Elnézést! Lenne néhány kérdésem! Igen, megint szűrés.

A szűrésekről már többször írtam, mivel az utóbbi években alapjaiban változtatta meg a tenyésztés mikéntjét. Kezdve azzal amikor megkaptuk az első meglepetés-csomagot. Merthogy nem is volt az olyan rég, amikor elkezdett beépülni az elvárások közé bizonyos szűrések megléte.

Nálam az első genetikai szűrés 2011 tavaszán történt meg. MDR1 szűrést kértek egy fedezéshez az egyik kanomhoz, és akkor gondoltam már mindet leszüretem. A Laboklinnál csináltattam meg. Ekkoriban indult a szűrési láz, orrba-szája szűrték a kutyákat. Bizonyos országokban rögtön ki is mondták az ítéletet, melyik kutyák nem kívánatosak innentől kezdve a tenyésztésben. Itt tulajdonképpen totál lutri volt, hogy addig ki mivel dolgozott. Nekem mondjuk mákom volt abból a szempontból, hogy már azelőtt megérintett a genetikai szűrések szele, mielőtt még úgy nagyon aktívan belevágtam volna bármibe. De akinek már 10-20-30 éve kialakított állománya volt, az akkor szembesült vele, hogy szerencséje volt –e vagy sem. Mert ez semmi másról nem szólt, mint a szerencséről. Van akinek megadatott, és fellélegezhetett, van akinek nem, és annak bizony elég komoly problémákat okozott a hogyan tovább kérdése.

Majd elindult ugyanez DM ügyben. Újabb szűréshullám, újabb mellőzendő kutyák, újabb hogyan tovább kérdések. Közben beindult a PRA meg a CEA genetikai szűrés is, bár az nem okozott akkora érvágást, mint az előző kettő, de azért egy fedezőkan esetében attól kezdve nem ártott legalább az egyik megléte. (Bár a CEA genetikai szűrést pár esettől eltekintve – ahol sanszos lehet esetleg hordozó netán mentes kölyök - totál indokolatlannak gondolom, de haladjunk…)

Ja meg volt az a kis fiaskó a JRD genetikai szűréssel is, amiről ugye kiderült, hogy semmire sem jó, és ott vagyunk vele ahol a part szakad. De – egy bizonyos eset kapcsán - megnyugtató volt látni, hogy több külföldi tenyésztő úgy lobogtatta a Facebook-on a JRD genetikai teszt-eredményeit, mint a győzelmi zászlót. Hogy ők bizony tettek a probléma ellen, sőt meg is oldották azt. Pedig nem. De rohadtul nem. Az a papír tulajdonképpen semmit sem ér, de kösz, hogy legalább felhívtátok a figyelmet arra, hogy az adott vonal érintett a betegséggel. Mert gondolom nem ok nélkül kezdtek el vele foglalkozni. Szóval valami haszna csak volt.

Azóta újabb szűrések vannak a láthatáron, hasít a HUU (Hyperuricosuria) meg az IPD (Inflammatory Pulmonary Disease).  És még sorolhatnék párat. Ezzel kapcsolatos kérdéseim egyike az lenne, hogy: mégis mi lesz a plafon? Vajon mennyinél fogunk megállni? Ahogy kerülnek elő az újabb és újabb betegségek. Olyan 30-40 szűrés… az már úgy elegendő lesz? Vagy mégis mennyi az annyi? Mi lesz az a határ, amikor azt mondjuk, hogy képtelen vagyunk ennyi szűrést anyagilag elbírni, és képtelenek vagyunk ennyi szűrési eredményt figyelembe véve kutyát venni, vagy fedezőkant választani, kölyköt megtartani, vagy bármit. Mert ha kiemelünk egy kutyát és ezerrel használjuk, mert ő – jelenlegi tudásunk szerint - mindenre mentes, mi van akkor ha olyan betegségeket hordoz, amikre ma még nem szüretünk, de jövőre már igen? Mert már erre is van precedens. Nem is beszélve az egyre jobban fojtogató üvegnyak effektusról, ami miatt meg azután a beltenyésztés emelkedő mértéke fog újabb problémákat okozni.

Meg hát ugye ott van annak a kérdése, hogy: mennyire bízunk meg a szűrési eredményekben? Ha azt egy tenyésztő bármikor gond nélkül meghamisíthatja (amire ugye volt már precedens) vagy ha a labor hibázik, és az eredmény fals. Én úgy gondolom, hogy az előbb említett eset azért extrém ritka, hogy a tenyésztők legnagyobb része ilyen dolgokra – itthon főleg - nem vetemedne, de akkor még mindig ott van a labor tévedésének lehetősége, amire ugye szintén volt már példa. Sőt. Mindig van egy kis meglepi, ami okoz némi plusz gyomorideget, meg jó sok fejtörést, hogy: AKKOR MOST MI A FRANC VAN MÁR MEGINT? Jelenleg ez a nem túl irodalmi kérdés foglalkoztat leginkább.

Mondjuk eladunk, vagy kivonunk a tenyésztésből egy kutyát, ha a mostani elvárások (melyek részben a szűrési eredményei) szerint az erre a célra nem lenne megfelelő, esetleg akkor is, ha más szempontból klappol. Hiszen a szűrési eredmények befolyásolják a fedezőkan választást, azt, hogy végül melyik kölyköt tartja meg az ember az alomból, a kutya adás-vételt, más, esetleg külföldi tenyésztőkkel való boltolást, szóval totál alap dolog. És a szűrési eredmény az tuti és fix. Tényként kezelendő. Mert a labor azt mondta. Akkor is ez a fő csapásvonal, ha ők sem tévedhetetlenek. Mert simán tévedhetnek. Ami persze nem azt jelenti, hogy minden eredmény téves, ha egy labor egyszer hibázik, de elég 100-ból 1 elcseszett eredmény. Mert mi van ha az a 100-ból 1 elcseszett eredmény egy sokat használt fedezőkané, vagy egy többször szülő tenyészszukáé lesz? Mi van ha túl késő, mire kiderül a tévedés? Mennyi anyagi, erkölcsi, energia veszteséget okozhat a tenyésztőknek egy hibás szűrési eredmény?

No de konkretizáljuk az aktuális történéseket, az indukáló tényezőt, hogy legyen mit boncolgatni.

Adott egy párosítás. Elvileg rizikómentes, ami a DM-et illeti. Papa mentes, Mama hordozó. A DM öröklődés-menetét ismerve a születendő kölykök aránya 50% mentes, 50% hordozó. Terhelt kutya ebből a párosításból ugye kizárt. Elvileg.

Gyakorlatilag simán visszajött az egyik kölyökre, egy akkora piros DM AFFECTED (terhelt), hogy azt hittem leesik a hajam. Hogy már bizony ez a kölyök DM terhelt. No de ez ugye nem lehet, ismételjétek már meg a tesztet please! Ok. Megismétlik. Hát pedig ez a kölyök terhelt DM-re, akárhogyan nézik. Na akkor teljesen elbizonytalanodtam. Akkor viszont valamelyik szülő szűrése nem stimmel? Az anyakutya DNS-e szintén megvolt a labornak, az ő vizsgálatát is megismételték, vele minden ok, ahogy korábban is, ismét hordozó lett az eredmény. Akkor esetleg a papa eredménye nem jó? Hát akkor nagyon nagy gebasz van, ráadásul az sehogy sem stimmel.

A magyar labor 2019.11.06-án kiadott eredménye szerint a kutya:

DM AFFECTED vagyis DM TERHELT

Vegyük górcső alá ennek a lehetőségét. Ha a papa eredménye nem stimmel. Esetleg nem ő az apa? Mert ilyenkor még ez is felmerülhetne, de ez a verzió jelen esetben tutira kilőhető, mivel a szukával egy ivartalan merle kan és egy tri kan él együtt, attól viszont ugye nem születhet merle kölyök, meg hát a kicsik le sem tagadhatnák az apjukat. Szóval ez esetünkben teljesen kizárt. Akkor mi nem stimmel?

És akkor nevesítsük is a dolgokat, mert hát így van értelme. Mit titkosilonkázzunk.

Szóval az apa Maddox, aki ugye DM mentes, legalábbis a korábbi tesztje egyértelműen mentest állapított meg. A kölykök anyja meg ugye hordozó. Ahhoz, hogy az alomban terhelt kölyök szülessen, a gén két kópiája szükséges, tehát mindkét szülőnek legalább hordozónak kell lennie. Vagyis a kölyök terhelt eredménye szerint Maddox DM hordozó. Csakhogy….

Maddox apja és több rokona, sok testvére, féltestvére szűrve van DM-re, és elvétve van köztük hordozó, többnyire mind mentes. Maddox-tól eddig 6 alom született, 6 különböző szukától. A fedezett szukák mind DM hordozók, vagy DM terheltek voltak. Összesen 28 kölyke lett a 6 párosításból. Ebből - 5 alomból - 16 kölyök lett letesztelve DM-re. A 16 kölyökből 7 hordozó, 8 mentes és 1 terhelt lenne? (A kölyköket egyébként különböző országok, különböző laborjai szűrték.) Maddox hordozó lenne, úgy, hogy eddig egyetlen terhelt kölyke sem született? Még akkor sem, amikor terhelt szukára rakták? Hát akkor eddig bazi nagy mákunk volt, mert ez így szinte kizárt.

A lényeg, hogy mind a mamakutya, mind a kölyök vizsgálatát megismételte a labor, és másodszor is ugyanaz az eredmény jött, hogy a mama hordozó, de a kölyök terhelt. Alomtestvére, a másik kölyök egyébként mentes.

Na akkor ugorjunk neki még egyszer egy másik labornál. Én ebben az esetben a Laboklinban bízom a legjobban, ezért kérésemet követően a kölyök mintája elment a Laboklinnak is. Illetve miután a kölyök mintája korábban be lett küldve az EVG-nek más szűrés miatt, náluk is megvolt a DNS-e, amire ugye utólag is lehet újabb teszteket kérni, ezért onnan is meg lett rendelve egy DM teszt. Hamarosan meg is jött az első ellenőrző teszt eredménye. Az EVG szerint a kölyök hordozó. Na ez már stimmelhet abszolút. Majd pár nappal később megérkezett a Laboklin eredménye is, ami tökéletesen egyezett az EVG eredményével, vagyis a kölyök hordozó. (A Laboklin-nak a minta csütörtöki napon lett postázva, következő kedden már megvolt az eredmény, vagyis postázással együtt 4 munkanap alatt.) Így az alomban a kölykök aránya 50% mentes, 50% hordozó. Frankó, ez a része megnyugtató.

Ezek után persze az első tesztet végző magyar labornak elment minden info, némi magyarázatot kérve a történtekre. Válaszoltak is hamar, hogy utánanéznek, megismétlik a vizsgálatot, türelmet kérnek. Egy hétig semmi. Utána egy újabb érdeklődésre, miszerint hol tart az ügy: „Alemana Blues All My Love DM2 teszt eredménye nem volt konklúzív a laborunkban, ezért saját költségre elküldtük egy külföldi labornak! Amint lesz eredmény, küldjük. Szíves türelmét kérjük az okozott kellemetlenségért!”

Szóval várunk….

Az Eurovetgene, vagyis az EVG 2019.11.08-án kiadott eredménye szerint a kutya:

DM CARRIER vagyis DM HORDOZÓ

A Laboklin 2019.11.12-én kiadott eredménye szerint a kutya:

DM CARRIER vagyis DM HORDOZÓ

De addig is…. bárhogy is folytatódik a történet… Az említett magyar labor, aki az első szűrést végezte… hát az nagyon benézte. Elsőre is, meg másodjára is. Az a labor, amelyik 30 különböző fajtagondozó szervezet szerződött partnere. A legszebb a történetben pedig az, hogy már nem először történt ilyen a közelmúltban. Akkor ugyan nem DM-re, hanem CEA-ra. Leszűrtek egy kutyát, aki szülői eredmény alapján hordozó vagy terhelt lehetett. Hordozó lett. A magyar labor szerint.  Később azután, mikor már a tőle származó kölyköket szűrték, felmerült némi anomália, hogy biztos CEA hordozó –e a kutya. Mivel a kölykök eredménye nem ezt tükrözte. A teszt ismétlését kérték. A magyar labor megismételte, válasz: igen biztos, hogy a kutya CEA hordozó. Azért tuti ami fix, kiment egy minta a kutyától a Laboklin-nak, hogy ugyan vessenek már rá egy pillantást ők is, hogy tényleg CEA hordozó –e az eb. Hát nem. A Laboklin-től vissza is jött az eredmény, hogy terhelt.

Na… és akkor most jött el a pillanat, hogy le kéne ülni beszélgetni. Úgy kollektíven. Nekünk colliesoknak. Merthogy már nem az első, és valószínű nem ez az utolsó alkalom, hogy a tesztek, teszteredmények nem megbízhatóak. Hogy vagy a kedves sporttárs manipulál vele, vagy tegyük fel, hogy nem rosszhiszeműen, de félreértelmez valamit és kész a baj, vagy mint jelen esetben a labor néz be valamit, de csúnyán. És ezek az esetek szinte mindig következmények nélkül maradnak. Senki sem lép, semmi nem történik, csak kicsit kiakadunk és megy minden tovább. Mert mi a megoldás? Hova, kihez, milyen felsőbb hatalomhoz lehet fordulni? 

Ahogy pár tenyésztő etikátlan magatartása is következmények nélkül marad, mivel még hivatalos szerv sincs, ahova ilyen eseteket jelenteni, esetleg kivizsgáltatni, majd szankcionáltatni lehetne. (Mert egyébként mi a fenéért nincs az FCI-nek egy etikai bizottsága, ami a tenyésztőket felügyeli, és akikhez lehet fordulni bizonyított etikai normaszegés esetén. Hogy tehet meg bárki bármit következmények nélkül?) No de most nem akarok ennyire elkanyarodni. Ez a téma külön megérne egy misét…

Visszatérve az elcseszett szűrések világába…. Lehet itt egyéni igazságtételt követelni, de sokkal több értelme lenne együtt. Azután ezek fényében nem ártana pár dolgot újragondolni. Nagyon jó lenne, ha erről tudnánk kommunikálni egymással. Ha jelentkeznének, és összefognának azok, akikkel hasonló történt, mert tudom, hogy többen is vannak. Ha leülnénk egymással, és megbeszélnék, hogy akkor hogyan tovább. Egy kis tapasztalat és ötletbörze. Hogy a szűrések témája legyen kicsit rendbe téve. Mert az ilyen történések rengeteg kérdést vetnek fel.

Olyan jó lenne egy ilyen collie konferencia, ahol lehetne ilyenekről beszélni, eszmét cserélni, esetleg ötletelni a megoldáson, merthogy valami kellene. Mivel elég durva károkat tudnak ezzel okozni. Akár azért, mert egy téves eredmény miatt, egy amúgy értékes kutya perifériára vagy eladásra kerül. Vagy ha direkt azért tart meg egy kutyát az adott tenyésztő, mert fú de jó a szűrése, majd a 3. alom után kiderül, hogy ja mégse. Mindezt úgy, hogy a tenyésztő tényleg mindent megtett, nagyon odafigyel a szűrésekre, meg minden és nincs tudatában annak, hogy a szűrés nem jó. Ráadásul egy csomó esetben ugye a szűrés már csak by parantage, vagyis csak a szülők eredménye alapján lehet rá következtetni, de maga az adott kutya nincs szűrve. De még ha szűrve is lenne, az sem mindegy, hol volt szűrve. Stb. stb. stb.

A jövő elvárásaitól pedig megmondom őszintén rettegek. Főleg mert azt érzem, hogy esztelenül kapkodunk. Hogy majd megfeleljünk olyan elvárásoknak, amiknek valljuk be, már most lehetetlenség megfelelni. Nem is tudom mi lesz ennek a vége….

Jelenleg ugye ott tartunk, hogy a laborok collie csomagja (már ahol van ilyen) 5-6 betegségre terjed ki, de a további ajánlottak között még van pár. Ha ezek mind elvárássá válnak, 11 betegségre kellene szűrni genetikailag, és legalább még 2-3-ra klinikailag. Meg persze lehet ezt még kedvünk szerint bővíteni tovább: teljes DNS profil, színtesztek, teszt rövid szőrre, vagy bármire. És ez a lista ahogy látom folyamatosan bővül, amiből gondolom a laboroknak pusztító jó bevételük van, mi meg belerokkanunk.

Mert közben azért arról se feledkezzünk meg, hogy fogyasztói társadalomban élünk, és a szűrés hatalmas üzlet. Amiben üzleti érdekek dominálnak. Ezért is kell az ilyen eseteket úgy is megvizsgálni, miszerint a labor egy szolgáltató cég. Mert mit tudunk egy laborról ahol teszteltetjük a kutyáink DNS-ét? Tudjuk, hogy pontosan milyen fajták mely betegségre melyik az akkreditált labor? Tudjuk mi az elfogadott hibahatár amivel dolgoznak? Tudjuk ki vagy mi a felügyeleti szerve? Hogy hogyan kezeli a panaszokat? Hogy mit foglal magában alapvetően az üzleti szabályzatuk? Illetve… Dönthetünk -e arról, hogy melyik labort választjuk, csak és kizárólag ár alapján?

De az is nagyon érdekelne, hogy amióta kipattant a szűrési láz, mondjuk a DM esetében, azóta mi történt? A kutatók, vagy a laborok milyen információkra tettek szert? Konkrét tapasztaltatok, reprezentatív statisztikák, egyéb kimutatások, bármi? Hány collie lett mondjuk leszűrve DM-re? Azok hány százaléka terhelt? A terhelt kutyák hány százaléka produkál élete során valós tüneteket? Történt –e olyan eset, amikor nem terhelt (hanem hordozó vagy mentes) kutya produkált tüneteket? Vizsgálták –e valaha a megbetegedett, tüneteket produkáló kutyákat más, hasonló típusú betegségekre (pl. spondilózis)? Milyen friss, pontos kimutatások vannak a betegséggel kapcsolatban? Van –e aktuális ajánló, útmutatás arra vonatkozóan, hogy a tenyésztők hogyan kezeljék, hogyan súlyozzák az eredményeket?  Stb. stb. stb.

Jaj basszus nagyon rendbe kéne tenni ezt az egészet. Leülni nyugodtan, átgondolni amit tudunk, a lehetőségeket, és utána lépni valamit. Együtt, közösen, akiknek ez érdeke. A kérdés az, hogy ez mennyire érdekel bárkit, vagy mennyire érdekel mindenkit. És itt rohadtul nem arról van szó, hogy akkor most perelni kell egy labort, mert az drága, hosszadalmas, fölösleges és nem feltétlen visz előrébb, de valamit lépni kéne. Kommunikálni kéne. Tudni, hogy ki mit gondol, milyen tapasztalatai vannak… ha kell egyesével mindenkivel. Legalább itthon. Nem olyan sok emberről van szó, simán kivitelezhető. Esetleg egy kérdőíves kutatással el lehetne indítani valamit? Mit gondoltok?

Közben kicsit nézegettem itt a laborok csomagjait, hogy most nagyjából mi mennyibe kóstál. Az EVG-nél egy ideje elég sokan szüretnek, a Laboklint meg azért vettem hozzá, mert nekem jelenleg – illetve jó ideje – ők tűnnek a legmegbízhatóbbnak. Már elég régóta szűrnek, elég sok eredményt láttam tőlük, és még nem hallottam negatív tapasztalatot. De ha valakinek van, ne tartsa magában!

Szóval… (forintra átszámolva olyan hozzávetőlegesen, aktuális középárfolyam alapján)

EVG alap collie csomag 6 betegségre 163.35 €, tenyésztői kedvezménnyel 130,68 EUR

1. Collie eye anomaly (CEA)
2. Degenerative myelopathy (DM)* (Partner lab)
3. Hyperuricosuria (HUU)
4. Progressive retinal atrophy (PRA-rcd2)
5. Multi drug resistance (Ivermectin Sensitivity, MDR1)
6. Grey Collie Syndrome (GCS, Canine Cyclic Neutropenia)

EVG teljes collie csomag 11 betegségre 403.18 €

1. Collie eye anomaly (CEA)
2. Degenerative myelopathy (DM)* (Partner lab)
3. Hyperuricosuria (HUU)
4. Progressive retinal atrophy (PRA-rcd2)
5. Multi drug resistance (Ivermectin Sensitivity, MDR1)
6. Grey Collie Syndrome (GCS, Canine Cyclic Neutropenia)
7. Chondrodysplasia, chondrodystrophy and degeneration of intervertebral discs (CDPA/CDDY – IVDD)
8. Dermatomyositis (DMS)
9. Inflammatory Pulmonary Disease (IPD)
10. Malignant hyperthermia (MH)
11. Von Willebrand disease type 2 (VWD2)

+ színteszt, pl. M locus (Merle)

+ DNA profile (ISAG)

493.99 €

Tehát az EVG-nél az:

• alapszűrések ára tenyésztői csomagban kb. 45 000 Ft
• összes szűréssel kb. 140 000 Ft
• színteszttel és teljes DNS profillal kb. 170 000 Ft

Ezen felül ugye a teljesség igényével:

• klinikai szemszűrés kb. 15-20 000 Ft
• ED és HD szűrés kb. 35-50 000 Ft
• klinikai veseszűrés kb. 10 000 ft

Így egy kutya teljes körű leszüretése kb. 250 000 Ft 

Ugyanez a Laboklinnál:

collie alapcsomag 5 betegségre 128 €

1. Collie eye anomaly (CEA - patrnerlaborban)
2. Degenerative myelopathy (DM)* (Partner lab)
3. Hyperuricosuria (SLC)
4. Progressive retinal atrophy (PRA-rcd2)
5. Multi drug resistance (Ivermectin Sensitivity, MDR1)

Ha a CEA szűrést szeretnénk, hogy az Optigen, és ne partnerlabor végezze, annak az ára 157 €

További 4 (IPD, MH, GCS, CDDY - IVDD), összesen 9 betegség szűrésével együtt a teljes collie csomag partnerlaboros CEA szűréssel 366 €

Optigenes CEA szűréssel 523 €

+ színteszt

+ DNA profile (ISAG)

625 €

/Laboklin collie Combi: DM exon 2 + MDR1 90.00 € (durván 30 ezer Ft)/

Tehát Laboklinnál az:

• alapszűrések ára tenyésztői csomagban kb. 44 000 Ft
• összes szűréssel kb. 125 000 Ft
• Optigen CEA teszt + kb. 54 000 Ft
• színteszttel és teljes DNS profillal kb. 213 000 Ft

Szóval ha nagyon überfrankó akarnék lenni (mert égeti a zsebemet pár fölösleges milliárd) és a Laboklinnál leszüretem a kutyát a náluk szűrhető 9 betegségre, plusz kérek egy Optigenes CEA tesztet, plusz egy ISAG DNS profilt, akkor az 565 Euró, vagyis kb. 190 000 Ft. Emellé még megrendelem azt a két tesztet ami az EVG-nél elérhető (DMS és VWD2), az még 134 Euró, vagyis kb. 45 000 Ft. Tehát a 11 genetikai betegség leszűrése, plusz a DNS profil kb. 240 000 Ft. És ehhez jönnek még hozzá ugye a klinikai szűrések.

De... egy pillanatig sem gondolom, hogy ennek így bármi értelme lenne. Ezért kéne valahogy ésszerűsíteni a dolgokat… hogy minek van valóban értelme és minek nem!?

/Megjegyzés a partnerlaborokról: amikor egy szűréshez oda van írva, hogy partnerlabor végzi, én mindig utánajárok melyik az. Ha nincs feltüntetve, rákérdezek. Mert amikor JRD genetikai szűrési lehetőségek után kutattam, akkor csak és kizárólag az a bizonyos kanadai labor jelenik meg, akikkel ugye több alkalommal is befürödtünk. Találtam persze másik 5-6 labort, ahol szintén szűrnek rá. Partnerlaboron keresztül. Ami minden esetben a kanadai labor volt, úgyhogy totál értelmetlen lenne. Más lehetőséget nem találtam. Minden út Kanadába vezetett./

Szóval én nagyon azt gondolom, hogy állati jó lenne erről aktívan kommunikálni. Persze a szűrések nem csak a magyar colliesokat érintik, sőt ugye nem is csak a colliesokat, hanem szinte minden fajtát. De első körben jó lenne magunknál elkezdeni rendet tenni. Csak elkezdeni, elméleti szinten. Hogy most akkor mit lenne érdemes hogyan csinálni? Mi az aminek igazán lenne értelme? Más országokban ezt hogy csinálják? Mik a külföldi tapasztalatok? Egyáltalán miről mit tudunk pontosan? Mennyire ismerjük a lehetőségeinket?

Vagy nem tudom…. De nagyon érdekelne, hogy TI, akik már aktívan tenyésztetek egy ideje, akinek vannak jövőbeni terveik a fajtával, akik mögött már van némi tapasztalat, TI mit gondoltok?

UPDATE! - 2020. január 8.

Visszatérve… a magyar labor kért ugye egy kis türelmet, és ígéretet tettek arra, hogy saját költségükön elküldik egy külföldi labornak is a mintát ellenőrzésre. (Mondjuk nem értem minek? Hát két másik labor is ellenőrizte már, de ok, ellenőrizzék még egyszer.) Eltelt kb. 2 hét, ami azért volt fura, mert szinte az összes külföldi labor 3-5 napos határidővel dolgozik… Vajon mi tart ennyi ideig?

Majd december 5-én megjött a levél, hogy valóban, a magyar labor nagyon sajnálja, de benézte az eredményt, és a külföldi labor (már a harmadik) megerősítette, hogy a kutya nem DM terhelt, hanem hordozó. Szánják-bánják, nem akartak rosszat, se kárt senkinek, ezért fel is ajánlottak némi kárpótlást. A választható kárpótlások: térítenek minden olyan extra költséget, amit a minták újbóli levétele, és más laborok vizsgálata során felmerült, VAGY adnak 5 grátisz tesztet a saját laborjukból.

Mondjuk erről totál az a sztori jutott az eszembe, amikor a vidámparkban valakik órákra fent ragadtak vagy 30 méter magasban egy játékon valami technikai gond miatt. Csórik 2-3 órát ültek fönt mire ki tudták őket szabadítani. Oszt mit adott a vidámpark kárpótlásul? További ingyen jegyeket ugyanarra a játékra… Hát kösz!

Szóval ez eddig tök ok, de basszus hát az az alap, hogy megtérítik a miattuk keletkezett extra költségeket, meg, hogy elnézést kérnek, de mi jön ezután? Vagy ez így ennyi, hogy bocsi és kész? Ennek ez a menete? Ők elcsesznek valamit, majd leellenőriztetik egy külföldi cégnél, majd beismerik, elnézést kérnek, fizetnek pár tízezer kártérítést és ennyi? Meg a másik… ki ez a külföldi labor? Hol ellenőriztették a tesztjüket? És annak hol az eredménye? Ha valaki egy cég munkatársaként panaszkezeléskor egy hivatalos igazolásra hivatkozik, azt nem kéne rögtön mellékelni a levélbe? Mert amúgy csak mondott valamit és kész.... mivel bizonyítja? 

Szóval, ez még december elején volt, és utána mindenféle dologgal közbejött az élet, meg az ünnepek, meg ilyenek. Ráadásul ilyen levelezéseknél nem szabad hirtelen dönteni, felindulásból írni, be kell tartani a szabályokat, és figyelni kell a mindig tárgyilagos, udvarias kommunikációra, úgyhogy gyakran napokig tart átrágni, mit is írjon az ember, mi lenne a helyes… de most folytatódik a dolog .Megy nekik a válasz, azután várunk…..

UI: a blogbejegyzés után többen is megkerestek ugyanezzel a problémával. Nem hasonlóval, hanem pont ugyanezzel. Szinte szó szerint ugyanez a sztori, ugyanez a labor, ugyanez a teszt, de… senki sem tervez lépni. Félnek a konfrontációtól, a következményektől, meg hasonlóktól. Igazából az, hogy ez esetben lesz e folytatása a dolognak, végigmegy –e egyszer ez a panasz-folyamat azt nem tudom, mivel nem rajtam múlik, nem velem történt, nem az én kutyám. 

Egy ilyen eset viszont semmiképpen sem magánügy, hanem súlyos közügy, ami rengeteg embert érint. Úgyhogy remélem, hogy egyszer lesz valaki hajlandó lesz „felemelni a hangját”, és végigcsinálni ezt a folyamatot….

Ja, és elvileg össze fog jönni egy kis collies beszélgetés erről, de ehhez is idő kell. Ez nem arról szól, hogy hirtelen felindulásból gyorsan csináljunk valamit. Elő kell készíteni, meg kell fontolni a dolgokat, főleg azt, hogy minek, milyen formában van valójában értelme. Ráadásul sajnos közbeszólt az élet is olyan - nem kutyás -  dolgokkal, ami miatt képtelen voltam ezzel foglalkozni. De lassan visszatér belém az élet, és rajta vagyok, nem felejtettem el...

Kor-kérdések

Néha az ember észre sem veszi, ha teljesül egy kívánsága. Annyi mindenre vágyunk, annyi dolgot szeretnénk az életben, hogyha valami valóra válik, simán átsiklunk rajta. Ezért jó ha valaki – aki szem és fültanúja volt a kívánalomnak - ilyenkor figyelmeztet, hogy…. emlékszel még mit kívántál?

És valóban…. nem mindig. Mostanában elég sokat foglalkoztat a kutyáim kora, legalábbis elgondolkodom bizonyos dolgokon. Éppen erről lamentáltam Anyámnak, amikor ő megkérdezte, emlékszem –e mi volt a leghőbb vágyam pár évvel ezelőtt. Hogy legyen végre öreg kutyám. Olyan igazán öreg, minimum 10 éves. És tényleg. Tényleg erre vágytam akkor mindennél jobban. Brandy 2007-ben halt meg, nem volt 8 éves sem. 6 éves korában tudtam meg, hogy beteg, 2 évet adtak neki, pakkra annyi volt. Utána jött Sophie, aki 2010-ben ment el, valamivel a 3. születésnapja előtt. Hát nagyon nem számítottam rá, hogy Brandy után megint ilyen hamar temetnem kell. Borzasztóan kiborultam, a lakást sem tudtam elhagyni napokig. Ott szorongattam a Winniet, hogy ő ezt nem csinálhatja meg, hogy ő nem hagyhat el engem ilyen korán, hogy neki muszáj megöregednie tisztességgel. És ő úgy néz ki teljesítette a kívánságomat, hisz pár héten belül betölti a 11-et. Sőt remélem, hogy a többiek is csatlakoznak az „éljünk minél tovább” kampányhoz.

Amikor hozzám kerültek, tudatosan figyeltem arra, hogy ne legyen túl sok egykorú kutyám, mivel azok ugye egyszerre öregszenek meg. Ha valaki, mint én, 5 kutyára van kapacitálva, és azok mind egykorúak, akkor 10 év múlva lesz 5 öreg kutyám és semerre tovább.  Így is van most 3 öreg, akik közül kettő már teljesen inaktív. Már tenyésztési és kiállítási szempontból, mert amúgy cseppet sem mondhatók inaktívnak.

Flesh…. 

(Akinek a füle széle úgy őszül, mint azoknak a nagyon jóképű, őszülő halántékú brit nemes uraknak. Még gondolkozom rajta ki szinkronizálná, egyelőre Mihályi Győzőre, esetleg Szabó-Sípos Barnabásra voksolok. Valamiért Flesh állatira emlékeztet Mr. Sheffield-re A dadus című sorozatból.)

Bence pár hete volt nálam oltani. Össze vannak hangolva a kutyáim kötelező oltásai, a kanok áprilisban, a szukák augusztusban kapják a nagykombináltat. Ilyenkor az oltás mellett mindig átesnek egy általános kivizsgáláson. Sőt az idősebb kutyáknál ez kiegészülhet évi egyszeri vérvétellel, akkor is ha semmi bajuk. Lássuk mi van bennük. Szóval Bence épp Fleshit vizsgálta, amikor mondta, hogy az egyik golyója kisebb mint a másik, és az állaga sem túl biztató, lehet át kéne beszélnünk egy esetleges ivartalanítást. Miután valamiért hetek óta amúgy is gondolkoztam rajta, mondtam, hogy ok. Bence olyan nyugalommal kezelte a helyzetet, hogy valahogy én sem lettem ideges. Pedig pár perce közölte, hogy a kutyának valószínű here-daganata van. Később el is kezdett zavarni a túl nagy nyugalmam, hogy miért nem vagyok idegesebb, ezért felhívtam, hogy kell –e izgulnom. Mondta, hogy nem igazán, elég jól körülhatárolt a dolog, teljesen el is van szeparálódva, és az ilyen típusú daganat a legritkább esetben okoz áttétet, az ivartalanítás megoldja a dolgot. Más kezelés nem kell. Igazából az évek alatt egy dolgot tuti megtanultam. Amíg az állatorvos arcán nem látok valódi aggódást, addig nem aggódok, ha igen, akkor tudom, hogy komoly baj van. Láttam már olyat, pontosan tudom, hogy milyen... sajnos.

Kis Fleshkelődés a vérvétel után.

(helyszín: GIZMÓK Állatorvosi Rendelő és Patika)

Szóval elvittem Fleshit az előkészítő vizsgálatokra, vérvétel, meg ilyenek, azután egyeztettünk műtéti időpontot. Közben azon méláztam, hogy valószínű azért is nem izgulok annyira, mert Flesh olyan beton-acél-bika állat, hogy el sem tudom képzelni, hogy bármi komolyabb baja legyen. Ezt alátámasztandó, a laboreredménye teljesen frankó lett, sok szempontból fizikailag korát meghazudtoló állapotban van (idén tölti a 10-et). 

Érdekes, hogy míg Winnienél nem volt semmi kétségem, vagy fura gondolatom az ivartalanítással kapcsolatban, Fleshinél ez kicsit más volt. Nem tudom miért, pedig sosem értettem azokat az embereket, akik a kan kutyájuk kasztrálását úgy élik meg, mintha őket pakolnák ki. És most valamiért mégis ezt éreztem. Flesh olyan nagyon kan, annyira kifejezetten férfias kutya, hogy kicsit kegyetlen dolognak éreztem az egészet. Miközben tudom, hogy egészségügyileg baromira indokolt. Valahogy elképzeltem a jelenetet, ahogy a műtétből felépülve a lába közé dugja a fejét és nincs ott a legnemesebb szerve, illetve annak egy része, amit úgy szeret cuppogva nyalogatni (ez különösen akkor guszta, amikor én eszek, ő meg a lábamnál fekszik). Na mindegy hát ezeken kár gondolkozni, biztos nem fogok a kutyában hagyni egy daganatos golyót. A műtét egyébként megerősítette Bence diagnózisát, a golyót megvizsgálta, hát nem lett volna jó ha bent marad, de azt mondta, ez nagyon az elején el lett kapva. Szóval Fleshi átesett a beavatkozáson (+ fogkő-leszedés + bűzmirigy-kinyomás), minden rendben volt, elég jól viselte a műtétet, zabálta a drogot mint az atom. Bence ugye a korából adódóan nagyon finoman adagolta az altatót, de némelyik collie olyan mint egy drog-szivacs, csak úgy szívja fel a begye a sok cuccot. Csóri hát nem volt a legjobb formában utána, de túl volt rajta, ez a lényeg. Ettől függetlenül még mindig nem aggódtam. Már frankón azon kezdtem el aggódni, hogy miért nem aggódok.

Flesh a műtét után 2-3 órával.

Frissen műtött kutya nálam nem mehet az udvarra, pláne ha az egy szétcuccozott tölcséres mcfreeze-re hajaz. Mert persze arról el is feledkeztem, hogy szegény megnyerte a gallért, amit úgy szeret. Volt már rajta, és azt kell, hogy mondjam, Flesh simán írhatna egy könyvet „1000 egyszerű, de hatásos módszer a gallér eltávolítására” címmel. Asszem mindegyik kutyámon volt már gallér, valamelyiken többször is, de Flesh az extra profi szabadulóművész. Winnie pl. nagyon jól viselte, állati hamar megtanult benne közlekedni, meg bármit csinálni, de ő amúgy sem szokta piszkálni ha valami műtéti vagy más sebe volt. Ő ebből a szempontból totál nyugi. Maddoxnak nincs sok ötlete a gallér eltávolítására (se), ő tűri a sorsát ha kell. Emlékszem egyszer gallérban nézte az eget, a kert közepén ülve..... függönyszerűen ömlő esőben. Miközben az ablakból néztem, végig azon gondolkoztam, hogyha a tölcsér egyszer megtelik, ez ott fullad meg ülve a kert közepén. Egyem meg a szívét, ő olyan kis bumbika.  

De Flesh... hát ő mindent bevet. 

A legbiztosabb módszere az, amikor két épület közé bepréseli a teljes gallért, és úgy húzza ki a fejét. Próbálkoztam már mindennel nála, de ha ő valamit nagyon akar vagy nem akar, akkor megoldja. Elképesztően okos kutya, asszem ő a legokosabb colliem ever. Próbáltuk azt a kék nyakmerevítőt is, ami a bulldogoknál tök jól bevált, ha rárakod a bulldogra, úgy megilletődik, soha többet nem mozdul. A collie viszont? Minden gond nélkül eléri benne továbbra is minden testrészét. Azután gondoltam arra a műtét utáni kis-ruhára, amit annyit reklámoznak, hátha nem szedi le, de kiderült, hogy az csak yorki méretben van és flitteres, csillogós, arany. Hát megnéztem volna benne Fleshit, de sajna ilyen méretben nincs. Szóval marad az orvosi gallér, amit a lehető legjobban igyekszem rárögzíteni. Bár nagyon cuki volt annak az asszisztensnek a próbálkozása, aki azt hitte egy gézszalag rajta tart egy ilyet a furmányos csőfejű collien. Végül más nem jutott az eszembe, mint az, hogy leülök és megbeszélem vele. Amikor már kevésbé volt kóma az altatás után - miután öntudatlan állapotában sikerült ráapplikálnom a gallért - elmagyaráztam neki, hogy miért fontos, hogy rajta maradjon, és ha leszedi azzal csak azt éri el, hogy még tovább kell hordania… és láss csodát, nem szedte le. Meg se próbálta. Azután persze pár nap után de, de visszatettem, átbeszéltük még egyszer, kicsit erélyesebben, és utána nem nyúlt hozzá. Amikor egyszer leszedte, akkor rögtön ellenőriztem nem burgálta -e meg a sebét, de hála az égnek nem, a varratok is mind bent voltak, minden pöpec. 10-12 nap gallér, hát valahogy ki kell bírnia.

Négy napig csak klotyózni mehetett ki. Fleshben egyébként az a jó, hogy általában semmi sem érdekli, csak megy mint egy tank. Így van ez a gallérral is. Mintha rajta se lenne megy neki mindennek, borogat ezerrel azzal a tölcsérrel a fején. Gond nélkül kiveri a gázcsövet is vele (körbe is barikádoztam rendesen). Csóri Winniet párszor úgy feldöntötte vele, rendesen oldalról telibevágta, a lépcsőn lelökte, de Win annak ellenére, hogy rohadt ideges volt az állandó taszigálástól, nem szólt semmit. Tudja ő is milyen a tölcséres fagyik élete. Szóval Flesh éppen jön be a szobába a szokásos nagy dirrel-durral, olyan diszkréten mint Gozilla Tokióba, és akkor valami megcsapta az orrom. Pár nappal a varratszedés előtt. Három szagot egyértelműen felismerek bármi van, a tüzelés, a szülés és a genny szagát. Ennek gennyszaga van basszus. Benéztem a lába közé, és tádám… meg is volt az aggódás amit úgy hiányoltam.

Bencének küldtem pár fotót a kissé levedző sebről, gondoltam örülne neki ebéd közben. Nem sokkal később már robogtam is a rendelő felé, ahol Bence jól megpucolta a sebet, meg adott neki antibiotikumot. Azt mondta csak a seb vége irritálódhatott kicsit, lehet radírozott egyet a seggével a kertben vagy ilyesmi, és az megsértette. Mert amúgy tényleg, a beszélgetésünk után Flesh aszketikus elszántsággal tűrte a gallért. Nem is próbálkozott.

Az antibiotikum végigment neki, tegnap kiszedték a varratokat is (nem volt egyszerű), és végre lekerült a gallér. Majd még el kell beszélgetnem vele a tök-hiányról, gondolom észrevette, hogy nincs ott, és nem akarom, hogy értetlenkedjen, vagy aggódjon.

Egyébként viccen kívül, néha tényleg érdemes elmagyarázni dolgokat a collieknak, frankón egy csomó mindent megértenek.

Mint amikor Sophie állandóan beleült a beszélgetéseim közepébe, és úgy forgatta a fejét kettőnk között, mintha ő is részt venne a társalgásban. Ami persze nem baj, szeretettel látom bármelyiküket, csak üljön kicsit hátrébb és ne lihegjen émelyítően büdös rohasztott halas-szájszagot a képembe miközben lelkizek valakivel. Ezt elmagyaráztam neki, onnantól kezdve kicsit távolabb fekve, de ugyanúgy részt vett a beszélgetésekben.

Visszakanyarodva...

Tényleg észre se vettem és tényleg valóra vált az az álmom, hogy végre van öreg colliem, nem is egy. Ezzel persze jött pár öregkori probléma. Winnienek pl egy ideje észrevettem, hogy van egy kis inkontinencia zavara. Fekvés után van, hogy egy kis tócsa lesz alatta, egyszerűen kifolyik belőle, ha nagyon bealszik. Nem mindig, de előfordul. Ezeken már nem mindig lehet segíteni, de mindentől függetlenül nagyon örülök, hogy vannak. És remélem, hogy még jó sokáig lesznek is. Nagyon szeretnék egyszer egy olyan igazi veteránt, egy 16-17 éves kutyát.

Öregkorban ez van. A fiataloknál meg más. Mütyi elérte a kései kamaszkort, én meg néha frankón nem tudok vele mit kezdeni. Tudom, elcseszek dolgokat, és ha nagyon cuki egy kutya, hajlamos vagyok kicsit elkényeztetni, amit utána meg is szívok rendesen, de ha Mütyi pofijára nézek, attól teljesen kész vagyok, annyira édes. Miközben olyan mint egy romboló harcigép. Életemben még nem volt colliem aki ennyi kárt okozott volna, ennyi mindent tett tönkre. Hát mondhatnám, hogy eleven, de….

Tök mindegy mi a program, tök mindegy hány órát futott, sétált, utazott, csinált bármit, hazaérve mindig kész egy kis rombolásra. Falat bont, ajtót rág, alagutat ás. Alagutat basszus! Nem gödröt, mint minden normális kutya, hanem egy 1,5-2 méter hosszú alagutat a föld alatt, olyat ahova az egész teste befér. Úgy bemászik a föld alá, hogy még a farka vége sem lóg ki. Mint egy földikutya. Persze ezt a legjobb helyre, a vízóra és az utcafronti kerítés közé. Olyan sikeres volt a 2019-es vakond-programja, hogy vagy 30 centi vastagon sikerült betemetnie a vízórát, amit éppen ki akartak cserélni, de semmi gond… kipucoltatom, és majd kérek még egy időpontot, meg egy nap szabit erre, mert hát a kutya szeret ásni… Frankón mondom, ha Mütyire lenne bízva a metróépítés, már olyan lenne a hálózat, mint Shanghaiban. Amikor meg éppen nem ugrál, ás, kapar, vagy rág, akkor ugat mint a gép, de úgy rendesen sikítva. Igazi huligán-collie. 

Eddig még olyan colliem se volt, aki non-stop ugrál, ezért nincs is nagy gyakorlatom a leszoktatásban. Mütyi non-stop nyomja. Olyanokat ugrik, hogy néha kiveri a szemem, állon vág, homlokon nyal, meg ilyenek. Ha leülök, azonnal ott terem és teljes testével rám mászik. Megy mint a tank. Már csak abban reménykedek, hogy az időközben bevetett ellentmondást nem tűrő nevelés, és a felerősödött anyai szigor megteszi hatását. Ugyanis Mütyi kedves édesanyja, Vivi is kezdi látni, hogy leánya cseppet elkanászodott, így időnként felkeni a falra, vagy arra ami éppen ott van. Én balga meg egyszer véletlenül rászóltam Vivire, hogy ne verje már azt a szerencsétlen kislányt. Mire olyan fejjel nézett rám, hogy rögtön vissza is szívtam és mondtam, hogy folytassa nyugodtan belátása szerint. Utána bocsánatot is kértem tőle, hogy beleszóltam a nevelésébe, ami eddig igen engedékeny volt. Egyébként is olyan fejet vágott, hogy „Most komolyan leállítasz? Hát te hol éltél az elmúlt napokban?”. És igaza van, ő az anyja. Egyébként meg ha belegondolok abba, hogy Ivy is milyen rakoncátlan volt ebben a korban (bár közel sem ennyire)… akkor tulajdonképpen még bármi lehet belőle, de az biztos, hogy kell neki a szigor. Próbálkozom vele legalábbis. Csak ne lenne ennyire cuki.

Mütyi a hétvégi kiállításon dolga végeztével, kölcsönjátékkal, amit ezúton is köszönünk szépen! És ha az ember azt gondolná, hogy egy hosszabb utazás, a kiállítás, a játék és miegyebek 10 óra alatt sikeresen lefárasztotta, hát nagyon téved.... (Nagyon köszönöm a fotót Alex és Márti!)

Az egyébként nagyon érdekes, hogy a kis Mütyi közelsége mennyit fiatalít Maddoxon például, aki az utóbbi időkben sokkal játékosabb, sőt még ugrálni is próbál, mert megtetszett neki Mütyi pattogása. Vivi szintén sokat játszik a gyerekkel.

Összegezve: van Mütyi, a kis huligán-vakond, Ivy és Maddox még a középmezőnyben, és a két ivartalan veterán.

Egyébként ezen már olyan sokat gondolkozom olyan régóta, hogy vajon mit gondolhatnak a colliek? Néha amikor ránézek a fejükre azt gondolom, hogy egyértelműen látom, de lehet, hogy tévedek. Azután pár napja láttam egy videót a Facebook-on, amin egy colliera fordítógépet raknak, ami az ugatást emberi beszédre fordítja. Hát azon kívül, hogy sírtam a nevetéstől, nagyjából pont ilyennek képzelem el őket. Amikor alszanak a konyhában-előszobában, én meg kimegyek és felkapcsolom a villanyt, Vivi meg nagyot sóhajt, majd megvetően rám néz, nem kérdés mire gondolhat.

A collie szerintem pont olyan lehet, mint ezen a videón. De azt hiszem pont ezért is imádom annyira őket. :-) 

Szimulátor és szürkület (avagy a színésznő és a máltai szürke igaz története)

Nemrég beszélgettem valakivel a tudás - nem tudás témaköréről, már úgy a kutyákkal kapcsolatban. Ez most több dolog miatt is felmerült. Majd későbbi bejegyzésben erről részletesen… addig is…

Én egy dolgot tudok biztosra állítani, minél többet próbálok tanulni a kutyákról, annál kevesebbet tudok. Legalábbis nagyon úgy érzem. Egyrészt mert amint megtanulok valamit, kiderül, hogy ahhoz még számtalan más dolog kapcsolódik amiről megint alig tudok valamit, vagy éppen semmit, meg ugye közben ott vannak a kutyák, akik non-stop meg tudnak lepni. Mindennel, a lehető legváltozatosabb módokon. Azt hiszem, hogy ismerem a kutyám? Francokat. Még 10 év után is meg tud döbbenteni ugyanaz az eb. Vagy valamiről azt hiszem, hogy „ó hát ez annyira de annyira ritka, hogy majd visszatérek rá tanulmányozni ha lesz időm.. egyszer csak”, azután elfelejtem, amíg szembe nem jön.

Először pár szóban az Oscar átadáson méltatlanul mellőzött kutyámról, öreg Winnie, Winifred Sandersonról…

Minden collie nagyon más, de tényleg állatira. Nagyon nehéz úgy a természetükről beszélni, hogy általánosítunk. Amikor azt kérdezik milyen a collie természete, lehet rá mondani pár általánosságot, de az nem biztos, hogy köszönőviszonyban lesz azzal a kutyával, akivel éppen együtt élünk.

Előzmények……

Win pl. imád a lakásban lenni és annak különböző pontjain héderelni. Ennél jobban semmit sem szeret. Mondhatni foglalkozásszerűen űzi a fetrengést más és más pózokban. Már 8 hetesen is ilyen volt, ahogy pedig öregszik, még inkább. Persze nem engedem folyton a lakásban heverészni, de ő mindig próbálkozik.

Első körben a legegyszerűbbnek tűnt megtanulnia kinyitni az ajtókat. Rövid időn belül ezt úgy elsajátította, hogy minden gond nélkül járkált ki-be a lakásba, vagy bárhová ahova éppen kedve szottyant. Ennek úgy vetettem véget, hogy mindent kulcsra zártam és kivettem a kulcsot, mivel azt is megtanulta elforgatni. Van olyan ajtó, amit még egy szalaggal is átkötök, mivel csomót (még) nem tud bontani. Egyszerűen meguntam, hogy rendszeresen rám nyit és halálra ijeszt. Tiszta para amikor este épp a tévét nézem, pihenek, mint egy ember, erre ez benyit és behívja a haverjait is. Első alkalommal amikor ezt játszotta, majd szívinfarktust kaptam.

Amikor az ajtónyitás már nem volt járható út, új tervet eszelt ki. Miszerint addig kaparja, meg döngeti az üvegajtót, amíg az meg nem adja magát. Volt, hogy úgy karmolászta az üveget, mint amikor valaki a táblán csikorgatja a körmét, a víz vert tőle. Hát ezt a cselekvést nagyon hamar kiiktattam, mindenki védelmében. De akkor sem adta fel.

Rájött ha az egyik kutya visít, azonnal kimegyek. Ezért ha be akart jönni, jól megtépte Maddoxot, hogy az visítson, majd amikor kinyitottam az ajtót, hogy mégis mi folyik ott, akkor a lábamnál észrevétlenül beslisszant. Na ennek szintén nagyon hamar véget vetettem, már csak csóri Maddox érdekében is.

Ezután jött az idegőrlő ugatás. Kitapasztalta, hogy melyik az a típusú ugatás, mi az a frekvencia és sűrűség, amikor tuti kimegyek, hogy kussoljon már, amit nem bírok túl sokáig hallgatni, és azt rendszeresen gyakorolta. Csak egy nagy, éles vakkantás, de azt 2 percenként, órákig. A hajam kitéptem. Párszor működött is neki, mivel amikor már 3 napja nem aludtam tőle, mert minden éjjel végig nyomta, gondoltam nem kínzom tovább se magam, se a szomszédokat és beengedtem. Hát nem kellett volna. Gondoltam ezt is rövidre zárom, és ugathat napestig, amíg ugat, tuti nem jön be. Azután feladta, bár néha még próbálkozik vele.

Az utóbbi időkben sokat voltak bent a kutyák. Maddoxnak jött ugye a véreset hányós party, majd rá 1-2 hétre Ivy lepett meg egy sugárba hányós teljes hétvégével (akut bélgyulladása volt), majd végül Winnie dőlt ki. Hát nem akartam elhinni, de sajnos a baj a kutyáknál is sokszor csőstül jön, ezen már nem csodálkozok. Néha előfordul, majd vége lesz egyszer csak.

Winnie viszont nagyon aggasztott. Nem evett. Egyetlen falatot sem. Ami nála nagyon de nagyon nem jellemző. Olyan szinten kajás, hogy nem is emlékszem, hogy lett volna olyan valamikor, hogy ő nem fogad el ételt. Amikor azt mondták, hogy onnan látom ha vemhes, hogy többet fekszik, akkor csak azt kérdeztem minél többet? Mert ennél többet már nem lehet. Amikor azt mondták szülés előtt nem esznek, hát nála az se jött be. Simán telerámolta magát mielőtt elfolyt a magzatvíz. Jó kicsit kisebb elánnal, de evett. Szerintem ha teheti szülés közben is bekap egy sült csirkét. Most meg itt áll lassan 11 évesen, és egy falat sem megy le a torkán, mondom nagy a baj. Bár az fura volt, hogy más tünete nincs. Lázát megmértem, meg pár dolgot megnéztem rajta amit Bence kért amikor beszéltünk, de semmi, így másnapra Bence jött is sebbel-lobbal. Winnie addig bent volt velem, hogy mindig lássam.

Megjött Bence, alaposan átvizsgálta Winniet, vért is vett tőle meg minden, de semmit sem látott rajta. A fizikális vizsgálaton nem érzékelt semmi kóros eltérést. Ezért is akartam a labort. Meg azért mert már benne van a korban. (Annyi mindenre kértük a vizsgálatot, hogy végül vagy 5 oldal lett az eredmény.) Babéziára, mindenre megnézettem, bár semmi nem utalt rá. Csak a gyomra korgott-morgott az asztalon vizsgálat közben, Bence mondta is milyen üres, de ennyi. Azután mondta, hogy adjak neki olyan kaját aminek nem tud ellenállni. Win kapott pár nagyon enyhe szurit, majd összeállítottam neki a gourmet vacsit, amit ezerrel be is csavart.

Minden rendben volt, mellettem aludt, evett rendesen, reggel pattogott, mint a nikkelbolha, mondom minden ok.  Egészen másnap estig. Este kiment pisilni, kiviszem neki a kaját, megint nem eszik. Elesetten néz, kaparja az ajtót, lefekszik, a hátára fordul, ha odarakom a kaját fanyalogva elfordul. Ő nem kéri, ő olyan rosszul van, hogy nem megy le egy falat se. Engedjem be. Ok, beengedem, és hívom Bencét. Illetve hívnám, mert ugye én a nappaliban, Win meg kint piheg az előtérben borzasztó rosszullétek közepette. És egyszer csak érdekes zajt hallok. Lábujjhegyen kimegyek, Win meg éppen derékig elmerül a magamnak kikészített currys csirkés vacsiban. Olyan szinten csámcsogott, meg se hallotta, hogy ott vagyok. Oszt mondom az öregasszonynak jó hangosan, hogy „Hát te? Itt meg mi folyik?”… ő meg…. ööö semmi és lemászik, majd lefekszik a helyére. (megj. Soha nem vettek még el a kutyáim semmit, még ha előttük is hagyom, ezért merem bárhol letenni a tálat, vagy bármi kaját.)

Ezután odaviszek neki kaját, odanyújtom, hát csavarja be ezerrel. Majd kinyitom az ajtót, és megpróbálom ugyanezt a küszöbön kívül, és semmi. Lefekszik, néz rám, hogy rosszul van, és kapar, hogy bemenne, mert ő bizony nagyon beteg. Azonnal írtam egy üzenetet Bencének, hogy asszem tudom mi a kutya baja, de azért várjuk meg a labort. Bence visszahív, majd azt mondja, a labor megjött, és tudja, hogy ez furán hangzik, de szerinte a kutya szimulál. A véreredménye tökéletes, semmilyen fertőzés, betegség, rossz érték nincs. Sőt ha csak a vérképét látja, azt gondolja, a kutya kb. 3-4 éves lehet. Azután elmondtam neki a látottakat. Hát azt hiszem mindkettőnket egyszerre öntött el a döbbenet és a csodálat. A diagnózis: a kutya jó benti evő.

Winnie alaposan kifigyelte, hogy amelyik kutya beteg, rosszul van, annak korlátlan a bent tartózkodása van, meg ugye extra ellátásban részesül. Ezért volt a színjáték. El se tudom képzelni mekkora önuralom kellett neki ahhoz, hogy egész éjjel volt előtte kaja, de nem nyúlt hozz. Azt hiszem megértettem az üzenetet, és igyekszem annyit beengedni őt amennyit lehet, nem akarok már ezen háborúzni vele. Ha ő ennyi mindent megtesz azért, akkor tuti nagyon akarja. Meg egyébként… le a kalappal a tekervényes agya előtt!

És, hogy mindig van új a nap alatt, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint Eliza és Maddox tegnap született alma. Amikor megtudtuk, hogy Eliza vemhes, nagy volt az öröm. Fogalmunk sem volt hány kölyök van benne pontosan, és milyenek lehetnek, de hát ez majd kiderül ha szül, nem is az a lényeg, hanem, hogy megszülessenek épségben, egészségben és se nekik, se a mamának ne essen baja. Már pénteken megindult a testhő csökkenés, de szombatra már nagyon lement, mégse történt egész nap semmi. Csak vártunk iszonyat ideg közepette. Éjjel már Eliza lihegett ezerrel, látszott, hogy valami elindult, de egy bizonyos ponton megállt a folyamat. Magzatvíz, vagy bármilyen váladék nem jött. Vasárnapra már nagyon meg kellett volna születniük, ezért – telefonos egyeztetés után - Eszter elvitte Elizát az orvoshoz (Dr. Thuróczy Julianna). Végül meg kellett császározni, mivel a kölykök még a szülőcsatorna közelében sem voltak. A császár hamar, zökkenőmentesen lezajlott, és végre ott voltak ők, akikre annyit vártunk. Öten. (Mikor Eszter elmondta mennyit nyomnak a kölykök, arra gondoltam, lehet, hogy ebből a szempontból is jól jött a császár, ezeket a kölyköket nagyon megszenvedte volna szegény Eliza az tuti. A legkisebb 427 a legnagyobb 496 g.) szóval a világra jöttek a kis krumplik J …

2 merle, egy szuka és egy kan, két tricolor kan, és egy…. szürke kan. Amikor Eszter mondta, hogy a kölyök konkrétan szürke, beugrott egy pár éve látott kutya, meg a róla készült cikk – amit ha megfeszülök sem találok, pedig a collie online-on volt. Hogy tudom, hogy már láttam ilyet korábban egyszer-kétszer, de mi a fene volt az, mi volt a dolog neve. nem emlékeztem. Pedig akkoriban több cikket is átfutottam róla, bár túl sok info nem volt a neten. Márti viszont azonnal rávágta, hogy máltai szürke, és akkor már tudtam keresni, megvolt a cikk, legalábbis az egyik, a collie online-osat azóta sem találom. Szóval a „minden napra egy meglepi a kutyáktól” aznapi csomagjában egy máltai szürke kiskutya volt. Azóta persze ezerrel keresek, érdeklődők, hogy hátha van olyan aki erről sokkal többet tud, de ez a dolog annyira ritka, hogy így külön legfeljebb az foglalkozik vele, akit érint, vagy aki nagyon beleássa magát a színgenetikába. Ami nem túl sok ember. Szóval nagyon szeretnék sokkal többet megtudni erről a különleges kiskutyáról.

(Érdekes egyébként, hogy általában szokott valami megérzésem lenni az alomszámmal, meg a szín/nem arány eloszlással kapcsolatban, de ez esetben semmi nem volt. Azt éreztem 4 és 10 között bármennyi lehet, színekről, nemekről meg semmi megérzésem nem volt, csak egy nagy katyvasz.)

A hír után rögtön néztem Kakas Timi szakdogáját a színgenetikáról, meg is találtam benne a máltai szürkét, de csak pár sor erejéig:

„"D" gén: színhígító gén. A "D" intenzív szőrszínt produkál. A "dd" felelős a "máltai szürke" színért. A szőrszálak teljes hosszúságukban egyszínűek. A feketét egyszínű szürkére a sablét beige színűre hígítja. A merlétől abban különbözik, hogy nem hagy foltokat, és a szem és orr színét is világosítja.”

Szóval ami – némi körbejárás után - úgy néz ki tuti:

- Ez egy blue merle kölyök. Nem fakó fekete, nem tricolor, hanem egyértelműen merle.

- A máltai szürke a blue merle szín egyik igen ritka mutációja. Ahogyan a cryptyc és a harlequin is.

- Dilute merle / Maltese Grey / Maltese Blue / Normal Grey Collie / Blue Merle Collie, ezek mind egymás megfelelői.

- NEM összekeverendő a Gray Collie Syndrome-val! Ez nem egy betegség! Csak egy külsőségekben megjelenő mutáció. Szervi elváltozást, vagy bármilyen egészségügyi károsodást nem okoz! 

- A nem érintett merle alomtestvérek nem hordoznak nagyobb máltai szürke kockázatot, mint bármelyik másik merle.

A máltai szürke kutya tenyésztésbe nem vonható, ezt mondjuk sejtettem, de azért hipotetikusan érdekelne az öröklődése. Elviekben ha jól értem, akkor ha két máltai szürkét párosítanak, nem jelennek meg a fehér kölykök, mint két normális merle esetében. Hogy pontosan mi jön ki, lövésem sincs. Máltai szürke és tricolor pároztatás esetében máltai szürke és tricolor kölykök lesznek, normál merle nem.

És itt most muszáj szó szerint idéznem Kakas Timit (akinek ezúton is köszönöm a gyors info-segítséget!), akivel arról értekeztem, hogyan jelenhetett ez meg ennél a párosításnál:

„A génmutáció a kutyánál, mint fajnál egy elég gyakori dolog. Van amit látunk, van amit nem látunk.  A színek is mind mutációval alakultak ki.

A máltai szürke tulajdonképpen elfoglalta a merle gén helyét. A merle gén külön öröklődik az alapszín génjétől és csak úgy születhet, hogy egyik szülő merle. De ha kihasad egy máltai szürke, ami elfoglalja a merle helyét, és az jelenik meg, akkor ez így ebben a formában csak mutáció révén jöhet létre, mert egyik szülőjétől sem örökölheti.

A "D" szürkítő gén - D gén alkotja a pl. a kék bordert - inaktív a collienál. Tehát ez sem tud szülő által bekapcsolódni, ez viszont külön öröklődne a merlétől, tehát akkor lehetnének szürke merlék is, amiről nincs hír.”

Próbálok annyi infót összeszedni erről amennyit csak lehet, de elég nehéz, mert kevés az anyag róla, és csak franciául, németül és angolul elérhetők. Ok beszélek annyira angolul, hogy elboldogulok vele, de ilyen szintű szakszöveg, aminek nagyon fontos, hogy minden betűje jól értelmezhető legyen, hát ez így elég nehéz. A google fordító erre teljesen alkalmatlan, kivéve ha jót akarok nevetni, akkor néha használom. Szóval a kutakodásom a máltai szürkék világába megkezdődött, és abba nem hagyom, amíg azt nem érzem, ok, most már kellő mennyiségű az info.

A témával foglalkozó oldalak: 

Collie Health Foundation – Variations in Collie Color

Stirling Collies - RARE: Dilute Merle / Maltese Grey

No meg akkor feljön az a kérdés ugye, hogy ilyenkor adminisztráció szintjén mi van? Hiszen a szülei alapján a kiskutyának egyértelműen járna a törzskönyv, gyakorlatilag viszont ki tudja?! Nincs bevett gyakorlat a máltai szürke kutyák regisztrálására, törzskönyvezésére… sőt nem is tudok ilyen esetről Magyarországon. Attól még lehet, hogy volt, csak én nem tudok róla. Se más a környezetemben akiket eddig megkérdeztem. Elviekben regisztrációs lapot kaphat, ami igazolja a származását, de tenyésztésbe nem állítható vele.

„A regisztrációs nyilvántartásba kerülnek azok a kutyák:…..

…. 3. „N” jelű Regisztrációs lap:

a.) -melyek a tenyésztő bejelentése vagy az alomellenőr jelzése alapján olyan tenyésztésből

kizáró hibával rendelkeznek mely egyértelműen és jól látható már születéskor vagy néhány hetes korban és a fejlődés során biztosan nem fog változni. (pl. színhiba, vagy nem

megengedett szín, szőrzet, csonka farok stb.) Ezt a tényt a tenyésztőnek az alombejelentőn fel kell tüntetnie, illetve az alomellenőr jelentése alapján a fajtagondozó szervezetnek az alombejelentő ellenőrzése során jeleznie kell a MEOESZ felé…..

Az ilyen egyedek részére, az alombejelentő benyújtása után az MEOESZ kiállít egy „N” jelű

regisztrációs lapot, melyen a kutya neve, születési ideje, egyedi azonosítója, apja és anyja neve, azok FCI törzskönyvi száma, tenyésztőjének és tulajdonosának neve szerepel, de a további

ősi sorok üresek. Az „N” jelű regisztrációs lap nem komfirmálható, az ilyen egyedek nem kerülhetnek át a főtörzskönyvbe.

Az „N” jelű Regisztrációs lap feljogosít munka vizsgán, munkaversenyen való részvételre. Az

„N” jelű Regisztrációs lap alapján export származási lap nem állítható ki.

Regisztrációs lappal rendelkező szülők utódai részére nem állítható ki sem származási lap sem regisztrációs lap.”

(TENYÉSZTÉSI SZABÁLYZAT, Egységes szabályozások az AAPKK és a HCSC Egyesületekhez tartozó kutyafajtákra vonatkozóan)

Szóval feladta a kiskutya a leckét, megérkezett és rögtön kiosztotta a házi-feladatot.

Ha bárkinek bármi olyan infója van ezzel kapcsolatban, ami fontos, vagy érdekes lehet, ne tartsa magában! Vélhetően hiányos tudásomat ez esetben is vállalom!

UI: 

Kedves Jóisten!

Nagyon kedves tőled, hogy a genetikai ritkaságok iránti masszív érdeklődésemet ily módon honoráltad. A sorozatgyilkosok is nagyon érdekelnek, kérlek azt NE küldj! Köszi! Adi

Fotók a kis szürke eminenciásról, és kistestvéreiről

UPDATE! 

A kiskutya (Max vagyis hivatalos nevén Elendil) DNS mintája be lett küldve a Vemodia (mostanra Tilia) labornak merle szín-tesztre. Eszerint a kutya: m/Ma+ (259 bp) vagyis atípusos (atypical) merle. A megfelelő labor, valamint a megfelelő szín-teszt kiválasztásában nagyon sokat segített az alábbi - igen hasznos és érdekes - merle színgenetikával foglakozó Facebook csoport:

Max DNS eredménye a Tilia labortól

Pár kép Maxről ahogy cseperedik...