2017. március 27., hétfő

Tavaszi ez + az

A tavasz eljövetelét nem is jelezhetné más jobban, mint az idei első kullancs amit Flesh-ből szedtem ki. Rühellem őket, meg undorodom is tőlük rettenetesen. Bár amióta kutyázgatok már megtanultam leküzdeni az undort és simán kikapom. Utána meg legyilkolom a klotyóba. Kuli-szedés közben mindig eszembe jut amikor egyszer megkérdeztem egy állatorvost, hogy most akkor merre kell kicsavarni a kullancsot; az óra járásával azonos, vagy ellentétes irányba? Mire totál értetlenkedő arckifejezéssel azt mondta: „Tök mindegy, nincsen benne menet.” Szóval azóta csak kiszedem és kész. Egyébként nagyon régen találtam utoljára kulit bármelyik kutyában. Talán 2-3 éve. Akkor is döglöttet. Elvittem vele a kutyát a dokihoz, mert a kuli olyan fura bőrszínű volt (így még undorítóbb), mire mondta, hogy kinyírta a spot on és halott a kis vérszívó azért olyan fura a színe. A mostani is ugyanilyen volt. Ez már jó pár napja történt, és a kutya egyelőre semmilyen tünetet nem mutat, így remélem megússza. Azért folyamatosan figyelem. Vettem nekik új Bravecto-t, meg be is csöpögtettem őket Advantix-szel. Általában ezt a kettőt szoktam használni. A spot on-t néha cserélgetem, mert állítólag egyazon fajta spot on tartós használata egy idő után csökkent védettséget nyújt. Pedig nekem az Advantix jött be a legjobban, meg persze a Bravecto. Volt olyan spot on amitől olyan égett szaga volt a kutyáknak, hogy rendesen rosszul voltam tőle. Vagy két órát filóztam rajta, hogy vajon minek lehet ilyen odakozmált szaga mire rájöttem, hogy a kutyák bűzlenek. A legtöbb ilyen cuccal egyébként az a bajom, hogy a merle szőrt elszínezi. Erre akkor jöttem rá, amikor Sophiet első alkalommal csöpögtettem be. Kiállítás előtt megfürdettem a kutyát, majd becsöpögtettem, mert tudtam, hogy olyan helyre megyünk ami elég kullancsos. Reggelre csodaszép barackszínben pompázott a háta ott ahol becseppentettem. Hát nincs is jobb annál, mint a jól elszíneződött hátszőr egy klubkiállítás reggelén. Az ilyen szőrelszínezős dolgokat egyébként mindig nagyobb kiállításokra időzítem. Hm… mert hát miért ne lehetne jó töményen rátenni a színkiemelő sampont a kutya fehér gallérjára (budapesti CACIB előtt), attól biztos sokkal szebb lesz meg még fehérebb. Kiderült, hogy azért, mert attól konkrétan citromsárga lesz. A következmény: én gazdagabb lettem egy tanulsággal, Ivy meg egy hétig rohangált naposcsibeként. Visszatérve… a lényeg, hogy a merléknek csak oda csöppentek spot on-t ahol fekete folt van. A kullancsok ellen egyébként szerintem már minden létező dolgot végigpróbáltam, nekem ezek váltak be a legjobban. Sokáig keringtek olyan információk, hogy bizonyos spot on-ok nem adhatók MDR1 -/--os kutyáknak, mert ivermectin származékot tartalmaznak, ami ugye rájuk nézve veszélyes lehet. De ezek a készítmények olyan minimális mennyiségbe tartalmaznak ivermectin származékot, hogy nem okozhatnak gondot. 1000 állatorvost megkérdeztem, mindenféle tájékoztatót elolvastam, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy nem indukál tüneteket egyik ilyen spot on se. Féreghajtóból is Milbemaxot használok, abban is van némi ivermectin származék, és azzal sincs gond, pedig van 3 -/-  -os kutyám és évek óta kapják. Na de ennyit az élősködőkről.

Dasha itt töltött nálam egy hetet, egyfajta csapatépítőként. Amikor mentünk érte, vittem magammal Ivy-t aminek Dasha állatira örült. Nem is gondoltam volna, hogy emlékszik rá. Azután ott volt még Dior, aki ugye Dasha lakótársa (Ivy féltestvére), és Drake baba is bemutatkozott a kis csapatnak. Dasha ittléte alatt egyébként két dologra jöttem rá. Egyrészt, hogy én is totál lelazulok, majd elalszok a kutyameditációs zenére, másrészt, hogy mennyire látszik a kutyák között a különbség gyerekkel való szocializáció szempontjából. A séták során Dasha úgy állta a gyerekek dögönyözését, hogy öröm volt nézni, látszott, hogy hozzá van szokva. Ivy viszont kissé kimért a gyerekekkel első blikkre. Ha közelítenek felé, finoman elhúzódik, majd miután rájön, hogy a kis kezükkel milyen finoman tudják simizni, akkor már pakolja magát. De neki kell az az 1-2 perc oldódni. Dashának nem.

Drake tündérbaba és Dasha játszanak

Dasha...

Ivy-ról is szerettünk volna lőni pár normális képet mielőtt a maradék szőrét is levedli, de ő inkább úgy döntött, hogy aznap csak futkorászik, vagy függőlegesen ugrál. 
A beceneve kiskora óta: A NYŰL:-D

Dasha, Ivy, a kis és a nagy focilabda
Apropó Dasha… A minap ismét bepróbáltuk egy kiállításon. Jó korán odavittük, volt ideje akklimatizálódni bőven, ott a helyszínen is gyakoroltunk vele, és úgy nézett ki működik a rengeteg belé fektetett energia. Legalábbis addig úgy tűnt, amíg be nem ment a ringbe bírálatra. Egyszerűen semmi mást nem láttam rajta, minthogy ki akar menni a ringből, és esze ágában nincs semmi olyat megcsinálni, amit kéne. Még a mozgás ok, futott rendesen, de állni nem volt hajlandó. „Csak el innen ebből az egészből” - ez az egy gondolat látszódott rajta. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés, hogyha a kutya zsigerből ennyire utálja ezt az egészet, akkor meddig érdemes erőltetni. Az az igazság, hogy találkoztam jó pár olyan kutyával az elmúlt években, aki jól láthatóan rühellte ezt az egész kiállításos macerát, meg olyannal is aki imádta mindenestül és nem győzte feszíteni magát a ringben, meg persze olyannal is aki feladatszerűen – esetenként tökéletesen – végrehajtotta amit kellett, de olyan halálosan nem élvezte. Akármennyire fáj is ezt kimondanom, eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy ez csak kis mértékben változtatható állapot. El tudom képzelni, hogy rengeteg munkával bizonyos esetekben persze javulhat a dolog, de vajon mekkora változás érhető el, és főleg... érdemes e erőltetni? Winnie – mint már ezt többször is említettem – szintén nagyon utálta. Még a fürdés ok, az utazással sincs gond, meg ácsorog is ha kell, de az, hogy ő pár gramm jutifaliért kiköpje a tüdejét a ringben, na azt már nem. Pedig még a ringbe-menetel előtti gyakorlásnál is tök szépen csinált mindent, de élesben egyszerűen nem volt hajlandó dinamikusan mozogni, inkább csak cammogászott. (Ilyen szó szerintem nincs, de én megalkottam Win kedvéért :-) Miközben az arcán olyan kifejezés volt, hogy egyértelműen látszott a kutya bárhol szívesebben lenne mint itt és halálosan unja az egészet. Minden porcikájával tüntetett a kiállítás ellen. Winnie bírálati lapjaiból tudom, hogy hány szinonima van arra, hogy: végtelenül unott. A listavezető az ’enervált’ volt. Dashával a közös pontjuk egyértelműen az, hogy úgy húznak kifelé a kiállítási területről, mint akit kergetnek. Ez így senkinek se jó. Se a kutyának se nekünk, ezért úgy döntöttünk, hogy maximum két esélyt még kap, de ha akkor sem hajlandó teljesíteni, és ennyire tiltakozik, akkor jó darabig biztos nem lesz kiállítva. Azután majd meglátjuk. Igazság szerint a szívem megszakad érte, de egyszerűen nem lehet ráerőszakolni a dolgot ha ő ennyire nem akarja. Ez sajnos nem feltétlen előrelátható, amikor az ember kiállítási kutyát vesz. Nincs garancia arra, hogy egy kölyök majd beválik showkutyaként. Miközben azzal amit küllemre elvártam ettől a kutyától, azt maximálisan hozta is. Ezért is különösen bosszantó, de sajnos ezen is meg kell tanulni túllendülni. Ha teljesen őszinte akarok lenni, ez egyelőre nem sikerült maradéktalanul. Azért még hátha nincs minden veszve. Maradjon ez a dolog még képlékeny. Hát ő az.......


Dasha 17 hónaposan








Ettől az eseménytől függetlenül nagyon jól éreztem magam a kiállításon. Ilyen sok impulzus egyszerre már jó rég nem ért. Rengeteg kutyát láttam, rengeteg mindenkivel találkoztam, és számtalan érdekes eszmecserét folytattam. Mindenképpen megérte. Hiszen ez az egyik legjobb a kiállításokban. Meg az, hogy sok olyan kutyát, akit addig csak fotókról láttam, vagy hallomásból ismertem, azokat ott láthatom élőben. Ha pedig a végén spontán kiskutyalátogatásos mini traccspartiba torkollik a nap, az talán a tökéletes lezárás. J


Márti, ha véletlenül olvasod…. akkor…. S-U-S-H-I J És hatalmas köszönet a képekért! 

2017. március 6., hétfő

3 az 1-ben

Topic 1. 

Spermavizsgálat Volume 3.
Avagy további barangolások a szaporodásbiológia útvesztőjében.


Nemrég sor került Maddox újabb spermavizsgálatára. Megmondom őszintén baromira izgultam, hogy mi lesz. Valahogy nem mertem bizakodni. Végül nem az Egyetemre mentem vissza ahogy eredetileg terveztem, hanem felkerestem dr. Thúróczy Juliannát (kinek doktori címeinek kibogozásával vagy 2 órát töltöttem). A mintavétel hála az égnek gördülékenyen zajlott. Valamiért ilyenkor mindig az a parám, hogy nem fog sikerülni, kierőltetni meg ugye nem lehet. Ezért nagy könnyebbség amikor túl vagyunk rajta. A többi már úgyse rajtunk múlik.
A kutya 1.6 ml tiszta anyagot adott le, ami nem túl sok ugyan, de még határon belül van. 2-3 ml lenne az ideális. Az összes létező vizsgálatot kértem rá, morfológiát, bakteriológiát, stb, szóval egy mindenre kiterjedő vizsgálatot.  Első ránézésre nem volt vele semmi probléma, de ez nem nyugtatott meg, mert a múltkor is a morfológia mutatott eltérést. Mert - mint kiderült – lehet egy sperma a mikroszkóp alatt akármilyen perfekt, ha a többi vizsgálat ezt nem erősíti meg. A legutóbbi vizsgálaton (2016. november) ugye az derült ki, hogy a kutya spermájában:
abnormális sejtek aránya: 70% 
normális sejtek aránya: 30%
Az abnormalitás a spermiumok farokrendellenessége, illetve, hogy néhány sejt esetében a farok elválik a fejtől. A spermiumok száma, és előrehaladó mozgása ugyanakkor megfelelő volt. Az, hogy ezt az elváltozást mi okozhatta, csak találgatták, de mindenféleképpen valami külső behatásra gyanakodtak. Azért jött szóba Maddox korábbi szteroid kúrája, meg hasonlók.
Az előző vizsgálathoz képest a mostani (2017. február) eredményei:
174 millió spermium/ml (100 millió fölött jó az érték)
Mozgásuk: 85%
abnormális sejtek aránya: 18% 
normális sejtek aránya: 82%
Maddox így a sperma-megfelelési vizsgán most sokkal jobb eredménnyel végzett. S bár még így sem tökéletes, azért mindenesetre biztató. A mikrobiológiai vizsgálatok (pl. baktertológia, mycoplasma) eredménye mind negatív lett. Az orvos szerint így már nyugodtan meg lehet vele próbálni egy fedezést. 

Maddox eredménye


Maddox kezelésként táplálék-kiegészítőket kapott az elmúlt hónapokban (és a következőkben is ezeket fogja, mivel a teljes javuláshoz kb. 6 hónap kell):
  •           Selen Pet kapszula
  •           Virbac Megaderm szőr és bőrkondicionáló oldat
  •           lazacolaj (Brit Care vagy Grizzly Pet)
  •       C11 Complex tabletta (amit eredetileg a szalagsérülés miatt kap, de nem kizárt, hogy ezen is segít kicsit)

Persze ezeket nem mind egyszerre kapja, hanem váltva. Kivéve a C11-et, azt folyamatosan. Megadermből végigcsináltunk egy kúrát, egy dobozt evett meg a kutya. Amikor annak vége volt, elkezdtem adni a Selen Pet-et… stb.

Maddox a szalagsérült lábára most semmi mást nem kap, csak a porcerősítőt, meg sok pihentetést. Minden más kezelést abbahagytunk, mert úgy láttam, hogy csak romlik. Hasonlót tapasztaltam mint Sophie esetében, hogy amikor elkezdődtek a célzott kezelések, a kutya nem jól reagált. Így most figyelem hogyan változik az állapota, és esküdni mernék rá, hogy kicsit mintha javult volna. Egyelőre nem szeretném ha műtenék. Túl nagy műtét, túl rizikós.
Szóval visszatérve a spermavizsgálatra, engem baromira érdekelt, hogy mégis mi okozhatta ezt a problémát, mi lehet az a sokat emlegetett külső behatás. Toxikus anyag, károsító tényező, vagy legyen az bármi. Azért jó ilyenekről tudni, hogy mi az ami kerülendő. Beszélgetésünk során a Doktornő azt mondta neki van egy gyanúsítottja. Merthogy ez a fajta spermaelváltozás gyakran fordul elő olyan kutyáknál, akik padlófűtéses házban élnek. Majd megkérdezte, hogy nálam az van e. Hát most már nincsen – mondtam – de egy évvel ezelőttig egy olyan házban laktam ahol padlófűtés volt. A következő kérdése az volt, hogy mennyit feküdt rajta a kutya. Olyan nagyon sokat nem feküdt rajta, mert ugye ők télen vannak a legnagyobb szőrben, amikor ment a padlófűtés, és olyan melegük volt rajta, hogy inkább kimentek. De azt nem állítom, hogy sose feküdt rajta, néha előfordult. Így kiderült, hogy már a költözéssel javítottam a kutya spermaminőségén. 
Basszus bele se gondoltam, hogy konkrétan éppen a kutya tojásait sütögeti a padló, miközben békésen heverészett rajta!!! Anyám, a padlófűtés??? Ez szembe se jutott, annak ellenére, milyen kézenfekvő. Szóval… a tanulság: olyan kant, akit valaha is szeretnénk tenyésztésbe vonni, soha, de soha ne engedjünk padlófűtésen heverni! Viszont kapjon Selen Pet-et, az ártani nem árt, sőt…

Ja, és mint korábban ígértem azon rendelők, állatorvosok igen rövid listája, akikhez szaporodásbiológiai dolgokban lehet fordulni:

Ani Rep Kisállat Szaporodásbiológiai Szakrendelő
1119 Budapest, Etele út 28.
Dr. Szász Ferenc

Budafoki Állatgyógyászati Központ
1221 Budapest, Kossuth Lajos u. 52.
Dr. Thúróczy Julianna

SZIE Állatorvos-tudományi Kar 
Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika
1078 Budapest, István u. 2. 
Dr. Cseh Sándor

A vidéki lehetőségek még feltérképezésre várnak....


Topic 2. 

A merle szuka kérdéskör

Átlagban havonta-kéthavonta keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy van e eladó blue merle szukám, vagy tudok e ajánlani valakit. A legutóbbi ilyennél úgy gondoltam itt az ideje komolyan feltérképezni a helyzetet. Megint. Magyarországon alig születik merle szuka, ha egy évben 1 vagy 2 akkor sokat mondok. Több csak igen ritkán. Ezek a kölykök viszont szinte sosem eladók. A tenyésztők igyekeznek a merle szukákat megtartani, vagy társtulajdonba adni. Esetleg odaadják olyan gazdinak aki kiállításozni, tenyészteni szeretne vele. Hobbira nem. Hobbira blue merle szukát találni szinte lehetetlen. Van aki frankón 4-5 éve vár rá. Éppen ezért alaposan körülnéztem merle szuka ügyben Európa nagy részén, elsősorban a környező országokban. Hát nagyjából mindenhol hasonló a helyzet mint itthon, sőt… pár országban szinte egyáltalán nem hoznak le merle almokat, vagy csak nagyon ritkán. Nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember egy merle szukát tudjon venni, pláne hobbira. Egyébként a probléma nem új keletű, merthogy nálam Flesh és Maddox is merle szukának indult. Hát lett belőle egy tricolor és egy merle kan, de másodszorra legalább a szín stimmelt. Ha jól látom most se lenne egyszerűbb dolgom, ha merle szukát vennék. Egyszerűen tényleg elképesztő, hogy mennyire nincs.


Topic 3. 

Szemléletváltás

Muszáj volt, kénytelen voltam, mert ha ez úgy folytatódott volna ahogy, akkor tuti bekattanok. Szóval…
A kutyakiállítás dolog nálam tényleg szerelem volt első látásra. Olyan sokáig néztem vágyakozva a ringet kívülről, hogy el sem hittem, mikor végre megvalósult az álmom. Sőt elég nagy szerencsém is volt, mert volt a kezemben egy olyan kutya akivel nyerni is lehetett. Azután elkapott a láz. Elkezdtem ezerrel kiállításozni minden koncepció nélkül, ahova csak tudtam mentem. A kanokkal pedig mindez csak fokozódott. Csak nyerni, nyerni, nyerni, gyűjteni a címeket, meg elrohanni még ide-oda, mert kell még 2 pont a Club-Starhoz. És már semmi öröm sem volt benne. Hajtás, idegeskedés, stressz és csalódás majd újratervezés ha a kutya nem nyer. Ha nyer akkor meg azért.
Azután jött egy nagyobb szünet, mert Winnek babái voltak, és amikor visszatértem elhatároztam, hogy változtatok a dolgokon.
Nézegettem a régi kiállítási képeket és próbáltam az emlékeket előcsalogatni akkorról, amikor még örömmel jártam kiállítani. Rájöttem, hogy magammal és a kutyáimmal szemben is túl nagy lett az elvárás. Mert valójában mit is ad egy plusz cím, ha közben nem élvezzük a dolgot. Ez egy hobbi, ami örömöt kell, hogy okozzon. Ezért úgy döntöttem: szigorúan csak egy kutyát viszek magammal, és a napot úgy fogom alakítani, hogy az mindkettőnk számára a legjobb legyen. Nem nézek előzetes statisztikát, nem érdekel kik az ellenfelek, nem stresszelek előtte, csak a kutyával foglalkozom. Mert neki – akit viszek – legyen az egy kitüntetett nap, amikor csak vele vagyok. Nem viszek ketrecet, boxot, a kutya végig velem van. Amit viszont kap, az nagyobb mennyiségű isteni jutifalat, sok odafigyelés, törődés, és ismerkedés, játék más kutyákkal, Szóval kaja, pia, rágcsa, társaság, futkározás. Azt szeretném, hogy a kutya érezze jól magát velem, az a nap csak róla szóljon, és nem érdekel, hogy nyer e vagy sem. Volt ahol még a bírót sem tudtam, hogy kicsoda, de mentem mert volt kedvem. És számomra ez lett a kulcs. Akkor megyek ha van kedvem. Nem pedig akkor amikor kell. 
Így pedig már teljesen más a helyzet. A szemléletváltás óta sokkal jobban érzem magam, megint élvezem a kiállításokat, és Ivy - akit mostanában cipelgetek - olyan örömmel jön, ha látja, hogy reggel készülődök, hogy csak na. Arra is figyelek, hogyha hazaérünk a nap további részét is velem töltse, mellettem aludjon el. Isteni extra vacsi neki és nagy pihi ahol ő akarja. Egy teljes nap, ami csak az övé, a mienk. A kiállításokat tenyésztési szempontból továbbra is elengedhetetlennek tartom, mert jelen kell lenni, hogy az ember a köztudatban maradjon, hogy lássa az aktuális állományt, hogy kapcsolatokat építsen, ápoljon, stb. Ezeknek viszont nem feltétele a nyerés. Se fedezőkan, se kölyökválasztásnál nem befolyásolja a döntésemet, hogy az adott kutya az adott kiállításon nyert e vagy sem. Azt gondolom, hogy mindenkiben aki ezzel foglalkozik benne van a kiolthatatlan versenyszellem, ez így rendben is van, de azt többé nem hagyom, hogy ez a dolog ennyire rám telepedjen.

 Ivy az AAPKK klubkiállítás bírálata után a Lunától lopott legklasszabb rózsaszín labdival. Ezután kicsit pihizett amíg én karattyoltam, majd kimentünk még egy másik tenyésztő fiatal szukájával egy jó nagy futásra. Szerintem élvezte :-) És én is...



Az említett témákban való rengeteg segítségért és a fantasztikus fotókért ezúton is szeretnék köszönetet mondani Alexnek és Mártinak!