2019. február 4., hétfő

Maddox, kiméra, kiméra, kiméra… ja és mindenki tüzel, kivéve...

Maddox

A múlt hét vasárnap hajnal elég borzalmasan telt…..
A kutyáim sosem keltenek fel, tudják, hogy az nem annyira jó ötlet. Ha valamelyik mégis felkelt, annak tuti súlyos oka van. Ez eddig nem sokszor fordult elő, főleg Win töfködött, hogy elment a magzatvíz, vagy hasonlók.

Maddox múlt vasárnap hajnalban (2019.01.27.) felkeltett, bár amúgy sem nagyon tudtam aludni. Rám tette a fejét és nyögdösött. De nem a szokásos francia dünnyögés volt, hanem valami fájdalmas nyöszörgés. Fél órával később már vért hányt. Nem egyet, nem pár csöppet, többször egymás után elég nagy tócsákat dobott. Nem tiszta vér volt, nem világos piros, hanem valami sötét, nyákos-nyúlós rubinvörösen csillogó izé, de egyértelműen vér. Azonnal elkezdtem matekozni, hogy mennyi idő alatt érek be a legközelebbi ügyeletre, és mennyi míg nyit a rendes állatorvos. Az ügyeletekkel ugyanis nagyon rossz a tapasztalatom, kétszer meggondolom az elindulást. Közben Medi abbahagyta a hányást, és megnyugodott, elaludt. Akkor úgy döntöttem megvárom a sima rendelést. Nyitásra már ott is voltunk. Mire odaértünk már a bélsara is fekete volt. Sajnos nem tudtunk Bencéhez menni, de telefonban voltam vele. Maddoxot megvizsgálták, ellátták, másnap Bence is kijött, megnézte, vett tőle vért meg minden. Hála az égnek a kezelésekre állati gyorsan reagált, mire hazaértünk sokkal jobban volt. 1 nappal később mintha mi sem történt volna.
Megmondom a frankót halálra rémültem, kezem-lábam remegett amikor láttam a szájából kizúduló vért, de addig amíg nincs a kutya ellátva, nem omolhatok össze. Hazafele viszont végigbőgtem az utat.
Azóta megjött minden eredmény. A problémát nagy valószínűség szerint a lábára kapott gyógyszer okozta. Az, hogy a laborja nem mutatott semmi kóros eltérést, és, hogy ilyen állati jól reagált a kezelésekre Bence szerint arra utal, hogy nagyon az elején el lett kapva a dolog.

(Annyit még megjegyeznék, hogy – ahogy egy kedves barátném mondta – mindenkinek ilyen állatorvost kívánok! El sem tudom mondani mennyi terhet levesz a vállamról az, hogy van valaki akiben ennyire megbízok. Aki képes arra, hogy a családi programját megszakítva vasárnap telefonálgasson, hogy jól van e a kutya, mert aggódik érte, és aki minden zokszó és panasz nélkül éjjel is odajön munka után, hogy a kutya mindent megkapjon, és alaposan le legyen ellenőrizve. És aki minden alomnál addig nem alszik el, amíg az utolsó kölyök is biztonságban meg nem érkezett Úgyhogy Bence nem tudom eléggé neked megköszönni azt amit a kutyáimért teszel!)


8 és 1/4 éves Maddox, olyan friss, hogy még meleg fotókon... 
 amiket hiperköszönök Kővári Esztinek!


Szóval Medi kap gyomorvédőket, meg gastrointestinal konzervet, hogy ne terhelje a kis pocóját. Édes szívem annyira jött, annyira mondta, hogy neki bizony most komoly baja van…. Remélem, hogy hamar teljesen rendbe jön, és még jópár évig velem lesz, és mondja a magáét folyamatosan…

Mondjuk erre most nem lehet panasz….

Mütyi megkezdte első tüzelését (kár, hogy a first period partyról csak utána hallottam). Kb. november vége óta látom, hogy a kanok nagyon szagolgatják, de pár napja már olyan intenzív jeleket látok, hogy biztos voltam benne, napokon belül tüzelni fog. Amikor már az anyja feje is egyfolytában a seggében volt, és alig bírtam megnézni, hogy mi újság nála ott lent, akkor már tuti volt, hogy kb. órákon belül tüzelni fog. Kedden felborogattam, láttam, hogy meg van duzzadva a péra, megtöröltem egy zsepivel, de még semmi. Szerdán volt Bence oltani, kértem nézzen rá ő is. Amikor láttuk, hogy tiszta szotty a keze, lehetett gratulálni Mütyikének, hogy nagylány lett.

Ez egyébként nagyon fontos, hogy mikor kezd el a szuka tüzelni, hogyan zajlik, mennyi ideig tart nála. Már az első tüzeléstől figyelem, hogy nincs e valami rendellenesség, vagy nehogy benyaljon magának egy jó kis fertőzést. Az első tüzelés általában 7-10 hónapos kor között szokott megtörténni, de ez tényleg csak egy általános becslés, mert nálam volt szuka aki még 5 hónapos se volt az első tüzelésnél, míg a másik majd 1 éves volt amikor betüzelt. Azért van szórás szuka és szuka között rendesen. Szóval felírtam, Mütyi első tüzelésének kezdete: 2019.01.16.

Közben, bár még ettől elég messze vagyunk, de már folyamatosan nézem a kanokat hozzá szerte a nagyvilágban. Hát nem könnyű. Kicsit (nem kicsit) irigy vagyok azokra az időkre, amikor még nem volt ennyire bekorlátozva a párválasztás. De hát a szűréseket nem lehet figyelmen kívül hagyni. S annak ellenére, hogy néha el szoktam a párosításokon úgy gondolkozni, hogy ezeket nem veszem figyelembe, sokkal úgy sem könnyebb. Mindegy még van idő, addig figyelek és agyalok folyamatosan.

Az sokkal jobban idegesít, hogy Dasha egyszerűen nem akar tüzelni, pedig már mióta várjuk. Az utolsó jegyzett tüzelése nagyjából pont egy éve volt, azóta semmi. Bár nem tartom kizártnak (a leírt jelek alapján), hogy augusztusban volt egy csendes tüzelése, és azért telik el ennyi idő. Még várok picit, ha nem történik semmi, megy a dokihoz kivizsgálásra.
A többiekkel minden ok. Ivy kivirágzott a szülés után, sokkal jobb formában van, mint előtte valaha, és ha most nem vedlik le teljesen februárra ahogy szokott, lehet elviszem őt is idén párszor kiállítani. Bár én tényleg ahányszor kiejetem a számon, hogy fehova, hullik a szőr, folyik a vér.

2019.01.28. Ivy is betüzelt. A kanok napok óta ordítanak, minden kutyám megbolondult. Nem esznek, non-stop megy a sírás, vonyítás, acsarkodás. 

Maddoxot éppen nemrég csinosítottam… hát nem mondom, hogy nem rossz ránéznem a lábára, csórit úgy sajnálom, igyekszem neki segíteni ahogy lehet. Átlényegült szobakutyává, hogy ne terhelje nagyon, pihengessen sokat. A két tricolor meg, mintha nem lassan 10-11 éves lenne, embertelen bika mind a kettő. Folyamatos mozgásban vannak, nagyon aktívan őrzik mindig a területüket, kőkemény izomzatuk van, és pusztító nagy szőrük. Főleg Winnienek ugye az ivartalanítás óta.

Kiméra, kiméra, kiméra…..

A tenyésztés egy tipikusan Life Long Learning tevékenység. Nincs olyan, hogy eljön az a pont amikor valaki mindent tud. Pláne, hogy a technika milyen ütemben fejlődik. Meg hát az ember nézőpontja, tudásbázisa is változik, közben meg valamerre haladni kell. Az empirikus tapasztalat mindeközben elengedhetetlen.

Mindig van olyan téma, amiben azt érzem még bőven van hova fejlődni. Akkor azt előveszem, és kicsit jobban ráfekszem, főleg ha éppen nincs szezon, vagy alom. (Bár a kiállítási szezon már lassan nem is szezon, mivel folyamatosan van, ha éppen itthon nem, a környező országokban tuti.)
A lényeg, hogy van téma amit én keresek, és van ami engem talál meg. Mostanában kettő dolog foglalkoztat leginkább, melyek nem mindegyike kötődik szorosan a kutyákhoz, de közben mégis.

Sosem gondoltam volna, hogy bizonyos témák amik nagyon érdekelnek a tudományokban, művészetekben, vagy akár a történelemben, ennyire szorosan összevonhatók a kutyázással. 
Mert muszáj beszélnem a kimérákról, a genetikai „borítok mindent” jokerről. 

Szóval a KIMÉRA...

Eredetileg Khimaira egy nem túl szimpatikus – számos ókori kultúrában megtalálható - mitológiai lény, aki több állatfajból van összemixelve, tüzet okád, és előfutára minden nagy katasztrófának.
A biológiai kiméra abban egyezik a mitológiai lénnyel, hogy szintén több „lényből” áll. Mert eddig ugye állt az a feltételezés, hogy egy élőlény – egy genom. Hogy teljesen mindegy, hogy a DNS-t vérből vesszük, hajból, szőrből, nyálkahártyából, vagy spermából, az mindenhol egyezést mutat. Egy ideje azonban tudják, hogy egyetlen élőlény rendelkezhet több genommal is, akár 4 különbözővel. De hogy lehet egy élőlénynek több különböző DNS-e a teste különböző pontjain, vagy, hogy lehet, hogy a véréből (attól függően honnan veszik le) több vércsoport is kimutatható? (Nagyon részletesen nem mennék bele, annyit még nem is tudok a témáról, de a lentebbi cikket érdemes elolvasni róla.)
A lényeg, hogy előfordul olyan, hogy egyetlen petesejtet több különböző hímből származó spermiumnak is sikerül megtermékenyíteni (polispermia). Ennek következtében az ilyen módon létrejött utód akár 4 különböző DNS készlettel rendelkezhet, bár ez extrém ritkának számít. Az viszont a legutóbbi kutatások szerint jóval gyakoribb, hogy a méhben egymás mellett lévő magzatok, kétpetéjű ikrek, még zigóta állapotukban összeolvadnak, így a születendő egyed két genommal fog rendelkezni, egyrészt a sajátjával, másrészt a meg nem született testvére készletével. A lényeg, hogy az élő szervezet sokkal bonyolultabb, mint az eddig gondolták volna, és ugyan a kimérák, illetve a genetikai mozaikok létezésével kb. 50-60 éve tisztában vannak a tudósok, az csak most derült ki, hogy itt nem pár elszigetelt esetről van szó, hanem nagyon gyakori jelenség mind az ember, mind az állatvilágban.

Genetikai vizsgálattal bizonyított kiméra kutya két teljes DNS készlettel, egy sárga és egy fekete labradoréval. A kimérizmus időnként külső jegyekben is jól megnyilvánul, más esetekben észrevétlen marad. (Cikk: This Incredibly Rare Dog Is A Genetic Miracle)

De miért fontos ez a kutyázás szempontjából? 
Teszteltetjük a kutyák DNS-ét ezerrel. Mindenre. Apasági vizsgálatok, szín-genetikai vizsgálatok, betegségek szűrése. De azt vizsgálta valaha valaki, hogy egy nyálminta alapján bevizsgált, adott genommal rendelkező kutyának vajon a spermája is ugyanazt a genomot tartalmazza –e? Vagy azt, hogy a merle kutyáknál gyakran megjelenő heterochromia (különböző színű szemek) oka lehet –e időnként az, hogy a kutya egy kiméra? Merthogy emberi vizsgálatoknál bebizonyosodott, hogy a heterochromiás emberek egy része azért olyan, mert kiméra. Tudom, hogy a kutyázásra az isten pénze se lenne elég, de milyen érdekes lenne végigtesztelteni és teljes géntérképet csinálni úgy egy állományról, hogy vesznek DNS mintát ugyanazon kutya szőréből, nyálkahártyájából, véréből, és (kan esetén) spermájából.
Mert egyre nagyobb keletje van az olyan fedeztetéseknek, ahol egy szukára több kant raknak, majd a végén genetikai vizsgálattal igazolják az apaságot. De mi van akkor, ha a kiskutya nyálából, majd később esetlegesen spermájából vett minta két különböző genomot mutat?
Ugyanígy bármilyen betegség szűrésénél… csak a nyálat nézik, vagy csak a vért, de nem vesznek DNS mintát mindenhonnan. Mi van akkor ha egy kutya vér / nyál alapján DM mentes, de az örökítő-anyaga, mely egy másik genomból van, DM terhelt? Honnan tudjuk, hogy a tenyésztett kutyák körében milyen arányban vannak jelen a kimérák?
Mert eddig az emberi verziónál is azt gondolták – ó hát 100 regisztrált eset van az egész világon! De ma, amikor orrba-szájba küldjük be a DNS-ünket különböző vizsgálatokra már tudjuk, hogy ez egy nagyon durva alábecslés volt, és a kimérizmus sokkal-sokkal gyakoribb mint gondolnánk, hogy komplett genetikai kavalkád vagyunk mi is és az állataink is.
Egyelőre nem találtam olyan kutatást, ami a kutyák (főleg a fajtatiszta állomány) kimérizmusát vizsgálta volna. Elsősorban ugye embereknél nézik, meg ahogy látom haszonállatoknál, de van több regisztrált eset kutyával, macskával. 

A kimérával a gentika kiütéssel győzött, aligha hallottam ennél izgalmasabb tudományos híreket az utóbbi időkben.

Erről jut eszembe:
Egy korábbi bejegyzésben tanakodtam azon, vajon a viselkedés, az egyéni szokások, az egyéni traumák, egyebek hatása mennyire jelennek meg a következő generációkban, illetve, hogy a viselkedés, tapasztalat mint olyan, örökölhető –e. És Isten áldja azokat a tudósokat akik nem csak azzal foglalkoznak munkaidejükben, hogy tényleg vanília illatú –e a hódok végbele. Szóval igen, ez is kiderült. Bár több óra tanulmányozás után sem teljesen értem a végbemenő folyamatot, de most már tudományos tény, hogy a tapasztalatok, bizonyos viselkedésminták öröklődnek. A lényege, hogy bizonyos gének úgy változnak és úgy öröklődnek, hogy az nem jár együtt a DNS szekvencia megváltozásával. Ezzel foglalkozik az epigenetika, aminek kutatása még emberekkel kapcsolatban is gyerekcipőben jár, kutyákkal kapcsolatban meg pláne. De érdemes rá odafigyelni, mert ez is állati hasznos lehet a tenyésztésben is!


A legjobb magyar nyelvű összefoglaló cikk a kimérizmusról és a mozaicizmusról: