A múlt hétvégén próbálkoztam először rendes tápot adni a piciknek. Vízzel, kecsketejjel krémesített kölyöktápot kaptak. A tricolor szuka volt az egyetlen aki rögtön startolt és zabálni kezdett, de szép lassan a másik kettő is eszegetett. De tényleg csak eszegettek, látszott, hogy nem igazán jött be nekik a pép. A következő etetéseknél a tricolor szukát kivéve már szinte egyáltalán nem akarták enni a tápot. Eddigi almoknál ez sosem volt probléma, úgyhogy kicsit meg is ijedtem.
Beszéltem néhány nagy tapasztalattal rendelkező tenyésztővel az ügyben. Tulajdonképpen mindegyik hasonlókat mondott. Eszerint ők a lassú átváltást szokták alkalmazni, vagyis nem rögtön a beáztatott tápot kapják a kicsik, hanem eleinte csak egy kis tejes, tejporos keveréket, hogy egyáltalán megtanuljanak tálból enni. Szóval most a következő keverékkel fogok próbálkozni: 2 dl kecsketej + 1 tojás sárgája + 1 dl langyos vízben feloldott 4 kanálka tejpor. Hát kíváncsi leszek mit fognak rá reagálni a törpök. Egyébként azt is többen mondták, hogy Win teje valószínűleg olyan jóízű és bőséges, hogy a kicsik egyszerűen nem éhesek, mert Win mindig nagyon megtömi a kis bendőjüket. Szóval jó belakmároznak a fincsi zsíros anyatejből, úgyhogy végülis miért akarnának mást enni. Ma már nem adok nekik tápot, de holnap reggel megint megpróbálom. Közben Win tápját is csökkentenem kell, mert még mindig eszméletlen sok teje van. Csórikámnak véget ér a "Kleopátraként fekszem és csak adjad nekem a finom falatokat" időszak. Szóval megkezdődik a tej apasztása.
A babák egyébként hihetetlen élénkek (én már kevésbé). Esznek, alszanak, játszanak, ugatnak, bunyóznak. A szobájukban van egy nagy fotel, az alá valamiért nagyon szeretnek bemászni. Jól bevackolják magukat és ott szunyókálnak. Amikor bemegyek hozzájuk egy babát sem látok, de tuti 5 másodpercen belük kikászálódnak a fotel alól.
Kiskutya majdnem titkosan a fotel alatt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése