Alapozás sebbel-lobbal

A mai bejegyzésem a President CACIB kutyakiállítás ihlette. Újfent rá kellett jönnöm ugyanis, hogy mi - akik már kapiskáljuk a kutyázást – sokszor természetesnek vesszük, hogy tudunk bizonyos dolgokat. Tudjuk, hogy hogyan zajlik egy kiállítás, hogyan kell felkészülni vagy megérkezni, minden olyan infót ami közel sem evidens annak aki frissen belekerül ebbe az egészbe. Az ember első alkalommal csak forgatja a fejét, hogy ez mit jelent, az merre van, ezt meg hogy kell, most mit kell csinálni, most mennyi időm van még, stb. stb. stb. Persze ezekbe a dolgokba hamar beletanul mindenki, és el is felejti, hogy az elején mennyi infót kellett összeszedni és feldolgozni.

Én első körben kutya nélkül jártam. Amint értesültem róla, hogy ilyen rendezvény létezik – kb. 10-11 éves voltam – azonnal nógatni kezdtem Anyámat, hogy engem oda vigyen el. A család eleinte szívesen jött velem, bár nekik ez fele annyira sem volt szórakoztató mint nekem. Mivel az esemény számomra abból állt, hogy kimentem, vettem egy katalógust, leültem a collie ring szélére, elővettem a színes filceimet, és jelöltem, jegyzeteltem a katalógusba. Meg persze fotóztam és próbáltam beszédbe elegyedni a tenyésztőkkel.  Majd a kijegyzetelt katalógust hazavittem és otthon még vagy ezerszer átnéztem. Azt jelölgettem melyik kutya tetszik, és miért, meg írtam hozzá egyéb megjegyzést, pl. hogy beszélgettem e a tenyésztővel, tulajdonossal és az azzal kapcsolatos benyomásaim, stb. Ezt hosszú évekig csináltam. Ettől függetlenül engem ugyanúgy sokként ért az első kiállítás, amin aktív résztvevőként voltam. Állatira izgultam, és fogalmam sem volt, hogy mikor mi van, mert teljesen más ezt nézőként bámulni, és más nevezni. 

A mai kiállításon több olyan emberrel is beszélgettem akiknek ez volt az első. Kérdéseikkel pedig erősen rávilágítottak arra, hogy mennyire hiányzik az alapozó kommunikáció kezdő és nem kezdő kutyások közt. Nem mondunk el minden apróságot, hogy mit kell hozni egy kiállításra, mert nekünk már természetes, nem mondjuk el percről percre, hogy éppen mi történik a ringben, mert nekünk természetes. De ez nem mindenkinek az. Ezen nem kicsit hosszúra sikeredett bevezető után szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak akik mostanság kezdik a kiállításozást.

Ja.. és semmi sem szentírás...

A legfontosabb: arra törekedjünk, hogy jól érezzük magunkat, mi is és a kutya is. Első alkalmakkor csak szokni kell a dolgokat, felfedezni, infót gyűjteni. Persze ha nyerünk az is jó, de ne ez legyen az elsődleges cél.

Ahhoz, hogy a kutya a kiállításon jól érezze magát az kell, hogy a gazda is komfortosan legyen. Egy kiállítás jó hosszú rendezvény, nem is szólva a dupla, dupla éjszakai, vagy nagyobb kaliberű kiállítások sok órán át tartó bírálatáról. Kezdésnek ilyen kiállításokat ne válasszunk. Inkább kisebb CAC-ot, nem túl nagy kaliberű CACIB-ot, esetleg speciált vagy klubot. Az, hogy melyik rövidítés pontosan milyen rendezvényt takar, az több helyen is részletezve van (minden kiállítási tudnivaló hivatalosan összefoglalva a Kiállítási szabályzatban), így erre nem térnék ki. A bírálatok általában délelőtt 10-kor kezdődnek. Érdemes legalább 1.5 de inkább 2 órával a kezdés előtt megérkezni. Ne centizzük ki, mert a kapkodás a legrosszabb. Számoljunk több időt az odajutásra, plusz a beengedésre, parkolásra, kipakolásra, ami fél óra biztosan lesz. Megérkezés után érdemes a ringünkhöz lepakolni (a bejáratnál ki van írva melyik fajtát hol bírálják), majd egy jó nagy karikát menni a területen, hogy felfedezzük mi hol van, és megjárassuk a kutyát az utazás után (kakizacsi legyen nálunk!). Egy kezdő kutyát ringbe menetel vagy kozmetika előtt legalább 1 órát járassuk, vigyük ide-oda. Menjünk el a katalógusért, vegyük fel a ringben a startszámot (visszaigazolás ellenében adják ki), menjünk el a kutyának vízért, mosdóba, meg ami kell.

Tehát megérkezünk kb. reggel 8-kor, és számíthatunk arra, hogy a nap nagy részét ott fogjuk tölteni. Nagyon fontos, hogy miután legtöbb esetben szabadtéri rendezvényről van szó, nagyon öltözzünk fel. Nem ugyanolyan a hidegben, esőben, szélben kiszaladni egy percre valamiért, mint órákig kint ülni, állni. Csak, hogy legyen viszonyítási alap, volt olyan kiállítás ahova reggel 7-kor érkeztünk - mivel dupla kiállítás volt, így a bírálat is valamivel korábban kezdődött, mint szokott – és kb. este fél 10-kor végeztünk. Délelőtt egy CACIB, délután egy klubkiállítás. És még oda-vissza kb. 4 óra vezetés. Amikor nagy lelkesedésünkbe kezdőként betervezünk egy több napos kiállítást, azért jusson eszünkbe, hogy ez elég kemény fizikai próbatétel lehet 3-4 napon keresztül, még ha nem is nyúlik ennyire hosszúra a nap.

Fontos! Előre nézzünk utána az időjárásnak, és inkább több ruha legyen nálunk mint kell, de legyen amit váltani, vagy felvenni tudunk ha szükséges, a kocsiban elfér. Érdemes egy sátrat is vinni a biztonság kedvéért, mert ha nagyon esik, tűz a nap, vagy orkánerejű szél tombol a kiállításon, igen jól tud jönni a sátor. A kiállítók legtöbbször ugyanazt a sátortípust veszik, valamiért ez vált be a legjobban (Quechua Base sátor, Decathlonban kapható asszem kb. 30 ropi). 

Arra viszont nagyon ügyeljünk, hogy hova állítjuk fel a sátrat, inkább kérdezzük meg az elején hogy hova lehet. Minden kiállításra nem is kell. Ha jó az idő, vagy csarnokos, fedett kiállítás, vagy eleve van nagy sátortető, akkor felesleges. Egy kiállítás miatt ne vegyünk sátrat, de ha rendszeresre tervezzük akkor érdemes.

Mindenképpen vigyünk széket. Ahányan megyünk annyit. Bármilyen egyszerű kempingszék, összecsukható horgászszék megfelel, de legyen kényelmes, az fontos. Sok-sok órát leszünk kint, és a kiállítási helyszíneken nem nagyon van más ülési lehetőség, az egészet pedig elég fárasztó végigállni.

Éhesek, szomjasak leszünk, így vigyünk valamit enni-inni, de vehetünk étkeket kint a kiállítás helyszínén is, sokszor igen jó a koszt. Főleg ha bográcsozós klubrendezvény van, vagy Komárom CACIB ropogós krumplival és vasalt lángossal. J A kiállításon evés-ivás egyfajta közösségi élmény is a bírálatok után persze. Addig az ember gyomra úgyis mogyoróméretű az izgalomtól.

A ruhánk, cipőnk persze ne csak időjárás-biztos, hanem kényelmes is legyen. A ruhánkon pedig legyen zseb. Zseb nélkül is lehet csak nehezebb. Mindig valamit el kell rakni, beakasztani és nem lehet minden a kezünkben. Nagyon törekedni kell a praktikumra, a kényelemre, és közben arra is, hogy a kiállítás „nagyságának” megfelelően öltözzünk. Nem illik tréningben felvezetni a kutyát.

A lényeg, hogy a nagy kutyázásban ne feledkezzünk meg a saját igényeinkről sem! Legyen nálunk minden olyan dolog ami otthontól távol biztonság, komfortérzetet adhat.

Na és akkor az ebnek…

• a kutya oltási könyve, kiállítási visszaigazolása (ezeket a bejáratnál már kérik), katalógusjegy, díjbefizetés banki igazolása!!!!
• érvényes veszettségi oltás nélkül nem engednek be a kiállítás területére (bejáratnál állatorvosi ellenőrzés)
• kullancs elleni kezelés a kiállítás előtt pár nappal, nagyon sok rendezvény-terület kullancsos

(ezek a cuccok javarészt minden kiállításon is kaphatók)

• Ketrec, vagy boksz, hogy a kutya kényelmesen le tudjon pihenni (én mondjuk sose viszek, kiviszek egy kutyát és ő végig velem van, de azért jó ha van)
• kozmetikai asztal – a legfontosabb egy colliesnál, tartósan nem lehet nélküle létezni, iszonyat nehéz és macerás a földön térdelve fésülni
• felvezető póráz
• itatótál
• kozmetikai cuccok (minimum: kefe, fésű, olló, hintőpor – lehetőleg kutyás, ne emberi)
• kutyás törülköző! – a ringbe a kutya nem mehet vizesen, sárosan, persze ha bírálat közben szakad az eső akkor tárgytalan, de akkor is legyen nálunk, nagyon gyakran kellhet!
• startszám-tartó (gyakran öntapadós, így rá lehet matricázni a ruhánkra, ha nem, kell legalább egy ziherejsztű, vagy inkább startszám-csipesz vagy karra húzható tartó)
• tekercs papírtörlő (tapasztalat: a kutyák gyakran f..ssák le a bokájukat, szó szerint… leggyakrabban pedig kiállításon szeretik tenni mindezt, egy kis izgalom, sok inger és már dobják is a barnát, gyakran a szépen befésült szőrükre…. akkor papírtörlő ezerrel, hintőport rá, kikefélni, és mehet is a ringbe… hidd el nem elég egy tízes csomag zsepi)
• jutifalat (nem száraztáp, nem szokásos juti, inkább valami extra csemege, puha állagú kaja, apró darabokban legalább 10 dkg, olyan ami nem buggyan meg a zsebünkben X óra alatt, leggyakoribb a virsli, én szoktam még: sült vagy füstölt hús, sült máj, sajt)
• kakizacsi (a kiállítások területén kiemelten fontos a kaksiszedés!!) 

Ez nagyjából a minimál csomag.

Szóval…

• parkolunk (általában fizetős, a belépő pedig: egy nevezett kutya = egy ingyen belépő, ha többen megyünk egy kutyával belépőt kell fizetni)
• megkeressük a ringet (sokszor már a visszaigazoláson is rajta van a ringbeosztás, de a kiállítás weboldalán biztosan, a rendezvény ringtérképével együtt)
• lepakolunk
• elmegyünk körbenézni, sétálni
• kikérjük a katalógust (külön sátorban)
• kikérjük a startszámot (a ringben felállított asztalnál)
• lazulunk, felvesszük a hangulatot, sétálunk, intézzük a szükségleteinket
• a játék, a séta, a szeretgetés, a pozitív élmények megélése szintén fontos része a kiállításnak
• kicsit gyakoroljunk a ringben a kutyával, engedjük bent szaglászni
• majd jöhet a kutya felkészítése kozmetikailag (a kiállítási kutya patent és patika legyen, tiszta, szálára szárított, gyönyörű, fényes, rendezett, ahogy kell… ha előző nap fürdetve volt, egy kis átfésülés és igazítás után rendben is van… mindaddig nem látjuk, hogy mekkora a különbség egy totál frissen kifürdetett és egy átlagosan rendezett állapotú szőrzet között, míg be nem állnak egymás mellé a ringben… bazira látszik a különbség)
• pár perccel a bemenetel előtt már készüljünk fel a ring bejáratánál (startszám legyen rajtunk, jutifalat nálunk), vegyük fel a kutyával a szoros kontaktot, kezdjük kicsit felpörgetni (ha túlpörgött nyugtatni), ráhangolni a dologra, adjunk neki pár kecsegtető falatot, figyeltessük
• utána mehetünk a ringbe

A ringről:

• körülkerített terület benne a ringasztal
• asztalnál bírálatok előtt már ott az írnok, és a ringtitkár (ők adják a startszámot)
• a bíró csak közvetlen a bírálatok előtt érkezik
• a kiállítást hivatalosan a Himnusz nyitja meg, utána már kezdődnek a bírálatok
• egy ringben több fajtát bírálnak
• a fajták bírálati sorrendje a ring bejáratánál ki van téve
• az is, hogy egy fajtából hány nevezett kutya van, így be tudjuk lőni, hogy kb. mikor kerülünk sorra
• nézzük meg az első egy-két kutya bírálatát, hogy mennyi ideig tart, és ahhoz képest hányan vannak előttünk (a bíró a kiállítás előrehaladtál gyakran gyorsít, pörget!!)
• ha már a mi fajtánk megy, maradjunk a ring mellett
• először a kanok, utána a szukák mennek korosztályok szerint (minden infó a katalógusban, ezért legyen mindig a kezünk ügyében!!)

A ringben:

• nagy levegő, teljes ellazulás
• akkor vigyük be a kutyát ha az előző osztály kiment
• ahova a bíró az előző osztályt kezdéskor állította, oda/úgy álljunk be mi is
• állítsuk meg a kutyát
• ettől a pillanattól kezdve pedig követni kell a ringtitkár, és a bíró utasításait
• a kutya a legfontosabb, sose veszítsük el vele a kontaktot, nagyon figyeljünk rá
• soha de soha ne álljunk a bíró és a kutya közé, a kutya sose legyen takarásban, részben sem!
• amikor látjuk, hogy a bíró meg fogja érinteni a kutyát, tereljük el a figyelmét egy kis kajával, hogy lehetőleg hátra se forduljon
• általános menet: beállás a ringbe sorszám/startszám szerint, a bíró végignézi a mezőnyt, egy közös kör futás, megállás, egyesével behívás a bíró elé sorszám szerint, egyéni bírálat, ’teljes átvizsgálás’, futás háromszögben, és/vagy körben, futás oda-vissza, beállás a sor végére, összes kutya egyéni bírálata, majd összevetése állásban és mozgásban, címkiadás, besorolás
• és, hogy mit néz meg a bíró… mindent... a fülétől a farkáig szó szerint, teljes test-tapi, kanoknak a here is játszik, fogak, anatómia, mozgás, aktuális állapot, karakter, habitus, szóval tényleg mindent, mindezt a fajtával szembeni standard elvárásokkal összevetve
• ha túl vagyunk az egyéni bírálaton, visszaálltunk a sor végére, és a bíró a többi kutyát vizsgálja hagyjuk a kutyát pihenni, ne állítsuk folyton, de közben figyeljük a bírót, hogyha odanéz, a kutya ne éppen a hátán fekve vakarózzon
• a bíróval kommunikálni kell, annyit minimum meg fog kérdezni, hogy mennyi idős a kutya, ha nem értjük, mert nem beszéljük a nyelvet a ringtitkár tud segíteni
• a bírálatok végén (amikor lement a fajta) kérjük el a bírálati lapot meg a kártyát, és biztos helyre tegyük is el!

Azt, hogy egy fajtát, hogyan kell állítani, felvezetni, a ringben milyen formákat kell lefutni, lehetőleg ne a helyszínen kezdjük feltérképezni. Vagy ha 0 infónk van, akkor menjünk ki jó korán és kérjünk segítséget, gyakoroljunk ezerrel. Az sem árt, ha első alkalommal megnézzük végig legalább egy előttünk lévő fajta bírálatát, vagy legalább egy részét, hogy lássuk ki mit hogyan csinál. Vagy pár ilyen videót.

A kiállítás nem ’sportverseny’, nincs pontozás. A bírálat leíró, egy része szubjektív. Az objektív része a központilag kibocsájtott fajtastandard, mint viszonyítási alap. A bíró döntése ellen óvni nem lehet, kár is reklamálni. Hibátlan kutya nincs. Ha látjuk, ismerjük a saját kutyánk hibáit, akkor nem fog ordasul pofán vágni, amikor a bíró ezt a lapra is felíratja. Egy bírónak nem kötelessége címet kiadni akkor sem, ha egyetlen kutya van a ringben, ez sem reklamáció tárgya. Az, hogy egy kutya nem nyer egy, vagy öt kiállításon nem azt jelenti, hogy sose fog. Mint ahogy mindig csak nyerő kutya sem létezik. Mert ahány bíró annyi vélemény. Az eleje egyébként is egy tanulási szakasz, mind a kutyának, mind a gazdának. 

Ahhoz, hogy megértsük egy kiállítás pontos menetét, az összes minősítést, címet, visszahívásokat, minden ilyesmit, elég sok időbe telik. Ezért se féljünk kiállításon kérdezni ha nem tudjuk hol tartunk, mi történik, meg persze figyeljünk ezerrel a ringtitkárra, ha ordít, hogy nem a mi startszámunkat kiabálja –e, mert elmulasztottunk visszamenni.

Ha kiskutyával kezdünk... A felkészülést nem lehet elég korán kezdeni. Egy kiállítási kutyának helyt kell állni egy olyan közegben amit nem lehet mesterségesen előállítani, erre nem lehet egyedül otthon felkészülni. A valódi gyakorlatot csak az éles helyzetek adják meg. Ahhoz, hogy mind a kutya, mind a gazda gyakorlott legyen, legalább egy teljes évadot le kell nyomni, azalatt legalább 10-12 kiállítással. Egy kisbabakutyától senki sem vár el tökéletes teljesítményt, perfekt ringdresszúrát, de egy felnőttől már igen. Ezért is érdemes jó korán elkezdeni, már három hónapos kortól, hogy legyen egy jó hosszú szoktatási, gyakorlási időszak. Egy kiállítási kutya karrierje már a kiválasztásnál megkezdődik. Hiszen a jövője eldöntetett. És ez az egész pedig tulajdonképpen azzal jár, hogy - szép mai kifejezéssel élve - "ki kell maxolnunk" a kutyát, vagyis genetikai adottságaihoz mérten a maximumot kell belőle kihozni, küllemben, viselkedésben, minden téren egyaránt. Ez pedig jó sok időbe, energiába és pénzbe kerül. És lehet, hogy első blikkre egyszerűnek tűnik, de nem az. Viszont ha valaki szereti csinálni, akkor nem kérdés. Megéri.

      Maddox 3 hónaposan az első kiállításán a ringben.      3 évvel később két bírálat között.

             Egész nap pattogva azt az ananászt kergette. 

Hát most hirtelen ennyi, ha még valami eszembe jut, vagy valakinek még lesz kérdése, akkor frissítem a bejegyzést, esetleg folyt. köv. 

További információk ezzel és minden mással kapcsolatban a skótjuhászos weboldalon!