2018. június 28., csütörtök

Gróf Almási Babirka

Lassan az utolsó simításoknál tartunk ami a „B Pavilon” almot illeti. Az idő szokás szerint észrevétlenül elröppent, a múlt hétvégén Mambo vagyis most már Figo is gazdához költözött. Már csak Babirka van velünk, meg ugye Su a nyúl, de ő marad. A kicsiket lélekben már elengedtem, újfent mantrázva magamnak, hogy nem meghalnak csak elköltöznek, így valamivel könnyebb. Mambotól is elbúcsúztam, remélhetőleg csak egy rövid időre.

Drága Mambo!
Te voltál az első aki megszületett, Ivy első saját kicsije, ezért is vagy nekünk ennyire különleges. Már az első pillanatban láttam milyen szép kiskutya vagy, ehhez pedig csak hozzáad a személyiséged, hogy olyan végtelenül szerethető vagy, és, hogy annyira tudsz szeretni. Feltétel nélküli rajongással fordulsz minden élőlény felé (tudom, tudom a pókokat inkább felnyalod). Kívánok neked csodálatos hosszú életet és remélem mihamarabb találkozunk! Nagyon szeretlek csöppem!

Ma már csak egy legény van itt a gáton Babír, az almatolvaj, vagyis Gróf Almási Babirka, aki 4 nap múlva hagyja el a fedélzetet. Babírról az derült ki az utóbbi időkben, hogy hihetetlen gyors kiskutya, olyan sebességgel tud futni, hogy a róla készült fotókon csak egy elmosódott kondenzcsík látszik. Főleg ha almát kell kimenekítenie a várszomjas Su fogai közül. Tettem ugyanis egy gyenge kísérletet arra, hogy a kölykök belekóstoljanak a BARF világába. Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy legalább néha szívesen megetetném őket ilyen-olyan nyers dologgal. Az az igazság, hogy csak azért nem totál nyerssel etetek, mert megoldásra váró tárolási és feldolgozási problémáim vannak. Amúgy zöldséget és gyümölcsöt a felnőttek is szoktak enni. A két tri nem rajong érte, ők inkább vadásznak, de a két merle szereti.  Maddox imádja a paradicsomot, az almát, szoktam vele felezni és ropogtatni. A lényeg, hogy miután a kölykök folyton rágnának, úgy gondoltam kapnak egy kis almát, répát, ezt-azt nyersen. Hát IMÁDTÁK! De nagyon. Rövid ismerkedés után rájöttek, hogy ez egy elfogyasztható játék. Babír amikor meglátta, hogy már csak 1 cikk maradt belőle, ellopta, majd őrült futásba kezdett, ami azért volt jó, mert épp az édesanyja is bent tartózkodott, és kihívásnak vette Babír futását, be is csatlakozott hozzá. Ott pattogtak össze-vissza. Nagyon cukik voltak.




Ivy egyébként most már újfent korlátlan hozzáférést kapott a kölykökhöz. Kis időre megvontam tőle a láthatást, hogy teljesen elapadjon a teje. Most már egy kanyi sincs, ennek ellenére totál rácuppannak. Bár szívesen tartanám totál kint a kölyköket, nincs megoldva fedett helyük, ezért esténként, vagy rossz idő esetén visszajönnek a házba édesanyával és játszunk, meg tévézünk.

Esti tévézés a renitens gróf Almási Babirkával, akit nem érdekelt a mozi ezért széttrollkodta a családi idillt. 



Su egy az egybe tiszta anyja. Pont úgy pörög mint Ivy, pont olyan nagyokat ugrik (gond nélkül átugorja az 50x50x50-es kis-asztalt, meg fel-le a teraszról), és ő is állandóan az arcomba mászik. Amikor nézem ahogy pattognak össze-vissza, arra gondolok tényleg nem kutyát, hanem valami foltos óriás nyúl féleséget tenyésztek ott a berekben. Ivy állatira örül, hogy végre ilyen klassz játszópajtásai vannak, mindig vágyott rá. Most szült magának párat, és végtelenül boldog. Ha csak teheti velük van. Nyalogatja, tisztogatja őket, pattog, játszik, figyelgeti őket folyamatosan.
Egyébként Ivy mérhetetlenül vedlik. Ahogy látom édesanyjához hasonlóan ő is bőrig vedlik a szülés után. Már csak cafrangok lógnak róla, álladóan jön belőle mindenhonnan a szőr, folyton szedegetem.  Róla is meg utána is. Ez persze természetes folyamat, nem aggódok miatta, de tuti kell fürdetni rajta egy nagyot. Jövő héten be is vágom a kádba.
Na jó, ezt a két vidit csak azért nem akartam megosztani, mert Ivy pusztítóan néz ki rajta, de ezt most levetkezem és feldobom, mert egyébként imádom :-D 





Ivy vamzerkodik - Megint ellopták a papírtörlő gurigát.... meg a papucsot is...  csak szólok...

Babirka kicsim van kedved ananásszal játszani?

Ananásszal? Ananásszal nem. De van nálam  ALMAAAAA! 


A kölyköket egyébként még mindig nem szeretem túl sok időre magukra hagyni. Ezért Anyu naponta átugrik hozzám kicsit, megpucolja a kakás brigádot, ad nekik ebédet, friss vizet, kiteszi őket a játszótérre, kapnak simit, meg ilyenek. Persze Anyu a felnőttekkel is foglalkozik a kölykök mellett, főleg Maddox veszi igénybe a speciális szolgáltatást. Lop játékot a kölyköktől és viszi, hogy dobálja neki. Csak egy kicsit legalább. S bár Anyu ugye maga is több kutyát tart, de mivel a collie nagyon más mint az angol bulldog, ezért néha felmerülnek bizonyos kérdések. Anyu pl. korábban többször gondolta, hogy meghaltak a kutyák, merthogy alvás közben csendben vannak. Egy angol bulldog ugyanis irtózatos hangokat produkál alvás közben, a collie meg ugye max dünnyög kicsit. Egyébiránt úgy néz ki, egy bulldog-gazdinak nem olyan egyszerű megfejteni a collie finom célzásait. Ekkor telefonos segítséget kér: 

ANYA  - Szerinted mit akar?



ÉN - Ölelést és puszit.

Nem sokkal később....

ANYA - És ha megkapta , akkor utána ez mi ?


ÉN - Nem volt elég.  :-) Van egy rossz hírem. Sosem elég!

2018. június 20., szerda

Kirepülnek a madárkák + Koprofágia cikk


A kicsik tegnap betöltötték a 9 hetes kor. Mára nagyon megfogyatkoztunk, csak hárman vannak velem az alomból. De menjünk vissza pár napot.

A múlt hét elképesztő tempóban telt. A kicsik megkapták ugye a második oltásukat, meg egy újabb adag Procox-ot (féreghajtó), majd sor került a vese ultrahang vizsgálatra is. Elsősorban ugye arra voltam kíváncsi, hogy szabályos formájú veséjük van -e, jól elkülönülő kéreg-velő aránnyal. Meg persze minél több orvos látja őket annál jobb. Ez a vizsgálat ilyen kicsi kutyáknak elég megterhelő, no nem azért mert fájdalmas lenne, hanem mert viszonylag sokáig kell mozdulatlanul feküdniük a hátukon, egyfajta vizsgálati merevítőben. Kb. 20 perc / kutya, ez pedig elég hosszú idő egy ilyen kicsi ebnek. Meg persze oda is kell jutni, úgyhogy megint kocsiba kellett pattanniuk. 
Már a múltkor is feltűnt, hogy nagyon jól viselték az autóutat, több órát kocsikáztak, de egy hangjuk nem volt. Pedig emlékszem volt olyan alom, ami majdnem kinyírta a dobhártyámat mire elértünk szemszűrésre. Ez a kis brigád viszont matt csöndben volt egész végig. Nixet például olyannyira hidegen hagyta ez az egész, hogy a kocsiban és a vizsgálatok közben is végig aludt. Szemvizsgálatnál ott kellett ugye pofozgatni, hogy a doki meg tudja nézni, mert folyton bealudt. Vesevizsgálaton szintén. Még horkolt is. Az ultrahangot egyébként mindenki jól viselte, 1-2 nyiffanást kivéve tűrték rendesen az egészen. Mondjuk ez köszönhető volt annak, hogy némi paráztatás után az asszisztensen extra finoman és kedvesen bántak velük. Mindkettő folyamatosan puszilgatta, simogatta őket, meg gügyögtek nekik mindenféle kiskutyaságot. A paráztatás az volt, hogy a vizsgálat előtt megosztottam abbeli aggodalmamat, miszerint félek, hogy fogják viselni a kölykök a vizsgálatot, meg főleg attól, hogy a rendelő személyzete hogy fog velük bánni. Főleg mivel új helyre mentünk.
Általában ugyanis a Lehel úti klinikán vizsgáltatom őket Vrabély dokinál, ahol sok állatorvostan-hallgató szokott gyakornokoskodni. Amikor Ivyék almát vittem oda vizsgálatra, volt ott vagy 8 hallgató. Ők ugye mind aktív részesei voltak a vizsgálatnak, őket kérte meg a doki, hogy fogják le a kiskutyákat, és figyeljék a monitort. Ivy borzasztóan kivolt, hogy úgy körbevették, hogy engem nem látott, és sokan teljesen leszorították. Konkrétan végigordította az egészet, én meg tiszta ideg voltam. Utólag már tudom, hogy ott és akkor azonnal meg kellett volna szakítanom a dolgot, és átvenni a kutyát. Persze, most már tudom, ott viszont meg se tudtam mukkanni, csak vártam, hogy legyen vége. Azóta Ivyt nem lehet a hátára fektetni. Abban a rendelőben mondjuk többször fordult elő, hogy Wint is úgy leteperték egy vérvételhez, mintha egy KÁJ-t akarnának ivartalanítani altatás nélkül. A különbség annyi, hogy míg Wint az ilyen nem igazán hatja meg, Ivy-t megviseli, ő sokkal érzékenyebb lekületű. Azóta nagyon figyelek az ilyenekre, főleg ha Ivyt ultrahangozzák, csak én foghatom a fejénél, és rajtam kívül max még egy ember, azt is nagyon óvatosan. Így nyugodtan lehet vizsgálni. 
Szóval ezt a tapasztalatomat elmeséltem a rendelőben mielőtt nekikezdtek és mondtam, hogy még hasonlót se szeretnék, úgyhogy legyenek szívesek finoman bánni ezekkel a kiskutyákkal. Ezek 8 hetes colliek, nem felnőtt oroszlánok, hogy egy hadsereggel kelljen lefogatni őket. Sokszor vagyok rosszul ha durván nyúlnak a colliehoz. Ez egy végtelenül finom, törékeny kutya, ennek nem döngetjük az oldalát, mint egy rotinak, és nem kell túl nagy erőt kifejteni a lefogásukhoz sem. Stabilan, de finoman kell tartani. Ennek hatására tényleg úgy bántak a kicsikkel, mint a hímes tojásokkal. Babirka pedig a rendelő abszolút kedvencévé lépett elő, mivel a vizsgálat alatt egy hangja nem volt, nem mozdult, csak a kis fejével, amivel folyamatosan mókuspuszit osztogatott. Imádták Babirkát, az egyik asszisztens nagyon haza akarta vinni. Mindenki nagyon jól vizsgázott autózásból, orvosi rendelői gyakorlatból és kommunikációból is. Ja, és a vesék is rendben, úgyhogy végre megnyugodhattam.

Közben látogatók hada árasztott el minket. Jöttek az új gazdik, a barátok, ismerősök, más tenyésztők, sőt olyanok is akik már a következő alom miatt érkeztek. A kicsik az első látogatóknál még tartottak 1-2 perc udvariassági bevezetőt, a többinél már nem. Azonnal lerohantak mindenkit. Egy hét leforgása alatt kb. 30 látogató érkezett hozzájuk.  Hát volt szocializációs tréning nekik rendesen. Móni barátnőm pl. 3 gyermekével érkezett, akik alaposan megdolgozták a kicsiket. Amikor Móni vissza akarta fogni a gyerekeket, én kértem, hogy ne tegye. Miután semmi olyat nem csináltak, amivel kárt okozhatnának a kicsikben, kíváncsian figyeltem mire hogy reagálnak, kell nekik az inger, meg a tapasztalat. A kiskutyák nagyon élvezték a gyerektársaságot, meg persze a felnőttekét is. Nagyon büszke voltam a rájuk, végtelenül emberszerető, szuper-barátságos kiskutyák. Azután persze vetésforgó szerűen be-bealudtak néha a nagy vendégeskedések közepette.




Közeledett a hétvége. Még elő kellett készítenem a kölykök csomagjait, meg magamat is fel kellett készítenem arra, hogy elhagyják a házat ahol születtek. Hát… nem mondom, hogy könnyű. Csütörtökön arról álmodtam, hogy viszik ki őket az ajtón. Sírva ébredtem, majd átmentem hozzájuk és csak szorongattam, puszilgattam őket. Meg közben bőgtem mint az atom, ők meg nyalogatták az arcom ezerrel. A nagy meghatódottságtól arra nem is figyeltem, hogy valószínű épp előtte faltak be egy kis friss kaksit (erről lentebb részletesen).  
Pénteken előkészítettem a cuccaikat, mindegyiknek összeállítottam a mappát, majd a teljes csomagot. Adás-vételi szerződés, tulajdonjog átírási nyomtatvány, szűrési papírok, oltási könyv, tájékoztató, könyv (Jogosítvány kutyákhoz), kajacsomag 5 napra, mama-illatú törölköző darab. Egy kiskutya átadása kb. 1,5 óra, mire mindent kitöltünk, aláírunk, átbeszélünk.
Szombat reggel még Eszter barátnőm átugrott megnézni egybe az almot, majd délben meg is érkeztek az első kiskutyáért. Nixont vitték el először. Kétségem sincs afelől, hogy mennyire jó helyre kerül, mégis alig bírtam visszatartani a sírást amikor a kapuban még egyszer megsimogattam a kis fejét. Annyira látom ilyenkor a tekintetükön, hogy tudják valami meg fog változni, olyan búcsúzó pillantást tudnak vetni. Azután 1-2 órával később látom egy elvitt kicsiről a képeket, videót, amin beveszi új birodalmát, és, hogy olyan ágya van amibe még én is szívesen belekucorodnék, látom, hogy örülnek, látom, hogy szeretik...  és akkor megnyugszom.

Elsőként Nixon hagyta el a házat. Nix régóta várt kutya volt, tudom, hogy mekkora boldogságot okoz az új gazdinak. Remélem, hogy nagyon boldog lesz az új családjával, és végre szuper játszópajtása lesz Albának, a másik collienak, aki megosztja vele otthonát. Nixon továbbra is Nixon marad. 

Drága kicsi Nix!
Nehéz szívvel engedlek el, de tudom jó helyen vagy a világban. Ettől függetlenül tuti lesz még pár alkalom amikor sírva nézem a képeidet. Hogy abból a pirinyó kupacból milyen gyönyörű kiskutya lettél. Gyönyörű csillagom, nagyon szeretlek, legyél nagyon boldog!


Nixon új otthonában



Neon most már szintén új családjával él, és a Donell nevet kapta. Én azért még most utoljára Neonként búcsúzom el tőle.

Drága kis Neon!
Nagyon bízok benne, hogy még látjuk egymást, látlak ahogy felnősz. Legyen olyan szép és hosszú életed, amennyire csak lehet. Tündéri kiskutya vagy, tele szeretettel, csak osztogasd a puszikat szorgalmasan ahogy szoktad. Nagyon szeretlek kicsikém, vigyázz magadra nagyon!

Donell új otthonában



Délutánra már kicsit összezuhantam, pedig tudtam számomra akkor jön el a nap mélypontja. Minden kiskutyát imádok ebből az alomból (is), de hazudnék, hogyha azt mondanám az egyik nem került közelebb hozzám. Nekem valamiért a tri szuka kölykök a szívem csücskei. Olyan édes kis mókuspofjuk van, hogy meg kell őket zabálni. A második almomból volt egy olyan tri szuka, aki miatt 2 hétig bőgtem, hogy oda kell adnom valakinek. Ebből az alomból Riri.... Ririke amint kinyitotta a szemecskéjét csak engem nézett. Már két hetesen úgy csóvált nekem, hogy majd szétesett. És az a kis formája neki, hogy olyan kis szőrgombóc és néz rám farokcsóválva a kis mókusfejével, ha meg hozzáérek azonnal eldobja magát, ha fölveszem rögtön pusziz. Akárki jött hozzám, Riri mindenkit elvarázsolt, olyan tündérédes a kis természete. De több kutyát nem tarthatok meg, Su pedig ugye hetek óta fix, hogy marad. Jaj istenem, de Riri, hát őt, hogy engedem el? A szívem szakad bele. Riri esetében a gazdaválasztás nagyon szerencsésen alakult. Közel marad hozzám és a gazdájával amúgy is napi kapcsolatban vagyok. Sétálni is megyünk majd együtt, viszem Vivi mamát, Su-t és jön Ririke is, aki most már Luna névre hallgat.

Drága kis Ririkém!
Én tőled nem akarok elbúcsúzni soha, még a gondolatát sem bírnám elviselni annak, hogy nem láthatlak többé. Úgyhogy foglak, ebben egészen biztos vagyok. Tudom, hogy nem is kerülhettél volna annál jobb helyre, mint ahol most vagy, még saját nyuszid is van, amiért a nagymamád nagyon irigyel. De megszakad a szívem, hogy nem te vagy az első akit látok ha felkelek. Nagyon szeretlek kicsikém! Nemsokára találkozunk….

Luna új otthonában, Kitti a 12 éves labi mellé kucorodva


Szombat estére megfeleződött a brigád. Pár nap múlva Mambo is elhagyja a házat, a jövő hét végén pedig Babirka költözik új otthonába. Július első hétvégéjére már csak hatan maradunk. Win, Flesh, Maddox, Ivy, a kicsi Su, és én.
Na most jól kibőgtem magam. Jólesett, kellet ez már. Annak ellenére, hogy almot lehozni és felnevelni piszok nagy munka, mindenképpen megéri. Látni a kicsiket megszületni,  felcseperedni, látni Ivyt anyaként, aki szintén nálam született, rengeteg megható pillanatot megélni, az új gazdák arcán nézni az örömöt… ezek maradnak meg, emlékül nekem örökre.




Mivel ez a téma mostanában gyakran felmerült, mellékelem a témában írt cikkem, hogy kicsit eloszlassa a félelmeket. Igen a kiskutyák néha kakit esznek. A sajátjukét, a másikét. Az anyakutya is eszik kakit, elsősorban a kiskutyákét. Miután sokan azt gondolják, ez valami káros, mérgező szokás, úgy gondoltam érdemes mellékelni a cikket.



Koprofágia


A koprofágia, vagyis az ürülékevés elég gyakori jelenség a kutyáknál. Lássuk mi vezethet az ilyen viselkedés kialakulásához, és milyen megoldások léteznek a probléma megszüntetésére.

A kutyák ürülékevésének több típusa létezik:
-          A saját ürülék megevése
-          Más kutyák ürülékének megevése
-          Fagyott ürülék megevése
-          Más fajok (leggyakrabban macskák, szárnyasok) ürülékének megevése

Az anyai ösztön
Az anyakutyák gyakran eszik meg saját kölykeik piszkát. Ez ösztönös viselkedés a szuka részéről. Egyrészt így próbálja távol tartani kölykeitől a többi állatot (főleg a ragadozókat), akiknek a gőzölgő bélsár szaga igencsak hívogató lehet. Másrészt ily módon igyekszik megóvni fészkét a fertőzésektől, baktériumoktól. A friss bélsár különben nagyon hasonlít a visszaöklendezett élelemhez. Újrahasznosításával az anyakutya megfelelő táplálékhoz próbálja juttatni kicsinyeit. A szukáknál ez teljesen normális jelenség, nem tekinthető viselkedési vagy egészségügyi problémának, így nem is kell törekednünk megszűntetésére. Soha ne szóljunk rá az anyakutyára! Amint a kölykök felcseperednek, fel fog hagyni eme nem túl gusztusos szokásával.

A rosszul tartott kutya
Ugyancsak oka lehet az ürülékevésnek, ha a kutya éhezik és/vagy túl szűk helyen tartják. Élelem híján a szervezetének működéséhez szükséges tápanyagokat saját vagy más állatok bélsarának felevésével próbálja pótolni. Túlságosan kicsi élettér esetén pedig takarítási célból teheti ugyanezt. A láncra vert, magára hagyatott állat sokszor mérhetetlen unalma apropóján kezdi eszegetni a talált fekáliát.

A beteg kutya
A koprofágiát okozhatja valamilyen hiánybetegség (vitaminok, ásványi anyagok hiánya), de számos egyéb kórság is (pl. hasnyálmirigy-gyulladás, bélfertőzés, táplálék-allergia) lappanghat a háttérben. Ha sűrűn tapasztaljuk, vigyük el négylábú társunkat egy teljes kivizsgálásra. Előfordulhat, hogy bizonyos gyógyszerek, antibiotikumok feldolgozását a kutya ürülékének elfogyasztásával próbálja megoldani.

Az ürülékevés egyéb okai
  • Figyelemfelkeltés. Ezzel szeretné a kutya magára irányítani gazdája figyelmét.
  • Stressz. Ha túlzott stressz éri az ebet, válaszreakcióként megjelenhet a koprofágia.
  •  Büntetés. Ha egy kutyát többször megbüntetünk azért, mert nem az általunk kívánt helyen végezte el dolgát, az újabb retorziótól való félelem miatt feleheti saját piszkát.
  • Szorongás. Szeparációs vagy más szorongásos helyzetek esetén előfordulhat, hogy a kutya ürülékevéssel próbálja oldani feszültségét.
  • Viselkedés-utánzás. Mikor egy eb rendszeresen látja, hogy gazdája feltakarít utána, puszta viselkedésutánzás okán igyekszik maga eltűntetni szagos kis kupacait.
  • Kölyökkor. A kölyökkutyák gyakran kóstolják meg saját vagy testvéreik ürülékét, s ha elég ízletesnek találják, hajlamosak ezt rendre megtenni. A legtöbb kölyök egy éves koráig bezárólag felhagy e szokásával.
  • Túletetés. Túlzott táplálékmennyiség bevitele után, az ürülékben sok emésztetlen anyag maradhat. Így a kutya egyszerűen újrahasznosítja azt.
  • Magas zsírtartalmú diéta. Az ilyen diéta idején a bélsár ízletesebbé válik az eb számára.
  • Ösztön. Ősi ösztönök munkálkodnak abban a kutyában, aki beteg fajtársa bélsarát fogyasztja el. Ez egyfajta védelmezés, hogy más ragadozók ne találhassanak rá a legyengült állatra.
  • Falka-viselkedés. Ahol több kutyát tartanak együtt, ott fennáll köztük a falka-hierarchia. Az alsóbb pozícióban lévő állatok gyakran fejezik ki alázatosságukat, domináns társaik ürülékének megevéssel. Ugyanakkor a domináns kutyáknál is előfordulhat ez a viselkedés, csak más okból. Ők az alárendelt eb szagnyomait akarják eltűntetni környezetükből.

A koprofágia veszélyei
A növényevők ürüléke javarészt ártalmatlan a kutyákra nézve. Húsevő társaik hátrahagyott kupacai azonban tartalmazhatnak veszélyes parazitákat, vírusokat, baktériumokat. Ha kutyánk rendszeresen fogyasztja más állatok bélsarát, gyakran féregtelenítsük, rendszeresen vigyük el teljes kivizsgálásra.

Megoldások
Ha meggyőződtünk arról, hogy nem valamilyen betegség, vagy az elégtelen környezet okozza az ürülékevést:
  • Vehetünk olyan tablettákat, minek összetevőinek hatására az ürülék ehetetlenné válik a kutya számára.
  • Tegyünk a kutya tápjába egy kanál pépesített ananászt, vagy spenótot (rövid ideig alkalmazható!).
  • Etessünk meg az ebbel naponta egy kevés pálpusztai sajtot.
  • Adjunk kedvencünknek jó minőségű, magas rost-tartalmú tápot, táplálék-kiegészítőket ha kell (pl. vitaminok, étkezési búzakorpa), így kevesebb eséllyel alakulnak ki hiánybetegségek és nem lesz szüksége tápanyag utánpótlásra. Az olyan táp, ami szinte ugyanolyan formában távozik, mint ahogy bement, nagyrészt emészthetetlen.
  • Etessük naponta többször a kutyát (szabályos időközönként), egyenletesen elosztva a napi mennyiséget.
  • A gyakori sétáltatás, mozgatás, szellemi leterhelés, a változatos társaság és környezet ugyancsak segíthet.
  • Erősen stresszes, szorongásos kutyák esetében gyógyszeres kezelés javasolt.
  • Egyes kutyáknak nagyobb igényük van arra, hogy valamit folyton rágcsáljanak, cipeljenek a szájukban. Tegyünk ki neki rágókákat, játékokat, hogy kielégítsük ezen vágyát.
  • Tartsuk a kutya életterét mindig tisztán, hogy ne érezzen kényszert arra, hogy ő maga kezdjen el takarítani.
  • Rendszeresen végezzünk ebünkön élősködőmentesítést, különben a paraziták elehetik tőle a tápanyagokat, amit máshonnan kell megszereznie.
  • Az alap engedelmességi gyakorlatok mellett tanítsuk meg kutyánknak a „Hagyd!” parancsot és alkalmazzuk, ha azt látjuk, hogy éppen koprofágiát készül elkövetni. A helyes viselkedést jutalmazzuk bőkezűen!
  • Ürítés után rögtön hívjuk el a kutyát, játszunk vele, tereljük el a figyelmét, adjunk neki valami feladatot, majd jutalmazzuk meg.
  • Tegyünk a kutyára szájkosarat, így nem tud hódolni kóros szokásának.
  • B.A.R.F. (Bones And Raw Food, Biologically Appropriate Raw Food) alkalmazása. Megfigyelések szerint egyre többször jelenik meg a probléma, amióta a kutyák nagy részét gabonával, szemestakarmánnyal dúsított tápokkal etetik. Állításuk okán a koprofágia egyszerűen kikerülhető a B.A.R.F. étrend alkalmazásával, vagyis azzal, ha a kutyát kizárólag (10-25%-ban növényi, 90-75%-ban állati eredetű) nyers táplálékkal etetjük. Jó minőségű nyers marhahús adása ez esetben kifejezetten ajánlott!

A koprofágia az esetek 90%-ban átmeneti, ártalmatlan jelenség. 10%-ban azonban kóros, kényszeres. Minél hamarabb vesszük észre és kezdjük kezelni, annál gyorsabban érhetünk el eredményt. Hosszú idő elteltével a berögzült szokásokon már nagyon nehéz változtatni.

A kutyát veréssel, ordibálással nem lehet rávenni arra, hogy felhagyjon ürülékevési szokásával! Csak újabb szorongást ültetünk belé. Próbáljuk felderíteni az okot és kezdjük el annak megfelelően kezelni. Kérjük állatorvos, kutyapszichológus, kiképző segítségét.


 A cikk megjelent a Kutya Szövetség Magazinban. Szerző: Varga Adrienn


2018. június 13., szerda

8 hetesen


Az elmúlt napokban nagyon nem fotóztam, pedig voltak történések. Múlt kedden délután látogatóink voltak, majd rongyoltunk a szemorvoshoz. Már hétfőn is láttam, hogy a kicsik nem valami formásat kaksiznak, de keddre már aggasztott, hogy jól láthatóan hasmenésük van. Igazából amióta csak tápot kapnak, nem valami bíztató a kaksijuk. Túl bűzös, túl híg. Majd több embertől is kaptam olyan visszajelzés, hogy a Real Nature Wilderness kölyöktáp bármilyen jó összetételű is, a colliek valamiért nem bírják, megy a hasuk tőle. Kedd délutánra úgy összeszarozták magukat, hogy alig bírtuk belőle legalább nagyjából kivakarni őket. Úgy mégse indulhattunk el. Természetesen az volt az első, hogy amint betettük őket a kocsiba, azonnal bekaksizott az egyik, aminek egész úton – még feltakarítás után is - érezhettük átható aromáját. A kedvük amúgy jó volt, ettek ittak rendesen, nem látszott, hogy betegek lennének, de az a fránya hasmars. Ahogy anno egy igen tapasztalt tenyésztő mondta: nem az a kérdés, hogy fognak –e fosni a kölykök, hanem az, hogy mikor. Hát ez nagyjából igaz is, eddig csak egy alomnál sikerült megúszni, a többinél nem. A szemvizsgálat után (mindenki rendben volt) kértem a dokitól probiotikumot meg egy kis hasfogót. A kajájukat lecseréltem Farmina Gastrointestinal tápra, ami kíméletes a gyomorhoz. Másnap reggelre kicsit javult a helyzet, de még mindig nem volt az igazi. Következő napra meg inkább romlott a dolog. Bence mondta vegyek nekik Endia pasztát és este kijön megnézni őket. Megmérte a lázukat, nem volt. Megnézte az általános állapotukat, azt mondta az is rendben, esznek isznak, ellenállnak. Azért kaptak még egy adag Endia pasztát, meg pár szurit. A pasztát kapták még amíg volt, a szurikat meg vasárnap ismételte. Ma már formázott bogyeszokat toltak, reméljük így is marad. A legjobb az, hogy elfelejtettem kivenni a büdös vetbedet a kocsiból, így munkába menet is érezhettem a szagot. Esküszöm kéne ilyen Wunder-baum illatosító, már tisztára hiányzik ha valahol nem érzem. Ilyenkor az is mindig eszembe jut, hogy ugyanattól a tenyésztőtől anno amikor megkérdeztem, hogy mi az amit egy tenyésztőnek fontos megtanulni, azt mondta a száján keresztül lélegezni. Hát igen, ez sem volt hülyeség, gyakorlom is rendesen. Jaaaj csak jöjjenek rendbe! Non-stop ment a para.

Az utóbbi napokban egyébként több látogatónk is volt, de sokszor inkább rövidebb időre, így nem is gondoltam arra, hogy közben fotózgassak. Végre eljött Era is megnézni a kölyköket. Fú de vártam. Annyira kíváncsi voltam, hogy vajon amit eddig látok/látunk az úgy van –e. És igen, szinte pakkra azt mondta, mint eddig mindenki más. Azt is betaláltuk, hogy Mambo tiszta Rineweld kölyök, ezt most már Era is megerősítette. Jaj most nagyon sajnálom, hogy ott és akkor nem fotóztam, de miután tudtam, hogy csak kb 1 órát marad, inkább kérdeztem. Ririke közben folyton puncsolt neki, állandóan puszizott és vakartatta magát, a kis tündérbogaram. Úgy szeretem azt a kiskutyát, meg kell zabálni olyan édes. De az egész banda borzasztóan barátságos, nagy érdeklődést mutatnak minden és mindenki felé. Vettem nekik játékokat, azok egyáltalán nem érdeklik őket, csak a zokni, az üres kólásüveg, meg a papírtörlő guriga kell nekik. Utóbbival csak addig hagyom őket játszani, amíg csak futkároznak vele, ha megenni akarják elveszem. Ne egyék már meg. A kólásflakonról is leszedem a címkét és jól megmosom mielőtt megkapják.
Most már ismerik az összes felnőtt kutyát, találkoztak Fleshi edző bával, aki futtatja őket, Winnie nagymamival, aki farokcsóválva üdvözölte az ifjúságot. A két trit viszont csak rácson keresztül engedem érintkezni a kölyökkel. Persze tök jó lenne, ha mint egy családi filmben mindenki együtt rohangálna egy nagy mezőn, de megmondom őszintén a két tri annyira domináns, ráadásul már öregek, nem túl türelmesek, hogy inkább nem kísérletezek. Bár a két öreg semmiféle agressziót nem mutat feléjük, jobb nem kísérteni a sorsot. Esküszöm Flesh ahogy öregszik – már a 9. életévét tapossa – úgy kezd puhulni. Sokszor már inkább bújós szeretetkoldus puntyurka, mint Zordon az Oroszlánkirályból. Érdekes, hogy amikor Winnie megjelenik, a kölykök azonnal odarohannak, de sokkal nagyobb tisztelettel kupordnak elé, mint a többi kutyához. Azért látszik ki az úr valójában, hogy Win olyan erősen domináns személyiség, hogy azt már a pici kölykök is érzik, vele máshogy kell viselkedni. Olyan állati érdekes megfigyelni a különböző viszonyokat, hogy mennyire másképp viselkedik több kutya nagyobb helyen, mint egy kutya lakásban. Miután mindkettővel van tapasztalatom, látom a különbségeket. Bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki azt hiszi a collie nem való lakásba, az mekkorát téved. Amikor lakótelepen laktam collieval rengeteget sétáltunk mindenfelé, elég nagy kutyás társaság is jött össze, akiknek nagy része collies volt. Nem volt ritka, hogy a békásmegyeri lakótelepen 6-8 collieval sétáltunk. Azt a környéket a mai napig annyira szeretem, hogy amikor beüt a jó idő azonnal viszem őket Békásra a Duna partra. A lényeg, hogy a collie lakásban is pont olyan jól érzi magát, ha rendszeresen – és naponta legalább egyszer hosszabban - van sétáltatva, és nincs napi 12 órát egyedül hagyva. Nekik csak a gazda közelsége a fontos. Ezért is engedem be a lakásba mindig a kutyákat, mert szeretek velük lenni bent is. Szeretem ha odafekszenek a lábamhoz ha tévézek, vagy mellettem szuszognak ha alszom.

A fentieket pár napja írtam. Robognak a napok és már a 2. oltásnál és egy újabb féreghajtásnál tartunk, Bence várhatóan pár percen belül érkezik. A kicsik azóta úgy néz ki rendbe jöttek, remélem az oltás után is így marad. Tegnap lettek hetesek, már igazi kiskutyák, jól látható személyiségjegyekkel. Rengeteget játszanak, hatalmasakat futkosnak, ugrálnak, szinte kimeríthetetlen az energiájuk. Azt szeretnék, hogy egész nap csak velük foglalkozzak, és akkor is játszunk nagyokat, ha az éjszaka közepén pár percre felkelek. Most kezd tudatosulni bennem, hogy a hét végére már hárommal kevesebben lesznek. Mindegyiket nehéz szívvel engedem el. Elég gyakran meg is kérdezik, hogy nem szakad –e meg a szívem, hogy meg kell válnom tőlük. Hát persze, hogy de, minden kiskutyát megsiratok kicsit akit elvisznek tőlem. Hiszen én nevelem őket 0 napos koruktól, elkerülhetetlen, hogy hozzám nőjenek. De azt is tudom, hogy jó helyre kerülnek, lesz egy (vagy több) szuper gazdijuk, akiknek sök örömöt fognak okozni, és vica versa. Ez sajnos egy ilyen dolog, mindet nem tarthatom meg. De néha azért egyet-egyet igen. Most pl. Su a kis Sushi marad velünk.
Szóval lassan ez a kaland is a végéhez közeleg. A kicsik kirepülnek a fészekből és önálló életet kezdenek. Mi meg maradunk itt tovább, így hatan, Winnie, Flesh, Maddox, Ivy, a kis Sushi meg én.


Ancsa jött fotózni a kölyköket, és volt olyan merész, hogy közéjük ült mezítláb. 





Sushi, vagyis - Agent Provocateur Lili Marlene
8 hetes blue merle szuka






Nixon, vagyis - Agent Provocateur Hennessey Blue
8 hetes blue merle kan







Neon vagyis - Agent Provocateur Neo Noir
8 hetes tricolor kan





Mambo vagyis - Agent Provocateur Silver Sentinel
8 hetes blue merle kan






Riri, vagyis - Agent Provocateur Norina Noir
8 hetes tricolor szuka





Babirka, vagyis - Agent Provocateur Burlesque Blues
8 hetes blue merle kan





A képekét hatalmas köszönet Takács Ancsának! 












Na túl vagyunk a második oltáson, meg egy újabb féreghajtáson is..... folyt. köv.