Költői kérdés

A fejemben most több ezer kérdőjel tombol. És most minden kérdést fel is teszek, akkor is ha ezekre senki sem fog válaszolni. Mert egyszerűen egyik döbbenetből a másikba esek.

A „sosem lehetsz elég óvatos” kifejezést kutyások esetében úgy néz ki erősen újra kéne értelmezni. Főleg nemzetközi szinten. Mert elképzelésem sincs arról, hogy néhány tenyésztő, hogy mer bizonyos dolgokat megtenni? Hogy van pofája? Hogy képes rá? És legfőképpen MIÉRT? Mi előnye, érdeke származik belőle, ha valakit, pláne egy másik tenyésztőt átver? És így, ilyen gusztustalan, alattomos módon.…

A múltkor valaki egy FB csoportban érdeklődött külföldi kutyavásárlással kapcsolatban. Én határozottan nem javasoltam, de nem részleteztem ennek okait. Az illető elég sokat értetlenkedett ezen, nekem pedig nem volt kedvem hosszan magyarázni. Aki olvassa a blogot, az már találkozhatott olyan bejegyzéssel ami a külföldi fedeztetés, kutyavásárlás téma és problémakörét boncolgatta. (Pl. Prepozíció - 2016. november 15., Légy a falon – kiemelt bejegyzés 2016. november 6.) És akkor, amikor az ember már azt hiszi, hogy óóó… hát én már olyan óvatos vagyok, hogy csak na, mivel az esélyt nem akarom megadni arra, hogy átverjenek, meg tanultam én más hibáiból is… akkor jön az, ami előtt teljes értetlenséggel állok. Megmondom őszintén, hogy forr a vérem a dühtől. Mert ez már mindennek az alja. Vagy még ez se?? Hát hova van még lejjebb?

Na szóval… az első felindulás után lássuk a tényeket. Egy újabb tanulságos esetet. Nem saját, de természetesen az érintett engedélyével írom. Valahol közben kicsit mégis a sajátomnak érzem a történetet, mivel aktívan részt vettem a folyamatban, és az átvert magyar tenyésztő nagyon közel áll hozzám.

Előzmény röviden:

Kiskutya képe megjelenik a FB-on. Mindenki elolvad. Hát ilyen gyönyörű ebet. A kutya több szempontból is valódi főnyereménynek tűnik, és akkor azt gondolja az ember, hogy bárcsak itt lenne az országban. Ej de jó lenne egy ilyen fedezőkan. Ha már nekem nincs lehetőségem megvenni, legalább más hozza ide. Hát idehozta. Én is bíztattam, jó ötletnek tűnt. Hosszas levelezés, és rettentően alapos, szinte mindenre kiterjedő ellenőrző kérdéssor után megszületett a megállapodás, a kutya Magyarországra jön. Azt gondoltuk, hogy a lehető legkisebbre csökkentettük az átverés lehetőségét, ha ilyen alaposak vagyunk. Azt gondoltuk, hogy minden olyanra rákérdeztünk, amiből probléma adódhat.  DE NEM! Mert ki a büdös franc kérdezi meg, hogy Te; nem rakattál be mostanában, vagy vetettél ki valamit a kutyából, vagy nem végeztettél el rajta olyan beavatkozást, amitől majd leesik a hajam ha rájövök??? Hát basszus mit kéne még tenni? Egy teljes teströntgent és állatorvosi szakvéleményt kell kérni minden kutyavásárlás előtt? Mert esküszöm ez lesz.

Szóval a kutya megérkezett. Kicsi lett. Nem kicsit kicsi, hanem nagyon kicsi, már ami a tenyésztési, kiállítási szempontokat illeti, mert természetesen ettől még lehet bárki legjobb barátja. Gyönyörű kutya, de ránézésre sokkal inkább tűnik szukának, mint kannak, merthogy kan a lelkem. És esküszöm miközben ezt írom, majd megszakad a szívem, mert csak arra tudok gondolni, hogy szegényke ő ezekről mit se tehet, legyen neki nagyon boldog élete. Pont ezért kapott új gazdit. Legyen meg az esélye egy hétköznapi kutyaéletre, a szó legjobb értelmében. Az új családba való kerülésnek egyik legfontosabb feltétele az ivartalanítás volt, hogy ez a kan soha ne kerülhessen tenyésztésbe, még véletlenül se. Az ivartalanítás meg is történt, egész pontosan ma.

