Kutyakiállítások Magyarországon

Készül... készül a következő collie bejegyzés az 1960-as évekről, de még muszáj bevárnom egy megigényelt anyagot az archívumból. Amint az megjött, máris publikálok mindent, amit sikerült összeszedni. Bár nem valami sok, de azért mégis... végre kicsit bepillanthatunk a '60-as évekbe...

Addig is.... 

Próbálom minél alaposabban feltérképezni a magyar sportkutyázás kezdetét, annak minden mozdulatát, de hát nem egyszerű. Először is egyre kevésbé értem, hogy egy ilyen nagy és érdekes múltú szervezet, mint a MEOESZ, miért nem jelenteti meg hivatalos weboldalán a saját történetét? Elképesztően izgalmas a története, miért nincs ez büszkén kipakolva valahova? Az is tökre érdekelne, hogy az elhunyt nagy tenyésztők, bírók, kynológus szakemberek hagyatéka miért nincs összegyűjtve, feldolgozva? Már úgy, hogy hozzáférhető legyen. Miért nincs egy saját archívum, ahol az ilyen elvetemültek mint én, esetleg tudnának kutatni?

Azért említek konkrét archív anyagokat, mert lassan már semmit sem hiszek el amit olvasok. Próbáltam netről kideríteni, mikor volt az első magyar kutyakiállítás, és találtam is rá választ, de mostani tapasztalataim szerint, azért nem árt ellenőrizni. A más oldalakon, könyvekben olvasottak, sokszor inkább csak kiinduló pontot jelentettek. Néha olyan mintha az ilyen adatok csak szájhagyomány útján terjednének. Konkrét forrás, vagy forrásmegjelölés nélkül. 

Az, hogy mikor is volt az emberiség történetének első kutyakiállítása, elég régóta foglalkoztatja a közeget.  

(Vadászlap 29. évfolyam, 1908-04-15 / 11. szám)

Abban minden forrás egyetért, hogy az első kutyakiállítás, már amit modern értelemben annak nevezünk, és amiről egyértelmű írásos bizonyíték létezik:

1859

(június 28-29., Newcastle upon Tyne, Anglia)

A kiállítások hamar nagyon népszerűek lettek, és a következő évtizedekben egész Európában elterjedt ez az úri sport. A magyar nemesség ettől kezdve számos alkalommal látogatta London és Párizs legnagyobb kutyakiállításait. A lapok ezekről rendszeresen beszámoltak, volt, hogy több oldalon keresztül (kiemelve a magyar fajták fölbukkanását). A kutyakiállításokat - bár első blikkre furcsának találta a nagyközönség - a világon mindenhol hatalmas érdeklődéssel fogadták. A Habsburg Birodalom első kiállítása - amire kifejezetten várták a magyar kiállítókat - 1863-ban volt (szeptember 8-9., Hietzing). Ide nem csak azért várták a magyarokat, hogy kiállítsák ebeiket, hanem vásárlási céllal is. Hiszen ezekben az időkben - és még jó sokáig - a kutyák adás-vétele miatt is volt olyan fontos a kiállítás. (Tulajdonképpen nagyjából a 1990-es évekig így volt. Amikor én elkezdtem járni, akkor is lehetett kapni kutyákat minden kiállításon. Ha jól tudom ennek a régi szokásnak akkoriban egy parvo járvány vetett véget.) 

(Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863-07-10 / 19. szám)

(Bolond Miska, 1863.09.20. / 36. szám)

No de a Magyar Királyság területén mikor volt az első? Kutatásaim szerint az első magyar kutyakiállítás:

1874

(október 15., Gödöllő)

A kiállítást báró Podmaniczky Géza szervezte angol mintára. Nem önálló rendezvényként, hanem lóversennyel együtt tartották. Már ennek rendezésekor emlegették a későbbi folytatást más városokban.

(Ellenőr, 1874-08-20 / 227. szám)

Báró Podmaniczky Géza (fotomuzeum.hu)

Az eredeti kiíráshoz képest később az időpontot október 11-ről, október 15-re módosították. Az esemény pár soros híre több újságban is megjelent a következő hónapokban, és ahogy ígérték, hamarosan napvilágra kerültek a részletek, a nevezési feltételek, illetve az első - igen rövidke - hazai kiállítási szabályzat, csoport bontással. Különös tekintettel a fitoskákra. 

(Budapesti Közlöny, 1874-09-24 / 217. szám)

Az eseményt alaposan beharangozták, a várható vendégek közt emlegetve a Királynét. Tehát Sissi, azaz Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia, Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja is részt vett az eseményen. Aki éppen akkor ott mulatott Gödöllőn. Ilyen húzó név hallatán pedig már mindenki ott akart lenni. Még külön vonatot is indítottak emiatt. 

(Ellenőr, 1874-10-11 / 279. szám)

A kiállítás másnapján azonnal megírták a lapok milyen élményekkel, tapasztalatokkal zárult az első magyar kutyakiállítás. Az idő szép volt, látogató sok, nevező kevés. Az 50 krajcáros belépti díjért cserébe, 50 kutyát lehetett megtekinteni. Taroltak a fitoskák, de főleg egy dog, pedig Laffert báró agarait is megbámulták. A Királyné végig maradt. A lovakról majd holnap... 

(Ellenőr, 1874-10-16 / 284. szám)

(Magyar Ujság, 1874-10-17 / 237. szám)

A következő évtizedekben rendezett kutyakiállítások nem önálló rendezvények voltak. Főleg lóversenyek, vadászati események, vagy haszonállat kiállításokkal együtt szervezték. Akárcsak azt a kiállítást, amit legtöbb helyen az első magyar nemzetközi kutyakiállításként emlegetnek. 

1885

(május 5-10., Budapest)

Ez volt a Budapesti Nemzetközi Baromfi- és Kutyakiállítás. Későbbi cikkekből az derül ki, hogy a kor kutyás közössége nem ítélte nemzetközinek az 1885-ös kiállítást. Nem úgy mint az öt évvel korábban Bécsben rendezett első nemzetközi kutyakiállítást, ahol a Királyné is megjelent. Maradjunk annyiban, hogy ez volt az első budapesti kiállítás. Nemzetközi vagy sem, a kiállítás beszámolóiból egyértelmű, hogy igen pezsgő rendezvény lehetett, rengeteg érdeklődővel. A nevezési létszám is megugrott kicsit, 115 ebet neveztek. Ráadásul a kiállítás más szempontból is érdekesnek minősül,  hiszen a Budapesti Állatkert igazgatósága is ellátogatott, hogy magyar fajták tenyészanyagát beszerezhesse az állatkerti ebtenyészde alapításához. Az igazgató - Serák Károly - külföldi kiállításokat, ebtenyészdéket is meglátogatott hasonló célból. Azt tervezte, hogy minden elérhető fajtából beszerez egy párt, mint egyfajta kutyás Noé bárkája. Későbbi cikkekből láthatjuk, hogy terve megvalósult, és az állatkert évtizedekig foglalkozott kutyatenyésztéssel.  

(Vadászlap 6. évfolyam, 1885-02-15 / 5. szám)

A laikus beszámolók főleg a hangzavart emelték ki, hogy milyen messzire elhallatszott a kutyaugatás, és, hogy a baromfi kiállítással együtt ez volt az eddigi leghangosabb kiállítás. A szakférfiak elégedettek voltak a rendezvénnyel. Az elit itt is felvonult, akárcsak korábban Gödöllőn. 

(Pesti Hírlap, 1885-05-06 / 124. szám,  Nemzet, 1885-05-11 / 966. szám, Budapesti Hírlap, 1885-05-06 / 124. szám )

 

No de mikor volt az első olyan kutyakiállítás itthon, ami már önálló rendezvényként állt helyt? És mikor volt az első valóban nemzetközinek nevezhető kiállítás? Merthogy volt erre való törekvés... Az ekkortájt már létező, vagy éppen alakuló kutyás szervezetek szerették volna, ha az 1896-os millennium ünnepségsorozat alatt megrendezésre kerül az első magyar nemzetközi kutyakiállítás, mely független más rendezvényektől. Ez azonban még 4 évig nem valósult meg, és a millenniumi kutyakiállítás megint a baromfi kiállítás kísérőrendezvénye volt.   

(Köztelek – 1896-01-22 / 07. szám)

A Magyarországon megrendezett első önálló nemzetközi kutyakiállítás, közel 400 nevezett ebbel:

1900

(május 19-21., Budapest)

Ezt a kiállítást már a két évvel korábban (1898-ban) megalakult OMEE, azaz Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület rendezte. Ez a szervezet volt a MEOE jogelődje. Az első OMEE kiállítás 1899-ben volt, majd ezt követte az 1900-as első nemzetközi esemény.

Az 1900-as nemzetközi kutyakiállítás valóban nagy nemzetközi érdeklődésre tartott számot, még a Király, I. Ferenc József is meglátogatta, erről több lap is beszámol. Másrészt itt említenek először a kiállításhoz tartozó vásári területet, ahol a kutyások mindenféle dolgot vehetnek, vagy akár képet is festethetnek kedvenc ebükről. A lapok gyakran emlegetik báró Podmaniczky Gézát, aki akárcsak az első, gödöllői kiállítás, majd az 1885-ös baromfi és ebkiállítás szervezésénél, itt is aktívan részt vett, és buzdította a jónépet a nevezésre. 

(Budapesti Hírlap, 1900-03-18 / 76. szám)

(Budapesti Hírlap, 1900-03-23 / 81. szám)

(Vadászlap 21. évfolyam, 1900-05-25 / 15. szám)

(A Természet, 1900-06-15 / 20. szám)

(Vasárnapi Ujság – 1900 / 7.  Az ebkiállításról képekkel 346-349. oldal)

(Magyar Géniusz, 1900. május,  21-22. szám)

Hát én ezeket az "elsőket" találtam a magyar kiállítások történetének első 25 évéről. Persze lehetne ezt is bővíteni, de szerintem elég ennyi. 

Legközelebb folyt. köv. a 60-as évek collie témával.

Arcanum III. avagy a collie magyarországi történetének harmadik része

A cikk első része ITT, a második része pedig ITT olvasható! 

Azt gondoltam, hogy már teljesen átrágtam a II. VH előtti időszakot, de még kerülget elő pár olyan dolog amit muszáj megosztanom. Nem sok, de azért mégis valamennyi. Átfuttattam pár keresést más adatbázisokban is, mint pl. a Hungaricana (ez vajon miért nem jutott eddig eszembe??), és azért mindenhol van valami kis újdonság. De néha egy egyszerű Google keresés is meg tud lepni. Ti tudtátok, hogy a Siberia-web-en fent van egy AZA nevű collie szuka, akit a tulajdonosa 1922-ben importált Magyarországról Oroszországba? 

De... akármennyire kutakodok, az 1890-es évek előtt nem említik itthon a colliet, nincs egy kép sem. Illetve annyiban említik, hogy mondjuk beszámolnak a londoni, párizsi, bécsi ebkiállításokról, és azokban időnként kitérnek a collie eredményekre. Mint a Vadászlap egyik 1884-es számában közölt beszámolóban a Londoni ebkiállításról: "A hoszuszőrű és sima Collie-k, számra négy, de minőségre rosz példányban voltak kiállítva, s az első dijat champion Charlemagne nyerte."

Képes levelezőlapon is először, 1894-ben tűnik fel itthon a collie (Zempléni Múzeum gyűjteményéből). Attól kezdve már minden évtizedben találni. 

1894

1912

1922

Illetve a kezembe került Monostori Károly; Ebtenyésztés (1909) című könyve, ami szintén említi a colliet. Illusztrációnak pedig egy saját maga által készített fotót használt a szerző, amit egy kiállításon készített. A leírás alapján egyértelmű, hogy a képen látható kutya; Ch. Mountjoy Marksmann (szül. 1903), angol import kan. Róla egyébként  - más forrásokból - néhol egészen extra információk derülnek ki. "Ch. Mountjoy Marksmann ha bebúvik a vályu alá (és fölöttébb szeret ott tartózkodni), kétségben hagyhatja az embert, muff-e vagy boa, ez a derék állat." (Alkotmány, 1905.10.17)

Ráleltem egy több szempontból érdekes felhívásra is, a Vadászat és Állatvilág 1902. évi 1. számának Kynologiai közlemények rovatában, miszerint a Collie-Club "használati" azaz terelő versenyt rendez. Egy igazi juhásszal! Megőrülsz! No de milyen Collie-Club az 1902-ben?

Ja meg az is kiderült, hogy az A Kutya újság (1917-től) első éveiből jópár szám fel van töltve egy az egybe a netre, viszont egyik sincsen indexelve, vagyis a bennük lévő szövegre nem lehet rákeresni. Ámde el lehet olvasni, addig amíg az ember szeme ki nem folyik. No de nem estem kétségbe, vettem szemcseppet és folytattam. Lehet a végére megvakulok, de gondolom megéri. Pláne ha ilyeneket találok:

A Kutya (1921. május 15., Bírói jelentés a budapesti champion kiállításról) ... Sampusz és a többiek is meg lettek dicsérve... 

(A kiállítási eredmények közt tele volt Harry Állatkert, Bolyhos Állatkert, meg más "Állatkert"nevű komondor, puli, egyéb kutyákkal. Alig várom, hogy találjak egy Jack Állatkert, vagy valami hasonló nevű colliet. Mert az, hogy ők is benne voltak a Budapesti Állatkert ebtenyésztési programjában, az nem kérdés. Ha jól értelmezem, ez volt az első nagy "állami" ebtenyészde. Elsősorban a magyar fajták tenyészállományának megőrzése és javítása céljából hozták létre, de mindenféle fajta, köztük ugye collie is megfordult az állatkert ebtenyészdéjében.) 

Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása (1928)

Abban igaza lehet a múltkor említett egyik cikk írójának, hogy az 1930-as évekre kezd alábbhagyni a collie láz. Jóval kevesebbet szerepelnek a lapokban mint a korábbi évtizedekben, de azért jelen vannak.  Fenriss v. d. Alpspitze (kan) és Ariane v. d. Alpspitze (szuka) például egész sokat szerepel még 1938-ban is. 

Közvetlen a háború utáni helyzetet már tárgyaltam, nem sok collie maradhatott, azok is csak vidéken. A budapesti állomány megsemmisült. Azután ránk zuhant a vasfüggöny, és beköszöntött a sötét középkor. Minden ami előtte volt semmivé lett. Az addigi 'luxus, fényűző, gyémánt', és egyéb hasonló jelzőkkel illetett colliek, osztályidegenné váltak. Akárcsak korábbi gazdáikat, őket sem tűrte meg a rendszer. Ha valahol mégis csak szó esik róluk, az már teljesen más szövegkörnyezetben történik. "Maradjanak csak meg a colliek az angol kastélyok kandallói előtt... oda valók". A majdnem teljes mellőzöttségből, és az inkább pejoratív szóhasználatból elég egyértelmű, hogy a colliet a nemességgel, az arisztokráciával azonosították, amit tűzzel-vassal irtott a rendszer. Ráadásul nem elég, hogy arisztokrata, még a rothadó nyugat terméke is, ami már végképp nem fér bele. Úgyhogy valakiknek jó vastagon fogott a radírja, így a háború előtti luxuskutyázásnak híre-hamva sem maradt. Majdnem tökéletes munkát végeztek. De azután... lőn Internet...

A korábbi kiállítási beszámolók is megszűnnek, időnként van leközölve egy-egy, pár évente, kizárólag a baráti szocialista országokból. London, Párizs, Bécs lekerült a térképről. Prága és Zenta lett a mérvadó állami kiállítások helyszíne. Arról szóltak a hírek. Azok is csak nagyon mértékkel. Valószínű a tenyésztést úgy ahogy van olyan úri hobbinak gondolták, aminek maximum magyar fajták esetében van bármi értelme. Az ő állományukat állami ebtenyészdékben próbálták helyreállítani.

A lentebbi két cikk attitűdje elég jól példázza, hogyan álltak a kutyatenyésztés mikéntjéhez. Bár az egyik a korszak elején, a másik pedig jóval később, már a rendszer puhulásának időszakában íródott, pontosan lehet érezni, hogyan kívánták kezelni a helyzetet. Tulajdonképpen államosították, politikailag irányították a hazai kutyatenyésztést. Vajon honnan olyan ismerős ez? (Fú bakker, tuti 5 perc és rám töri az ajtót a tek.) Szóval... a kutyatenyésztés nemzetgazdasági értek, a kiállítás pedig propaganda lett. És Csehszlovákia meg Lengyelország lehet partner csak a törzsanyag szolgáltatásban, na jó meg esetleg Jugoszlávia, meg a Szovjetunió. Bezárt az angol bazár, nem kell nekünk oda menni kutyáért. "Mert a kutyák szaporítása végett, nem kell nekünk más országba menni." Mit akarunk mi itt urizálni?  Pláne angol luxuskutyákkal.

Nagyon de nagyon elolvasnék egy jó részletes írást a magyar kutyatenyésztés történetének ezen szakaszáról. Meg úgy az egészről...

(Magyar Állatorvosok Lapja, 1949/17. szám és Magyar Szó 1975/118. szám)

És innen kezdődtek a küllem-beli elcsúszások. A csehek, lengyelek kaptak ugyan kutyát nyugatról, de már csak közvetve. A cseh törzskönyveket visszakövetve jól látszik, hogy az angol kutyák Németországba kerültek, majd német leszármazottaik kerültek javarészt a csehekhez, és azok cseh leszármazottai kerültek hozzánk. Sok éven, sok kézen keresztül vezetett hozzánk az útjuk. Olyan volt a collie mint a pletyka, mindenki hozzáadott, elvett. Így mire egy adott kutya megérkezett, addigra Angliában már valami teljesen más dívott. 

Az '50-es években nem volt collie tenyésztés Magyarországon, az első példányok 1958-59-ben érkeztek Csehszlovákiából és Lengyelországból. Bár van egy cikk arról, hogy 1962-ben Anglia 3735 colliet exportált, kár hogy hozzánk ebből egy se jutott. Vagy mégis?

Annak ellenére, hogy 1960 márciusában - Simor György, Kerteskői kennelében - megszületett az első háború utáni collie alom Magyarországon, a '60-as években még alig hallani a fajtáról. Pedig Timi jóvoltából jópár 60-as évek beli kutyás újságot is átnéztem. Pár apróhirdetés, egy rövidke hír, egy fajtaismertető, egyetlen fotó, és ennyi. Nem mintha megelégednék ennyivel... kutatok tovább. 

Tricolor collie az 1964-es MEOE Országos Kutyakiállításon, Városliget. (Fortepan)

Az egyébként frankón lehetséges, hogy a '60-as évekből ez az egyetlen kép maradt fent, amin collie szerepel? A behozott kutyákról soha semmilyen nyomtatott anyagba vagy bármibe sem került fotó? Kiállítási vagy egyéb kép sem? Semmi?

Az mondjuk nagyon érdekelne, hogy 1966-ban ki volt az a Márkus, aki angol champion apától hirdetett kölyköket?! (Magyar Nemzet, 1966. május)

Ha jól belegondolok.... Tulajdonképpen - a köznép számára - Lassie volt az, aki legitimálta a colliet Magyarországon. Ettől kezdve Lassie a skótjuhász. Már nem az elegáns angol luxus collie, hanem csak skótjuhász. Az egyszeri ember, a nép kutyája. Lassie történetében az arisztokrácia, mint a rossz, a lelketlenség megtestesítője jelenik meg, míg az egyszerű, szegény munkás család a jót, a gyermeki ártatlanságot reprezentálja. Eléggé rendszerbarát történet. Az, hogy Magyarországot miért pont a hetvenes évekre érte el a Lassie láz, számomra megfejthetetlen. Akkor adhatta le először magyar tv a filmet? Mert a könyv '46-ban jelent meg magyarul. Vagy a Képes Újság nagy népszerűségnek örvendő képregény sorozata hozta meg az ismertséget Lassienek itthon a hetvenes évekre? 

(Képes Újság, 1972. július/ 29. szám) Lassie a skót juhászkutya, a becsületes bányászcsalád kutyája, aki menekül az őt birtokolni kívánó kegyetlen, kizsákmányoló arisztokrácia karmai közül. 

Ennek az egész időszaknak van egy olyan rossz szájíze. Mint amikor Winston az 1984 című regényben belehúz a gines üvegbe, és olyan érzékletesen írja le a gin szétáradó keserűségét a szájában, hogy azt én is érzem. A szürkeség, a nyomasztóan utópisztikus hangulat, a titkolódzás, ami átlengi ezt az egész időszakot. Jó sok a feketével kihúzott sor. Ettől függetlenül folytatom kutakodásaimat, hátha lesz még valahol érdekes infó.... 

A lényeg, hogy az 1950-es, '60-as évekről mindösszesen annyit tudunk, már ami a collie tenyésztést illeti, amennyit Kakas Timinek meg Szalczinger Józsinak sikerült összeszedni még a 90-es években:

"1955-ben Simor György kezdeményezte a Collie magyarországi tenyésztését. Az első kutya Csehszlovákiából érkezett. 1958. V. 26-án született gold-sable szuka Zeggi Z Ovci Jarny (513 t. sz.) apja: Alfonso Z Ovciho Dvora, anyja: Gina Z Mdolni Prelirady, tenyésztője Jarmila Kreckova. Simor Kerteskői Kennelének alapító szukája. 1959-ben egy tricolor kant importált Lengyelországból, az 1959. 03. 19-én született Ful Z Solca Lessy-t (514 t. sz.). Az első alom 1960. 03. 14-én született. Apa: Harry (455 t. sz.) szülei ismeretlenek, anya: Zeggi Z Ovci Jarny. Ezek a kutyák kezdték el népszerűsíteni hazánkban a Colliet. 1962-ben Hopp Lászlóné Csehszlovákiából importált egy némi angol vonalháttérrel rendelkező gold-sable kant: Astor Z Ostopovic Aris 1961. 12. 22-én született, anyai nagyapja ICH. Dionheart of Ladypark. Ezekre a kutyákat a standard felső határa, vagy az afölötti méret, domború koponya, erős stop, nyitott szemek, erős testalkat és nem túl hosszú, aljszőrzet nélküli szőr jellemezte. Az igazi tenyésztés csak a 70-es években indult meg. Az 1971. szeptember 11-12. 18-19. megrendezett Vadászati Világkiállítás és CACIB-on több külföldi kiállító jelent meg, szőrben és típusban jelentősen eltérő kutyáikkal."

Ez a '71-es Vadászati Világkiállítással egybekötött CACIB  Józsi szakdolgozatában is felmerül:

"Nagyobb lendületet vett a collie tenyésztése a budapesti Vadászati Világkiállítás és CACIB után, ahol több külföldi tenyésztő is bemutatta kutyáit, melyek méretben és szőrminőségben nagyon eltértek az akkori hazai állománytól.  Ez a felismerés késztette a magyar tenyésztőket arra, hogy változtassanak a meglévő típuson." 

No de kik is voltak jelen a ringben ezen a kiállításon? Milyen kutyák gyakoroltak ekkora hatást a magyar tenyésztőkre?

Korózs-Papp Judit jóvoltából (örök hálám érte).. az ominózus 71-es kiállítás katalógusa...

Folyt köv... ha lesz mit.

Arcanum II., a collie magyarországi történetének második része

Azon tanakodtam, miképp tudom ezt az egész anyagot majd valahova úgy feltenni kronológiailag is összerendezve ahogy én szeretném. Már amikor nagyjából végére érek a kutakodásnak. Arra jutottam, hogy a skót juhászos oldalra fogok csinálni egy Történelem, vagy valami hasonló nevű menüpontot, és oda összerendezek egyszer csak mindent, hogy bármikor elérhető legyen. Mert egy blogban visszakeresni nem könnyű. De ez még a jövő zenéje. 

Addig is a cikk első része ITT elérhető!

Szóval... Eddigi kutakodásaim során arra jutottam, hogy legnagyobb valószínűség szerint a magyarországi colliezás kezdete az 1890-es évekre tehető. S mivel Cockie, mint a fajta első példányaként nyilvántartott kutya 1868-as születésű, azt kell mondjam, elég az elején becsatlakoztunk a viktoriánus collie lázba. 

Több okból is azt gondolom, hogy - bár előfordulhatott korábban is egy-egy példány az országban - az első jelentős angol import kutya Southport Perfection lehetett. Róla már az előző anyagban is volt említés, és fotó is, de az ő neve, képe többször is feltűnik a lapokban, mindenhol megemlítve, hogy milyen borsos árért cserélt gazdát.  

Southport Perfection 1892. február 19-én született Angliában, Mr. William E. Mason tenyésztőnél a Southport kennelben. Mr. Mason nagyon jelentős tenyésztőnek számított, részt vett többek közt a blue merle tenyésztés, és az amerikai colliezás alapjainak lefektetésében. Perfection az élete során elég sokszor cserélt gazdát, komplett tulajdonos-listával rendelkezett. Először a tenyésztője használta fedezésre, majd eladta egy másik angol tenyésztőnek, aki dolga végeztével szintén tovább adta. Ha már Angliában elég alom született tőle, a kutyát külföldre adták tovább. Southport Perfection nagy valószínűség szerint hazánkban is megfordult. 

Akkoriban gyakran a szukák is több tenyésztőnél szültek. Így tudtak dinamikusan haladni a tenyésztéssel Európa - sőt világ - szerte, nem túl nagy idő és típus-változás csúszásokkal. A gyakori tulajdonos változások miatt nálunk is külön rendelkeztek arról, ki is számít pontosan egy alom tenyésztőjének. Az, akinek a fedezés pillanatában a szuka a tulajdonában volt. Ha vemhesen vásárolta, akkor fedeztetési igazolással kellett rendelkezni.

(Uj idők, 1899. április 23. / V. évf. 17. szám)

Southport Perfectiont a következő években többször is említik a magyar lapok (Tolnai Világlapja, 1913-11-02 / 44. szám). Sőt e szerint valószínűnek tartom, hogy nem egy kutya került a Magyar Királyság területére Mr. Mason tenyészetéből. 

A híres fedezőkanok esetében jellemző volt, hogy utódaik nevébe beépítették a szülő nevének egy részletét. Vagyis Southport Perfectionnek volt pl. Howtown Perfection, London Perfection, Royal Perfection, meg még több hasonló kölyke, leszármazottja, aki őutána vitte nevében tovább a Perfection szót. Érdemes megnézni ennek az 1905-ös magyar kiállításnak a bírálati eredményeit, ahol a kanok közt megtalálható, egy bizonyos Young Perfection. 

(Vadászat és Állatvilág, 1905-10-15 / 20. szám, Az október havi ebkiállítás III. csoportjának bírálati eredménye)

Magyarázat az osztályokhoz, Ch címhez, ebfajták szerinti beosztáshoz. Colliek a Luxuseb vagy néhol Fényűzési eb kategóriába voltak sorolva. (Vadászat és Állatvilág, 1913-04-15 / 8. szám, Kiállítási szabályok kis részlete.)

Az eredményközlőn a valószínűsíthetően már hazai tenyésztésű Vöslau kutyák mellett, újabb angol import colliek neve merül fel. Egy kan; Ch. Mountjoy Marksmann (vagy Marksman), és egy szuka; Ch. Olveston Daisy. Erről a két kutyáról szintén többször tesznek említést a lapok. 

(Pesti Hírlap, 1905-10-15 / 285. szám)

(Pesti Napló, 1905-10-15 / 285. szám)

A Mountjoy kennelből találtam két kutyát a collie online-on, az egyiknek pont ez a Ch. Mountjoy Marksmann az apja. De Olveston kennelt sehol nem találok, úgyhogy majd megérdeklődöm az angol tenyésztőktől, és ha találok bármit, frissítem a bejegyzésbe ide. 

Szintén Olveston vonalból származó kölykök hirdetése Morvaországból a magyar lapokban. (Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905-03-25 / 13. szám)

De ugorjunk picit vissza... Lónyai Géza így ír, az 1900-as kiállításon felvonultatott hazai collie állományról:

"Mult évi ebkiállításunkon hét példány volt. Melyekről a Hunde-Sport und Jagd 1900. május 31-i számában Kammerer így nyilatkozik: volt nevezve hét darab, melyek mind gyengék voltak. kivéve gróf Pecsajevich Albert Rob-Roy-ja, mely Astleynek is megnyerte teljes tetszését." 

(Fővárosi Lapok 1901-09-01 / 35. szám, A colley)

Szintén egy 1900-as (tán ugyanezen) kiállításról a magyar lapok is hírt adtak. A kiállítást a Tattersall (Nemzeti Lovarda) fedett helyiségében tartották. A beszámoló sajnos nem említi a képen látható kutya nevét. 

(Vasárnapi Újság, 1900, 47. évf. 21. szám)

1911-ben újabb angol kutya, illetve annak hazánkba került "ivadékának" neve merül fel egy kiállítási beszámolóból. 

(Vadászat és Állatvilág, 1911-12-15 / 24. szám, A budapesti ebkiállításról 1911. június 3-5. )

1913-ban pedig már Kondor László hasított a ringben Clown nevű colliejával. (Vadászat és Állatvilág, 1913-06-15 / 12. szám)

A győztes collieról több lap is beszámolt. A felső nagy képen jobb oldalon; Kondor László és Clown, "a díjazott skót juhászeb, mely szépségével a kiállításon általános feltűnést keltett. Már több tiszteletdíjat nyert". (Tolnai Világlapja, 1913-05-25 / 21. szám)

Az I. Világháború közeledtével azonban több cikkből is kiderül, hogy a magyarok a colliet nem csak luxuskutyaként tartották, hanem dolgoztak is velük. A rendőrség és a hadsereg is alkalmazott skót juhászebeket. A magyar fajtások pedig nem rajongtak azért, hogy az idegen fajtákat dolgoztatják a jó puli helyett. 

(Vadászat és Állatvilág, 1909-05-15 / 10. szám, Az eb a harcmezőn manapság)

(Pesti Hírlap, 1914-05-08 / 108. szám, Buzzi Géza Félix: Ebtenyésztés, A magyar pásztor- vagy juhászebek tenyésztése.)

A hirdetésekből és a kiállítási eredményekből azt látni, hogy az I. Világháború nem igazán, vagy csak kissé akadályozta a kutyázást. Tulajdonképpen az 1940-es évekig nagyjából zavartalanul zajlik minden. Közben azon is elgondolkodtam, hogy vajon, hogy tartották, mivel etették ezeket a kutyákat, mi újság volt a század első felében a colliek törzskönyvezésével kapcsolatban? 

