Nemrég vendégünk volt. Dásenyka érkezett egy kis őszi szünetes kiruccanásra. No persze nem teljesen céltalanul.
Hosszú utazása Magyarországra úgy tűnik nem múlt el nyomtalanul. Dasha busszal utazott hozzánk, kb. 2000 kilométert. A részletekbe most nem mennék bele, a lényeg, hogy bizonyos dolgokat azóta elég rosszul visel. Szerettem volna látni idegen környezetbe, hogy mit csinál, mennyire feszült, illetve, hogy a megrázkódtatásokon milyen gyorsan teszi túl magát. Elsősorban a kocsi, vagyis inkább a motorhangokkal kapcsolatos problémát akartuk tesztelni. Bár Ági tényleg rengeteget foglalkozik vele, úgy gondoltam muszáj látnom őt, hogyan viselkedik ha magára van utalva, illetve ez esetben ránk meg a lányokra. Azért is szerettem volna elhozni, hogy velünk is többet kontaktáljon, vegye fel a kapcsolatot és bízzon bennünk. Ezért szerveztünk neki egy kis három napos programot. Aminek csúcspontjául egy kis Hősök tere handling-re gondoltam.
Egyszer Bogi mondta nekem asszem, hogyha egy kutya ott tud teljesíteni, akkor bárhol. A belváros amúgy nagy próba egy olyan fiatal kutyának aki nincs hozzászokva. Én nagyon szeretem őket néha bevinni, hol ezért, hol azért, de legyenek hozzászokva a belvároshoz is. Winnie kifejezetten imádja. Volt amikor a karácsonyi vásárra mentem be velük (Oktogon, Vörösmarty tér), volt, hogy a Duna partján sétáltunk, stb.
Első nap mikor elhoztuk Dashát, nem is haza jöttünk egyből, hanem a Városligetbe vettük az irányt. Egyrészt mert gyönyörű, verőfényes vasárnap volt, másrészt mert Foodtruck show-t tartottak a Gundel Kertben, ahova mindenképpen ki akartunk menni. Dasha nem volt annyira lelkes az elején. Töménytelen mennyiségű ember, rendezvények, kacsák, lovak, ugrálóvár, minden volt. Még egy francia bulldog találkozóba is belefutottunk. Közben a létező összes talajtípuson végigjárattuk, ahol pedig egy kicsit megtorpant, ott addig mászkáltunk oda-vissza amíg nem hagyta teljesen hidegen. Kocsik közt lavíroztunk, majd bementünk vele a foodrtuck-ra. Szóval Dásenyka be lett dobva a mély-vízbe. Amikor hazajöttünk, bemutattuk őt a többieknek. Elég gyorsan megtalálták a hangot. Maddox azonnal mászott rá, és Dásenykának úgy tűnt nincs ellenére a dolog. Ivy nagy futásai, és Yzma finom közeledése is nagyon pozitívan hatottak rá.
Dashával a Ligetben 60 francia bulldoggal, majd anélkül
Dasha sorban-fekszik malacos batyuért :-D Ízlett neki a Foodtruck show :-)
Második napon úgy döntöttünk nem visszük el itthonról. A napot velünk és a többi kutyával töltötte. Nagyon intenzív kontaktusban. Nem mentünk oda külön hozzá, nem kezdtünk el neki puncsolni, hanem megvártuk míg ő közeledik. Lefeküdtünk pl. a szőnyegre a nappaliban, és 2 perc múlva már köztünk feküdt és nyalogatta a kezünket. Ha látta, hogy a többi kutyát szeretgetjük, akkor ő is jött, hogy kéri a részét. Tényleg nagyon kedves kutya. Annak meg külön örültem, hogy Mártival is találkozott, mert ő tényleg olyan collie-val suttogó, olyan collie-s aki ismeri ennek a fajtának minden rezdülését. Dasha oda is ment hozzá simiztetni magát, nagyon édes volt. Szóval ez a nap a szeretgetésről, a testi kontaktusról, meg ilyenekről szólt. Ezen kívül egyre többet foglalkozott a két lánnyal Yzmával és Ivyval is. Látszott, hogy felnéz rájuk, követi minden mozdulatukat.
Így a harmadik napi túrára három kutyával indultunk, vittük a három lányt. Yzma igazi belvárosi collie, ő minden gond nélkül sétál bárhol, nagyon magabiztos kutya, Ivy ugyan kissé vehemensebb, és fiatalabb is, de magabiztosságban nála sincs hiány. Szóval végignyaltuk velük a fél várost, ami azt hiszem engem viselt meg a legjobban, a végén már konkrétan mantráztam, hogy visszaérjünk a kocsihoz.
A következő útvonalat jártuk be kb. 4 óra alatt:
14. kerület Pálma utca – Hermina út – Kós Károly sétány – Hősök tere – Andrássy út – Akvárium klub – Fröccsterasz – Erzsébet tér – Harmincad utca – Vörösmarty tér – Váci utca – Régiposta utca – Galamb utca – Piarista utca – Váci utca – Kossuth Lajos utca – Astoria – Károly körút – Bajcsy-Zsilinszky út – Andrássy út – Dózsa György út – Olof Palme sétány – Zichy Mihály út – Hermina út – Pálma utca
Áginak csináltam pár videót az utunkról
Ez olyan 12-13 km kb. Vagy valamivel több. Hát megmondom őszintén, többször majdnem elsírtam magam. Nagyon büszke voltam a lányokra. Dasha ahányszor be akart pánikolni, mert mondjuk éppen egy pár chopperes suhant el mellettünk, első dolga volt, hogy a lányokra nézett. Azok meg csak álltak és bambultak, így ő sem stresszelte magát tovább, gondolván, ha őket nem izgatja, akkor őt sem. Az első napi idegeskedés már csak nyomokban volt érezhető, inkább izgatott volt.
Hősök tere megálló következik....
Ez történt, ha megálltunk egy percre, illetve menet közben is. Halottak napja lévén ugyanis a városban szinte csak turisták voltak, akik állandóan kattogtattak amint meglátták a kutyákat. A Lassie szót pedig rekord alkalommal hallhattuk aznap.
Zoli Yzmával és Dashával futkározik a téren.
Dasha iszonyatosan nézi, ahogy Zoli Ivy-val gyakorol.
Kis szusszanat...
Majd irány az Andrássy....
A lányok a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársaival smúzolnak. Aminek eredményeként különleges belépőt kaptak a múzeum kertjébe.
Kodály körönd....
Oktogon....
Bizarr malac-piramisos kirakat megtekintése vezényszóra :-D
Akváriumnál
Kis megállónk az Erzsébet téren. Néztük kicsit az ugrató deszkásokat, BMX-eseket.
A Vörösmarty tér következik...
Szünetelünk a Régiposta utcában
A nagy séták és más klassz progik után akadt nem olyan kellemes is. Maddoxra orvosi vizsgálatok vártak. Augusztusban játék közben megsérült a lába, valahogy rosszul lépett, ugrott, és azóta sántikál szegénykém. Már többször meg lett röntgenezve, meg vizsgálva, de nem derült ki, hogy konkrétan mi okozza a sántaságot, ami úgy tűnik egyáltalán nem akar múlni. Így az állatorvosunk ajánlására időpontot kértem az Egyetemre Diószegi Zoltán doktor úrhoz. Alaposan megvizsgálta Maddoxot, újabb röntgeneket készített és sajnos nem mondott jó híreket. Ahogy a mi orvosunk is gyanította, Maddoxnak szalagsérülése van, ami nem gyógyítható. Azt mondta a porcok, ízületek, szalagok a kutya lábában olyanok, hogyha ott a gépezetbe egyszer porszem került, akkor az folyamatosan romlik. Megpróbáljuk a dolgot kordában tartani, illetve lassítani a romlást. Porcerősítőt kap, kímélni kell a lábát, a súlyából is le kell faragni, hogy ne terhelje, illetve lehet, hogy vár majd rá egy kis fizioterápia, meg egy kis méretű "boka"merevítő, ami stabilizálja mozgás közben. Felmerült egy esetleges műtét is, de azt csak a legvégső esetre tartogatjuk, mert nagyon nagy műtét, elég rizikós, és hosszú, nehéz a gyógyulás. Most amennyire lehet kímélem szegénykét, pedig látom, hogy majd megbolondul egy jó nagy labdázásért.
Hát itt tartunk most. Közben Ivy végre betüzelt, így már nincs akadálya a következő orvosi vizsgálatnak sem, amit Maddox remélhetőleg jobban fog élvezni, mint a láb-csavargatást. Sperma-vizsgálatra megyünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése