A
múlt hét nagyon töményen a colliezásról szólt. Először is ugye készültünk a
klubkiállításra…
Mütyit
megint megfürdettem. Tudom, hogy nemrég volt, de akkor is. Azt szeretem ha a
kutya a kiállításon tiszta és szálára szárított. Ezért hiába telt el csak pár
hét a legutóbbi kiállítás óta, ment a kádba mint a vöcsök. Azt a részt, amikor
átmosom az egész testét samponnal, és csak masszírozom, meg dörzsölgetem, azt
nagyon imádja, akárcsak a többi kutya. Ami az első kozmetikázásoknál kiváltja a
hisztit, az általában a blaster. De igazából pár alkalom után azt is megszokják.
Mütyi most negyedszerre volt fürdetve, és max 2 nyüsszögés volt, amúgy már
szépen hagy mindent. Ilyenkor csak az a félelmem, nehogy levesse magát az
asztalról, ezért ilyen fiatal kutyát sosem csinálok segítség nélkül. A
kozmetikához magához nem kell, de ahhoz, hogy valaki figyelje a kutyát minden
pillanatban, ha kell nyugtassa, simogassa, vagy éppen eltartsa a fejét, ahhoz
muszáj. A blasterhez úgy szoktatom őket, hogy először csak a leggyengébb
fokozaton bekapcsolom úgy, hogy a kutya lássa mit csinálok, majd szép lassan a fejétől a
lehető legtávolabb elkezdem szárítani. Pár perc bevezetés után viszont
feltekerem, különben sose szárad meg. Első körben mindig a popót szárítom,
mivel megfigyeléseim szerint a fejüknél viselik a legkevésbé jól. Addig tiszta
nyugi van, de a fejüknél mindig forognak, nehogy már elérjem rendesen.
Most
már szinte ugyanannyi őt megcsinálni mint egy felnőtt kutyát. Testméretre – pár
centi híján - már szinte elérte a felnőtt kori méretét, a szőre pedig egyre
hosszabb, vaskosabb. Már nem végzek vele egy óra alatt, legalább 1,5 óra kell a
teljes kozmihoz, de inkább kettő. A nyírást még a múltkor Komáromban Mártira bíztam, ő ezt a témát nálam sokkal jobban vágja, azóta is elég jól tart. Ezt a „fülszőr tépdesős”
technikáját egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani, hiába figyelem hogy csinálja.
Szóval
Mütyi tisztán és frissen érkezett a klubra.
Hát
ez a hely…
Láttam
már életemben pár kiállítási helyszínt, de ez volt az egyik legjobb (Aero Hotel & Étterem és Sportrepülőtér, Jakabszállás). Először is
sík terepen van, az odáig vezető út végig sík. Ennek mindig nagyon örülök,
mivel a hegyi szerpentinek kanyarjaiban rendszeresen totál hányingerem van.
Utálok a hegyekben vezetni. Sétálni, kirándulni, az tök ok, csak ott vezetni ne
kelljen.
Az
egész terület nagy, tágas és minden van ami ahhoz kell, hogy komfortosan legyen
az ember és a kutya is. Az idő is jó volt, és ha ennyi collies, meg collie közt lehetek,
nekem az mindig öröm. Sokszor beszéltem már arról, hogy a tenyésztés mennyire
intenzív társas tevékenység, mennyire kell, hogy kommunikáljunk. Az ilyen alkalmak pedig erre is tökéletesek
A kutyák egymással barátkoztak, mi meg közben beszélgettünk. Mütyi láthatóan nagyon jól érezte magát. Imád ennyi collie közt lenni. Már ismerős kutya-arcok, új pajtások, megmászható emberek, akik folyton simizték, meg egy csomó csirke. Hát neki ez maga a Kánaán. Én meg közben olyan mérhetetlen büszke voltam rá. Hogy milyen jó kiskutya, mennyire szociális, és milyen végtelenül barátságos mindenkivel, és egyszerűen nem akart elfáradni.. Még a bírálati lapjára is rákerült, hogy milyen kiváló karakterű kutya. Édes kicsi kincsem, hát olyan tündér volt meg kellett zabálni.
Mütyi békában figyeli az eseményeket. Ezen valamiért mindenki csodálkozott, én annyira nem, hisz a majd 11 éves nagyanyja a mai napig csak így fekszik. (fotó: Kormos Nikol)
A
kiállításra mostanában szigorúan egy kutyával, egy székkel, és egy hátizsákkal
megyek. Nem viszek boxot vagy ketrecet, a kutya végig velem van. Kivéve azt a
párszor pár percet amikor mosdóba megyek, vagy papírokat intézni, vagy
hasonlók. Asztalon sem állítom túl sokat, max 15 percet közvetlen a bírálatok
előtt. Úgyis frissen van fürdetve, és a csarnokban nem tudja úgy összedzsuvázni
magát ha lefekszik utána a földre. Mondjuk Mütyi akkor is képes összekoszolni
magát ha steril szobába teszem. Olyan mint egy nagyon rossz gyerek, aki
állandóan saras, a hajába különféle növényi fragmentumokat gyűjt, és folyton
leeszi magát. Amikor nyerset kap – legalább hetente négyszer - az egész mellét
képes összevérezni. Főleg ha egy nagy marhabordáról cuppogtatja épp le a húst.
A múltkor össze-vissza kőrözött vele a lakásba, majd azt találta ki, hogy az
ágyamban fogyasztja el. Szépen felcűgölte a húst és a pihe puha takimon
falatozott. Volna… Olyan reflexből
kezdtem el ordítani, hogy rögtön le is pattant. Hát nehogy már azért. Mindennek
van egy müttyenetnyi határa. A kutyáimnak ugyanis két dolog szigorúan tilos:
emberi bútoron, főleg ágyon feküdni, és kunyerálni. (Hogy pontosan miért, most nem mennék bele részletesen, de megvan az oka.) Engem ez a két dolog a régi
kutyáimnál annyira zavart, hogy a mostani brigádot már eleve úgy szoktattam,
hogy ezt a kettőt soha. Bár Mütyi nagyon próbálkozik, ezekből nem engedek.
Vacsi az ebeknek: kacsanyak, csirkeszív, zúza, darált pulyka
A kis tündérke ez a kis darab szaftos marhát óhajtotta az ágyamban elmajszolni.
A
lényeg, hogy a kiállításon szinte végig pörgött. Az osztálybírálat után
kimentünk velük hátra megfuttatni őket. Össze-vissza rohangáltak, még az sem
zavarta őket, hogy tulajdonképpen egy reptéren vagyunk, ahol a hátuk mögött pár
tíz méterrel landoltak és szálltak fel a gépek. Ez volt aztán az igazi karakter
teszt, de a kutyákat nem nagyon érdekelték a járművek, futottak mint a
villám össze-vissza. Csak akkor mentünk vissza amikor már közeledett a Best in
Show.
Lütyevics Franciska bevetésen (fotó: Szalai Ádám, BLUE WOLF)
fotó: Gács Varga Zoli
Mütyi ismerkedik a vele hasonló korban lévő kan kölyökkel - Spryangels Batman (fotó: Angyal Mónika)
Rohangálás ezerrel (fotók: Gulyás Alex)
A tri és merle szekció egy része...
Balról jobbra:
Nolynna Lux Blue Apocalypse - Nolynna Lux Blue Dakar - Agent Provocateur Lili Marlene - Eric Knight of Sherborne - Nolynna Lux Black Diara - Everlasting Fantasy of the Holy Mountain - Trasdepastores Blueduero - Nolynna Lux Blue Druantia - Nolynna Lux Black Charisma - Allil Blue Destiny - Nolynna Lux Blue Atlantis - Celestial Wonder's Blue Spirit of Dreams - Nolynna Lux Black Aphrodisiac - Celestial Wonder's Best Choice
A
nap végére már azért mindketten lefáradtunk. És még várt ránk a másnap. Illetve
csak rám, mert Franci a kiállítást pihente ki.
Mütyi megpihen (fotó: Farkas Márta Barbara)
Másnap
töményen borult rám a téma, én meg csak úszkáltam benne nagy örömmel. Részt
vettem egy jubileumi ünnepségen, ami több előadással volt egybekötve. Előadás a
collieról, emlékezés a régmúltra, és beszélgetés, meg hedonizmus rogyásig. Rengeteg téma merült
fel, olyanok is amikről már régóta akartam írni. Nagyon jó volt, hogy tudtam
ezekről beszélgetni a többiekkel, nálam sokkal tapasztaltabbakkal is, vagy akár az
adott téma szakértőjével. Kíváncsi voltam bizonyos dolgokról hogyan vélekednek
mások, mik az ő tapasztalataik, kinek milyen tervei, elgondolásai vannak az adott témával
kapcsolatban a továbbiakban.
Az
egyik legsarkalatosabb pont a genetikai betegségek, és a hozzájuk kapcsolódó
genetikai szűrések.
És
közben azon gondolkoztam…
A kutyák - legalábbis az itthoni collie állomány - genetikai szűrése csak pár éve került a gyakorlatba. amikor pl. Sophiet,
vagy Winniet vettem, még nem volt ilyen szerves része a kutyázásnak. Igazából
Flesh első – sikertelen – fedezése volt az ami miatt tulajdonképpen
rákényszerültem arra, hogy a kutyáim első géntesztjét elvégeztessem, akkor még
csak az MDR1 defektre.
Ez 2011-ben volt. Azaz 7 éve. Bevált gyakorlattá illetve
szinte elvárássá viszont csak az utóbbi 3-4 évbe vált. Mindez az idő arra lett
volna elég, hogy egyáltalán feltérképezzük a helyzetet, megismerjük alaposan a
betegségeket meg az öröklődésmenetüket, és leszüressük az aktív tenyészkutyákat, majd gondolkozzunk hogyan tovább.
De valahogy felgyorsultak a dolgok és mindenki már kész instant megoldásokat
akar. Csak mentes kutyák, csak mentes párosítások, miközben az üveg nyaka
folyamatosan szűkül.
Képtelenség
ennyi idő alatt megváltani a világot, ráadásul tényleg lehetetlen küldetés. Meg ez az
egész magával vonzott egy csomó várt, és nem várt hozadékot. Legalábbis számomra.
Várt következmény:
Az
egyes betegségekre terhelt kutyákat sokan már kapásból elutasítják. Egy DM
terhelt kannal pl. alig akar valaki, vagy sok esetben inkább senki sem akar
fedeztetni. Sőt számomra döbbenetes módon sokan az MDR1 terhelt kutyákat is rögtön kiejtik. A mentes szukákat nem arra használjuk amire kéne, hogy kimentsük a
terhelt, de sok más szempontból értékes kanokat. Hanem arra, hogy mindjárt első körben csak mentes kölykök szülessenek. Persze nem azt mondom, hogy
minden mentes szukára mindig csak terhelt kan szabadna pakolni, de bizonyos esetekben
ki kéne használni a mentességüket. Szerintem nem az a legfontosabb, hogy most a jelenben szülessen
egy, mindenre mentes alom, hanem, hogy globálisan, a következő évtizedekre, több generációra előre gondoljunk. Nem lehet úgy beszűkíteni az állományt, hogy csak erre meg arra
mentes kutyákat használunk. Amúgy is sok a korlát, sok a megkötés, és ha minden
ilyen szempontot ennyire lecsupaszítva értelmezünk, akkor egyszerűen kinyírjuk a
fajtát. Ebben a hatalmas szűrési lázban akkora lett a szűrések jelentősége,
hogy az minden más elnyom. Pedig….
A
nem várt következmények:
A
szűrési eredmények megléte és kezelése nagyon bizonytalan lábakon áll. Mivel
csak pár éve szüretünk, csak most bukkannak elő a téma gyerekbetegségei.
Csak
az utóbbi két év terméseiből és csak a mi fajtának, a mi állományunkat érintő
esetekről:
- Előfordul,
hogy a labor téved...
Kiderül,
hogy az egyik genetikai betegségre mentesnek hitt kutya mégis terhelt. Ez egy
esetben úgy derült ki, hogy az utódok szűrései eredménye a szülőkhöz képest
némi anomáliát mutatott. Nem volt száz százalékig biztos, hogy az eredmény
rossz, de azért a tulajdonos a teszt megismétlését kérte. Az eredmény ismét
mentes volt. Majd egy másik laborhoz is küldött mintát, onnan már terhelt
eredmény jött vissza.
- Előfordul,
hogy a teszt nem megfelelő...
Az
egyik előadás amin részt vettem megerősítette azt a korábbi elgondolásomat,
miszerint egy genetikai teszt csak akkor működik megbízhatóan (vagy megbízhatóbban), ha az adott
fajta, adott populációjára van kifejlesztve. No de melyik tenyésztő fog minden
egyes tesztnél utánanézni, hogy az adott labornak adott tesztje megfelelően van
e akkreditálva. Mert persze vannak szinte tuti laborok, de olyan összegekért szűrnek, hogy abba belerokkanunk.
- Kísérleti
teszteredmények rosszul kezelése...
A
korábbi években pár labor adatot akart gyűjteni bizonyos fajták egészségügyi
helyzetéről, ezért tényleg jelképes összegért, vagy ingyen, leszűrtek egy csomó
kutyát. Persze elmondták, hogy ezek az eredmények csak tájékoztató jellegűek,
és csak akkor lesz hivatalos az eredmény ha ezt egy későbbi vizsgálat is
megerősíti, erről írásos anyag nincs. A kísérleti tesztek eredményei betűre
megegyeznek a végleges tesztekkel (nincs rajta semmi megkülönböztetés vagy figyelmeztetés), így a mentesnek gondolt kanról csak akkora
derült ki, hogy terhelt, mire már lejött tőle jópár alom. És a tulajdonos még
csak nem is hibáztatható, mivel semmi bizonyíték sincs arra, hogy a második
eredményről kiértesítették, mint ahogy arról sem, hogy az első nem jó.
- Az
emberi gyarlóság...
Azaz
a visszaélések. A tenyésztők létszáma csak a kontinensen több ezerre, vagy
inkább tízezerre tehető. Ugyanúgy vannak köztük jó és rossz emberek, mint a
társadalom bármely szegmensében. És sajnos van olyan aki nem akar lemaradni a jó
kis bevételekről, csak azért mert terhelt a kutyája, ott van hát a photosop, rá
lehet menni és ki lehet szépen javítani azt az eredményt, ahogy erre korábban
már volt precedens.
És
gondolom ezekkel megint csak a jéghegy csúcsát kapargatom. A nagy része ott van rejtve
a felszín alatt.
Mindezek ellenére mégis úgy érzem, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy megálljunk egy
pillanatra, vegyünk egy nagy levegőt, és mi magunk átgondoljuk mi is lenne a
legjobb lépés a továbbiakban. Inkább megkezdődött a kutyák ész nélküli
szelektálása, és sajnos sok értékes kutya így esélyt sem kap. Mintha a rengeteg szűrési eredményt felsoroló számon és betűn keresztül képtelenek lennék meglátni a lényeget. Hogy az összes
problémát ami az elmúlt több mint 100 évben felgyűlt, azokat most és azonnal akarjuk megoldani.
Ez egyszerűen lehetetlen. Főleg a rengeteg más fontos szempont mellett.
Vegyük csak egy fedezőkan kiválasztását.
Az
elsődleges szempont számomra:
Hogy
egy kutya megfelelően termékeny legyen. Mert hiába van egy tök jó mindenre
mentes kutya, ha nem tud szaporodni. Hiába van egy kutyának ezer győztes címe,
ha nem tud szaporodni. Hiába van egy kutya akitől ájulok, ha nem tud szaporodni. Hány olyan kutyát láttam már, aki tényleg lenyűgöző
megjelenésű, amit a kiállítási eredményei is jól mutatnak, mégsem született
soha egyetlen kölyke sem. Gondolom nem azért mert nem akartak tőle almot.
Szóval nálam ez az első, hogy a kutya tudjon egyáltalán szaporodni, addig
mással nem is érdemes foglalkozni.
A
második:
A
kutya feno- és genotípusa. Kiállítási címektől függetlenül el tudom dönteni,
nekem mi tetszik. Tőlem lehet egy kutyának akárhány címe, ha nem jön be, nem
jön be. És lehet, hogy csak egyetlen Res.CAC címe van, de ha meg vagyok érte
halva, akkor meg vagyok érte halva.
Az adott kutya tulajdonságaival párhuzamba nézem a kutya törzskönyvét, amit mindig visszafele kezdek. A 6.
generációtól. Tudni akarom, hogy milyen vonalakból van összerakva. Ezek mellett
azt is, hogy a kutya milyen karakterű, milyen a habitusa, mennyire stabil az
idegrendszere.
A
harmadik:
Na
itt jönnek elő a szűrések. Amihez a legfontosabbnak tartom,
hogy az ember rendelkezzen a megfelelő mennyiségű információval. Hogy tudja mi
az a betegség pontosan, hogyan öröklődik, meg mindent ami fontos. (Hiszen ismeretek hiányában hogyan lehet dönteni bármiben is?) Ezek után majd
mérlegelem. Nálam a lista legvégén az MDR1 szűrés kullog. Nem vagyok hajlandó
az alapján szelektálni, mivel szimpla odafigyeléssel kezelhető a dolog. Első
helyen pedig egy olyan betegség, amire jóformán senki sem szüret, mivel
megfelelő genetikai szűrés nincs rá, klinikailag meg csak az szüret aki már
találkozott vele (JRD).
Ez tulajdonképpen minden betegséggel így van. Attól félünk a
legjobban, ami már egyszer megsebzett. Ezért a szűrési eredmények egyéni
kiértékelése minden esetben szubjektív lesz. Ha valaki látott már DM-től
lebénult kutyát, annak az lesz a legfontosabb, ha CEA-tól megvakultat, akkor
az, ha erősen HD-set akkor az, ha pedig vese DP-ét akkor az. Egyébként azt sem árt
tudni, hogy mi a szakértői és a nemzetközi vélekedés e téren. Mert ha egy
párosítást, még a legszigorúbb – mondjuk német – tenyésztési szabályzat is
enged, és a szakértők is támogatják az elgondolást, akkor nem fogok valamit
csak azért nem meglépni, hogy ne szóljanak be a FB-on.
Mert
igen, itt megint bejön a közösségi média hatalma, a tömeg ereje, és sokan csak azért
rettennek el bizonyos párosítások meglépésétől, mert mit szólnak hozzá mások.
Na ennek már tényleg képtelenség megfelelni. Ezek az én döntéseim, amikért
vállalom a felelősséget, de eszem ágában sincs úgy táncolni, ahogy mindenki
fütyül.
Nem
azt mondom, hogy a szűrések szükségtelenek, sőt, nagyon is fontosak, csak tudni
kell őket a helyükön kezelni, és ebben egyelőre nincs egységes vélemény,
gyanítom nem is lesz.
Ez
csak egy a sok téma közül, amikről legalább érintőlegesen beszéltünk az
ominózus napon. És mint minden buliban, itt is a dohányzóban folytak a
legérdekesebb csevejek.
Az összejövetelről:
A
sok inger alatt párszor rendesen elérzékenyültem. A visszatekintés a múltra, az
engem valamiért mindig megríkat. Istenem azok a kutyák… akiket úgy csodáltam,
rajongásig szerettem… hogy milyen régen elmentek már. Emberek, akikkel még sok
személyes élményem volt, és akik már nincsenek köztünk.
Gellén
Tibi bácsi is szóba jött.
Még
csak 2-3 éve látogattam a kiállításokat (kutya nélkül) amikor először beszéltem
vele. Volt egy kutyája Gaucho (Gaucho-Gold of Irish Home) akiért akkoriban
nagyon odavoltam, meg vissza. Az egyik CACIB kiállításon akartam róla csinálni
egy pár képet, Tibi bácsi készségesen állítgatta, és várta, hogy ellőjem a
fotót. Majd megkérdezte, hogy megtennék e neki valamit. A bejáratnál minden
nevezett kutyának jár egy Royal Canin ajándékcsomag, de ő nem tud elmenni
érte. Megkért, hogy a kutyával és a startszámmal menjek oda, és kérjem el az
övét, majd kezembe adta Gaucho-t. Hááát anyám én olyan büszkén vittem azt a
kutyát, hogy majd szétvetett. Vonultam vele össze-vissza. Fiatal életem egyik legboldogabb napja volt. Tibi
bácsi borzasztóan kedves volt velem. Utána többször beszélgettem vele, és
nagyon figyeltem amit csinál, szerettem a Szépreménységi kutyákat. Később, mint
bírót is megismertem, Sophiet és Winniet is sokszor bírálta. Sőt Sophie tőle kapott először Fajtagyőztes címet.
Nem direkt vágás, egyszerűen csak bazi bénán fotóztam, de... Tibi bácsi és Gaucho Gold of Irish Home (1993. július 10. CACIB Bp. Építők Sporttelep)
Tibi bácsi kiadja Sophie első Fajtagyőztes címét (2009 Bp., felvezető: Takács Ancsus)
Ezután
sorba jöttek a hasonló emlékek, és amikor megláttam a régi Silver Dream
kutyákat, ott végem volt, eltörött a mécses. Ez a téma mindig érzékenyen érint. Persze igyekeztem nem túl feltűnően
ríni, de amikor körbenéztem, és sokak szeme könnyes volt, akkor már elég nehéz
volt visszafojtani. Ugyan mindenki más miatt hatódott meg, mindenkinek más a meghatározó pont, mindenkinek más
emlékei, tapasztalatai vannak, asszem mégis mindenkinek jól esett elmerülni
kicsit a múltban.