2017. december 20., szerda

Költői kérdés


A fejemben most több ezer kérdőjel tombol. És most minden kérdést fel is teszek, akkor is ha ezekre senki sem fog válaszolni. Mert egyszerűen egyik döbbenetből a másikba esek.
A „sosem lehetsz elég óvatos” kifejezést kutyások esetében úgy néz ki erősen újra kéne értelmezni. Főleg nemzetközi szinten. Mert elképzelésem sincs arról, hogy néhány tenyésztő, hogy mer bizonyos dolgokat megtenni? Hogy van pofája? Hogy képes rá? És legfőképpen MIÉRT? Mi előnye, érdeke származik belőle, ha valakit, pláne egy másik tenyésztőt átver? És így, ilyen gusztustalan, alattomos módon.…
A múltkor valaki egy FB csoportban érdeklődött külföldi kutyavásárlással kapcsolatban. Én határozottan nem javasoltam, de nem részleteztem ennek okait. Az illető elég sokat értetlenkedett ezen, nekem pedig nem volt kedvem hosszan magyarázni. Aki olvassa a blogot, az már találkozhatott olyan bejegyzéssel ami a külföldi fedeztetés, kutyavásárlás téma és problémakörét boncolgatta. (Pl. Prepozíció - 2016. november 15., Légy a falon – kiemelt bejegyzés 2016. november 6.) És akkor, amikor az ember már azt hiszi, hogy óóó… hát én már olyan óvatos vagyok, hogy csak na, mivel az esélyt nem akarom megadni arra, hogy átverjenek, meg tanultam én más hibáiból is… akkor jön az, ami előtt teljes értetlenséggel állok. Megmondom őszintén, hogy forr a vérem a dühtől. Mert ez már mindennek az alja. Vagy még ez se?? Hát hova van még lejjebb?

Na szóval… az első felindulás után lássuk a tényeket. Egy újabb tanulságos esetet. Nem saját, de természetesen az érintett engedélyével írom. Valahol közben kicsit mégis a sajátomnak érzem a történetet, mivel aktívan részt vettem a folyamatban, és az átvert magyar tenyésztő nagyon közel áll hozzám.
Előzmény röviden:
Kiskutya képe megjelenik a FB-on. Mindenki elolvad. Hát ilyen gyönyörű ebet. A kutya több szempontból is valódi főnyereménynek tűnik, és akkor azt gondolja az ember, hogy bárcsak itt lenne az országban. Ej de jó lenne egy ilyen fedezőkan. Ha már nekem nincs lehetőségem megvenni, legalább más hozza ide. Hát idehozta. Én is bíztattam, jó ötletnek tűnt. Hosszas levelezés, és rettentően alapos, szinte mindenre kiterjedő ellenőrző kérdéssor után megszületett a megállapodás, a kutya Magyarországra jön. Azt gondoltuk, hogy a lehető legkisebbre csökkentettük az átverés lehetőségét, ha ilyen alaposak vagyunk. Azt gondoltuk, hogy minden olyanra rákérdeztünk, amiből probléma adódhat.  DE NEM! Mert ki a büdös franc kérdezi meg, hogy Te; nem rakattál be mostanában, vagy vetettél ki valamit a kutyából, vagy nem végeztettél el rajta olyan beavatkozást, amitől majd leesik a hajam ha rájövök??? Hát basszus mit kéne még tenni? Egy teljes teströntgent és állatorvosi szakvéleményt kell kérni minden kutyavásárlás előtt? Mert esküszöm ez lesz.
Szóval a kutya megérkezett. Kicsi lett. Nem kicsit kicsi, hanem nagyon kicsi, már ami a tenyésztési, kiállítási szempontokat illeti, mert természetesen ettől még lehet bárki legjobb barátja. Gyönyörű kutya, de ránézésre sokkal inkább tűnik szukának, mint kannak, merthogy kan a lelkem. És esküszöm miközben ezt írom, majd megszakad a szívem, mert csak arra tudok gondolni, hogy szegényke ő ezekről mit se tehet, legyen neki nagyon boldog élete. Pont ezért kapott új gazdit. Legyen meg az esélye egy hétköznapi kutyaéletre, a szó legjobb értelmében. Az új családba való kerülésnek egyik legfontosabb feltétele az ivartalanítás volt, hogy ez a kan soha ne kerülhessen tenyésztésbe, még véletlenül se. Az ivartalanítás meg is történt, egész pontosan ma.
És akkor jött a meglepi, amitől a pofám leszakad. El volt kötve a kutya basszus! El volt kötve az ondóvezetéke! Még a rohadt cérna is benne volt, a varratokat se szedték ki rendesen. A kedves külföldi tenyésztő „sporttárs” egy olyan kan kölyökkutyát adott el kiállítási és tenyésztési célra egy másik ország tenyésztőjének, amin ő előtte VAZEKTÓMIÁT végeztetett!? Ez komoly? Hát milyen ember csinál ilyet? És legfőképpen: milyen okból?
Néha őszintén okádok ettől az egésztől. Sosem a kutyáktól, sosem velük van a baj, hanem az emberrel, de azzal nagyon. Tényleg elég sok mindennel találkoztam már az elmúlt években. De miért van olyan érzésem folyton, hogy még így is csak a felszínt kapargatom? Mi a fenét csinálhatnak még? Mennyire tud valaki lealjasodni? Pusztán a pénzért, vagy miért? Neki ez mire volt jó? Komolyan azt hitte, hogy ez nem derül ki?
Magyar collie tenyésztők azért ilyeneket biztos nem mernének megcsinálni, legalábbis nem tudok róla, és csak reménykedni merek benne, hogy kicsiny országunk tenyésztői erre erkölcsi okokból se lennének képesek. Túl kicsi ország, túl sok pletyka, túl hamar lebukna, túl nagy botrány, túl nagy kockázat és túl nagy erkölcsi veszteség lenne.
Pár országban viszont sajnos rengeteg mindent meg mernek tenni, mert egyszerűen nincs központosítás, nincs kontroll, nincs következménye semminek. Mert mit csinálhat a vevő ilyen esetben? Nincs semmi a kezünkben, semmi olyan hatásos ’szer’, amivel meg lehetne védeni magunkat.
Vagy csak én értem félre, és van egy olyan szint, ami alá egy nagyobb, nevesebb tenyésztő nem megy? Szimplán nem veszi komolyan a nálánál kisebbeket? Ha nem hoztál le ezer almot és nincs legalább 50 Interchampion kutyád, akkor respekt sincsen? Mit kell ahhoz elérni, hogy ne verjék át az embert, de komolyan mit? Hol szól ez már a kutyákról? Hol szól ez egy hobbiról? És hol az emberi tisztességről, a „sporttársiasságról”? Már ettől a szótól is a víz ver. Mert ez se nem sport, se nem társ.
Amikor pedig a nyálunkat csorgatjuk egy-egy ígéretesnek tűnő külföldi alom után, akkor azért jusson eszünkbe, hogy esetenként mi lehet a háttérben. Mert csuda dolgok esnek meg. És nem hiszem el, hogy csak mi szívunk. Hát mik történhetnek még, amikről fogalmunk sincs? Meddig lehet elmenni a kutyatenyésztésben? És vajon ezek az esetek miért nem kerülnek soha napvilágra?

Tapasztalatok és figyelmeztetések a jövőbeni önmagamnak: bizonyos országokat innentől kezdve kerülök mint a tüzet, onnan többet egy tollat sem vennék, nemhogy kutyát. Kerülendők továbbá minden ország nagyüzemű tenyészetei, ahol tízesével jönnek le az almok. Kell szerválni egy nagyon súlyos többnyelvű szerződést, külön kitérve arra, hogy mi a teendő szerződésszegés, peres eljárás esetén. Az EU-n kívül többet soha nem üzletelni senkivel, mert ott azután tényleg totál védtelenek vagyunk. Ja, és lekáderezni az eladót ahonnan csak lehet, mielőtt egyetlen fillért is adnék neki.

Az ivartalanításról és az elkötött ondóvezetékről fotó-dokumentáció készült. Mert ez most tuti nem marad annyiban…




UPDATE - 2018.01.14.


Mivel a történet elég sokakat érdekel, így gondoltam megosztom a fejleményeket.

Expozíció az esetet felfedő ivartalanításról:
Mikor kiderült, hogy a kutya valószínűleg sosem fogja elérni a standard méretet (lassan másfél évesen is alig éri el az 52, kis jóindulattal az 53 centit), a magyar tenyésztő úgy döntött, ilyen feltételekkel nem tudja őt megtartani. Ezért keresett egy új családot a kutyának. A kutya tenyésztőjével pedig megállapodtak abban, hogyha új gazdához kerül a kutya hobbi célra, akkor ő megfizeti a kártérítésként kért összeget, viszont a magyar tenyésztőnek garantálnia kell, hogy ezek után a kutya sosem kerül kiállításra vagy tenyésztésbe. Ezt pedig ugye csak ivartalanítással lehet garantálni, ezért kérte a magyar tenyésztő az új tulajdonosoktól a kutya ivartalanítását. Bár a kutya tenyésztője később úgy nyilatkozott a kérésével kapcsolatban, hogy neki elég lett volna egy ígéret arra, hogy a kutya nem fog szaporodni, ez elég nehezen lett volna teljesíthető, tekintve, hogy a kutya egy lakásban él egy ivaros collie szukával.
Mivel a magyar tenyésztő, a méret-probléma miatt – nagyon korrekt módon - már kapott kártérítést, a mostani eset miatt nem kért további anyagi juttatást semmilyen formában. Egyszerűen csak az igazat szerette volna tudni, hogy mi történt pontosan a kutyával, milyen okból kellett őt korábban megműteni.

Az ivartalanításkor kapott kórlapról:
"A műtéti terület előkészítése során, mindkét oldali lágyékcsatorna felett korábbi műtéti hegek nyoma látszik. Ezekről fényképet is készítettünk, a tulajdonost tájékoztattuk, a felvételeket átadtuk. A műtét során a jobb oldali ondózsinór felett egy lekötésből származó felszívódó sebészeti varróanyag maradványát találtuk. Ezt szintén lefényképeztük."

A rákérdezés utána a kutya tenyésztője elismerte, hogy ő műttette meg korábban a kutyát. Elmondása szerint azért volt rá szükség, mert a kiskutya átugrott a drótkerítésen, ami súlyosan megsebesítette – többek közt - a lágyékát, és az állatorvos csak a sebeket varrta össze. A fotókat és a kórlapot több állatorvos is áttanulmányozta. Abban mindegyikük egyetértett, hogy a hegeket nem sérülés okozta. Ha kerítés sebesíti meg a kutyát az szakít. Akkor a hegek egyeletlenek, és inkább háromszög alakúak lennének. Ezek a hegek egyértelműen szikétől származnak. Túl egyenesek, túl szimmetrikusak. Abban is egyetértettek, hogy a műtéti nyomok arra utalnak, hogy a kutya szaporítószervére vonatkozóan történt a beavatkozás, mivel semmilyen más okból nem vágnak meg kutyát ott, ahol ez esetben a hegek találhatók (a lágyékcsatorna felett).
A kutya ondóvezetékénél talált varratról azonban már megoszlottak a vélemények. Bár több állatorvos is úgy nyilatkozott, hogy nem zárná ki a vazektómiát, nagy valószínűség szerint nem ezen esett át a kutya. Másik eshetőségnek a here-korrekciós műtét merült fel, miszerint a kutya heréi nem voltak a helyükön, így azokat művi úton lehozatták. A kutyában található cérna pedig nem arra szolgált, hogy az ondóvezetéket kösse el, hanem arra, hogy a helyükön tartsa a heréket. És így már értelmet nyert az egész. A vazektómiának logikailag nézve valóban nem volt sok értelme. Ennek viszont van. A here lehozatala még érthető is lenne, és nem is lenne az eljárással semmi gond, ha ezt a kutyát hobbi célra adják el, és nem tenyészkannak. A művi úton lehozott here ugyanis ugyanúgy tud funkcionálni, a kutya simán működhet tenyészkanként. Ámde... míg a vazektómizált kutyákra semmilyen szabályzás, tiltás nem vonatkozik, a here hibás kutyák tenyésztésbe vonását minden létező szabályzat és előírás tiltja. Nem véletlen. Nem sok ok van, amiért egy kutyát kizárnak a tenyésztésből (talán 3 vagy 4), ez pont az egyik. Teljesen mindegy, hogy rejtett here, félhere, vagy sorvadt here, mind kizáró ok. Ez esetben valószínű, hogy mindkét herét érintő rejtett heréről van szó, mivel a kutyán két szimmetrikus vágás volt.  Ezen kívül további etikai kérdést vet fel az is, hogy bármilyen korábbi beavatkozásról értesíteni kell a vevőt, ami ugye ez esetben nem történt meg.


Ha a kutya ivartalanítása nem történik meg valószínűleg sosem derül fény a titokra. Merthogy ki az aki lenyírja a kutyát deréktól lefelé, vagy felnyittatja pont ott bármilyen egyéb okból. A kérdés már csak az, hogy mennyire beszélhetünk itt egyedi, elszigetelt esetről. Nem gondolom, hogy az lenne. Azt sem gondolom, hogy ez a tenyésztő lenne az első és egyetlen, aki ehhez az eljáráshoz folyamodott… 


2 megjegyzés: