Láb-napló

Eredetileg Kővári Esztinek akartam írni egy kis láb-naplót, mivel rendszeresen érdeklődik Maddox lábának hogyléte felől. Azután úgy döntöttem inkább ide teszem kicsit bővítve.

Szóval:

Ha semmi extra esemény (szülés vagy betegség) nincs, akkor a kutyáimat olyan 3 havonta látja állatorvos. Bravectozni, féreghajtani 3 havonta kell őket, meg általában becsúszik még valami oltás, vagy egyéb. Öt kutyánál már nem tudom teljes mértékben összehangolni az oltásokat, pláne nem az összeset. Most Mütyi kapott egy kennel-köhögés ellenit, amiről tudom, hogy megoszlanak a vélemények, tudom, hogy így is simán megfertőződhet a kutya, de én most beadattam neki. Mindenhonnan rengeteg kennelköhögéses esetet hallok, egy csomó olyan kutya beteg, olyanok akik tuti, hogy nem egymást fertőzték, mivel nem is találkoztak soha. Több állatorvos is megerősítette, hogy nagyon sok a kennelköhögéses kutya a rendelőkben. Szegény Luna (Mütyi kistestvére Norina Noir) is megfertőződött, de hála az égnek hamar rendbe jött. Ilyenkor amúgy is szezonja van ennek a rohadt köhögésnek (mint az epernek meg a spárgának, de azokat mennyivel jobban várom). Megkérdeztem Bencét szerinte van e értelme oltatni, és azt mondta van, úgyhogy Mütyi kapott is egyet rögtön. Azért csak ő, mert ő kiállításra megy a héten és ott elég nagy esélye van a fertőződésre, mivel a kutyák népsűrűsége a Hungexpon általában eléri egy kisebb japán városét. Szóval ebek egymás hegyén hátán, a bacik csak úgy tobzódnak örömükben, úgyhogy Mütyinek ment a felkészítő baci. 

Ilyenkor az ember anyagilag is átgondolja, hogy egy kutyának egy oltás 8 ezerért, vagy 5 kutyának antibiotikum 50 ezerért. Meg hát azért annak nem annyira örülnék, hogyha mondjuk a majd 11 éves Winnie fertőződne bármivel. Bár Bence szerint Win korához képest nagyon jó kondiban van, és tuti nem a szíve fogja elvinni, mert kb. 3 percenként egyet dobban, azért nem szeretném semmiféle motabával megfertőzni.

Szóval Bence múlt pénteken jött, és mindenki megkapta amire szüksége volt. Ilyenkor mindegyik kutyát átvizsgálja, megnézi kivel mi újság, és egyeztetjük a továbbiakat. Maddox lábröntgenjét is megbeszéltük hétfő estére. Azt viszont muszáj a rendelőben, úgyhogy elflattyogtam vele Újpestre.

Amúgy jól van a Medi, egy kis sántaságon kívül más baja nincs, de Bence aggódott a lábán lévő durdorka miatt, ezért akarta nagyon megröntgenezni, én meg nem tudtam nemet mondani, mert hát szülinapja volt, ezt kapta ajándékba. Imád röntgenezni. Viccen kívül…. azért aggasztotta a láb, merthogy a csontlerakódás az ugye várható ilyen esetben, a sérült szalag környékén, de félő volt, nehogy valami rosszindulatú elváltozássá fajuljon a dolog. Szóval Maddox be lett bódítva.

A vénás drogozást nagyon szerette (mint általában). Támolygott egy darabig Bence mellett, mint aki már túl van 1 üveg vodkán, dülöngélt össze-vissza, majd tartott egy kis bemutatót a rendelőben azzal kapcsolatban, hogy vajon a barfos kaksi tényleg szagtalan –e, ahogy a mende-monda tartja. Oda is tolt septiben pár bogyót a rendelő kellős közepébe. És igaz a legenda, tényleg szinte szagtalan a kaksi nyers etetések után. Ez úgy megnyugtatta, hogy elájult.

Amíg aludt a fogkövét is leszedték, tiszta olyan lett mint Tom Cruise (csak őt kevésbé foglalkoztatja a szcientológia). Vissza lettek vágva a karmai is a mellső lábain, mivel azokat nem megfelelően terheli, ezért nem jól kopnak. Mindkét mellső lábáról készült felvétel, hogy össze lehessen vetni őket.

A sérült lába pont olyan ütemben és pont úgy romlik ahogy anno Diószegi doktor megjósolta. A sérült szalagnál csontlerakódások vannak. De ezen kívül teljesen rendben van a kutya. Nincs kóros szövetelváltozás, vagy bármi súlyosabbra utaló jel, szervezetileg korát meghazudtolóan állapotban van. Szépen magához tért, utána végigbogyózta az Árpád utat. Utána otthon le akart ülni cumiba (háttal ülő collie, feje felfelé = szőrös cumisüveg), de mire odaértem elborult, mindegy azért megsimiztem a nyálas fejét. Totál ki volt ütve egész este.

Egyébként ha belegondolok abba, hogy mindez az egész egyetlen rossz lépés miatt van, a guta megüt. De most komolyan, nem lehet non-stop ott állni a kutyák mellett és folyton figyelni minden lépésüket, hogy ne sérüljenek meg. És az is érdekes, hogy nálam a kanok azok akik rendszeresen sérülnek. Flesh pl. valamelyik nap nekilódult és ezerrel elkezdett futni, közben Winnie vakkantott egyet a háta mögött, az idióta meg megfordult és telibe nekirongyolt a falnak. Olyan volt, mint egy jelenet a Tom és Jerryből, és azon sem tudtam röhögni soha. Azután meg mondom jöjjön már be, mert megnézném nincs e valami baja. Bejön, lefekszik a nappaliba az ajtó mögé. Elalszik, álmában a lábával elrúgja az ajtót, ami nyikordul egyet, ettől felriad és lefejeli a visszacsapódó ajtót. Akkor még szerencse, hogy azért vittem be, hogy ne legyen baja. Mondjuk ez a kutya szerintem elpusztíthatatlan. Engem ha fele ennyi trauma ért volna mint őt már nem élnék. Maddox is hasonlókat szokott bénézni, csak a kettő közt az a különbség, hogy Flesh mindezt több száz km/órával teszi, mint egy tornádó, míg Medi inkább egy lágy tavaszi szellő összeszart bokával.

Visszatérve:

Maddox továbbra is konzervatív kezelésben részesül, vagyis Trocoxil kúrát kap, meg támogató táplálék-kiegészítőket váltva, most éppen C11 Complex porc és ízületvédőt. Synoquin volt előtte. Ha a Trocoxil kúrának vége kell egy kis szünetet tartani, és utána elvileg lehet ismételni, de előtte nézetek neki egy máj értéket, nehogy végül a mája károsodjon a gyógyszerektől.

Műttetni biztos nem fogom, ezt most is így gondolom túl idős már egy ekkora műtéthez. S bár nekem nem szokott parám lenni a kutyák altatástól, 8 éves kor felett azért már aggódok kicsit. És inkább legyen egy kicsit sántítós kutyám, mint egy halott. Nem látom, hogy olyan elképesztő nagy fájdalmai lennének, de tudom, hogy ez is megtévesztő. A collie elképesztő módon tudja leplezni a fájdalmát. Emlékszem Sophienak voltak olyan vérvizsgálati eredményei, ami alapján már halottnak kellett volna lennie, de ő élt és futott mint a gép. Pedig több orvos is mondta, hogy kizárt, hogy ilyen vese-paraméterekkel ne legyenek fájdalmai. Mindegy erre most nem is akarok gondolni. Maddox hála az égnek jól van, Bence rendszeresen nézni, én is folyton figyelem, vigyázok rá, nem engedem terhelni. Így most nagyjából stagnál.  

UI:

Tegnap a legnagyobb dzsuvában mentem az állatorvoshoz, és mivel a kutya a földön jött mellettem (milyen meglepő adalék nem?) tiszta sár lett a lába. Azután nézem a röntgenfelvételeket, Bence ezerrel mondja mit lát, én meg közben azt nézem, az ott frankón a kutya szőre a röntgenen? Mondja Bence igen, mivel a sáros szőr az apró kavicslerakódások miatt látszik a felvételeken. Bazi jól néz ki egyébként, tiszta mint egy modern műalkotás.

Na ennyi volt Eszti, úgyhogy ne izgulj, egyelőre minden rendben van Medivel! És addig amíg találkoztok, itt van néhány igen bensőséges kép róla :-)

Merengő

A múlt hét nagyon töményen a colliezásról szólt. Először is ugye készültünk a klubkiállításra…

Mütyit megint megfürdettem. Tudom, hogy nemrég volt, de akkor is. Azt szeretem ha a kutya a kiállításon tiszta és szálára szárított. Ezért hiába telt el csak pár hét a legutóbbi kiállítás óta, ment a kádba mint a vöcsök. Azt a részt, amikor átmosom az egész testét samponnal, és csak masszírozom, meg dörzsölgetem, azt nagyon imádja, akárcsak a többi kutya. Ami az első kozmetikázásoknál kiváltja a hisztit, az általában a blaster. De igazából pár alkalom után azt is megszokják. Mütyi most negyedszerre volt fürdetve, és max 2 nyüsszögés volt, amúgy már szépen hagy mindent. Ilyenkor csak az a félelmem, nehogy levesse magát az asztalról, ezért ilyen fiatal kutyát sosem csinálok segítség nélkül. A kozmetikához magához nem kell, de ahhoz, hogy valaki figyelje a kutyát minden pillanatban, ha kell nyugtassa, simogassa, vagy éppen eltartsa a fejét, ahhoz muszáj. A blasterhez úgy szoktatom őket, hogy először csak a leggyengébb fokozaton bekapcsolom úgy, hogy a kutya lássa mit csinálok, majd szép lassan a fejétől a lehető legtávolabb elkezdem szárítani. Pár perc bevezetés után viszont feltekerem, különben sose szárad meg. Első körben mindig a popót szárítom, mivel megfigyeléseim szerint a fejüknél viselik a legkevésbé jól. Addig tiszta nyugi van, de a fejüknél mindig forognak, nehogy már elérjem rendesen.

Most már szinte ugyanannyi őt megcsinálni mint egy felnőtt kutyát. Testméretre – pár centi híján - már szinte elérte a felnőtt kori méretét, a szőre pedig egyre hosszabb, vaskosabb. Már nem végzek vele egy óra alatt, legalább 1,5 óra kell a teljes kozmihoz, de inkább kettő. A nyírást még a múltkor Komáromban Mártira bíztam, ő ezt a témát nálam sokkal jobban vágja, azóta is elég jól tart. Ezt a „fülszőr tépdesős” technikáját egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani, hiába figyelem hogy csinálja.

Szóval Mütyi tisztán és frissen érkezett a klubra.

Hát ez a hely…

Láttam már életemben pár kiállítási helyszínt, de ez volt az egyik legjobb (Aero Hotel & Étterem és Sportrepülőtér, Jakabszállás). Először is sík terepen van, az odáig vezető út végig sík. Ennek mindig nagyon örülök, mivel a hegyi szerpentinek kanyarjaiban rendszeresen totál hányingerem van. Utálok a hegyekben vezetni. Sétálni, kirándulni, az tök ok, csak ott vezetni ne kelljen.

Az egész terület nagy, tágas és minden van ami ahhoz kell, hogy komfortosan legyen az ember és a kutya is. Az idő is jó volt, és ha ennyi collies, meg collie közt lehetek, nekem az mindig öröm. Sokszor beszéltem már arról, hogy a tenyésztés mennyire intenzív társas tevékenység, mennyire kell, hogy kommunikáljunk. Az ilyen alkalmak pedig erre is tökéletesek

A kutyák egymással barátkoztak, mi meg közben beszélgettünk. Mütyi láthatóan nagyon jól érezte magát. Imád ennyi collie közt lenni. Már ismerős kutya-arcok, új pajtások, megmászható emberek, akik folyton simizték, meg egy csomó csirke. Hát neki ez maga a Kánaán. Én meg közben olyan mérhetetlen büszke voltam rá. Hogy milyen jó kiskutya, mennyire szociális, és milyen végtelenül barátságos mindenkivel, és egyszerűen nem akart elfáradni.. Még a bírálati lapjára is rákerült, hogy milyen kiváló karakterű kutya. Édes kicsi kincsem, hát olyan tündér volt meg kellett zabálni. 

Mütyi békában figyeli az eseményeket. Ezen valamiért mindenki csodálkozott, én annyira nem, hisz a majd 11 éves nagyanyja a mai napig csak így fekszik. (fotó: Kormos Nikol)

A kiállításra mostanában szigorúan egy kutyával, egy székkel, és egy hátizsákkal megyek. Nem viszek boxot vagy ketrecet, a kutya végig velem van. Kivéve azt a párszor pár percet amikor mosdóba megyek, vagy papírokat intézni, vagy hasonlók. Asztalon sem állítom túl sokat, max 15 percet közvetlen a bírálatok előtt. Úgyis frissen van fürdetve, és a csarnokban nem tudja úgy összedzsuvázni magát ha lefekszik utána a földre. Mondjuk Mütyi akkor is képes összekoszolni magát ha steril szobába teszem. Olyan mint egy nagyon rossz gyerek, aki állandóan saras, a hajába különféle növényi fragmentumokat gyűjt, és folyton leeszi magát. Amikor nyerset kap – legalább hetente négyszer - az egész mellét képes összevérezni. Főleg ha egy nagy marhabordáról cuppogtatja épp le a húst. A múltkor össze-vissza kőrözött vele a lakásba, majd azt találta ki, hogy az ágyamban fogyasztja el. Szépen felcűgölte a húst és a pihe puha takimon falatozott. Volna…  Olyan reflexből kezdtem el ordítani, hogy rögtön le is pattant. Hát nehogy már azért. Mindennek van egy müttyenetnyi határa. A kutyáimnak ugyanis két dolog szigorúan tilos: emberi bútoron, főleg ágyon feküdni, és kunyerálni. (Hogy pontosan miért, most nem mennék bele részletesen, de megvan az oka.) Engem ez a két dolog a régi kutyáimnál annyira zavart, hogy a mostani brigádot már eleve úgy szoktattam, hogy ezt a kettőt soha. Bár Mütyi nagyon próbálkozik, ezekből nem engedek.

Vacsi az ebeknek: kacsanyak, csirkeszív, zúza, darált pulyka

A kis tündérke ez a kis darab szaftos marhát óhajtotta az ágyamban elmajszolni. 

A lényeg, hogy a kiállításon szinte végig pörgött. Az osztálybírálat után kimentünk velük hátra megfuttatni őket. Össze-vissza rohangáltak, még az sem zavarta őket, hogy tulajdonképpen egy reptéren vagyunk, ahol a hátuk mögött pár tíz méterrel landoltak és szálltak fel a gépek. Ez volt aztán az igazi karakter teszt, de a kutyákat nem nagyon érdekelték a járművek, futottak mint a villám össze-vissza. Csak akkor mentünk vissza amikor már közeledett a Best in Show.

(Mütyi a kiállításokon – Karen Walker „Anastasia Beaverhausen” alteregója után szabadon - álnéven, mint Lütyevics Franciska létezik. A kis Franci. J Lütyevics – vagyis Lütyő, mint Louis de Funès a Csendőr-filmek sorozatból, és Franci, mint a Nagy franc a kis francia, vagy a fene tudja, de tetszik ez a név. Tulajdonképpen a turbó-Mütyit takarja.)

Lütyevics Franciska bevetésen (fotó: Szalai Ádám, BLUE WOLF)

fotó: Gács Varga Zoli

Mütyi ismerkedik a vele hasonló korban lévő kan kölyökkel - Spryangels Batman (fotó: Angyal Mónika)

Rohangálás ezerrel (fotók: Gulyás Alex)

A tri és merle szekció egy része...

Balról jobbra:

Nolynna Lux Blue Apocalypse - Nolynna Lux Blue Dakar - Agent Provocateur Lili Marlene - Eric Knight of Sherborne - Nolynna Lux Black Diara - Everlasting Fantasy of the Holy Mountain - Trasdepastores Blueduero - Nolynna Lux Blue Druantia - Nolynna Lux Black Charisma - Allil Blue Destiny - Nolynna Lux Blue Atlantis - Celestial Wonder's Blue Spirit of Dreams - Nolynna Lux Black Aphrodisiac - Celestial Wonder's Best Choice

A nap végére már azért mindketten lefáradtunk. És még várt ránk a másnap. Illetve csak rám, mert Franci a kiállítást pihente ki.

Mütyi megpihen (fotó: Farkas Márta Barbara)

Másnap töményen borult rám a téma, én meg csak úszkáltam benne nagy örömmel. Részt vettem egy jubileumi ünnepségen, ami több előadással volt egybekötve. Előadás a collieról, emlékezés a régmúltra, és beszélgetés, meg hedonizmus rogyásig. Rengeteg téma merült fel, olyanok is amikről már régóta akartam írni. Nagyon jó volt, hogy tudtam ezekről beszélgetni a többiekkel, nálam sokkal tapasztaltabbakkal is, vagy akár az adott téma szakértőjével. Kíváncsi voltam bizonyos dolgokról hogyan vélekednek mások, mik az ő tapasztalataik, kinek milyen tervei, elgondolásai vannak az adott témával kapcsolatban a továbbiakban.

Az egyik legsarkalatosabb pont a genetikai betegségek, és a hozzájuk kapcsolódó genetikai szűrések.

És közben azon gondolkoztam…

A kutyák - legalábbis az itthoni collie állomány - genetikai szűrése csak pár éve került a gyakorlatba. amikor pl. Sophiet, vagy Winniet vettem, még nem volt ilyen szerves része a kutyázásnak. Igazából Flesh első – sikertelen – fedezése volt az ami miatt tulajdonképpen rákényszerültem arra, hogy a kutyáim első géntesztjét elvégeztessem, akkor még csak az MDR1 defektre. 

Ez 2011-ben volt. Azaz 7 éve. Bevált gyakorlattá illetve szinte elvárássá viszont csak az utóbbi 3-4 évbe vált. Mindez az idő arra lett volna elég, hogy egyáltalán feltérképezzük a helyzetet, megismerjük alaposan a betegségeket meg az öröklődésmenetüket, és leszüressük az aktív tenyészkutyákat, majd gondolkozzunk hogyan tovább. De valahogy felgyorsultak a dolgok és mindenki már kész instant megoldásokat akar. Csak mentes kutyák, csak mentes párosítások, miközben az üveg nyaka folyamatosan szűkül.

Képtelenség ennyi idő alatt megváltani a világot, ráadásul tényleg lehetetlen küldetés. Meg ez az egész magával vonzott egy csomó várt, és nem várt hozadékot. Legalábbis számomra.

Várt következmény:

Az egyes betegségekre terhelt kutyákat sokan már kapásból elutasítják. Egy DM terhelt kannal pl. alig akar valaki, vagy sok esetben inkább senki sem akar fedeztetni. Sőt számomra döbbenetes módon sokan az MDR1 terhelt kutyákat is rögtön kiejtik. A mentes szukákat nem arra használjuk amire kéne, hogy kimentsük a terhelt, de sok más szempontból értékes kanokat. Hanem arra, hogy mindjárt első körben csak mentes kölykök szülessenek. Persze nem azt mondom, hogy minden mentes szukára mindig csak terhelt kan szabadna pakolni, de bizonyos esetekben ki kéne használni a mentességüket. Szerintem nem az a legfontosabb, hogy most a jelenben szülessen egy, mindenre mentes alom, hanem, hogy globálisan, a következő évtizedekre, több generációra előre gondoljunk. Nem lehet úgy beszűkíteni az állományt, hogy csak erre meg arra mentes kutyákat használunk. Amúgy is sok a korlát, sok a megkötés, és ha minden ilyen szempontot ennyire lecsupaszítva értelmezünk, akkor egyszerűen kinyírjuk a fajtát. Ebben a hatalmas szűrési lázban akkora lett a szűrések jelentősége, hogy az minden más elnyom. Pedig….

A nem várt következmények:

A szűrési eredmények megléte és kezelése nagyon bizonytalan lábakon áll. Mivel csak pár éve szüretünk, csak most bukkannak elő a téma gyerekbetegségei.

Csak az utóbbi két év terméseiből és csak a mi fajtának, a mi állományunkat érintő esetekről:

- Előfordul, hogy a labor téved...

Kiderül, hogy az egyik genetikai betegségre mentesnek hitt kutya mégis terhelt. Ez egy esetben úgy derült ki, hogy az utódok szűrései eredménye a szülőkhöz képest némi anomáliát mutatott. Nem volt száz százalékig biztos, hogy az eredmény rossz, de azért a tulajdonos a teszt megismétlését kérte. Az eredmény ismét mentes volt. Majd egy másik laborhoz is küldött mintát, onnan már terhelt eredmény jött vissza.

- Előfordul, hogy a teszt nem megfelelő...

Az egyik előadás amin részt vettem megerősítette azt a korábbi elgondolásomat, miszerint egy genetikai teszt csak akkor működik megbízhatóan (vagy megbízhatóbban), ha az adott fajta, adott populációjára van kifejlesztve. No de melyik tenyésztő fog minden egyes tesztnél utánanézni, hogy az adott labornak adott tesztje megfelelően van e akkreditálva. Mert persze vannak szinte tuti laborok, de olyan összegekért szűrnek, hogy abba belerokkanunk.

- Kísérleti teszteredmények rosszul kezelése...

A korábbi években pár labor adatot akart gyűjteni bizonyos fajták egészségügyi helyzetéről, ezért tényleg jelképes összegért, vagy ingyen, leszűrtek egy csomó kutyát. Persze elmondták, hogy ezek az eredmények csak tájékoztató jellegűek, és csak akkor lesz hivatalos az eredmény ha ezt egy későbbi vizsgálat is megerősíti, erről írásos anyag nincs. A kísérleti tesztek eredményei betűre megegyeznek a végleges tesztekkel (nincs rajta semmi megkülönböztetés vagy figyelmeztetés), így a mentesnek gondolt kanról csak akkora derült ki, hogy terhelt, mire már lejött tőle jópár alom. És a tulajdonos még csak nem is hibáztatható, mivel semmi bizonyíték sincs arra, hogy a második eredményről kiértesítették, mint ahogy arról sem, hogy az első nem jó.

- Az emberi gyarlóság...

Azaz a visszaélések. A tenyésztők létszáma csak a kontinensen több ezerre, vagy inkább tízezerre tehető. Ugyanúgy vannak köztük jó és rossz emberek, mint a társadalom bármely szegmensében. És sajnos van olyan aki nem akar lemaradni a jó kis bevételekről, csak azért mert terhelt a kutyája, ott van hát a photosop, rá lehet menni és ki lehet szépen javítani azt az eredményt, ahogy erre korábban már volt precedens.

És gondolom ezekkel megint csak a jéghegy csúcsát kapargatom. A nagy része ott van rejtve a felszín alatt.

Mindezek ellenére mégis úgy érzem, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy megálljunk egy pillanatra, vegyünk egy nagy levegőt, és mi magunk átgondoljuk mi is lenne a legjobb lépés a továbbiakban. Inkább megkezdődött a kutyák ész nélküli szelektálása, és sajnos sok értékes kutya így esélyt sem kap. Mintha a rengeteg szűrési eredményt felsoroló számon és betűn keresztül képtelenek lennék meglátni a lényeget. Hogy az összes problémát ami az elmúlt több mint 100 évben felgyűlt, azokat most és azonnal akarjuk megoldani. Ez egyszerűen lehetetlen. Főleg a rengeteg más fontos szempont mellett.

Vegyük csak egy fedezőkan kiválasztását.

Az elsődleges szempont számomra:

Hogy egy kutya megfelelően termékeny legyen. Mert hiába van egy tök jó mindenre mentes kutya, ha nem tud szaporodni. Hiába van egy kutyának ezer győztes címe, ha nem tud szaporodni. Hiába van egy kutya akitől ájulok, ha nem tud szaporodni. Hány olyan kutyát láttam már, aki tényleg lenyűgöző megjelenésű, amit a kiállítási eredményei is jól mutatnak, mégsem született soha egyetlen kölyke sem. Gondolom nem azért mert nem akartak tőle almot. Szóval nálam ez az első, hogy a kutya tudjon egyáltalán szaporodni, addig mással nem is érdemes foglalkozni.

A második:

A kutya feno- és genotípusa. Kiállítási címektől függetlenül el tudom dönteni, nekem mi tetszik. Tőlem lehet egy kutyának akárhány címe, ha nem jön be, nem jön be. És lehet, hogy csak egyetlen Res.CAC címe van, de ha meg vagyok érte halva, akkor meg vagyok érte halva.

Az adott kutya tulajdonságaival párhuzamba nézem a kutya törzskönyvét, amit mindig visszafele kezdek. A 6. generációtól. Tudni akarom, hogy milyen vonalakból van összerakva. Ezek mellett azt is, hogy a kutya milyen karakterű, milyen a habitusa, mennyire stabil az idegrendszere.

A harmadik:

Na itt jönnek elő a szűrések. Amihez a legfontosabbnak tartom, hogy az ember rendelkezzen a megfelelő mennyiségű információval. Hogy tudja mi az a betegség pontosan, hogyan öröklődik, meg mindent ami fontos. (Hiszen ismeretek hiányában hogyan lehet dönteni bármiben is?) Ezek után majd mérlegelem. Nálam a lista legvégén az MDR1 szűrés kullog. Nem vagyok hajlandó az alapján szelektálni, mivel szimpla odafigyeléssel kezelhető a dolog. Első helyen pedig egy olyan betegség, amire jóformán senki sem szüret, mivel megfelelő genetikai szűrés nincs rá, klinikailag meg csak az szüret aki már találkozott vele (JRD). 

Ez tulajdonképpen minden betegséggel így van. Attól félünk a legjobban, ami már egyszer megsebzett. Ezért a szűrési eredmények egyéni kiértékelése minden esetben szubjektív lesz. Ha valaki látott már DM-től lebénult kutyát, annak az lesz a legfontosabb, ha CEA-tól megvakultat, akkor az, ha erősen HD-set akkor az, ha pedig vese DP-ét akkor az. Egyébként azt sem árt tudni, hogy mi a szakértői és a nemzetközi vélekedés e téren. Mert ha egy párosítást, még a legszigorúbb – mondjuk német – tenyésztési szabályzat is enged, és a szakértők is támogatják az elgondolást, akkor nem fogok valamit csak azért nem meglépni, hogy ne szóljanak be a FB-on.

Mert igen, itt megint bejön a közösségi média hatalma, a tömeg ereje, és sokan csak azért rettennek el bizonyos párosítások meglépésétől, mert mit szólnak hozzá mások. Na ennek már tényleg képtelenség megfelelni. Ezek az én döntéseim, amikért vállalom a felelősséget, de eszem ágában sincs úgy táncolni, ahogy mindenki fütyül.   

Nem azt mondom, hogy a szűrések szükségtelenek, sőt, nagyon is fontosak, csak tudni kell őket a helyükön kezelni, és ebben egyelőre nincs egységes vélemény, gyanítom nem is lesz.

Ez csak egy a sok téma közül, amikről legalább érintőlegesen beszéltünk az ominózus napon. És mint minden buliban, itt is a dohányzóban folytak a legérdekesebb csevejek.

Az összejövetelről:

A sok inger alatt párszor rendesen elérzékenyültem. A visszatekintés a múltra, az engem valamiért mindig megríkat. Istenem azok a kutyák… akiket úgy csodáltam, rajongásig szerettem… hogy milyen régen elmentek már. Emberek, akikkel még sok személyes élményem volt, és akik már nincsenek köztünk.

Gellén Tibi bácsi is szóba jött.

Még csak 2-3 éve látogattam a kiállításokat (kutya nélkül) amikor először beszéltem vele. Volt egy kutyája Gaucho (Gaucho-Gold of Irish Home) akiért akkoriban nagyon odavoltam, meg vissza. Az egyik CACIB kiállításon akartam róla csinálni egy pár képet, Tibi bácsi készségesen állítgatta, és várta, hogy ellőjem a fotót. Majd megkérdezte, hogy megtennék e neki valamit. A bejáratnál minden nevezett kutyának jár egy Royal Canin ajándékcsomag, de ő nem tud elmenni érte. Megkért, hogy a kutyával és a startszámmal menjek oda, és kérjem el az övét, majd kezembe adta Gaucho-t. Hááát anyám én olyan büszkén vittem azt a kutyát, hogy majd szétvetett. Vonultam vele össze-vissza. Fiatal életem egyik legboldogabb napja volt. Tibi bácsi borzasztóan kedves volt velem. Utána többször beszélgettem vele, és nagyon figyeltem amit csinál, szerettem a Szépreménységi kutyákat. Később, mint bírót is megismertem, Sophiet és Winniet is sokszor bírálta. Sőt Sophie tőle kapott először Fajtagyőztes címet.

Nem direkt vágás, egyszerűen csak bazi bénán fotóztam, de... Tibi bácsi és Gaucho Gold of Irish Home (1993. július 10. CACIB Bp. Építők Sporttelep)

Tibi bácsi kiadja Sophie első Fajtagyőztes címét (2009 Bp., felvezető: Takács Ancsus)

Ezután sorba jöttek a hasonló emlékek, és amikor megláttam a régi Silver Dream kutyákat, ott végem volt, eltörött a mécses. Ez a téma mindig érzékenyen érint. Persze igyekeztem nem túl feltűnően ríni, de amikor körbenéztem, és sokak szeme könnyes volt, akkor már elég nehéz volt visszafojtani. Ugyan mindenki más miatt hatódott meg, mindenkinek más a meghatározó pont, mindenkinek más emlékei, tapasztalatai vannak, asszem mégis mindenkinek jól esett elmerülni kicsit a múltban.

Mütyi a láb és némi POS kulisszatitán

Már két hete próbálok leülni írni, de egyszerűen nem volt időm. Illetve... amíg a POS oldal finisében voltam, nem akartam megszakítani semmivel. Amikor bármi ilyesmin dolgozom, mint a skocis oldal, vagy a POS oldal, akkor minden erőmmel és energiámmal arra koncentrálok, nem hagyom, hogy bármi kizökkentsen, bár igazából nem is tudna, annyira leköt. Szeretek teljesen elmélyülni abban amit csinálok, pláne, hogy nagyon régi vágyam volt egy ilyen anyagot összerakni. 

Az oldal szinte pontosan 5 hét alatt készült el, hogy hány munkaóra, lövésem sincs, biztos, hogy 100 fölött. Kicsit sajnálom is, hogy vége, ilyenkor olyan üresség-féleséget érzek, hogy az ami az elmúlt hetekben ennyire pörgetett, most hirtelen megszűnik. Pedig valójában csak a publikálással kelt életre az oldal. 

Na de kezdem az elején... 

Pár évvel ezelőtt írtam egy cikket egy kutyás lapnak Tenyésztői arculat a XXI. században címmel (Lentebb olvasható). Bár azóta pár dolgot kicsit másképp gondolok, és van ami a technika fejlődése miatt már elavulttá vált, de a fő mondanivalója a cikknek ma is ugyanúgy áll, legalábbis én azt gondolom.

Megfigyeléseim szerint azok a tenyészetek, akik nagyon hasítanak, abban különböznek az összes többitől, hogy pusztítóan jó a marketingjük. Felismerték, hogy a kutyázásban ugyanúgy szükséges marketing eszközöket alkalmazni, mint bármilyen vállalkozásban. Persze miután itt nem élettelen termékekről, hanem társainkról, érző lényekről van szó, nem lehet mindent pontosan ugyanúgy csinálni, nem lehet ugyanolyan eszközökkel élni, mint egy cég esetében. 

Ezek a sokszor szuper-novaként előretörő tenyészetek teljesen - kutyás - testre szabták az általános marketing eszközöket, és ezeket virtuóz módon használják is. Persze nem kell ebből az eszköztárból mindenkinek mindent alkalmazni, de pár dolog elengedhetetlen. Muszáj, hogy egy tenyésztőnek legyen weboldala. Bár volt arról szó, hogy a FB majd mindent megold és ott kivitelezhető a kutyák bemutatása, valamint a vevőkkel, más tenyésztőkkel való kapcsolattartás, de sajnos ez a felület nem mindenre alkalmas. Egy FB oldal sokszor visszakövethetetlen, gyakran híján van a képaláírásoknak, csak fel van töltve ömlesztve ezer kutya, ebből pedig lehetetlenség kibogarászni azokat az infókat amikre mondjuk esetenként szükségem lenne. Sokkal jobban szeretem ha van egy funkcionális weboldal.

Nagyon sok tenyésztő weboldalát nézem rendszeresen. Magyarokét, külföldiekét, colliesokét, más fajtásokét is. A kennel-történet menüpont nem minden oldalon szerepel, mondjuk nem is várom el mindenkitől. Ha valaki még nem olyan régóta tenyészt, még alakulgatnak a dolgai, nem várom el, hogy legyen. De ha egy tenyészet már régóta működik, és jelentős eredményeket ért el, akkor legyen. Mert ezek a bemutatkozó írások, egyrészt olyanok, mint egyfajta kutyás „hogyan lettem sikeres” könyv epizódjai, másrészt meg akarom ismerni az embert a kutyák mögött. Hogyan gondolkodik, hogyan mesél magáról, mit tart ő fontosnak, pontosan mit/miket ért el eddig, és ezt az egészet hogyan tálalja. Mindig volt arról egy elképzelésem, hogy én mit szeretnék olvasni, mire lennék kíváncsi. Igazából alig van valaki akiről tudom, hogy pontosan hogyan kezdte, hogy jutott el oda ahol most tart. Vagy bármit abból ami engem még nagyon érdekelne.

Ezért voltam úgy vele – mint ahogy már korábban említettem – hogy amikor megláttam a rövidke kennel-történetet ami eredetileg helyet foglalt volna a POS oldalon elég csalódott voltam. Többször elolvastam és a kérdéseim száma nem csökkent, hanem nőtt. Ezért tettem egy javaslatot arra, hogy legyen ott valami teljesen más. Valami sokkal részletesebb, gazdagabb tartalom. Hiszen van mit belepakolni bőven. Vázoltam, hogy mire gondolok és megbeszéltük, hogy akkor legyen úgy. Persze tudtam, hogy emiatt az oldal elkészülte csúszni fog legalább 1-2 hetet, meg jóval több munkával is jár, de nagyon meg akartam csinálni.

Amikor ilyen melóba kezdek mindig olyan, mintha egy szakdolgozatot írnék. Forrásokat, anyagokat, képeket, információkat gyűjtök, utána vágok, alakítok, rendszerezek. Józsit folyamatosan nyaggattam, hogy mit küldjön, mit keressen elő. Volt, hogy napi tizenötször. És bár néha lelki szemeim előtt láttam, ahogy ott áll egy óriási papírkupac előtt és csak a fejét vakarja, hamar nagyon belelkesült, ami nekem nagyon jó volt, hisz ez engem is vitt előre a folyamatban. Közben az is borzasztóan inspirált, hogy ezeket az infókat én sosem csak magamnak szedem össze, azért dolgozok vele, hogy közkincsé válhassanak. Hogy azoknak a tenyésztőknek a munkássága, akik valami egészen kiemelkedőt értek el, megfelelően legyen dokumentálva, és hozzáférhetőek legyenek mindenkinek, akit a téma érdekel. Emellett pedig adjon egy korképet is az "akkorról". 

Fiatal tenyésztők, kezdő kutyások, lelkes colliesok. Tudom, hogy sokan a nagy tenyésztők munkásságát azért nem ismerik, mert egyszerűen nem jutnak információkhoz, ezek a dolgok nincsenek leírva sehova. És azt is tudom, hogy amikor megkapják, szívják magukba mint a szivacs, a rengeteg infót, mert ki vannak éhezve rá. Arra, hogy elinduljon valamiféle kommunikáció a starter és a tapasztalt elit között. Ez pedig mindenkinek hasznos lehet. 

A lényeg, hogy most lehetőségem nyílt arra, hogy végre minden kérdést feltegyek. Persze valahol meg kell húzni a határt, de legyen meg a színe-veleje. Legyen lelke az oldalnak. Így az eredetileg apró mellékszálként induló OUR HISTORY menüpont olyan anyaggá duzzadt, amilyet rég terveztem.

A szöveghez egy több mint 2 órás interjút csináltam Józsival. A fő kérdéseket előre elküldtem neki, hogy valamennyire fel tudjon készülni. Dátumoknak, ennek-annak utána tudjon nézni, hisz ennyi adatot fejben tartani ennyi éven át képtelenség lenne. Ezután azért szeretem ha az interjú szóban történik, mert akkor van lehetőségem visszakérdezni, ha úgy érzem átugrottunk egy fontos részletet. Az egész beszélgetés nagyon kellemes, izgalmas és érdekes volt. Rengeteg olyan mondat hangzott el amiket tudtam, hogy szó szerint akarok felhasználni, mert az annyira sokatmondó az adott emberről, hogy muszáj szó szerint idézni. Az egyik ilyen pl. az volt, amikor Józsi elmesélte, hogy Ariellel „egyszer még CAC címet is kapott". Hogy még utólag is úgy beszél róla, hogy egyértelműen érződik a büszkeség a hangjában. Hogy még mindig így tud értékelni egy CAC-ot.

Az ilyen apró részleteket imádom. Annyira fontosnak tartom, hogy érezzem az emberben a tüzet, a lelkesedést, az alázatot az iránt, amit csinál, és, hogy ez ne múljon az évek során fikarcnyit se. Hogy legyen még benne ambíció, tenni akarás a fajtáért. Hogy értékelje az apró örömöket is, meg a múltja minden részletét. Épp ezért annyira jó, és  hasznos volt egy ilyen tapasztalt tenyésztővel beszélni mindezekről, múltról, jelenről, jövőről, állatira stimulált. 

A szöveghez ezután rengeteg képet kellett összeszednem. Képkeresés közben sokszor rendesen elszomorodtam. Hogy miért van az, hogy egy csomó régi magyar kutya sehol meg sincs említve, hogy miért olyan rohadt nehéz egy Silver Dream kutyáról képet találnom? Hogy hogy tűnhettek el úgy ezek a kutyák, mintha sose léteztek volna? Miközben ha a törzskönyvekben visszalapozunk párat, ott van mind, és a mai napig él sokunknál egy darabka belőlük. 

Ezek az élmények csak tovább erősítették a kíváncsiságomat, hogy mennyi kennelről mennyi minden érdekelne. És nem csak azokról a tenyésztőkről, akikről mindenki tud, akiknek bérelt helyük van a fajta itthoni történetében, hanem pl. azokról is, akikre emlékszem a ’90-es évekből, hogy ott voltak és valami nagyon előremutatót, valami nagyon maradandót alkottak, még sincs sehol egy sor se róluk. Vagy azokról akik ma is aktívak, és ugyan nem tenyésztenek még 20 éve, de azért pakoltak már le arra a bizonyos asztalra rendesen. Ők honnan indultak, hogyan kezdtek? És feltehetjük totál ugyanazokat a kérdéseket mindenkinek, akkor is teljesen más lesz a végeredmény, hiszen az út amit végigjártak mindenkinél más és más. 

Összegezve; bazi jó volt ezen az oldalon dolgozni, és tökre nem fogok ál-szerénykedni, nagyon büszke vagyok rá.

www.princeofsunlight.com

Na jó, most, hogy kigondolkodtam magam térjünk rá a közelmúlt eseményeire. Illetve főként egyre, Mütyi első kiállítására. Több dolog miatt is nagyon vártam a gödöllői speciál kiállítást. Egyrészt mert végre kipróbálhattam Mütyivel az együttműködést élesben. Meg úgy általában megtapasztalhatta a kiállítások légkörét. Szerintem ő ezt nem feladatnak vagy munkának érezte. Pattogott mint egy nikkelbolha, nagyokat kajázott, héderelt itt-ott, és rengeteg más kutyával játszott, találkozott. A másik pont ez volt, ami miatt vártam az eseményt, hogy találkozzunk Mütyi két tesójával, és az Allil babákkal, valamint más apróságokkal is, meg persze a többi tenyésztővel. Karattyoljunk jó sokat, no meg, lőjünk pár fotót mindenkiről. A várható eredményen nem stresszeltem túl magam, inkább a gyakorlás, az élmény, a közösségi lét volt a lényeg. Még úgyis nagyon bébi. Ettől függetlenül azért persze örültem, hogy Mütyi nagyon ígéreteset 1-et kapott, meg egy cuki kis rózsaszín rozettát. Mütyit a ringben csak a kaja érdekelte. Innentől kezdve neki a ring az a hely ahol angol szalonna és sült csirke terem. Szerintem baromi jól érezte magát, estére rendesen el is fáradt, alig maradt ereje müttyögni kicsit. Szóval elég jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk sok-mindenkivel, beültünk a 7 kutyával a Smarniba is. Bírtam a napot, hiányzott már a kiállítás, jó volt egy kis nyüzsi. 

Örök hálám Szalai Ádámnak (BLUE WOLF) és Kővári Esztinek a képekért!

Mütyivel a ringben

Mütyi új felvezető pórázában debütált by Stonie's Jewellery - Show Leads & More

Mütyi, Donell és Luna, meg a gazdik (egy része)

  5 hónapos Luna (Agent Provocateur Norina Noir)

Mütyi (Agent Provocateur Lili Marlene)

Mütyi nyelve

Donell 5 hónaposan (Agent Provocateur Neo Noir)

Kis levezető játék Mütyi és Aloy (Allil Blue Destiny)

Aloy és Dorian (Allil Blie Dorian Gray)

Mütyi Caitlinnel (Allil Black Caitlin)

Egyébként Mütyi nő mint az atom, most kezdi kicsit elveszíteni a formáját, ettől függetlenül fogom még vinni kölyökbe gyakorolgatni. Ja meg hullik a foga mint a veszedelem, már van kettőt kiműtöttem a talpamból. Na jó, drámai túlzás volt. A papucsomba ment.

Maddox-nál viszont ez a láb dolog kezd aggasztani. Nagyon furán tartja a lábát, hamarosan meg fogják röntgenezni, de már kívülről sem tetszik amit látok. Remélem nincs komolyabb baja. Bence nem nyugtatott meg annyira. Pedig amúgy jól van, eszik-iszik kedve jó. Ráadásul mostanában extra cuki új szokást vett fel. Amikor a gép előtt ülök, a kutyák szeretnek mellém ülni, hogy az éppen szabad kezemmel simizzem a fejük. Azt is tudják, hogy arra az oldalra nem érdemes ülni, ahol az egér van, mert az ugye foglalt (milyen fifikás a simit akaró collie mi?). Szóval Maddox ült mellettem, simizgettem, majd abbahagytam, mert mindkét kezem kellett. Erre nézett rám kérően, és a mancsával megsimizett. De nem pacsizott, hanem rendesen végigsimított a mellső lábával. Hát olyan édes volt, megzabáltam. Azóta rájött, hogy így manipulálható vagyok, és gyakran odajön és megsimogat. Egyem meg a zúzáját. Mindig viszonzom, ő meg imádja, tényleg egy paplan-maci.

Egyébként vannak időszakok amikor a kutyáim valahogy jobban bújnak, több szeretgetést kérnek. Winnie is mostanában folyton mászik az ölembe, Flesh is mindig bökdös, hogy foglalkozzak vele, ismeretlen okból hiperintenzív szeretet-koldus szezon van, ami mondjuk nem gond, mert szeretem a colliekat simizni, finom a tapintásuk.

Na és akkor a végére az említett cikk...

Tenyésztői arculat a XXI. Században

Az idő előrehaladtával számos technikai újítás befolyásolja életünket. Egy tenyésztőnek - egy jó vállalkozáshoz hasonlóan – lépést kell tartania a fejlődéssel és be kell kapcsolódnia a nemzetközi információáramlásba, ahhoz, hogy piacképes legyen. Meg kell alkotnia saját arculatát, amivel mind magát, mind a kennelét képviseli. Vannak akik hosszú évek fáradtságos munkájával már olyan rangot értek el a kutyás társadalomban, hogy talán úgy érzik, nekik erre nincs szükségük. Egy igényes tenyésztőnek azonban törekednie kell arra, hogy haladjon a korral és adjon virtuális megjelenésére, kommunikációjára. Egy tenyészetet menedzselni, reklámozni kell, hiszen a tenyésztő eladó is, és célja kell, hogy legyen munkásságának bemutatása, majd a visszaigazolások elemzése, hiszen ebből lehet tanulni, majd tovább építkezni.

Tenyésztők a közösségi oldalakon

Egy modern tenyésztőnek erősen ajánlott a közösségi oldalakon való megjelenés, aktív részvétel. Ez több szempontból is hasznos lehet. Számos külföldi tenyésztővel kezdeményezhetünk kapcsolatot, s ily módon ők is könnyebben nyitnak felénk, hiszen profilunkra kattintva számukra is azonnal nyilvánvalóvá válhat, hogy mennyire mozgunk otthonosan a témában, milyen emberek vagyunk, milyen értékrendet képviselünk, milyen helyet foglalunk el a kutyás társadalomban. Az aktív virtuális közösségi élet, nagyon meg tudja könnyíteni a gyors információáramlást, a kapcsolatépítést, a fedezőkanok kiválasztását, vagy akár a kutyák adás-vételét is. Számos példa van arra, mikor egy hónapok óta sikertelenül hirdetett kölyök, egy közösségi oldalon való megjelenés után, egy napon belül álomgazdára talált. A frissen született almok, a legújabb kiállítási és szűrési eredmények sehol nem követhetők nyomon olyan sebességgel, mint ezeken az portálon. Itt a nyelvi akadályok is könnyebben leküzdhetők, hiszen akár fordítóprogramok segítségével is levelezhetünk (óvatosan használjuk, mert durva félreértésekhez vezethet). Azért jobb ha némi idegen – főleg angol - nyelvtudással rendelkezünk. Az emberek a világhálón jóval nyitottabban, fesztelenebbül beszélgetnek, mint személyesen.  Ha pedig valakivel már jó virtuális kapcsolatot építettünk ki, a személyes találkozás is gördülékenyebbé válhat, szinte régi ismerősökként üdvözölhetjük egymást.

Képekben elbeszélve

Az emberek nagy része inkább a képekre koncentrál a szöveg helyett, ezért nagyon fontos, hogy milyen fotókkal prezentáljuk tenyészetünket. A mai technikának hála, egy egyszerű kis géppel és egy jó fotószerkesztő programmal magunk is elő tudunk állítani szinte profi hatású képeket. Ezeknek a képeknek nemcsak a minősége, de a mennyisége is fontos. Teljesen felesleges egy kutyáról két-háromszáz képet feltennünk az Internetre, mert úgysem fogja senki végignézni az összeset (egyszerűen nincs rá idő), ugyanakkor a túl kevés kép közlése sem célravezető. Ha be akarunk mutatni egy kutyát, ahhoz maximum harminc kép bőven elegendő. Azok a képek viszont legyenek a lehető legjobb minőségűek. Akkor fotózzuk a kutyát, mikor az a legjobb kondíciójában van, mellőzve a kínos és fölöslegesen magyarázkodó képaláírásokat (pl. itt sajnos éppen levedlett). A kutya a képen legyen frissen kozmetikázva, vagy legalább alaposan megtisztítva, kifésülve. Ügyeljünk a háttérre is, hiszen nem túl épületes látvány egy szépen beállított habos-babos eb a szemétégetővel, vagy egy halom mosatlan edénnyel a háttérben. Egy utólag odamontírozott (pl. virágos) háttér pedig nagyon művin hathat, főleg mert általában arányaiban eltér a kép többi részétől. Törekedjünk a természetességre, és semmiképpen se vigyük túlzásba az utómunkát. A képszerkesztő programok nem arra valók, hogy ideális színt varázsoljunk a kutyának, mert az mások számára megtévesztő lehet. Pláne ne változtassunk a kutya alapvető anatómiáján, vagy egyéb adottságain. Akinek van egy kis szeme hozzá, úgyis azonnal észreveszi, aki pedig élőben látja, annak nagy csalódást fog okozni. Alakíthatunk a kép méretén, vágásán, a fényeken, az élesítésen, de mindig maradjunk a természetes hatásnál. Ha egy fotóról, egy rikító-zöld réten álló, irreálisan narancssárga kutya, ciklámen színű nyelvét kiöltve bámul ránk, az inkább szórakoztatóan dilettáns, mintsem magas minőségű fotósmunka. Hacsak nem szeretnénk kellemetlenséget okozni mások látóidegeinek, vagy kellemes perceket szerezni rosszindulatú embereknek, saját kárunkra.

Legalább három – egy fej és két teljes alakos - fotó kell ahhoz, hogy viszonylag teljes képet kapjunk egy kutyáról. Mikor közeli fejképet készítünk, ügyeljünk többek között arra, hogy ne húzzuk fel túlságosan a nyakörvet (azért, hogy a kutya ne mozogjon, vagy hogy feltoljuk a nyakon lévő szőrt), mert az torzíthatja az arc vonásait. Lehetőség szerint kerüljük a vaku használatát (a szem becsillogása miatt), és mindig vegyük figyelembe a fényviszonyokat a kutya színéhez igazítva (pl. a túl erős fény kiégetheti a világos színeket).

A képeken ne legyen túlságosan nyitva a kutya szája, ne látszódjon rajta erős lihegés. A két testképen legyen a kutya teljesen (mindkét) oldalról látható, a fajtának megfelelő standard beállításban. Mindegyik kép – legyen az bármilyen beállítású - az előnyeit, és ne a hátrányait hangsúlyozza a kutyának. Fotózásnál gyakran alkalmaznak szemléltetőeszközként különböző testrészeket, tárgyakat (főleg kistestű, vagy kölyökkutyáknál), hogy azzal érzékeltessék a kutya valódi méretét. Ha ilyen képet akarunk készíteni, semmiképpen se használjunk erre a célra olyan dolgot, ami mások számára sértő lehet, ízléstelen, vagy csak egyszerűen nem túl esztétikus (pl. koszos lábfej mellé ültetett kiskutya). Egy kutyafotózás legalább két-háromemberes munka (beállító, figyeltető, fotós). Ha egyedül állunk neki, kevés az esély arra, hogy használható képek fognak készülni.

Az Interneten közzétett képek, vidók nagy része bárki számára elérhetők, letölthetők! A képekkel való visszaélés, azok jogtalan felhasználása igen gyakori probléma. A letöltéseket teljesen megakadályozni nem lehet, legfeljebb az egyszerű „jobb egér gombos másolást” tudjuk letiltani. A visszaélésekkel szembeni védekezés legjobb módja, ha minden fotónkat - saját magunk által készített - vízjellel látjuk el.

A látogatómágnes honlap titkai

Ha már rendelkezünk néhány jó fotóval, a következő lépés, a virtuális megjelenés legfontosabb eleme: egy jó honlap. Ma már szinte kötelező, hogy egy tenyésztőnek legyen weboldala. Oldalunk megjelenése és tartalma minket jellemez. Ha magunk szeretnénk megalkotni, készítésnél törekedjünk az átláthatóságra és az igényességre, de legfőbbképpen arra, hogy a site kellően informatív legyen. Ha valaki rátéved az oldalunkra és a legtöbb menüpontra kattintva csak az jelenik meg, hogy ’feltöltés alatt’, pár hónappal később visszanézve pedig ugyanezzel szembesül, alighanem többé nem lesz ránk kíváncsi. Csak akkor töltsük fel az oldalt az Internetre, ha az már teljesen kész van. Az oldal legyen könnyen áttekinthető és csak a legszükségesebb, témához szorosan kapcsolódó információkat jelenítsük meg rajta. Ne tegyünk fel személyes képeket, csak ha a kutyákkal szorosan összefügg (pl. esküvői, vagy nyaralási képek). Ha magánéletünket szeretnénk a nyilvánosság elé tárni, arra készítsünk egy másik honlapot, vagy használjuk a közösségi oldalakat. Ne alkalmazzunk olyan animált (mozgó) képeket, vagy színeket, amik zavaróak lehetnek (pl. UV színekben úszó oldal, rengeteg mozgó kismadárral, szívecskékkel vagy hasonlókkal). A szöveges részeket olvasható betűtípussal és betűmérettel írjuk, nagy hangsúlyt fektetve a helyesírásra és a fogalmazásra. Menüpontok és szöveg tekintetében szorítkozzunk a minimálisra, így nem feltétlen szükséges többnyelvű honlapot készítenünk. Ne zavarjuk meg a látogatót folyamatos önismétléssel. Szükségtelen létrehozni több, egyforma tartalommal rendelkező menüpontot (pl. kölykök, eladó kiskutyák, aktuális almok). Magunkról és tenyészetünk alakulásáról csak annyi információt közöljünk, ami feltétlen szükséges. (Ez alól kivételt képeznek a nagy múlttal rendelkező tenyészetek, mert a látogatók nagy része kíváncsi a tenyészet részletes történetére, - az indulástól egészen a jövőbeni tervekig - valamint a meghatározó irányelvekre.) Nem ajánlatos a pontos címünket és az összes létező elérhetőségünket megadni, főleg az egyre gyakoribb kutyalopások miatt.

Nagyon fontos, hogy az oldal naprakész legyen, folyamatosan frissüljön, a rajta lévő elérhetőségek pedig aktuálisak legyenek. Ha vendégkönyvet készítünk, rendszeresen olvassunk azt, mert néhány érdeklődő ezen keresztül próbálhat velünk kommunikálni. Minden hozzánk beérkezett levélre, kérdésre próbáljunk meg válaszolni, persze ha az normális emberi stílusban szólít meg minket. Minden (abban a pillanatban aktív) kutyának legyen saját oldala, amin fel vannak tűntetve a vele kapcsolatos legfőbb információk: a kutya teljes törzskönyvi és hívóneve, neme, színe (szőrtípusa, mérete, egyéb fontos jellemzői), születési ideje, a tenyésztője neve, törzskönyve, kiállítási és szűrési eredményei. Ha vannak utódai, azokról is tegyünk említést (és csatoljunk képeket, vagy linket ahol megnézhetők). Emellé természetesen tegyük fel róla a már említett legalább három képet. Mindegyik kép legyen jól láthatóra kinagyítható. Ha megtehetjük, tegyünk fel videót a kutyákról, melyen bemutatjuk mozgását, kiállítási szereplését, vagy más kiemelkedő teljesítményét (pl. bármilyen kutyás sport, karakterteszt). Egy jól elkészített pár perces videó döntő fontosságú lehet fedezőkan vagy kölyök kiválasztása esetén (pl. láthatják az érdeklődők, milyen körülmények közt nevelkednek a kicsik). 

Egy honlap alapján az alapos szemlélődő sok mindent megtudhat rólunk és a tenyészetünkről.

Kerüljük az olyan képek, szövegek megjelentetését, ami vallási, politikai hovatartozásunkra enged következtetni, vagy magánéletünkbe nyújtanak – a kelleténél több - betekintést, mert ez egyáltalán nem tartozik a témához. Egy jó kutyás weblap kell, hogy hasson az érzelmekre, hiszen élő-érző társainkról szól. A sivár leírások és felsorolások mellett nem árt, ha láttatni engedi a fajta iránti elhivatottságunkat, szeretetünket.

Ha semmiképpen sem akarunk (vagy tudunk) magunk vesződni fotózással, webszerkesztéssel vagy nincs hozzá megfelelő technikai hátterünk, inkább hívjunk segítségül egy profit, vagy egy lelkes amatőrt. (Egy darab profi kép ára kb. 1000-2000 Ft, míg a honlapkészítés és karbantartás ára 90 000 Ft-tól akár 1 millió forintig is terjedhet!)

A névjegyem én vagyok

Kiállításokon gyakran keresik a kapcsolatot az érdeklődők a kiállítókkal, tenyésztőkkel. Egy cetlire firkantott telefonszámnál sokkal előnyösebb, praktikusabb, - és professzionálisabb hatást kiváltó lehet - ha rendelkezünk névjegykártyával. A névjegyen szereplejen: a tenyésztő és a kennel neve, az általunk tenyésztett fajta/fajták neve, a weboldalunk címe valamint egyéb elérhetőségeink. Arculatunk többi részéhez hasonlóan, ez is minket tükröz. Legyen ízléses, olvasható, mérete pedig igazodjon a szabványosított névjegykártyatartókhoz. Sose legyen piszkos, tépett, gyűrött vagy kézzel javított. Névjegykártya mindig legyen nálunk! (100 db már 2-3 ezer forintért készíttethető.)

A tökéletes kölyökcsomag

A kölyökcsomag összeállítása szintén az arculat része. Ez főleg azoknál a vevőknél lehet fontos, akik még nem tartották korábban az adott fajtát, vagy abszolút kezdő kutyások. Az ideális kölyökcsomag tartalma: a kutya összes papírja (törzskönyv, oltási, ha van útlevél, egészségügyi szűrések igazolása), az adásvételi szerződés, valamint kis csomag abból a tápból, amivel az átadásig etettük a kutyát (az esetleges tápváltás miatt fontos lehet). Mellékeljünk egy kis összeállítást, mely magában foglalja a következőket: leírást a fajta jellegzetességeiről, ápolásáról, a kerülendő dolgokról, egészségügyi tanácsokról (ajánlott szűrésekről, a fajtára jellemző betegségekről, érzékenységről), javasolt tápokról, táplálék-kiegészítőkről, pár szót a kiállításokról. Csatoljuk hozzá továbbá, a fajtamentő-fajtagondozó szervezetek elérhetőségét, valamint saját névjegyünket.

Tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfelelő kommunikáció, valamint egy jól kialakított arculat, gyorsan felemelhet akár egy kezdő tenyésztőt is. Nemcsak a leendő gazdákkal könnyíti meg a kapcsolatépítést, de nagyobb érdeklődést, elismerést válthat ki más tenyésztőkből is. Az igényes fotók, egy kreatív, informatív, egyedi honlap és a közösségi oldalakon való aktív részvétel, nemzetközi érdeklődést és elismerést hozhat számunkra.

 Szerző: Varga Adrienn 

/A cikk megjelent:             

 Kutya Szövetség Magazin 

XIV. évfolyam 9-10. szám 

2011. szeptember-október/