Vissza a gyökerekhez II.

Mielőtt folytatnám a szerb úti-beszámolót....

Winnie pocakja napról-napra nő. Az ultrahangon kiderült, hogy a két méh-szarvból, csak az egyikben vannak babák, így elég féloldalas a hasa. Viszont egyre nagyobb, úgyhogy kezdek attól félni nehogy elboruljon csórikám :-). Egyébként most már tényleg nagyon látszik a vehem. A kicsik (akik benne laknak) etetés után nagyon aktívak, már egyértelműen lehet érezni a kis ebihalakat amikor úszkálnak a mamájukban. Winnie egész nap fáradt és éhes, ezért sokat pihen, ami mondjuk eddig sem volt idegen tőle, és naponta többször eszik. A babák már nyomhatják kicsit a gyomrát, mert egyszerre nem tud túl sokat enni. Ja, és folyton napozik. Sétálni már sokat nem merem vinni, mert hamar fárad és nem bírja a túl meleg időt. Rábízom mit szeretne, nem akarom terhelni a kismamát. Flesh amikor tud mellette van. Kispapáskodik :-) 

Winnie most olyan mint egy matrjoska collie. Egy nagyban több kicsi van.... :-)
Remélem minden rendben lesz a szülésnél. Nem tudok nem aggódni.

Visszatérve...

A harmadik szerb túra kutya résztvevője Maddox volt. Hála az égnek sikerült Szabadkán megkapni az utolsó címet az Interchampion-hoz, így vele már nem megyek többet külföldre. Sőt asszem erre az évre már nem is nagyon tervezek több kiállítást... bár ez még nem 100%. Majd meglátjuk.

Szóval Maddox... ő is blue merle szukának indult. Miután az első merle szuka vásárlási kísérletemből egy tricolor kan lett, úgy gondoltam tovább próbálkozom. Második alkalommal, legalább a szín-elképzelés megvalósult. :-) Maddox annyira szerelem volt első látásra, hogy egyszerűen nem tudtam kihagyni. A tenyésztője feltett egy képet róla a Facebook-ra és én minden nap láttam őt. Totál belezúgtam. 

a FB kép amit a tenyésztője feltett

Bár kértem tanácsot tapasztalt tenyésztőtől, de igaza volt: "szerintem bármit mondok elhozod, látom, hogy már eldöntötted". És ez így is volt. Azóta sem bántam meg. Bár néha nem egyszerű vele, mert megállás nélkül karattyol, amitől időnként a falnak megyek, de amúgy olyan szeretetreméltó paplanmaci, hogy nem tudom őt nem imádni.
Maddox ízig-vérig francia. Párizsban született, onnan került hozzám. Amikor megérkezett olyan cuki kis mackó volt, hogy Luca barátnőm azt kívánta bárcsak mindig ilyen maradna. Hát ez félig-meddig meg is valósult. Maddox annak ellenére, hogy már elmúlt 4 éves, még mindig olyan mint egy játékos kölyök. Nagyon nyitott és kíváncsi, minden és mindenki érdekli. Imád jönni-menni ő is, mint Ivy. De neki nem a séta hossza számít, hanem, hogy vigyek neki játékot és dobáljak. Ezt szereti a legjobban. A falkából Ivy-val jön ki a legjobban. Nagyon ember-orientált, imádja ha simogatják, ölelgetik. Ha ölelésre vágyik, akkor leül az ember lábához és kérően néz rá. Ilyenkor olyan mint egy nagy szőrös cumisüveg. Szóval leteszi magát cumiba és jól meg kell őt ölelgetni :-) Érdekes, hogy a tenyésztője már az elején mondta, hogy a kiskutya nagyon szereti ha ölelgetik, úgyhogy ölelgessük sokat. Jelentem a feladat teljesítve...
Maddox elég sokat volt kiállítva, elég sok címet is szerzett. Babák is születtek tőle két alkalommal. Úgyhogy asszem nagyjából minden reményemet beváltotta. És még cumi is tud lenni ha akar :-)

Maddox Zolival a szabadkai kiállításon

OFF: Ezt nemrég csináltam róla séta közben. Imád játszani, hatalmas apport fanatik. 

A bírálat előtt kicsit szunyókál az asztalon :-)

A szabadkai kiállítás egy lovardában volt, ezért folyamatosan voltak körülöttünk pacik. Maddoxnak nagyon bejöttek, az egyik kis póni babát meg is puszilta. Persze akkor gép nem volt nálam éppen.

Szerintem a nyuszik után a második kedven állata a póni. :-)

A kis póni a mamájával, akik Maddox megpuszilt.

A szabadkai kiállítás helyszíne.