2018. szeptember 29., szombat

Mütyi a láb és némi POS kulisszatitán


Már két hete próbálok leülni írni, de egyszerűen nem volt időm. Illetve... amíg a POS oldal finisében voltam, nem akartam megszakítani semmivel. Amikor bármi ilyesmin dolgozom, mint a skocis oldal, vagy a POS oldal, akkor minden erőmmel és energiámmal arra koncentrálok, nem hagyom, hogy bármi kizökkentsen, bár igazából nem is tudna, annyira leköt. Szeretek teljesen elmélyülni abban amit csinálok, pláne, hogy nagyon régi vágyam volt egy ilyen anyagot összerakni. 
Az oldal szinte pontosan 5 hét alatt készült el, hogy hány munkaóra, lövésem sincs, biztos, hogy 100 fölött. Kicsit sajnálom is, hogy vége, ilyenkor olyan üresség-féleséget érzek, hogy az ami az elmúlt hetekben ennyire pörgetett, most hirtelen megszűnik. Pedig valójában csak a publikálással kelt életre az oldal. 

Na de kezdem az elején... 
Pár évvel ezelőtt írtam egy cikket egy kutyás lapnak Tenyésztői arculat a XXI. században címmel (Lentebb olvasható). Bár azóta pár dolgot kicsit másképp gondolok, és van ami a technika fejlődése miatt már elavulttá vált, de a fő mondanivalója a cikknek ma is ugyanúgy áll, legalábbis én azt gondolom.
Megfigyeléseim szerint azok a tenyészetek, akik nagyon hasítanak, abban különböznek az összes többitől, hogy pusztítóan jó a marketingjük. Felismerték, hogy a kutyázásban ugyanúgy szükséges marketing eszközöket alkalmazni, mint bármilyen vállalkozásban. Persze miután itt nem élettelen termékekről, hanem társainkról, érző lényekről van szó, nem lehet mindent pontosan ugyanúgy csinálni, nem lehet ugyanolyan eszközökkel élni, mint egy cég esetében. 
Ezek a sokszor szuper-novaként előretörő tenyészetek teljesen - kutyás - testre szabták az általános marketing eszközöket, és ezeket virtuóz módon használják is. Persze nem kell ebből az eszköztárból mindenkinek mindent alkalmazni, de pár dolog elengedhetetlen. Muszáj, hogy egy tenyésztőnek legyen weboldala. Bár volt arról szó, hogy a FB majd mindent megold és ott kivitelezhető a kutyák bemutatása, valamint a vevőkkel, más tenyésztőkkel való kapcsolattartás, de sajnos ez a felület nem mindenre alkalmas. Egy FB oldal sokszor visszakövethetetlen, gyakran híján van a képaláírásoknak, csak fel van töltve ömlesztve ezer kutya, ebből pedig lehetetlenség kibogarászni azokat az infókat amikre mondjuk esetenként szükségem lenne. Sokkal jobban szeretem ha van egy funkcionális weboldal.

Nagyon sok tenyésztő weboldalát nézem rendszeresen. Magyarokét, külföldiekét, colliesokét, más fajtásokét is. A kennel-történet menüpont nem minden oldalon szerepel, mondjuk nem is várom el mindenkitől. Ha valaki még nem olyan régóta tenyészt, még alakulgatnak a dolgai, nem várom el, hogy legyen. De ha egy tenyészet már régóta működik, és jelentős eredményeket ért el, akkor legyen. Mert ezek a bemutatkozó írások, egyrészt olyanok, mint egyfajta kutyás „hogyan lettem sikeres” könyv epizódjai, másrészt meg akarom ismerni az embert a kutyák mögött. Hogyan gondolkodik, hogyan mesél magáról, mit tart ő fontosnak, pontosan mit/miket ért el eddig, és ezt az egészet hogyan tálalja. Mindig volt arról egy elképzelésem, hogy én mit szeretnék olvasni, mire lennék kíváncsi. Igazából alig van valaki akiről tudom, hogy pontosan hogyan kezdte, hogy jutott el oda ahol most tart. Vagy bármit abból ami engem még nagyon érdekelne.

Ezért voltam úgy vele – mint ahogy már korábban említettem – hogy amikor megláttam a rövidke kennel-történetet ami eredetileg helyet foglalt volna a POS oldalon elég csalódott voltam. Többször elolvastam és a kérdéseim száma nem csökkent, hanem nőtt. Ezért tettem egy javaslatot arra, hogy legyen ott valami teljesen más. Valami sokkal részletesebb, gazdagabb tartalom. Hiszen van mit belepakolni bőven. Vázoltam, hogy mire gondolok és megbeszéltük, hogy akkor legyen úgy. Persze tudtam, hogy emiatt az oldal elkészülte csúszni fog legalább 1-2 hetet, meg jóval több munkával is jár, de nagyon meg akartam csinálni.
Amikor ilyen melóba kezdek mindig olyan, mintha egy szakdolgozatot írnék. Forrásokat, anyagokat, képeket, információkat gyűjtök, utána vágok, alakítok, rendszerezek. Józsit folyamatosan nyaggattam, hogy mit küldjön, mit keressen elő. Volt, hogy napi tizenötször. És bár néha lelki szemeim előtt láttam, ahogy ott áll egy óriási papírkupac előtt és csak a fejét vakarja, hamar nagyon belelkesült, ami nekem nagyon jó volt, hisz ez engem is vitt előre a folyamatban. Közben az is borzasztóan inspirált, hogy ezeket az infókat én sosem csak magamnak szedem össze, azért dolgozok vele, hogy közkincsé válhassanak. Hogy azoknak a tenyésztőknek a munkássága, akik valami egészen kiemelkedőt értek el, megfelelően legyen dokumentálva, és hozzáférhetőek legyenek mindenkinek, akit a téma érdekel. Emellett pedig adjon egy korképet is az "akkorról". 
Fiatal tenyésztők, kezdő kutyások, lelkes colliesok. Tudom, hogy sokan a nagy tenyésztők munkásságát azért nem ismerik, mert egyszerűen nem jutnak információkhoz, ezek a dolgok nincsenek leírva sehova. És azt is tudom, hogy amikor megkapják, szívják magukba mint a szivacs, a rengeteg infót, mert ki vannak éhezve rá. Arra, hogy elinduljon valamiféle kommunikáció a starter és a tapasztalt elit között. Ez pedig mindenkinek hasznos lehet. 

A lényeg, hogy most lehetőségem nyílt arra, hogy végre minden kérdést feltegyek. Persze valahol meg kell húzni a határt, de legyen meg a színe-veleje. Legyen lelke az oldalnak. Így az eredetileg apró mellékszálként induló OUR HISTORY menüpont olyan anyaggá duzzadt, amilyet rég terveztem.

A szöveghez egy több mint 2 órás interjút csináltam Józsival. A fő kérdéseket előre elküldtem neki, hogy valamennyire fel tudjon készülni. Dátumoknak, ennek-annak utána tudjon nézni, hisz ennyi adatot fejben tartani ennyi éven át képtelenség lenne. Ezután azért szeretem ha az interjú szóban történik, mert akkor van lehetőségem visszakérdezni, ha úgy érzem átugrottunk egy fontos részletet. Az egész beszélgetés nagyon kellemes, izgalmas és érdekes volt. Rengeteg olyan mondat hangzott el amiket tudtam, hogy szó szerint akarok felhasználni, mert az annyira sokatmondó az adott emberről, hogy muszáj szó szerint idézni. Az egyik ilyen pl. az volt, amikor Józsi elmesélte, hogy Ariellel „egyszer még CAC címet is kapott". Hogy még utólag is úgy beszél róla, hogy egyértelműen érződik a büszkeség a hangjában. Hogy még mindig így tud értékelni egy CAC-ot.

Az ilyen apró részleteket imádom. Annyira fontosnak tartom, hogy érezzem az emberben a tüzet, a lelkesedést, az alázatot az iránt, amit csinál, és, hogy ez ne múljon az évek során fikarcnyit se. Hogy legyen még benne ambíció, tenni akarás a fajtáért. Hogy értékelje az apró örömöket is, meg a múltja minden részletét. Épp ezért annyira jó, és  hasznos volt egy ilyen tapasztalt tenyésztővel beszélni mindezekről, múltról, jelenről, jövőről, állatira stimulált. 

A szöveghez ezután rengeteg képet kellett összeszednem. Képkeresés közben sokszor rendesen elszomorodtam. Hogy miért van az, hogy egy csomó régi magyar kutya sehol meg sincs említve, hogy miért olyan rohadt nehéz egy Silver Dream kutyáról képet találnom? Hogy hogy tűnhettek el úgy ezek a kutyák, mintha sose léteztek volna? Miközben ha a törzskönyvekben visszalapozunk párat, ott van mind, és a mai napig él sokunknál egy darabka belőlük. 

Ezek az élmények csak tovább erősítették a kíváncsiságomat, hogy mennyi kennelről mennyi minden érdekelne. És nem csak azokról a tenyésztőkről, akikről mindenki tud, akiknek bérelt helyük van a fajta itthoni történetében, hanem pl. azokról is, akikre emlékszem a ’90-es évekből, hogy ott voltak és valami nagyon előremutatót, valami nagyon maradandót alkottak, még sincs sehol egy sor se róluk. Vagy azokról akik ma is aktívak, és ugyan nem tenyésztenek még 20 éve, de azért pakoltak már le arra a bizonyos asztalra rendesen. Ők honnan indultak, hogyan kezdtek? És feltehetjük totál ugyanazokat a kérdéseket mindenkinek, akkor is teljesen más lesz a végeredmény, hiszen az út amit végigjártak mindenkinél más és más. 

Összegezve; bazi jó volt ezen az oldalon dolgozni, és tökre nem fogok ál-szerénykedni, nagyon büszke vagyok rá.



Na jó, most, hogy kigondolkodtam magam térjünk rá a közelmúlt eseményeire. Illetve főként egyre, Mütyi első kiállítására. Több dolog miatt is nagyon vártam a gödöllői speciál kiállítást. Egyrészt mert végre kipróbálhattam Mütyivel az együttműködést élesben. Meg úgy általában megtapasztalhatta a kiállítások légkörét. Szerintem ő ezt nem feladatnak vagy munkának érezte. Pattogott mint egy nikkelbolha, nagyokat kajázott, héderelt itt-ott, és rengeteg más kutyával játszott, találkozott. A másik pont ez volt, ami miatt vártam az eseményt, hogy találkozzunk Mütyi két tesójával, és az Allil babákkal, valamint más apróságokkal is, meg persze a többi tenyésztővel. Karattyoljunk jó sokat, no meg, lőjünk pár fotót mindenkiről. A várható eredményen nem stresszeltem túl magam, inkább a gyakorlás, az élmény, a közösségi lét volt a lényeg. Még úgyis nagyon bébi. Ettől függetlenül azért persze örültem, hogy Mütyi nagyon ígéreteset 1-et kapott, meg egy cuki kis rózsaszín rozettát. Mütyit a ringben csak a kaja érdekelte. Innentől kezdve neki a ring az a hely ahol angol szalonna és sült csirke terem. Szerintem baromi jól érezte magát, estére rendesen el is fáradt, alig maradt ereje müttyögni kicsit. Szóval elég jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk sok-mindenkivel, beültünk a 7 kutyával a Smarniba is. Bírtam a napot, hiányzott már a kiállítás, jó volt egy kis nyüzsi. 

Örök hálám Szalai Ádámnak (BLUE WOLF) és Kővári Esztinek a képekért!



Mütyivel a ringben



Mütyi új felvezető pórázában debütált by Stonie's Jewellery - Show Leads & More


Mütyi, Donell és Luna, meg a gazdik (egy része)


  5 hónapos Luna (Agent Provocateur Norina Noir)




Mütyi (Agent Provocateur Lili Marlene)

Mütyi nyelve



Donell 5 hónaposan (Agent Provocateur Neo Noir)






Kis levezető játék Mütyi és Aloy (Allil Blue Destiny)

Aloy és Dorian (Allil Blie Dorian Gray)

Mütyi Caitlinnel (Allil Black Caitlin)




Egyébként Mütyi nő mint az atom, most kezdi kicsit elveszíteni a formáját, ettől függetlenül fogom még vinni kölyökbe gyakorolgatni. Ja meg hullik a foga mint a veszedelem, már van kettőt kiműtöttem a talpamból. Na jó, drámai túlzás volt. A papucsomba ment.
Maddox-nál viszont ez a láb dolog kezd aggasztani. Nagyon furán tartja a lábát, hamarosan meg fogják röntgenezni, de már kívülről sem tetszik amit látok. Remélem nincs komolyabb baja. Bence nem nyugtatott meg annyira. Pedig amúgy jól van, eszik-iszik kedve jó. Ráadásul mostanában extra cuki új szokást vett fel. Amikor a gép előtt ülök, a kutyák szeretnek mellém ülni, hogy az éppen szabad kezemmel simizzem a fejük. Azt is tudják, hogy arra az oldalra nem érdemes ülni, ahol az egér van, mert az ugye foglalt (milyen fifikás a simit akaró collie mi?). Szóval Maddox ült mellettem, simizgettem, majd abbahagytam, mert mindkét kezem kellett. Erre nézett rám kérően, és a mancsával megsimizett. De nem pacsizott, hanem rendesen végigsimított a mellső lábával. Hát olyan édes volt, megzabáltam. Azóta rájött, hogy így manipulálható vagyok, és gyakran odajön és megsimogat. Egyem meg a zúzáját. Mindig viszonzom, ő meg imádja, tényleg egy paplan-maci.
Egyébként vannak időszakok amikor a kutyáim valahogy jobban bújnak, több szeretgetést kérnek. Winnie is mostanában folyton mászik az ölembe, Flesh is mindig bökdös, hogy foglalkozzak vele, ismeretlen okból hiperintenzív szeretet-koldus szezon van, ami mondjuk nem gond, mert szeretem a colliekat simizni, finom a tapintásuk.

Na és akkor a végére az említett cikk...



Tenyésztői arculat a XXI. Században


Az idő előrehaladtával számos technikai újítás befolyásolja életünket. Egy tenyésztőnek - egy jó vállalkozáshoz hasonlóan – lépést kell tartania a fejlődéssel és be kell kapcsolódnia a nemzetközi információáramlásba, ahhoz, hogy piacképes legyen. Meg kell alkotnia saját arculatát, amivel mind magát, mind a kennelét képviseli. Vannak akik hosszú évek fáradtságos munkájával már olyan rangot értek el a kutyás társadalomban, hogy talán úgy érzik, nekik erre nincs szükségük. Egy igényes tenyésztőnek azonban törekednie kell arra, hogy haladjon a korral és adjon virtuális megjelenésére, kommunikációjára. Egy tenyészetet menedzselni, reklámozni kell, hiszen a tenyésztő eladó is, és célja kell, hogy legyen munkásságának bemutatása, majd a visszaigazolások elemzése, hiszen ebből lehet tanulni, majd tovább építkezni.

Tenyésztők a közösségi oldalakon

Egy modern tenyésztőnek erősen ajánlott a közösségi oldalakon való megjelenés, aktív részvétel. Ez több szempontból is hasznos lehet. Számos külföldi tenyésztővel kezdeményezhetünk kapcsolatot, s ily módon ők is könnyebben nyitnak felénk, hiszen profilunkra kattintva számukra is azonnal nyilvánvalóvá válhat, hogy mennyire mozgunk otthonosan a témában, milyen emberek vagyunk, milyen értékrendet képviselünk, milyen helyet foglalunk el a kutyás társadalomban. Az aktív virtuális közösségi élet, nagyon meg tudja könnyíteni a gyors információáramlást, a kapcsolatépítést, a fedezőkanok kiválasztását, vagy akár a kutyák adás-vételét is. Számos példa van arra, mikor egy hónapok óta sikertelenül hirdetett kölyök, egy közösségi oldalon való megjelenés után, egy napon belül álomgazdára talált. A frissen született almok, a legújabb kiállítási és szűrési eredmények sehol nem követhetők nyomon olyan sebességgel, mint ezeken az portálon. Itt a nyelvi akadályok is könnyebben leküzdhetők, hiszen akár fordítóprogramok segítségével is levelezhetünk (óvatosan használjuk, mert durva félreértésekhez vezethet). Azért jobb ha némi idegen – főleg angol - nyelvtudással rendelkezünk. Az emberek a világhálón jóval nyitottabban, fesztelenebbül beszélgetnek, mint személyesen.  Ha pedig valakivel már jó virtuális kapcsolatot építettünk ki, a személyes találkozás is gördülékenyebbé válhat, szinte régi ismerősökként üdvözölhetjük egymást.

Képekben elbeszélve

Az emberek nagy része inkább a képekre koncentrál a szöveg helyett, ezért nagyon fontos, hogy milyen fotókkal prezentáljuk tenyészetünket. A mai technikának hála, egy egyszerű kis géppel és egy jó fotószerkesztő programmal magunk is elő tudunk állítani szinte profi hatású képeket. Ezeknek a képeknek nemcsak a minősége, de a mennyisége is fontos. Teljesen felesleges egy kutyáról két-háromszáz képet feltennünk az Internetre, mert úgysem fogja senki végignézni az összeset (egyszerűen nincs rá idő), ugyanakkor a túl kevés kép közlése sem célravezető. Ha be akarunk mutatni egy kutyát, ahhoz maximum harminc kép bőven elegendő. Azok a képek viszont legyenek a lehető legjobb minőségűek. Akkor fotózzuk a kutyát, mikor az a legjobb kondíciójában van, mellőzve a kínos és fölöslegesen magyarázkodó képaláírásokat (pl. itt sajnos éppen levedlett). A kutya a képen legyen frissen kozmetikázva, vagy legalább alaposan megtisztítva, kifésülve. Ügyeljünk a háttérre is, hiszen nem túl épületes látvány egy szépen beállított habos-babos eb a szemétégetővel, vagy egy halom mosatlan edénnyel a háttérben. Egy utólag odamontírozott (pl. virágos) háttér pedig nagyon művin hathat, főleg mert általában arányaiban eltér a kép többi részétől. Törekedjünk a természetességre, és semmiképpen se vigyük túlzásba az utómunkát. A képszerkesztő programok nem arra valók, hogy ideális színt varázsoljunk a kutyának, mert az mások számára megtévesztő lehet. Pláne ne változtassunk a kutya alapvető anatómiáján, vagy egyéb adottságain. Akinek van egy kis szeme hozzá, úgyis azonnal észreveszi, aki pedig élőben látja, annak nagy csalódást fog okozni. Alakíthatunk a kép méretén, vágásán, a fényeken, az élesítésen, de mindig maradjunk a természetes hatásnál. Ha egy fotóról, egy rikító-zöld réten álló, irreálisan narancssárga kutya, ciklámen színű nyelvét kiöltve bámul ránk, az inkább szórakoztatóan dilettáns, mintsem magas minőségű fotósmunka. Hacsak nem szeretnénk kellemetlenséget okozni mások látóidegeinek, vagy kellemes perceket szerezni rosszindulatú embereknek, saját kárunkra.

Legalább három – egy fej és két teljes alakos - fotó kell ahhoz, hogy viszonylag teljes képet kapjunk egy kutyáról. Mikor közeli fejképet készítünk, ügyeljünk többek között arra, hogy ne húzzuk fel túlságosan a nyakörvet (azért, hogy a kutya ne mozogjon, vagy hogy feltoljuk a nyakon lévő szőrt), mert az torzíthatja az arc vonásait. Lehetőség szerint kerüljük a vaku használatát (a szem becsillogása miatt), és mindig vegyük figyelembe a fényviszonyokat a kutya színéhez igazítva (pl. a túl erős fény kiégetheti a világos színeket).
A képeken ne legyen túlságosan nyitva a kutya szája, ne látszódjon rajta erős lihegés. A két testképen legyen a kutya teljesen (mindkét) oldalról látható, a fajtának megfelelő standard beállításban. Mindegyik kép – legyen az bármilyen beállítású - az előnyeit, és ne a hátrányait hangsúlyozza a kutyának. Fotózásnál gyakran alkalmaznak szemléltetőeszközként különböző testrészeket, tárgyakat (főleg kistestű, vagy kölyökkutyáknál), hogy azzal érzékeltessék a kutya valódi méretét. Ha ilyen képet akarunk készíteni, semmiképpen se használjunk erre a célra olyan dolgot, ami mások számára sértő lehet, ízléstelen, vagy csak egyszerűen nem túl esztétikus (pl. koszos lábfej mellé ültetett kiskutya). Egy kutyafotózás legalább két-háromemberes munka (beállító, figyeltető, fotós). Ha egyedül állunk neki, kevés az esély arra, hogy használható képek fognak készülni.
Az Interneten közzétett képek, vidók nagy része bárki számára elérhetők, letölthetők! A képekkel való visszaélés, azok jogtalan felhasználása igen gyakori probléma. A letöltéseket teljesen megakadályozni nem lehet, legfeljebb az egyszerű „jobb egér gombos másolást” tudjuk letiltani. A visszaélésekkel szembeni védekezés legjobb módja, ha minden fotónkat - saját magunk által készített - vízjellel látjuk el.

A látogatómágnes honlap titkai

Ha már rendelkezünk néhány jó fotóval, a következő lépés, a virtuális megjelenés legfontosabb eleme: egy jó honlap. Ma már szinte kötelező, hogy egy tenyésztőnek legyen weboldala. Oldalunk megjelenése és tartalma minket jellemez. Ha magunk szeretnénk megalkotni, készítésnél törekedjünk az átláthatóságra és az igényességre, de legfőbbképpen arra, hogy a site kellően informatív legyen. Ha valaki rátéved az oldalunkra és a legtöbb menüpontra kattintva csak az jelenik meg, hogy ’feltöltés alatt’, pár hónappal később visszanézve pedig ugyanezzel szembesül, alighanem többé nem lesz ránk kíváncsi. Csak akkor töltsük fel az oldalt az Internetre, ha az már teljesen kész van. Az oldal legyen könnyen áttekinthető és csak a legszükségesebb, témához szorosan kapcsolódó információkat jelenítsük meg rajta. Ne tegyünk fel személyes képeket, csak ha a kutyákkal szorosan összefügg (pl. esküvői, vagy nyaralási képek). Ha magánéletünket szeretnénk a nyilvánosság elé tárni, arra készítsünk egy másik honlapot, vagy használjuk a közösségi oldalakat. Ne alkalmazzunk olyan animált (mozgó) képeket, vagy színeket, amik zavaróak lehetnek (pl. UV színekben úszó oldal, rengeteg mozgó kismadárral, szívecskékkel vagy hasonlókkal). A szöveges részeket olvasható betűtípussal és betűmérettel írjuk, nagy hangsúlyt fektetve a helyesírásra és a fogalmazásra. Menüpontok és szöveg tekintetében szorítkozzunk a minimálisra, így nem feltétlen szükséges többnyelvű honlapot készítenünk. Ne zavarjuk meg a látogatót folyamatos önismétléssel. Szükségtelen létrehozni több, egyforma tartalommal rendelkező menüpontot (pl. kölykök, eladó kiskutyák, aktuális almok). Magunkról és tenyészetünk alakulásáról csak annyi információt közöljünk, ami feltétlen szükséges. (Ez alól kivételt képeznek a nagy múlttal rendelkező tenyészetek, mert a látogatók nagy része kíváncsi a tenyészet részletes történetére, - az indulástól egészen a jövőbeni tervekig - valamint a meghatározó irányelvekre.) Nem ajánlatos a pontos címünket és az összes létező elérhetőségünket megadni, főleg az egyre gyakoribb kutyalopások miatt.

Nagyon fontos, hogy az oldal naprakész legyen, folyamatosan frissüljön, a rajta lévő elérhetőségek pedig aktuálisak legyenek. Ha vendégkönyvet készítünk, rendszeresen olvassunk azt, mert néhány érdeklődő ezen keresztül próbálhat velünk kommunikálni. Minden hozzánk beérkezett levélre, kérdésre próbáljunk meg válaszolni, persze ha az normális emberi stílusban szólít meg minket. Minden (abban a pillanatban aktív) kutyának legyen saját oldala, amin fel vannak tűntetve a vele kapcsolatos legfőbb információk: a kutya teljes törzskönyvi és hívóneve, neme, színe (szőrtípusa, mérete, egyéb fontos jellemzői), születési ideje, a tenyésztője neve, törzskönyve, kiállítási és szűrési eredményei. Ha vannak utódai, azokról is tegyünk említést (és csatoljunk képeket, vagy linket ahol megnézhetők). Emellé természetesen tegyük fel róla a már említett legalább három képet. Mindegyik kép legyen jól láthatóra kinagyítható. Ha megtehetjük, tegyünk fel videót a kutyákról, melyen bemutatjuk mozgását, kiállítási szereplését, vagy más kiemelkedő teljesítményét (pl. bármilyen kutyás sport, karakterteszt). Egy jól elkészített pár perces videó döntő fontosságú lehet fedezőkan vagy kölyök kiválasztása esetén (pl. láthatják az érdeklődők, milyen körülmények közt nevelkednek a kicsik). 

Egy honlap alapján az alapos szemlélődő sok mindent megtudhat rólunk és a tenyészetünkről.
Kerüljük az olyan képek, szövegek megjelentetését, ami vallási, politikai hovatartozásunkra enged következtetni, vagy magánéletünkbe nyújtanak – a kelleténél több - betekintést, mert ez egyáltalán nem tartozik a témához. Egy jó kutyás weblap kell, hogy hasson az érzelmekre, hiszen élő-érző társainkról szól. A sivár leírások és felsorolások mellett nem árt, ha láttatni engedi a fajta iránti elhivatottságunkat, szeretetünket.

Ha semmiképpen sem akarunk (vagy tudunk) magunk vesződni fotózással, webszerkesztéssel vagy nincs hozzá megfelelő technikai hátterünk, inkább hívjunk segítségül egy profit, vagy egy lelkes amatőrt. (Egy darab profi kép ára kb. 1000-2000 Ft, míg a honlapkészítés és karbantartás ára 90 000 Ft-tól akár 1 millió forintig is terjedhet!)

A névjegyem én vagyok

Kiállításokon gyakran keresik a kapcsolatot az érdeklődők a kiállítókkal, tenyésztőkkel. Egy cetlire firkantott telefonszámnál sokkal előnyösebb, praktikusabb, - és professzionálisabb hatást kiváltó lehet - ha rendelkezünk névjegykártyával. A névjegyen szereplejen: a tenyésztő és a kennel neve, az általunk tenyésztett fajta/fajták neve, a weboldalunk címe valamint egyéb elérhetőségeink. Arculatunk többi részéhez hasonlóan, ez is minket tükröz. Legyen ízléses, olvasható, mérete pedig igazodjon a szabványosított névjegykártyatartókhoz. Sose legyen piszkos, tépett, gyűrött vagy kézzel javított. Névjegykártya mindig legyen nálunk! (100 db már 2-3 ezer forintért készíttethető.)


A tökéletes kölyökcsomag

A kölyökcsomag összeállítása szintén az arculat része. Ez főleg azoknál a vevőknél lehet fontos, akik még nem tartották korábban az adott fajtát, vagy abszolút kezdő kutyások. Az ideális kölyökcsomag tartalma: a kutya összes papírja (törzskönyv, oltási, ha van útlevél, egészségügyi szűrések igazolása), az adásvételi szerződés, valamint kis csomag abból a tápból, amivel az átadásig etettük a kutyát (az esetleges tápváltás miatt fontos lehet). Mellékeljünk egy kis összeállítást, mely magában foglalja a következőket: leírást a fajta jellegzetességeiről, ápolásáról, a kerülendő dolgokról, egészségügyi tanácsokról (ajánlott szűrésekről, a fajtára jellemző betegségekről, érzékenységről), javasolt tápokról, táplálék-kiegészítőkről, pár szót a kiállításokról. Csatoljuk hozzá továbbá, a fajtamentő-fajtagondozó szervezetek elérhetőségét, valamint saját névjegyünket.

Tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfelelő kommunikáció, valamint egy jól kialakított arculat, gyorsan felemelhet akár egy kezdő tenyésztőt is. Nemcsak a leendő gazdákkal könnyíti meg a kapcsolatépítést, de nagyobb érdeklődést, elismerést válthat ki más tenyésztőkből is. Az igényes fotók, egy kreatív, informatív, egyedi honlap és a közösségi oldalakon való aktív részvétel, nemzetközi érdeklődést és elismerést hozhat számunkra.


 Szerző: Varga Adrienn 
/A cikk megjelent:             
 Kutya Szövetség Magazin 
XIV. évfolyam 9-10. szám 
2011. szeptember-október/





2018. szeptember 9., vasárnap

Kincsem tuti plusz Mütyivel


Petit expozíció:
Aki ismer tudja, hogy néhanapján megfordulok a Lovin. Évi két alkalommal biztos. A lóverseny már régóta vonzott, asszem a Familia Kft. Nagypapája volt az, aki nagyon felkeltette az érdeklődésem a Lovi iránt. Olyan izginek hagzott ahogy beszélt róla. Kb. 12 éves korom óta vágytam ki. Végül akkor léptem először a Kincsem Parkba amikor kutyakiállítást rendeztek. Már lövésem sincs mikor volt, de jó pár éve az tuti. Mondjuk kiállítási helyszínnek nem mindig volt a legjobb, főleg egyszer, amikor a bírálatok alatt a ringektől pár méterre lovasbemutatót tartottak sok lóval és karikás ostorral, mint egyfajta rögtönzött karakterteszt. Ettől függetlenül ámulva figyeltem a Lovit, és nagyon vágytam vissza. Azután amikor meghallottam, hogy az év egyik nagy gasztro-eseményének helyszíne a Kincsem, és össze is kötik lóversenyek éjszakájával, ráadásul agárfutamok is lesznek, hát tudtam, hogy ott a helyem. Ez a rendezvény évi két alkalommal van, 3 napos. Miután elég közel lakom a Parkhoz, van, hogy ez idő alatt többször is kimegyek. A péntek mindig tuti, mert agarak csak pénteken vannak.

A rendezvény nagyon állat és gyerekbarát. Ettől függetlenül még sosem vittem ki kutyát, mert ha gáz kimondani, ha nem, nekem szükség van az életemben kutyamentes térre. Rengeteget vagyok a kutyákkal, nagyon sok időm lekötik. Ha nem közvetlen velük foglalkozom, sokszor akkor is kutyázok. Írok róluk, collies honlapot szerkesztek, más tenyésztőkkel beszéljük meg az aktualitásokat, vagy bármit, szóval kutyázás 0-24-ben. Muszáj néha kiszakadni kicsit. Na ezért megyek olyan helyre, ahol semmi más nincs, csak lovak és kutyák. Anyááám, ez most esett le. Basszus frankón 0-24-ben kutyázok. Na jó azért néha nem. A Sziget Fesztivál és a hasonló rendezvények az szigorúan tabu a kutyáimnak, soha nem vinném ki őket, pedig tudom, hogy simán lehet. Ott olyan por van, olyan zaj, hogy úgy gondolom az nagyon egészségtelen lenne rájuk nézve. Egy nagyobb bármilyen fesztivál után fél napig fújja az ember az orrából a fekete port, mit tenne ugyanaz a kutya hiperérzékeny orrával 1 méterrel lejjebb. Na mindegy nagyon elkanyarodtam, de nem az a lényeg. J Szóval kutyával még nem voltam a Kincsemben, az nekem pihenőidő. Barátokkal lenni, kóstolgatni ezt-azt, iszogatni, fogadni, és a hajamat tépve ordítani a pálya széléről az utolsó hajránál. Erről szól a Lovi. Ha kutyával vagyok rá kell figyelnem, nem engedhetem el úgy magam. Most viszont úgy alakult, hogy mire pénteken elindultunk a kasszák felé, hogy felvegyük a nyereményt, kiderült, hogy már bezárt. Ezért megbeszéltük, hogy a szelvényeket elteszem én, és majd visszaszaladok valamelyik nap vele. Azután eszembe jutott, hogy a kis Müttyerrel terveztem némi intenzívebb szocializációs sétát, így gondoltam kicügölöm magammal beváltani a nyereményt, meg venni valamit a Smokey Monkies-nál, ha már ott vagyunk.  

Tudtam, hogy hétvégén mindig nagy tömeg van kint, - ezért is szeretem a pénteket, az jóval lájtosabb – eszméletlen, baromi messze tudtam csak leparkolni, konkrétan vagy 2 km-re, a Hungexpo B pavilonja mögött még jóval. Ahogy sétáltunk befele a rendezvényre, elhaladtunk az ominózus B pavilon mellett, ahol méhecskés-beporzós lefinomított formában elmeséltem Mütyinek fogantatása pillanatát. Egyébként ez volt az első alkalom, hogy az anyja nélkül jött el velem progira, általában együtt viszem őket. Most viszont feltétlenül szükség volt arra, hogy megnézzem, vajon Mütyi hogyan viselkedik egy ilyen helyen az anyja nélkül. Meg egyébként is… le kell szakadni néha a mamától, muszáj. Már bőven elég idős hozzá. A lényeg, hogy alig egy hetünk maradt az első kiállítás előtt amire beneveztem Müttyert, és ok, hogy gyakorlok vele meg minden, de kellenek a zavaró tényezők, kell a zaj, az idegen hely meg minden. Hát jelentem a világ legjobb szocializációs helyszínét találtam meg, ami a kiállítási kutyák felkészítését illeti. A kiállítási környezetet ugyanis nagyon nehéz mesterséges körülmények között előállítani, pedig amikor ringdresszúrázzuk a kutyákat az a cél, hogy felkészítsük őket arra, ami a kiállításon rájuk vár. Az, hogy egy kutya pacekra megáll otthon a konyhában jutifalatért, édeskevés. Ugyanezt megcsinálni egy visszhangos csarnokban több ezer ember és kutya között, úgy, hogy a hangszóróból ordít a szöveg meg a zene (jut eszembe mi francért kell nekem állandóan extra hangosan Celine Diont hallgatni majd az összes kiállításon? kivagyok tőle…), és terjeng a szárított pacal-szag, na az teljesen más. 

A Food Truck Show ebből a szempontból szuper hely. Rengeteg az ember, rengeteg a kutya, a lovak ugye adottak jó nagy mennyiségben, lovas rendőrök is a területen meg minden. Utcai zenészek, artisták, táncosok, és egyéb előadók színesítik az eseményt. Ja meg ugye a hangszórók is folyton szólnak ezerrel, zene, a konferanszié aki folyamatosan tudósít arról, hogy éppen mi történik a pályán. Nem beszélve arról, ha futam közben odaállunk a lelátóhoz, és a véghajránál mindenki ordít mint a sakál, pusztítóan hangos, dübörög az egész tribün (Mütyit telibe beleállítottam a közepébe). Óriási húsfüstölők vannak minden beugróban, mindenhonnan étel-illat árad, szóval mondhatni van elég inger a kutyáknak. Ráadásul vannak jó kis füves szabad kis területek, ahol kényelmesen lehet gyakorolni is akár. Mászkálás közben pedig nagyjából 4 méterenként meg akarja valaki simogatni a kutyát, tehát ebből a szempontból is hasznos. Nekem különösen azért, mert napi szinten az enyémek nem találkoznak gyerekekkel, így őszintén hálás vagyok minden gyerekes szülőnek, aki odaengedi a gyerekét a kutyához. Muszáj, hogy ezt is megszokja, kell nekik a gyerekek közelsége. Mütyi eszméletlenül élvezte ahogy az apró kezükkel simizgették, olyan édesen tartotta oda a kis pofiját nekik, hihetetlen büszke voltam rá. Nagyon gyerek-barát kutya.

Ha egy kisgyerek elkezd simizni....

...a többi is megkívánja, még a legkisebbek is...

...Müttyer pedig türelmesen ül, míg a kisfiú simi-engedélyért folyamodik...

.... de utána mehet a tapi ezerrel...



Megmondom őszintén, kicsit féltem így bevágni őt a mélyvízbe, ami tudom, hogy nem jó, meg ott a póráz köztünk, mint köldökzsinór, amin keresztül érzi a kutya minden rezdülésem, meg minden, de fogalmam se volt Mütyi, hogy fog reagálni egy ilyen helyre. Jó volt, hogy Anyu velünk jött és közben elterelte a figyelmemet. Azután kb. 2 perc volt, hogy megnyugodjak, amikor láttam, hogy Müttyer állati izgatottan farokcsóválva veti bele magát a tömegbe totál lelazultam. Rengetegen akarták simizni, én ilyenkor mindenkinek meg is köszönöm, mert ez nagyon fontos. Legyen csak bizalma az emberek felé. Mütyinek elmondtam, hogy főleg ha gyerek jön, nincs ugrálás, mert akkor simi vége. Amikor több kisgyerek egyszerre elkezdte simogatni, ő meg, a legnagyobb lelki nyugalommal ült középen és csak élvezte a helyzetet, és közben gyakran rám nézett, hogy ugye jó így, hogy jól csinálja –e, hát ott frankón elsírtam magam. Olyan tündér volt, olyan végtelenül jó kiskutya, okos, figyelmes. Nem hibátlan persze, és mindig fennáll a veszélye annak, hogy elkapatom, mert túl cuki én meg túlságosan szeretem, de akkor is. Végig nyugodt volt, boldogan szedte a kis lábait, minden pillanatot kiélvezett. Rengeteg kutyával is megismerkedett, versenyagarakkal egyelőre sajnos nem, de ha végre egyszer sikerül kijutnom egy kis coursing-re, akkor ráeresztem az agarakat tuti. (Ilyenkor mindig eszembe jut, hogyha nem colliet tartanék, akkor tuti agaram lenne, rettenetesen szerelmes vagyok beléjük, angol agár kell, szuka, fekete, fehér lábvégekkel és mellénykével, mégis legyen benne valami collie J … úúú meg egy fáraó kutya is kell… na jó megint elkalandoztam)
Szóval nagyon büszke voltam a kis Müttyerre, olyan jól viselkedett. Ha ma 100 ember nem simogatta meg, akkor egy sem. Mindenki odavolt a puha kis popperjától. Előtte persze szépen kifésültem, hogy csinos legyen a Lovin.






A végére rettenetesen kifáradt csóri, pedig nem voltunk kint túl sokáig. Viszont a rengeteg élmény, meg minden totál kiszívta. Mikor beálltam sorba az egyik trucknál, lefeküdt és majdnem el is aludt. A kocsiba hazafelé matt csönd volt, tuti végig szunyált. Itthon még egy kicsit húzta a gumi-kolbit az anyjával, meg letolt egy kis csirkelábat, nyakat, combfilét, meg szívet, azóta meg durmol. Asszem végre sikerült totálisan kifárasztani, ami nála nem egyszerű. A mai napnak egyébként még egy nagy tanulsága volt – amellett, hogy a Kincsem extrém jó szoci helyszín – rájöttem, hogyha előbb „lesszizem” le a kutyám, mint az aki odajön, akkor kevésbé idegesít. Milyen fajta? Lassie. És ennyi, megkíméltem magam mindentől. Illetve azt hittem, mert elfelejtettem, hogy akkor jön, a „de miért ilyen a színe? a Lassie nem ilyen”. Ez a merle szín mindenkinek nagy talány aki még nem találkozott vele, általában azt hiszik őszül, kivéve ha a szeme is kék mert akkor husky és kész, nincs apelláta.

Mütyi lepihent amíg mi sorba álltunk, és csak kamillázott

Ez a benti sátoros padlózat egyébként szintén jó, mert össze-vissza billegnek az elemek, végighurcoltam rajta a kutyát párszor, nem igazán érdekelte, jött szépen.

Még mielőtt így bevágta magát békába.


A kis Kincsem Tuti élménysorozat egyébként most nagyon rám-fért. Egy honlapon dolgozok éppen és olyan szinten pörget, hogy egyszerűen nem bírok leállni. Kivételesen nem saját magamnak, hanem másnak szerkesztek, egy elég nagy collie kennel honlapját csinálom. Eszméletlen izgalmas, imádom minden pillanatát. Ilyenkor viszont képes vagyok arra, hogy addig dolgozzak rajta, míg le nem fordulok a székről. Már nem érzi a kezem az egeret, de még feltolok pár képet, hogy lássam milyen lesz az a rész egyben. Annyira izgi, végre minden olyat megtudok erről a tenyészetről ami régóta érdekelt, mindent fel is tolok amit csak lehet. Mert ez olyan dolog, mint a főzőműsorok. Nem mindig mond el az illető minden lépést, nem minden részletet árul el abból ami érdekelné a közönséget. Ezt persze nem szánt szándékkal teszi az illető, hanem azért, mert neki ez természetes, annyira alap, hogy nem is érdemes kiemelni. Pedig hogyne lenne érdekes. A nagy tenyészetekről sokszor azért nem tudnak meg alap infókat, mert azokat annyira evidensen tartják, hogy amúgy kit érdekelne. Hát engem nagyon, és szerintem sokakat akik lelkesednek a fajtáért. Én mindent tudni akarok. Főleg az érdekességeket, a történeteket, és a ’régen hogyan volt’ sztorikat. Meg dokumentumokat is akarok látni, akarom érezni a régi törzskönyvek szagát. Éppen ezért úgy döntöttem – a tenyésztővel egyeztetve – hogy kitörlöm azt a basic kennel-történetet ami eredetileg az oldalon lett volna, és valami egészen mást teszek a helyére. Egy olyan típusú kennel-történetet, amilyet már régóta szerettem volna olvasni. Róla és másokról is. Akarom tudni e kezdeteket, a részleteket, az emberi oldalát megismerni az egésznek. És mindeközben olyan dokumentumok kerülnek a kezembe, olyan információkat hallok, hogy megbolondulok az izgalomtól és képtelen vagyok kikapcsolni az agyam, hogy valami mással foglalkozzak. Ez az egész azért is nagyon jó, mert a skocis oldal miatt szeretném feldolgozni ugye a magyar collie tenyésztés történetét. Ennek a tenyészetnek a teljes történeti ízekre szedése, majd újrarendezése a lehető legélvezhetőbb, legolvasmányosabb formában, állati jó kiinduló pont, hogy lássam pontosan milyen infókra van szükségem, hogy lehet rendet rakni ebben a tömérdek információban. Ha ez az anyag akkorára duzzad, hogy esetleg túlmutat egy weboldalon (mármint gondolok itt a teljes magyar fajtatörténetre), akkor lehet megírom könyv formájában. Nem valószínű, hogy találok hozzá kiadót, de nem érdekel. Akkor is megírom és akkor is megpróbálom.

UI: Müttyernek a mai teljesítményéért beírtam az ellenőrzőjébe egy ötöst. Csillagosat. Nagyon ügyes kiskutya volt.





Mütyi figyeli a lovak bemutatását a futam előtt...




Utána megnézett egy utcai zsonglőr produkciót, na az teljesen lenyűgözte.

Utána belekukkantott egy breakdance előadásba, pont a hangfal mellé állt meg, ahol üvöltött a zene, és közben beszéltek a mikrofonba. 

A gyerekeknek berendezett kis paraszt-udvarban felfedezett két ejtőző birkát a póni mellett, hát nagyon érdekelték a patások, rögtön rájukszagolt...

Sőt szinte tolakodón bedugta a fejét és megburgálta az egyik birkát. Muszáj lesz elvinnem terelni, nincs mese...