Napirend

A kiskutyák napirendje mára szinte teljesen megváltozott a kezdetekhez képest. Tevékenységi és érdeklődési körük pedig napról-napra bővül. 

Napközben 4 óránként kapnak enni, de éjszaka már nem kelek fel külön hozzájuk (kb. 7 óra marad ki). Így kezdem őket rászoktatni arra, hogy végigaludják az éjjeleket. Persze még nem megy zökkenőmentesen, de már alakul. (Megjegyzés: sípolós játékok totális kiiktatása! :-)

Reggel felkelek, hogy megetessem őket. Mikor meghallják, hogy ébren vagyok, elkezdik a visítást, hogy ők éhesek, kicsik és senki nem foglalkozik velük. Vagyis olyanok mint a kis Vuk, egy párzó-nyávogó macskával vegyítve. Előkészítem a reggelijüket, ami jelenleg víz + 1 dlkecsketej + kevéske kutyáknak való tejpor +  2 marék zúzott száraztáp (Brit Care Puppy Lamb and Rice). Az egészet beteszem egy befőttes üvegbe és jól összerázom. (Ezt a technikát egyébként séfektől lestem el, akik szerint így lehet elérni, hogy egy keverék - pl. salátaöntet - a lehető leghomogénebb legyen, és ne kelljen hozzá túl sokat koszolni.) Kiterítek egy evő-törülközőt a nappali közepére és arra teszem a tálat, majd beleöntöm a keveréket. Utána kiengedem a kicsiket, akik egymást taposva rohannak a tálhoz, majd egy-két spontán pisilés után be is falják az egészet. 

Reggeli után pisilnek, kakilnak, játszanak felváltva, majd mély álomba zuhannak. Utána tulajdonképpen ez ismétlődik 4 óránként. Win már csak napi egyszer max. kétszer néz be hozzájuk. Kitakarít utánuk, megnyalogatja őket, kicsit szopiztat is. Egyébként most már natúrban is kaptak egy kevés száraztápot, elég éles kis fogaik vannak, nem jelent gondot nekik a rágás. Maximum egy héten belül teljesen át akarok állni velük a sima száraztáppal való etetésre, ezért adagolok nekik belőle, hogy szokják. Be is porszívózzák rendesen ami kiteszek. 

Win is visszatért a szokásos etetési rendhez. Csak egyszer eszik naponta, igaz akkor elég bőségesen (száraztáp + konzerv), de nem akarom túletetni, mert akkor nem apad el a teje. Ezért kevesebb kaja, kevesebb szopizás, több kint töltött óra, így szép lassan elapad a tej. 

A nap nagy részét a babák már nem a szobájukban töltik. Kiengedem őket a nappaliba, de nyitva áll nekik a szobaajtó is, ha kedvük lenne bemenni. Kedvenc helyük egyébként a kandalló alatti fatároló. Ezt a korábbi almok kiskutyái is imádták, nagyon szeretnek oda bekucorodva aludni. Olyan, mint egy bébi-barlang.  

Tömérdek játékkal is elláttam őket. Van gumicsirke, kötéljáték, labda, rágókák, leharcolt papucs, zoknigöngyölegek, fel sem tudnám sorolni. Persze ha ember téved a közelükbe, akkor nem is tudnak jobb játékot elképzelni, mint a zokni szisztematikus lehúzása lábról (egyénileg vagy csoportosan), követés mindenhova, ölbekuporodás, simi-kérés, majd masszív nézés hátha történik még valami. 

Ártatlan szemlélődés...

.... arra tévedt zoknis láb felfedezése....

....felkészülés a támadásra...

...éééééééés ZOKNIHÚZÁS INDUL!

Felfedeztem némi koprofág viselkedést a babáknál. Kaksiznak egy jót, majd szimatolgatni kezdik, néha bele is falatoznak. Az első alomnál még aggódtam amikor ilyet láttam, de miután utánaérdeklődtem a dolognak, meg szereztem egy kis tapasztalatot, tudom, hogy ez elég gyakori és teljesen normális, meg hamar le is szoknak róla. 

Szóval aktívak a drágáim rendesen. Nem is bírnám már lekötni őket egyedül, ezért nagyon örülök minden látogatónak. A babák ismerkednek új emberekkel, nagyokat játszanak, az emberek kapnak egy jó nagy adag endorfint a kicsiktől, én meg nyugodtabban alszok, mert a bébik  jól le vannak fárasztva.