Vissza a gyökerekhez II.

Mielőtt folytatnám a szerb úti-beszámolót....

Winnie pocakja napról-napra nő. Az ultrahangon kiderült, hogy a két méh-szarvból, csak az egyikben vannak babák, így elég féloldalas a hasa. Viszont egyre nagyobb, úgyhogy kezdek attól félni nehogy elboruljon csórikám :-). Egyébként most már tényleg nagyon látszik a vehem. A kicsik (akik benne laknak) etetés után nagyon aktívak, már egyértelműen lehet érezni a kis ebihalakat amikor úszkálnak a mamájukban. Winnie egész nap fáradt és éhes, ezért sokat pihen, ami mondjuk eddig sem volt idegen tőle, és naponta többször eszik. A babák már nyomhatják kicsit a gyomrát, mert egyszerre nem tud túl sokat enni. Ja, és folyton napozik. Sétálni már sokat nem merem vinni, mert hamar fárad és nem bírja a túl meleg időt. Rábízom mit szeretne, nem akarom terhelni a kismamát. Flesh amikor tud mellette van. Kispapáskodik :-) 

Winnie most olyan mint egy matrjoska collie. Egy nagyban több kicsi van.... :-)
Remélem minden rendben lesz a szülésnél. Nem tudok nem aggódni.

Visszatérve...

A harmadik szerb túra kutya résztvevője Maddox volt. Hála az égnek sikerült Szabadkán megkapni az utolsó címet az Interchampion-hoz, így vele már nem megyek többet külföldre. Sőt asszem erre az évre már nem is nagyon tervezek több kiállítást... bár ez még nem 100%. Majd meglátjuk.

Szóval Maddox... ő is blue merle szukának indult. Miután az első merle szuka vásárlási kísérletemből egy tricolor kan lett, úgy gondoltam tovább próbálkozom. Második alkalommal, legalább a szín-elképzelés megvalósult. :-) Maddox annyira szerelem volt első látásra, hogy egyszerűen nem tudtam kihagyni. A tenyésztője feltett egy képet róla a Facebook-ra és én minden nap láttam őt. Totál belezúgtam. 

a FB kép amit a tenyésztője feltett

Bár kértem tanácsot tapasztalt tenyésztőtől, de igaza volt: "szerintem bármit mondok elhozod, látom, hogy már eldöntötted". És ez így is volt. Azóta sem bántam meg. Bár néha nem egyszerű vele, mert megállás nélkül karattyol, amitől időnként a falnak megyek, de amúgy olyan szeretetreméltó paplanmaci, hogy nem tudom őt nem imádni.
Maddox ízig-vérig francia. Párizsban született, onnan került hozzám. Amikor megérkezett olyan cuki kis mackó volt, hogy Luca barátnőm azt kívánta bárcsak mindig ilyen maradna. Hát ez félig-meddig meg is valósult. Maddox annak ellenére, hogy már elmúlt 4 éves, még mindig olyan mint egy játékos kölyök. Nagyon nyitott és kíváncsi, minden és mindenki érdekli. Imád jönni-menni ő is, mint Ivy. De neki nem a séta hossza számít, hanem, hogy vigyek neki játékot és dobáljak. Ezt szereti a legjobban. A falkából Ivy-val jön ki a legjobban. Nagyon ember-orientált, imádja ha simogatják, ölelgetik. Ha ölelésre vágyik, akkor leül az ember lábához és kérően néz rá. Ilyenkor olyan mint egy nagy szőrös cumisüveg. Szóval leteszi magát cumiba és jól meg kell őt ölelgetni :-) Érdekes, hogy a tenyésztője már az elején mondta, hogy a kiskutya nagyon szereti ha ölelgetik, úgyhogy ölelgessük sokat. Jelentem a feladat teljesítve...
Maddox elég sokat volt kiállítva, elég sok címet is szerzett. Babák is születtek tőle két alkalommal. Úgyhogy asszem nagyjából minden reményemet beváltotta. És még cumi is tud lenni ha akar :-)

Maddox Zolival a szabadkai kiállításon

OFF: Ezt nemrég csináltam róla séta közben. Imád játszani, hatalmas apport fanatik. 

A bírálat előtt kicsit szunyókál az asztalon :-)

A szabadkai kiállítás egy lovardában volt, ezért folyamatosan voltak körülöttünk pacik. Maddoxnak nagyon bejöttek, az egyik kis póni babát meg is puszilta. Persze akkor gép nem volt nálam éppen.

Szerintem a nyuszik után a második kedven állata a póni. :-)

A kis póni a mamájával, akik Maddox megpuszilt.

A szabadkai kiállítás helyszíne.

Szerbia több felvonásban I.

Májusban többször is ellátogattunk Szerbiába. Már frankón kéne ott egy házat vennem, annyit járok ki-be. :-) Viccen kívül, azért elég megterhelő. Amikor hazaérünk egy külföldi kiállításról olyan fáradtnak érzem magam, hogy megfogadom, hogy most 1-2 hónapig biztos nem megyünk. Ezt általában be is tartom, de most több ok miatt is szükséges volt, hogy májusra tömörítsünk mindent. Május elején volt a klubkiállítás a Hungexpon. Utána mentünk Ivy-val az első szerbiai megmérettetésre (Péterréve), majd rögtön jött is a második (Kula). Azután épphogy letettem Ivyt pihenni, mikor Maddox-szal indultunk útnak (Szabadka). Már szinte otthon érzem magam a Vajdaságban. :-) Kemény két szót sikerült is megtanulnom szerbül, azt, hogy hvala - köszönöm, meg azt, hogy izlaz - kijárat. A lényeg, hogy minden alkalommal sikerrel jártunk, pont ahogy elterveztük. Sőt, még túl is teljesítették a kutyák a tervet. Most jut eszembe, hogy Maddox-ról még nem is beszéltem. Picit később visszakanyarodok... (Vissza a gyökerekhez II.)

Ivy az utazások során nagyon jól érezte magát. Belejött az utazgatásba, hogy megy ide-oda a világban. Vannak más collie barátai akikkel rendszeresen találkozik, és mindig nagyon örül nekik. 

Most össze-vissza bedobálok pár képet....

Első és második szerbiai kiruccanásunk alatt is találkoztunk Manóval (Agent Provocateur Fleur Allure), Ivy féltestvérével. Itt éppen jól megérdemel sziesztáját tölti, miután végzett a ringben. Győztes osztályban nyert, így egy újabb champion címmel lett gazdagabb. Gratulálunk kicsi Manó! :-)

A második szerb kiállítás Kulán (igen ez a neve, nem ér nevetni :-) Az egész területen rengeteg víz volt, patakok, tavacskák, amik között ilyen kis fahidakon kellett közlekedni. Itt éppen Ivy suhan át az egyiken.

Egy panoráma kép Kula kiállítás területéről

Volt ott egy kívánság kút is. Valaki egy fát kívánt (bele is nőtt a kútba), valaki egy használt zsepit (az is volt benne :-), és valaki egy colliet :-D Így került Mira a kút kávájára.

Hazafelé megálltunk egy kis pihire valamelyik sMOL kútnál, és eddig nem tapasztalt kutyás élményben volt részünk. A kutyákat kicsit elengedtük a MOL kutyafuttatóban a benzinkútnál. Hát ez zseniális találmány kérem! Legyen minél több!

Ivy kis barátaival, Mirával és Sam-mel élvezi a sMOL kútat :-)

Ivy nagyon megszerette a kiállításokat és szépen is teljesít. Mindkét alkalommal osztályt nyert és fajtagyőztes is lett. A BIS-t nem vártuk meg. 

Szerintem azért érzi ilyenkor jól magát, mert akkor csak ő van velem, róla szól a nap. Mindenhova együtt megyünk, nagyokat sétálunk, készülődünk, együtt ülünk be ide-oda, játszhat a benzinkúton, és más kutyákat is megismerhet. Bárhova indulok mostanában, Ivy már ott is van a kapuban és tartja a fejét, hogy tegyem rá a nyakörvet, meg a pórázt. Mindegy neki hova megyünk, csak együtt legyünk. Ma is jött velem egy nagy túrára, úgyhogy most boldogan pihizik. Úgy imádom, meg kell zabálni :-)

Vissza a gyökerekhez

Mondtam én, hogy sűrű hónap ez a május. Egyrészt mindig ilyenkor van a legtöbb kiállítás, másrészt mert... na ezt majd később.

