Már két hete próbálok
leülni írni, de egyszerűen nem volt időm. Illetve... amíg a POS oldal finisében voltam, nem akartam
megszakítani semmivel. Amikor bármi ilyesmin dolgozom, mint a skocis oldal,
vagy a POS oldal, akkor minden erőmmel és energiámmal arra koncentrálok, nem
hagyom, hogy bármi kizökkentsen, bár igazából nem is tudna, annyira leköt. Szeretek teljesen elmélyülni abban amit csinálok, pláne, hogy nagyon régi vágyam volt egy ilyen anyagot összerakni.
Az oldal szinte pontosan
5 hét alatt készült el, hogy hány munkaóra, lövésem sincs, biztos, hogy 100 fölött. Kicsit sajnálom is, hogy vége, ilyenkor olyan üresség-féleséget érzek, hogy az ami az elmúlt hetekben ennyire pörgetett, most hirtelen megszűnik.
Pedig valójában csak a publikálással kelt életre az oldal.
Na de kezdem az elején...
Pár évvel ezelőtt írtam
egy cikket egy kutyás lapnak Tenyésztői arculat a XXI. században címmel (Lentebb
olvasható). Bár azóta pár dolgot kicsit másképp gondolok, és van ami a technika
fejlődése miatt már elavulttá vált, de a fő mondanivalója a cikknek ma is
ugyanúgy áll, legalábbis én azt gondolom.
Megfigyeléseim
szerint azok a tenyészetek, akik nagyon hasítanak, abban különböznek az összes többitől, hogy pusztítóan jó a
marketingjük. Felismerték, hogy a kutyázásban ugyanúgy szükséges marketing
eszközöket alkalmazni, mint bármilyen vállalkozásban. Persze miután itt nem élettelen
termékekről, hanem társainkról, érző lényekről van szó, nem lehet mindent
pontosan ugyanúgy csinálni, nem lehet ugyanolyan eszközökkel élni, mint egy cég esetében.
Ezek a sokszor szuper-novaként előretörő tenyészetek teljesen - kutyás - testre szabták az általános marketing eszközöket, és ezeket virtuóz módon
használják is. Persze nem kell ebből az eszköztárból mindenkinek mindent alkalmazni,
de pár dolog elengedhetetlen. Muszáj, hogy egy tenyésztőnek legyen weboldala.
Bár volt arról szó, hogy a FB majd mindent megold és ott kivitelezhető a
kutyák bemutatása, valamint a vevőkkel, más tenyésztőkkel való kapcsolattartás, de
sajnos ez a felület nem mindenre alkalmas. Egy FB oldal sokszor
visszakövethetetlen, gyakran híján van a képaláírásoknak, csak fel van töltve
ömlesztve ezer kutya, ebből pedig lehetetlenség kibogarászni azokat az infókat
amikre mondjuk esetenként szükségem lenne. Sokkal jobban szeretem ha van egy funkcionális weboldal.
Nagyon sok tenyésztő
weboldalát nézem rendszeresen. Magyarokét, külföldiekét, colliesokét, más fajtásokét is. A
kennel-történet menüpont nem minden oldalon szerepel, mondjuk nem is várom el
mindenkitől. Ha valaki még nem olyan régóta tenyészt, még alakulgatnak a
dolgai, nem várom el, hogy legyen. De ha egy tenyészet már régóta működik, és
jelentős eredményeket ért el, akkor legyen. Mert ezek a bemutatkozó írások,
egyrészt olyanok, mint egyfajta kutyás „hogyan lettem sikeres” könyv epizódjai,
másrészt meg akarom ismerni az embert a kutyák mögött. Hogyan gondolkodik, hogyan
mesél magáról, mit tart ő fontosnak, pontosan mit/miket ért el eddig, és ezt az egészet hogyan tálalja. Mindig
volt arról egy elképzelésem, hogy én mit szeretnék olvasni, mire lennék kíváncsi. Igazából alig van valaki akiről tudom, hogy pontosan hogyan kezdte, hogy jutott el oda ahol most tart. Vagy bármit abból ami engem még nagyon érdekelne.
Ezért voltam úgy vele –
mint ahogy már korábban említettem – hogy amikor megláttam a rövidke kennel-történetet ami eredetileg helyet foglalt volna a POS oldalon elég csalódott
voltam. Többször elolvastam és a kérdéseim száma nem csökkent, hanem nőtt.