Több cikkből is az látszik, hogy a századelőn a colliekat nem csak nemes kutyának tartották, hanem nemesi módon is bántak vele. Egy alkalommal pl. megemlítik, hogy a méregdrágán vásárolt collie természetesen nem kennelben van, hanem tehetős gazdája ágya alatt alszik. A kiállítási szabályzatban is hosszú leírás van arról, hogyan kell tárolni, szállítani a rendezvényen a luxusebeket. Számos cikk szól arról, hogy a tenyésztőknek mikre kell odafigyelni. Betegségek, higiénia, etetés, vemhes szuka táplása, kölykök helyes nevelése, képzés, szőrápolás, stb. Volt kutyafürdő, eb-nevelde, kutyalepény, minden ami a modern kutyatartáshoz és tenyésztéshez kellett az 1900-as évek első negyedében. Csak úgy pezsgett a kutyás elit élete. 

(Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas, 1914)

Kutyalepény hirdetések a Vadászlap 1898-as és 1900-as számaiban. Fattinger János 1895-ös állati eleség szabadalmának reklámjai. 

Ez idő tájt- meg már korábban is - több cikk foglalkozik a különböző fajtákat érintő tenyésztési problémákkal, azzal a küllem-tényezővel, amire éppen aktuálisan nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tenyésztés során. Collieknál pl. a színt emelik ki, mint fontos tenyésztési szempont. Ezekkel kapcsolatban rendszeresen jelentették meg a magyar lapok, az angol Kennel Gazette cikkeinek fordítását. (Egyébiránt keresgéléseim során találkoztam a "túltenyésztés" fogalmával, amit ma már elég nehéz pontosan értelmezni. Túltenyésztés alatt az 1800-as években azt értették, amikor egy állat-állományban olyan szinten megemelkedik a beltenyészet mértéke, hogy az már láthatóan káros hatással van az egyedek egészségére.) 

Azonban több cikk említi, hogy annak ellenére, hogy a colliek száma növekszik, kiállításokon igen keveset látni belőlük. Majd kitérnek arra, hogy az itthoni kiállítási colliek nagy része kellő bájjal és eleganciával ugyan rendelkezik, azonban törzskönyvvel nem. Ami azért érdekes, mert a hirdetésekbe gyakran oda van írva, hogy törzskönyves kutyák. Lehet, hogy angol, esetleg német törzskönyvvel rendelkeztek?

Mondjuk ahogy sikerült átrágnom ezt a törzskönyvezés dolgot, az 1900-as évek elején még az angoloknál is elég zűrzavaros volt a törzskönyvezés, nemhogy itt. Tulajdonképpen 1910-től beszélhetünk bármiféle - számunkra releváns - törzskönyvezésről Magyarországon. Az első pár évet nyomon is lehet követni, mivel megjelentek sajtóanyagokban, így át tudtam futni úgy-ahogy, de nem találtam benne egyetlen colliet sem. Hogy mikor törzskönyvezhették itthon az első colliet, hát az még rejtély. 

Ha az 1890-es évektől számítjuk itthon a colliet, az még annyira az eleje mindennek, annyira fiatal volt a fajta, a fajta-kutyázás is még csak kialakulóban volt. Még arról szólt a lapokban a kynológiai csevej, hogy hogyan nézzen ki egy törzskönyv. Fotóval legyen vagy anélkül? Kicsit azért is sajnálom, hogy nem találtam colliet, mert egy ideig a kutyák törzskönyvéhez fotót is csatoltak, és milyen nagyszerű lenne pár ilyet találni, de egyelőre semmi. Talán majd egyszer.... valami, valahonnan előkerül. 

Ahogy már említettem, az 1940-es évektől látni nagy változást. A háború elsöpört mindent ami addig volt. 1942 körül felmerül még pár cikk a colliek hadászati célra való használhatóságáról, de lényegében ezután semmi. A totál nihil évekig, és azután is. 1949-ben jelent meg egy cikk, ami említést tesz a budapesti ebek sorsáról, köztük a kék szemű skót juhászokéról. 

(Kis Ujság,1949-02-05 / 30. szám)

És ennyi. Az említett embereket, jó 50 év munkáját, minden addigi tudásukat, a kutyáikat, egy szempillantás alatt eltüntette a háború, mintha sosem lettek volna. 

Hiába kutakodok, ezek után csak elvétve merül fel a fajta neve. Egy-egy irodalmi, filmes lapban Lassie miatt, vagy hasonlók. De se eladó kölykök, se elveszett kutyák, se semmi. Egészen az 1960-as évekig....

Na majd folyt. köv. még lehet egyszer csak, mert innen azért már nagyjából vágjuk. Persze azért ott is felkutatok majd amit csak lehet.