2019. január 7., hétfő

Veszett világ


Nagy vihart kavart egy nemrégiben megjelent újságcikk, mely szerint felesleges veszettség ellen évente oltatni a kutyákat Magyarországon. A cikket indukálók szerint át kéne térni az USA-ban, Nyugat-Európában több helyen bevett gyakorlatra, miszerint elegendő 3 évente oltatni az ebeket.

A veszettségről sokan úgy beszélnek, mintha valami térben és időben rettentően távoli, egzotikus kór lenne. Napjainkban is világszerte, minden kontinensen előfordul! Csak azért, mert nem riogatnak folyton minket a híradókban, hogy ennyi meg ennyi eset fordul elő, attól a betegség még igenis létezik és lehet, hogy elvétve, de nálunk is előfordul. Nem beszélve a környező, elsősorban a tőlünk délre és keletre fekvő országokról (Szerbia, Románia, Ukrajna, Horvátország). Minél keletebbre haladunk, annál aggasztóbb a helyzet. (Indiában közel 10 000 ember hal meg veszettségben évente.) Hogy Magyarországot mennyire érinti, fenyegeti a veszettség, illetve érdemes e megváltoztatni az oltási rendelkezést, azt speciálisan erre az országra, a mi közvetlen környezetünkre nézve vizsgálják, nem több ezer kilométerre lévő szigetországok, kontinensek viszonylatában.

Szlovéniában hozzánk hasonlóan évente kötelező a kutyák veszettség elleni ismétlő oltása. Szintén hozzánk hasonlóan ott is felmerült már olyan javaslat, hogy térjenek át a 2-3 évenkénti oltásra. Nyugat-Európa nagy részén a védőoltás 2-3 évente kötelező. Németországban 3 évente, Ausztriában 2 évente kell oltatni az ebeket veszettség ellen. Köszönhetően annak, hogy Magyarország egyfajta védelmi zónát hozott létre Ausztriának (s ezáltal a nyugati országoknak), hiszen a veszettség előfordulása nálunk viszonylag alacsony, a betegség elleni védekezés viszont fokozott. Hazánkban a betegség a kutyák évenkénti védőoltásának kötelezővé tételével, és a vadon élő húsevők rendszeres orális vakcinázásával szorult vissza jelentősen. Egy vírus terjedésének, egy beteg állatnak azonban nem szab gátat egy országhatár, s ha a veszély túl közeli, jogos az aggodalom.

A beregszászi eset okán
2012. március 1.-én egy kóbor kutya tombolt Beregszász központjában. Az állat 8 embert harapott meg, köztük az eset miatt kihívott rendőrt is. A hatósági állatorvosi vizsgálat igazolta, hogy a kutya veszett volt. A sérülteket ellátták, beoltották, a városban állategészségügyi karantént rendeltek el. (Forrás: MTI) Emellett a hatóságok kutyasétáltatási korlátozást vezettek be, és minden kutya, macskatartót kértek a védőoltás mihamarabbi beadatására. Beregszász Ukrajnában, a magyar határtól 6 kilométerre fekszik. A helyi megyei főállatorvos elmondása szerint Ukrajnában, csak Kárpátalján kb. 20 olyan emberi érintettségű harapásos, marásos esetről érkezik bejelentés évente, ahol utólag beigazolódik a veszettség gyanúja. Az ukrán fővárosban, Kijevben 2012 januárjában kellett karantént elrendelni, miután több veszettségben elhullott állat tetemét találták meg az utcán, majd két beteg kutya és egy macska támadt emberekre. A beregszászi eset előtt nem sokkal, egy ötéves kislány halt bele a veszettségbe, miután megharapta egy fertőzött kutya. Az eset 2012 februárjában történt Romániában.

Magyarország
Hazánkban a laboratóriumi vizsgálatok két denevér esetében igazolták a veszettség vírus jelenlétét 2011-ben. Mindkét eset az év második felében került megállapításra. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy denevérekben előforduló veszettség vírustörzs különbözik a háziállatok illetve vadállatok megbetegedését okozó vírustörzstől. 2010-ben 1 kutya, 1 denevér és 9 vörös róka esetében igazolta a laboratórium a veszettség vírus jelenlétét. (Forrás: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság)
A veszettség Magyarországon utoljára 1994-ben követelt emberéletet (az ügy kapcsán elhalálozott személyek száma: 2, védőoltásban részesített személyek száma: 265, okozója: macska).

Képtelenség úgy beszélni a veszettségről, hogy csak számokat, adatokat emlegetünk. A veszettség egy igen drámai lefolyású betegség. Ez persze mindaddig hidegen hagy minket, amíg nem látjuk saját szemünkkel, vagy nem válunk érintetté. Az Interneten tömérdek megrázó videó kering emberi és állati esetekről egyaránt. Megtekintésük csak erős idegzetűeknek ajánlott!
Vajon hogyan éreznénk, hogyha saját kedvencünknek kellene elszenvednie ugyanezt?  S legfőbbképpen mit éreznénk, ha mi magunk vagy egy szerettünk kerülne közvetlen veszélybe? Merthogy sokszor elsikkad az érvek és ellenérvek között, az a szó, hogy: zoonosis (fertőző betegségek, amik emberről állatra, állatról emberre terjednek). A veszettség gyógyíthatatlan és halálos, állatok, emberek esetében egyaránt.

Mi történik az emberrel veszettség gyanúja esetén?
Ha veszettség gyanúja merül fel, az addig oltatlan sérült 5 oltásból álló oltás-sorozatot kap. Gyakori mellékhatások: fájdalom, duzzanat, pirosodás a beadás helyén, gyengeség, rosszullét, láz, fejfájás, izomfájdalom, ízületi fájdalom, emésztési zavar, viszkető kiütések, stb. Ritkán előfordulhat: szédülés, látászavar, vérkeringési zavar (pl. szívdobogás-érzés, hőhullám), idegrendszeri zavarok (pl. bénulás).
Veszettség elleni oltássorozatot évente több ezer ember kap hazánkban. Ezek több mint fele, háziállat okozta sérülés miatt válik szükségessé. A fertőzés a tünetek megjelenése után nem gyógyítható.

A macskákat miért nem?
A macskák veszettség elleni oltása hazánkban jelenleg csak ajánlott, de nem kötelező. A kijáró macskák hatalmas területen kóborolnak, így jobban ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Gyakran példálóznak az Egyesült Államokkal, ahol a veszettség elleni vakcina csak 3 évente kötelező. A különbség csupán annyi, hogy kutyák, macskák, vadászgörények részére egyaránt!

A vakcinázás szükségessége nem kérdés. Hogy hány évente kell ismételni, azon lehet vitatkozni, bár szaktudás, és a témával kapcsolatos összes tény kimerítő ismerete nélkül teljesen felesleges. Veszettség elleni vakcinázási programról nem lehet népszavazást kiírni. Erről a kérdésről nem lehet és nem is szabad laikusoknak dönteni. Ez azoknak a járványügyi szakembereknek a feladata, akik fel tudják mérni a valós helyzetet, a valós veszélyt. A döntést meghozni pedig hatalmas felelősség.


Az összes környező ország konzulátusát sajnos lapzártáig nem sikerült elérni, hogy megtudjuk az adott ország törvényi szabályozását veszettség elleni ismétlő oltások tekintetében.


Kiegészítés:

A Hungária Pumi Klub mire alapozza azt a felvetést, hogy elegendő lenne 3 évente oltatni?

-          „2005/91/EK EU-s jogszabály”
Az említett határozat nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint az Európai Unión belül minden tagországban 3 évente kellene vakcinázni ez ebeket veszettség ellen. A rendelet a „kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményeiről” szól.
-          „Európa nagy részén ugyanis a háromévenkénti oltás van szokásban (és az is megfelelő védelmet biztosít)”
Ez csak néhány nyugat-európai országra igaz. Közép-kelet Európa nagy részén évente kell oltatni. Nyugat-Európa néhány országában az alacsonyabb védelmi szint elegendő, de hazánkra ez nem igaz. Az oltási programot minden tagország maga határozza meg, nincs erre vonatkozó központi EU rendelkezés. „A környező országok fertőzöttségi adatai alapján továbbra is indokoltnak tartjuk Magyarországon a veszettséggel szembeni védekezést.” (Forrás: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság) Ennek részletes indoklása a cikkben. Hogy a védelem mennyire elegendő, arra megtaláljuk a választ ugyanebben a cikkben: „az a kutya, amelyik az élete első két évében az előírt rendben megkapja a három oltást, utána 2-3 évig védettnek tekinthető – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 vakcinázott állatból a következő év végén 90, egy évre rá nagyjából 70, újabb egy év múlva 50 kutyában mutatható ki az immunitás.” (dr. Varga János, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar mikrobiológia és járványtan tanszékének egyetemi tanára).
-          „a túlvakcinázás kétszeresen is káros, hiszen az ebtulajdonosoknak fölösleges kiadást jelent, az állatok számára pedig az oltási szövődmények indokolatlanul nagy kockázatával jár”
Mellékhatások (veszettség elleni vakcina 1.): „Mint minden vakcinánál, túlérzékenységi reakciók kialakulhatnak. Ezek ritkán fordulnak elő, megjelenésük esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. ….az injekció beadási helyén, kisméretű, múló csomó jön létre.” Mellékhatások (veszettség elleni vakcina 2.): „Alkalmazását követően egy átmeneti tapintható csomó előfordulhat az injekció beadásának helyén.” Embereknél a veszettség elleni oltás-sorozat ennél jóval több és súlyosabb mellékhatásokat okozhat.
-          „az unióban használatos vakcinák gyártói maguk is a háromévenkénti oltásismétlést javasolják”
„Eb esetén a vakcinázási program megállapításában a hatályos jogszabályokat kell figyelembe venni.” (Használati utasítás: Veszettség elleni vakcina 1.) „Ebek, macskák, lovak, vadászgörények esetében az újraoltást a helyi hatályos szabályozás írja elő” (Használati utasítás: Veszettség elleni vakcina 2.)


Az oltás fix árának kérdése és a kutyák központi nyilvántartásba vétele, valamint az ebadó alól való mentesülés már egy másik téma. Fix oltási ár kialakítása az egész országban több ok miatt is elég nehézkes lenne, hiszen egy nagyon összetett piaci kérdésről van szó. Ha valaki felelős kutyatartó, az be fogja adatni az oltást akkor is ha 1000 Ft és akkor is ha 5000 Ft. Mert felelősen gondolkodik és tudja, hogy szükséges. A felelőtlen kutyások egy része pedig akkor sem fog oltatni, ha az oltás ára jóval alacsonyabb lesz. Hiába mentesülne így az ebadó alól, főleg ha lakóhelyén be sincs vezetve. A felelőtlen állattartó kutyájának azonosítója (chip) nincs, oltási könyve nincs. Kötelezettsége lenne, mégsem teszi. Valószínűleg ugyanígy megpróbálna kibújni az ebadó alól is. Bár ezen személyek száma a kötelező ebösszeírások miatt várhatóan csökkenni fog.
Az az ötlet viszont üdvözölendő, hogy a felelős kutyatartók, akik chippeltetnek, rendszeresen vakcináztatnak (nem csak veszettség ellen!), féreghajtatnak, kapjanak némi kedvezményt (ebadó mentességet) azért, hogy lelkiismeretesen ellátják állataikat s így hozzájárulnak a fertőző betegségek terjedésének megakadályozásához. Ez egyaránt szolgálná az állatok és az emberek érdekeit is.




Varga Adrienn


A cikk megjelent: Kutya Szövetség magazin XV. évfolyam 5. szám / 2012. május 20.-21. oldal