Ma újfent megpróbálkoztam tálból etetni a babákat. Elkészítettem azt a koktélt, amit egy kedves tenyésztő ismerősöm javasolt. Akkor a recept még egyszer, nehogy elfelejtsem: 2 dl kecsketej + 1 tojás sárgája + 1 dl langyos vízben feloldott 4 kanálka tejpor.
Hatalmas izgalommal és némi aggodalommal fűszerezve készült a babáknak a különleges keverék, mert mi van ha ezt sem hajlandóak megenni. De ez BEVÁLT! Végre ettek, mi több; habzsoltak! Természetesen megint a tricolor szuka volt az első aki rávetette magát a tálra, a többiek csak ugrándoztak körülötte. Én ki is jöttem a szobából, hogy ne zavarjam meg őket, de az ajtót nyitva hagytam, onnan kuksiztam a brigádot. Szóval a többiek ugráltak, játszottak, majd leültek és bizalmatlankodva figyelték a tri szukát, hogy mit nyammoghat olyan nagy kedvvel. A blue szuka oda is ment és ő is megnyalogatta, hogy mi lehet a tálban. 2-3 nyalintás után, már tömte is azt a tündéri kis buksiját. Erre már a kan is odament és csatlakozott. Végülis ketten csak nem tévedhetnek. A végén a tri kan már 4 lábban állt a tálban és fényesre nyalta az egészet. A tri szuka végzett először az evéssel, a végén még visszament hátha maradt valami, de csak az üres tálat bámulhatta. Egy kutyásnak nincs a világon szebb látvány, mint a fényesre nyalt tál. Legalábbis ha az ember már élt meg olyan helyzetet amikor a kutya valamiért nem akar enni, és úgy kell belediktálni az ételt. Ebben az a rossz, hogyha nem akar enni arra nem lehet kényszeríteni. De most már nem is érdekes, mert végre sikerült és most ettől mérhetetlenül boldog vagyok!
A kissé csalódott tri szuka az üres tálnál. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése