Ivy, azaz a kis Nyűl már elmúlt 7 hónapos. Most már elég mozgalmas az élete, akár a felnőtteknek. Vásárolni jár velem, sétálni megyünk, őrzi a házat és bolondul a dobálós játékokért. Próbáltam róla fotókat készíteni, de nem egyszerű, mert állandóan mozgásban van. Egy igazi Nyűl. Ugrál, pattog, futkos, ha leguggolok nem odajön és simit kér mint a többiek, hanem ráugrik a hátamra. Eszméletlen mozgékony, szinte lehetetlen lefárasztani. Azért minden nap megpróbálom. Pont most fejeztünk be egy jó nagy dobálást. Mindegyik kutya kijött velem, én dobtam, ők meg rohantak ahogy bírtak. Az apporthoz való hozzáállásuk elég különböző. Win egyszerűen képtelen megérteni mi a játék lényege. Ő valamiért azt hiszi, hogy csak futni kell a játék után, és közben embertelenül ugatni. Így ő ezt csinálja, Rohan-ordít-rohan-ordít-rohan-ordít. A két merle viszont nagyon apportos. Eldobom, Maddox mint egy elmebeteg úgy rohan utána, nem érdekli semmi, csak hogy visszahozza a játékot. Ivy meg közben elfut a feléig, ott bevárja Maddoxot, majd kiveszi a szájából a játékot, és rohan vele vissza hozzám, majd néz rám, hogy milyen ügyes volt. Csóri Maddox meg csak néz értetlenül. A legtöbbször mondjuk nem hagyja magát. Ekkor ketten hozzák vissza.
Ivy nagyon szereti Maddoxot. Amikor Maddox nyelve kilóg, mert már teljesen kivan, akkor odamegy és jól megnyalogatja, meg körülugrálja, hogy szedje össze magát. Azért is jó játszópajtások, mert elég hasonló méretben vannak. Nem mértem már Ivy-t jó rég, fogalmam sincs hány kiló vagy milyen magas, de méreteiben Maddox áll a legközelebb hozzá, az anyját és a féltesóját Yzmát már rég túlnőtte. Nagyon sokat eszik, és rettentően aktív, ugyanakkor egy végtelenül kedves, jóindulatú kutya. Egyszóval: Nyűl! :-)
