Szülős blogbejegyzés Kővári Esztinek dedikálva

Egy alom születése előtt az utolsó pár nap a legidegőrlőbb, amikor már csak napok, órák vannak hátra, és majd megbolondulok az izgalomtól, hogy minden rendben menjen. Még Win negyedik szülésénél is izgultam, pedig akkor már tudtam mit várhatok tőle, hiszen már volt tapasztalata bőven. Hát Ivy úgy döntött, hogy nem hagy túl sokat idegeskedni, és belecsapott a lecsóba.

2018. április 17. – kedd

A vehem 58. napja. Mértem reggel Ivynak egy testhőt mielőtt dolgozni mentem. 36,9 volt. Evett, ivott, kedve jó volt. A lakásban hagytam, amit már teljesen berendeztem minden eshetőségre. Bár az alomláda nyitva volt, betettem a nappaliba egy nagy műanyag kutyaágyat kibélelve.
Egész nap tiszta ideg voltam, nagyon nem akartam már egyedül hagyni a kutyát. Ráadásul még le sem volt nyírva a pocakja, mert a környéken egy kozmetikus sem vállalta be, nekem meg nincs nyírógépem. Azután az utolsó pillanatban sikerült Ancsa barátnőmmel egyeztetni, hogy akkor ő átjön és megnyírja. 4-re értem haza, Anna pár perccel utánam érkezett. Megnyírta Ivyt, majd beszélgetni kezdtünk. Felajánlotta, hogy szívesen jön ha szül a kutya segíteni. Közben rájöttem, hogy egyetlen dolgot mulasztottam el, bekészíteni a szülős meditációs zenét, úgyhogy gyorsan kerestem valamit. A zene egyébként nekem jobban kell mint a kutyának, mert ha én nyugodt vagyok, ő is az. Szóval elindítottam pár szülős zenét, hogy kiválasszam melyik legyen az.

 Kb. fél órával később látjuk, hogy Ivy nagyon fészkelődik, be is állt kaksi pózba. Kiengedtem, de mentünk vele. Pisilt, kakilt visszarohant, majd egy perccel később megint beállt kaksipózba, és megjelent pár csepp valami. Közben megláttam, hogy a nappali szőnyege teljesen fel van kaparva, valószínű egész nap azon vackolt. Akkor felhívtam Bencét, hogy van itt valami történés. Valószínű megrepedt a burok. Tudtuk, hogy közeleg az idő, de ami azután jött arra nem számítottunk. Anna alánézett a kutyának, és látta, hogy félig kilóg egy kölyök. Kb. 3 perccel később már kint is volt. Ivy azonnal kiszabadította a burokból, megette a placentát, elrágta a köldökzsinórt, és alapos tisztogatás után cicire tette a picit, közben meg már nyomta ki a következőt. A következő 2 óra nagyon sűrű lett. Ivy csak tolta ki a babákat kb. 15 perces különbségekkel, de volt, hogy csak 5-6 perc telt el két baba között. Az 5. kiskutya után tartott egy kis szünetet, kb. fél órát. Sok teendő nem volt vele, elég hamar kapcsolt, és azonnal intézett mindent. Kisbab kicsusszant, Ivy bontotta, köldökzsinórt elvágta, lepucolta, cicire tette, majd nyomott tovább. Hát az anyja sem volt semmi, de amit Ivy csinált az elképesztő profi volt. Az is látszott rajta, hogy megnyugtatta, hogy mi teljes nyugalomban teszünk-veszünk körülötte és senki sem ideges. Az alommal kapcsolatban semmilyen megérzésem nem volt, hogy hány kölyök, vagy milyen színűek, neműek. Egy dolgot éreztem biztosra, merle kan nem lesz benne. Ennek megfelelően az eredmény:

1. kiskutya: blue merle kan – 28 dkg – született: 18:45

2. kiskutya: tricolor kan – 24 dkg – született: 19:00

3. kiskutya: blue merle kan – 32 dkg – született: 19:20

4. kiskutya: blue merle kan – 22,5 dkg – született: 19:40

5. kiskutya: blue merle kan – 23,5 dkg – született: 19:50

6. kiskutya: tricolor szuka – 24,8 dkg – született: 20:18

7. kiskutya: blue merle szuka – 25,2 dkg – született 20:24

Hát a tutit a végére tartogatta, addig háromszor levert a víz, hogy mind kan. Bár ott és  akkor csak az volt a legfontosabb, hogy mindenki egészségben túlélje az estét. Ezért is voltam Bencével non-stop vonalban.  

Fél 9-re be is fejezte és nem látszott rajta, hogy hű de kifáradt volna, inkább boldogan és izgatottan tisztítgatta, pakolgatta, és kezdte szoptatni a kölyköket. A szülés előtt egy kicsit aggódtam, mivel nem jött belőle tej, de mire az utolsó is kibújt, addigra beindult. Szülés közben nem volt hajlandó semmit elfogadni, vizet sem, csak egy kalciumot ivott, amit Márti befecskendezett a szájába. Próbáltam kecsketejjel itatni, de nem értette mi az, csak bizalmatlanul szaglászta. majd egyet belekortyolt és nem volt megállás, kecsketejfüggő lett, mint az anyja. Amint végzett a babákkal, rögtön enni, inni akart, pedig benyomta az összes guszti placentát. Azóta nagyon el se mozdul a kölykök mellől. Éjjel fél egyik még vártunk, hátha van még valami, de utána mindenki ment haza, én meg a kis családdal megpihentem.

Sajnos az egyik kis merle kannal valami nem stimmel, ő elég nehezen sírt fel, pedig mindent kiráztunk, kiszívtunk belőle, de elég gyengécske volt. Szopizni is alig akar, hiába nyomom le a cicit a torkán. Az ő sorsa még kétséges.

2018. április 18. - szerda

Az éjszaka elég nyugisan telt, Ivy folyamatos műszakban volt. Ma Bence átjött megnézni Ivyt és a babákat. Ivy kapott egy adag oxitocint, és jó alaposan meg lett vizsgálva. Vele minden rendben úgy néz ki. Olyan fitt, mintha nem is szült volna tegnap. A kölyköket is megnézte nincs e farkastorok vagy valami, és mindegyik jól van, azt az egyet kivéve. A kis merle kannak a tüdeje nem működik még teljes kapacitással. Ezért naponta többször meg kell ríkatnom, hogy sírjon és táguljon a tüdeje. Ivy mondjuk tiszta ideg, hogy mit bizergálom szegényt, de hát muszáj.

Szóval itt tartunk most. A babák olyan hirtelen és gyorsan megszülettek, hogy igazából csak ma reggel fogtam fel mi történt. Álltam a láda fölött és néztem a babokat, hát meg kell őket zabálni olyan kis cukrok. Mindig elfelejtem, hogy egy újszülött kis collie milyen picurka. Emlékszem amikor először tartottam a kezemben, alig mertem megfogni, nehogy összetörjem. Az első alomnál annyi para volt bennem, hogy a 2. hét végére teljesen kimerültem a sok idegeskedéstől. Nem bíztam a szukában, magamban meg végképp.

Jött a:

-          Mi ez a hang? Mi ez? Sír a kiskutya? Mi a baja?

-          Mi ez a csend, miért hallgat mindegyik, mi a baj?

-          Miért csuklik?

-          Nem főzőm –e meg őket az infrával?

-          Nem fognak megfázni?

-          Eleget fertőtlenítek?

-          Túl sokat fertőtlenítek? stb. stb. stb. 

Non-stop ment a para, és állandóan telefonáltam, meg persze folyton pattogtam, hogy megnézzem hogy vannak. Na ez az ami már ilyen mértékben nincs, de ezt csak és kizárólag a gyakorlat hozhatja meg. Azért még így is van mindig egy kis aggodalom, de össze sem hasonlítható az első alkalommal. Most csak a kis merle kan baba miatt parázok, próbálom ciciztetni, macerálni, hogy sírjon, de elég nehezen megy. Egy ilyen kiskutyám volt eddig, a második alomban, szintén kis merle kan, de ő összekapta magát pár nap után és minden rendben volt, remélem most is így lesz. Érdekes, hogy elég sok a párhuzam Win második almával. Ott is 7 kölyök volt, ott is 4 merle kan, 2 tricolor baba és egy merle szuka, annyi különbséggel, hogy ott mindkét tri szuka volt. Szóval így állunk most, 24 órával a szülés után. Az első hét elég necces, úgyhogy most megy a drukk. Este mérem őket.

Frissítés
2018. április 19.

A merle kisfiú sajnos reggelre meghalt. Valószínű még túl éretlen állapotban született, a tüdeje nem volt kész. Legalábbis amikor Bence megvizsgálta erre a következtetése jutott. Látszott is rajta, hogy nagyon furán veszi a levegőt, a mellkasa össze-vissza hullámzott, szopizni egyáltalán nem volt hajlandó, pedig rengetegszer próbáltam. Kapott vitaminpasztát, és próbáltam ríkatni, kevés sikerrel, alig reagált valamire. Sokszor láttam azt is, hogy tátog, de hangja nincs, kicsit kékült is. Már a születésekor is látszott, hogy valami nem stimmel, nagyon sokáig tátogott. Tegnap éjjel már nagyon gyenge volt, reggelre már nem élt. Ivy nem érzékelte mi történt, lekötötte a többi kölyök. Azért írom le mindezt, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy mindig minden stimmel. Van, hogy nem. Sajnos aki kutyákkal foglalkozik ezt is megtapasztalja. Megszokni nem lehet, ez megviseli az embert.

Sírtam kicsit a fürdőben, hogy Ivy ne lássa, de utána össze kellett szednem magam, mert ott a többi, és remélhetőleg ők rendben lesznek. Hát igen, az első két hét nagyjából erről szól, hogy valahogy életben kell őket tartani, de ehhez az kell, hogy a kiskutya alkalmas legyen az életre, a szuka is közreműködjön, legyen teje, és foglalkozzon velük sokat. Én meg főleg a szukával, hogy neki minden jó legyen. 

Ivy egyelőre nem olyan tejcsárda mint Winnie volt, azért van teje, de folyamatosan tolom neki a kaját, a kecsketejet, a kalciumot, a magnéziumot, az energiát adó szőlőcukrot, és időnként pihenőre küldöm. Menjen, futkosson, legyen levegőn kicsit ő is. 

És most jöttem rá, hogy az az egy kiskutya annyira lekötötte a figyelmemet, hogy a többit még meg sem tudtam nézni rendesen, úgyhogy tartottunk egy kis ismerkedést, amikor is lemértem őket, megnéztem egyesével, hogyan csatlakoznak a gazdatestre. Hát van egy igen jó szívóerővel megáldott merle kan, aki úgy felcummantja magát, hogy onnan senki le nem szedi, de a többi is szépen szopizott. Most is azt teszik, Ivy már kb. 2 órája bent van és azóta non-stop szopiznak, hogy egyszerre, hol felváltva. De muszáj is, az első pár nap sorsdöntő. Ki kell, hogy szívják a fröccstejet, és meg kell, hogy dolgozzák a ciciket, hogy rendesen beinduljon a tej. Miután ellenőriztem őket, kicsit megvizslattam őket egyesével alaposan közelről. Még nem tudom megkülönböztetni őket teljesen, még ismerkedünk, de nagyon tündéri kis brigád.
Nevet tudatosan soha nem adok nekik ilyen korban, se törzskönyvit, se hívót. A hívót úgyis megváltoztatja a gazdi majd. Most még csak A tricolor szuka, A tricolor kan, A merle szuka, és van óriás kék, fejcsíkos kék,  és nyakfoltos foltos kék kan baba.

Jaj csak legyünk túl az első két héten...