2016. december 4., vasárnap

Spermavizsgálat Volume 2.

A témával kapcsolatban annyi gondolatom van, annyi benyomás ért, annyi összefüggésben gondolkozom, hogy lehet kicsit csapongó leszek, de most muszáj mindezt kiadnom magamból. Figyelem! Maratoni bejegyzés következik!

Hát… ha tehetném ezt a bejegyzést egy háromsoros nyomdafestéket nem tűrő káromkodással kezdeném. Nem jó híreket kaptam Maddox spermavizsgálatával kapcsolatban. S bár a Doktornő szerint van remény a változásra, én most megmondom őszintén kicsit elszontyolodtam. Azt hiszem említettem már, hogy ezt az egész kutyázás dolgot mennyire nem lehet egyedül, elszigetelődve csinálni. Hát főleg ezért nem. Amikor az ember kap valami rossz hírt, vagy bármi rossz dolog éri a kutyákkal kapcsolatban, azt muszáj megosztani. Persze olyan emberrel, vagy emberekkel, akik pontosan tudják, hogy miről van szó, és abszolút meg is értik a dolgot. Azt gondolom azt is meg kell osztani ami nem jó. Főleg, hogy a többiek ebből tudhatják meg; igen, ilyen is van. Ezt is számításba kell venni.
Két hete várok Maddox vizsgálati eredményére. Pénteken felhívtam a Doktornőt, hogy még nem kaptam meg. Azt mondta az eredmények megjöttek és ki is postázták, csak valahogy hozzám nem érkezett meg. Telefonon azonnal el is mondta a tényállást és ígéretet tett, hogy 1-2 órán belül eljuttatja nekem a dokumentumot. Rövid időn belül meg is kaptam mindent, kiderült, hogy valami technikai hiba folytán nem érkezett meg. Nagyon elnézést kértek és azonnal intézkedtek. Így mondjuk legalább tudtam beszélni a Doktornővel, ami nagyon hasznos volt, mert így azonnal tudtam kérdezni arról ami nem volt tiszta.
A követőző levelet kaptam Dr. Cseh Sándor tanszékvezetőtől:
 „Maddox ejakulátumának vizsgálata során az álabbi lényeges eredményeket kaptuk (a részletes értékelés postán megy) 
1. A spermiumoknak mindösszesen 30%-a rendelkezik normális morfológiával, ami nagyon alacsony érteknek számit
2. A számítógépes vizsgálat szerint a spermiumok mozgása kielégítő, 86% előrehaladó mozgást mutat, ami jó eredménynek számit
Az, hogy a jelen vizsgálat tapasztalata szerint a spermiumoknak csak az 1/3 sorolható a normális morfológiájú sejteknek a csoportjába, az erősen csökkent fertilitás (termékenyítőképesség) gyanúját veti fel.
Én azt javasolom, mivel egy vizsgálat alapján nem lehet eldönteni, hogy egy apaállat meddő vagy sem, hogy kb. 1.5 - 2 hónap elteltével ismételjük meg a spermavizsgálatot.

Kecskeméthy doktornő elmondta, hogy Maddox kórtörténete és a vizsgálati eredménye alapján nagy valószínűséggel valamilyen toxikus hatás miatt alakult ki a sejtek deformitása. Bár azt szinte képtelenség megállapítani, hogy pontosan mi okozhatta, hiszen a kutya környezetében szinte bármi lehet toxikus, azért mégis akad egy fő gyanúsított. Maddox a lábsérülése miatt szteroidos kezelést is kapott, ami jelentősen, hosszú időn át képes befolyásolni a termékenyítőképességet. (Bár a jóval korábbi sikertelen fedezéseket ez nem magyarázza.)
Ahogy a Doktornő írta:
Cseh prof. is azon a véleményen van, hogy a szteroid kezelés súlyos zavarokat okozhatott Maddox kutyusnál, ezért különösen fontos visszajönni kontroll vizsgálatra (kb. 2 hónap múlva, ahogy a levelében is írja).
Ha van rá lehetőség, ki kéne nyomozni, hogy  pontosan mi a neve a szteroid injekció(k)nak, és milyen adagban kapta a kutyus és mikor.

Megmondom őszintén én eléggé éreztem, hogy valami nem stimmel, de az elsődleges vizsgálat adott némi reményt, hátha mégis. Hát mégsem. Maddoxnak más kezelést nem írtak elő, mint némi táplálék-kiegészítőt, főleg olyanokat amiket amúgy is szokott néha kapni. A tápját lazacolajjal kell kiegészítenem, a vizsgálatig kapja a Selen Pet kapszulát, meg lehet, hogy bepróbálom nála azt a dermo-valamit aminek mindig elfelejtem a nevét (jah… Megaderm).  Érdekes, hogy legtöbb esetben olyan termékeket ajánlanak termékenységi problémákra amiket bőrre-szőrre szoktak javasolni. Amik omega 3 és 6 zsírsavakat tartalmaznak, szelént, meg főleg E vitamint.
A „legjobb” az egészben az, hogy pont többen is érdeklődtek Maddox iránt, külföldről és itthonról is. Nem tehetek mást, mint őszintén elmondom, hogy ez van, egyelőre várunk hátha a következő vizsgálat más eredményt mutat majd. Ráadásul az egyik külföldi fedezés hűtött spermás megtermékenyítés lett volna. Még szerencse, hogy előre leteszteltettem, mielőtt valaki beleöl egy rahedli pénzt a procedúrába úgy, hogy eleve kevés eséllyel indul.
A kutya így sem teljesen terméketlen, de elvileg kevés lenne az esély a megtermékenyítésre, pláne egy nagyobb alomra. Bár az orvosok próbáltak nyugtatni, hogy ez még abszolút változhat, én jelenleg elég borúsan látom a dolgot. Az egyetlen ami segíthet, hogy ilyenkor megrázom magam, és belegondolok abba, hogy ez azért nem egy olyan dolog amitől összedől a világ. Mit nem adtam volna anno, hogyha Sophie esetében csak egy ilyen kaliberű problémával kellett volna szembenéznem. Mert azért nem ez a legfontosabb dolog, hogy egy kutyától X alom lejöjjön. Úgyhogy ez legyen a legrosszabb dolog ami történik.
Az mindenesetre nagyon elgondolkodtató, hogy mostanában milyen sok szaporodásbiológiai jellegű problémáról hallok. Ha őszinte akarok lenni, egy fedezőkan kiválasztásánál nekem most már a legfőbb kritérium az, hogy termékenyítőképes legyen. Annyit beszélünk a szűrésekről, meg ilyen-olyan dolgokról a fedezőkanok kiválasztásánál, de erről sosem. Vannak szempontok amik úgy érzem méltatlanul elsikkadnak. Az egyik ez, a másik pedig a beltenyészet mértéke. Sokszor érzem azt, hogy a tenyésztőkre manapság irreálisan sok elvárás nehezedik. Az ideális kutya már nem egy puszta idea, egy követendő példa, hanem egy totális elvárás. Legyen a kutya külleme totál standard, legyen minden jelenleg vizsgált betegségre mentes, legyen ilyen meg olyan. A legnagyobb terhet egyértelműen a szűrések jelentik. És akkor konkretizáljuk is az esetet. Maddoxra azért nagy az érdeklődés, mert DM mentes. Ez pedig mára meghatározó szempont lett a tenyésztésben. Egyszerűen a jó hírével játszik az a tenyésztő, aki nem veszi figyelembe a teszteredményeket egy alom megtervezésénél, aki nem mentes kannal fedezteti a nem mentes szukáját. Azt pedig biztosan nem teszi zsebre amit a neten kap, ha megcsinál egy szűrési szempontból nem kívánatos párosítást. Így viszont borzasztó gyorsan szűkül az állomány genetikai variálhatósága. Ha pedig ebből a minimál állományból még kiseik pár kutya azért, mert nem képes szaporodni, az végzetes lehet hosszútávon. Egyszerűen kinyírjuk a fajtát a betarthatatlan elvárások miatt. A legnehezebb azt hiszem most a merle almok helyzete, mert ott még kötöttebbek a párosítások ugye a szín miatt. Merle fedezőkant találni, aki szűrve van (mentes) mindenre, termékeny, nem túl közeli rokon és elérhető, az szinte lehetetlen.
Egy pillanatra nagyon szeretnék kitérni erre a beltenyésztés dologra. Bizonyos szinten ezt a tenyésztők mindig alkalmazták, különben létre se jöhettek volna a fajták. Egyes esetekben pedig valóban indokolt lehet. DE… vannak esetek amiket egyszerűen nem értek. Amikor kutyát veszek,  - pl. amikor Dashát hoztuk - meg amúgy is, folyamatosan figyelem a született almokat szerte a világban. Látom, hogy születik egy alom, mindenki ezerrel hájpolja, hogy milyen fantasztikus kölykök. Nekem is többen a figyelmembe ajánlják az almot, hogy innen valóban érdemes lenne kutyát hozni. Megnéztem őket, tényleg elképesztően szépek. Utána az első dolgom a collie-online-on megnézni a virtuális pedigreét, azon belül is az AVK-t (relatív genetikai veszteség) nézem 6 generációra visszamenőleg. Nem akarok ebbe nagyon részletesen belemenni, a lényeg, hogy az AVK 85 felett kell legyen ideális esetben (vagy legalábbis afelé kell törekedni). Merle kutyáknál ez még nehezebb, köszönhetően egy-két anno Európa szerte igen aktív fedezőkannak. Visszatérve… amikor meglátom, hogy a hőn áhított és sokat dicsért alom AVK-ja 36, akkor arra gondolok, hogy biztos, hogy nem. Lehet tőlem akármilyen szép egy kölyök, ilyen mértékű beltenyésztéssel egy időzített bomba. Szóval ez is egy elég fontos szempont, sokat mégsem hallani róla.
Néha úgy érzem, hogy ez a szűrés téma szinte megfojt. Lassan már semmi más nem számít, csak az, hogy létrehozzuk a mindenre mentes tökéletes kutyát, ami persze lehetetlen küldetés. A szűrésekkel kapcsolatban valami olyan hisztéria kezdődött meg, hogy annak nem lehet csak jó a következménye. Fedezőkanok esetében egyértelműen kijelenthetjük, hogy  a nem mentes kanok lassan már szóba sem jöhetnek.  A legjobb példa erre az amit a klubkiállításon tapasztaltam. Flesh-t vittem ki, nyílt osztályba neveztem. A kutya jó formában volt, Karen McDevitt-re kíváncsi voltam, és elég rég nem voltam kiállítani, úgyhogy már kívánta a szervezetem a kiállítást.  Flesh elég jól szerepelt ahhoz képest, hogy évek óta nem volt ringben és egy percet sem gyakorolt, bár futni nem nagyon volt kedve. A bírálatok után többen odajöttek érdeklődni arról, hogy Flesh hogy s mint fedez, vannak e szűrései. Flesh mindenre le van szűrve, fel is soroltam az eredményeit. Abban a pillanatban amint kiejtem a számon, hogy DM hordozó, és MDR1 terhelt, abban a pillanatban látom a csalódott fejet és a mellé járó "ÓÓÓ" (de kár érte) sóhajtást. Ezzel a svunggal Flesh ki is került az illető "lehetséges fedezőkanok" listájából. Mindezt legtöbb esetben úgy, hogy sokszor még a kérdező sincs vele tisztában, hogy mit is kérdezett, mert a betegségekről, vagy az azzal kapcsolatos kutatásokról mit sem tud. A falat kaparom attól pl., amikor valaki "gyógyszerérzékenységként" vagy "allergiaként" emlegeti az MDR1 defektet.  Ha valaki még a legalapvetőbb fogalmakkal sincs tisztában, hogyan mondhat egyáltalán véleményt bármiről, hogyan s mi alapján dönthet bizonyos helyzetekben. Sajnos azt gondolom, hogy lassan egy olyan fedezőkan, ami nem mindenre mentes (de valljuk be ez főleg a DM-re áll), a kutyának sem kell. Mert akinek terhelt a szukája az nem rak rá csak mentest, akinek hordozó az nem rak rá csak mentest, akinek mentes, az nem rak rá csak mentest, mert akkor lesz egy tuti tök jó teljesen mentes alma. Az, hogy ez viszont milyen szinten beszűkíti a genetikai állományt, és, hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek, majd csak 1-2 évtized múlva derül ki. Bár az előjelei már egyértelműen látszanak. Félreértés ne essék, én is szüretek, én is figyelembe veszem az eredményeket, de mérhetetlenül túlzónak tartom ami ezzel kapcsolatban folyik. 
Mindeközben egy olyan katalizátor dolgozik a háttérben, ami megdöbbentő erővel befolyásolja sok ember, sok tenyésztő döntését. Ez pedig a Facebook. Túl nagy nyomás, túl sok kéretlen kioktatás, tanács és vélemény nehezít meg minden egyes döntést. Miközben az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy sokszor mennyi agyalás, tervezés, próbálkozás, és munka van egyetlen alom lehozatalában.

Maddox esetleges terméketlensége kapcsán eszembe jutott még valami. Valaki nem is olyan régen megkérdezte tőlem, hogy most, hogy Winnie ki lett ivartalanítva mihez kezdek vele, megtartom –e. Mondtam, hogy nem értem a kérdést. Erre megismételte. Persze nem hülye vagyok, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezt valaki megkérdezi. Ezért le kell, hogy szögezzem; mindentől függetlenül, nekem a kutyáim az életem részei. Olyan lények, akik azért élnek velem, mert én erre vágytam. Szeretem őket bármi is történjen és védem, óvom őket a normalitás keretein belül. Nem tekintem őket gyereknek, önálló, gondolkodó állatok, akiknek akaratuk, érzelmeik vannak, és akiknek én vagyok a legbiztosabb pont az életükben. Sosem felejtem el amikor Winnie első vajúdása volt és kettesben voltunk a lakásban. Winnie elég kétségbeesetten nézett rám, nem tudta, hogy mi történik vele. Egyetlen pillanatra hagytam magára amíg kimentem a mosdóba, de amint becsuktam az ajtót Winnie nagyon sírni kezdett, hogy csak most ne hagyjam őt magára. Azután az ölemben vajúdott. Én simogattam és beszéltem hozzá, ő meg teljesen megnyugodott. Neki én jelentem a nyugalmat, neki én vagyok az otthon.
Szóval ők elsősorban AZ ÉN KUTYÁIM, és csak sokadik a sorban az, hogy kiállítási, vagy tenyészkutyák. Soha nem válnék meg tőlük szabad akaratomból. Nekem akkor is örömet okoznak, hogyha egy kanyi címet nem nyernek, ha alkalmatlanok a tenyésztésre, kiöregednek vagy bármi más. Egészségesek legyenek, érezzék jól magukat, ez a legfontosabb.
Az is eszembe jutott, amikor látogatást tettem pár éve egy elég nagy tenyésztőnél. Az illető szabadkozott a ház folyosóján keresztbe fekvő kutyák miatt. Elmondta, hogy az öregek már nem szeretnek kint lenni, inkább a lakásba vonulnak pihenni. Egy pillanatra sem nehezteltem a kissé valóban áthatolhatatlan collie-szőnyegért a földön. Inkább lenyűgözött a békésen pihegő 12-13-14 éves kutyák látványa. Mert azt gondolom ez így normális, hogy megbecsüljük őket, és ez a cselekedeteinkben is meg kell nyilvánuljon.
Eddig minden kutyám túlteljesítette a vele szembeni elvárásomat. Valamelyik kiállításokon szerepelt jól, valamelyik a baba-projektekben jeleskedett. Ezeket pedig nem azért tették, mert nekik éppen ahhoz volt kedvük, hanem azért mert én azt akartam. Ezek után pedig úgy gondolom kutya kötelességem gondoskodni róluk akkor is ha betegek, vagy egyszerűen csak megöregedtek.

Maddox is ugyanerre számíthat tőlem bármi bárhogy alakul. Nekem már csak egy elvárásom van vele szemben, hogy itt öregedjen meg velem, és még legalább 8 évig torlaszolja el a bejáratot. 

2016. november 18., péntek

Spermavizsgálat Volume 1.

Jó pár hete, vagy inkább hónapja eldöntöttem, hogy szeretnék Maddox-nál egy átfogó, nagy spermavizsgálatot csináltatni. Kis engesztelésül az ortopédia után. :-) Valójában főleg az indokolta, hogy a kutyának több sikertelen fedezése is volt egymás után. Így gondoltam, hogy indokolt lenne a vizsgálat, és amúgy is nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan zajlik ez pontosan. Spermát már többször vettek le tőle, vizsgálva is volt, de nem így. 
No de ez nem is volt annyira egyszerű. Spermavizsgálatot kérni eleve nem lehet bármelyik állatorvosnál. Ahol lehet, ott is legtöbbször a levett mintát mikroszkóp alatt megnézik, és annyi. Ez persze a legtöbb esetben bőven elég is, pláne ha utána alom is születik a kutyától, de mostanában annyi fura spermás történetet hallottam, hogy nagyon szerettem volna egy részletesebb vizsgálati eredményt látni. Visszatérve... elég nehéz olyan állatorvost találni akinek van benne gyakorlata, el tudja végezni a vizsgálatot, és meg is van a megfelelő felszerelése hozzá. Ha specialistára van szükségem, általában a saját állatorvosomtól - dr. Balázs Bencétől - kérek segítséget. Ő és az asszisztense Adrienn (szintén tenyésztő) ajánlották Dr. Kecskeméthy Sárát az Állatorvostudományi Egyetemen (Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika). Amikor múltkor bent voltam az egyetemen Maddox lába miatt, akkor sikerült is vele beszélnem, előre leegyeztettük, hogy milyen lehetőségek vannak, és hogy, mikor jöjjünk a vizsgálatra. Konkrét időpontot nem tudtunk megbeszélni, mert a vizsgálathoz szükség volt egy tüzelő szukára, és arra vártunk betüzel e nálam vagy esetleg másnál valamelyik szuka. Ugyan beszéltünk arról, hogy esetleg szuka nélkül is le lehetne venni, de mondta, hogyha az eredmény kicsit is gyengébb vagy kétes, akkor úgyis visszarendelnének egy tüzelő szukával, így egyszerűbb lenne rögtön azzal kezdeni. A felszabaduló feromonok hatására ugyanis a kutya más minőségű mintát ad le. Nekünk pedig arra van szükségünk amit éles helyzetben produkál.
Rá egy-két hétre Ivy hála az égnek betüzelt, így fel is hívtam a doktornőt, és ma reggel be is battyogtunk az egyetemre. Ivy kb. most kezd időben lenni, bár progeszteront nem mérettem, miután lényegtelen volt, hogy pontosan időben van e. Ma volt a 12. nap. Az első héten a kanokat annyira nem érdekli a tüzelő szuka, hogy még simán együtt tarthatók, de 2 napja látom, hogy Maddox már nagyon kerülgeti, állandóan a fenekében van az orra, így most már elkülönítettem őket. Tegnap óta mindkét kanom fejhangon visít, és nem nagyon akarnak enni. Nekem ez már elég jel volt, hogy Ivy részéről mehet a dolog. Szóval bevittük őket az egyetemre, annyira távol ültetve őket a kocsiban, amennyire csak lehet. Ivy Zoli lába közt elől, Maddox a csomagtartóban. A két kutyát nem engedtük 2 méternél közelebb egymáshoz. Maddox végigvisította az utat, majd ugyanezt folytatta a váróban. Megmondom őszintén kifejezetten örültem annak, hogy így viselkedik, mert láthatóan alig várta, hogy rámászhasson Ivyra. A vizsgálathoz pedig pontosan ilyen állapotba kell kerülnie, ennyire felajzottnak kell lennie. 
A doktornő előre jelezte, hogy sokan fogják figyelni Maddox vizsgálatát, mert ez ugye egy oktató intézmény ahol a hallgatóknak látniuk kell mi hogyan működik a gyakorlatban, ezért bent lesz pár orvostanhallgató, kb. 10 fő. Maddox két lábra állva ordított mire bejutottunk a rendelőbe. A vizsgálathoz betereltek minket egy 2.5 x 2.5 méteres kis zugba. Ott álltunk mi, a Zoli és én, a két kutya, a doktornő és a kb. 10 orvostanhallgató. Erős kétségeim voltak, hogy Maddox így bármit fog teljesíteni, de olyan hévvel vetette rá magát Ivy-ra, hogy még meg sem állítottuk a két kutyát, már elkezdte leadni a spermát. A libidójával mondták, hogy jól láthatóan semmi probléma. Amíg a pohár telítődött, a doktornő mindent részletesen elmagyarázott a hallgatóknak magyarul és angolul is. Érdekes volt nagyon ahogy az átlépő reflexről, aspermiáról, azoospermiáról, meg ilyenekről beszélt. A levett anyagot átvittük csoportosan, mi - kb. tizenhárman - a szomszéd rendelőbe, ahol két mikroszkóp alatt tüzetesen megvizsgálták. Mindenki megnézte a mintát, Zoli, én és a leendő állatorvosok is. A doktornő adott egy azonnali előzetes véleményt, miszerint a sperma jó sűrű, sok élő spermium van benne, megfelelő méretűek, mozgásuk gyors. Azonban volt egy kis vér benne, ami több dologra is utalhat, de erről csak később tudnak majd mondani valamit. Előfordulhat, hogy prosztata gond áll fent, de az is lehet, hogy egyszerűen picit megsérült a pénisze az anyaglevétel során. Vagy valami más. A részletes spermavizsgálatból ki fog derülni, hogy van e benne genny vagy ilyesmi. Visszatérve... a mintavétel és a mikroszkópos vizsgálat után a két kutyát a hallgatókra és Zolira hagytam, én meg a doktornővel átmentem a tanszéki laborba. 


A spermát addigra átszállították, így mikor megérkeztünk, már zajlott a vizsgálat. Ott is adtak egy előzetes eredményt, ami megerősítette a doktornő véleményét. Ott is megnéztük a mikroszkóp alatt cikázó spermiumokat, egy nagyobb képernyőre kivetítve, fekete háttérrel, hogy jobban látszódjanak. Teljes, hivatalos eredményt kb. 1 hét múlva fogok kapni, mivel a spermán még több (morfológiai) vizsgálatot fognak elvégezni. A vizsgálatok után az orvosok (Kecskeméthy doktornő, a laboros orvos, és a tanszékvezető dr. Cseh Sándor) konzultálni fognak az esetről, kielemzik az eredményeket, és azt foglalják össze a végleges vizsgálati lapra. Az eredményről hivatalos igazolást fognak küldeni postai úton, valamint egy digitális verziót emailben. (A vizsgálat ára: spermalevétel, előzetes vizsgálat 5000 Ft + laboratóriumi vizsgálat 15 000 Ft)
Nagyon érdekes volt ez az egész. Az meg külön élménnyé tette, hogy Kecskeméthy Sára doktornő borzasztóan kedves, közvetlen, segítőkész és láthatóan tényleg nagyon ért ahhoz amit csinál. A laborban is állati kedvesek voltak, nagyon érdeklődtek az eset iránt. Egyszerűen azt éreztem, hogy itt tényleg foglalkoznak velünk. Mindent nagyon alaposan elmagyaráztak, mindent információra kíváncsiak voltak, minden kérdésemre válaszoltak. Végigkérdezték Maddox összes fedezésének részleteit; hány szukát fedezett, melyik, hogy sikerült, milyenek voltak a körülmények, alomszám, a szukák voltak -e vizsgálva, lett -e tőlük véve kenet, volt -e citológia, progeszteronszint mérés, stb. Vagyis végigvettük az összes előzményt, ami a vizsgálathoz vezetett.
Ilyenkor mindig azon gondolkodok, hogy az emberek nagy része szerintem úgy gondolhatja, hogy a tenyésztő csak összeenged két kutyát egy fedezésnél és minden megy magától. A kan rögtön tudja mi a dolga, azonnal összejönnek és utána csak a kölyköket kell várni. Hát ez nem egészen így megy. A fedeztetés rohadtul nem egyszerű dolog. Hiába van meg a kiválasztott fedezőkan, utána is nagyon sok mindenen áll vagy bukik a dolog. Ezért jó, ha mi sokat kommunikálunk egymással, mert a tapasztalatokat meg kell osztani, hogy a felmerülő problémák esetén tudjuk legalább azt, hogy hova lehet fordulni. A szaporodásbiológia, andrológia olyan területe az állatorvoslásnak, amivel csak nagyon kevés helyen foglalkoznak ennyire specifikusan. Most igyekszem összeszedni az összes ilyen orvost (nem lesz egy hosszú lista), ha megvan közzé is teszem.  Főleg jó lenne feltérképezni a Budapesten kívüli települések lehetőségeit. 

A mai nap margójára:
Nagyon hasznosnak bizonyult, hogy korábban írtam cikket egy kutyás lapnak a mesterséges megtermékenyítésről, illetve a sperma- levételről, szállításról, export-importról. (Fedeztetés másképp I., Fedeztetés másképp II. ) A cikkekhez két állatorvossal készítettem interjút (dr. Szász Ferenc és dr. Dzsargalszajhan Luvszandagva), akkor elég alaposan körüljártuk a témát. Az ott hallottakat azóta is gyakran felhasználom, meg persze sokat tanultam más tenyésztőktől is. A mai napon újabb információkkal lettem gazdagabb. Sőt olyan témákkal ismerkedtem meg amikről eddig még nem is hallottam, különösen felkeltette az érdeklődésemet a hasfalon keresztüli megtermékenyítés, amiről igyekszem majd minél többet megtudni...

Folyt. köv.




2016. november 15., kedd

Prepozíció

Grafomániám ma úrrá lett rajtam, és most folyamatosan van valami mondanivalóm is. Miután úgy érzem, hogy kedves kollegám Zoli jóval többet tud a colliek ügyes-bajos dolgairól mint szeretne, úgy döntöttem nem kínzom tovább ezzel és inkább ide írom a gondolataimat. Szóval, első körben, többek kérdésére válaszolva;
Dasha mint már említettem busszal utazott ide. Nem menetrendszerű járaton, hanem a tenyésztőjének egy ismerőse (szintén tenyésztő) hozta el nekünk némi ellenszolgáltatásért cserébe. Hogy mindenről lerántsuk a leplet, egy kutya utaztatása profi szállítócégen keresztül (mondjuk repülővel) embertelen sokba kerül. Néha többe mint maga a kutya (esetünkben a szállítás kb. 1500 Euró lett volna). Ezt a plusz költséget már csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, ezért jönnek az alternatívák. Van ilyen FB csoport is, ami kifejezetten ezért jött létre. Dasha utazása előtt én is felvettem itt a kapcsolatot egy magyar-orosz tenyésztővel, aki gyakran jár Budapest-Moszkva útvonalon. Már majdnem meg is állapodtunk, amikor Dasha tenyésztője mondta, hogy a Fehova kiállításra jön orosz ismerőse, aki szívesen elhozza a kutyát kb. fele annyiért, mint az előző ajánlat. Ez a megoldás bizonyult a legegyszerűbbnek és a legolcsóbbnak, ami a kutya folyamatosan emelkedő ára mellett igen fontos szempont lett.
Dasháért Zuglóba kellett menni, kb. 10 percnyire tőlem kocsival. Egy szálloda volt megadva érkezési címnek. Ott a portánál érdeklődtem, mire mondta a recepciós, hogyha azt a kutyás orosz hölgyet keresem, akkor szemben a nagy parkolóban. Egy hatalmas busz állt ott, tényleg óriási, emeletes. Körülötte rengeteg kutya, főleg akiták. Kiderült, hogy nagyon sok orosz tenyésztő küldött így kutyát, kihasználva a Fehovát. Angolul senki nem beszélt, a kommunikáció kezdetben így kissé nehézkes volt. Én a collie-collie szó ismételgetésével próbáltam kérdezgetni, hogy melyik a mi kutyánk, hol van. Rengeteg kutya volt a buszon is. Ketrecek egymásra pakolva. Ne úgy képzeljük el azért, mint egy szaporítótelepet. Nem volt koszos, vagy ilyenek, de azért látszott, hogy minden helyet alaposan kihasználtak. Dasha méretének megfelelő ketrecben volt, teljesen letakarva egy anyaggal, pont a kerék fölött. A buszon elég nagy zaj volt, zene szólt, emberek kiabáltak, kutyák nyüszögtek. Majdnem két napig utazott így. Azt hiszem az volt az a pillanat, amikor megértettem azokat a francia tenyésztőket, akik ragaszkodnak a személyes elvitelhez, és nem engedik így utazni a kutyát. Ismerve a collie lelkületét, kicsit aggódtam is, hogy nem viselte e ez így túlságosan a kutyát. És de. Csórikám ott élt valahol Oroszországban, az életbe szerintem a lábát ki nem tette a kertből, majd egyszer csak olyan 3 hónaposan felcsapták erre a buszra, letakarták, oszt hajrá. Majdnem 2 napig utazott így. Erősen kétlem, hogy ez idő alatt bárki foglalkozott volna azzal, hogyan érzi magát a kutya.
Nagy valószínűséggel ennek következménye az, hogy emberekkel, más állatokkal problémája nincs, de a motor, autó az kiveri a biztosítékot. Nem ha benne ül (bár azt se annyira komálja, de azért elvan), hanem ha felbőg mellette a motor. Ezért vittük be a városba, hogy ezeket a szorongásokat oldjuk olyan kutyák társaságában, akinek ez nem okoz gondot. Majd még biztos hozzuk.
Ez az autós, motoros probléma sajnos a kiállítási karrierjét is erősen befolyásolja a kutyának. Ki a fene akar azon parázni egy kiállításon egész nap, hogyha valaki éppen beparkol mellettünk bírálat, akkor keresztet vethetünk arra a napra.
Szóval részletekbe menően ez történt, ami miatt még most is szívunk tulajdonképpen. Elsősorban Ági, aki hősiesen küzd, és mindent megtesz a kutyáért. Azért az, hogy sikerült úgy több órát sétálni a kutyával a belvárosban, hogy nem rángatott, nem húzott, szerintem jó előjel, de még sok meló lesz benne.   
Az, hogy Yzma városi collie (amiről egy kis dalt is írtunk Zolival :-) hatalmas aduász. Egy belvárosban élő kutya már kiskorától nagyon ingergazdag környezetnek van kitéve. Yzma gond nélkül közlekedik bármilyen járművel, bárhol, bármikor. Nem érdekli a szirénázó mentő konvoj, se az embertömeg, se a tőle egy méterre dübörgő villamos. A cél az, hogy Dashát kicsit Yzmásítsuk ilyen szempontból.

Na most ennyi jött ki hirtelen. 

2016. november 13., vasárnap

Belvárosi napok

Nemrég vendégünk volt. Dásenyka érkezett egy kis őszi szünetes kiruccanásra. No persze nem teljesen céltalanul. 
Hosszú utazása Magyarországra úgy tűnik nem múlt el nyomtalanul. Dasha busszal utazott hozzánk, kb. 2000 kilométert. A részletekbe most nem mennék bele, a lényeg, hogy bizonyos dolgokat azóta elég rosszul visel. Szerettem volna látni idegen környezetbe, hogy mit csinál, mennyire feszült, illetve, hogy a megrázkódtatásokon milyen gyorsan teszi túl magát. Elsősorban a kocsi, vagyis inkább a motorhangokkal kapcsolatos problémát akartuk tesztelni. Bár Ági tényleg rengeteget foglalkozik vele, úgy gondoltam muszáj látnom őt, hogyan viselkedik ha magára van utalva, illetve ez esetben ránk meg a lányokra. Azért is szerettem volna elhozni, hogy velünk is többet kontaktáljon, vegye fel a kapcsolatot és bízzon bennünk. Ezért szerveztünk neki egy kis három napos programot. Aminek csúcspontjául egy kis Hősök tere handling-re gondoltam. 
Egyszer Bogi mondta nekem asszem, hogyha egy kutya ott tud teljesíteni, akkor bárhol. A belváros amúgy nagy próba egy olyan fiatal kutyának aki nincs hozzászokva. Én nagyon szeretem őket néha bevinni, hol ezért, hol azért, de legyenek hozzászokva a belvároshoz is. Winnie kifejezetten imádja. Volt amikor a karácsonyi vásárra mentem be velük (Oktogon, Vörösmarty tér), volt, hogy a Duna partján sétáltunk, stb. 
Első nap mikor elhoztuk Dashát, nem is haza jöttünk egyből, hanem a Városligetbe vettük az irányt. Egyrészt mert gyönyörű, verőfényes vasárnap volt, másrészt mert Foodtruck show-t tartottak a Gundel Kertben, ahova mindenképpen ki akartunk menni. Dasha nem volt annyira lelkes az elején. Töménytelen mennyiségű ember, rendezvények, kacsák, lovak, ugrálóvár, minden volt. Még egy francia bulldog találkozóba is belefutottunk. Közben a létező összes talajtípuson végigjárattuk, ahol pedig egy kicsit megtorpant, ott addig mászkáltunk oda-vissza amíg nem hagyta teljesen hidegen. Kocsik közt lavíroztunk, majd bementünk vele a foodrtuck-ra. Szóval Dásenyka be lett dobva a mély-vízbe. Amikor hazajöttünk, bemutattuk őt a többieknek. Elég gyorsan megtalálták a hangot. Maddox azonnal mászott rá, és Dásenykának úgy tűnt nincs ellenére a dolog. Ivy nagy futásai, és Yzma finom közeledése is nagyon pozitívan hatottak rá. 

Dashával a Ligetben 60 francia bulldoggal, majd anélkül




 Dasha sorban-fekszik malacos batyuért :-D Ízlett neki a Foodtruck show :-)


Második napon úgy döntöttünk nem visszük el itthonról. A napot velünk és a többi kutyával töltötte. Nagyon intenzív kontaktusban.  Nem mentünk oda külön hozzá, nem kezdtünk el neki puncsolni, hanem megvártuk míg ő közeledik. Lefeküdtünk pl. a szőnyegre a nappaliban, és 2 perc múlva már köztünk feküdt és nyalogatta a kezünket. Ha látta, hogy a többi kutyát szeretgetjük, akkor ő is jött, hogy kéri a részét. Tényleg nagyon kedves kutya. Annak meg külön örültem, hogy Mártival is találkozott, mert ő tényleg olyan collie-val suttogó, olyan collie-s aki ismeri ennek a fajtának minden rezdülését. Dasha oda is ment hozzá simiztetni magát, nagyon édes volt. Szóval ez a nap a szeretgetésről, a testi kontaktusról, meg ilyenekről szólt. Ezen kívül egyre többet foglalkozott a két lánnyal Yzmával és Ivyval is. Látszott, hogy felnéz rájuk, követi minden mozdulatukat. 
Így a harmadik napi túrára három kutyával indultunk, vittük a három lányt. Yzma igazi belvárosi collie, ő minden gond nélkül sétál bárhol, nagyon magabiztos kutya, Ivy ugyan kissé vehemensebb, és fiatalabb is, de magabiztosságban nála sincs hiány. Szóval végignyaltuk velük a fél várost, ami azt hiszem engem viselt meg a legjobban, a végén már konkrétan mantráztam, hogy visszaérjünk a kocsihoz. 
A következő útvonalat jártuk be kb. 4 óra alatt: 
14. kerület Pálma utca – Hermina út – Kós Károly sétány – Hősök tere – Andrássy út – Akvárium klub – Fröccsterasz – Erzsébet tér – Harmincad utca – Vörösmarty tér – Váci utca – Régiposta utca – Galamb utca – Piarista utca – Váci utca – Kossuth Lajos utca – Astoria – Károly körút – Bajcsy-Zsilinszky út – Andrássy út – Dózsa György út – Olof Palme sétány – Zichy Mihály út – Hermina út – Pálma utca

Áginak csináltam pár videót az utunkról

Ez olyan 12-13 km kb. Vagy valamivel több. Hát megmondom őszintén, többször majdnem elsírtam magam. Nagyon büszke voltam a lányokra. Dasha ahányszor be akart pánikolni, mert mondjuk éppen egy pár chopperes suhant el mellettünk, első dolga volt, hogy a lányokra nézett. Azok meg csak álltak és bambultak, így ő sem stresszelte magát tovább, gondolván, ha őket nem izgatja, akkor őt sem. Az első napi idegeskedés már csak nyomokban volt érezhető, inkább izgatott volt. 

 Hősök tere megálló következik....

Ez történt, ha megálltunk egy percre, illetve menet közben is. Halottak napja lévén ugyanis a városban szinte csak turisták voltak, akik állandóan kattogtattak amint meglátták a kutyákat. A Lassie szót pedig rekord alkalommal hallhattuk aznap.

Zoli Yzmával és Dashával futkározik a téren.

Dasha iszonyatosan nézi, ahogy Zoli Ivy-val gyakorol.

Kis szusszanat...

Majd irány az Andrássy.... 




A lányok a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársaival smúzolnak. Aminek eredményeként különleges belépőt kaptak a múzeum kertjébe.


Kodály körönd.... 

Oktogon....




Bizarr malac-piramisos kirakat megtekintése vezényszóra :-D

Akváriumnál

Kis megállónk az Erzsébet téren. Néztük kicsit az ugrató deszkásokat, BMX-eseket. 

 A Vörösmarty tér következik...

Szünetelünk a Régiposta utcában 


A nagy séták és más klassz progik után akadt nem olyan kellemes is. Maddoxra orvosi vizsgálatok vártak. Augusztusban játék közben megsérült a lába, valahogy rosszul lépett, ugrott, és azóta sántikál szegénykém. Már többször meg lett röntgenezve, meg vizsgálva, de nem derült ki, hogy konkrétan mi okozza a sántaságot, ami úgy tűnik egyáltalán nem akar múlni. Így az állatorvosunk ajánlására időpontot kértem az Egyetemre Diószegi Zoltán doktor úrhoz. Alaposan megvizsgálta Maddoxot, újabb röntgeneket készített és sajnos nem mondott jó híreket. Ahogy a mi orvosunk is gyanította, Maddoxnak szalagsérülése van, ami nem gyógyítható. Azt mondta a porcok, ízületek, szalagok a kutya lábában olyanok, hogyha ott a gépezetbe egyszer porszem került, akkor az folyamatosan romlik. Megpróbáljuk a dolgot kordában tartani, illetve lassítani a romlást. Porcerősítőt kap, kímélni kell a lábát, a súlyából is le kell faragni, hogy ne terhelje, illetve lehet, hogy vár majd rá egy kis fizioterápia, meg egy kis méretű "boka"merevítő, ami stabilizálja mozgás közben. Felmerült egy esetleges műtét is, de azt csak a legvégső esetre tartogatjuk, mert nagyon nagy műtét, elég rizikós, és hosszú, nehéz a gyógyulás. Most amennyire lehet kímélem szegénykét, pedig látom, hogy majd megbolondul egy jó nagy labdázásért. 
Hát itt tartunk most. Közben Ivy végre betüzelt, így már nincs akadálya a következő orvosi vizsgálatnak sem, amit Maddox remélhetőleg jobban fog élvezni, mint a láb-csavargatást. Sperma-vizsgálatra megyünk...



2016. november 6., vasárnap

Légy a falon


Egy kiállításon beszélgettem egyszer egy fiatal kutyással, akinek távlati tervei közt szerepelt a tenyésztés. Amikor felmerült egy téma, elmondtam neki a saját személyes történtemet azzal kapcsolatban, mire azt mondta, hogy annyira szeretne egyszer légy lenni a falon, amikor mi ilyenekről beszélünk, csak úgy otthon, egymás közt. Az alábbi történet elolvasásával most pár perc erejéig bárki lehet légy a falon...

Sosem gondoltam volna, hogy a blogban interjút fogok közölni, de vannak olyan ügyek, amiknek – úgy gondolom - muszáj nyilvánosságra kerülniük. Ezért nagyon köszönöm annak a tenyésztőnek, aki hajlandó volt arra, hogy ezen a fórumon megossza velünk a történetét.

Kezdjük a legelejéről. Menjünk vissza oda, mikor eldöntötted, hogy fedeztetni szeretnéd a szukád, majd kiválasztottad a fedezőkant. Mi miatt esett a választásod arra a konkrét kanra? Mik voltak a meghatározó szempontok?
A vonala, meg az, hogy tetszett képről a kutya, valamint az, hogy korábban már felvettem a kapcsolatot a tulajdonosával az említett kan egyik kölyke miatt, és akkor írta nekem, hogy az apakutya a Degeneratív Mielopátia (továbbiakban: DM) nevű betegségre genetikailag mentes. Nagyon sokat beszélgettünk az apakutya karakteréről. Nekem a beszélgetésből az jött le, hogy nagyon jó a kutya, és passzolna az én szukámhoz. A gazdája rengeteg mindenben kipróbálta, járt például a kutyáival terápiázni. Fontos volt, hogy a kiválasztott kan jó idegrendszerű, jó karakterű legyen. A szűréseket pedig amúgy is fontosnak tartom. Azért szerettem volna mindenképpen DM mentes kant, mert tudtam, hogy ebből az alomból meg akarok majd egy kölyköt tartani, és nem akartam az esélyt megadni arra, hogy terhelt kölyköt válasszak ki, ha az tetszik a legjobban.

Azért volt kiemelten fontos a DM szűrése a kannak, mert te ebből az alomból továbbtenyésztésre szerettél volna megtartani egy kutyát?
- Igen. Miután az én szukám hordozó, úgy gondoltam mindenképpen mentes kant választok.

Szóval eldöntötted, hogy biztosan az említett külföldi kannal szeretnél fedeztetni. Mi volt a következő lépés?
- Felvettem a kan tulajdonosával a kapcsolatot.  Megkérdeztem a fedeztetés pontos feltételeit. Meg is állapodtunk, így amikor eljött az ideje, kiutaztunk hozzá és megtörtént a fedezés.

Hány kilométert utaztatok?
- Kb. 1200-at. Oda-vissza 2400 km.

Sikerült a fedeztetés?
- Nem. A szukámat elvittem orvosi vizsgálatokra, ahol kiderült, hogy van egy húgyúti fertőzése, és valószínűleg amiatt nem sikerült. Ezt hamar sikeresen kikezeltettük. A kan tulajdonosával pedig megbeszéltük, hogy miután a következő tüzelés télre várható, ezért nem mennénk ilyen hosszú útra hóban-fagyban, hanem megcsináljuk a fedeztetést mesterségesen, hűtött spermával.

Akkor lett egy második fedeztetés is?
- Igen, bár a spermalevétel elég problémásnak bizonyult. Az utolsó pillanatig nem tudtuk, hogy sikerül e. A kan tulajdonosa ekkor felajánlotta, hogyha nem sikerül levenni a spermát, akkor esetleg megpróbálnának levenni spermát a kiválasztott kan fiától, aki szintén nála van, és akkor azt küldené el. Már ha beleegyezek. Én mondtam neki, hogy beleegyeznék, de annak a kannak nincs DM szűrése, ami nekem nagyon fontos. Ezért én ragaszkodnék az eredetileg kiválasztott kanhoz. Végül is sikerült levenni a kantól a spermát, ami meg is érkezett Magyarországra, és sikeresen megtörtént a mesterséges termékenyítés, két hónappal később pedig megszületett az alom.

Születésük után le is teszteltetted az egész almot DM-re?
Nem teszteltettem le az egész almot. Két szuka volt, akik biztos, hogy tenyésztési célra mennek. Az egyik aki nálam marad, a másikért pedig olyan gazdi jelentkezett, akiről tudtam, hogy szeretne vele továbbtenyészteni. A két szuka közül akkor még én sem tudtam eldönteni, hogy melyiket szeretném megtartani. Ezért megcsináltattam kettejüknek a DM tesztet és mindketten hordozók lettek. Majd utána a kölykök – két kan kivételével – mind gazdihoz költöztek. Úgy voltam vele, hogy még várok egy kicsit, meglátom hogyan alakul a két kis pasi. Közben megcsináltattam nekik is a DM szűrést. Elküldtem a nyálmintájukat a laborba, ahonnan azt az eredményt kaptam vissza, hogy mind a két kan DM terhelt.

Az apakutya szűrési papírjait te láttad korábban bármilyen formában?
Amikor kint voltunk nála, akkor hozta a gazdája a kan papírjait egy mappában, én azokat át is néztem, de tény, hogy tüzetesen nem vizsgáltam át a papírokat. Később átküldött mindent, amikor a törzskönyvezéshez kellettek a papírok. Illetve az alomtervről csináltam egy montázst, amit a kan tulajdonosának jóváhagyásra átküldtem, azon is rajta voltak a szűrési eredmények, és azt mondta rendben van. Mindenhol egyértelműen ott állt, hogy a kan DM mentes.

- Ezek alapján akkor lehetséges, hogy az alomból terhelt kutya szülessen?
- Nem lehetséges. Genetikailag mentes szülőnek nem lehet terhelt kölyke. Ezért is kerestem meg a labort, mivel ők nem csak a nálam született kölyköket szűrték, hanem a két szülőt is. Megírtam nekik, hogy a mama DM hordozó, a papa pedig genetikailag DM mentes, így nem értem az eredményt. Azonnal válaszoltak is. Mondták, hogy adjam meg a laborkódokat és azonnal újra teszteltnek mindenkit. A két szülőt és a kölyköket is. (szerk. A genetikai vizsgálatra küldött DNS mintákat a labor megőrzi, és bármilyen új teszt kérése esetén abból vesznek mintát a laborkód alapján.) Én elküldtem a labornak a laborkódokat, mindkét szülőét, meg a kölykökét. Az apakutyáé is nálam volt, mivel a szűrési eredményt igazoló PDF dokumentumot a kan tulajdonosa nekem korábban elküldte. A laborból az jött vissza, hogy az apakutya eredménye nem stimmel, mert az adott laborkódhoz tartozó kutya DM hordozó. Egyáltalán nem értettem, így elküldtem a labornak azt a PDF dokumentumot, amit a kan tulajdonosa küldött nekem. A laboros kapcsolattartó azt mondta, hogy a náluk lévő papírok szerint a laborkódhoz tartozó kutya akkor is hordozó. Nagyon rendes volt a laboros, ugyanis elküldte nekem a laborkódhoz tartozó kutyának a DM szűrési eredményét PDF-ben. Ebből kiderült, hogy a laborkód az ugyanaz, de a kódhoz tartozó kutya teljesen más, és az eredmény is teljesen más.

Mit csináltál amikor megkaptad ezt a papírt?
- Először is nem hittem el. Azután leírtam a laborosnak a kan kutya nevét, és megkértem, hogy akkor nézzenek utána, hogy milyen laborkódon van náluk nyilvántartva.

Tehát miután a kan tulajdonosa által megadott laborkód egyáltalán nem ahhoz a kutyához tartozott, az is kétségessé vált, hogy ennek a kannak van e egyáltalán DM szűrése?
Igen, főleg mivel a labor a kérdésemre azt válaszolta, hogy ilyen nevű kutyát sosem szűrtek. Így a mai napig nem tudni, hogy van e egyáltalán DM szűrése. Merthogy az említett labor biztos nem szűrt ilyen nevű kutyát. Nincs nyilvántartva. A laborkód létezik, de más kutya nevére szól, más eredménnyel, a tulajdonosuk viszont ugyanaz.

Akkor ezek szerint nem a két nálad született kölyök eredményével volt probléma, hanem az apakutya DM eredményével volt gond, olyan szinten, hogy valószínű nincs is?
- Pontosan.

Ennek ellenére a gazdája neked korábban átküldött egy hivatalos teszteredményt igazoló dokumentumot arról, hogy a kutyája DM mentes?
- Igen.

Ezek után mi történt?
- A kan tulajdonosával megpróbáltam felvenni a kapcsolatot. Ő a mai napig nem tudja, hogy milyen információk vannak a birtokomban. Írtam neki Facebook üzenetet, írtam emailt – háromszor üzentem neki – amikben megkérem, hogy adjon magyarázatot arra, hogyan lehetséges, hogy két kölykömnek terhelt eredménye lett. Először nagyon kedvesen írtam neki, második alkalommal nyomatékosan kértem, hogy válaszoljon a levelemre, még mindig nagyon udvariasan, feltételezve, hogy csak valami technikai probléma miatt nem válaszol. Nem kapta meg, vagy hasonló. Hisz ilyen bármikor előfordulhat. Majd 2-3 héttel később küldtem neki még egy levelet (ugyanazt a levelet minden lehetséges fórumon). A harmadik levélben megírtam, hogy legyen szíves válaszoljon, különben jogi útra fogom terelni az ügyet. 

Válaszolt?
Nem. Erre sem kaptam választ. Az első levelet 2016. augusztus 19-én küldtem neki, a másodikat augusztus 23-án, a harmadikat pedig szeptember 19-én. Az utolsónál megkértem, hogy 8 napon belül válaszoljon, mert egyéb esetben meg fogom indítani az eljárást. Azóta sem válaszolt. Az elején még a Facebook-ról is eltűnt, semmi aktivitást nem mutatott. Az utóbbi időkben viszont újra kezd feltűnni. Képeket, post-okat tölt fel, de nekem azóta se válaszolt.

Akkor ő aktív online?
- Igen, mindenképpen látnia kellett a leveleimet.

Ilyen esetben mit lehet csinálni? Ha nem válaszol akkor mit lehet tenni?
- Most éppen ott tartok, hogy felveszem egy magyar ügyvéddel a kapcsolatot, olyannal aki nagyon jártas kutyás ügyekben. Első körben az a cél, hogy kapjon a saját nyelvén egy ügyvédi felszólító levelet. Nyilvánvalóan abban már benne lesznek a részletek, amiből ő is fogja tudni, hogy tisztában vagyok vele, hogy a kutyájának nincs DM szűrése. Bár lehet, hogy van egy ’igazi’, csak mi sosem láttuk.

Ezek szerint eldöntötted, hogy jogi útra tereled az ügyet?
Nagyon nem szerettem volna, de úgy érzem, hogy nem hagyhatom annyiban. Egyszerűen nem hagyhatom annyiban. Én tényleg megpróbáltam békésen rendezni az ügyet, mindent megtettem ennek érdekében, de semmilyen választ nem kapok tőle, nem reagál semmire.

Azt tudod már, hogy pontosan milyen jogi lehetőségeid vannak?
Nem teljesen. Írtunk levelet az ügyvédi kamarának, hogy ilyen esetben, hogy működik az egész eljárás. Tárgyalásig nem szeretnék eljutni. Remélem, hogy egy ügyvédi felszólító levélre valamit válaszol. Ha nem, akkor kénytelen leszek megindítani az eljárást, mert ezt így nem lehet hagyni.

Gondoltál arra korábban, hogy ilyen előfordulhat?
- Nem, mert nem gondolom azt, hogy ez normális. Én nem csinálnék ilyet soha, és akiket ismerek azok sem. Egyszerűen nem értem. Ez nem ügyintézés. Nem értem, hogy meri ezt valaki megtenni, hogy még nem is válaszol. Pedig ha ebből ügy lesz, akkor sokkal nagyobb visszhangja lesz, mintha mi ezt békés úton megbeszéltük volna. Nem értem a motivációját (bár rengeteget gondolkodtam rajta), hogy miért csinálta ezt, amikor tudta mennyire fontos ez nekünk.

A beszélgetéseitek, személyes találkozótok alapján milyen kép alakult ki benned a kan tulajdonosáról?
- Nagyon kedves volt velem. Amikor beszéltünk nagyon közvetlennek tűnt. Sokat írt nekem a kutyáiról. A karakterükről, meg arról, hogy ő a saját országában mennyit tesz ezért a fajtáért. Olyannak tűnt, mint aki igen elkötelezett a fajta iránt.

Szerinted ő számít arra, hogy ennek az ügynek lesz még következménye?
- Az utolsó levelem óta másfél hónap telt el. Én azt hiszem, hogy ő azt reméli, hogy ez ennyiben marad. Arra számít, hogy én ebbe beletörődöm.

De ez nem így van?
- Nem.

Miért mentél bele abba, hogy ez a beszélgetés nyilvánosságra kerüljön?
Azért, hogy ez mással ne fordulhasson elő. Nagyon átverve érzem magam és ez nem jó. Valaminek történnie kell. Dühös már nem vagyok, inkább szomorú, hogy ilyen előfordulhat. Ugyanazt a faját szeretjük, imádjuk, elvileg ugyanazért a fajtáért szeretnénk tenni.

Mi az amit el szeretnél érni? Milyen kimenetel lenne a legmegnyugtatóbb számodra?
- Örülnék ha bevallaná. Vagy legalább felvenné velem a kapcsolatot és elárulná, hogy miért történt ez így.


Történetünk jelenleg itt tart. Konkrét neveket felesleges lett volna említeni az esettel kapcsolatban, mivel az események ismertetésének célja nem a lejáratás, hanem – mint interjúalanyom is említette – az, hogy másokkal ez ne fordulhasson elő.
Folytatása következik…





2016. július 6., szerda

Sok az egyben

Ezer éve próbálok leülni írni végre, de valahogy sosem volt rá időm. Pedig történt ez-az, voltunk itt-ott. Megpróbálok kronológiai sorrendben haladni.
Pár hete voltunk Dasházni Ágiéknál. Látogatásunk során több dolgot is megállapítottam. Első körben azt, hogy a kutyának nem is lehetne jobb helye, mint ahol van. Azon kívül, hogy csodaszép a környezet, olyan szeretet veszi körül azt a kislányt, annyi törődést kap... szóval nagyon jó kis otthona van. Másrészt láttam, hogy Dasha nagyon szépen fejlődik, és lassan készen áll az első kiállítására. Most éppen olyan mint egy nyurga tinilány, és vedlik is rendesen, de szépen alakul. Hogy őszinte legyek elég sok munkát kellett fektetni a kutyába, ami szinte mind Ágira hárult, de egy hajszálnyit sem aggódtam, mert biztos voltam benne, hogy meg fogja oldani. És ez így is lett. Sokan azt gondolják, hogy az ember megvesz egy kész kutyát és annyi. Ez sokszor nem egészen így van. Amit a tenyésztő nem végez el, azt a gazdának kell pótolni. Kezdve a szűrésektől, a szükséges táplálék-kiegészítőkön át, egészen a kutya megfelelő szocializációjáig, kiállítási felkészítéséig.

Dior jött elénk elsőnek, és megmutatta az ő kis birodalmát

Ági tartott egy kis pózolós gyakorlást Dashával




Dasha kis gazdájával Dorinával :-)

Dásenyka és Dior igazi családi kutyaként élik hétköznapjaikat


Szűrések tekintetében... azt hiszem erről külön fogok írni, mert az megér egy komplett bejegyzést.  Azért röviden; megkaptam Ivy HD szűrését. "B" minősítést kapott. Hát nem a legjobb, de nem is rossz. A Norberg-szög 1-2 fokkal elmaradt a kívánthoz képest, ezért ítélték B-nek. Ezen kívül leszürettük Dashát is amire még nem volt. Szemre már leszűrték Moszkvában (mentes), a veséjét Ági megnézette amikor megérkezett (JRD klinikai mentes), most pedig nézettünk neki genetikai szűréseket. MDR1 -re terhelt (-/-), DM-re hordozó (N/DM). Ez megint a nem a legjobb, de nem is  a legrosszabb eredmény. A lényeg, hogy most már ezt is tudjuk. 

Két Dasházás között egy másik látogatásra is sort kerítettünk. Az előző almom egyik kisbabája, nekünk anno Oreo, most Oliver (Agent Provocateur Jet Black Licorice), nagyon közel lakik hozzám. Most végre elmentünk őt megnézni, hogy hogy van, milyen kutya lett. Amikor beléptünk rögtön odajött megszaglászni, és közben kissé bizalmatlanul méregetett. Majd kb. 1 perccel később szagot fogott és össze-vissza döfködött a kis orrával. Akkor láttam, hogy valami bevillant neki és iszonyatos csóválásba meg puszizásba kezdett. Nagyon cuki volt. :-) A kutya pont olyan lett, mint amilyenre számítottam. Nagyon hasonlít Fleshre és nyomokban Winniet is tartalmaz, de a legjobban az apai nagyanyjára Camanna Cocoon-ra hajaz. Oliver fantasztikus környezetben él, látszik, hogy boldog kutya. Jó volt őt ott látni nagyon. Van egy kis barátja is, egy másik collie Alex, akivel nagyon szeretik egymást. Ezért szoktam mondani, hogy az, hogy két kutya mennyire jön ki egymással, nem 'nem' kérdése. Két szuka is összekaphat folyton, és két kan is imádhatja egymást. Rajtuk abszolút látszik az összhang. Oliver nagyon kedves, ugyanakkor nagyon határozott kutya lett. Bár a szülei természetéből fakadóan erre lehetett számítani. Ja, és pont ugyanúgy képes könyékig csonkolni a karomat egy falat kajáért, mint az állandóan éhenkórász szülei. :-)

Agent Provocateur Jet Black Licorice "Oliver"


Most, hogy írom, közben jövök rá mennyi látogatóba voltunk. Merthogy babaköszöntő buliba is mentünk. Mártinál (Nolynna Lux kennel) éppen kiskutyák vannak, akiket muszáj volt megnéznem. Imádok babalátogatóba menni. Imádom a kis colliekat. Főleg amikor citeráznak a kis lábukkal :-) (Ezen kívül a "kis" szót is szeretem, attól minden sokkal cukibb lesz :-) Nagyon édesek voltak a kicsik, és állati jól éreztük magunkat! (Köszönjük a vendéglátást Márti és Alex!)





A kutyákkal sosem unalmas az élet. Amint lenne egy kis szabadidő, azonnal betöltik. Maddox nemrég megörvendeztetett az idei első és remélhetőleg utolsó toklász kalanddal. Mondtam már, hogy mennyire utálom a toklászt? Egyszerűen nem tudok tőle megszabadulni. Mindenhova követ. Ha szálanként van kiszedegetve és gyomirtózva akkor is visszajön. Elképesztő helyekre tud bemenni. Most épp a bal combhajlatból szedték ki. Majd ugye volt közben Winnie és Flesh eltűnése... Hát nagyon remélem, hogy most egy darabig nyugi lesz.

Visszatérve... Dasha vizsgája tulajdonképpen az első kiállítás volt, amire Herenden került sor. Hát le voltam nyűgözve, hogy Ági milyen munkát végzett a kutyával. Dasha egyszerűen rajong Ágiért. Csak úgy csüngött rajta folyton. Dásenyka kis tündérke olyan aranyos volt ahogy száguldozott a ringben, meg kellett zabálni. Ja, egyébként Nagyon ígéretes I.-et kapott.




Ivy is nevezve volt Herendre, vele Kit. II. Res. CAC eredményt értünk el nyílt osztályban. Nagyon jól éreztem magam Vivikével. Még a Híradóba is bekerültünk :-)    (M1 Híradó - 2016.07.03. 1:25)
Annyira imádom ezt a kutyát, hogy nagyon. Minden perc öröm vele, és soha egy pillanatig se bántam meg, hogy megtartottam. (Ahogy visszaolvasom ezeket a sorokat olyan mintha valami hormonális szeretet-rohamom lenne, ami egyébként nem kizárt. :-)

Vivivel a kép bal szélén


Hát ezek nagyon kellettek. Nagyon kellett az, hogy megint lássam értelmét az egésznek, hogy megint akarjak kutyázni. Mert nagyon el tud menni a kedvem. Sosem a kutyák miatt, hanem amiatt a rengeteg ember által okozott nehézség miatt, ami ezt az egész abszurd világot folyton körüllengi. Úgy akartam végre kutyakiállításra menni, hogy nem érdekel ki lesz a bíró, nem érdekel ki-kit nevezett, vagy mekkora a nevezési létszám, nem érdekel semmi más, csak az, hogy egy nagyon kellemes napot töltsek el valahol a barátaimmal, kutyáimmal és hódolhassak kedvenc hobbimnak. Ahol nem érdekel mit nyerek, vagy nem nyerek, ahol nem foglalkozom a kutyapolitikával, sem az egyre jobban terebélyesedő nepotista kő-papír-ollóval, se más idegesítő dolgokkal. Kicsit vissza akartam menni arra a pontra, amikor még megfelelő naivitásba burkolózva tudtam élvezni ezt az egészet. 
Azt hiszem sikerült.
Nagyon jó volt látni olyan kutyákat, akiket eddig csak képekről ismertem. Jó volt szemlélni ezt a szín-arányt a ringben (23 neveztt collieból: 8 tricolor és 9 merle). Nagyon jó volt találkozni barátokkal, ismerősökkel. És nagyon jó volt végre nem görcsölni. Bár a szél lefújta a fejünket és a felvezetésből - ahogy egy kedves ismerősöm mondta - majdnem sárkányeregetés lett, összességében szuper nap volt.