Szimulátor és szürkület (avagy a színésznő és a máltai szürke igaz története)

Nemrég beszélgettem valakivel a tudás - nem tudás témaköréről, már úgy a kutyákkal kapcsolatban. Ez most több dolog miatt is felmerült. Majd későbbi bejegyzésben erről részletesen… addig is…

Én egy dolgot tudok biztosra állítani, minél többet próbálok tanulni a kutyákról, annál kevesebbet tudok. Legalábbis nagyon úgy érzem. Egyrészt mert amint megtanulok valamit, kiderül, hogy ahhoz még számtalan más dolog kapcsolódik amiről megint alig tudok valamit, vagy éppen semmit, meg ugye közben ott vannak a kutyák, akik non-stop meg tudnak lepni. Mindennel, a lehető legváltozatosabb módokon. Azt hiszem, hogy ismerem a kutyám? Francokat. Még 10 év után is meg tud döbbenteni ugyanaz az eb. Vagy valamiről azt hiszem, hogy „ó hát ez annyira de annyira ritka, hogy majd visszatérek rá tanulmányozni ha lesz időm.. egyszer csak”, azután elfelejtem, amíg szembe nem jön.

Először pár szóban az Oscar átadáson méltatlanul mellőzött kutyámról, öreg Winnie, Winifred Sandersonról…

Minden collie nagyon más, de tényleg állatira. Nagyon nehéz úgy a természetükről beszélni, hogy általánosítunk. Amikor azt kérdezik milyen a collie természete, lehet rá mondani pár általánosságot, de az nem biztos, hogy köszönőviszonyban lesz azzal a kutyával, akivel éppen együtt élünk.

Előzmények……

Win pl. imád a lakásban lenni és annak különböző pontjain héderelni. Ennél jobban semmit sem szeret. Mondhatni foglalkozásszerűen űzi a fetrengést más és más pózokban. Már 8 hetesen is ilyen volt, ahogy pedig öregszik, még inkább. Persze nem engedem folyton a lakásban heverészni, de ő mindig próbálkozik.

Első körben a legegyszerűbbnek tűnt megtanulnia kinyitni az ajtókat. Rövid időn belül ezt úgy elsajátította, hogy minden gond nélkül járkált ki-be a lakásba, vagy bárhová ahova éppen kedve szottyant. Ennek úgy vetettem véget, hogy mindent kulcsra zártam és kivettem a kulcsot, mivel azt is megtanulta elforgatni. Van olyan ajtó, amit még egy szalaggal is átkötök, mivel csomót (még) nem tud bontani. Egyszerűen meguntam, hogy rendszeresen rám nyit és halálra ijeszt. Tiszta para amikor este épp a tévét nézem, pihenek, mint egy ember, erre ez benyit és behívja a haverjait is. Első alkalommal amikor ezt játszotta, majd szívinfarktust kaptam.

Amikor az ajtónyitás már nem volt járható út, új tervet eszelt ki. Miszerint addig kaparja, meg döngeti az üvegajtót, amíg az meg nem adja magát. Volt, hogy úgy karmolászta az üveget, mint amikor valaki a táblán csikorgatja a körmét, a víz vert tőle. Hát ezt a cselekvést nagyon hamar kiiktattam, mindenki védelmében. De akkor sem adta fel.

Rájött ha az egyik kutya visít, azonnal kimegyek. Ezért ha be akart jönni, jól megtépte Maddoxot, hogy az visítson, majd amikor kinyitottam az ajtót, hogy mégis mi folyik ott, akkor a lábamnál észrevétlenül beslisszant. Na ennek szintén nagyon hamar véget vetettem, már csak csóri Maddox érdekében is.

Ezután jött az idegőrlő ugatás. Kitapasztalta, hogy melyik az a típusú ugatás, mi az a frekvencia és sűrűség, amikor tuti kimegyek, hogy kussoljon már, amit nem bírok túl sokáig hallgatni, és azt rendszeresen gyakorolta. Csak egy nagy, éles vakkantás, de azt 2 percenként, órákig. A hajam kitéptem. Párszor működött is neki, mivel amikor már 3 napja nem aludtam tőle, mert minden éjjel végig nyomta, gondoltam nem kínzom tovább se magam, se a szomszédokat és beengedtem. Hát nem kellett volna. Gondoltam ezt is rövidre zárom, és ugathat napestig, amíg ugat, tuti nem jön be. Azután feladta, bár néha még próbálkozik vele.

Az utóbbi időkben sokat voltak bent a kutyák. Maddoxnak jött ugye a véreset hányós party, majd rá 1-2 hétre Ivy lepett meg egy sugárba hányós teljes hétvégével (akut bélgyulladása volt), majd végül Winnie dőlt ki. Hát nem akartam elhinni, de sajnos a baj a kutyáknál is sokszor csőstül jön, ezen már nem csodálkozok. Néha előfordul, majd vége lesz egyszer csak.

Winnie viszont nagyon aggasztott. Nem evett. Egyetlen falatot sem. Ami nála nagyon de nagyon nem jellemző. Olyan szinten kajás, hogy nem is emlékszem, hogy lett volna olyan valamikor, hogy ő nem fogad el ételt. Amikor azt mondták, hogy onnan látom ha vemhes, hogy többet fekszik, akkor csak azt kérdeztem minél többet? Mert ennél többet már nem lehet. Amikor azt mondták szülés előtt nem esznek, hát nála az se jött be. Simán telerámolta magát mielőtt elfolyt a magzatvíz. Jó kicsit kisebb elánnal, de evett. Szerintem ha teheti szülés közben is bekap egy sült csirkét. Most meg itt áll lassan 11 évesen, és egy falat sem megy le a torkán, mondom nagy a baj. Bár az fura volt, hogy más tünete nincs. Lázát megmértem, meg pár dolgot megnéztem rajta amit Bence kért amikor beszéltünk, de semmi, így másnapra Bence jött is sebbel-lobbal. Winnie addig bent volt velem, hogy mindig lássam.

Megjött Bence, alaposan átvizsgálta Winniet, vért is vett tőle meg minden, de semmit sem látott rajta. A fizikális vizsgálaton nem érzékelt semmi kóros eltérést. Ezért is akartam a labort. Meg azért mert már benne van a korban. (Annyi mindenre kértük a vizsgálatot, hogy végül vagy 5 oldal lett az eredmény.) Babéziára, mindenre megnézettem, bár semmi nem utalt rá. Csak a gyomra korgott-morgott az asztalon vizsgálat közben, Bence mondta is milyen üres, de ennyi. Azután mondta, hogy adjak neki olyan kaját aminek nem tud ellenállni. Win kapott pár nagyon enyhe szurit, majd összeállítottam neki a gourmet vacsit, amit ezerrel be is csavart.

Minden rendben volt, mellettem aludt, evett rendesen, reggel pattogott, mint a nikkelbolha, mondom minden ok.  Egészen másnap estig. Este kiment pisilni, kiviszem neki a kaját, megint nem eszik. Elesetten néz, kaparja az ajtót, lefekszik, a hátára fordul, ha odarakom a kaját fanyalogva elfordul. Ő nem kéri, ő olyan rosszul van, hogy nem megy le egy falat se. Engedjem be. Ok, beengedem, és hívom Bencét. Illetve hívnám, mert ugye én a nappaliban, Win meg kint piheg az előtérben borzasztó rosszullétek közepette. És egyszer csak érdekes zajt hallok. Lábujjhegyen kimegyek, Win meg éppen derékig elmerül a magamnak kikészített currys csirkés vacsiban. Olyan szinten csámcsogott, meg se hallotta, hogy ott vagyok. Oszt mondom az öregasszonynak jó hangosan, hogy „Hát te? Itt meg mi folyik?”… ő meg…. ööö semmi és lemászik, majd lefekszik a helyére. (megj. Soha nem vettek még el a kutyáim semmit, még ha előttük is hagyom, ezért merem bárhol letenni a tálat, vagy bármi kaját.)

Ezután odaviszek neki kaját, odanyújtom, hát csavarja be ezerrel. Majd kinyitom az ajtót, és megpróbálom ugyanezt a küszöbön kívül, és semmi. Lefekszik, néz rám, hogy rosszul van, és kapar, hogy bemenne, mert ő bizony nagyon beteg. Azonnal írtam egy üzenetet Bencének, hogy asszem tudom mi a kutya baja, de azért várjuk meg a labort. Bence visszahív, majd azt mondja, a labor megjött, és tudja, hogy ez furán hangzik, de szerinte a kutya szimulál. A véreredménye tökéletes, semmilyen fertőzés, betegség, rossz érték nincs. Sőt ha csak a vérképét látja, azt gondolja, a kutya kb. 3-4 éves lehet. Azután elmondtam neki a látottakat. Hát azt hiszem mindkettőnket egyszerre öntött el a döbbenet és a csodálat. A diagnózis: a kutya jó benti evő.

Winnie alaposan kifigyelte, hogy amelyik kutya beteg, rosszul van, annak korlátlan a bent tartózkodása van, meg ugye extra ellátásban részesül. Ezért volt a színjáték. El se tudom képzelni mekkora önuralom kellett neki ahhoz, hogy egész éjjel volt előtte kaja, de nem nyúlt hozz. Azt hiszem megértettem az üzenetet, és igyekszem annyit beengedni őt amennyit lehet, nem akarok már ezen háborúzni vele. Ha ő ennyi mindent megtesz azért, akkor tuti nagyon akarja. Meg egyébként… le a kalappal a tekervényes agya előtt!

És, hogy mindig van új a nap alatt, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint Eliza és Maddox tegnap született alma. Amikor megtudtuk, hogy Eliza vemhes, nagy volt az öröm. Fogalmunk sem volt hány kölyök van benne pontosan, és milyenek lehetnek, de hát ez majd kiderül ha szül, nem is az a lényeg, hanem, hogy megszülessenek épségben, egészségben és se nekik, se a mamának ne essen baja. Már pénteken megindult a testhő csökkenés, de szombatra már nagyon lement, mégse történt egész nap semmi. Csak vártunk iszonyat ideg közepette. Éjjel már Eliza lihegett ezerrel, látszott, hogy valami elindult, de egy bizonyos ponton megállt a folyamat. Magzatvíz, vagy bármilyen váladék nem jött. Vasárnapra már nagyon meg kellett volna születniük, ezért – telefonos egyeztetés után - Eszter elvitte Elizát az orvoshoz (Dr. Thuróczy Julianna). Végül meg kellett császározni, mivel a kölykök még a szülőcsatorna közelében sem voltak. A császár hamar, zökkenőmentesen lezajlott, és végre ott voltak ők, akikre annyit vártunk. Öten. (Mikor Eszter elmondta mennyit nyomnak a kölykök, arra gondoltam, lehet, hogy ebből a szempontból is jól jött a császár, ezeket a kölyköket nagyon megszenvedte volna szegény Eliza az tuti. A legkisebb 427 a legnagyobb 496 g.) szóval a világra jöttek a kis krumplik J …

2 merle, egy szuka és egy kan, két tricolor kan, és egy…. szürke kan. Amikor Eszter mondta, hogy a kölyök konkrétan szürke, beugrott egy pár éve látott kutya, meg a róla készült cikk – amit ha megfeszülök sem találok, pedig a collie online-on volt. Hogy tudom, hogy már láttam ilyet korábban egyszer-kétszer, de mi a fene volt az, mi volt a dolog neve. nem emlékeztem. Pedig akkoriban több cikket is átfutottam róla, bár túl sok info nem volt a neten. Márti viszont azonnal rávágta, hogy máltai szürke, és akkor már tudtam keresni, megvolt a cikk, legalábbis az egyik, a collie online-osat azóta sem találom. Szóval a „minden napra egy meglepi a kutyáktól” aznapi csomagjában egy máltai szürke kiskutya volt. Azóta persze ezerrel keresek, érdeklődők, hogy hátha van olyan aki erről sokkal többet tud, de ez a dolog annyira ritka, hogy így külön legfeljebb az foglalkozik vele, akit érint, vagy aki nagyon beleássa magát a színgenetikába. Ami nem túl sok ember. Szóval nagyon szeretnék sokkal többet megtudni erről a különleges kiskutyáról.

(Érdekes egyébként, hogy általában szokott valami megérzésem lenni az alomszámmal, meg a szín/nem arány eloszlással kapcsolatban, de ez esetben semmi nem volt. Azt éreztem 4 és 10 között bármennyi lehet, színekről, nemekről meg semmi megérzésem nem volt, csak egy nagy katyvasz.)

A hír után rögtön néztem Kakas Timi szakdogáját a színgenetikáról, meg is találtam benne a máltai szürkét, de csak pár sor erejéig:

„"D" gén: színhígító gén. A "D" intenzív szőrszínt produkál. A "dd" felelős a "máltai szürke" színért. A szőrszálak teljes hosszúságukban egyszínűek. A feketét egyszínű szürkére a sablét beige színűre hígítja. A merlétől abban különbözik, hogy nem hagy foltokat, és a szem és orr színét is világosítja.”

Szóval ami – némi körbejárás után - úgy néz ki tuti:

- Ez egy blue merle kölyök. Nem fakó fekete, nem tricolor, hanem egyértelműen merle.

- A máltai szürke a blue merle szín egyik igen ritka mutációja. Ahogyan a cryptyc és a harlequin is.

- Dilute merle / Maltese Grey / Maltese Blue / Normal Grey Collie / Blue Merle Collie, ezek mind egymás megfelelői.

- NEM összekeverendő a Gray Collie Syndrome-val! Ez nem egy betegség! Csak egy külsőségekben megjelenő mutáció. Szervi elváltozást, vagy bármilyen egészségügyi károsodást nem okoz! 

- A nem érintett merle alomtestvérek nem hordoznak nagyobb máltai szürke kockázatot, mint bármelyik másik merle.

A máltai szürke kutya tenyésztésbe nem vonható, ezt mondjuk sejtettem, de azért hipotetikusan érdekelne az öröklődése. Elviekben ha jól értem, akkor ha két máltai szürkét párosítanak, nem jelennek meg a fehér kölykök, mint két normális merle esetében. Hogy pontosan mi jön ki, lövésem sincs. Máltai szürke és tricolor pároztatás esetében máltai szürke és tricolor kölykök lesznek, normál merle nem.

És itt most muszáj szó szerint idéznem Kakas Timit (akinek ezúton is köszönöm a gyors info-segítséget!), akivel arról értekeztem, hogyan jelenhetett ez meg ennél a párosításnál:

„A génmutáció a kutyánál, mint fajnál egy elég gyakori dolog. Van amit látunk, van amit nem látunk.  A színek is mind mutációval alakultak ki.

A máltai szürke tulajdonképpen elfoglalta a merle gén helyét. A merle gén külön öröklődik az alapszín génjétől és csak úgy születhet, hogy egyik szülő merle. De ha kihasad egy máltai szürke, ami elfoglalja a merle helyét, és az jelenik meg, akkor ez így ebben a formában csak mutáció révén jöhet létre, mert egyik szülőjétől sem örökölheti.

A "D" szürkítő gén - D gén alkotja a pl. a kék bordert - inaktív a collienál. Tehát ez sem tud szülő által bekapcsolódni, ez viszont külön öröklődne a merlétől, tehát akkor lehetnének szürke merlék is, amiről nincs hír.”

Próbálok annyi infót összeszedni erről amennyit csak lehet, de elég nehéz, mert kevés az anyag róla, és csak franciául, németül és angolul elérhetők. Ok beszélek annyira angolul, hogy elboldogulok vele, de ilyen szintű szakszöveg, aminek nagyon fontos, hogy minden betűje jól értelmezhető legyen, hát ez így elég nehéz. A google fordító erre teljesen alkalmatlan, kivéve ha jót akarok nevetni, akkor néha használom. Szóval a kutakodásom a máltai szürkék világába megkezdődött, és abba nem hagyom, amíg azt nem érzem, ok, most már kellő mennyiségű az info.

A témával foglalkozó oldalak: 

Collie Health Foundation – Variations in Collie Color

Stirling Collies - RARE: Dilute Merle / Maltese Grey

No meg akkor feljön az a kérdés ugye, hogy ilyenkor adminisztráció szintjén mi van? Hiszen a szülei alapján a kiskutyának egyértelműen járna a törzskönyv, gyakorlatilag viszont ki tudja?! Nincs bevett gyakorlat a máltai szürke kutyák regisztrálására, törzskönyvezésére… sőt nem is tudok ilyen esetről Magyarországon. Attól még lehet, hogy volt, csak én nem tudok róla. Se más a környezetemben akiket eddig megkérdeztem. Elviekben regisztrációs lapot kaphat, ami igazolja a származását, de tenyésztésbe nem állítható vele.

„A regisztrációs nyilvántartásba kerülnek azok a kutyák:…..

…. 3. „N” jelű Regisztrációs lap:

a.) -melyek a tenyésztő bejelentése vagy az alomellenőr jelzése alapján olyan tenyésztésből

kizáró hibával rendelkeznek mely egyértelműen és jól látható már születéskor vagy néhány hetes korban és a fejlődés során biztosan nem fog változni. (pl. színhiba, vagy nem

megengedett szín, szőrzet, csonka farok stb.) Ezt a tényt a tenyésztőnek az alombejelentőn fel kell tüntetnie, illetve az alomellenőr jelentése alapján a fajtagondozó szervezetnek az alombejelentő ellenőrzése során jeleznie kell a MEOESZ felé…..

Az ilyen egyedek részére, az alombejelentő benyújtása után az MEOESZ kiállít egy „N” jelű

regisztrációs lapot, melyen a kutya neve, születési ideje, egyedi azonosítója, apja és anyja neve, azok FCI törzskönyvi száma, tenyésztőjének és tulajdonosának neve szerepel, de a további

ősi sorok üresek. Az „N” jelű regisztrációs lap nem komfirmálható, az ilyen egyedek nem kerülhetnek át a főtörzskönyvbe.

Az „N” jelű Regisztrációs lap feljogosít munka vizsgán, munkaversenyen való részvételre. Az

„N” jelű Regisztrációs lap alapján export származási lap nem állítható ki.

Regisztrációs lappal rendelkező szülők utódai részére nem állítható ki sem származási lap sem regisztrációs lap.”

(TENYÉSZTÉSI SZABÁLYZAT, Egységes szabályozások az AAPKK és a HCSC Egyesületekhez tartozó kutyafajtákra vonatkozóan)

Szóval feladta a kiskutya a leckét, megérkezett és rögtön kiosztotta a házi-feladatot.

Ha bárkinek bármi olyan infója van ezzel kapcsolatban, ami fontos, vagy érdekes lehet, ne tartsa magában! Vélhetően hiányos tudásomat ez esetben is vállalom!

UI: 

Kedves Jóisten!

Nagyon kedves tőled, hogy a genetikai ritkaságok iránti masszív érdeklődésemet ily módon honoráltad. A sorozatgyilkosok is nagyon érdekelnek, kérlek azt NE küldj! Köszi! Adi

Fotók a kis szürke eminenciásról, és kistestvéreiről

UPDATE! 

A kiskutya (Max vagyis hivatalos nevén Elendil) DNS mintája be lett küldve a Vemodia (mostanra Tilia) labornak merle szín-tesztre. Eszerint a kutya: m/Ma+ (259 bp) vagyis atípusos (atypical) merle. A megfelelő labor, valamint a megfelelő szín-teszt kiválasztásában nagyon sokat segített az alábbi - igen hasznos és érdekes - merle színgenetikával foglakozó Facebook csoport:

Max DNS eredménye a Tilia labortól

Pár kép Maxről ahogy cseperedik...