Nem is tudom hol kezdjem, konkrétan úgy remeg a kezem, hogy alig tudok
írni. Kezdjük mondjuk az elejéről (azta logikai érzéket).
Elég sokat írtam a különböző szaporodásbiológiai kalandozásokról az
utóbbi jópár hónapban vagy talán években is már. Ennek a sok orvoshoz járásnak az oka ugye az
volt, hogy egyszerűen nem sikerültek az almok. Több sikertelen fedezés is volt.
Teljesen mindegy volt, hogy másnak fedeztem saját kannal, vagy magamnak
szerettem volna almot, nem jött össze semmi. Egy idő után az embert már a
sírógörcs kerülgeti a sok „nem sikerült” – től. Megint üres, ez is üres, megint
és megint. Az utolsó, a gyomros mélyütés Dasha volt, akit szintén nemrég
fedeztettem és az sem sikerült. Bár megmondom őszintén, ott az elejétől kezdve
biztos voltam a nem-ben, mivel szerintem nem jókor volt fedeztetve és csak
egyszer. Amikor már túl késő volt. Nem is nagyon hagyta magát, egyfolytában
visszacsapott. Szóval szerintem Dash rendben lesz majd, a következőnél másképp
kell csinálni.
A progeszteronról is karattyoltam már a múltkor ha jól emlékszem, de
azóta csak távolabb jutottam a dologtól. Egyszerűen nem értem, hogy lehet az,
hogy a „na most kell fedeztetni”-re bemért progeszteron, és a szuka testjelei teljesen
más időpontra esnek. Amikor megáll mint a cövek a kanoknak, akkor nem jó, de
amikor már eltelt x nap, és már elmorogja a kanokat akkor igen? Jobban meg kell
bíznom a kutyák adta jelekben. Elég sok tenyésztő nem méret, mégis sikerülnek
nekik az almok. Csak tudják ezek a kutyák ösztönösen, hogy ők mikor mit
kívánnak vagy nem. Na mindegy, kutakodásom folyik továbbra is az ideális
fedeztetési időpont belövésével kapcsolatban.
A természet hamar úgy döntött, hogy élesben tesztel, és döntésre
kényszerít, persze a legjobbkor, ahogy az szokott lenni. Amikor az embernek
annyi a dolga, hogy azt se tudja merre kapjon, na akkor tüzel be a szuka. És
persze még ez sem lenne akkora nehezítő körülmény, úgyhogy spékeljük meg egy
négynapos kiállítással, amiből 3 napra beneveztem a szukát. S ha még így sem
elég necces, akkor dobjuk meg egy iszonyatos havazással. Na így már fincsike!
Szóval Ivy kedvet kapott Dashától és idejekorán betüzelt, legalábbis
én akkor úgy gondoltam, hogy korán van, de ahogy jobban utánaszámoltam, mégse. Pár
nappal azután vettem észre, hogy elintéztem a nevezését két Fehova CACIB-ra,
meg egy klubkiállításra. Osztottam-szoroztam és úgy jött ki, hogy kb. pont azon a
hétvégén lesz időben. A tüzelés kihagyása nem volt lehetséges, mivel a kutya 4
éves, kétszer volt fedezve, és egyik sem sikerült. A második fedezését Fleshivel csináltam, akit
utána bevizsgáltattam és nem jó a spermája, azért nem sikerült. Fene tudja
mitől, nem fiatal, az sem segít a helyzeten. (Rendeltem valami spermajavító
csodaszert külföldről, hátha segít, mert nagyon szeretnék tőle egy merle almot,
de a postán elvesztették, ott kering valahol. Úgyhogy I love Posta!) A másikra
nem térnék ki, nem is lényeges. A lényeg, hogy szerettem volna kivizsgáltatni
Ivyt, de nem volt már rá nagyon lehetőségem. Ezért elvittem a dokihoz egy
kenetre, meg egy progira, hogy kb. mikor lesz időben, lője már be legyen
szíves. A kiállítás péntek, szombat, vasárnap volt, mi csütörtökön mentünk
progira. Kérdezte a doki mit mutat a kutya, mondtam még semmit. A 10. napon lehet max
11., de még semmi. Nem csavarja a farkát, a kanok még nem ordítanak mint a
sakál, egyelőre semmi. Levették a cuccokat, mire hazaértem meg is volt az eredmény,
2,4 ng/ml volt a progi, tehát még nincs időben. Ahogy azt mutatta is. A doki
azt mondta, kb. kedd, szerda, csütörtök lesz jó. Mondom neki, az vajon nem lesz
túl késő, mivel az már a 15-16-17. nap. És közben nem tudok ráméretni, mert
vagy dolgozom, vagy kiállításon vagyok, vagy fürdetek, vagy ezer egyéb dolog.
Megbeszéltük, hogy akkor menjünk tutira, hétfőn fedeztessem be, és ő kedden még
egyet rámér a progira, hogy hol tart. Ebben meg is állapodtunk, csak Ivy nem
figyelt, pedig neki kellett volna kagylóznia, hogy mit mond a doki, mikor kell
neki időben lennie. Hát Ivy nem úgy gondolta. Pénteken kimentem vele a
kiállításra. Direkt hátrahúzódtam vele és igyekeztem kerülni a kanokat. Ha valaki
mégis odajött, annak szóltam mi van, nem akartam, hogy csóri kanok teljesen
kikészüljenek, oszt ne lehessen bevinni őket a ringbe, mert Ivy éppen szaglik.
Volt kint azonban olyan kutya, aki nem volt nevezve, és a gazdája azt mondta őt
nem zavarja, nyugodtan lehetünk mellette. És akkor jött a meglepi. Ivy meglátta
a délceg daliát, egy embertelen nagy tri kant, beállt szexi pózba, és úgy tolta
félre a farkát, mit a vöcsök. Vonaglott, meg pacsizott, meg úgy tolta magát,
hogy csak néztem, hogy miiiiiii? Hát mi történik itt kérem szépen? A doki azt
mondta még több nap, mire bármi lesz, ez meg itt riherongyoskodik nekem közszemlére?
Mondjuk előfordulhat, hogy idegen kannak hamarabb megáll, mint otthoninak, de
azt a kéjelgést amit ott levágott, azt nem is értettem. Főleg amikor megjött a
megatronikus óriáskannak a testvére, szintén tri kan, talán még egy hajszállal
nagyobb, hát ott Vivi teljesen begőzölt, úgy pakolgatta magát. Mi meg közben
ott tanakodtunk, hogy még szerencse, hogy nincs időben. A nap további részében
az erősen kihívó szexuális magatartás csak fokozódott. Szombaton olyan kész
volt, hogy bármilyen kan ránézett, már csapta félre a farkát, beterpesztett
kicsit és megállt mint a cövek. Ekkor erős tanakodás indult meg, hogy nem kéne
ezzel sokat várni, mert ez a kutya eléggé úgy néz ki időben van. Szóltam a kan
gazdájának, hogy lehet hamarabb lesz az áktus, mint gondoltuk, mondta semmi
gond, a kutya jön a másnapi kiállításra, megoldjuk. Elég sok olyan alomról
tudok ami kiállításon „készült”, úgyhogy simán leokéztuk. Ha a kan és a szuka
is amúgy is ott lesz, akkor ez a legegyszerűbb. No de ott hol? Kint jéghideg +
hó. Ott álltunk a bírálatok után, hogy akkor kéne lépni, mivel Ivy libidója már
nem volt olyan mértékű, mint szombaton. Még mindig nagyon akarta a kanokat, de
talán egy cseppel már kisebb volt a lelkesedés. Totál ráparáztam, mondom most
nézem végig ahogy kimegy az időből. Alig vártam, hogy meglegyen a fedezés.
Nagyon nem részletezném, de egyéb lehetőség híján a BIS ring melletti beugróba
vonultunk a kutyákkal, ami csak egy tároló volt pár műanyag asztallal. Hamar
megvoltunk, bár közben volt kis meglepi, mert nehogymár zavartalanul meg tudjuk
oldani. Pont egy olyan ipari garázskapu féleség előtt álltunk, amit menet
közben sikeresen felhúztak és megkezdődött a ki-be járkálás, emelőgéppel,
gyalogosan, meg hoztak néhány nagy kartontáblát amit jól odavágtak mellénk a földre.
Mindezeket tőlünk 1 méterre. Hála az égnek a kutyákat nem érdekelte. Eléggé be
voltak sózva. A kan elment, mi meg ott maradtunk még a sarokban kicsit
fellógatva Ivyval. Közben hálát adtam az égnek, hogy sikerült, és azon gondolkoztam,
hogyha ez az alom megfogan, akkor tuti B Pavilon lesz az alom neve, mint „B
Pavilon litter”. Azért közben azon is lamentáltam, hogy a doki ugye inkább
kedd, szerda, csütörtököt mondott, ma meg vasárnap, azért kéne még egy, tuti ami
fix. Ezért lebeszéltük a másodikat keddre. Így minden le van fedve, az is amit
a doki mondott, meg az is amit Ivy. Sűrű napok voltak nagyon, a kutya is
kezdett fáradni, én meg aztán végképp. Ettől függetlenül láttam, hogy állati
jól érezte mindvégig magát. Voltak barátok, rengeteg kaja, nagy szexparti,
gyönyörű kanok, flörting ezerrel. Totál imádta! A két óriásról kapott képet
azóta is őrizgeti a párkányon. J
Ivy pihizik a Fehován, míg mi karattyolunk.
Szóval jött a hétfő, és láttam Ivy megváltozott. Maddox-szal csak egy
pillanatra találkozott, de nagyon agresszíven elmorogta. Kedd reggel direkt
összeengedtem vele, hogy megnézzem, hogyan viselkedik a kanokkal. Nagyon
elutasító volt. Minden közeledésre azonnal vicsorgott. Nemhogy nem állt, meg,
de kifejezetten védte magát. Nem tudtam mi legyen, van –e még értelme menni. A
hó elkezdett szakadni ezerrel, én rettenetesen fáradt voltam már, nem tudtam,
mit tegyek. Mert mi van, ha csak az itthoni kannak nem hagyja magát, idegennek
meg igen. Átevickéltem végül a város másik felére, hogy megnézzük, ott azonnal
megállt az idegen kannak, így megindultunk a második fedezésre. Pusztító volt
az út. Bazira esett a hó, fújta a szél össze-vissza, korom sötétben, rendesen
félelmetes volt. De a kutyázás ilyen. Fedeztetni sose csodás júniusi
napsütésben szokás a szomszédnál, hanem minél messzebb, a lehető legrosszabb
időben, lehetőleg ünnepekkor, vagy legalább hosszúhétvégén. A lényeg, hogy megérkeztünk, de Ivynak már nem
volt kedve hagyni magát, sikerült azért, de elég nyögvenyelősen, már ami Vivit
illeti, mert a kan teljesítménye perfekt volt. Kis barnás váladék szivárgott
Ivy-ból, és be is volt szűkülve. Ha aznap lett volna az első, tuti megvág az
ideg. Ettől többnek már nem lett volna értelme, így más teendő nem volt, mint
várni.
Egészen a mai napig, amikor hosszú, türelmes várakozás után úgy
döntöttem, ma azonnal akarom tudni, hogy mi van már. Már csak azért is, mert
Maddox egy ideje folyamatosan szaglássza Ivyt, meg meg is akarja ugrani,
úgyhogy valami van. Meg a pocakján éreztem némi kotyogást, ami bármi lehet, és
akkor jött a para, hogy esetleg méhgyulladás is. Bár semmi jelét nem láttam,
nem ivott többet, nem pisilt többet, a kedve jó, étvágya határtalan. Ivynál
megállapítani, hogy többet eszik –e, olyan mint Winnienél megállapítani, hogy
többet alszik –e. Azt mondták anno, hogy onnan tudom megállapítani, hogy a
szuka vemhesült –e, hogy keményebb a mellbimbója. Mondták fogdossam meg milyen.
Hát én megfogdostam rendesen. Kérdezték milyen, kemény? Mondom mihez képest,
mert amúgy sose fogdosom, nem tudom milyen a kutya mellbimbójának általános szilárdsági
állapota. Szóval ez nem vitt közelebb, mert lehet Win csak fázott, azért
karcolt a cicije. Azután megmondták a tutit, onnan tudom, hogy vemhes, hogy
többet alszik. Kis infó ehhez Winről: Win egy perzsamacska aktivitásával
rendelkezik. 8 hetes kora óta olyan mint egy narkolepsziás öregasszony, napi
kb. 20-22 órát alszik. Mondom, minél többet alszik? Ha ez a kutya ettől többet
alszik akkor már sose kel fel. Kajálni pedig pont úgy szeret mint aludni,
borzalmas zabagép kutya. Ivy ugyez – alvás. Ő sokkalta aktívabb, rengeteget
futkos, ugatva rohangál a kerítés mentén, meg minden, imád bárhova menni, de a
kaja neki is mánia, eszméletlen zabás, így erre se tudok alapozni. Én abban
hiszek amit az ultrahangon mondanak.
Totál remegett a gyomrom amikor odamentem. Még egy „nem sikerült”et
nem bírok elviselni most. Már olyan nagyon sok volt, legyen már valami jó.
Amikor szedte le az orvos a szőrt addigra már a konkrét ájulás környékezett, és
akkor megláttam a képernyőn az első foltocskát, hogy nem sima a kép, hanem ott
vannak a kis buborékok, hát rendesen bekönnyezett a szemem. Az orvos közben mondta
is, hogy gratulál a kismamának, számot nem akart mondani, mert még nagyon
pindurkák, de buli van a Viviben, az egyértelműen látszik. Hát nem tudom
elmondani mekkora kő gördült le. Igazából nem akarok most arra gondolni, hogy
persze ezzel még akármi történhet, mert legalább végre megfogant valami, és
ahogy láttuk nem is egy pont-szerű minicollie volt a pocakban. Úgyhogy a
hétvégén leporolom az alomládát, mert végre bejelenthetem, hogy:
Agetn Provocateur „B Pavilon” alom
várható: 2018. április végén
Jch. Prince of Sunlight Sweetest Smile x Ch. Agent Provocateur
Heatherette Blue
további infók.. egyszercsak.. mára kipurcantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése