kicsit (nem kicsit) irigy vagyok azokra
az időkre, amikor még nem volt ennyire bekorlátozva a párválasztás. De hát a
szűréseket nem lehet figyelmen kívül hagyni. S annak ellenére, hogy néha el
szoktam a párosításokon úgy gondolkozni, hogy ezeket nem veszem figyelembe,
sokkal úgy sem könnyebb. Mindegy még van idő, addig figyelek és agyalok
folyamatosan.
Az
sokkal jobban idegesít, hogy Dasha egyszerűen nem akar tüzelni, pedig már mióta
várjuk. Az utolsó jegyzett tüzelése nagyjából pont egy éve volt, azóta semmi.
Bár nem tartom kizártnak (a leírt jelek alapján), hogy augusztusban volt egy
csendes tüzelése, és azért telik el ennyi idő. Még várok picit, ha nem történik
semmi, megy a dokihoz kivizsgálásra.
A
többiekkel minden ok. Ivy kivirágzott a szülés után, sokkal jobb formában van,
mint előtte valaha, és ha most nem vedlik le teljesen februárra ahogy szokott,
lehet elviszem őt is idén párszor kiállítani. Bár én tényleg ahányszor kiejetem
a számon, hogy fehova, hullik a szőr, folyik a vér.
2019.01.28.
Ivy is betüzelt. A kanok napok óta ordítanak, minden kutyám megbolondult. Nem
esznek, non-stop megy a sírás, vonyítás, acsarkodás.
Maddoxot
éppen nemrég csinosítottam… hát nem mondom, hogy nem rossz ránéznem a lábára,
csórit úgy sajnálom, igyekszem neki segíteni ahogy lehet. Átlényegült
szobakutyává, hogy ne terhelje nagyon, pihengessen sokat. A két tricolor meg,
mintha nem lassan 10-11 éves lenne, embertelen bika mind a kettő. Folyamatos
mozgásban vannak, nagyon aktívan őrzik mindig a területüket, kőkemény izomzatuk
van, és pusztító nagy szőrük. Főleg Winnienek ugye az ivartalanítás óta.
Kiméra,
kiméra, kiméra…..
A
tenyésztés egy tipikusan Life Long Learning tevékenység. Nincs olyan, hogy
eljön az a pont amikor valaki mindent tud. Pláne, hogy a technika milyen ütemben
fejlődik. Meg hát az ember nézőpontja, tudásbázisa is változik, közben meg
valamerre haladni kell. Az empirikus tapasztalat mindeközben elengedhetetlen.
Mindig
van olyan téma, amiben azt érzem még bőven van hova fejlődni. Akkor azt
előveszem, és kicsit jobban ráfekszem, főleg ha éppen nincs szezon, vagy alom. (Bár
a kiállítási szezon már lassan nem is szezon, mivel folyamatosan van, ha éppen
itthon nem, a környező országokban tuti.)
A
lényeg, hogy van téma amit én keresek, és van ami engem talál meg. Mostanában
kettő dolog foglalkoztat leginkább, melyek nem mindegyike kötődik szorosan a
kutyákhoz, de közben mégis.
Sosem
gondoltam volna, hogy bizonyos témák amik nagyon érdekelnek a tudományokban,
művészetekben, vagy akár a történelemben, ennyire szorosan összevonhatók a
kutyázással.
Mert
muszáj beszélnem a kimérákról, a genetikai „borítok mindent” jokerről.
Szóval a
KIMÉRA...
Eredetileg
Khimaira egy nem túl szimpatikus – számos ókori kultúrában megtalálható -
mitológiai lény, aki több állatfajból van összemixelve, tüzet okád, és
előfutára minden nagy katasztrófának.
A
biológiai kiméra abban egyezik a mitológiai lénnyel, hogy szintén több
„lényből” áll. Mert eddig ugye állt az a feltételezés, hogy egy élőlény – egy
genom. Hogy teljesen mindegy, hogy a DNS-t vérből vesszük, hajból, szőrből,
nyálkahártyából, vagy spermából, az mindenhol egyezést mutat. Egy ideje azonban
tudják, hogy egyetlen élőlény rendelkezhet több genommal is, akár 4 különbözővel.
De hogy lehet egy élőlénynek több különböző DNS-e a teste különböző pontjain,
vagy, hogy lehet, hogy a véréből (attól függően honnan veszik le) több
vércsoport is kimutatható? (Nagyon részletesen nem mennék bele, annyit még nem
is tudok a témáról, de a lentebbi cikket érdemes elolvasni róla.)
A
lényeg, hogy előfordul olyan, hogy egyetlen petesejtet több különböző hímből
származó spermiumnak is sikerül megtermékenyíteni (polispermia). Ennek
következtében az ilyen módon létrejött utód akár 4 különböző DNS készlettel
rendelkezhet, bár ez extrém ritkának számít. Az viszont a legutóbbi kutatások
szerint jóval gyakoribb, hogy a méhben egymás mellett lévő magzatok,
kétpetéjű ikrek, még zigóta állapotukban összeolvadnak, így a születendő egyed
két genommal fog rendelkezni, egyrészt a sajátjával, másrészt a meg nem
született testvére készletével. A lényeg, hogy az élő szervezet sokkal
bonyolultabb, mint az eddig gondolták volna, és ugyan a kimérák, illetve a
genetikai mozaikok létezésével kb. 50-60 éve tisztában vannak a tudósok, az
csak most derült ki, hogy itt nem pár elszigetelt esetről van szó, hanem nagyon
gyakori jelenség mind az ember, mind az állatvilágban.
Genetikai vizsgálattal bizonyított kiméra kutya két teljes DNS készlettel, egy sárga és egy fekete labradoréval. A kimérizmus időnként külső jegyekben is jól megnyilvánul, más esetekben észrevétlen marad. (Cikk: This Incredibly Rare Dog Is A Genetic Miracle)
De
miért fontos ez a kutyázás szempontjából?
Teszteltetjük a kutyák DNS-ét
ezerrel. Mindenre. Apasági vizsgálatok, szín-genetikai vizsgálatok, betegségek
szűrése. De azt vizsgálta valaha valaki, hogy egy nyálminta alapján bevizsgált,
adott genommal rendelkező kutyának vajon a spermája is ugyanazt a genomot
tartalmazza –e? Vagy azt, hogy a merle kutyáknál gyakran megjelenő
heterochromia (különböző színű szemek) oka lehet –e időnként az, hogy a kutya
egy kiméra? Merthogy emberi vizsgálatoknál bebizonyosodott, hogy a
heterochromiás emberek egy része azért olyan, mert kiméra. Tudom, hogy a
kutyázásra az isten pénze se lenne elég, de milyen érdekes lenne végigtesztelteni és teljes géntérképet csinálni úgy egy állományról, hogy
vesznek DNS mintát ugyanazon kutya szőréből, nyálkahártyájából, véréből, és
(kan esetén) spermájából.
Mert
egyre nagyobb keletje van az olyan fedeztetéseknek, ahol egy szukára több kant
raknak, majd a végén genetikai vizsgálattal igazolják az apaságot. De mi van
akkor, ha a kiskutya nyálából, majd később esetlegesen spermájából vett minta
két különböző genomot mutat?
Ugyanígy
bármilyen betegség szűrésénél… csak a nyálat nézik, vagy csak a vért, de nem
vesznek DNS mintát mindenhonnan. Mi van akkor ha egy kutya vér / nyál alapján
DM mentes, de az örökítő-anyaga, mely egy másik genomból van, DM terhelt?
Honnan tudjuk, hogy a tenyésztett kutyák körében milyen arányban vannak jelen a
kimérák?
Mert
eddig az emberi verziónál is azt gondolták – ó hát 100 regisztrált eset van az
egész világon! De ma, amikor orrba-szájba küldjük be a DNS-ünket különböző
vizsgálatokra már tudjuk, hogy ez egy nagyon durva alábecslés volt, és a
kimérizmus sokkal-sokkal gyakoribb mint gondolnánk, hogy komplett genetikai kavalkád
vagyunk mi is és az állataink is.
Egyelőre
nem találtam olyan kutatást, ami a kutyák (főleg a fajtatiszta állomány) kimérizmusát vizsgálta volna.
Elsősorban ugye embereknél nézik, meg ahogy látom haszonállatoknál, de van több regisztrált eset kutyával, macskával.
A
kimérával a gentika kiütéssel győzött, aligha hallottam ennél izgalmasabb
tudományos híreket az utóbbi időkben.
Erről
jut eszembe:
Egy
korábbi bejegyzésben tanakodtam azon, vajon a viselkedés, az egyéni szokások, az
egyéni traumák, egyebek hatása mennyire jelennek meg a következő generációkban,
illetve, hogy a viselkedés, tapasztalat mint olyan, örökölhető –e. És Isten
áldja azokat a tudósokat akik nem csak azzal foglalkoznak munkaidejükben, hogy
tényleg vanília illatú –e a hódok végbele. Szóval igen, ez is kiderült. Bár
több óra tanulmányozás után sem teljesen értem a végbemenő folyamatot, de most
már tudományos tény, hogy a tapasztalatok, bizonyos viselkedésminták
öröklődnek. A lényege, hogy bizonyos gének úgy változnak és úgy öröklődnek,
hogy az nem jár együtt a DNS szekvencia megváltozásával. Ezzel foglalkozik az epigenetika,
aminek kutatása még emberekkel kapcsolatban is gyerekcipőben jár, kutyákkal
kapcsolatban meg pláne. De érdemes rá odafigyelni, mert ez is állati hasznos
lehet a tenyésztésben is!
A legjobb magyar nyelvű összefoglaló cikk a kimérizmusról és a mozaicizmusról: