GYÁ

Fú hát ilyen nehezen szerintem még egy bejegyzést sem szültem meg. Már vagy ötször nekiálltam, de egyszerűen nem ment. Elsősorban azért, mert borzasztóan hullámzó időszakon vagyunk túl, volt nagyon mély, és nagyon magas pontja, majd megint nagyon mély, tele aggodalommal.

Egyértelműen a legmélyebb pont:

Múlt hétfő reggeli viszonylagos jókedvemben ért Lara (Agent Provocateur Puppet Marionnette) letaglózó halálhíre. Erről szerettem volna mindenképpen részletesebben írni, egy kis megemlékezést Laráról, de ez biztos nem most lesz. Egyszerűen képtelen vagyok. Amint elkezdem írni, annyira rámjön a sírás, hogy egyelőre nem megy.

Többször akartam már Brandy és Sophie haláláról is írni részletesebben, meg úgy általában a kutyák elvesztéséről, hiszen sajnos ez is része az életünknek, de eddig nem sikerült. Majd alkalomadtán leszedálom magam egy marék nyugtatóval, talán úgy. És ezt a témát most be is fejezem, mert már megint folyik a könnyem. Majd… egyszer…

Na, kezdjük inkább az öregasszonnyal, aki kiérdemelte új becenevét, a Winnie the Killer-t Ő a környék madárpopulációjának réme, nem kérdés. Valamelyik nap arra értem haza, hogy Win elégedetten hempereg és közben nagyon hangosan dünnyög, mint aki nagyon de nagyon jól végezte dolgát. Mondom megnézem már mire ilyen büszke az öreglány, és ahogy megyek felé látom, hogy tollak mindenhol, Win meg abban hempereg. Két kérdésem volt csak: mi történt itt? és ki nem kap vacsorát? Winnek ugyanis lecsökkentettem a tápját az ivartalanítás után, amit ő intenzív felháborodással, majd gyanús közönnyel fogadott. Hát persze, mert ő közben kitalálta, hogy majd hozzátáplál magának a kertből. Önmaga úgy döntött, hogy a BARF módszer mellé teszi le a voksát, és ha én nem megyek el a vágóhídra, akkor ő majd elintézi. Így is tett. Másnap viszont a frász kerülgetett, amikor valamit magyaráztam neki, ő meg felemelte a fejét és láttam, hogy tiszta vér az orra. Nem az orrlyukakból jött, hanem tiszta seb volt. Megmutattam az állatorvosnak, aki rögtön meglátta az összefüggést a tollkupac és Win gyanús sérülései között. Winnek ugyanis már nem elég a kertbe beesett madár, hanem úgy döntött vadászni megy, és sikerrel is járt. Az orrán lévő sebek – amik azóta már szépen gyógyulnak – csőr és madárkarom okozta sérülések, ami arra utal, hogy Win áldozata még élt, és nagyon küzdött. Csóri nem tudta, hogy Fácános Vicuska ellen nincs esélye egy madárnak sem, kivéve ha felnőtt rigó, azokat sosem bántja fogalmam sincs miért. Szóval az a tervem, hogy egyszer veszek egy törpefürjet, mert nagyon cuki, azonnal szertefoszlott. Szegény fürj viktimológiai szempontból pont passzolna, így ezt a vágyamat elengedtem.

A tetthely közepén egy futónövényből leszakított 'zsinór' esetleg 'fojtózsinór' látható, ami a tettes egyedi kézjegye. Eszközhasználata előre megfontolt szándékra, alaposan kitervelt cselekményre utal.

Két madárgyilkosság között az elmúlt napok főleg azzal teltek, hogy a ’Dolgok amik szüléshez kellenek’ listámról beszerezzem azokat amik nem voltak itthon. „Felszereltem” az infrát is, és azért a „”, mert tényleg egy totális barkács-analfabéta vagyok, de megcsináltam. Ööö hogyan fogalmazzak finoman… nem lett szép… de megvan és az a lényeg. Muszáj volt, mert Ivy most már tényleg nagyon vemhes.

Ivy…

Tegnap lefeküdt nekem háttal és úgy tévéztünk. Közben meg azt néztem, hogy hátulról úgy néz ki, mint egy bazinagy szőrös padlizsán. Hát kikerekedett rendesen.

Igen Te! :-) 

A múlt héten megláttam, hogy cseppen belőle valami cucc, amit minden fényben próbáltam megvizsgálni, és egy picit zöldesnek láttam, úgyhogy felhívtam Bencét (dr. Balázs Bence az állatorvosunk). Bár meg volt beszélve, hogy másnap amúgy is jön, de Ivy miatt azt mondta azonnal ott van. Jött és megvizsgálta Vivit, majd kiderült, hogy benéztem, mert a cucc nem zöld volt, hanem áttetsző, csak ráragadt valami dzsuva, mert már a pocakjától nem tudja pucolni magát, ezért láttam zöldesnek. Bence vett belőle kis mintát, meg is mutatta nem volt se színe, se szaga, egy kis folyás pedig normális, az Winnek is mindig volt. Ettől függetlenül levett tőle vért és be is vitte a laborba bevizsgáltatni. Teljes nagy vérképet, és progeszteront nézetett neki. Fizikálisan is nagyon alaposan meg lett vizsgálva, a hasát csak óvatosan. Semmi kóros elváltozást nem mutatott, mondtam, hogy étvágya kedve jó, aktivitása változatlan. Kapott Strongholdot is, én azt mindig teszek rájuk szülés előtt 10 nappal. Ezután a többi kutya is átesett egy alapos átvizsgáláson, meg mindenki megkapta ami éppen kellett neki, oltások, féreghajtások, Bravectózás, Win madárlátta orrának ellenőrzése, stb.

Ilyenkor mindig rájövök, hogy mekkora de mekkora áldás egy ilyen állatorvos, akiben szakmailag és emberileg is nagyon megbízok, ráadásul ismeri a fajtát, mivel neki is collieja van, Bibi személyében (Flesh és Win tri kan kölyke). Egyébként tökre látom Bencén, hogy ugyan mindig minden állattal borzasztóan kedves és figyelmes, Wint és Flesh másképp kezeli kicsit, amint meglátja őket azonnal mosolyog, mert az ő kutyájának a szülei, akik különlegesen jó elbánást érdemelnek (nem mintha a többi mást kapna). 

A vizsgálatok, szurik, miegyebek után nagy megbeszélést tartottunk Ivy szülésével kapcsolatban. Ilyenkor kiszámoljuk a várható szülési időt, majd megbeszéljük a rendet. Bence ilyenkor 0-24-es készültségben áll. Szólok neki ha leesett a testhő, szólok ha elment a magzatvíz, és ha rendben lezajlik minden akkor is. Bármikor is történjenek ezek, ha vasárnap éjjel kettőkor, akkor akkor. Meg persze a legnehezebb kérdést is áttárgyaltuk, mivel sokszor erre ott és akkor már nincs idő. Hogy mi legyen ha….? A legfőbb: mi legyen ha választani kell a szuka és a kölykök élete között? Hát ez nekem sose kérdés, persze, hogy a szukát mentsük. Úristen már a gondolattól is rosszul vagyok mi lenne ha Ivyval történne valami, de erre nem is akarok gondolni. Szóval a szuka, persze, hogy a szuka, ő a legfontosabb. Miután minden kutya meg lett vizsgálva, és mindent megbeszéltünk, már csak a megnyugtató véreredményre vártam. 

Másnap a legnagyobb nyugalomban dolgozok, amikor Bence hív, hogy Ivynak túl alacsony a progija, és azonnal kell egy ultrahang. Na akkor beállt a para, hívtam az ultrahangos dokit, rögtön rohantam Vivivel, aki megörült, hogy sétálni megyünk, majd elkenődött amikor rájött, hogy csak orvoshoz. Mindent megnéztek rajta, alaposan meg lett vizsgálva, kölyköknek szívhang, pulzus, minden, azt mondta semmi kórosat nem lát, csak 5 jól fejlett, korának megfelelő formájú, méretű magzatot, akik már egész kiskutya formájúak, láttam is az egyiket ahogy a burok falát pacsizza, majd a fejét rázza. Szóval ő 5 kölyköt lát, akikkel szerinte minden ok, és a szukán se lát semmi extrát, szerinte minden rendben. Azután kijöttem, és hívtam Bencét, hogy az uh-án minen ok, mire ő mondta, hogy az jó, mert most hívták a laborból, hogy valamit elcsesztek a vérvizsgálattal, és azonnal megismétlik. 1 óra múlva jött az eredmény, hogy jó volt a progija, 20,8, nem pedig 11, ahogy elsőre mérték. Szóval volt egy kis fals para, de inkább ez legyen, mint valódi baj. Legalább meg lett ultrahangozva, és én is megnyugodtam, hogy nem 10 baba van benne, mert attól kicsit féltem. Bár ez az 5… hát abban én nem vagyok biztos, de legyen neki igaza. Én eddig úgy vettem észre, hogy Win a szülés előtt pár nappal annyiszor fél kilóval volt több, ahány baba volt benne (kisbab + placenta + magzatvíz). Tehát mondjuk 20 kg volt a versenysúlya, és amikor szülés előtt 22,5 kg volt, akkor 5 bab volt benne. Ivyt pont a fedeztetés előtt mértem, akkor 24 kg volt, – általában 24-26 szokott lenni – majd kb. az 50. napon már 28,5 kg. Azóta már eltelt majdnem egy hét, mostanra kb. 30 kg lehet. Nem is nagyon emelgetem már. A lényeg, hogy jelenleg jól van, aktív, futkos, ugrál a nagy pocakjával, néha rosszul is vagyok amikor nézem ahogy pattog. De az anyja is ugyanilyen volt, ezért nem aggódok. Enni pár napja szárazat már egyáltalán nem hajlandó. Konzervet, húst és minden olyat megkap amit megkíván és ami nem káros. Tegnap gyrost kívánt, csípős, hagyma nélkül, megkapta, betolta. A szárazra rá se néz, hiába van kint, nem eszi. Lihegni elég sokat liheg amióta megnőtt a hasa, de Bence azt mondta ez normális. Most már nagyon bent vagyunk a finishben, így ha itthon kell hagynom, a lakásban marad, minden előkészítve neki, ha bármi történne. A testhőjét most már folyamatosan mérem, egyelőre nem ment 37 alá.

Bencével lediktáltattam magamnak, mert mindig elfelejtem:

kutya normál testhője: 38,2-39,2

vemhes kutya testhője: 37,2-37,5

ha leesik, kb. 36,2-36,5, akkor 24 órán belül szülni fog

Persze ettől lehetnek egyedenként kis eltérések. Ivy pl. esténként csak 37.

Miután most már tényleg csak napok vannak hátra, lassan kezdődik a masszív gyomorideg. Csak legyünk túl rajta, csak menjen minden rendben. Azért közben elkezdtem agyalni, hogy vajon mi lehet benne? Mert ez az első olyan szülés, hogy lövésem sincs. Akihez szoktam járni ultrahangoztatni (Dr. Vrabély Tamás), pakkra meg szokta mondani hány kölyök van benne + / - 1, de legtöbbször pakkra megmondta. Most viszont nem nála voltam, így csak egy „kb. ennyit látok, de lehet, hogy még van benne” egyismeretlenes egyenletet kaptam, és fogalmam sincs mennyi az X. Annyit tudok X nagyobb vagy egyenlő mint 5. Szín és nem arányt még tippelni se merek. Hamarosan kiderül…

Na meg közben nagy kutakodásban vagyok, mert egy ideje dolgozok a skocis weboldal egy teljesen új menüpontján, a Magyar Collie Történelmi Tárlat-on, aminek biztos, hogy ki fogok találni valami más nevet, mert így baromi hosszú. Két lehetőségem volt, vagy összecsapom és megvagyok pikk-pakk, vagy rendesen úgy utánajárok mindennek ahogy én azt szeretem, és akkor tényleg megtettem mindent. Az utóbbi mellett döntöttem, így kb. 1 évre saccolom mire elkészülök vele. Interjúkat akarok csinálni, meg egy alapos kutatást, addig amíg a zsákutcába nem érek. A ’90-es évektől nem gáz, onnantól már vágok mindent, sőt igazából a ’80-as évek második felétől. ’90-ben már a ring szélén ültem és jegyzeteltem, az azt megelőző néhány évet pedig nem volt olyan nehéz feltérképezni akkor, így onnantól megvagyok. De a ’60-as, ’70-es évek merő homály. Persze olvastam róla ezt-azt, vannak támpontok, de ahhoz, hogy ezzel az időszakkal tisztába kerüljek muszáj lesz olyan emberhez / emberekhez fordulnom, aki részese volt. De addig is megpróbálok magamtól annyi mindent kideríteni, amennyit csak lehet. Közben meg folyamatosan melléolvasom a magyar kutyázás, a magyar törzskönyvezés teljes korai szakaszát, meg a hozzá passzoló történelmi eseményeket, mert onnan is szivárognak be érdekes összefüggések. Valamelyik nap az ágyon hasalva, kb. fél méter magasan könyvekkel, évkönyvekkel, angolpásztoros híradókkal körülvéve, Szalcziger Józsi szakdolgozatába (amit ezúton is köszönöm!) belemerülve azon gondolkodtam, hogy vajon sikerül –e összeállítanom egy igazán érdekes anyagot. Olyat ami mindenkinek sok újdonságot mondhat, és ami tényleg átfogó képet ad a magyar colliezás történetéről. Reménykedek benne, hogy esetleg pár eddig nem látott fotó is előkerül. Valójában nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a korai időszakban milyen volt a hazai colliezás, milyen érdekes történések voltak, vagy hogy teltek a tenyésztői hétköznapok. Meg minden másra. Olyan izgi ez az egész, imádok ilyen dolgokat kutatni, és ez a téma különösen érdekel. Nem is értem, hogy eddig miért nem lett ez rendesen összeszedve. Mondjuk bazinagy meló annyi szent.

Szóval jelenleg kutatok, a következő fázisban pedig interjúkat szeretnék készíteni azokkal a tenyésztőkkel akik 1990 előtt kezdték a collie tenyésztést. Őket meg fogom keresni, és nagyon remélem, hogy partnerek lesznek abban, hogy dokumentáljam az eddigi életművüket.  

A menüpont 3 aloldalt fog magába foglalni. Az első a kezdetekről fog szólni 1990-ig. A második oldal a ’90-es éveket boncolgatja majd, a harmadik pedig a 2000-utáni jelentősebb eseményeket, változásokat, kutyákat mutatja majd be. De ennek elkészülte még biztosan több hónap.

Hát itt tartunk most. Win jóllakott, Ivy már visszaszámlál, nekem meg egyik kezem itt a másik… és tele a fejem ezer gondolattal.