A blogot tulajdonképpen azért kezdtem el magamnak vezetni, hogy feljegyezzem a kölykökkel kapcsolatos dolgokat. Hogy el ne felejtsem, hogy bizonyos esetekben mit kell csinálni, vagy pl. mi a pontos összetétele a tápváltós koktélnak. Azután azért raktam még fel ezt-azt. Azt már régóta tervezem, hogy leírom melyik kutyám, hogy került hozzám, de valahogy sosem jutok el odáig. Szóval blogolásból kettes.. 

Most azért kicsit visszakanyarodnék. 

Winnie kutyám 2008 augusztusában került hozzám a Silver Dream kennelből. Rajta nem is gondolkodtam sokat. Akkor már velem volt Sophie, és amikor végre sikerült kertes házba költöznöm, mindenképpen akartam mellé egy társat. Bár én még egy merlét szerettem volna (ó az a fránya csillapíthatatlan merle mániám), de kis nyomásra tricolor lett, amit nem bántam meg. Szóval éldegéltünk a két lánnyal csendesen. Néha pár kiállítás, de semmi fakszni. Azután Sophie megbetegedett és tudtam, hogy már nem lesz velünk sokáig. Amúgy is szerettem volna még egy merle szukát, de akkor már biztos voltam benne. Nem akartam, hogy Win egyedül maradjon. Hát elterveztem, hogyan s honnan legyen merle szukám, végül egy tricolor kan lett belőle. Ezt szerintem sok collies ismeri. Annyira beleszerettem a kiskutyába, hogy mindenképpen őt akartam. 

Az első kép amit láttam Fleshről (3.5 hónapos)

Kb. 5 hónaposan került hozzám 3. kutyaként. Winnievel már az első perctől megtalálták a hangot, látszott, hogy nagyon szimpatikusak egymásnak. Azután szegény Sophiem elment és ők itt maradtak ketten. Winnie akkor tüzelt, ezért Flesht elvittem 2 hétre, hogy ne kelljen külön zárogatni őket. Winnie akkor teljes apátiába zuhant, hogy egyedül maradt. Amikor Flesh visszatért olyan örömöt láttam Winnien, mint azelőtt soha. A két kutya borzasztóan elkezdett kötődni egymáshoz. Amikor Win tüzelt, Flesht alig lehetett távol tartani tőle. Egész nap csak vonyított, és fel-alá járkált. 

Flesh 1.5 évesen

majd 3 évesen

Terveztem, hogy szeretnék majd tőlük egy almot, de mindig halogattam. Azután sokat gondolkodtam és úgy döntöttem nem várok tovább, mert ez lesz az utolsó lehetőség mielőtt Win nyugdíjba megy. Előre alaposan elterveztem mindent, mentünk progeszteron-szint mérésre, mindent ahogy kell, de az eredmény elkeserítő volt. Az orvos azt mondta, hogy nagy valószínűség szerint Winnek nincsen már peteérése. Az is furcsa volt, hogy a kanok nem jeleznek. Pedig ha egy szuka időben van, azt egyértelműen a tudtomra adják. Fejhangon visítanak, rendszeresen produkálnak farkasüvöltést, folyamatosan ömlik a nyáluk, és nem hajlandóak enni. Rendesen le is szoktak fogyni ilyenkor, mert bármit teszek eléjük nem érdekli őket. Ez alkalommal ez elmaradt, s miután az orvos is megerősítette, hogy nincs időben, már nem reménykedtem. Hiába engedtem őket össze (már Flesht és Wint) Flesh szemernyi érdeklődést sem mutatott a iránta. 

Azután egyik este arra lettem figyelmes, hogy Flesh iszonyat vonyításba kezd és eltolja a kaját, ezért ismét összeengedtem őket. Na akkor már volt érdeklődés rendesen, hogy finoman fogalmazzak. Nem akartam már elcipelni Wint még egy vérvételre, ezért úgy döntöttem teljesen a természetre bízom a dolgot. Nem méregetek, nem készülök, nem segítek nekik semmiben. Csak a lehetőséget adtam meg. Hát azt az örömöt nem tudom leírni ami a két kutya arcán volt. Mintha egy régóta várt románc teljesedett volna be. Úgy össze voltak cuppanva, mint két mágnes. Olyan boldogok voltak, hogy úgy voltam vele, ha nem is lesz kölyök belőle, akkor is megérte. Kb. 3 napig ment a "párna-csata", persze időnként muszáj volt külön tenni őket, mert egy percet sem akartak pihenni és már láttam, hogy alig állnak a lábukon. Főleg szegény Win aki egész nap Flesh-el a hátán közlekedett. Pár nap után hirtelen vége lett a nagy l'amournak, de Flesh akkor sem hagyta magára Wint egy percre sem. Hulla fáradtan pihentek összebújva. Zoli már akkor mondta, hogy szerinte ez sikerült (mert boszorkány :-). Én viszont nagyon bizonytalan voltam. Meg babonás is vagyok ilyen dolgokban. Semmit sem merek elkiabálni amíg nem biztos. Figyeltem Wint, de semmit sem láttam rajta. Azután tegnap simogattam a pocakját, és mintha egy fickándozó kis delfint éreztem volna. A babák mindig etetés után aktívak, így rögtön arra gondoltam, de kellett a megerősítés. Ezért még este felhívtam egy időpontért az ultrahangos orvost, aki természetesen totál be volt táblázva a következő hetekre, de hála az égnek volt olyan aranyos, hogy adott reggelre egy soron kívüli időpontot. Summa summárom: a doki 4 babát talált Winnie-ben. Persze még most is előfordulhat, hogy felszívódnak a picik, de remélem nem így lesz. Még szerencse, hogy azt mondták nincs peteérése... mi lett volna ha van? :-) Win most kint napozik Fleshivel együtt. Én meg csak várok.... Június közepéig. Kb. akkor érkezik a kéményseprő brigád. Hajrá kisbabák!

Kép-kavalkád V.

A mai egyik bejegyzésben említettem, hogy a collie és a bulldog milyen kompatibilis. Nem tudom miért, de az én kutyáim meg vannak őrülve a bulldogokért. Ivy is nagyon szereti őket, ezért a mai indulásnál megpróbáltam pár közös képet készíteni róluk. :-)

Első bulldogos kör indul. Diussal és az öreg Babival, aki már 9 éves, de még mindig fürgén sétál :-)

Csak néha kell nekik egy kis pihenő, mert a fülledt időben nehezebben bírják a sétát. Ivy időnként egy kicsit türelmetlenkedik, de utána készségesen vár.

Amikor már Dius és Babi kisétálta magát, jöhet a következő kör Donnuskával. Donnuska az igazi bulldog matróna, már 10 éves múlt, ezért vele csak egy kis kört lehet tenni, de azt nagyon élvezi.

folyt. köv...

Kép-kavalkád IV.

A május mindig nagyon sűrű, ami a kutyás programokat illeti. Sok időnk nem volt pihenni, mert közelgett a klubkiállítás. Mivel Artúr és Liza is nevezve voltak át kellett esniük egy nagy kozmetikán. 

Szegény Artúr csak tűr és tűr, de az eredmény mindent megért. A képen éppen Zolival ügyködünk a kutyán. 

Csórikám szerintem alig várta, hogy szabaduljon, és végre megkergethesse a lányokat. Ivyra nagyon rá volt kattanva, folyamatosan udvarolt :-) Ami valószínű a közelgő tüzelésnek volt köszönhető.

Azért egy kis játékkal el lehetett terelni a figyelmét.

Yzma puszit is adott a kisöccsének :-) Yzma és Artúr apja is Hypo, így apai oldalról féltesók.

Liza sem kerülhette el a sorsát, őt is alaposan megmostuk. Annyi már biztos, hogy Liza nem csak az arcát örökölte az anyjától, hanem a fényképezés "szeretetét" is. 

Bármit csinálok, csak ne fotózzatok kérlek!! Inkább bemegyek a kocsi mögé...

és akkor mutatnám, hogy az anyja mennyire élvezi ha fotózzák:

folyt. köv....

Kép-kavalkád III.

Persze eljön az idő amikor fel kell függeszteni a szórakozást, mert ugye munka van. A nagy látogatás után rögtön készülődtünk, mert elhagytuk az országot egy kis időre, nem sokra, csak egy kiállítás erejéig. Vivit külföldre vittük kiállítani. Képeket sajnos nem készítettünk, mert a hosszú utazás, és várakozás miatt elszállt belőlem minden fotózhatnék. A kiállítást azért is vártam nagyon, mert ott találkoztam a kis cukikámmal. Amikor megszületik egy alom, és cseperednek a kölykök, úgy kezd az ember kötődni hozzájuk. Az is kivédhetetlen, hogy az embernek legyen egy kedvence az alomból. A második alomból volt egy kiskutya, akit annyira megszerettem, hogy majd megszakadt a szívem amikor elvitték. Elég sokáig sírtam is utána. Közben persze tudtam, hogy a kicsi nagyon jó helyre került, és nagyon büszke vagyok rá, hogy milyen fantasztikus kutya lett belőle. Csodaszép kis pofijával, kedves természetével szerintem mindenkit elbűvöl, engem legalábbis biztosan. Szóval a külföldi út során ismét találkozhattam a kisbabával, aki mára csodaszép nagylánnyá cseperedett. Manó (azaz Agent Provocateur Fleur Allure) terápiás - segítő kutyaként éli mindennapjait. A házat ahol lakik két óriás társával osztja meg. Aktív hétköznapjai mellett néha ellátogat egy-egy kiállításra is. Az is látszik rajta, hogy borzasztóan kötődik a gazdájához, kinek odaadással figyeli minden mozdulatát és nagyon jól érzi magát a két hatalmas leonbergivel.

Manó gazdájával, és két leonbergi "testrvérével"

Manó a labdájával :-)

Manó babakorában. Szerintem nem kérdés, hogy miért imádtam őt annyira. Olyan ennivaló kis cukorka volt :-)

Szóval Manó is ott volt a kiállításon, és nyert is a saját osztályában. Ivy is megnyerte az osztályt, majd 6 másik kutyával konkurált a fajtagyőztes címért, amit szintén Vivi kapott. Nagyon büszke voltam rá, főleg mert pont a ringbe lépés előtt megtámadta őt egy kutya és kb. annyi ideje volt magához térni, amíg beértünk a szalagig. De hála az égnek sikerült. Nem értettem pontosan mit mond róla a bíró, de valami nagyon szép lehetett, ezt éreztem a hangsúlyból. Sajnos a BIS-t nem tudtuk megvárni, amit így utólag azért kicsit sajnálok.

Ugyanezen a napon Magyarországon és Lengyelországban is voltak tőlem származó kutyák kiállítva. Lengyelországban Tobi (azaz Agent Provocateur Fleur de Soleil) képviselte a Winnie babákat. Tobi szintén nyert, amit az azt követő napon meg is ismételt.

Tobi (azaz Agent Provocateur Fleur de Soleil, Manó testvére)

Magyarországon Royse (azaz Agent Provocateur Belville Blues) szállt ringbe egy nemzetközi kiállításon, ahol nagyon-nagyon szép eredménnyel (Kit. I. CAC, Res.CACIB) végzett. Royse és gazdája Brigi elképesztő munkát végeztek. A kutya gyönyörűen mutatott a ringben. Royse amúgy is nagyon aktív kutya. Agilityzik, túrázik hatalmasakat gazdijával, és fogadott tesójával Enzoval.

Royse (azaz Agent Provocateur Belville Blues, Yzma tesója) a ringben

Royse kirándul, de közben végig modell :-)

Royse és Enzo gyönyörű helyeken túráznak

Szóval ez a hétvége elég eredményes volt mind a négy kutyának. Manó, Royse, Tobi és kis Ivy, nagyon büszke vagyok rátok! :-)

folyt. köv....

Kép-kavalkád II.

Az utóbbi hetek elég sűrűre sikeredtek, hisz a tenyészszemle után következett egy nagy kirándulás. Eszter barátnőmet látogattuk meg, akinek első kölykei majdnem egyszerre születtek meg Ivyékkal. A sors úgy hozta, hogy Ivy tesója Liza (azaz Agent Provocateur Mistress Maleficent) és Eszter egyik kiskutyája Artúr (azaz Allil Blue Arkenstone) egyazon családhoz kerültek. Miután a gazdik nagyon közel laknak Eszterhez, felkerekedtünk és meglátogattuk őket. Persze vittük a lányokat is a nagy családi összejövetelre. 

Látogatóban az Allil kennelben

Yzma, apukája Hypo (Rineweld Chesterfield), tesója Ivy, és Eszter két tricolor lánya Eliza és Yvaine

Szóval Eszterék után átmentünk meglátogatni a babákat, akik már nem is annyira babák :-)

 Liza majd másfél év után először találkozott Zolival. Ivy persze roppant féltékeny volt :-) De azért hagyta, hogy a tesóját megszeretgessék. 

Amikor Vivnek elege lett a mellőzöttségből, persze rögtön hozzám rohant :-)

Míg mi emberek beszélgettünk, a kertben elszabadultak a colliek, és esztelen rohangálásba kezdtek. Látszott, hogy állatira örülnek egymásnak. Nem is tudtak betelni az élménnyel, csak játszottak és szaladgáltak. Irtó cukik voltak. Artúr pedig kifejezetten élvezte, hogy hirtelen lett egy komplett háreme, hiszen négy lány is forgolódott körülötte: Yzma, Ivy, Liza és Artúr anyukája, Yvaine

folyt. köv.....

Kép-kavalkád I.

Rengeteg minden történt az utóbbi időkben, ezért úgy gondoltam megérett egy (vagy több) újabb bejegyzés. Azt se tudom hol kezdjem.

Az már biztos, hogy Ivy nagyon szeret jönni-menni. Imádja ha viszem magammal, legyen az kutyás rendezvény, vagy egy sima hétköznap. A legnagyobb kedvence pedig az, hogyha nővérkéje Yzma is velünk tart. Ivy ugyanis senkit nem szeret annyira mint Yzmit. A többi kutyával is jól kijön, de Yzmi az abszolút favorit. Ezért is volt különleges nap számukra, amikor együtt kelhettek útra. Portelekre vittük a lányokat tenyészszemlére, meg csak úgy körülnézni. Életükben először láttak birkákat, s ugyan a tereléssel nem próbálkoztunk meg, de nagyon cukik voltak ahogy forgatták a fejüket és figyelték a tanya állatait. Sok ismerőssel találkoztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Ha nem fújt volna át rajtunk egy orkán, még jobb lett volna. Egyébként mind a két lány sikeresen teljesítette a tenyészszemlét. Különösen büszke voltam Yzmára és Zolira, akik még életükben nem álltak együtt ringben, mégis hihetetlen jó teljesítményt nyújtottak.

Yzma azaz Zizike (bal oldalon) Zolival és apukájával, Hypoval

Yzma, Zoli, Ivy és Hypo Portelek tenyészszemlén

Yzma, azaz Agent Provocateur Haute Couture

Bár Zizi az összes szőrét ledobta a tenyészszemle előtt, így is nagyon szépen teljesített. Büszkék vagyunk rád Zizi!

A hétköznapokban is sokat találkoznak a lányok, de mellette természetesen vannak más kutya-barátok is. Valamiért (tán az ellentétek vonzása miatt) a colliek nagyon szeretik az angol bulldogokat. S miután a tágabb családban több ilyen kutya is található, gyakran megyünk együtt sétálni. Ivy kedvence szerintem Dius lehet, majd meg is próbálok csinálni róluk közös képet. De az is látszik, hogy Viv (Ivy) borzasztóan tiszteli az öreg bulldog matrónákat. 

Ivy Anyu portáján várja, hogy a bulldogok elkészüljenek, és indulhassunk sétálni 

Bemenni nem nagyon mert a házba, mert egy vérszomjas ragadozó figyelte minden lépését ajtón belülről, így Viv jobbnak látta kint maradni, és ott várakozni. Közben persze egy pillanatra sem vette le a szemét a teljes fegyverarzenállal felszerelt ragadozóról. És akkor mutatnám a félelem tárgyát, vagyis inkább okozóját, az állatot, kinek átható pillantása mindenkit leigáz: Ő A MACSKA, vagyis Mogyorócska!

Hölgyeim és Uraim, köszöntsék mély meghajlással őfenségességét, őfantasztikusságát, Mogyi főhercegnőt!

folyt. köv....