Pár napja állatorvosnál voltunk Ivy-val. Már nagyon időszerű volt, hogy megcsináltassam neki a HD szűrést, meg volt egy borsónyi sérve amit el akartam távolíttatni, és egy alapos fogkőleszedés is ráfért, bár hála az égnek ő a legkevésbé fogkövesedő kutyám.
Szóval...
A sérvet még kicsi korában állapította meg a doki, de úgy beszéltük meg, hogy majd a HD szűréssel együtt intézi, azt úgyis muszáj. Sokan azt gondolják, hogyha sérve lesz egy kiskutyának, az biztos valami rossz mozdulat, vagy emelés eredménye. Ezért anno elég sokat kérdezgettem erről az állatorvost, aki elmondta, hogy tök mindegy milyen óvatosan fogom, emelem a kölyköt, ez a dolog nem azon múlik, a sérv legtöbbször veleszületett (bizonyos esetekben persze szerzett is lehet). Egy ilyen pindurka sérv általában nem okoz gondot (elég gyakori jelenség) és műtét nélkül is simán elél vele a kutya akár 15 évig, de előfordulhat, hogy pl. begyullad, amit egy collie szőrben nehéz észrevenni. A begyulladt sérv pedig veszélyezteti a kutya életét, így jobb tőle megszabadulni (pár perces rutin-műtét). Ivy-ét eltávolították, így ez kipipálva.
A HD-ről....
Utálom ezt a parát amivel bármilyen szűrés jár. Az ember úgy izgul minden alkalommal, mintha akarattal megváltoztatható lenne az eredmény. Ivy-nak az összes szűrést megcsináltattam 9 hetes koráig bezárólag. Már csak ez az egy volt hátra, de ezt meg úgysem lehet 1 éves kor alatt. Illetve lehet, csak az még elég bizonytalan és úgyis ismételtetni kell. Szóval a genetikai szűréseket megcsináltattam kb. 5 hetes korában, a szemét 7 hetesen, a veséjét pedig 9 hetesen. Bár semmi olyan tünetet nem láttam rajta ami arra utalna, hogy valami gebasz van a csípőjével, azért izgultam. Ilyenkor nem csak a szűrés miatt vagyok ideges, hanem azért is, mert az altatás sosem teljesen veszélytelen. De nagyon bízok az orvosban, ez sokat segít. Bence tényleg nagyon körültekintően jár el, és a colliet, mint fajtát is elég jól ismeri. Szerencsére Ivy jól viselte a dolgot. A pöttöm sérv kikerült, a csípejéről világbajnok NatGeo fotó készült, a fogai pedig csak úgy ragyognak a tisztaságtól. Hamar magához is tért, majd estig mellettem lábadozott. Ezzel nála az utolsó szűrés is elvégeztetett. Már csak az eredményt várom. (A szűrésekről a közeljövőben mindenképpen szeretnék egy teljes bejegyzést.)
Szóval...
A sérvet még kicsi korában állapította meg a doki, de úgy beszéltük meg, hogy majd a HD szűréssel együtt intézi, azt úgyis muszáj. Sokan azt gondolják, hogyha sérve lesz egy kiskutyának, az biztos valami rossz mozdulat, vagy emelés eredménye. Ezért anno elég sokat kérdezgettem erről az állatorvost, aki elmondta, hogy tök mindegy milyen óvatosan fogom, emelem a kölyköt, ez a dolog nem azon múlik, a sérv legtöbbször veleszületett (bizonyos esetekben persze szerzett is lehet). Egy ilyen pindurka sérv általában nem okoz gondot (elég gyakori jelenség) és műtét nélkül is simán elél vele a kutya akár 15 évig, de előfordulhat, hogy pl. begyullad, amit egy collie szőrben nehéz észrevenni. A begyulladt sérv pedig veszélyezteti a kutya életét, így jobb tőle megszabadulni (pár perces rutin-műtét). Ivy-ét eltávolították, így ez kipipálva.
A HD-ről....
Utálom ezt a parát amivel bármilyen szűrés jár. Az ember úgy izgul minden alkalommal, mintha akarattal megváltoztatható lenne az eredmény. Ivy-nak az összes szűrést megcsináltattam 9 hetes koráig bezárólag. Már csak ez az egy volt hátra, de ezt meg úgysem lehet 1 éves kor alatt. Illetve lehet, csak az még elég bizonytalan és úgyis ismételtetni kell. Szóval a genetikai szűréseket megcsináltattam kb. 5 hetes korában, a szemét 7 hetesen, a veséjét pedig 9 hetesen. Bár semmi olyan tünetet nem láttam rajta ami arra utalna, hogy valami gebasz van a csípőjével, azért izgultam. Ilyenkor nem csak a szűrés miatt vagyok ideges, hanem azért is, mert az altatás sosem teljesen veszélytelen. De nagyon bízok az orvosban, ez sokat segít. Bence tényleg nagyon körültekintően jár el, és a colliet, mint fajtát is elég jól ismeri. Szerencsére Ivy jól viselte a dolgot. A pöttöm sérv kikerült, a csípejéről világbajnok NatGeo fotó készült, a fogai pedig csak úgy ragyognak a tisztaságtól. Hamar magához is tért, majd estig mellettem lábadozott. Ezzel nála az utolsó szűrés is elvégeztetett. Már csak az eredményt várom. (A szűrésekről a közeljövőben mindenképpen szeretnék egy teljes bejegyzést.)
Ha már várakozás....
Baromi boldog voltam amikor tavaly májusban Maddox teljesítette az Interchampion feltételeit, de tudtam, hogy még hosszú az út addig, hogy az oklevelet a kezembe foghassam. Az utolsó címet a kutya 2015 májusában kapta. Azután vártunk, míg az összes CACIB-ot visszaigazolják. Ez kb. 2015 november végére történt meg. Ezután az összeállított kérelmet végre bevihettem a MEOE-be. 2016 március közepén küldtek egy értesítőt, hogy a kutya megkapta a címet, és hamarosan küldik az oklevelet is. Március végére meg is érkezett a várva várt kartonhenger. Szóval az utolsó cím megszerzése, és a diploma kézhezvétele között kb. 10 hónap telt el. Az oklevelet majd be kell scannelnem, de ezt otthoni körülmények között nem tudom megoldani, mert jóval nagyobb mint a többi oklevél. Asszem kb. 25 éve várok arra, hogy azon nyavalyoghassak, hogy "jaaaaaj, az Interchampion oklevél nem fér be a scannerbe" :-).
Az inter kapcsán eszembe jutott pár szebbnél szebb gondolat. Többek közt felvillant egy emlék, amikor anno láttam nyilatkozni egy tenyésztőt a tévében, aki azt mondta, hogy az Inter nem érdem egy tenyészkutyánál, hanem alapkövetelmény. Ezzel valahogy kicsit degradálta is a címet, mintha egy intert bármilyen kutyával olyan könnyen össze lehetne kalapálni. Hát egyáltalán nem könnyű! Baromi nehéz volt, és én igenis büszke vagyok rá! (ide most egy apró tűzijátékot képzelek el)
Az inter kapcsán eszembe jutott pár szebbnél szebb gondolat. Többek közt felvillant egy emlék, amikor anno láttam nyilatkozni egy tenyésztőt a tévében, aki azt mondta, hogy az Inter nem érdem egy tenyészkutyánál, hanem alapkövetelmény. Ezzel valahogy kicsit degradálta is a címet, mintha egy intert bármilyen kutyával olyan könnyen össze lehetne kalapálni. Hát egyáltalán nem könnyű! Baromi nehéz volt, és én igenis büszke vagyok rá! (ide most egy apró tűzijátékot képzelek el)
Séta közben lőttünk pár blog-dekor képet meg videót az állatkáimról meg a rendszeresen hozzánk csapódó kis Zizikéről (Yzma) :-).