Kisfiú

Kisfiú megérkezett. Ma éppen 3 napja. Kisfiú aki nincs, de mégis van. No de visszamegyek az elejére....

Két hónapja szállóvendégünk volt. Maddox-hoz jött egy nagyon szép tri lányka, Naomi fedeztetés céljából. Nao egyébként Ivy féltesója, apai ágról. Szóval  itt volt pár napot, aminek Maddox igencsak örült. Utána már nem volt mit tenni, mint várni mi lesz. Nekem valahogy olyan "nem sikerült" érzésem volt, ami tudom, hogy nem jó, de akkor is. Azért reménykedtem. Azután eljött az ultrahang napja. Sajnos az orvos pont azt mondta amit nem szerettünk volna hallani, hogy Nao üres. A gazdija Nikol meg volt arról győződve, hogy vemhes, de a doki mondta, hogy tutira nem. Hát elszontyolodva tudomásul vettük. Mondtam Nikolnak, hogy ne élje bele magát előre, mert akkor rosszabb. Így is elkerülhetetlen, hogy az ember meggyászolja a meg nem született almot. Arra is figyelmeztettem, hogy ne "lásson" a kutyába tüneteket. Viszont az ultrahangot kicsit korainak gondoltam/tuk, ezért még egyre sor került valamivel később. Muszáj volt biztosra menni, mert egy váratlanul beindult szülés azért elég veszélyes lehet. A szuka érdekében tudni kell, hogy egészen biztosan üres e.

A második ultrahangon is azt mondták, hogy nincs benne baba, de valamit látnak, ezért vigye vissza a gazda 1 héttel később. Na pont így lehet a frászt hozni az emberre. Akkor már nem is a meg nem született almon bánkódik az ember, hanem, hogy a szukának ne legyen baja. Az orvos azért annyit mondott nyugtatólag, hogy lehet csak egy kis béltartalom zavar be a képbe. 

A harmadik ultrahangot így elég sok idegeskedés előzte meg. Majd eljött a nap, és gazdája kíséretében Nao ismét ultrahangra ment. A vizsgálat során pedig a "béltartalom" megmozdult. Egy kisbaba ficergett a pocakban. A nagy ijedtségnek hamar vége lett, és mindenki nagyon örült, hogy mégis sikerült legalább egy kisbaba. Nao gazdijának végül is igaza volt, amikor vemhességi tüneteket látott a kutyán. 

Szóval nagyon vártuk a kis jövevényt, és reménykedtünk, hátha kislány lesz. Három napja Naonál beindult a szülés és előbújt Maddox első tricolor kisfia. Bár mindenki szukát várt (én is), mégsem vagyok csalódott, mert csodaszép kisbaba lett. Egy igazi kis alomkoncentrátum. 43 dekával született. Csóri Nao rendesen megszenvedett vele míg világra hozta. 

A három napos mérésén Kisfiú 65 dkg. Egy kis babzilla. :-) Reméljük továbbra is így lesz. Úgy tudok izgulni érte. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben menjen. Egyen és növekedjen, ez most a legfontosabb. Alig várom, hogy lássam milyen lesz. Ez mindig baromi izgalmas. Egyik nap még törpevakond, másik nap már kiskutya. :-) Úgyhogy; hajrá babzilla!

Frissen szottyos kiskutya....

....aki azonnal rácsatlakozott a gazdatestre...

.......és nem ereszti :-)

UI: .... extra köszönet Márti! Mindenért!

Dasha beköltözött

Kis Dasha ma végleges helyére költözött. Az átmeneti pesti héderelés után Ágihoz került. Szegényke nem volt az elmúlt pár nap egyszerű neki. Elvitték a kis megszokott helyéről, rengeteget utazott, majd itt volt nálam egy kicsit, de amint igazából feloldódott volna már ment is tovább. Most végre nyugalma lesz, de biztos beletelik kis időbe míg rájön, hogy onnan már nem viszik sehova. Sajnos a szállítás másképp nem megoldható, egy kis kényelmetlenséget biztos jelent a kutyának, de hála az égnek - tapasztalatom szerint - hamar kiheverik. Dasha elég jól viseli az utazást. Nincs hányás, nincs hiszti, szépen, nyugodtan utazik. Főleg, hogy jól láthatóan hosszú útja alatt végig mindenki nagyon odafigyelt a kicsire. Csak azt sajnáltam volna nagyon, hogy Ági arcát nem láthatom amikor megérkezik a kislány, de hála Heniék segítségének erről sem maradtam le.

Így örült Ági Dásenykának :-) A kicsi még nem volt felhőtlen az újabb költözés miatt.

Dasha egészen tündéri kiskutya, nagyon édes kis természete van. Barátságos mindenkivel. Tegnap Anyu átjött, hogy megnézze és 10 perc múlva a kicsi már a lábán aludt. Egész végig amíg itt volt. Simogattatta magát, főleg a kis pocakját, és szórta a puszikat ezerrel. Csak azért nem sajnálom, hogy nem maradt tovább, mert nagyon könnyű őt megszeretni, és úgy nehezebb elengedni. De tudom jól, hogy a lehető legjobb helyre került és szerető közegben fog felnőni. Meg úgyis jön hozzám olykor - olykor, közös utazásokra is megyünk, sokat fogunk találkozni. Nálam viszont betelt a létszám, ez a négy kutya az akikkel úgy tudok foglalkozni ahogy szeretnék. Áginál viszont tökéletes társa lesz Diornak és egy egész család rajongja majd körül. 

Szóval tegnap a megérkezése után igyekeztünk vele úgy viselkedni, ahogy az a kis collie-léleknek a legjobb. Rengeteg simogatást és puszit kapott, Zoli pedig bevetette nála a kiskutya bűvölési technikáját, így 1 órával később már le sem lehetett róla vakarni a kicsit. Evett, ivott, látszott, hogy jól érzi magát. Gardedámot is kapott Ivy személyében, aki mondhatni egészen profi baba-szitter lett. Az előző alomnál sokat gyakorolhatta. A kis golyó tepert össze-vissza utána. A házba nem mert bejönni, de amikor Ivyt megkértük, hogy menjen ki a házból, majd a másik ajtón jöjjön vissza, Dasha követte. Utána annyira jól érezte magát idebent, hogy ki sem akart menni. Estére jól kifáradt, 1-2 rövid intermezzo kivételével szépen aludt mellettem. Lefekvés előtt nézett egy kis rajzfilmet is, biztos azért. :-) Igyekeztem neki annyira jóvá tenni rövid itt tartózkodását amennyire csak lehet. És ha őt a traktoros rajzfilm teszi boldoggá, akkor megkapja.

Amikor elaludt, és békésen szuszogott, csak néztem. Egyrészt azért, mert ilyen kölyköt még az életben nem láttam amin ennyi szőr van, ráadásul elég hosszú. Látszik, hogy jól megedzette az orosz hideg. Ettől teljesen úgy néz ki mint egy felnőtt kutya, csak kicsiben. Persze nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy nem lesz hatalmas orosz szőre ha itt nő fel, de nem is baj. Szóval a másik amin agyaltam miközben figyeltem a kis alvó pofiját, hogy néha észre se vesszük ha valóra válik egy régi vágyunk, mert azonnal termelődik helyette egy másik. Én viszont most megálltam egy pillanatra, és egyszerűen csak borzasztóan örültem annak, hogy végre itt van. 

Érkezése után.

(most nézem csak milyen Batman maszkja van :-) )

Szóval; bár az elmúlt hónapokban kiállításokra nem jutottam el, azért nem tétlenkedtem/tünk. Megszületett majd elhagyta a házat egy almonyi kisbaba, nem sokkal később pedig megérkezett Dasha. Vele csak most kezdődnek a dolgok, rengeteg teendőnk lesz.

Első körben át kell majd esni pár orvosi vizsgálaton. Először egy általános kivizsgáláson, hogy minden rendben van e vele, majd szűrések sorozata kezdődik. Közben pedig a papírügyeket is intézni kell. Ha megjön a törzskönyv azt honosíttatni, majd hivatalosan is társtulajdonba vetetjük. Szóval vizsgálatok és papírmunka a következő két lépés. Közben majd igyekszem frissíteni a honlapot is, illetve intézem Dasha online életét. Egy collie-online-os törzskönyvre is szüksége lesz, no meg a klub adatbázisába is fel kell tölteni. Persze ezekkel elsősorban mi dolgozunk, nem ő. Kis Dasha feladata jelenleg az, hogy nagyon boldog kiskutya legyen, és érezze jól magát. Pihenje ki a fáradalmakat, érezze biztonságban magát, és akkor lassan elkezdhet felkészülni az első megmérettetésére is. Hát nagyon izgulok, remélem jól alakulnak majd a dolgok. Minden téren.

Gondolatok a váróból

Fúúú…

Hát azt sem tudom hol kezdjem.

Akartam már írni korábban a külföldi kutyavásárlásról és az azzal kapcsolatos tapasztalataimról, de valahogy sose jutottam el odáig. Most viszont megint aktuálissá vált, így ejtenem kell róla pár szót. 

Ugyanis amíg neki nem áll az ember, el sem tudja képzelni, hogy ennek a dolognak mennyi buktatója lehet. (Tulajdonképpen egy baromi nagy lutri az egész.) 

A feladat oroszlánrészét - ami a kapcsolattartás, egyeztetés a külföldi tenyésztővel – ez esetben Ági végezte (miközben folyamatosan mi is egyeztettünk). Tudom, hogy nem egyszerű dolog Ági, de nagyon jól csináltad! J A kiskutyát társtulajdonba vettük, megosztozunk mindenen ami a kicsivel kapcsolatos. No de kezdjük az elejétől.

Szóval az első buktatók az adott tenyészet, majd a konkrét kiskutya kiválasztásakor jönnek. Az ember eldönti, hogy honnan szeretne kiskutyát, és pontosan milyet. Mi tricolor szukát szerettünk volna, az biztos volt. Lehetőleg inkább merle-tricolor, de mindenképpen európai vonalból, ez fix volt. Elkezdtük nézni a kenneleket, tervezett almokat, bizonyos tenyészkutyákat, nem túl sokat. Tudtam, ha túl sok tenyésztővel vesszük fel a kapcsolatot az kicsit komolytalannak, olyan „minden mindegy”-nek tűnik. Néztük a lehetséges szülők vonalát, küllemét, szűrési eredményeit, minden létező információt róluk. Nekem volt egy-két konkrét szuka a tarsolyomban, és egy másik tenyésztő is adott jó tippeket. Szeretem ilyen döntések előtt pár olyan ember véleményét kikérni, akiknek nagy tapasztalata van. Közben persze figyeltük az éppen megszületett almokat is, hátha jön valami váratlan jó. 

Szóval minden infót összeszedve az ember elkezd érdeklődni. Ekkor jönnek az első problémák. Van olyan tenyésztő aki egyszerűen nem válaszol semmilyen megkeresésre, miközben almot, vagy alomtervet hirdet. Fogalmam sincs, hogy adnak el kutyát ha nem kommunikálnak, de valahogy gondolom csak sikerül nekik. (Pár éve belefutottam egy olyan tenyésztőbe is, aki kerek perec közölte, hogy - fogalmam sincs milyen megfontolásból, de - nem ad el abból az alomból külföldre kutyát.)

A másik gond, ha a tenyésztő válaszol ugyan, de nincs közös nyelv. Ha egy tenyésztő például csak mandarinul beszél, akkor hiába az angol, német vagy francia nyelvtudás, jöhet a google fordító, ami konkrétan az ördög találmánya. Még hétköznapi szöveget is nehéz vele fordítani, nemhogy kutyás „szaknyelvet”  a feltételekről, a szűrésekről, szállításról, stb. Borzasztóan körülményes. Mondjuk ha nem éles a helyzet nagyon szórakoztató, mert a tüzelés vagy a fedeztetés szavak többszöri lefordításával egész érdekes eredményeket kapunk. Na mindegy kicsit elkalandoztam.

Visszatérve... Ország-függő is hogyan zajlik a kommunikáció. A kulturális, szokásbeli különbözőségek nagyon kiütközhetnek egy adott adás-vétel során. A lazább nemzetek a kutyavásárlást is lazábban kezelik, míg a precízebbek ebben is azok. (Pl. egy miss laza tenyésztőtől úgy kaptam meg anno egy törzskönyvet, hogy néhány felmenő pedigréjét lefotózta telefonnal a szőnyegre fektetve 2 méterről, hogy én azt majd otthon összerakom. Itt abba is maradt a dolog, mert ha képtelen egy online törzskönyvet elküldeni, mi lesz később.) 

Rengeteget számít az adott tenyésztő személye, hogy mennyire könnyíti, vagy éppen nehezíti meg a vevő dolgát. Mennyire rugalmas, segítőkész, kedves, stb. És főleg mennyire profi a viselkedése. Eszméletlen sokat számít. (Sőt még az is számít, hogy mennyire sztártenyészetről van szó. Mert ott nem feltétlen érdekli a tenyésztőt, ha egy kis ország "noname" tenyésztője akar tőle kutyát. Ilyenkor némi vegzálás után előfordul, hogy mond az illető egy olyan árat, hogy az ember padlót fog.)

Szűrések tekintetében is nagyon sok függ az adott országtól, mert van ahol már foglalkoznak a témával, és valahol még szinte egyáltalán nem. Javarészt nem. Ahogy látom néhány ország alig néhány tenyésztője foglalkozik a szűrésekkel. Ebből a szempontból - mi magyarok - nagyon jó helyen állunk. De ha az ember olyan külföldi tenyészetet szeretne találni ahol mindenki mindenre le van szűrve, esetleg még a kölyök is, akkor a választék kb. 5 kennelre szűkül.

Jelen helyzetünkben azt gondoltam, hogy számunkra érdekes szukák felől érdeklődjünk, hogy várható e kölyök tőlük a közeljövőben. Mert sajna hiába a nagy válogatás meg minden, ha a reprodukcióval valami nem stimmel. Ágival legalább 1-1.5 éve keressük a kiskutyánkat. Volt több ígéretesnek tűnő választásunk, de; ha a szuka nem tüzel, vagy nem sikerül a fedeztetés, vagy a következő két tüzelést kiállítások miatt kihagyják, vagy az ember már száznyolcvanezredik a várólistán, vagy ne adj Isten a szuka meghal. Vagy minden jól megy, de szül 3 kant..... Elég nehéz így anyakutyát választani születendő kölykünknek. Vagy hiába van egy baromi jó, minden szempontból frankó kis szuka, ha a tenyésztő olyan kant rak rá, aki viszont nagyon nem….., vagy vonalilag nagyon nem jó nekünk, mert túl közeli rokon. Mert ugye ez is szempont, hogy ne legyen túl közeli rokon, se túl beltenyészet. Még szerencse, hogy nincs sok szempont. Amikor először beszéltünk arról, hogy honnan, milyen kutya legyen, akkor azt mondtam, hogy minden szempontból legyen elképzelésünk a kölyökről, utána pedig arról, hogy miről vagyunk hajlandóak lemondani. Mert tökéletes kutya nincs. A túlzott szigorúságot meg nem szeretem, mert ha valaki 5 év alatt sem talál neki megfelelő kutyát, ott talán az elvárás túl sok. Persze mindenkiben megvan a kezdeti idealizmus, de utána szembesül a valósággal.

A lényeg, hogy mi két szukát néztünk ki első körben, de sajnos egyiktől sem született kölyök. Ettől tovább pedig nem lett volna érdemes várni, mert az esély folyamatosan csökken. Ha egy szukának 5 éves koráig nem jött le alma, akkor mi a garancia arra, hogy a közeljövőben fog. Mérhetetlenül sajnálom, mert mit nem adnék azoktól a szukáktól egy babáért, de ha nincs, nincs. Tovább kell lépni. Amit ma már pontosan tudok, hogy nem szabad türelmetlennek lenni. Ha lemaradunk egy kölyökről, az nem nekünk volt rendelve. Az nem a mi kiskutyánk volt. Majd tudni fogjuk ha látjuk.

Azután egyszer csak megjelent a neten egy olyan fotó, ami bennem anno elég mély nyomokat hagyott, de a nagy káoszban és túlgondolkodásban valahogy elfeledkeztem róla. Egy olyan szuka képe került elém, aki nekem totál TOP5-ös. És az apropó ami miatt feljött a képe, hogy egy igen népes alomnak (8 babának) adott életet, a kicsik pedig gazdit keresnek. 

Íme a népes alom :-)

Amikor pedig megláttam ki az apa, tudtam, hogy Eszter barátnőm véleményét már meg sem kell kérdeznem mert sikítani fog. J Közben viszont felmerült egy másik alom is, ami bombabiztos lehetne minden szempontból. Nagyon megkönnyítette volna a dolgunkat, ha onnan választunk, de nem úgy lett. Rengeteg mérlegelés után Ági írt az orosz tenyésztőnek, hogy egy tricolor szuka érdekelne minket. Kettő kisbaba közül választhattunk. Ami nagyon megkönnyítette a dolgot, hogy éreztem Ági bizalmát felém. Még csak most kezdjük gyakorolni a társtulajdont, de nagyon fontos, hogy bízzunk a másikban. Ez pedig ugyanúgy részemről is áll. A választásnál mindig csak azért félek, mert ha az ember végignéz egy almon, akkor egy konkrét kölykön áll meg a szeme, és az nem mindig függ össze azzal, hogy éppen milyet szeretne venni. (Így lett nekem az egyik blue merle szukámból tricolor kan, a másikból meg blue kan.) Szóval féltem, hogy hiába választjuk ki a szebbik tri szukát, nem az lesz az alom legszebb kölyke és egy másik kölyökre fogok vágyni. De nem így lett. Nekem nem volt kérdés melyik legyen, azonnal tudtam. Hát Ő.... és ha bármelyik kölyök lehetett volna, akkor is Ő. Tündérgolyóka! :-) 

Így elkezdtünk tárgyalni a vételi feltételekről, majd nekiálltunk a konkrét lebonyolításnak. Ez kb. 3 hónapot vett igénybe. Amit most nem részleteznék.

Annyit azért kiemelnék, hogy a szállítás igencsak sarkalatos pontja a kutya vételnek. Pláne ha ilyen messziről jön, mint Moszkva, ami majd 2000 km... februárban... hóban...oda-vissza. Kicsit meglepett, hogy a legtöbb általam ismert szállítócég csak exportot vállal, importot nem. Az ember nem tud mást csinálni, mint érdeklődni, hogy ki megy esetleg arra, aki el tudná hozni. De a behavazott Moszkva szinte senkinek sem esik útba. Még szerencse, hogy a Fehova kiállításra szívesen látogatnak orosz tenyésztők, így volt Dasha tenyésztőjének olyan ismerőse aki vállalta, hogy elhozza.

Várakozásunk alatt neveken is gondolkoztunk persze, meg beszéltünk a társtulajdonosi feltételekről, amiről szerződés is készül. A névválasztás sosem egyszerű. Hosszas töprengés után több név is szóba került ami mindkettőnknek bejött, a rövidke listát pedig különböző okok miatt egyre szűkítettük. Így lett a kiskutya Dasha, vagy ahogy magamban becézem, Dásenyka. J Imádom az orosz neveket, nagy vágyam volt, hogy orosz neve legyen a kicsinek. És így a sorba is tökéletesen beillik Dorina és Dior mellé a kis orosz hercegnő. Miután kiválasztottuk a nevet utánanéztem, hogy mit jelent pontosan, és most mondhatnám, hogy Dasha a nevét ilyen meg olyan istennőről kapta, meg van valamilyen asztrológiai vonatkozása is. De az igazság az, hogy a bevillanáskor éppen a Playboy Villa Lányainak egy epizódját néztem, amiben a (szerintem) gyönyörű, arisztokratikus szépségű Dasha Astafieva szerepelt. Dasha nem tipikus Playboy nyuszi, többek közt egy igencsak provokatív „lányzenekar”, a Nikita énekese. A nevét pedig azóta imádtam amióta először hallottam.

A cseppet sem tipikus ex-Playmate; Dasha Astafieva

A kicsik közben nőttek és nőttek és egyre több kép készült kis Dasháról és tesóiról. Embertelenül belezúgtam Dásenykába, és alig várom, hogy itt legyen.

Szóval a kislány, akinek jövetelét hosszas tervezés, szervezés előzte meg:

Niksend Delice De Vie "Dasha"

Született: 2015. október 24.

Tenyésztő: Elena Hroshina (Niksend kennel - Russia)

Tulajdonosok: Csiszár Ágnes & Varga Adrienn (Agent Provocateur kennel)

- törzskönyv -

Anya: Niksend Ovation for Me

Apa: Salsina Show Black (Dedicated to my dear friend Eszter! :-)

Ezt a bejegyzést korábban megírtam, de csak akkor merem feltenni ha már itt a kislány. Addig babonából nem.

Update:
Kis Dasha ma megérkezett. Fáradtság egy cseppet sem látszik rajta, tündéraranyos, vidám kisbaba, nagyon barátságos, kedves. Több infó hamarosan.....