Ezért tettem egy javaslatot arra, hogy legyen ott valami teljesen más. Valami sokkal részletesebb, gazdagabb tartalom. Hiszen van mit belepakolni bőven. Vázoltam, hogy mire gondolok és megbeszéltük, hogy akkor legyen úgy. Persze
tudtam, hogy emiatt az oldal elkészülte csúszni fog legalább 1-2 hetet, meg jóval több munkával is jár, de nagyon meg akartam csinálni.
Amikor ilyen melóba
kezdek mindig olyan, mintha egy szakdolgozatot írnék. Forrásokat,
anyagokat, képeket, információkat gyűjtök, utána vágok, alakítok, rendszerezek. Józsit folyamatosan
nyaggattam, hogy mit küldjön, mit keressen elő. Volt, hogy napi tizenötször. És bár néha lelki szemeim előtt
láttam, ahogy ott áll egy óriási papírkupac előtt és csak a fejét vakarja,
hamar nagyon belelkesült, ami nekem nagyon jó volt, hisz ez engem is vitt előre
a folyamatban. Közben az is borzasztóan inspirált, hogy ezeket az infókat én
sosem csak magamnak szedem össze, azért dolgozok vele, hogy közkincsé válhassanak. Hogy azoknak a tenyésztőknek a munkássága, akik valami egészen kiemelkedőt értek el, megfelelően legyen dokumentálva, és hozzáférhetőek legyenek
mindenkinek, akit a téma érdekel. Emellett pedig adjon egy korképet is az "akkorról".
Fiatal tenyésztők, kezdő kutyások, lelkes
colliesok. Tudom, hogy sokan a nagy tenyésztők munkásságát azért nem ismerik, mert egyszerűen nem jutnak információkhoz, ezek a dolgok nincsenek leírva
sehova. És azt is tudom, hogy amikor megkapják, szívják magukba mint a szivacs,
a rengeteg infót, mert ki vannak éhezve rá. Arra, hogy elinduljon valamiféle
kommunikáció a starter és a tapasztalt elit között. Ez pedig mindenkinek hasznos
lehet.
A lényeg, hogy most
lehetőségem nyílt arra, hogy végre minden kérdést feltegyek. Persze valahol meg
kell húzni a határt, de legyen meg a színe-veleje. Legyen lelke az oldalnak. Így az eredetileg apró
mellékszálként induló OUR HISTORY menüpont olyan anyaggá duzzadt, amilyet
rég terveztem.
A szöveghez egy több mint
2 órás interjút csináltam Józsival. A fő kérdéseket előre elküldtem neki, hogy
valamennyire fel tudjon készülni. Dátumoknak, ennek-annak utána tudjon nézni,
hisz ennyi adatot fejben tartani ennyi éven át képtelenség lenne. Ezután azért
szeretem ha az interjú szóban történik, mert akkor van lehetőségem
visszakérdezni, ha úgy érzem átugrottunk egy fontos részletet. Az egész
beszélgetés nagyon kellemes, izgalmas és érdekes volt. Rengeteg olyan mondat
hangzott el amiket tudtam, hogy szó szerint akarok felhasználni, mert az
annyira sokatmondó az adott emberről, hogy muszáj szó szerint idézni. Az egyik
ilyen pl. az volt, amikor Józsi elmesélte, hogy Ariellel „egyszer még CAC címet
is kapott". Hogy még utólag is úgy beszél róla, hogy egyértelműen érződik a
büszkeség a hangjában. Hogy még mindig így tud értékelni egy CAC-ot.
Az ilyen apró részleteket
imádom. Annyira fontosnak tartom, hogy érezzem az emberben a tüzet, a
lelkesedést, az alázatot az iránt, amit csinál, és, hogy ez ne múljon az évek során
fikarcnyit se. Hogy legyen még benne ambíció, tenni akarás a
fajtáért. Hogy értékelje az apró örömöket is, meg a múltja minden részletét. Épp ezért annyira jó, és hasznos volt egy ilyen
tapasztalt tenyésztővel beszélni mindezekről, múltról, jelenről, jövőről,
állatira stimulált.
A szöveghez ezután rengeteg képet kellett összeszednem. Képkeresés közben sokszor rendesen elszomorodtam.
