Légy a falon

Egy kiállításon beszélgettem egyszer egy fiatal kutyással, akinek távlati tervei közt szerepelt a tenyésztés. Amikor felmerült egy téma, elmondtam neki a saját személyes történtemet azzal kapcsolatban, mire azt mondta, hogy annyira szeretne egyszer légy lenni a falon, amikor mi ilyenekről beszélünk, csak úgy otthon, egymás közt. Az alábbi történet elolvasásával most pár perc erejéig bárki lehet légy a falon...

Sosem gondoltam volna, hogy a blogban interjút fogok közölni, de vannak olyan ügyek, amiknek – úgy gondolom - muszáj nyilvánosságra kerülniük. Ezért nagyon köszönöm annak a tenyésztőnek, aki hajlandó volt arra, hogy ezen a fórumon megossza velünk a történetét.

- Kezdjük a legelejéről. Menjünk vissza oda, mikor eldöntötted, hogy fedeztetni szeretnéd a szukád, majd kiválasztottad a fedezőkant. Mi miatt esett a választásod arra a konkrét kanra? Mik voltak a meghatározó szempontok?

- A vonala, meg az, hogy tetszett képről a kutya, valamint az, hogy korábban már felvettem a kapcsolatot a tulajdonosával az említett kan egyik kölyke miatt, és akkor írta nekem, hogy az apakutya a Degeneratív Mielopátia (továbbiakban: DM) nevű betegségre genetikailag mentes. Nagyon sokat beszélgettünk az apakutya karakteréről. Nekem a beszélgetésből az jött le, hogy nagyon jó a kutya, és passzolna az én szukámhoz. A gazdája rengeteg mindenben kipróbálta, járt például a kutyáival terápiázni. Fontos volt, hogy a kiválasztott kan jó idegrendszerű, jó karakterű legyen. A szűréseket pedig amúgy is fontosnak tartom. Azért szerettem volna mindenképpen DM mentes kant, mert tudtam, hogy ebből az alomból meg akarok majd egy kölyköt tartani, és nem akartam az esélyt megadni arra, hogy terhelt kölyköt válasszak ki, ha az tetszik a legjobban.

- Azért volt kiemelten fontos a DM szűrése a kannak, mert te ebből az alomból továbbtenyésztésre szerettél volna megtartani egy kutyát?

- Igen. Miután az én szukám hordozó, úgy gondoltam mindenképpen mentes kant választok.

- Szóval eldöntötted, hogy biztosan az említett külföldi kannal szeretnél fedeztetni. Mi volt a következő lépés?

- Felvettem a kan tulajdonosával a kapcsolatot.  Megkérdeztem a fedeztetés pontos feltételeit. Meg is állapodtunk, így amikor eljött az ideje, kiutaztunk hozzá és megtörtént a fedezés.

- Hány kilométert utaztatok?

- Kb. 1200-at. Oda-vissza 2400 km.

- Sikerült a fedeztetés?

- Nem. A szukámat elvittem orvosi vizsgálatokra, ahol kiderült, hogy van egy húgyúti fertőzése, és valószínűleg amiatt nem sikerült. Ezt hamar sikeresen kikezeltettük. A kan tulajdonosával pedig megbeszéltük, hogy miután a következő tüzelés télre várható, ezért nem mennénk ilyen hosszú útra hóban-fagyban, hanem megcsináljuk a fedeztetést mesterségesen, hűtött spermával.

- Akkor lett egy második fedeztetés is?

- Igen, bár a spermalevétel elég problémásnak bizonyult. Az utolsó pillanatig nem tudtuk, hogy sikerül e. A kan tulajdonosa ekkor felajánlotta, hogyha nem sikerül levenni a spermát, akkor esetleg megpróbálnának levenni spermát a kiválasztott kan fiától, aki szintén nála van, és akkor azt küldené el. Már ha beleegyezek. Én mondtam neki, hogy beleegyeznék, de annak a kannak nincs DM szűrése, ami nekem nagyon fontos. Ezért én ragaszkodnék az eredetileg kiválasztott kanhoz. Végül is sikerült levenni a kantól a spermát, ami meg is érkezett Magyarországra, és sikeresen megtörtént a mesterséges termékenyítés, két hónappal később pedig megszületett az alom.

- Születésük után le is teszteltetted az egész almot DM-re?

- Nem teszteltettem le az egész almot. Két szuka volt, akik biztos, hogy tenyésztési célra mennek. Az egyik aki nálam marad, a másikért pedig olyan gazdi jelentkezett, akiről tudtam, hogy szeretne vele továbbtenyészteni. A két szuka közül akkor még én sem tudtam eldönteni, hogy melyiket szeretném megtartani. Ezért megcsináltattam kettejüknek a DM tesztet és mindketten hordozók lettek. Majd utána a kölykök – két kan kivételével – mind gazdihoz költöztek. Úgy voltam vele, hogy még várok egy kicsit, meglátom hogyan alakul a két kis pasi. Közben megcsináltattam nekik is a DM szűrést. Elküldtem a nyálmintájukat a laborba, ahonnan azt az eredményt kaptam vissza, hogy mind a két kan DM terhelt.

- Az apakutya szűrési papírjait te láttad korábban bármilyen formában?

- Amikor kint voltunk nála, akkor hozta a gazdája a kan papírjait egy mappában, én azokat át is néztem, de tény, hogy tüzetesen nem vizsgáltam át a papírokat. Később átküldött mindent, amikor a törzskönyvezéshez kellettek a papírok. Illetve az alomtervről csináltam egy montázst, amit a kan tulajdonosának jóváhagyásra átküldtem, azon is rajta voltak a szűrési eredmények, és azt mondta rendben van. Mindenhol egyértelműen ott állt, hogy a kan DM mentes.

- Ezek alapján akkor lehetséges, hogy az alomból terhelt kutya szülessen?

- Nem lehetséges. Genetikailag mentes szülőnek nem lehet terhelt kölyke. Ezért is kerestem meg a labort, mivel ők nem csak a nálam született kölyköket szűrték, hanem a két szülőt is. Megírtam nekik, hogy a mama DM hordozó, a papa pedig genetikailag DM mentes, így nem értem az eredményt. Azonnal válaszoltak is. Mondták, hogy adjam meg a laborkódokat és azonnal újra teszteltnek mindenkit. A két szülőt és a kölyköket is. (szerk. A genetikai vizsgálatra küldött DNS mintákat a labor megőrzi, és bármilyen új teszt kérése esetén abból vesznek mintát a laborkód alapján.) Én elküldtem a labornak a laborkódokat, mindkét szülőét, meg a kölykökét. Az apakutyáé is nálam volt, mivel a szűrési eredményt igazoló PDF dokumentumot a kan tulajdonosa nekem korábban elküldte. A laborból az jött vissza, hogy az apakutya eredménye nem stimmel, mert az adott laborkódhoz tartozó kutya DM hordozó. Egyáltalán nem értettem, így elküldtem a labornak azt a PDF dokumentumot, amit a kan tulajdonosa küldött nekem. A laboros kapcsolattartó azt mondta, hogy a náluk lévő papírok szerint a laborkódhoz tartozó kutya akkor is hordozó. Nagyon rendes volt a laboros, ugyanis elküldte nekem a laborkódhoz tartozó kutyának a DM szűrési eredményét PDF-ben. Ebből kiderült, hogy a laborkód az ugyanaz, de a kódhoz tartozó kutya teljesen más, és az eredmény is teljesen más.

- Mit csináltál amikor megkaptad ezt a papírt?

- Először is nem hittem el. Azután leírtam a laborosnak a kan kutya nevét, és megkértem, hogy akkor nézzenek utána, hogy milyen laborkódon van náluk nyilvántartva.

- Tehát miután a kan tulajdonosa által megadott laborkód egyáltalán nem ahhoz a kutyához tartozott, az is kétségessé vált, hogy ennek a kannak van e egyáltalán DM szűrése?

- Igen, főleg mivel a labor a kérdésemre azt válaszolta, hogy ilyen nevű kutyát sosem szűrtek. Így a mai napig nem tudni, hogy van e egyáltalán DM szűrése. Merthogy az említett labor biztos nem szűrt ilyen nevű kutyát. Nincs nyilvántartva. A laborkód létezik, de más kutya nevére szól, más eredménnyel, a tulajdonosuk viszont ugyanaz.

- Akkor ezek szerint nem a két nálad született kölyök eredményével volt probléma, hanem az apakutya DM eredményével volt gond, olyan szinten, hogy valószínű nincs is?

- Pontosan.

- Ennek ellenére a gazdája neked korábban átküldött egy hivatalos teszteredményt igazoló dokumentumot arról, hogy a kutyája DM mentes?

- Igen.

- Ezek után mi történt?

- A kan tulajdonosával megpróbáltam felvenni a kapcsolatot. Ő a mai napig nem tudja, hogy milyen információk vannak a birtokomban. Írtam neki Facebook üzenetet, írtam emailt – háromszor üzentem neki – amikben megkérem, hogy adjon magyarázatot arra, hogyan lehetséges, hogy két kölykömnek terhelt eredménye lett. Először nagyon kedvesen írtam neki, második alkalommal nyomatékosan kértem, hogy válaszoljon a levelemre, még mindig nagyon udvariasan, feltételezve, hogy csak valami technikai probléma miatt nem válaszol. Nem kapta meg, vagy hasonló. Hisz ilyen bármikor előfordulhat. Majd 2-3 héttel később küldtem neki még egy levelet (ugyanazt a levelet minden lehetséges fórumon). A harmadik levélben megírtam, hogy legyen szíves válaszoljon, különben jogi útra fogom terelni az ügyet. 

- Válaszolt?

- Nem. Erre sem kaptam választ. Az első levelet 2016. augusztus 19-én küldtem neki, a másodikat augusztus 23-án, a harmadikat pedig szeptember 19-én. Az utolsónál megkértem, hogy 8 napon belül válaszoljon, mert egyéb esetben meg fogom indítani az eljárást. Azóta sem válaszolt. Az elején még a Facebook-ról is eltűnt, semmi aktivitást nem mutatott. Az utóbbi időkben viszont újra kezd feltűnni. Képeket, post-okat tölt fel, de nekem azóta se válaszolt.

- Akkor ő aktív online?

- Igen, mindenképpen látnia kellett a leveleimet.

- Ilyen esetben mit lehet csinálni? Ha nem válaszol akkor mit lehet tenni?

- Most éppen ott tartok, hogy felveszem egy magyar ügyvéddel a kapcsolatot, olyannal aki nagyon jártas kutyás ügyekben. Első körben az a cél, hogy kapjon a saját nyelvén egy ügyvédi felszólító levelet. Nyilvánvalóan abban már benne lesznek a részletek, amiből ő is fogja tudni, hogy tisztában vagyok vele, hogy a kutyájának nincs DM szűrése. Bár lehet, hogy van egy ’igazi’, csak mi sosem láttuk.

- Ezek szerint eldöntötted, hogy jogi útra tereled az ügyet?

- Nagyon nem szerettem volna, de úgy érzem, hogy nem hagyhatom annyiban. Egyszerűen nem hagyhatom annyiban. Én tényleg megpróbáltam békésen rendezni az ügyet, mindent megtettem ennek érdekében, de semmilyen választ nem kapok tőle, nem reagál semmire.

- Azt tudod már, hogy pontosan milyen jogi lehetőségeid vannak?

- Nem teljesen. Írtunk levelet az ügyvédi kamarának, hogy ilyen esetben, hogy működik az egész eljárás. Tárgyalásig nem szeretnék eljutni. Remélem, hogy egy ügyvédi felszólító levélre valamit válaszol. Ha nem, akkor kénytelen leszek megindítani az eljárást, mert ezt így nem lehet hagyni.

- Gondoltál arra korábban, hogy ilyen előfordulhat?

- Nem, mert nem gondolom azt, hogy ez normális. Én nem csinálnék ilyet soha, és akiket ismerek azok sem. Egyszerűen nem értem. Ez nem ügyintézés. Nem értem, hogy meri ezt valaki megtenni, hogy még nem is válaszol. Pedig ha ebből ügy lesz, akkor sokkal nagyobb visszhangja lesz, mintha mi ezt békés úton megbeszéltük volna. Nem értem a motivációját (bár rengeteget gondolkodtam rajta), hogy miért csinálta ezt, amikor tudta mennyire fontos ez nekünk.

- A beszélgetéseitek, személyes találkozótok alapján milyen kép alakult ki benned a kan tulajdonosáról?

- Nagyon kedves volt velem. Amikor beszéltünk nagyon közvetlennek tűnt. Sokat írt nekem a kutyáiról. A karakterükről, meg arról, hogy ő a saját országában mennyit tesz ezért a fajtáért. Olyannak tűnt, mint aki igen elkötelezett a fajta iránt.

- Szerinted ő számít arra, hogy ennek az ügynek lesz még következménye?

- Az utolsó levelem óta másfél hónap telt el. Én azt hiszem, hogy ő azt reméli, hogy ez ennyiben marad. Arra számít, hogy én ebbe beletörődöm.

- De ez nem így van?

- Nem.

- Miért mentél bele abba, hogy ez a beszélgetés nyilvánosságra kerüljön?

- Azért, hogy ez mással ne fordulhasson elő. Nagyon átverve érzem magam és ez nem jó. Valaminek történnie kell. Dühös már nem vagyok, inkább szomorú, hogy ilyen előfordulhat. Ugyanazt a faját szeretjük, imádjuk, elvileg ugyanazért a fajtáért szeretnénk tenni.

- Mi az amit el szeretnél érni? Milyen kimenetel lenne a legmegnyugtatóbb számodra?

- Örülnék ha bevallaná. Vagy legalább felvenné velem a kapcsolatot és elárulná, hogy miért történt ez így.

Történetünk jelenleg itt tart. Konkrét neveket felesleges lett volna említeni az esettel kapcsolatban, mivel az események ismertetésének célja nem a lejáratás, hanem – mint interjúalanyom is említette – az, hogy másokkal ez ne fordulhasson elő.

Folytatása következik…