12 napos mérési eredmények

1. kiskutya: blue merle kan (fejcsíkos, aprópettyes)
Súly 0. napon: 28 dkg
Súly 12. napon: 69,2 dkg
Hízás: 41,2 dkg (átlagban: 3,4 dkg / nap)

2. kiskutya: tricolor kan
Súly 0. napon: 24 dkg
Súly 12. napon: 57 dkg
Hízás: 33 dkg (átlagban: 2,75 dkg / nap)

3. kiskutya: blue merle kan (rotifejű dömperke, jobb oldalán 2 fekete folt)
Súly 0. napon: 32 dkg
Súly 12. napon: 69 dkg
Hízás: 37 dkg (átlagban: 3 dkg / nap)

4. kiskutya: blue merle kan (Babirka)
Súly 0. napon: 23,5 dkg
Súly 12. napon: 54 dkg
Hízás: 30,5 dkg (átlagban: 2,5 dkg / nap)

5. kiskutya: tricolor szuka
Súly 0. napon: 24,8 dkg
Súly 12. napon: 63dkg
Hízás: 38,2 dkg (átlagban: 3,1 dkg / nap)

6. kiskutya: blue merle szuka
Súly 0. napon: 25,2  dkg
Súly 12. napon: 69,3 dkg
Hízás: 44,1 dkg (átlagban: 3,67 dkg / nap)

1 hetes modellkedés

Ma a babáknak elég mozgalmas napjuk volt. 1 hetesek, tele a naptár. Az alomládában tartottam egy teljes nagytakarítást, ezért ideiglenesen kiköltöztettem őket. Meg közben ha már úgyis a kezemben voltak, gyorsan mértem egyet, hogy híznak -e rendesen a kis gombócok. Mondjuk azt látom, hogy sokat szopiznak, de azért tuti ami fix megmérem mindet. Már nem minden nap reggel-este, mint az első almom paranoid időszakában, de 1-2 naponta igen. 

Tumultus a költöztetőlavórban 

A tri kis kan mellkasán van egy szív alakú fekete folt. Kár, hogy más pózban egyáltalán nem tudom megkülönböztetni a kis tri szukától, mivel tök egyformák.

Ivy már kicsit lazított a szoptatási renden, már nincs bent 5 órát egybe. Kb. 1,5-3 óra között mozog egy szoptatás, és most már könnyebben ki is jön a ládából. Lazul a Mamma! :-) De kell is neki. Mondjuk frankón nem látszik rajta, hogy 1 hete szült, olyan csitti-fitti. Win ettől azért megviseltebb volt picit. A kajáját is igyekszem feldobni mindenféle tápláló cuccal. Kapott kacsaszívet, meg vaddisznós cuccokat, meg csirkemellet, na jó meg rátolt egy kis bácskait, mert azt nagyon szereti. Csak pár dekát. Oszt leöblítette egy jó pofa kecsketejjel és akkorát büfögött, hogy egészen müncheni sörfesztivál hangulatom lett. Most már hála az égnek megissza a vizet így, meg a vizezett tejet is, így le is csökkentettem a tej adagot. 

Felhúztam az összes redőnyt és ilyen gyönyörűen besütött a nap. Meg mák, hogy pont előtte Ivy gallérját kigányoltam, mert tiszta vaddisznó, meg kecsketej volt. 

Ja és attól mert fotóznak nem áll meg az élet, ha valaki illetlenül bekakkant, azt meg kell pucolni. 

Visszatérve a babákra...

Nem volt elég nekik, hogy költözniük kellett, meg mérlegre is tettem őket, még egy fotózáson is át kellett esniük szegénykéimnek. Hát ilyen szörnyű ez a babasors. 10 percig kellett a fotelben aranyosnak lenni, illetve miután mindig aranyosak, tulajdonképpen csak lenni. Először drámaian ellenálltak, majd rájöttek, hogy ők még kisbabák, akiket 2 perc intenzív kapálódzás úgy kifáraszt, mintha egy bányát ástak volna ki puszta kézzel, és miután a méredzkedésnél már 30 másodpercet elpazaroltak a kapacitásukból, a fotózásnál kb. 1,5 perc után bealudtak és akkor végre le lehetett őket fényképezni, anélkül, hogy homályosra ráznák a fejüket. 

1. kiskutya: blue merle kan (fejcsíkos, aprópettyes)

Súly 0. napon: 28 dkg

Súly 7. napon: 50 dkg

2. kiskutya: tricolor kan 

Súly 0. napon: 24 dkg

Súly 7. napon: 41,7 dkg

nagyon filantróp kisbaba, imádja az emberi érintést :-) 

3. kiskutya: blue merle kan (rotifejű dömperke, jobb oldalán 2 fekete folt)

Súly 0. napon: 32 dkg

Súly 7. napon: 52 dkg

4. kiskutya: blue merle kan - kis szerelmem Babirka

Súly 0. napon: 23,5 dkg

Súly 7. napon: 40 dkg

Kis Babirka pofi

5. kiskutya: tricolor szuka 

Súly 0. napon: 24,8 dkg

Súly 7. napon: 44dkg

6. kiskutya: blue merle szuka 

Súly 0. napon: 25,2  dkg

Súly 7. napon: 50 dkg

Ez a kislány engem frankón mindig gyanúsan méreget. Tudom, hogy még nem lát, de olyan mintha mégis, tuti sasol. Elég para. 

Meg ordít mint a sakál. a mérlegeléstől sík ideg. 

A fantasztikus képekért hatalmas köszönet innen is Takács Ancsának! 

Hát abban nem vagyok biztos, hogy őt el bírom adni... A SÜN

5 napos mérési eredmények

1. kiskutya: blue merle kan (fejcsíkos, aprópettyes)

Súly 0. napon: 28 dkg

Súly 5. napon: 43 dkg

Hízás: 15 dkg (átlagban: 3 dkg / nap)

2. kiskutya: tricolor kan 

Súly 0. napon: 24 dkg

Súly 5. napon: 35 dkg

Hízás: 11 dkg (átlagban: 2,2 dkg / nap)

3. kiskutya: blue merle kan (rotifejű dömperke, jobb oldalán 2 fekete folt)

Súly 0. napon: 32 dkg

Súly 5. napon: 48 dkg

Hízás: 16 dkg (átlagban: 3,2 dkg / nap)

4. kiskutya: blue merle kan (fejcsíkos bogyóka, bal lapockánál téglalap alakú fekete folt)

Súly 0. napon: 23,5 dkg

Súly 5. napon: 34,5 dkg

Hízás: 11 dkg (átlagban: 2,2 dkg / nap)

5. kiskutya: tricolor szuka 

Súly 0. napon: 24,8 dkg

Súly 5. napon: 39 dkg

Hízás: 14,2 dkg (átlagban: 2,84 dkg / nap)

6. kiskutya: blue merle szuka 

Súly 0. napon: 25,2  dkg

Súly 5. napon: 41,5 dkg

Hízás: 16,3 dkg (átlagban: 3,26 dkg / nap)

A KÖR

Esküszöm fogalmam sincs hány alom kell ahhoz, hogy megfejtsem az ideális infrázás titkát. Az infra kell, az egyértelmű. Az első néhány napban mindenképpen elengedhetetlen. Kell a fertőtlenítő hatása miatt (vírusok, baktériumok ellen), a szárító hatása miatt (tüdőből kiszárítja az esetleg bennmaradt vizet), és kell a hőszabályzás miatt. Persze a részletek is számítanak, milyen infra, milyen erős körte, milyen távolságról, meddig, stb. stb. stb. Az ideális hőmérsékletről is hajszálnyira de megoszlanak a vélemények, hogy hány fokon kell tartani a babákat (elvileg 28-30). 

Én az infrát abban a pillanatban bekapcsolom amint megindult a szülés, addig megy a ládára, amit előzőleg persze alaposan kifertőtlenítettem fehérítővel. Általában minden kutyás dolgot fehérítővel fertőtlenítek, mivel az tünteti el legjobban a biológiai szennyeződéseket.

Most új lámpám van, ez nem olyan erős, így kevésbé félek, hogy megsütöm a babákat. Miután az időjárás elég jó, a szobában amúgy is 26 fok körül van. Sokat megy az infra, de időnként kicsit lekapcsolom. A babák ugyanis ha nagyon melegük van, egyszerűen kikúsznak az infra vetítette körből, és a hűvösebb szélek felé vándorolnak, távolabb fekszenek, hogy egymást már ne melegítsék tovább. Ha a babák fáznak, egymáshoz bújva egy kupacba állnak össze. Legtöbbször úgyis bent van az anyjuk, akinek bebújnak a szoknyája alá. Ivy jól láthatóan nem rajong az infráért, amint lehet be is fejezem, de még pár napig tuti nem.

Az első néhány nap egy alomnál azzal telik, hogy beáll a napirend. Az anyakutyának és a babáknak is bele kell jönni ebbe az egészbe. A kölykökkel én egyelőre annyit foglalkozom, hogy figyelgetem, és időnként pakolgatom őket, hisz másra egyelőre még nem alkalmasak, néha egyet-egyet titkosan fölveszek szemlézésre, ismerkedésre. Ivy viszont egész nap a kölykök vegetációs és egyéb szükségleteit intézi. Mint minden kismamának neki is vannak elképzelései arról, milyen módszer szerint szoptat, ő a non-stop vetésforgós módszer híve. Tegnap reggeltől estig háromszor szoptatott, egyszer 4,5 (7:00 – 11:30) majd 5 (13:00 – 18:00), este pedig megint 4,5 (19:00-23:30) órát. Az utolsó után 2 óra pihenőn van, mert azt követően reggelig megint folyamatosan szoptat. A szoptatások között kötelező pihenőt rendelek el neki, menjen ki a levegőre, futkosson kicsit, meg pihenjen. Amúgy ki nem jönne a ládából. Amikor visszamegy szünetről, azonnal befekszik. Első körben mindenki cuclizik, majd valaki bealszik, a többi szopik tovább. Azután kis alvás után vissza a cicire, és néha cicivel a szájukban alszanak. A lényeg, hogy valaki folyamatosan rendel a bárban, nincs záróra, szomjasak a gyerekek. A kötelező pihenőket kivéve semmiben nem korlátozom Ivyt, folyamatos hozzáférése van a babákhoz.  

Éjszakára nem állítok magamnak órát, Ivy úgyse jön ki a ládából. Időnként persze magamtól fölkelek, akkor megnézem minden ok –e. Ivynak ilyenkor adok egy kis kecsketejet + szőlőcukrot, következőre meg kecsketejet + energiapasztát. Éjjel külön nem etetem, de folyadékot, meg plusz energiát, vitaminokat kap.

Vizet csak nagyon keveset hajlandó inni amióta megízlelte a kecsketejet, abból viszont folyamatosan akar, úgyhogy ma meg is kérdeztem Bencét mennyi a max, nehogy végül attól legyen baja. Igyekszem vizezni is, de azt megérzi és nem issza meg, viszont úgy néz rám, mintha megöltem volna valakit, hogy "mi a fene ez a vizezett izé???". Kb. 1,5-2 litert iszik naponta. tudom, hogy sok, igyekszem is csökkenteni, és vizezni amennyire csak lehet. Fél liter elég lenne elvileg / nap.

Amikor Win első szülése volt frászt kaptam, hogy nem eszik, féltem nagyon, hogy elapad a teje. Hiába tettem ki neki szárazat, a legjobb minőségű tápokat, bele sem szagolt. Konzervet is tettem ki neki, azt sem, pedig nagy zabás az öreglány. Végül rájöttem, hogy a szukák se a szülés előtt, se a szülés után pár hétig nem nagyon eszik meg a szárazat, legalábbis nálam nem. Anyu azt mondta nála se ették meg a bulldogok, már a szülés előtt sem, szoptatás alatt meg végképp nem. De nálam még a legfinomabb konzervet sem. Azóta már tudom mit szeretnek, és ez Ivynál is bevált. Ja, és nem esznek ládán kívül, csak szoptatás közben a ládában, úgyhogy bent ülök vele, és adogatom neki a falatokat a szájába. Napi 4-5 alkalommal etetem.

Ami jelenleg kap / nap:

• Kecsketej
• Calcimusc (kalcium injekció szájon át napi 2 x 1, én kecsketejbe keverve adom)
• szőlőcukor napi 1
• MagneB6 napi 1
• Vitaminos energiapaszta (PetBalance WelpenKraft Paste – napi 3 x 1,5 centis csík)
• Jack kutyaszalámi (min. 70-80%-os friss hústartalom, napi kb. fél kg)
• zsíros sajt (pl. tappista vagy óvári, kapuvári, 15-20 dkg)
• magas hústartalmú felvágottak, hús (20 dkg)

Persze ilyenkor mindig eszébe jut az embernek, hogy régen is megszültek a kutyák valahogy és felnőttek a kölykök minden infra, extra táplálás, vagy egyéb kiegészítő nélkül, sőt sok kutya ma is úgy neveli a kölyköket, csak nem mindegy, hogy a szoptatás befejeztével, a kölykök felnevelése után az anya milyen állapotban van. Mennyire zsarolja le a szervezetét ez az egész. Az, hogy szoptatás után  levedlik egy anyakutya, szinte kopaszra, úgy hogy a bőre látszik, az teljesen természetes. De ha a szőre száraz, töredezett, a bőre korpásodik, a csontja elmegy, túlzottan lesoványodik, na az már nem jó. Én azért látom el az anyát minden létező földi jóval, és kap meg mindent amit megkíván, hogy neki másra ne legyen gondja csak a babákra, erős legyen, legyen bőven teje, és érezze a lehető legjobban magát, meg persze hamar regenerálódjon.

Ezen kívül napi szinten nyirbálom a szőrét, hogy a kicsik ne akadjanak bele folyton, és ne legyen tele a szuka hátulja dzsuvás szőrrel. Mert ilyenkor még folydogál belőle, ez-az.

A legnagyobb isten áldása tuti, hogy a vetbed. az rengeteget segít. Nem kell szenvedni a kutyapelenkákkal, törcsikkel, meg takarókkal, amiket a szuka vackolás közben rendszeresen felkapar, meg a kölykök is könnyen belecsavarodnak. A vetbed a kutyás világ egyik legjobb találmánya. Könnyen tisztán tartható, jó nagy, és merev, nem gyűrődik össze-vissza. Bár kiállításokon nem igazán szeretek vásárolni, mert ott úgyis annyi a cucc, de ott mindig olyan bazijó vetbedeket látok, hogy tuti beruházok még párba. Most van két jó nagy, az elég.

Egyelőre nekem is szoknom és alakítanom kell a dolgokat, mivel ebben a házban még nem volt alom, nincs mindennek meg a bevált helye, de azt már most imádom, hogy az alomláda az átmeneti szobában van. Így a kölykök helye védett a huzattól, viszont jól szellőzik, ami ennyi kecsketej mellett nem árt, mivel Ivynak enyhén fokozódott a gázképződése a kecsketej hatására. (milyen szépen megfogalmaztam, hogy telepukkantja a szobát. :-D ) És mivel nem szeretném se a kölyköket, se magamat elgázosítani, jó ha jól szellőzik a helyiség.

Este mérem a babákat, de ahogy látom szépen kerekednek a kis hurkák, remélem így is marad…

Az alomláda kitakarításának idejére átköltöztek a babák a szülőládába, ami azóta átesett egy alapos mosáson. (és igen... az ott középen egy vakond :-D )

Vivi természetesen nem hagyhatta, hogy a babák egyedül legyenek addig se míg takarítok...

picit nyugtató-cucliztatta őket...

a kicsik meg örök kaksi-testvérséget fogadtak egymásnak...

próbálnék én képet készíteni róluk egyesével, de akkor visítanak ezerrel, Ivy meg mindig beletrollkodik, itt éppen a kis merle szukát ellenőrzi

Szülős blogbejegyzés Kővári Esztinek dedikálva

Egy alom születése előtt az utolsó pár nap a legidegőrlőbb, amikor már csak napok, órák vannak hátra, és majd megbolondulok az izgalomtól, hogy minden rendben menjen. Még Win negyedik szülésénél is izgultam, pedig akkor már tudtam mit várhatok tőle, hiszen már volt tapasztalata bőven. Hát Ivy úgy döntött, hogy nem hagy túl sokat idegeskedni, és belecsapott a lecsóba.

2018. április 17. – kedd

A vehem 58. napja. Mértem reggel Ivynak egy testhőt mielőtt dolgozni mentem. 36,9 volt. Evett, ivott, kedve jó volt. A lakásban hagytam, amit már teljesen berendeztem minden eshetőségre. Bár az alomláda nyitva volt, betettem a nappaliba egy nagy műanyag kutyaágyat kibélelve.
Egész nap tiszta ideg voltam, nagyon nem akartam már egyedül hagyni a kutyát. Ráadásul még le sem volt nyírva a pocakja, mert a környéken egy kozmetikus sem vállalta be, nekem meg nincs nyírógépem. Azután az utolsó pillanatban sikerült Ancsa barátnőmmel egyeztetni, hogy akkor ő átjön és megnyírja. 4-re értem haza, Anna pár perccel utánam érkezett. Megnyírta Ivyt, majd beszélgetni kezdtünk. Felajánlotta, hogy szívesen jön ha szül a kutya segíteni. Közben rájöttem, hogy egyetlen dolgot mulasztottam el, bekészíteni a szülős meditációs zenét, úgyhogy gyorsan kerestem valamit. A zene egyébként nekem jobban kell mint a kutyának, mert ha én nyugodt vagyok, ő is az. Szóval elindítottam pár szülős zenét, hogy kiválasszam melyik legyen az.

 Kb. fél órával később látjuk, hogy Ivy nagyon fészkelődik, be is állt kaksi pózba. Kiengedtem, de mentünk vele. Pisilt, kakilt visszarohant, majd egy perccel később megint beállt kaksipózba, és megjelent pár csepp valami. Közben megláttam, hogy a nappali szőnyege teljesen fel van kaparva, valószínű egész nap azon vackolt. Akkor felhívtam Bencét, hogy van itt valami történés. Valószínű megrepedt a burok. Tudtuk, hogy közeleg az idő, de ami azután jött arra nem számítottunk. Anna alánézett a kutyának, és látta, hogy félig kilóg egy kölyök. Kb. 3 perccel később már kint is volt. Ivy azonnal kiszabadította a burokból, megette a placentát, elrágta a köldökzsinórt, és alapos tisztogatás után cicire tette a picit, közben meg már nyomta ki a következőt. A következő 2 óra nagyon sűrű lett. Ivy csak tolta ki a babákat kb. 15 perces különbségekkel, de volt, hogy csak 5-6 perc telt el két baba között. Az 5. kiskutya után tartott egy kis szünetet, kb. fél órát. Sok teendő nem volt vele, elég hamar kapcsolt, és azonnal intézett mindent. Kisbab kicsusszant, Ivy bontotta, köldökzsinórt elvágta, lepucolta, cicire tette, majd nyomott tovább. Hát az anyja sem volt semmi, de amit Ivy csinált az elképesztő profi volt. Az is látszott rajta, hogy megnyugtatta, hogy mi teljes nyugalomban teszünk-veszünk körülötte és senki sem ideges. Az alommal kapcsolatban semmilyen megérzésem nem volt, hogy hány kölyök, vagy milyen színűek, neműek. Egy dolgot éreztem biztosra, merle kan nem lesz benne. Ennek megfelelően az eredmény:

1. kiskutya: blue merle kan – 28 dkg – született: 18:45

2. kiskutya: tricolor kan – 24 dkg – született: 19:00

3. kiskutya: blue merle kan – 32 dkg – született: 19:20

4. kiskutya: blue merle kan – 22,5 dkg – született: 19:40

5. kiskutya: blue merle kan – 23,5 dkg – született: 19:50

6. kiskutya: tricolor szuka – 24,8 dkg – született: 20:18

7. kiskutya: blue merle szuka – 25,2 dkg – született 20:24

Hát a tutit a végére tartogatta, addig háromszor levert a víz, hogy mind kan. Bár ott és  akkor csak az volt a legfontosabb, hogy mindenki egészségben túlélje az estét. Ezért is voltam Bencével non-stop vonalban.  

Fél 9-re be is fejezte és nem látszott rajta, hogy hű de kifáradt volna, inkább boldogan és izgatottan tisztítgatta, pakolgatta, és kezdte szoptatni a kölyköket. A szülés előtt egy kicsit aggódtam, mivel nem jött belőle tej, de mire az utolsó is kibújt, addigra beindult. Szülés közben nem volt hajlandó semmit elfogadni, vizet sem, csak egy kalciumot ivott, amit Márti befecskendezett a szájába. Próbáltam kecsketejjel itatni, de nem értette mi az, csak bizalmatlanul szaglászta. majd egyet belekortyolt és nem volt megállás, kecsketejfüggő lett, mint az anyja. Amint végzett a babákkal, rögtön enni, inni akart, pedig benyomta az összes guszti placentát. Azóta nagyon el se mozdul a kölykök mellől. Éjjel fél egyik még vártunk, hátha van még valami, de utána mindenki ment haza, én meg a kis családdal megpihentem.

Sajnos az egyik kis merle kannal valami nem stimmel, ő elég nehezen sírt fel, pedig mindent kiráztunk, kiszívtunk belőle, de elég gyengécske volt. Szopizni is alig akar, hiába nyomom le a cicit a torkán. Az ő sorsa még kétséges.

2018. április 18. - szerda

Az éjszaka elég nyugisan telt, Ivy folyamatos műszakban volt. Ma Bence átjött megnézni Ivyt és a babákat. Ivy kapott egy adag oxitocint, és jó alaposan meg lett vizsgálva. Vele minden rendben úgy néz ki. Olyan fitt, mintha nem is szült volna tegnap. A kölyköket is megnézte nincs e farkastorok vagy valami, és mindegyik jól van, azt az egyet kivéve. A kis merle kannak a tüdeje nem működik még teljes kapacitással. Ezért naponta többször meg kell ríkatnom, hogy sírjon és táguljon a tüdeje. Ivy mondjuk tiszta ideg, hogy mit bizergálom szegényt, de hát muszáj.

Szóval itt tartunk most. A babák olyan hirtelen és gyorsan megszülettek, hogy igazából csak ma reggel fogtam fel mi történt. Álltam a láda fölött és néztem a babokat, hát meg kell őket zabálni olyan kis cukrok. Mindig elfelejtem, hogy egy újszülött kis collie milyen picurka. Emlékszem amikor először tartottam a kezemben, alig mertem megfogni, nehogy összetörjem. Az első alomnál annyi para volt bennem, hogy a 2. hét végére teljesen kimerültem a sok idegeskedéstől. Nem bíztam a szukában, magamban meg végképp.

Jött a:

-          Mi ez a hang? Mi ez? Sír a kiskutya? Mi a baja?

-          Mi ez a csend, miért hallgat mindegyik, mi a baj?

-          Miért csuklik?

-          Nem főzőm –e meg őket az infrával?

-          Nem fognak megfázni?

-          Eleget fertőtlenítek?

-          Túl sokat fertőtlenítek? stb. stb. stb. 

Non-stop ment a para, és állandóan telefonáltam, meg persze folyton pattogtam, hogy megnézzem hogy vannak. Na ez az ami már ilyen mértékben nincs, de ezt csak és kizárólag a gyakorlat hozhatja meg. Azért még így is van mindig egy kis aggodalom, de össze sem hasonlítható az első alkalommal. Most csak a kis merle kan baba miatt parázok, próbálom ciciztetni, macerálni, hogy sírjon, de elég nehezen megy. Egy ilyen kiskutyám volt eddig, a második alomban, szintén kis merle kan, de ő összekapta magát pár nap után és minden rendben volt, remélem most is így lesz. Érdekes, hogy elég sok a párhuzam Win második almával. Ott is 7 kölyök volt, ott is 4 merle kan, 2 tricolor baba és egy merle szuka, annyi különbséggel, hogy ott mindkét tri szuka volt. Szóval így állunk most, 24 órával a szülés után. Az első hét elég necces, úgyhogy most megy a drukk. Este mérem őket.

Frissítés
2018. április 19.

A merle kisfiú sajnos reggelre meghalt. Valószínű még túl éretlen állapotban született, a tüdeje nem volt kész. Legalábbis amikor Bence megvizsgálta erre a következtetése jutott. Látszott is rajta, hogy nagyon furán veszi a levegőt, a mellkasa össze-vissza hullámzott, szopizni egyáltalán nem volt hajlandó, pedig rengetegszer próbáltam. Kapott vitaminpasztát, és próbáltam ríkatni, kevés sikerrel, alig reagált valamire. Sokszor láttam azt is, hogy tátog, de hangja nincs, kicsit kékült is. Már a születésekor is látszott, hogy valami nem stimmel, nagyon sokáig tátogott. Tegnap éjjel már nagyon gyenge volt, reggelre már nem élt. Ivy nem érzékelte mi történt, lekötötte a többi kölyök. Azért írom le mindezt, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy mindig minden stimmel. Van, hogy nem. Sajnos aki kutyákkal foglalkozik ezt is megtapasztalja. Megszokni nem lehet, ez megviseli az embert.

Sírtam kicsit a fürdőben, hogy Ivy ne lássa, de utána össze kellett szednem magam, mert ott a többi, és remélhetőleg ők rendben lesznek. Hát igen, az első két hét nagyjából erről szól, hogy valahogy életben kell őket tartani, de ehhez az kell, hogy a kiskutya alkalmas legyen az életre, a szuka is közreműködjön, legyen teje, és foglalkozzon velük sokat. Én meg főleg a szukával, hogy neki minden jó legyen. 

Ivy egyelőre nem olyan tejcsárda mint Winnie volt, azért van teje, de folyamatosan tolom neki a kaját, a kecsketejet, a kalciumot, a magnéziumot, az energiát adó szőlőcukrot, és időnként pihenőre küldöm. Menjen, futkosson, legyen levegőn kicsit ő is. 

És most jöttem rá, hogy az az egy kiskutya annyira lekötötte a figyelmemet, hogy a többit még meg sem tudtam nézni rendesen, úgyhogy tartottunk egy kis ismerkedést, amikor is lemértem őket, megnéztem egyesével, hogyan csatlakoznak a gazdatestre. Hát van egy igen jó szívóerővel megáldott merle kan, aki úgy felcummantja magát, hogy onnan senki le nem szedi, de a többi is szépen szopizott. Most is azt teszik, Ivy már kb. 2 órája bent van és azóta non-stop szopiznak, hogy egyszerre, hol felváltva. De muszáj is, az első pár nap sorsdöntő. Ki kell, hogy szívják a fröccstejet, és meg kell, hogy dolgozzák a ciciket, hogy rendesen beinduljon a tej. Miután ellenőriztem őket, kicsit megvizslattam őket egyesével alaposan közelről. Még nem tudom megkülönböztetni őket teljesen, még ismerkedünk, de nagyon tündéri kis brigád.
Nevet tudatosan soha nem adok nekik ilyen korban, se törzskönyvit, se hívót. A hívót úgyis megváltoztatja a gazdi majd. Most még csak A tricolor szuka, A tricolor kan, A merle szuka, és van óriás kék, fejcsíkos kék,  és nyakfoltos foltos kék kan baba.

Jaj csak legyünk túl az első két héten...

GYÁ

Fú hát ilyen nehezen szerintem még egy bejegyzést sem szültem meg. Már vagy ötször nekiálltam, de egyszerűen nem ment. Elsősorban azért, mert borzasztóan hullámzó időszakon vagyunk túl, volt nagyon mély, és nagyon magas pontja, majd megint nagyon mély, tele aggodalommal.

Egyértelműen a legmélyebb pont:

Múlt hétfő reggeli viszonylagos jókedvemben ért Lara (Agent Provocateur Puppet Marionnette) letaglózó halálhíre. Erről szerettem volna mindenképpen részletesebben írni, egy kis megemlékezést Laráról, de ez biztos nem most lesz. Egyszerűen képtelen vagyok. Amint elkezdem írni, annyira rámjön a sírás, hogy egyelőre nem megy.

Többször akartam már Brandy és Sophie haláláról is írni részletesebben, meg úgy általában a kutyák elvesztéséről, hiszen sajnos ez is része az életünknek, de eddig nem sikerült. Majd alkalomadtán leszedálom magam egy marék nyugtatóval, talán úgy. És ezt a témát most be is fejezem, mert már megint folyik a könnyem. Majd… egyszer…

Na, kezdjük inkább az öregasszonnyal, aki kiérdemelte új becenevét, a Winnie the Killer-t Ő a környék madárpopulációjának réme, nem kérdés. Valamelyik nap arra értem haza, hogy Win elégedetten hempereg és közben nagyon hangosan dünnyög, mint aki nagyon de nagyon jól végezte dolgát. Mondom megnézem már mire ilyen büszke az öreglány, és ahogy megyek felé látom, hogy tollak mindenhol, Win meg abban hempereg. Két kérdésem volt csak: mi történt itt? és ki nem kap vacsorát? Winnek ugyanis lecsökkentettem a tápját az ivartalanítás után, amit ő intenzív felháborodással, majd gyanús közönnyel fogadott. Hát persze, mert ő közben kitalálta, hogy majd hozzátáplál magának a kertből. Önmaga úgy döntött, hogy a BARF módszer mellé teszi le a voksát, és ha én nem megyek el a vágóhídra, akkor ő majd elintézi. Így is tett. Másnap viszont a frász kerülgetett, amikor valamit magyaráztam neki, ő meg felemelte a fejét és láttam, hogy tiszta vér az orra. Nem az orrlyukakból jött, hanem tiszta seb volt. Megmutattam az állatorvosnak, aki rögtön meglátta az összefüggést a tollkupac és Win gyanús sérülései között. Winnek ugyanis már nem elég a kertbe beesett madár, hanem úgy döntött vadászni megy, és sikerrel is járt. Az orrán lévő sebek – amik azóta már szépen gyógyulnak – csőr és madárkarom okozta sérülések, ami arra utal, hogy Win áldozata még élt, és nagyon küzdött. Csóri nem tudta, hogy Fácános Vicuska ellen nincs esélye egy madárnak sem, kivéve ha felnőtt rigó, azokat sosem bántja fogalmam sincs miért. Szóval az a tervem, hogy egyszer veszek egy törpefürjet, mert nagyon cuki, azonnal szertefoszlott. Szegény fürj viktimológiai szempontból pont passzolna, így ezt a vágyamat elengedtem.

A tetthely közepén egy futónövényből leszakított 'zsinór' esetleg 'fojtózsinór' látható, ami a tettes egyedi kézjegye. Eszközhasználata előre megfontolt szándékra, alaposan kitervelt cselekményre utal.

Két madárgyilkosság között az elmúlt napok főleg azzal teltek, hogy a ’Dolgok amik szüléshez kellenek’ listámról beszerezzem azokat amik nem voltak itthon. „Felszereltem” az infrát is, és azért a „”, mert tényleg egy totális barkács-analfabéta vagyok, de megcsináltam. Ööö hogyan fogalmazzak finoman… nem lett szép… de megvan és az a lényeg. Muszáj volt, mert Ivy most már tényleg nagyon vemhes.

Ivy…

Tegnap lefeküdt nekem háttal és úgy tévéztünk. Közben meg azt néztem, hogy hátulról úgy néz ki, mint egy bazinagy szőrös padlizsán. Hát kikerekedett rendesen.

Igen Te! :-) 

A múlt héten megláttam, hogy cseppen belőle valami cucc, amit minden fényben próbáltam megvizsgálni, és egy picit zöldesnek láttam, úgyhogy felhívtam Bencét (dr. Balázs Bence az állatorvosunk). Bár meg volt beszélve, hogy másnap amúgy is jön, de Ivy miatt azt mondta azonnal ott van. Jött és megvizsgálta Vivit, majd kiderült, hogy benéztem, mert a cucc nem zöld volt, hanem áttetsző, csak ráragadt valami dzsuva, mert már a pocakjától nem tudja pucolni magát, ezért láttam zöldesnek. Bence vett belőle kis mintát, meg is mutatta nem volt se színe, se szaga, egy kis folyás pedig normális, az Winnek is mindig volt. Ettől függetlenül levett tőle vért és be is vitte a laborba bevizsgáltatni. Teljes nagy vérképet, és progeszteront nézetett neki. Fizikálisan is nagyon alaposan meg lett vizsgálva, a hasát csak óvatosan. Semmi kóros elváltozást nem mutatott, mondtam, hogy étvágya kedve jó, aktivitása változatlan. Kapott Strongholdot is, én azt mindig teszek rájuk szülés előtt 10 nappal. Ezután a többi kutya is átesett egy alapos átvizsgáláson, meg mindenki megkapta ami éppen kellett neki, oltások, féreghajtások, Bravectózás, Win madárlátta orrának ellenőrzése, stb.

Ilyenkor mindig rájövök, hogy mekkora de mekkora áldás egy ilyen állatorvos, akiben szakmailag és emberileg is nagyon megbízok, ráadásul ismeri a fajtát, mivel neki is collieja van, Bibi személyében (Flesh és Win tri kan kölyke). Egyébként tökre látom Bencén, hogy ugyan mindig minden állattal borzasztóan kedves és figyelmes, Wint és Flesh másképp kezeli kicsit, amint meglátja őket azonnal mosolyog, mert az ő kutyájának a szülei, akik különlegesen jó elbánást érdemelnek (nem mintha a többi mást kapna). 

A vizsgálatok, szurik, miegyebek után nagy megbeszélést tartottunk Ivy szülésével kapcsolatban. Ilyenkor kiszámoljuk a várható szülési időt, majd megbeszéljük a rendet. Bence ilyenkor 0-24-es készültségben áll. Szólok neki ha leesett a testhő, szólok ha elment a magzatvíz, és ha rendben lezajlik minden akkor is. Bármikor is történjenek ezek, ha vasárnap éjjel kettőkor, akkor akkor. Meg persze a legnehezebb kérdést is áttárgyaltuk, mivel sokszor erre ott és akkor már nincs idő. Hogy mi legyen ha….? A legfőbb: mi legyen ha választani kell a szuka és a kölykök élete között? Hát ez nekem sose kérdés, persze, hogy a szukát mentsük. Úristen már a gondolattól is rosszul vagyok mi lenne ha Ivyval történne valami, de erre nem is akarok gondolni. Szóval a szuka, persze, hogy a szuka, ő a legfontosabb. Miután minden kutya meg lett vizsgálva, és mindent megbeszéltünk, már csak a megnyugtató véreredményre vártam. 

Másnap a legnagyobb nyugalomban dolgozok, amikor Bence hív, hogy Ivynak túl alacsony a progija, és azonnal kell egy ultrahang. Na akkor beállt a para, hívtam az ultrahangos dokit, rögtön rohantam Vivivel, aki megörült, hogy sétálni megyünk, majd elkenődött amikor rájött, hogy csak orvoshoz. Mindent megnéztek rajta, alaposan meg lett vizsgálva, kölyköknek szívhang, pulzus, minden, azt mondta semmi kórosat nem lát, csak 5 jól fejlett, korának megfelelő formájú, méretű magzatot, akik már egész kiskutya formájúak, láttam is az egyiket ahogy a burok falát pacsizza, majd a fejét rázza. Szóval ő 5 kölyköt lát, akikkel szerinte minden ok, és a szukán se lát semmi extrát, szerinte minden rendben. Azután kijöttem, és hívtam Bencét, hogy az uh-án minen ok, mire ő mondta, hogy az jó, mert most hívták a laborból, hogy valamit elcsesztek a vérvizsgálattal, és azonnal megismétlik. 1 óra múlva jött az eredmény, hogy jó volt a progija, 20,8, nem pedig 11, ahogy elsőre mérték. Szóval volt egy kis fals para, de inkább ez legyen, mint valódi baj. Legalább meg lett ultrahangozva, és én is megnyugodtam, hogy nem 10 baba van benne, mert attól kicsit féltem. Bár ez az 5… hát abban én nem vagyok biztos, de legyen neki igaza. Én eddig úgy vettem észre, hogy Win a szülés előtt pár nappal annyiszor fél kilóval volt több, ahány baba volt benne (kisbab + placenta + magzatvíz). Tehát mondjuk 20 kg volt a versenysúlya, és amikor szülés előtt 22,5 kg volt, akkor 5 bab volt benne. Ivyt pont a fedeztetés előtt mértem, akkor 24 kg volt, – általában 24-26 szokott lenni – majd kb. az 50. napon már 28,5 kg. Azóta már eltelt majdnem egy hét, mostanra kb. 30 kg lehet. Nem is nagyon emelgetem már. A lényeg, hogy jelenleg jól van, aktív, futkos, ugrál a nagy pocakjával, néha rosszul is vagyok amikor nézem ahogy pattog. De az anyja is ugyanilyen volt, ezért nem aggódok. Enni pár napja szárazat már egyáltalán nem hajlandó. Konzervet, húst és minden olyat megkap amit megkíván és ami nem káros. Tegnap gyrost kívánt, csípős, hagyma nélkül, megkapta, betolta. A szárazra rá se néz, hiába van kint, nem eszi. Lihegni elég sokat liheg amióta megnőtt a hasa, de Bence azt mondta ez normális. Most már nagyon bent vagyunk a finishben, így ha itthon kell hagynom, a lakásban marad, minden előkészítve neki, ha bármi történne. A testhőjét most már folyamatosan mérem, egyelőre nem ment 37 alá.

Bencével lediktáltattam magamnak, mert mindig elfelejtem:

kutya normál testhője: 38,2-39,2

vemhes kutya testhője: 37,2-37,5

ha leesik, kb. 36,2-36,5, akkor 24 órán belül szülni fog

Persze ettől lehetnek egyedenként kis eltérések. Ivy pl. esténként csak 37.

Miután most már tényleg csak napok vannak hátra, lassan kezdődik a masszív gyomorideg. Csak legyünk túl rajta, csak menjen minden rendben. Azért közben elkezdtem agyalni, hogy vajon mi lehet benne? Mert ez az első olyan szülés, hogy lövésem sincs. Akihez szoktam járni ultrahangoztatni (Dr. Vrabély Tamás), pakkra meg szokta mondani hány kölyök van benne + / - 1, de legtöbbször pakkra megmondta. Most viszont nem nála voltam, így csak egy „kb. ennyit látok, de lehet, hogy még van benne” egyismeretlenes egyenletet kaptam, és fogalmam sincs mennyi az X. Annyit tudok X nagyobb vagy egyenlő mint 5. Szín és nem arányt még tippelni se merek. Hamarosan kiderül…

Na meg közben nagy kutakodásban vagyok, mert egy ideje dolgozok a skocis weboldal egy teljesen új menüpontján, a Magyar Collie Történelmi Tárlat-on, aminek biztos, hogy ki fogok találni valami más nevet, mert így baromi hosszú. Két lehetőségem volt, vagy összecsapom és megvagyok pikk-pakk, vagy rendesen úgy utánajárok mindennek ahogy én azt szeretem, és akkor tényleg megtettem mindent. Az utóbbi mellett döntöttem, így kb. 1 évre saccolom mire elkészülök vele. Interjúkat akarok csinálni, meg egy alapos kutatást, addig amíg a zsákutcába nem érek. A ’90-es évektől nem gáz, onnantól már vágok mindent, sőt igazából a ’80-as évek második felétől. ’90-ben már a ring szélén ültem és jegyzeteltem, az azt megelőző néhány évet pedig nem volt olyan nehéz feltérképezni akkor, így onnantól megvagyok. De a ’60-as, ’70-es évek merő homály. Persze olvastam róla ezt-azt, vannak támpontok, de ahhoz, hogy ezzel az időszakkal tisztába kerüljek muszáj lesz olyan emberhez / emberekhez fordulnom, aki részese volt. De addig is megpróbálok magamtól annyi mindent kideríteni, amennyit csak lehet. Közben meg folyamatosan melléolvasom a magyar kutyázás, a magyar törzskönyvezés teljes korai szakaszát, meg a hozzá passzoló történelmi eseményeket, mert onnan is szivárognak be érdekes összefüggések. Valamelyik nap az ágyon hasalva, kb. fél méter magasan könyvekkel, évkönyvekkel, angolpásztoros híradókkal körülvéve, Szalcziger Józsi szakdolgozatába (amit ezúton is köszönöm!) belemerülve azon gondolkodtam, hogy vajon sikerül –e összeállítanom egy igazán érdekes anyagot. Olyat ami mindenkinek sok újdonságot mondhat, és ami tényleg átfogó képet ad a magyar colliezás történetéről. Reménykedek benne, hogy esetleg pár eddig nem látott fotó is előkerül. Valójában nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a korai időszakban milyen volt a hazai colliezás, milyen érdekes történések voltak, vagy hogy teltek a tenyésztői hétköznapok. Meg minden másra. Olyan izgi ez az egész, imádok ilyen dolgokat kutatni, és ez a téma különösen érdekel. Nem is értem, hogy eddig miért nem lett ez rendesen összeszedve. Mondjuk bazinagy meló annyi szent.

Szóval jelenleg kutatok, a következő fázisban pedig interjúkat szeretnék készíteni azokkal a tenyésztőkkel akik 1990 előtt kezdték a collie tenyésztést. Őket meg fogom keresni, és nagyon remélem, hogy partnerek lesznek abban, hogy dokumentáljam az eddigi életművüket.  

A menüpont 3 aloldalt fog magába foglalni. Az első a kezdetekről fog szólni 1990-ig. A második oldal a ’90-es éveket boncolgatja majd, a harmadik pedig a 2000-utáni jelentősebb eseményeket, változásokat, kutyákat mutatja majd be. De ennek elkészülte még biztosan több hónap.

Hát itt tartunk most. Win jóllakott, Ivy már visszaszámlál, nekem meg egyik kezem itt a másik… és tele a fejem ezer gondolattal.