Hogy miért van az, hogy egy csomó régi magyar kutya sehol meg sincs említve,
hogy miért olyan rohadt nehéz egy Silver Dream kutyáról képet találnom? Hogy
hogy tűnhettek el úgy ezek a kutyák, mintha sose léteztek volna? Miközben ha a
törzskönyvekben visszalapozunk párat, ott van mind, és a mai napig él sokunknál
egy darabka belőlük.
Ezek az élmények csak tovább erősítették a kíváncsiságomat,
hogy mennyi kennelről mennyi minden érdekelne. És nem csak azokról a tenyésztőkről,
akikről mindenki tud, akiknek bérelt helyük van a fajta itthoni történetében,
hanem pl. azokról is, akikre emlékszem a ’90-es évekből, hogy ott voltak és
valami nagyon előremutatót, valami nagyon maradandót alkottak, még sincs sehol
egy sor se róluk. Vagy azokról akik ma is aktívak, és ugyan nem tenyésztenek még 20 éve, de azért pakoltak már le arra a bizonyos asztalra rendesen. Ők honnan indultak, hogyan kezdtek? És feltehetjük totál ugyanazokat a kérdéseket mindenkinek, akkor is teljesen más lesz a végeredmény, hiszen az út amit végigjártak mindenkinél más és más.
Összegezve; bazi jó volt
ezen az oldalon dolgozni, és tökre nem fogok ál-szerénykedni, nagyon büszke
vagyok rá.
Na jó, most, hogy
kigondolkodtam magam térjünk rá a közelmúlt eseményeire. Illetve főként egyre,
Mütyi első kiállítására. Több dolog miatt is nagyon vártam a gödöllői speciál
kiállítást. Egyrészt mert végre kipróbálhattam Mütyivel az együttműködést
élesben. Meg úgy általában megtapasztalhatta a kiállítások légkörét. Szerintem
ő ezt nem feladatnak vagy munkának érezte. Pattogott mint egy nikkelbolha,
nagyokat kajázott, héderelt itt-ott, és rengeteg más kutyával játszott,
találkozott. A másik pont ez volt, ami miatt vártam az eseményt, hogy találkozzunk
Mütyi két tesójával, és az Allil babákkal, valamint más apróságokkal is, meg persze a
többi tenyésztővel. Karattyoljunk jó sokat, no meg, lőjünk pár fotót
mindenkiről. A várható eredményen nem stresszeltem túl magam, inkább a
gyakorlás, az élmény, a közösségi lét volt a lényeg. Még úgyis nagyon bébi. Ettől függetlenül azért persze örültem, hogy Mütyi
nagyon ígéreteset 1-et kapott, meg egy cuki kis rózsaszín rozettát. Mütyit a ringben
csak a kaja érdekelte. Innentől kezdve neki a ring az a hely ahol angol
szalonna és sült csirke terem. Szerintem baromi jól érezte magát,
estére rendesen el is fáradt, alig maradt ereje müttyögni kicsit. Szóval elég
jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk sok-mindenkivel, beültünk a 7 kutyával a Smarniba is.
Bírtam a napot, hiányzott már a kiállítás, jó volt egy kis nyüzsi.
Örök hálám Szalai Ádámnak (BLUE WOLF) és Kővári Esztinek a képekért!
Mütyivel a ringben
Mütyi új felvezető pórázában debütált by Stonie's Jewellery - Show Leads & More
Mütyi, Donell és Luna, meg a gazdik (egy része)
5 hónapos Luna (Agent Provocateur Norina Noir)
Mütyi (Agent Provocateur Lili Marlene)
Mütyi nyelve
Donell 5 hónaposan (Agent Provocateur Neo Noir)
Kis levezető játék Mütyi és Aloy (Allil Blue Destiny)
Aloy és Dorian (Allil Blie Dorian Gray)
Mütyi Caitlinnel (Allil Black Caitlin)
Egyébként Mütyi nő mint
az atom, most kezdi kicsit elveszíteni a formáját, ettől függetlenül fogom még
vinni kölyökbe gyakorolgatni. Ja meg hullik a foga mint a veszedelem, már van
kettőt kiműtöttem a talpamból. Na jó, drámai túlzás volt. A papucsomba ment.
Maddox-nál viszont ez a
láb dolog kezd aggasztani. Nagyon furán tartja a lábát, hamarosan meg fogják
röntgenezni, de már kívülről sem tetszik amit látok. Remélem nincs komolyabb
baja. Bence nem nyugtatott meg annyira. Pedig amúgy jól van, eszik-iszik kedve
jó. Ráadásul mostanában extra cuki új szokást vett fel. Amikor a gép előtt
ülök, a kutyák szeretnek mellém ülni, hogy az éppen szabad kezemmel simizzem a
fejük. Azt is tudják, hogy arra az oldalra nem érdemes ülni, ahol az egér van, mert az ugye foglalt (milyen
fifikás a simit akaró collie mi?). Szóval Maddox ült mellettem, simizgettem,
majd abbahagytam, mert mindkét kezem kellett. Erre nézett rám kérően, és a
mancsával megsimizett. De nem pacsizott, hanem rendesen végigsimított a mellső
lábával. Hát olyan édes volt, megzabáltam. Azóta rájött, hogy így manipulálható
vagyok, és gyakran odajön és megsimogat. Egyem meg a zúzáját. Mindig viszonzom,
ő meg imádja, tényleg egy paplan-maci.
Egyébként vannak
időszakok amikor a kutyáim valahogy jobban bújnak, több szeretgetést kérnek.
Winnie is mostanában folyton mászik az ölembe, Flesh is mindig bökdös, hogy foglalkozzak
vele, ismeretlen okból hiperintenzív szeretet-koldus szezon van, ami mondjuk nem gond, mert
szeretem a colliekat simizni, finom a tapintásuk.
Na és akkor a végére az említett cikk...
Tenyésztői arculat a XXI. Században
Az idő előrehaladtával számos
technikai újítás befolyásolja életünket. Egy tenyésztőnek - egy jó vállalkozáshoz
hasonlóan – lépést kell tartania a fejlődéssel és be kell kapcsolódnia a
nemzetközi információáramlásba, ahhoz, hogy piacképes legyen. Meg kell alkotnia
saját arculatát, amivel mind magát, mind a kennelét képviseli. Vannak akik
hosszú évek fáradtságos munkájával már olyan rangot értek el a kutyás
társadalomban, hogy talán úgy érzik, nekik erre nincs szükségük. Egy igényes
tenyésztőnek azonban törekednie kell arra, hogy haladjon a korral és adjon
virtuális megjelenésére, kommunikációjára. Egy tenyészetet menedzselni,
reklámozni kell, hiszen a tenyésztő eladó is, és célja kell, hogy legyen
munkásságának bemutatása, majd a visszaigazolások elemzése, hiszen ebből lehet
tanulni, majd tovább építkezni.
Tenyésztők a közösségi oldalakon
Egy modern tenyésztőnek erősen
ajánlott a közösségi oldalakon való megjelenés, aktív részvétel. Ez több
szempontból is hasznos lehet. Számos külföldi tenyésztővel kezdeményezhetünk
kapcsolatot, s ily módon ők is könnyebben nyitnak felénk, hiszen profilunkra
kattintva számukra is azonnal nyilvánvalóvá válhat, hogy mennyire mozgunk
otthonosan a témában, milyen emberek vagyunk, milyen értékrendet képviselünk,
milyen helyet foglalunk el a kutyás társadalomban. Az aktív virtuális közösségi
élet, nagyon meg tudja könnyíteni a gyors információáramlást, a
kapcsolatépítést, a fedezőkanok kiválasztását, vagy akár a kutyák adás-vételét
is. Számos példa van arra, mikor egy hónapok óta sikertelenül hirdetett kölyök,
egy közösségi oldalon való megjelenés után, egy napon belül álomgazdára talált.
A frissen született almok, a legújabb kiállítási és szűrési eredmények sehol
nem követhetők nyomon olyan sebességgel, mint ezeken az portálon. Itt a nyelvi
akadályok is könnyebben leküzdhetők, hiszen akár fordítóprogramok segítségével
is levelezhetünk (óvatosan használjuk, mert durva félreértésekhez vezethet).
Azért jobb ha némi idegen – főleg angol - nyelvtudással rendelkezünk. Az
emberek a világhálón jóval nyitottabban, fesztelenebbül beszélgetnek, mint
személyesen. Ha pedig valakivel már jó
virtuális kapcsolatot építettünk ki, a személyes találkozás is gördülékenyebbé
válhat, szinte régi ismerősökként üdvözölhetjük egymást.
Képekben elbeszélve
Az emberek nagy része inkább a
képekre koncentrál a szöveg helyett, ezért nagyon fontos, hogy milyen fotókkal
prezentáljuk tenyészetünket. A mai technikának hála, egy egyszerű kis géppel és
egy jó fotószerkesztő programmal magunk is elő tudunk állítani szinte profi
hatású képeket. Ezeknek a képeknek nemcsak a minősége, de a mennyisége is
fontos. Teljesen felesleges egy kutyáról két-háromszáz képet feltennünk az
Internetre, mert úgysem fogja senki végignézni az összeset (egyszerűen nincs rá
idő), ugyanakkor a túl kevés kép közlése sem célravezető. Ha be akarunk mutatni
egy kutyát, ahhoz maximum harminc kép bőven elegendő. Azok a képek viszont
legyenek a lehető legjobb minőségűek. Akkor fotózzuk a kutyát, mikor az a
legjobb kondíciójában van, mellőzve a kínos és fölöslegesen magyarázkodó
képaláírásokat (pl. itt sajnos éppen levedlett). A kutya a képen legyen frissen
kozmetikázva, vagy legalább alaposan megtisztítva, kifésülve. Ügyeljünk a háttérre
is, hiszen nem túl épületes látvány egy szépen beállított habos-babos eb a
szemétégetővel, vagy egy halom mosatlan edénnyel a háttérben. Egy utólag
odamontírozott (pl. virágos) háttér pedig nagyon művin hathat, főleg mert
általában arányaiban eltér a kép többi részétől. Törekedjünk a természetességre,
és semmiképpen se vigyük túlzásba az utómunkát. A képszerkesztő programok nem
arra valók, hogy ideális színt varázsoljunk a kutyának, mert az mások számára
megtévesztő lehet. Pláne ne változtassunk a kutya alapvető anatómiáján, vagy
egyéb adottságain. Akinek van egy kis szeme hozzá, úgyis azonnal észreveszi,
aki pedig élőben látja, annak nagy csalódást fog okozni. Alakíthatunk a kép
méretén, vágásán, a fényeken, az élesítésen, de mindig maradjunk a természetes
hatásnál. Ha egy fotóról, egy rikító-zöld réten álló, irreálisan narancssárga
kutya, ciklámen színű nyelvét kiöltve bámul ránk, az inkább szórakoztatóan
dilettáns, mintsem magas minőségű fotósmunka. Hacsak nem szeretnénk
kellemetlenséget okozni mások látóidegeinek, vagy kellemes perceket szerezni rosszindulatú
embereknek, saját kárunkra.
Legalább három – egy fej és két
teljes alakos - fotó kell ahhoz, hogy viszonylag teljes képet kapjunk egy
kutyáról. Mikor közeli fejképet készítünk, ügyeljünk többek között arra, hogy
ne húzzuk fel túlságosan a nyakörvet (azért, hogy a kutya ne mozogjon, vagy
hogy feltoljuk a nyakon lévő szőrt), mert az torzíthatja az arc vonásait. Lehetőség
szerint kerüljük a vaku használatát (a szem becsillogása miatt), és mindig
vegyük figyelembe a fényviszonyokat a kutya színéhez igazítva (pl. a túl erős
fény kiégetheti a világos színeket).
A képeken ne legyen túlságosan
nyitva a kutya szája, ne látszódjon rajta erős lihegés. A két testképen legyen a
kutya teljesen (mindkét) oldalról látható, a fajtának megfelelő standard
beállításban. Mindegyik kép – legyen az bármilyen beállítású - az előnyeit, és
ne a hátrányait hangsúlyozza a kutyának. Fotózásnál gyakran alkalmaznak
szemléltetőeszközként különböző testrészeket, tárgyakat (főleg kistestű, vagy
kölyökkutyáknál), hogy azzal érzékeltessék a kutya valódi méretét. Ha ilyen
képet akarunk készíteni, semmiképpen se használjunk erre a célra olyan dolgot,
ami mások számára sértő lehet, ízléstelen, vagy csak egyszerűen nem túl
esztétikus (pl. koszos lábfej mellé ültetett kiskutya). Egy kutyafotózás
legalább két-háromemberes munka (beállító, figyeltető, fotós). Ha egyedül
állunk neki, kevés az esély arra, hogy használható képek fognak készülni.
Az Interneten közzétett képek,
vidók nagy része bárki számára elérhetők, letölthetők! A képekkel való
visszaélés, azok jogtalan felhasználása igen gyakori probléma. A letöltéseket
teljesen megakadályozni nem lehet, legfeljebb az egyszerű „jobb egér gombos
másolást” tudjuk letiltani. A visszaélésekkel szembeni védekezés legjobb módja,
ha minden fotónkat - saját magunk által készített - vízjellel látjuk el.
A látogatómágnes honlap titkai
Ha már rendelkezünk néhány jó
fotóval, a következő lépés, a virtuális megjelenés legfontosabb eleme: egy jó
honlap. Ma már szinte kötelező, hogy egy tenyésztőnek legyen weboldala. Oldalunk
megjelenése és tartalma minket jellemez. Ha magunk szeretnénk megalkotni,
készítésnél törekedjünk az átláthatóságra és az igényességre, de legfőbbképpen
arra, hogy a site kellően informatív legyen. Ha valaki rátéved az oldalunkra és
a legtöbb menüpontra kattintva csak az jelenik meg, hogy ’feltöltés alatt’, pár
hónappal később visszanézve pedig ugyanezzel szembesül, alighanem többé nem
lesz ránk kíváncsi. Csak akkor töltsük fel az oldalt az Internetre, ha az már
teljesen kész van. Az oldal legyen könnyen áttekinthető és csak a
legszükségesebb, témához szorosan kapcsolódó információkat jelenítsük meg
rajta. Ne tegyünk fel személyes képeket, csak ha a kutyákkal szorosan összefügg
(pl. esküvői, vagy nyaralási képek). Ha magánéletünket szeretnénk a
nyilvánosság elé tárni, arra készítsünk egy másik honlapot, vagy használjuk a
közösségi oldalakat. Ne alkalmazzunk olyan animált (mozgó) képeket, vagy
színeket, amik zavaróak lehetnek (pl. UV színekben úszó oldal, rengeteg mozgó
kismadárral, szívecskékkel vagy hasonlókkal). A szöveges részeket olvasható betűtípussal
és betűmérettel írjuk, nagy hangsúlyt fektetve a helyesírásra és a
fogalmazásra. Menüpontok és szöveg tekintetében szorítkozzunk a minimálisra, így
nem feltétlen szükséges többnyelvű honlapot készítenünk. Ne zavarjuk meg a
látogatót folyamatos önismétléssel. Szükségtelen létrehozni több, egyforma
tartalommal rendelkező menüpontot (pl. kölykök, eladó kiskutyák, aktuális
almok). Magunkról és tenyészetünk alakulásáról csak annyi információt közöljünk,
ami feltétlen szükséges. (Ez alól kivételt képeznek a nagy múlttal rendelkező
tenyészetek, mert a látogatók nagy része kíváncsi a tenyészet részletes
történetére, - az indulástól egészen a jövőbeni tervekig - valamint a
meghatározó irányelvekre.) Nem ajánlatos a pontos címünket és az összes létező
elérhetőségünket megadni, főleg az egyre gyakoribb kutyalopások miatt.
Nagyon fontos, hogy az oldal
naprakész legyen, folyamatosan frissüljön, a rajta lévő elérhetőségek pedig
aktuálisak legyenek. Ha vendégkönyvet készítünk, rendszeresen olvassunk azt,
mert néhány érdeklődő ezen keresztül próbálhat velünk kommunikálni. Minden
hozzánk beérkezett levélre, kérdésre próbáljunk meg válaszolni, persze ha az
normális emberi stílusban szólít meg minket. Minden (abban a pillanatban aktív)
kutyának legyen saját oldala, amin fel vannak tűntetve a vele kapcsolatos
legfőbb információk: a kutya teljes törzskönyvi és hívóneve, neme, színe
(szőrtípusa, mérete, egyéb fontos jellemzői), születési ideje, a tenyésztője
neve, törzskönyve, kiállítási és szűrési eredményei. Ha vannak utódai, azokról
is tegyünk említést (és csatoljunk képeket, vagy linket ahol megnézhetők). Emellé
természetesen tegyük fel róla a már említett legalább három képet. Mindegyik
kép legyen jól láthatóra kinagyítható. Ha megtehetjük, tegyünk fel videót a
kutyákról, melyen bemutatjuk mozgását, kiállítási szereplését, vagy más
kiemelkedő teljesítményét (pl. bármilyen kutyás sport, karakterteszt). Egy jól
elkészített pár perces videó döntő fontosságú lehet fedezőkan vagy kölyök
kiválasztása esetén (pl. láthatják az érdeklődők, milyen körülmények közt
nevelkednek a kicsik).
Egy honlap alapján az alapos
szemlélődő sok mindent megtudhat rólunk és a tenyészetünkről.
Kerüljük az olyan képek, szövegek
megjelentetését, ami vallási, politikai hovatartozásunkra enged következtetni,
vagy magánéletünkbe nyújtanak – a kelleténél több - betekintést, mert ez egyáltalán
nem tartozik a témához. Egy jó kutyás weblap kell, hogy hasson az érzelmekre,
hiszen élő-érző társainkról szól. A sivár leírások és felsorolások mellett nem
árt, ha láttatni engedi a fajta iránti elhivatottságunkat, szeretetünket.
Ha semmiképpen sem akarunk (vagy
tudunk) magunk vesződni fotózással, webszerkesztéssel vagy nincs hozzá
megfelelő technikai hátterünk, inkább hívjunk segítségül egy profit, vagy egy lelkes
amatőrt. (Egy darab profi kép ára kb. 1000-2000 Ft , míg a
honlapkészítés és karbantartás ára 90 000 Ft-tól akár 1 millió forintig is
terjedhet!)
A névjegyem én vagyok
Kiállításokon gyakran keresik a
kapcsolatot az érdeklődők a kiállítókkal, tenyésztőkkel. Egy cetlire firkantott
telefonszámnál sokkal előnyösebb, praktikusabb, - és professzionálisabb hatást
kiváltó lehet - ha rendelkezünk névjegykártyával. A névjegyen szereplejen: a
tenyésztő és a kennel neve, az általunk tenyésztett fajta/fajták neve, a
weboldalunk címe valamint egyéb elérhetőségeink. Arculatunk többi részéhez
hasonlóan, ez is minket tükröz. Legyen ízléses, olvasható, mérete pedig
igazodjon a szabványosított névjegykártyatartókhoz. Sose legyen piszkos,
tépett, gyűrött vagy kézzel javított. Névjegykártya mindig legyen nálunk! (100
db már 2-3 ezer forintért készíttethető.)
A tökéletes kölyökcsomag
A kölyökcsomag összeállítása szintén
az arculat része. Ez főleg azoknál a vevőknél lehet fontos, akik még nem
tartották korábban az adott fajtát, vagy abszolút kezdő kutyások. Az ideális
kölyökcsomag tartalma: a kutya összes papírja (törzskönyv, oltási, ha van
útlevél, egészségügyi szűrések igazolása), az adásvételi szerződés, valamint kis
csomag abból a tápból, amivel az átadásig etettük a kutyát (az esetleges
tápváltás miatt fontos lehet). Mellékeljünk egy kis összeállítást, mely magában
foglalja a következőket: leírást a fajta jellegzetességeiről, ápolásáról, a kerülendő
dolgokról, egészségügyi tanácsokról (ajánlott szűrésekről, a fajtára jellemző
betegségekről, érzékenységről), javasolt tápokról, táplálék-kiegészítőkről, pár
szót a kiállításokról. Csatoljuk hozzá továbbá, a fajtamentő-fajtagondozó
szervezetek elérhetőségét, valamint saját névjegyünket.
Tapasztalatok azt mutatják, hogy
a megfelelő kommunikáció, valamint egy jól kialakított arculat, gyorsan
felemelhet akár egy kezdő tenyésztőt is. Nemcsak a leendő gazdákkal könnyíti
meg a kapcsolatépítést, de nagyobb érdeklődést, elismerést válthat ki más
tenyésztőkből is. Az igényes fotók, egy kreatív, informatív, egyedi honlap és a
közösségi oldalakon való aktív részvétel, nemzetközi érdeklődést és elismerést
hozhat számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése