2013. november 27., szerda

Kint a kertben

Gyönyörűen sütött ma a nap, így reggelizés után a babákat kitettem a kertbe. A nagyok ezerrel ugatták a kukásautót, a kicsik  pedig úgy gondolták, itt nekik is van feladat, ezért ők is ugatni kezdtek. Ott álltak a rácsnál és figyelték, hogy a nagyok mit csináltak, majd megpróbálták utánozni őket. A két felnőtt kan csak messziről méregette a kicsiket, mert amikor megpróbáltak hozzájuk odamenni, az anyjuk rögtön odaállt, vagy odafeküdt, hogy védelmezze a babáit. 




Egy idő után nagyon megtetszett nekik a kinti terep, össze-vissza rohangáltak, játszottak. Jól el is fáradtak, utána ebédeltek és hatalmasat szunyáltak. 





Miközben ők a kertben ugrándoztak, én egy alapos nagytakarítást tartottam náluk. 

Csillog-villog a babaszoba

Az alomláda alja azért van linóleummal fedve, mert a korábbi almok kiskutyái előszeretettel használták vécének az ládát miután kiköltöztek belőle. Ez most is így van. Nem pisilnek, kakilnak össze-vissza, hanem visszajárnak a ládába üríteni. Így nekem is sokkal egyszerűbb. A ládát naponta többször kipucolom, így a szobát naponta csak egyszer kell. Azért is jó, ha naponta pár órát a kertben töltenek, mert akkor nyugodtan tudok takarítani náluk is. A szobájukat tulajdonképpen szinte csak alvásra használják, a nap nagy részében kint vannak a nappaliban vagy a kertben. Jól megnőtt a mozgásigényük, ezért egyre nagyobb hely kell nekik. 

2013. november 26., kedd

A mozgalmasság jegyében

A kicsik ma először hagyták el a házat. Reggel Zolival felkerekedtünk és elvittük őket az állatorvoshoz. Persze szépen megcsináltam a kis helyüket hátul. Tettem be nekik törölközőket, egy babaplédet, meg az ágyukat. Ahhoz képest, hogy ma először autókáztak, ráadásul nem keveset, nagyon jól viselték. Valamennyit persze hisztiztek az első percekben, de viszonylag hamar abbahagyták. Nem hánytak, nem pisilték tele a kocsit., bár egy titkos kis kakit elrejtettek a törölköző alá, mint utóbb kiderült. 

Zoli viszi ki a két bébit a kocsihoz, Maddox pedig aggódva-kíváncsian-értetlenkedve-vagy hogy (fogalmam sincs mire gondolhat amikor ilyen arcot vág :-)) figyeli az eseményeket.

A dokinál megkapták a microchippet (bocsánat; transzpondert), és be lettek regisztrálva a petvetdata-ba. Utána átestek életük harmadik féreghajtásán (már tablettával), és az első nagy állatorvosi viziten, ahol megnézték, hogy minden rendben van e velük. A babák most már hivatalosan is jól vannak. Egy kis problémám volt csupán, hogy pár napja észrevettem, hogy egy kicsit vakaróznak. Miután élősködők ellen folyamatosan kezelgetem őket és a felnőtt kutyákat is, főleg az anyjukat vemhesség és szoptatás idején, nem gondoltam, hogy ilyen jellegű lenne a baj. Az állatorvos is jól átnézte őket és kiderült, hogy azért vakaróznak, mert a kiskutyák lágy bélsarától még nem tud teljesen kiürülni a bűzmirigy, így az egy picit felgyűlt. Ez pedig bőrviszketést okoz. De ezen egy pillanat alatt segítettek, kiürítették nekik, és a vakarózás meg is szűnt. Azóta egyszer sem láttam. Nem volt vészes, de azért jobb ha nincs. A rendelőben egyébként nagy sikert arattak a babák. Adrienn (asszisztens a rendelőben) jól meggyűrte őket, főleg Kókuszkával találtak nagyon egymásra. Egyébként meg is érdemelték a simit, mert nagyon jól viselkedtek, nem volt semmi hiszti, a chippelést is szó nélkül tűrték. 

Kókuszka odabújt Adriennhez a kezelések után

Ezután hazajöttek (mi hoztuk őket :-), majd megebédeltek. Nem sokkal később pedig egy másik (specialista) állatorvost is felkerestünk szemszűrés céljából. Kaptak egy jó adag pupillatágítót és megvizsgálták a kis szemüket. Kis fejrángatástól eltekintve úgy viselkedtek mint a kisangyalok (főleg Demi), ezért elég gyorsan végeztünk. Hála az égnek minden rendben van velük. Egyébként itt is kaptak egy jó adag burgálást. Hazafelé teljes csöndben aludtak az autóban. Utána vacsi, kis játék és totál kidőltek szegénykéim. Fárasztó nap volt ez nekik és nekünk is, de túl vagyunk rajtuk és ez a lényeg. Amúgy nagyon fontosnak tartom, hogy egy kiskutyának ne legyenek rossz tapasztalatai az első állatorvosi vizsgálatok alkalmával, mert ez  a későbbi életére is kihathat. Nekik szerintem összességében egy pozitív, újdonságokkal teli nap volt a mai. 
A tegnapi napról kaptam pár képet, ezek közül a kedvenceimet még ide bedobom.

Kifáradt Ivy a nagy játék után

Kókuszka begyűrte magát

Ehhez nem fűzök semmit :-) ... Demi :-)

2013. november 25., hétfő

Boldogság nap

A nap eleje a szokásos dolgokkal indult. A kicsik ettek, ittak, szaladgáltak, aludtak. Próbáltak nekem segíteni a házimunkában, ami annyit tesz, hogy mindenhová követnek és lesik mit csinálok. Most már annyiszor láttak mosni, meg felmosóvizet cserélni, hogy szerintem pár nap múlva nekik is menni fog. :-) 
Az ágyneműcsere iránt is nagy érdeklődést mutattak, állandóan ugráltak fel-le az ágy szélén, nehogy lemaradjanak egy mozzanatról. Közben persze magukat is szórakoztatták egy kis testvéri civakodással.


Az este azonban igazi nagy élményt tartogatott számukra. A babák imádják ha vendégek érkeznek. Futkorásznak, ugatnak, csócsálgatnak, csóválnak ami a csövön kifér. A kedvencük az emberi test megmászása. Ráülnek az ember hátára, átmásznak a lábakon, nekik egy földön fekvő ember kész kalandpark. Ezért jól láthatóan nagyon örültek, amikor ma Alex, Márti és Timi meglátogatott minket és több órán át hancúroztak velük. Kaptak sok pocaksimit is, amit különösen imádnak, ezt általában egyéni citeraszólóval hálálják meg. 


A végére annyira elfáradtak, hogy Kókuszka el is szenderedett kicsit simi közben Márti ölében. 


2013. november 24., vasárnap

Papírmunkák, egyebek

Szerettem volna ma pár fotót készíteni a babákról kint az udvaron, de sajna az időjárás keresztülhúzta a számításaimat. Egész nap ömlik az eső. Majd egy videót azért a következő etetésnél megpróbálok alkotni.


A kiskutyákhoz, nagykutyákhoz kapcsolódó napi teendők mellé lassan egyéb ügyeket is intézni kell. Hét elején meg kell kapniuk a kicsiknek a harmadik féreghajtást. El kell vinni őket chippeltetni, átvizsgáltatni az állatorvoshoz, és megkezdődnek a szűrővizsgálataik is. A szűrővizsgálatokhoz még időpontos is kell kérni, mert oda nem lehet csak úgy menni. Szóval a babák a jövő héten első alkalommal fogják elhagyni a házat. 
Jelenleg próbálom összeállítani a jövő heti teendőket, hogy melyik napra mi jusson. Azt is be kell kalkulálni, hogy többen is jönnek megnézni a kicsiket. Nagyon várom, hogy végre a kicsik apjának gazdája is lássa mit alkottak anno, azon a kellemesen meleg szeptemberi napon a mi szemünk fényei. 
A babák egyébként jól vannak. Nagyon élénkek, rengeteget játszanak, szaladgálnak, esznek mint a gép, és simiért sóvárognak. Ebből kapnak is rendesen. Annyi időt töltök velük amennyit csak lehet. Egyrészt a szocializáció miatt, másrészt mert imádok velük lenni. Ennek az időszaknak pedig hamarosan vége szakad, hiszen ha minden jól megy, nemsokára új családjukhoz költöznek. Nekem az a legfontosabb, hogy a babák olyan helyre kerüljenek, ahol  igazi családtagként bánnak velük, szeretik őket, foglalkoznak velük és mindent megkapnak amire csak szükségük van. Remélem ez így is lesz. Minden más csak másodlagos. 

2013. november 20., szerda

Napirend

A kiskutyák napirendje mára szinte teljesen megváltozott a kezdetekhez képest. Tevékenységi és érdeklődési körük pedig napról-napra bővül. 
Napközben 4 óránként kapnak enni, de éjszaka már nem kelek fel külön hozzájuk (kb. 7 óra marad ki). Így kezdem őket rászoktatni arra, hogy végigaludják az éjjeleket. Persze még nem megy zökkenőmentesen, de már alakul. (Megjegyzés: sípolós játékok totális kiiktatása! :-)
Reggel felkelek, hogy megetessem őket. Mikor meghallják, hogy ébren vagyok, elkezdik a visítást, hogy ők éhesek, kicsik és senki nem foglalkozik velük. Vagyis olyanok mint a kis Vuk, egy párzó-nyávogó macskával vegyítve. Előkészítem a reggelijüket, ami jelenleg víz + 1 dlkecsketej + kevéske kutyáknak való tejpor +  2 marék zúzott száraztáp (Brit Care Puppy Lamb and Rice). Az egészet beteszem egy befőttes üvegbe és jól összerázom. (Ezt a technikát egyébként séfektől lestem el, akik szerint így lehet elérni, hogy egy keverék - pl. salátaöntet - a lehető leghomogénebb legyen, és ne kelljen hozzá túl sokat koszolni.) Kiterítek egy evő-törülközőt a nappali közepére és arra teszem a tálat, majd beleöntöm a keveréket. Utána kiengedem a kicsiket, akik egymást taposva rohannak a tálhoz, majd egy-két spontán pisilés után be is falják az egészet. 



Reggeli után pisilnek, kakilnak, játszanak felváltva, majd mély álomba zuhannak. Utána tulajdonképpen ez ismétlődik 4 óránként. Win már csak napi egyszer max. kétszer néz be hozzájuk. Kitakarít utánuk, megnyalogatja őket, kicsit szopiztat is. Egyébként most már natúrban is kaptak egy kevés száraztápot, elég éles kis fogaik vannak, nem jelent gondot nekik a rágás. Maximum egy héten belül teljesen át akarok állni velük a sima száraztáppal való etetésre, ezért adagolok nekik belőle, hogy szokják. Be is porszívózzák rendesen ami kiteszek. 
Win is visszatért a szokásos etetési rendhez. Csak egyszer eszik naponta, igaz akkor elég bőségesen (száraztáp + konzerv), de nem akarom túletetni, mert akkor nem apad el a teje. Ezért kevesebb kaja, kevesebb szopizás, több kint töltött óra, így szép lassan elapad a tej. 
A nap nagy részét a babák már nem a szobájukban töltik. Kiengedem őket a nappaliba, de nyitva áll nekik a szobaajtó is, ha kedvük lenne bemenni. Kedvenc helyük egyébként a kandalló alatti fatároló. Ezt a korábbi almok kiskutyái is imádták, nagyon szeretnek oda bekucorodva aludni. Olyan, mint egy bébi-barlang.  



Tömérdek játékkal is elláttam őket. Van gumicsirke, kötéljáték, labda, rágókák, leharcolt papucs, zoknigöngyölegek, fel sem tudnám sorolni. Persze ha ember téved a közelükbe, akkor nem is tudnak jobb játékot elképzelni, mint a zokni szisztematikus lehúzása lábról (egyénileg vagy csoportosan), követés mindenhova, ölbekuporodás, simi-kérés, majd masszív nézés hátha történik még valami. 

Ártatlan szemlélődés...

.... arra tévedt zoknis láb felfedezése....

....felkészülés a támadásra...

...éééééééés ZOKNIHÚZÁS INDUL!

Felfedeztem némi koprofág viselkedést a babáknál. Kaksiznak egy jót, majd szimatolgatni kezdik, néha bele is falatoznak. Az első alomnál még aggódtam amikor ilyet láttam, de miután utánaérdeklődtem a dolognak, meg szereztem egy kis tapasztalatot, tudom, hogy ez elég gyakori és teljesen normális, meg hamar le is szoknak róla. 
Szóval aktívak a drágáim rendesen. Nem is bírnám már lekötni őket egyedül, ezért nagyon örülök minden látogatónak. A babák ismerkednek új emberekkel, nagyokat játszanak, az emberek kapnak egy jó nagy adag endorfint a kicsiktől, én meg nyugodtabban alszok, mert a bébik  jól le vannak fárasztva.

2013. november 18., hétfő

Ismerkedő-est

A kicsik már a nappalit is birtokba vették. Kutyababa-biztossá tettük az egész területet, így nyugodtan sétálhatnak amennyit csak kedvük van. A parketta után a padlólap már nem jelentett nekik különösebb kihívást, nem csúszkálnak rajta, magabiztosan járnak-kelnek. Minden napra tartogatok nekik valami újdonságot, hogy folyamatosan szokjanak hozzá a dolgokhoz. Ma ismerkedési estet tartottunk. A felnőtt kutyákat megvacsoráztattam, majd elérkezettnek láttam az időt, hogy találkozzanak az anyjukon kívül más felnőtt kutyával. Maddot-ot választottam. Ő volt az első felnőtt az eddigi almoknál is akit odaengedtem a kicsikhez. Win benne megbízik, tudja, hogy nem bántaná a babáit. A kicsik nagyon bátran, talán túl bátran is közelítettek Maddoxhoz, sőt rögtön szopizni akartak, ezért betelepedtek alá, és rángatni kezdték. Maddox egy darabig egész jól tűrte a dolgot, de amikor már láttam, hogy kezd neki kényelmetlen lenni és legszívesebben elmenekülne, akkor inkább kiengedtem. Így ma este végre Maddox megtudta mi csipog a szobában, a kicsik pedig egy új tapasztalattal gazdagodtak.



2013. november 16., szombat

Takarítás és fotózás

Szóval takarítás és fotózás, ez volt a mai nap két fő programja. Fotózni muszáj a kiskutyákat folyamatosan. Elsősorban azért, hogy dokumentáljam magamnak az alom fejlődését. A baj csak az, hogyha a kiskutyáknak nagyon nincs kedvük az egészhez, az meglátszik a képeken. A babák délután fáradtak, álmosak és nyűgösek voltak, mire eljutottunk a fényképezésig, és egy cseppet sem érdekelte őket, hogy én mit szeretnék. Ez persze nem meglepő. Aki még nem csinálta, az elképzelni sem tudja, hogy milyen nehéz egy kutyáról igazán jó képet készíteni. Még egy felnőttről is, nemhogy egy ilyen kicsiről. Illetve többről. Ficánkolnak, sipákolnak, elfordítják a fejüket, és tuti, hogy abban a pillanatban félrelépnek, félrenéznek amint exponál a gép. Ilyenkor inkább abbahagyom és majd próbálkozunk holnap. 
Közben egyébként mindegyik kicsinek adtunk valamilyen átmeneti hívónevet. A leendő gazdik úgyis át fogják nevezni, de addig is kell szólítani őket valahogy. Az eddigi almoknál ez már jóval korábban megtörtént, mert általában ugyanazon színből és nemből több kutya is volt. Amikor pl. 4 blue merle kan született, muszáj volt nekik valamilyen megkülönböztető név. Első körben a csíkosfejű blue kan, a pindurka blue kan, az általános blue kan és a sakkmintás blue kan elnevezéseket kapták, de később nekik is kellett valami rendes név. A mostani alomban viszont van a tri sszuka, a tri kan és a blue szuka, eddig ez meg is felelt. De mára már idegesít, mert már kezd kibontakozni a személyiségük, így kaptak egy-egy nevet. A tri kan állandóan kókuszillatú, így ő Kókuszka lett, a tri szuka Demi (a Demona-ból), a blue szuka pedig Ivy. 
Szóval Kókuszka, Demi és Ivy ma már 2-3 alkalommal kapnak tőlem enni, a többi etetés még szopizás. Még mindig a csodálatos turmixot eszik (amit megkóstoltam és olyan mint egy fincsi creme brulee), de már teszek nekik hozzá (egyre több) száraztápot is, jól összepépesítve. Mostanra rájöttek, hogy tálból enni jó, úgyhogy amint leteszem a kaját eléjük, már ott állnak és izgatottan csaholásznak, majd rögtön falni kezdenek. 
Rengeteget kell velük foglalkozni, mert mostanra igénylik a napi több óra játékot, simit, meg egyebeket. Össze-vissza rohangásznak, ezért folyamatosan takarítani kell utánuk. Felmosás, söprés, pakolászás, pisi-kaki szedés-törlés, mosás, mosogatás, meg minden jó. 
Ma kaptak két új játékot is, egy gumicsirke juniort és egy köteles labdát. Imádják. A csirkének kb. 3 napja lehet hátra. :-) Jelenleg ugyanis a "nagyon harcias törpe vagyok és mindent széttépek" korszakban vannak, amit én igyekszek rövidre zárni. A lábam folyamatos céltáblája lett mindegyiknek, de amikor leülök hozzájuk és az összes az ölembe ugrik, majd annyi puszit adnak amennyit csak bírnak, akkor már meg is van nekik bocsájtva minden. 


Demi


Próbálkozás Demivel a kozmetikai asztalon


2013. november 13., szerda

A titkos recept

Ma újfent megpróbálkoztam tálból etetni a babákat. Elkészítettem azt a koktélt, amit egy kedves tenyésztő ismerősöm javasolt. Akkor a recept még egyszer, nehogy elfelejtsem: 2 dl kecsketej + 1 tojás sárgája + 1 dl langyos vízben feloldott 4 kanálka tejpor. 
Hatalmas izgalommal és némi aggodalommal fűszerezve készült a babáknak a különleges keverék, mert mi van ha ezt sem hajlandóak megenni. De ez BEVÁLT! Végre ettek, mi több; habzsoltak! Természetesen megint a tricolor szuka volt az első aki rávetette magát a tálra, a többiek csak ugrándoztak körülötte. Én ki is jöttem a szobából, hogy ne zavarjam meg őket, de az ajtót nyitva hagytam, onnan kuksiztam a brigádot. Szóval a többiek ugráltak, játszottak, majd leültek és bizalmatlankodva figyelték a tri szukát, hogy mit nyammoghat olyan nagy kedvvel. A blue szuka oda is ment és ő is megnyalogatta, hogy mi lehet a tálban. 2-3 nyalintás után, már tömte is azt a tündéri kis buksiját. Erre már a kan is odament és csatlakozott. Végülis ketten csak nem tévedhetnek. A végén a tri kan már 4 lábban állt a tálban és fényesre nyalta az egészet. A tri szuka végzett először az evéssel, a végén még visszament hátha maradt valami, de csak az üres tálat bámulhatta. Egy kutyásnak nincs a világon szebb látvány, mint a fényesre nyalt tál. Legalábbis ha az ember már élt meg olyan helyzetet amikor a kutya valamiért nem akar enni, és úgy kell belediktálni az ételt. Ebben az a rossz, hogyha nem akar enni arra nem lehet kényszeríteni. De most már nem is érdekes, mert végre sikerült és most ettől mérhetetlenül boldog vagyok! 

A kissé csalódott tri szuka az üres tálnál. :-)

2013. november 12., kedd

Névnap

Kifejezetten szeretek a nevekkel bíbelődni. Szerintem a törzskönyvi nevek ugyanúgy a tenyésztő személyiségének részei, mint maga a kennelnév. Éppen ezért elég sokat szoktam gondolkodni azon milyen neveket is adjak.

Agent Provocateur (kennelnév):
Az Agent Provocateur alapvetően egy fehérnemű cég, emellett exkluzív kiegészítőket és parfümöket forgalmaznak. A nevet természetesen nem a fehérneműk miatt választottam. Az AP fennállása óta híres megbotránkoztató reklámjairól. A márka és a hozzá kapcsolt arculat valódi unikum a divatvilágban. Hírességek tucatjai versengenek, hogy szerepelhessenek hirdetéseikben. Stílusuk, elvont ízlésviláguk nagyon közel áll hozzám, egyszerűen rajongok a reklámfilmjeikért. Az Agent Provocateur: megosztó, provokatív, egyedi, különleges, ízléses.



„The Dark Side” litter (alomnév):
A kennelnév magyarázata után gondolom egyértelmű, hogy én az átlagostól merőben eltérő dolgokat szeretem. Nem szerettem volna a bevett gyakorlat szerint ABC sorrendben haladni. Inkább a tematikus névadást preferálom. Olyan neveket választottam, melyek valamilyen módon az elvont extravaganciát képviselik.

Tricolor kan:
Agent Provocateur Para-Noir


A Para-Noir egy egyedi szóösszetétel, jelentése: túl fekete. A Para-Noir egyébként egy dal címe, mely Marilyn Manson „Golden Age of Grotesque” című albumán szerepel. Videoklipje (és provokatív szövege) hatalmas botrányt kavart világszerte.



Tricolor szuka:
Agent Provocateur Mistress Maleficent


Maleficent (magyar fordítása: Demona) a Disney rajzfilmek legismertebb, legkedveltebb és legelegánsabb gonosz karaktere. Úgy is nevezik, mint: „Mistress of All Evil” azaz; minden gonosz úrnője. Maleficent Csipkerózsika ördögi tündér-keresztanyja, aki születésekor megátkozza a kislányt.



Blue merle szuka:
Agent Provocateur Heatherette Blue


A Heatherette egy igen elismert divatház, dizájnmárka neve. Elképesztő kreációikkal hosszú évek óta sokkolják a világot. A márka megalkotóiról ( Traver Rains és Richie Rich) film is készült Party Monster (Party szörnyek) címmel. A két tervezőért rajong a divatvilág, bár életük szörnyű, sötét titkokat rejteget. 



Etetési dilemmák

A múlt hétvégén próbálkoztam először rendes tápot adni a piciknek. Vízzel, kecsketejjel krémesített kölyöktápot kaptak. A tricolor szuka volt az egyetlen aki rögtön startolt és zabálni kezdett, de szép lassan a másik kettő is eszegetett. De tényleg csak eszegettek, látszott, hogy nem igazán jött be nekik a pép. A következő etetéseknél a tricolor szukát kivéve már szinte egyáltalán nem akarták enni a tápot. Eddigi almoknál ez sosem volt probléma, úgyhogy kicsit meg is ijedtem.
Beszéltem néhány nagy tapasztalattal rendelkező tenyésztővel az ügyben. Tulajdonképpen mindegyik hasonlókat mondott. Eszerint ők a lassú átváltást szokták alkalmazni, vagyis nem rögtön a beáztatott tápot kapják a kicsik, hanem eleinte csak egy kis tejes, tejporos keveréket, hogy egyáltalán megtanuljanak tálból enni. Szóval most a következő keverékkel fogok próbálkozni: 2 dl kecsketej + 1 tojás sárgája + 1 dl langyos vízben feloldott 4 kanálka tejpor. Hát kíváncsi leszek mit fognak rá reagálni a törpök. Egyébként azt is többen mondták, hogy Win teje valószínűleg olyan jóízű és bőséges, hogy a kicsik egyszerűen nem éhesek, mert Win mindig nagyon megtömi a kis bendőjüket. Szóval jó belakmároznak a fincsi zsíros anyatejből, úgyhogy végülis miért akarnának mást enni. Ma már nem adok nekik tápot, de holnap reggel megint megpróbálom. Közben Win tápját is csökkentenem kell, mert még mindig eszméletlen sok teje van. Csórikámnak véget ér a "Kleopátraként fekszem és csak adjad nekem a finom falatokat" időszak. Szóval megkezdődik a tej apasztása. 
A babák egyébként hihetetlen élénkek (én már kevésbé). Esznek, alszanak, játszanak, ugatnak, bunyóznak. A szobájukban van egy nagy fotel, az alá valamiért nagyon szeretnek bemászni. Jól bevackolják magukat és ott szunyókálnak. Amikor bemegyek hozzájuk egy babát sem látok, de tuti 5 másodpercen belük kikászálódnak a fotel alól. 

Kiskutya majdnem titkosan a fotel alatt:


2013. november 10., vasárnap

4 hetes babák

Mint tegnap említettem, a babák betöltötték a négy hetes kort. Elvégeztük a második féreghajtást, két hét múlva jön a következő. Utána előkészítettem nekik az első adag tápjukat. A kölyöktápot forró vízzel öntöttem fel és hagytam, hogy jól megszívja magát, majd szinte krémes állagúra kevertem. Tettem bele egy nagyon pici kecsketejet is, úgy 0.5-1 decit. Megvártam amíg egy kicsit kihűl és a babák elé tettem. A tri szuka rögtön rástartolt, a másik kettő eleinte csak a tál peremét nyalogatta. Hamarosan a blue szuka is falatozgatni kezdett belőle, végül a tri kan is csatlakozott. 1-2 órával később amikor benéztem hozzájuk persze tiszta kaksi volt minden. Egyrészt a féreghajtástól, másrészt az új táptól. Úgyhogy egy nagy szobatakarítást is kellett végezni. Közben rájöttem, hogy olyan helyen célszerű etetni, ahol könnyen tisztítható a padló, úgyhogy holnaptól felfedezhetik a kicsik a nappali-konyha-étkező szekciót. Az előző két alom is a nappaliban kajált, nem értem ezt miért felejtettem el.






Napi kétszer kapják a tápot egyelőre. Még kapnak persze anyatejet is, de már el kellett kezdeni a tápra szoktatás. Az anyjuk már szinte sosem fekszik le szopiztatáshoz. Win áll, a kicsik pedig mindenféle tornamutatványt bemutatva próbálnak magukhoz ragadni egy cicit. 


Mielőtt teljesen összemaszatolták magukat a táppal, még megpróbáltuk lőni róluk pár fotót. Arról már rég letettem, hogy standard képeket csináljak 4 hetes kölykökről, a lényeg, hogy legyen róluk fotó. Pózba állítani őket ennyi idősen egyszerűen lehetetlen. 

Blue merle szuka




Tricolor szuka






Tricolor kan