Vissza a gyökerekhez

Mondtam én, hogy sűrű hónap ez a május. Egyrészt mindig ilyenkor van a legtöbb kiállítás, másrészt mert... na ezt majd később.

A blogot tulajdonképpen azért kezdtem el magamnak vezetni, hogy feljegyezzem a kölykökkel kapcsolatos dolgokat. Hogy el ne felejtsem, hogy bizonyos esetekben mit kell csinálni, vagy pl. mi a pontos összetétele a tápváltós koktélnak. Azután azért raktam még fel ezt-azt. Azt már régóta tervezem, hogy leírom melyik kutyám, hogy került hozzám, de valahogy sosem jutok el odáig. Szóval blogolásból kettes.. 

Most azért kicsit visszakanyarodnék. 

Winnie kutyám 2008 augusztusában került hozzám a Silver Dream kennelből. Rajta nem is gondolkodtam sokat. Akkor már velem volt Sophie, és amikor végre sikerült kertes házba költöznöm, mindenképpen akartam mellé egy társat. Bár én még egy merlét szerettem volna (ó az a fránya csillapíthatatlan merle mániám), de kis nyomásra tricolor lett, amit nem bántam meg. Szóval éldegéltünk a két lánnyal csendesen. Néha pár kiállítás, de semmi fakszni. Azután Sophie megbetegedett és tudtam, hogy már nem lesz velünk sokáig. Amúgy is szerettem volna még egy merle szukát, de akkor már biztos voltam benne. Nem akartam, hogy Win egyedül maradjon. Hát elterveztem, hogyan s honnan legyen merle szukám, végül egy tricolor kan lett belőle. Ezt szerintem sok collies ismeri. Annyira beleszerettem a kiskutyába, hogy mindenképpen őt akartam. 

Az első kép amit láttam Fleshről (3.5 hónapos)

Kb. 5 hónaposan került hozzám 3. kutyaként. Winnievel már az első perctől megtalálták a hangot, látszott, hogy nagyon szimpatikusak egymásnak. Azután szegény Sophiem elment és ők itt maradtak ketten. Winnie akkor tüzelt, ezért Flesht elvittem 2 hétre, hogy ne kelljen külön zárogatni őket. Winnie akkor teljes apátiába zuhant, hogy egyedül maradt. Amikor Flesh visszatért olyan örömöt láttam Winnien, mint azelőtt soha. A két kutya borzasztóan elkezdett kötődni egymáshoz. Amikor Win tüzelt, Flesht alig lehetett távol tartani tőle. Egész nap csak vonyított, és fel-alá járkált. 

Flesh 1.5 évesen

majd 3 évesen

Terveztem, hogy szeretnék majd tőlük egy almot, de mindig halogattam. Azután sokat gondolkodtam és úgy döntöttem nem várok tovább, mert ez lesz az utolsó lehetőség mielőtt Win nyugdíjba megy. Előre alaposan elterveztem mindent, mentünk progeszteron-szint mérésre, mindent ahogy kell, de az eredmény elkeserítő volt. Az orvos azt mondta, hogy nagy valószínűség szerint Winnek nincsen már peteérése. Az is furcsa volt, hogy a kanok nem jeleznek. Pedig ha egy szuka időben van, azt egyértelműen a tudtomra adják. Fejhangon visítanak, rendszeresen produkálnak farkasüvöltést, folyamatosan ömlik a nyáluk, és nem hajlandóak enni. Rendesen le is szoktak fogyni ilyenkor, mert bármit teszek eléjük nem érdekli őket. Ez alkalommal ez elmaradt, s miután az orvos is megerősítette, hogy nincs időben, már nem reménykedtem. Hiába engedtem őket össze (már Flesht és Wint) Flesh szemernyi érdeklődést sem mutatott a iránta. 

Azután egyik este arra lettem figyelmes, hogy Flesh iszonyat vonyításba kezd és eltolja a kaját, ezért ismét összeengedtem őket. Na akkor már volt érdeklődés rendesen, hogy finoman fogalmazzak. Nem akartam már elcipelni Wint még egy vérvételre, ezért úgy döntöttem teljesen a természetre bízom a dolgot. Nem méregetek, nem készülök, nem segítek nekik semmiben. Csak a lehetőséget adtam meg. Hát azt az örömöt nem tudom leírni ami a két kutya arcán volt. Mintha egy régóta várt románc teljesedett volna be. Úgy össze voltak cuppanva, mint két mágnes. Olyan boldogok voltak, hogy úgy voltam vele, ha nem is lesz kölyök belőle, akkor is megérte. Kb. 3 napig ment a "párna-csata", persze időnként muszáj volt külön tenni őket, mert egy percet sem akartak pihenni és már láttam, hogy alig állnak a lábukon. Főleg szegény Win aki egész nap Flesh-el a hátán közlekedett. Pár nap után hirtelen vége lett a nagy l'amournak, de Flesh akkor sem hagyta magára Wint egy percre sem. Hulla fáradtan pihentek összebújva. Zoli már akkor mondta, hogy szerinte ez sikerült (mert boszorkány :-). Én viszont nagyon bizonytalan voltam. Meg babonás is vagyok ilyen dolgokban. Semmit sem merek elkiabálni amíg nem biztos. Figyeltem Wint, de semmit sem láttam rajta. Azután tegnap simogattam a pocakját, és mintha egy fickándozó kis delfint éreztem volna. A babák mindig etetés után aktívak, így rögtön arra gondoltam, de kellett a megerősítés. Ezért még este felhívtam egy időpontért az ultrahangos orvost, aki természetesen totál be volt táblázva a következő hetekre, de hála az égnek volt olyan aranyos, hogy adott reggelre egy soron kívüli időpontot. Summa summárom: a doki 4 babát talált Winnie-ben. Persze még most is előfordulhat, hogy felszívódnak a picik, de remélem nem így lesz. Még szerencse, hogy azt mondták nincs peteérése... mi lett volna ha van? :-) Win most kint napozik Fleshivel együtt. Én meg csak várok.... Június közepéig. Kb. akkor érkezik a kéményseprő brigád. Hajrá kisbabák!