2020. december 10., csütörtök

Arcanum II., a collie magyarországi történetének második része

Azon tanakodtam, miképp tudom ezt az egész anyagot majd valahova úgy feltenni kronológiailag is összerendezve ahogy én szeretném. Már amikor nagyjából végére érek a kutakodásnak. Arra jutottam, hogy a skót juhászos oldalra fogok csinálni egy Történelem, vagy valami hasonló nevű menüpontot, és oda összerendezek egyszer csak mindent, hogy bármikor elérhető legyen. Mert egy blogban visszakeresni nem könnyű. De ez még a jövő zenéje. 

Addig is a cikk első része ITT elérhető!

Szóval... Eddigi kutakodásaim során arra jutottam, hogy legnagyobb valószínűség szerint a magyarországi colliezás kezdete az 1890-es évekre tehető. S mivel Cockie, mint a fajta első példányaként nyilvántartott kutya 1868-as születésű, azt kell mondjam, elég az elején becsatlakoztunk a viktoriánus collie lázba. 

Több okból is azt gondolom, hogy - bár előfordulhatott korábban is egy-egy példány az országban - az első jelentős angol import kutya Southport Perfection lehetett. Róla már az előző anyagban is volt említés, és fotó is, de az ő neve, képe többször is feltűnik a lapokban, mindenhol megemlítve, hogy milyen borsos árért cserélt gazdát.  

Southport Perfection 1892. február 19-én született Angliában, Mr. William E. Mason tenyésztőnél a Southport kennelben. Mr. Mason nagyon jelentős tenyésztőnek számított, részt vett többek közt a blue merle tenyésztés, és az amerikai colliezás alapjainak lefektetésében. Perfection az élete során elég sokszor cserélt gazdát, komplett tulajdonos-listával rendelkezett. Először a tenyésztője használta fedezésre, majd eladta egy másik angol tenyésztőnek, aki dolga végeztével szintén tovább adta. Ha már Angliában elég alom született tőle, a kutyát külföldre adták tovább. Southport Perfection nagy valószínűség szerint hazánkban is megfordult. 

Akkoriban gyakran a szukák is több tenyésztőnél szültek. Így tudtak dinamikusan haladni a tenyésztéssel Európa - sőt világ - szerte, nem túl nagy idő és típus-változás csúszásokkal. A gyakori tulajdonos változások miatt nálunk is külön rendelkeztek arról, ki is számít pontosan egy alom tenyésztőjének. Az, akinek a fedezés pillanatában a szuka a tulajdonában volt. Ha vemhesen vásárolta, akkor fedeztetési igazolással kellett rendelkezni.

(Uj idők, 1899. április 23. / V. évf. 17. szám)


Southport Perfectiont a következő években többször is említik a magyar lapok (Tolnai Világlapja, 1913-11-02 / 44. szám). Sőt e szerint valószínűnek tartom, hogy nem egy kutya került a Magyar Királyság területére Mr. Mason tenyészetéből. 



A híres fedezőkanok esetében jellemző volt, hogy utódaik nevébe beépítették a szülő nevének egy részletét. Vagyis Southport Perfectionnek volt pl. Howtown Perfection, London Perfection, Royal Perfection, meg még több hasonló kölyke, leszármazottja, aki őutána vitte nevében tovább a Perfection szót. Érdemes megnézni ennek az 1905-ös magyar kiállításnak a bírálati eredményeit, ahol a kanok közt megtalálható, egy bizonyos Young Perfection

(Vadászat és Állatvilág, 1905-10-15 / 20. szám, Az október havi ebkiállítás III. csoportjának bírálati eredménye)



Magyarázat az osztályokhoz, Ch címhez, ebfajták szerinti beosztáshoz. Colliek a Luxuseb vagy néhol Fényűzési eb kategóriába voltak sorolva. (Vadászat és Állatvilág, 1913-04-15 / 8. szám, Kiállítási szabályok kis részlete.)



Az eredményközlőn a valószínűsíthetően már hazai tenyésztésű Vöslau kutyák mellett, újabb angol import colliek neve merül fel. Egy kan; Ch. Mountjoy Marksmann (vagy Marksman), és egy szuka; Ch. Olveston Daisy. Erről a két kutyáról szintén többször tesznek említést a lapok. 

(Pesti Hírlap, 1905-10-15 / 285. szám)



(Pesti Napló, 1905-10-15 / 285. szám)


A Mountjoy kennelből találtam két kutyát a collie online-on, az egyiknek pont ez a Ch. Mountjoy Marksmann az apja. De Olveston kennelt sehol nem találok, úgyhogy majd megérdeklődöm az angol tenyésztőktől, és ha találok bármit, frissítem a bejegyzésbe ide. 

Szintén Olveston vonalból származó kölykök hirdetése Morvaországból a magyar lapokban. (Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905-03-25 / 13. szám)




De ugorjunk picit vissza... Lónyai Géza így ír, az 1900-as kiállításon felvonultatott hazai collie állományról:
"Mult évi ebkiállításunkon hét példány volt. Melyekről a Hunde-Sport und Jagd 1900. május 31-i számában Kammerer így nyilatkozik: volt nevezve hét darab, melyek mind gyengék voltak. kivéve gróf Pecsajevich Albert Rob-Roy-ja, mely Astleynek is megnyerte teljes tetszését." 

(Fővárosi Lapok 1901-09-01 / 35. szám, A colley)




Szintén egy 1900-as (tán ugyanezen) kiállításról a magyar lapok is hírt adtak. A kiállítást a Tattersall (Nemzeti Lovarda) fedett helyiségében tartották. A beszámoló sajnos nem említi a képen látható kutya nevét. 

(Vasárnapi Újság, 1900, 47. évf. 21. szám)





1911-ben újabb angol kutya, illetve annak hazánkba került "ivadékának" neve merül fel egy kiállítási beszámolóból. 
(Vadászat és Állatvilág, 1911-12-15 / 24. szám, A budapesti ebkiállításról 1911. június 3-5. )


1913-ban pedig már Kondor László hasított a ringben Clown nevű colliejával. (Vadászat és Állatvilág, 1913-06-15 / 12. szám)


A győztes collieról több lap is beszámolt. A felső nagy képen jobb oldalon; Kondor László és Clown, "a díjazott skót juhászeb, mely szépségével a kiállításon általános feltűnést keltett. Már több tiszteletdíjat nyert". (Tolnai Világlapja, 1913-05-25 / 21. szám)



Az I. Világháború közeledtével azonban több cikkből is kiderül, hogy a magyarok a colliet nem csak luxuskutyaként tartották, hanem dolgoztak is velük. A rendőrség és a hadsereg is alkalmazott skót juhászebeket. A magyar fajtások pedig nem rajongtak azért, hogy az idegen fajtákat dolgoztatják a jó puli helyett. 

(Vadászat és Állatvilág, 1909-05-15 / 10. szám, Az eb a harcmezőn manapság)


(Pesti Hírlap, 1914-05-08 / 108. szám, Buzzi Géza Félix: Ebtenyésztés, A magyar pásztor- vagy juhászebek tenyésztése.)



A hirdetésekből és a kiállítási eredményekből azt látni, hogy az I. Világháború nem igazán, vagy csak kissé akadályozta a kutyázást. Tulajdonképpen az 1940-es évekig nagyjából zavartalanul zajlik minden. Közben azon is elgondolkodtam, hogy vajon, hogy tartották, mivel etették ezeket a kutyákat, mi újság volt a század első felében a colliek törzskönyvezésével kapcsolatban? 

Több cikkből is az látszik, hogy a századelőn a colliekat nem csak nemes kutyának tartották, hanem nemesi módon is bántak vele. Egy alkalommal pl. megemlítik, hogy a méregdrágán vásárolt collie természetesen nem kennelben van, hanem tehetős gazdája ágya alatt alszik. A kiállítási szabályzatban is hosszú leírás van arról, hogyan kell tárolni, szállítani a rendezvényen a luxusebeket. Számos cikk szól arról, hogy a tenyésztőknek mikre kell odafigyelni. Betegségek, higiénia, etetés, vemhes szuka táplása, kölykök helyes nevelése, képzés, szőrápolás, stb. Volt kutyafürdő, eb-nevelde, kutyalepény, minden ami a modern kutyatartáshoz és tenyésztéshez kellett az 1900-as évek első negyedében. Csak úgy pezsgett a kutyás elit élete. 

(Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas, 1914)


Kutyalepény hirdetések a Vadászlap 1898-as és 1900-as számaiban. Fattinger János 1895-ös állati eleség szabadalmának reklámjai. 



Ez idő tájt- meg már korábban is - több cikk foglalkozik a különböző fajtákat érintő tenyésztési problémákkal, azzal a küllem-tényezővel, amire éppen aktuálisan nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tenyésztés során. Collieknál pl. a színt emelik ki, mint fontos tenyésztési szempont. Ezekkel kapcsolatban rendszeresen jelentették meg a magyar lapok, az angol Kennel Gazette cikkeinek fordítását. (Egyébiránt keresgéléseim során találkoztam a "túltenyésztés" fogalmával, amit ma már elég nehéz pontosan értelmezni. Túltenyésztés alatt az 1800-as években azt értették, amikor egy állat-állományban olyan szinten megemelkedik a beltenyészet mértéke, hogy az már láthatóan káros hatással van az egyedek egészségére.) 

Azonban több cikk említi, hogy annak ellenére, hogy a colliek száma növekszik, kiállításokon igen keveset látni belőlük. Majd kitérnek arra, hogy az itthoni kiállítási colliek nagy része kellő bájjal és eleganciával ugyan rendelkezik, azonban törzskönyvvel nem. Ami azért érdekes, mert a hirdetésekbe gyakran oda van írva, hogy törzskönyves kutyák. Lehet, hogy angol, esetleg német törzskönyvvel rendelkeztek?

Mondjuk ahogy sikerült átrágnom ezt a törzskönyvezés dolgot, az 1900-as évek elején még az angoloknál is elég zűrzavaros volt a törzskönyvezés, nemhogy itt. Tulajdonképpen 1910-től beszélhetünk bármiféle - számunkra releváns - törzskönyvezésről Magyarországon. Az első pár évet nyomon is lehet követni, mivel megjelentek sajtóanyagokban, így át tudtam futni úgy-ahogy, de nem találtam benne egyetlen colliet sem. Hogy mikor törzskönyvezhették itthon az első colliet, hát az még rejtély. 

Ha az 1890-es évektől számítjuk itthon a colliet, az még annyira az eleje mindennek, annyira fiatal volt a fajta, a fajta-kutyázás is még csak kialakulóban volt. Még arról szólt a lapokban a kynológiai csevej, hogy hogyan nézzen ki egy törzskönyv. Fotóval legyen vagy anélkül? Kicsit azért is sajnálom, hogy nem találtam colliet, mert egy ideig a kutyák törzskönyvéhez fotót is csatoltak, és milyen nagyszerű lenne pár ilyet találni, de egyelőre semmi. Talán majd egyszer.... valami, valahonnan előkerül. 


Ahogy már említettem, az 1940-es évektől látni nagy változást. A háború elsöpört mindent ami addig volt. 1942 körül felmerül még pár cikk a colliek hadászati célra való használhatóságáról, de lényegében ezután semmi. A totál nihil évekig, és azután is. 1949-ben jelent meg egy cikk, ami említést tesz a budapesti ebek sorsáról, köztük a kék szemű skót juhászokéról. 

(Kis Ujság,1949-02-05 / 30. szám)



És ennyi. Az említett embereket, jó 50 év munkáját, minden addigi tudásukat, a kutyáikat, egy szempillantás alatt eltüntette a háború, mintha sosem lettek volna. 
Hiába kutakodok, ezek után csak elvétve merül fel a fajta neve. Egy-egy irodalmi, filmes lapban Lassie miatt, vagy hasonlók. De se eladó kölykök, se elveszett kutyák, se semmi. Egészen az 1960-as évekig....

Na majd folyt. köv. még lehet egyszer csak, mert innen azért már nagyjából vágjuk. Persze azért ott is felkutatok majd amit csak lehet. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése