Spermavizsgálat Volume 2.

A témával kapcsolatban annyi gondolatom van, annyi benyomás ért, annyi összefüggésben gondolkozom, hogy lehet kicsit csapongó leszek, de most muszáj mindezt kiadnom magamból. Figyelem! Maratoni bejegyzés következik!

Hát… ha tehetném ezt a bejegyzést egy háromsoros nyomdafestéket nem tűrő káromkodással kezdeném. Nem jó híreket kaptam Maddox spermavizsgálatával kapcsolatban. S bár a Doktornő szerint van remény a változásra, én most megmondom őszintén kicsit elszontyolodtam. Azt hiszem említettem már, hogy ezt az egész kutyázás dolgot mennyire nem lehet egyedül, elszigetelődve csinálni. Hát főleg ezért nem. Amikor az ember kap valami rossz hírt, vagy bármi rossz dolog éri a kutyákkal kapcsolatban, azt muszáj megosztani. Persze olyan emberrel, vagy emberekkel, akik pontosan tudják, hogy miről van szó, és abszolút meg is értik a dolgot. Azt gondolom azt is meg kell osztani ami nem jó. Főleg, hogy a többiek ebből tudhatják meg; igen, ilyen is van. Ezt is számításba kell venni.

Két hete várok Maddox vizsgálati eredményére. Pénteken felhívtam a Doktornőt, hogy még nem kaptam meg. Azt mondta az eredmények megjöttek és ki is postázták, csak valahogy hozzám nem érkezett meg. Telefonon azonnal el is mondta a tényállást és ígéretet tett, hogy 1-2 órán belül eljuttatja nekem a dokumentumot. Rövid időn belül meg is kaptam mindent, kiderült, hogy valami technikai hiba folytán nem érkezett meg. Nagyon elnézést kértek és azonnal intézkedtek. Így mondjuk legalább tudtam beszélni a Doktornővel, ami nagyon hasznos volt, mert így azonnal tudtam kérdezni arról ami nem volt tiszta.

A követőző levelet kaptam Dr. Cseh Sándor tanszékvezetőtől:

 „Maddox ejakulátumának vizsgálata során az álabbi lényeges eredményeket kaptuk (a részletes értékelés postán megy) 
1. A spermiumoknak mindösszesen 30%-a rendelkezik normális morfológiával, ami nagyon alacsony érteknek számit
2. A számítógépes vizsgálat szerint a spermiumok mozgása kielégítő, 86% előrehaladó mozgást mutat, ami jó eredménynek számit
Az, hogy a jelen vizsgálat tapasztalata szerint a spermiumoknak csak az 1/3 sorolható a normális morfológiájú sejteknek a csoportjába, az erősen csökkent fertilitás (termékenyítőképesség) gyanúját veti fel.
Én azt javasolom, mivel egy vizsgálat alapján nem lehet eldönteni, hogy egy apaállat meddő vagy sem, hogy kb. 1.5 - 2 hónap elteltével ismételjük meg a spermavizsgálatot.”

Kecskeméthy doktornő elmondta, hogy Maddox kórtörténete és a vizsgálati eredménye alapján nagy valószínűséggel valamilyen toxikus hatás miatt alakult ki a sejtek deformitása. Bár azt szinte képtelenség megállapítani, hogy pontosan mi okozhatta, hiszen a kutya környezetében szinte bármi lehet toxikus, azért mégis akad egy fő gyanúsított. Maddox a lábsérülése miatt szteroidos kezelést is kapott, ami jelentősen, hosszú időn át képes befolyásolni a termékenyítőképességet. (Bár a jóval korábbi sikertelen fedezéseket ez nem magyarázza.)

Ahogy a Doktornő írta:

„Cseh prof. is azon a véleményen van, hogy a szteroid kezelés súlyos zavarokat okozhatott Maddox kutyusnál, ezért különösen fontos visszajönni kontroll vizsgálatra (kb. 2 hónap múlva, ahogy a levelében is írja).
Ha van rá lehetőség, ki kéne nyomozni, hogy  pontosan mi a neve a szteroid injekció(k)nak, és milyen adagban kapta a kutyus és mikor.”

Megmondom őszintén én eléggé éreztem, hogy valami nem stimmel, de az elsődleges vizsgálat adott némi reményt, hátha mégis. Hát mégsem. Maddoxnak más kezelést nem írtak elő, mint némi táplálék-kiegészítőt, főleg olyanokat amiket amúgy is szokott néha kapni. A tápját lazacolajjal kell kiegészítenem, a vizsgálatig kapja a Selen Pet kapszulát, meg lehet, hogy bepróbálom nála azt a dermo-valamit aminek mindig elfelejtem a nevét (jah… Megaderm).  Érdekes, hogy legtöbb esetben olyan termékeket ajánlanak termékenységi problémákra amiket bőrre-szőrre szoktak javasolni. Amik omega 3 és 6 zsírsavakat tartalmaznak, szelént, meg főleg E vitamint.

A „legjobb” az egészben az, hogy pont többen is érdeklődtek Maddox iránt, külföldről és itthonról is. Nem tehetek mást, mint őszintén elmondom, hogy ez van, egyelőre várunk hátha a következő vizsgálat más eredményt mutat majd. Ráadásul az egyik külföldi fedezés hűtött spermás megtermékenyítés lett volna. Még szerencse, hogy előre leteszteltettem, mielőtt valaki beleöl egy rahedli pénzt a procedúrába úgy, hogy eleve kevés eséllyel indul.

A kutya így sem teljesen terméketlen, de elvileg kevés lenne az esély a megtermékenyítésre, pláne egy nagyobb alomra. Bár az orvosok próbáltak nyugtatni, hogy ez még abszolút változhat, én jelenleg elég borúsan látom a dolgot. Az egyetlen ami segíthet, hogy ilyenkor megrázom magam, és belegondolok abba, hogy ez azért nem egy olyan dolog amitől összedől a világ. Mit nem adtam volna anno, hogyha Sophie esetében csak egy ilyen kaliberű problémával kellett volna szembenéznem. Mert azért nem ez a legfontosabb dolog, hogy egy kutyától X alom lejöjjön. Úgyhogy ez legyen a legrosszabb dolog ami történik.

Az mindenesetre nagyon elgondolkodtató, hogy mostanában milyen sok szaporodásbiológiai jellegű problémáról hallok. Ha őszinte akarok lenni, egy fedezőkan kiválasztásánál nekem most már a legfőbb kritérium az, hogy termékenyítőképes legyen. Annyit beszélünk a szűrésekről, meg ilyen-olyan dolgokról a fedezőkanok kiválasztásánál, de erről sosem. Vannak szempontok amik úgy érzem méltatlanul elsikkadnak. Az egyik ez, a másik pedig a beltenyészet mértéke. Sokszor érzem azt, hogy a tenyésztőkre manapság irreálisan sok elvárás nehezedik. Az ideális kutya már nem egy puszta idea, egy követendő példa, hanem egy totális elvárás. Legyen a kutya külleme totál standard, legyen minden jelenleg vizsgált betegségre mentes, legyen ilyen meg olyan. A legnagyobb terhet egyértelműen a szűrések jelentik. És akkor konkretizáljuk is az esetet. Maddoxra azért nagy az érdeklődés, mert DM mentes. Ez pedig mára meghatározó szempont lett a tenyésztésben. Egyszerűen a jó hírével játszik az a tenyésztő, aki nem veszi figyelembe a teszteredményeket egy alom megtervezésénél, aki nem mentes kannal fedezteti a nem mentes szukáját. Azt pedig biztosan nem teszi zsebre amit a neten kap, ha megcsinál egy szűrési szempontból nem kívánatos párosítást. Így viszont borzasztó gyorsan szűkül az állomány genetikai variálhatósága. Ha pedig ebből a minimál állományból még kiseik pár kutya azért, mert nem képes szaporodni, az végzetes lehet hosszútávon. Egyszerűen kinyírjuk a fajtát a betarthatatlan elvárások miatt. A legnehezebb azt hiszem most a merle almok helyzete, mert ott még kötöttebbek a párosítások ugye a szín miatt. Merle fedezőkant találni, aki szűrve van (mentes) mindenre, termékeny, nem túl közeli rokon és elérhető, az szinte lehetetlen.

Egy pillanatra nagyon szeretnék kitérni erre a beltenyésztés dologra. Bizonyos szinten ezt a tenyésztők mindig alkalmazták, különben létre se jöhettek volna a fajták. Egyes esetekben pedig valóban indokolt lehet. DE… vannak esetek amiket egyszerűen nem értek. Amikor kutyát veszek,  - pl. amikor Dashát hoztuk - meg amúgy is, folyamatosan figyelem a született almokat szerte a világban. Látom, hogy születik egy alom, mindenki ezerrel hájpolja, hogy milyen fantasztikus kölykök. Nekem is többen a figyelmembe ajánlják az almot, hogy innen valóban érdemes lenne kutyát hozni. Megnéztem őket, tényleg elképesztően szépek. Utána az első dolgom a collie-online-on megnézni a virtuális pedigreét, azon belül is az AVK-t (relatív genetikai veszteség) nézem 6 generációra visszamenőleg. Nem akarok ebbe nagyon részletesen belemenni, a lényeg, hogy az AVK 85 felett kell legyen ideális esetben (vagy legalábbis afelé kell törekedni). Merle kutyáknál ez még nehezebb, köszönhetően egy-két anno Európa szerte igen aktív fedezőkannak. Visszatérve… amikor meglátom, hogy a hőn áhított és sokat dicsért alom AVK-ja 36, akkor arra gondolok, hogy biztos, hogy nem. Lehet tőlem akármilyen szép egy kölyök, ilyen mértékű beltenyésztéssel egy időzített bomba. Szóval ez is egy elég fontos szempont, sokat mégsem hallani róla.

Néha úgy érzem, hogy ez a szűrés téma szinte megfojt. Lassan már semmi más nem számít, csak az, hogy létrehozzuk a mindenre mentes tökéletes kutyát, ami persze lehetetlen küldetés. A szűrésekkel kapcsolatban valami olyan hisztéria kezdődött meg, hogy annak nem lehet csak jó a következménye. Fedezőkanok esetében egyértelműen kijelenthetjük, hogy  a nem mentes kanok lassan már szóba sem jöhetnek.  A legjobb példa erre az amit a klubkiállításon tapasztaltam. Flesh-t vittem ki, nyílt osztályba neveztem. A kutya jó formában volt, Karen McDevitt-re kíváncsi voltam, és elég rég nem voltam kiállítani, úgyhogy már kívánta a szervezetem a kiállítást.  Flesh elég jól szerepelt ahhoz képest, hogy évek óta nem volt ringben és egy percet sem gyakorolt, bár futni nem nagyon volt kedve. A bírálatok után többen odajöttek érdeklődni arról, hogy Flesh hogy s mint fedez, vannak e szűrései. Flesh mindenre le van szűrve, fel is soroltam az eredményeit. Abban a pillanatban amint kiejtem a számon, hogy DM hordozó, és MDR1 terhelt, abban a pillanatban látom a csalódott fejet és a mellé járó "ÓÓÓ" (de kár érte) sóhajtást. Ezzel a svunggal Flesh ki is került az illető "lehetséges fedezőkanok" listájából. Mindezt legtöbb esetben úgy, hogy sokszor még a kérdező sincs vele tisztában, hogy mit is kérdezett, mert a betegségekről, vagy az azzal kapcsolatos kutatásokról mit sem tud. A falat kaparom attól pl., amikor valaki "gyógyszerérzékenységként" vagy "allergiaként" emlegeti az MDR1 defektet.  Ha valaki még a legalapvetőbb fogalmakkal sincs tisztában, hogyan mondhat egyáltalán véleményt bármiről, hogyan s mi alapján dönthet bizonyos helyzetekben. Sajnos azt gondolom, hogy lassan egy olyan fedezőkan, ami nem mindenre mentes (de valljuk be ez főleg a DM-re áll), a kutyának sem kell. Mert akinek terhelt a szukája az nem rak rá csak mentest, akinek hordozó az nem rak rá csak mentest, akinek mentes, az nem rak rá csak mentest, mert akkor lesz egy tuti tök jó teljesen mentes alma. Az, hogy ez viszont milyen szinten beszűkíti a genetikai állományt, és, hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek, majd csak 1-2 évtized múlva derül ki. Bár az előjelei már egyértelműen látszanak. Félreértés ne essék, én is szüretek, én is figyelembe veszem az eredményeket, de mérhetetlenül túlzónak tartom ami ezzel kapcsolatban folyik. 

Mindeközben egy olyan katalizátor dolgozik a háttérben, ami megdöbbentő erővel befolyásolja sok ember, sok tenyésztő döntését. Ez pedig a Facebook. Túl nagy nyomás, túl sok kéretlen kioktatás, tanács és vélemény nehezít meg minden egyes döntést. Miközben az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy sokszor mennyi agyalás, tervezés, próbálkozás, és munka van egyetlen alom lehozatalában.

Maddox esetleges terméketlensége kapcsán eszembe jutott még valami. Valaki nem is olyan régen megkérdezte tőlem, hogy most, hogy Winnie ki lett ivartalanítva mihez kezdek vele, megtartom –e. Mondtam, hogy nem értem a kérdést. Erre megismételte. Persze nem hülye vagyok, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezt valaki megkérdezi. Ezért le kell, hogy szögezzem; mindentől függetlenül, nekem a kutyáim az életem részei. Olyan lények, akik azért élnek velem, mert én erre vágytam. Szeretem őket bármi is történjen és védem, óvom őket a normalitás keretein belül. Nem tekintem őket gyereknek, önálló, gondolkodó állatok, akiknek akaratuk, érzelmeik vannak, és akiknek én vagyok a legbiztosabb pont az életükben. Sosem felejtem el amikor Winnie első vajúdása volt és kettesben voltunk a lakásban. Winnie elég kétségbeesetten nézett rám, nem tudta, hogy mi történik vele. Egyetlen pillanatra hagytam magára amíg kimentem a mosdóba, de amint becsuktam az ajtót Winnie nagyon sírni kezdett, hogy csak most ne hagyjam őt magára. Azután az ölemben vajúdott. Én simogattam és beszéltem hozzá, ő meg teljesen megnyugodott. Neki én jelentem a nyugalmat, neki én vagyok az otthon.

Szóval ők elsősorban AZ ÉN KUTYÁIM, és csak sokadik a sorban az, hogy kiállítási, vagy tenyészkutyák. Soha nem válnék meg tőlük szabad akaratomból. Nekem akkor is örömet okoznak, hogyha egy kanyi címet nem nyernek, ha alkalmatlanok a tenyésztésre, kiöregednek vagy bármi más. Egészségesek legyenek, érezzék jól magukat, ez a legfontosabb.

Az is eszembe jutott, amikor látogatást tettem pár éve egy elég nagy tenyésztőnél. Az illető szabadkozott a ház folyosóján keresztbe fekvő kutyák miatt. Elmondta, hogy az öregek már nem szeretnek kint lenni, inkább a lakásba vonulnak pihenni. Egy pillanatra sem nehezteltem a kissé valóban áthatolhatatlan collie-szőnyegért a földön. Inkább lenyűgözött a békésen pihegő 12-13-14 éves kutyák látványa. Mert azt gondolom ez így normális, hogy megbecsüljük őket, és ez a cselekedeteinkben is meg kell nyilvánuljon.

Eddig minden kutyám túlteljesítette a vele szembeni elvárásomat. Valamelyik kiállításokon szerepelt jól, valamelyik a baba-projektekben jeleskedett. Ezeket pedig nem azért tették, mert nekik éppen ahhoz volt kedvük, hanem azért mert én azt akartam. Ezek után pedig úgy gondolom kutya kötelességem gondoskodni róluk akkor is ha betegek, vagy egyszerűen csak megöregedtek.

Maddox is ugyanerre számíthat tőlem bármi bárhogy alakul. Nekem már csak egy elvárásom van vele szemben, hogy itt öregedjen meg velem, és még legalább 8 évig torlaszolja el a bejáratot.