És akkor jött a meglepi, amitől a pofám leszakad. El volt kötve a kutya basszus! El volt kötve az ondóvezetéke! Még a rohadt cérna is benne volt, a varratokat se szedték ki rendesen. A kedves külföldi tenyésztő „sporttárs” egy olyan kan kölyökkutyát adott el kiállítási és tenyésztési célra egy másik ország tenyésztőjének, amin ő előtte VAZEKTÓMIÁT végeztetett!? Ez komoly? Hát milyen ember csinál ilyet? És legfőképpen: milyen okból?

Néha őszintén okádok ettől az egésztől. Sosem a kutyáktól, sosem velük van a baj, hanem az emberrel, de azzal nagyon. Tényleg elég sok mindennel találkoztam már az elmúlt években. De miért van olyan érzésem folyton, hogy még így is csak a felszínt kapargatom? Mi a fenét csinálhatnak még? Mennyire tud valaki lealjasodni? Pusztán a pénzért, vagy miért? Neki ez mire volt jó? Komolyan azt hitte, hogy ez nem derül ki?

Magyar collie tenyésztők azért ilyeneket biztos nem mernének megcsinálni, legalábbis nem tudok róla, és csak reménykedni merek benne, hogy kicsiny országunk tenyésztői erre erkölcsi okokból se lennének képesek. Túl kicsi ország, túl sok pletyka, túl hamar lebukna, túl nagy botrány, túl nagy kockázat és túl nagy erkölcsi veszteség lenne.

Pár országban viszont sajnos rengeteg mindent meg mernek tenni, mert egyszerűen nincs központosítás, nincs kontroll, nincs következménye semminek. Mert mit csinálhat a vevő ilyen esetben? Nincs semmi a kezünkben, semmi olyan hatásos ’szer’, amivel meg lehetne védeni magunkat.

Vagy csak én értem félre, és van egy olyan szint, ami alá egy nagyobb, nevesebb tenyésztő nem megy? Szimplán nem veszi komolyan a nálánál kisebbeket? Ha nem hoztál le ezer almot és nincs legalább 50 Interchampion kutyád, akkor respekt sincsen? Mit kell ahhoz elérni, hogy ne verjék át az embert, de komolyan mit? Hol szól ez már a kutyákról? Hol szól ez egy hobbiról? És hol az emberi tisztességről, a „sporttársiasságról”? Már ettől a szótól is a víz ver. Mert ez se nem sport, se nem társ.

Amikor pedig a nyálunkat csorgatjuk egy-egy ígéretesnek tűnő külföldi alom után, akkor azért jusson eszünkbe, hogy esetenként mi lehet a háttérben. Mert csuda dolgok esnek meg. És nem hiszem el, hogy csak mi szívunk. Hát mik történhetnek még, amikről fogalmunk sincs? Meddig lehet elmenni a kutyatenyésztésben? És vajon ezek az esetek miért nem kerülnek soha napvilágra?

Tapasztalatok és figyelmeztetések a jövőbeni önmagamnak: bizonyos országokat innentől kezdve kerülök mint a tüzet, onnan többet egy tollat sem vennék, nemhogy kutyát. Kerülendők továbbá minden ország nagyüzemű tenyészetei, ahol tízesével jönnek le az almok. Kell szerválni egy nagyon súlyos többnyelvű szerződést, külön kitérve arra, hogy mi a teendő szerződésszegés, peres eljárás esetén. Az EU-n kívül többet soha nem üzletelni senkivel, mert ott azután tényleg totál védtelenek vagyunk. Ja, és lekáderezni az eladót ahonnan csak lehet, mielőtt egyetlen fillért is adnék neki.

Az ivartalanításról és az elkötött ondóvezetékről fotó-dokumentáció készült. Mert ez most tuti nem marad annyiban…

FULL STORY IN ENGLISH

UPDATE - 2018.01.14.

Mivel a történet elég sokakat érdekel, így gondoltam megosztom a fejleményeket.

Expozíció az esetet felfedő ivartalanításról:

Mikor kiderült, hogy a kutya valószínűleg sosem fogja elérni a standard méretet (lassan másfél évesen is alig éri el az 52, kis jóindulattal az 53 centit), a magyar tenyésztő úgy döntött, ilyen feltételekkel nem tudja őt megtartani. Ezért keresett egy új családot a kutyának. A kutya tenyésztőjével pedig megállapodtak abban, hogyha új gazdához kerül a kutya hobbi célra, akkor ő megfizeti a kártérítésként kért összeget, viszont a magyar tenyésztőnek garantálnia kell, hogy ezek után a kutya sosem kerül kiállításra vagy tenyésztésbe. Ezt pedig ugye csak ivartalanítással lehet garantálni, ezért kérte a magyar tenyésztő az új tulajdonosoktól a kutya ivartalanítását. Bár a kutya tenyésztője később úgy nyilatkozott a kérésével kapcsolatban, hogy neki elég lett volna egy ígéret arra, hogy a kutya nem fog szaporodni, ez elég nehezen lett volna teljesíthető, tekintve, hogy a kutya egy lakásban él egy ivaros collie szukával.

Mivel a magyar tenyésztő, a méret-probléma miatt – nagyon korrekt módon - már kapott kártérítést, a mostani eset miatt nem kért további anyagi juttatást semmilyen formában. Egyszerűen csak az igazat szerette volna tudni, hogy mi történt pontosan a kutyával, milyen okból kellett őt korábban megműteni.

Az ivartalanításkor kapott kórlapról:

"A műtéti terület előkészítése során, mindkét oldali lágyékcsatorna felett korábbi műtéti hegek nyoma látszik. Ezekről fényképet is készítettünk, a tulajdonost tájékoztattuk, a felvételeket átadtuk. A műtét során a jobb oldali ondózsinór felett egy lekötésből származó felszívódó sebészeti varróanyag maradványát találtuk. Ezt szintén lefényképeztük."

A rákérdezés utána a kutya tenyésztője elismerte, hogy ő műttette meg korábban a kutyát. Elmondása szerint azért volt rá szükség, mert a kiskutya átugrott a drótkerítésen, ami súlyosan megsebesítette – többek közt - a lágyékát, és az állatorvos csak a sebeket varrta össze. A fotókat és a kórlapot több állatorvos is áttanulmányozta. Abban mindegyikük egyetértett, hogy a hegeket nem sérülés okozta. Ha kerítés sebesíti meg a kutyát az szakít. Akkor a hegek egyeletlenek, és inkább háromszög alakúak lennének. Ezek a hegek egyértelműen szikétől származnak. Túl egyenesek, túl szimmetrikusak. Abban is egyetértettek, hogy a műtéti nyomok arra utalnak, hogy a kutya szaporítószervére vonatkozóan történt a beavatkozás, mivel semmilyen más okból nem vágnak meg kutyát ott, ahol ez esetben a hegek találhatók (a lágyékcsatorna felett).

A kutya ondóvezetékénél talált varratról azonban már megoszlottak a vélemények. Bár több állatorvos is úgy nyilatkozott, hogy nem zárná ki a vazektómiát, nagy valószínűség szerint nem ezen esett át a kutya. Másik eshetőségnek a here-korrekciós műtét merült fel, miszerint a kutya heréi nem voltak a helyükön, így azokat művi úton lehozatták. A kutyában található cérna pedig nem arra szolgált, hogy az ondóvezetéket kösse el, hanem arra, hogy a helyükön tartsa a heréket. És így már értelmet nyert az egész. A vazektómiának logikailag nézve valóban nem volt sok értelme. Ennek viszont van. A here lehozatala még érthető is lenne, és nem is lenne az eljárással semmi gond, ha ezt a kutyát hobbi célra adják el, és nem tenyészkannak. A művi úton lehozott here ugyanis ugyanúgy tud funkcionálni, a kutya simán működhet tenyészkanként. Ámde... míg a vazektómizált kutyákra semmilyen szabályzás, tiltás nem vonatkozik, a here hibás kutyák tenyésztésbe vonását minden létező szabályzat és előírás tiltja. Nem véletlen. Nem sok ok van, amiért egy kutyát kizárnak a tenyésztésből (talán 3 vagy 4), ez pont az egyik. Teljesen mindegy, hogy rejtett here, félhere, vagy sorvadt here, mind kizáró ok. Ez esetben valószínű, hogy mindkét herét érintő rejtett heréről van szó, mivel a kutyán két szimmetrikus vágás volt.  Ezen kívül további etikai kérdést vet fel az is, hogy bármilyen korábbi beavatkozásról értesíteni kell a vevőt, ami ugye ez esetben nem történt meg.

Ha a kutya ivartalanítása nem történik meg valószínűleg sosem derül fény a titokra. Merthogy ki az aki lenyírja a kutyát deréktól lefelé, vagy felnyittatja pont ott bármilyen egyéb okból. A kérdés már csak az, hogy mennyire beszélhetünk itt egyedi, elszigetelt esetről. Nem gondolom, hogy az lenne. Azt sem gondolom, hogy ez a tenyésztő lenne az első és egyetlen, aki ehhez az eljáráshoz folyamodott… 

FULL STORY IN ENGLISH

Alapozás sebbel-lobbal

A mai bejegyzésem a President CACIB kutyakiállítás ihlette. Újfent rá kellett jönnöm ugyanis, hogy mi - akik már kapiskáljuk a kutyázást – sokszor természetesnek vesszük, hogy tudunk bizonyos dolgokat. Tudjuk, hogy hogyan zajlik egy kiállítás, hogyan kell felkészülni vagy megérkezni, minden olyan infót ami közel sem evidens annak aki frissen belekerül ebbe az egészbe. Az ember első alkalommal csak forgatja a fejét, hogy ez mit jelent, az merre van, ezt meg hogy kell, most mit kell csinálni, most mennyi időm van még, stb. stb. stb. Persze ezekbe a dolgokba hamar beletanul mindenki, és el is felejti, hogy az elején mennyi infót kellett összeszedni és feldolgozni.

Én első körben kutya nélkül jártam. Amint értesültem róla, hogy ilyen rendezvény létezik – kb. 10-11 éves voltam – azonnal nógatni kezdtem Anyámat, hogy engem oda vigyen el. A család eleinte szívesen jött velem, bár nekik ez fele annyira sem volt szórakoztató mint nekem. Mivel az esemény számomra abból állt, hogy kimentem, vettem egy katalógust, leültem a collie ring szélére, elővettem a színes filceimet, és jelöltem, jegyzeteltem a katalógusba. Meg persze fotóztam és próbáltam beszédbe elegyedni a tenyésztőkkel.  Majd a kijegyzetelt katalógust hazavittem és otthon még vagy ezerszer átnéztem. Azt jelölgettem melyik kutya tetszik, és miért, meg írtam hozzá egyéb megjegyzést, pl. hogy beszélgettem e a tenyésztővel, tulajdonossal és az azzal kapcsolatos benyomásaim, stb. Ezt hosszú évekig csináltam. Ettől függetlenül engem ugyanúgy sokként ért az első kiállítás, amin aktív résztvevőként voltam. Állatira izgultam, és fogalmam sem volt, hogy mikor mi van, mert teljesen más ezt nézőként bámulni, és más nevezni. 

A mai kiállításon több olyan emberrel is beszélgettem akiknek ez volt az első. Kérdéseikkel pedig erősen rávilágítottak arra, hogy mennyire hiányzik az alapozó kommunikáció kezdő és nem kezdő kutyások közt. Nem mondunk el minden apróságot, hogy mit kell hozni egy kiállításra, mert nekünk már természetes, nem mondjuk el percről percre, hogy éppen mi történik a ringben, mert nekünk természetes. De ez nem mindenkinek az. Ezen nem kicsit hosszúra sikeredett bevezető után szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak akik mostanság kezdik a kiállításozást.

Ja.. és semmi sem szentírás...

A legfontosabb: arra törekedjünk, hogy jól érezzük magunkat, mi is és a kutya is. Első alkalmakkor csak szokni kell a dolgokat, felfedezni, infót gyűjteni. Persze ha nyerünk az is jó, de ne ez legyen az elsődleges cél.

Ahhoz, hogy a kutya a kiállításon jól érezze magát az kell, hogy a gazda is komfortosan legyen. Egy kiállítás jó hosszú rendezvény, nem is szólva a dupla, dupla éjszakai, vagy nagyobb kaliberű kiállítások sok órán át tartó bírálatáról. Kezdésnek ilyen kiállításokat ne válasszunk. Inkább kisebb CAC-ot, nem túl nagy kaliberű CACIB-ot, esetleg speciált vagy klubot. Az, hogy melyik rövidítés pontosan milyen rendezvényt takar, az több helyen is részletezve van (minden kiállítási tudnivaló hivatalosan összefoglalva a Kiállítási szabályzatban), így erre nem térnék ki. A bírálatok általában délelőtt 10-kor kezdődnek. Érdemes legalább 1.5 de inkább 2 órával a kezdés előtt megérkezni. Ne centizzük ki, mert a kapkodás a legrosszabb. Számoljunk több időt az odajutásra, plusz a beengedésre, parkolásra, kipakolásra, ami fél óra biztosan lesz. Megérkezés után érdemes a ringünkhöz lepakolni (a bejáratnál ki van írva melyik fajtát hol bírálják), majd egy jó nagy karikát menni a területen, hogy felfedezzük mi hol van, és megjárassuk a kutyát az utazás után (kakizacsi legyen nálunk!). Egy kezdő kutyát ringbe menetel vagy kozmetika előtt legalább 1 órát járassuk, vigyük ide-oda. Menjünk el a katalógusért, vegyük fel a ringben a startszámot (visszaigazolás ellenében adják ki), menjünk el a kutyának vízért, mosdóba, meg ami kell.

Tehát megérkezünk kb. reggel 8-kor, és számíthatunk arra, hogy a nap nagy részét ott fogjuk tölteni. Nagyon fontos, hogy miután legtöbb esetben szabadtéri rendezvényről van szó, nagyon öltözzünk fel. Nem ugyanolyan a hidegben, esőben, szélben kiszaladni egy percre valamiért, mint órákig kint ülni, állni. Csak, hogy legyen viszonyítási alap, volt olyan kiállítás ahova reggel 7-kor érkeztünk - mivel dupla kiállítás volt, így a bírálat is valamivel korábban kezdődött, mint szokott – és kb. este fél 10-kor végeztünk. Délelőtt egy CACIB, délután egy klubkiállítás. És még oda-vissza kb. 4 óra vezetés. Amikor nagy lelkesedésünkbe kezdőként betervezünk egy több napos kiállítást, azért jusson eszünkbe, hogy ez elég kemény fizikai próbatétel lehet 3-4 napon keresztül, még ha nem is nyúlik ennyire hosszúra a nap.

Fontos! Előre nézzünk utána az időjárásnak, és inkább több ruha legyen nálunk mint kell, de legyen amit váltani, vagy felvenni tudunk ha szükséges, a kocsiban elfér. Érdemes egy sátrat is vinni a biztonság kedvéért, mert ha nagyon esik, tűz a nap, vagy orkánerejű szél tombol a kiállításon, igen jól tud jönni a sátor. A kiállítók legtöbbször ugyanazt a sátortípust veszik, valamiért ez vált be a legjobban (Quechua Base sátor, Decathlonban kapható asszem kb. 30 ropi). 

Arra viszont nagyon ügyeljünk, hogy hova állítjuk fel a sátrat, inkább kérdezzük meg az elején hogy hova lehet. Minden kiállításra nem is kell. Ha jó az idő, vagy csarnokos, fedett kiállítás, vagy eleve van nagy sátortető, akkor felesleges. Egy kiállítás miatt ne vegyünk sátrat, de ha rendszeresre tervezzük akkor érdemes.

Mindenképpen vigyünk széket. Ahányan megyünk annyit. Bármilyen egyszerű kempingszék, összecsukható horgászszék megfelel, de legyen kényelmes, az fontos. Sok-sok órát leszünk kint, és a kiállítási helyszíneken nem nagyon van más ülési lehetőség, az egészet pedig elég fárasztó végigállni.

Éhesek, szomjasak leszünk, így vigyünk valamit enni-inni, de vehetünk étkeket kint a kiállítás helyszínén is, sokszor igen jó a koszt. Főleg ha bográcsozós klubrendezvény van, vagy Komárom CACIB ropogós krumplival és vasalt lángossal. J A kiállításon evés-ivás egyfajta közösségi élmény is a bírálatok után persze. Addig az ember gyomra úgyis mogyoróméretű az izgalomtól.

A ruhánk, cipőnk persze ne csak időjárás-biztos, hanem kényelmes is legyen. A ruhánkon pedig legyen zseb. Zseb nélkül is lehet csak nehezebb. Mindig valamit el kell rakni, beakasztani és nem lehet minden a kezünkben. Nagyon törekedni kell a praktikumra, a kényelemre, és közben arra is, hogy a kiállítás „nagyságának” megfelelően öltözzünk. Nem illik tréningben felvezetni a kutyát.

A lényeg, hogy a nagy kutyázásban ne feledkezzünk meg a saját igényeinkről sem! Legyen nálunk minden olyan dolog ami otthontól távol biztonság, komfortérzetet adhat.

Na és akkor az ebnek…

• a kutya oltási könyve, kiállítási visszaigazolása (ezeket a bejáratnál már kérik), katalógusjegy, díjbefizetés banki igazolása!!!!
• érvényes veszettségi oltás nélkül nem engednek be a kiállítás területére (bejáratnál állatorvosi ellenőrzés)
• kullancs elleni kezelés a kiállítás előtt pár nappal, nagyon sok rendezvény-terület kullancsos

(ezek a cuccok javarészt minden kiállításon is kaphatók)

• Ketrec, vagy boksz, hogy a kutya kényelmesen le tudjon pihenni (én mondjuk sose viszek, kiviszek egy kutyát és ő végig velem van, de azért jó ha van)
• kozmetikai asztal – a legfontosabb egy colliesnál, tartósan nem lehet nélküle létezni, iszonyat nehéz és macerás a földön térdelve fésülni
• felvezető póráz
• itatótál
• kozmetikai cuccok (minimum: kefe, fésű, olló, hintőpor – lehetőleg kutyás, ne emberi)
• kutyás törülköző! – a ringbe a kutya nem mehet vizesen, sárosan, persze ha bírálat közben szakad az eső akkor tárgytalan, de akkor is legyen nálunk, nagyon gyakran kellhet!
• startszám-tartó (gyakran öntapadós, így rá lehet matricázni a ruhánkra, ha nem, kell legalább egy ziherejsztű, vagy inkább startszám-csipesz vagy karra húzható tartó)
• tekercs papírtörlő (tapasztalat: a kutyák gyakran f..ssák le a bokájukat, szó szerint… leggyakrabban pedig kiállításon szeretik tenni mindezt, egy kis izgalom, sok inger és már dobják is a barnát, gyakran a szépen befésült szőrükre…. akkor papírtörlő ezerrel, hintőport rá, kikefélni, és mehet is a ringbe… hidd el nem elég egy tízes csomag zsepi)
• jutifalat (nem száraztáp, nem szokásos juti, inkább valami extra csemege, puha állagú kaja, apró darabokban legalább 10 dkg, olyan ami nem buggyan meg a zsebünkben X óra alatt, leggyakoribb a virsli, én szoktam még: sült vagy füstölt hús, sült máj, sajt)
• kakizacsi (a kiállítások területén kiemelten fontos a kaksiszedés!!) 

Ez nagyjából a minimál csomag.

Szóval…

• parkolunk (általában fizetős, a belépő pedig: egy nevezett kutya = egy ingyen belépő, ha többen megyünk egy kutyával belépőt kell fizetni)
• megkeressük a ringet (sokszor már a visszaigazoláson is rajta van a ringbeosztás, de a kiállítás weboldalán biztosan, a rendezvény ringtérképével együtt)
• lepakolunk
• elmegyünk körbenézni, sétálni
• kikérjük a katalógust (külön sátorban)
• kikérjük a startszámot (a ringben felállított asztalnál)
• lazulunk, felvesszük a hangulatot, sétálunk, intézzük a szükségleteinket
• a játék, a séta, a szeretgetés, a pozitív élmények megélése szintén fontos része a kiállításnak
• kicsit gyakoroljunk a ringben a kutyával, engedjük bent szaglászni
• majd jöhet a kutya felkészítése kozmetikailag (a kiállítási kutya patent és patika legyen, tiszta, szálára szárított, gyönyörű, fényes, rendezett, ahogy kell… ha előző nap fürdetve volt, egy kis átfésülés és igazítás után rendben is van… mindaddig nem látjuk, hogy mekkora a különbség egy totál frissen kifürdetett és egy átlagosan rendezett állapotú szőrzet között, míg be nem állnak egymás mellé a ringben… bazira látszik a különbség)
• pár perccel a bemenetel előtt már készüljünk fel a ring bejáratánál (startszám legyen rajtunk, jutifalat nálunk), vegyük fel a kutyával a szoros kontaktot, kezdjük kicsit felpörgetni (ha túlpörgött nyugtatni), ráhangolni a dologra, adjunk neki pár kecsegtető falatot, figyeltessük
• utána mehetünk a ringbe

A ringről:

• körülkerített terület benne a ringasztal
• asztalnál bírálatok előtt már ott az írnok, és a ringtitkár (ők adják a startszámot)
• a bíró csak közvetlen a bírálatok előtt érkezik
• a kiállítást hivatalosan a Himnusz nyitja meg, utána már kezdődnek a bírálatok
• egy ringben több fajtát bírálnak
• a fajták bírálati sorrendje a ring bejáratánál ki van téve
• az is, hogy egy fajtából hány nevezett kutya van, így be tudjuk lőni, hogy kb. mikor kerülünk sorra
• nézzük meg az első egy-két kutya bírálatát, hogy mennyi ideig tart, és ahhoz képest hányan vannak előttünk (a bíró a kiállítás előrehaladtál gyakran gyorsít, pörget!!)
• ha már a mi fajtánk megy, maradjunk a ring mellett
• először a kanok, utána a szukák mennek korosztályok szerint (minden infó a katalógusban, ezért legyen mindig a kezünk ügyében!!)

A ringben:

• nagy levegő, teljes ellazulás
• akkor vigyük be a kutyát ha az előző osztály kiment
• ahova a bíró az előző osztályt kezdéskor állította, oda/úgy álljunk be mi is
• állítsuk meg a kutyát
• ettől a pillanattól kezdve pedig követni kell a ringtitkár, és a bíró utasításait
• a kutya a legfontosabb, sose veszítsük el vele a kontaktot, nagyon figyeljünk rá
• soha de soha ne álljunk a bíró és a kutya közé, a kutya sose legyen takarásban, részben sem!
• amikor látjuk, hogy a bíró meg fogja érinteni a kutyát, tereljük el a figyelmét egy kis kajával, hogy lehetőleg hátra se forduljon
• általános menet: beállás a ringbe sorszám/startszám szerint, a bíró végignézi a mezőnyt, egy közös kör futás, megállás, egyesével behívás a bíró elé sorszám szerint, egyéni bírálat, ’teljes átvizsgálás’, futás háromszögben, és/vagy körben, futás oda-vissza, beállás a sor végére, összes kutya egyéni bírálata, majd összevetése állásban és mozgásban, címkiadás, besorolás
• és, hogy mit néz meg a bíró… mindent... a fülétől a farkáig szó szerint, teljes test-tapi, kanoknak a here is játszik, fogak, anatómia, mozgás, aktuális állapot, karakter, habitus, szóval tényleg mindent, mindezt a fajtával szembeni standard elvárásokkal összevetve
• ha túl vagyunk az egyéni bírálaton, visszaálltunk a sor végére, és a bíró a többi kutyát vizsgálja hagyjuk a kutyát pihenni, ne állítsuk folyton, de közben figyeljük a bírót, hogyha odanéz, a kutya ne éppen a hátán fekve vakarózzon
• a bíróval kommunikálni kell, annyit minimum meg fog kérdezni, hogy mennyi idős a kutya, ha nem értjük, mert nem beszéljük a nyelvet a ringtitkár tud segíteni
• a bírálatok végén (amikor lement a fajta) kérjük el a bírálati lapot meg a kártyát, és biztos helyre tegyük is el!

Azt, hogy egy fajtát, hogyan kell állítani, felvezetni, a ringben milyen formákat kell lefutni, lehetőleg ne a helyszínen kezdjük feltérképezni. Vagy ha 0 infónk van, akkor menjünk ki jó korán és kérjünk segítséget, gyakoroljunk ezerrel. Az sem árt, ha első alkalommal megnézzük végig legalább egy előttünk lévő fajta bírálatát, vagy legalább egy részét, hogy lássuk ki mit hogyan csinál. Vagy pár ilyen videót.

A kiállítás nem ’sportverseny’, nincs pontozás. A bírálat leíró, egy része szubjektív. Az objektív része a központilag kibocsájtott fajtastandard, mint viszonyítási alap. A bíró döntése ellen óvni nem lehet, kár is reklamálni. Hibátlan kutya nincs. Ha látjuk, ismerjük a saját kutyánk hibáit, akkor nem fog ordasul pofán vágni, amikor a bíró ezt a lapra is felíratja. Egy bírónak nem kötelessége címet kiadni akkor sem, ha egyetlen kutya van a ringben, ez sem reklamáció tárgya. Az, hogy egy kutya nem nyer egy, vagy öt kiállításon nem azt jelenti, hogy sose fog. Mint ahogy mindig csak nyerő kutya sem létezik. Mert ahány bíró annyi vélemény. Az eleje egyébként is egy tanulási szakasz, mind a kutyának, mind a gazdának. 

Ahhoz, hogy megértsük egy kiállítás pontos menetét, az összes minősítést, címet, visszahívásokat, minden ilyesmit, elég sok időbe telik. Ezért se féljünk kiállításon kérdezni ha nem tudjuk hol tartunk, mi történik, meg persze figyeljünk ezerrel a ringtitkárra, ha ordít, hogy nem a mi startszámunkat kiabálja –e, mert elmulasztottunk visszamenni.

Ha kiskutyával kezdünk... A felkészülést nem lehet elég korán kezdeni. Egy kiállítási kutyának helyt kell állni egy olyan közegben amit nem lehet mesterségesen előállítani, erre nem lehet egyedül otthon felkészülni. A valódi gyakorlatot csak az éles helyzetek adják meg. Ahhoz, hogy mind a kutya, mind a gazda gyakorlott legyen, legalább egy teljes évadot le kell nyomni, azalatt legalább 10-12 kiállítással. Egy kisbabakutyától senki sem vár el tökéletes teljesítményt, perfekt ringdresszúrát, de egy felnőttől már igen. Ezért is érdemes jó korán elkezdeni, már három hónapos kortól, hogy legyen egy jó hosszú szoktatási, gyakorlási időszak. Egy kiállítási kutya karrierje már a kiválasztásnál megkezdődik. Hiszen a jövője eldöntetett. És ez az egész pedig tulajdonképpen azzal jár, hogy - szép mai kifejezéssel élve - "ki kell maxolnunk" a kutyát, vagyis genetikai adottságaihoz mérten a maximumot kell belőle kihozni, küllemben, viselkedésben, minden téren egyaránt. Ez pedig jó sok időbe, energiába és pénzbe kerül. És lehet, hogy első blikkre egyszerűnek tűnik, de nem az. Viszont ha valaki szereti csinálni, akkor nem kérdés. Megéri.

      Maddox 3 hónaposan az első kiállításán a ringben.      3 évvel később két bírálat között.

             Egész nap pattogva azt az ananászt kergette. 

Hát most hirtelen ennyi, ha még valami eszembe jut, vagy valakinek még lesz kérdése, akkor frissítem a bejegyzést, esetleg folyt. köv. 

További információk ezzel és minden mással kapcsolatban a skótjuhászos weboldalon!