2018. március 19., hétfő

B Pavilon



Nem is tudom hol kezdjem, konkrétan úgy remeg a kezem, hogy alig tudok írni. Kezdjük mondjuk az elejéről (azta logikai érzéket).
Elég sokat írtam a különböző szaporodásbiológiai kalandozásokról az utóbbi jópár hónapban vagy talán években is már.  Ennek a sok orvoshoz járásnak az oka ugye az volt, hogy egyszerűen nem sikerültek az almok. Több sikertelen fedezés is volt. Teljesen mindegy volt, hogy másnak fedeztem saját kannal, vagy magamnak szerettem volna almot, nem jött össze semmi. Egy idő után az embert már a sírógörcs kerülgeti a sok „nem sikerült” – től. Megint üres, ez is üres, megint és megint. Az utolsó, a gyomros mélyütés Dasha volt, akit szintén nemrég fedeztettem és az sem sikerült. Bár megmondom őszintén, ott az elejétől kezdve biztos voltam a nem-ben, mivel szerintem nem jókor volt fedeztetve és csak egyszer. Amikor már túl késő volt. Nem is nagyon hagyta magát, egyfolytában visszacsapott. Szóval szerintem Dash rendben lesz majd, a következőnél másképp kell csinálni.
A progeszteronról is karattyoltam már a múltkor ha jól emlékszem, de azóta csak távolabb jutottam a dologtól. Egyszerűen nem értem, hogy lehet az, hogy a „na most kell fedeztetni”-re bemért progeszteron, és a szuka testjelei teljesen más időpontra esnek. Amikor megáll mint a cövek a kanoknak, akkor nem jó, de amikor már eltelt x nap, és már elmorogja a kanokat akkor igen? Jobban meg kell bíznom a kutyák adta jelekben. Elég sok tenyésztő nem méret, mégis sikerülnek nekik az almok. Csak tudják ezek a kutyák ösztönösen, hogy ők mikor mit kívánnak vagy nem. Na mindegy, kutakodásom folyik továbbra is az ideális fedeztetési időpont belövésével kapcsolatban.
A természet hamar úgy döntött, hogy élesben tesztel, és döntésre kényszerít, persze a legjobbkor, ahogy az szokott lenni. Amikor az embernek annyi a dolga, hogy azt se tudja merre kapjon, na akkor tüzel be a szuka. És persze még ez sem lenne akkora nehezítő körülmény, úgyhogy spékeljük meg egy négynapos kiállítással, amiből 3 napra beneveztem a szukát. S ha még így sem elég necces, akkor dobjuk meg egy iszonyatos havazással. Na így már fincsike!
Szóval Ivy kedvet kapott Dashától és idejekorán betüzelt, legalábbis én akkor úgy gondoltam, hogy korán van, de ahogy jobban utánaszámoltam, mégse. Pár nappal azután vettem észre, hogy elintéztem a nevezését két Fehova CACIB-ra, meg egy klubkiállításra. Osztottam-szoroztam és úgy jött ki, hogy kb. pont azon a hétvégén lesz időben. A tüzelés kihagyása nem volt lehetséges, mivel a kutya 4 éves, kétszer volt fedezve, és egyik sem sikerült. A második fedezését Fleshivel csináltam, akit utána bevizsgáltattam és nem jó a spermája, azért nem sikerült. Fene tudja mitől, nem fiatal, az sem segít a helyzeten. (Rendeltem valami spermajavító csodaszert külföldről, hátha segít, mert nagyon szeretnék tőle egy merle almot, de a postán elvesztették, ott kering valahol. Úgyhogy I love Posta!) A másikra nem térnék ki, nem is lényeges. A lényeg, hogy szerettem volna kivizsgáltatni Ivyt, de nem volt már rá nagyon lehetőségem. Ezért elvittem a dokihoz egy kenetre, meg egy progira, hogy kb. mikor lesz időben, lője már be legyen szíves. A kiállítás péntek, szombat, vasárnap volt, mi csütörtökön mentünk progira. Kérdezte a doki mit mutat a kutya, mondtam még semmit. A 10. napon lehet max 11., de még semmi. Nem csavarja a farkát, a kanok még nem ordítanak mint a sakál, egyelőre semmi. Levették a cuccokat, mire hazaértem meg is volt az eredmény, 2,4 ng/ml volt a progi, tehát még nincs időben. Ahogy azt mutatta is. A doki azt mondta, kb. kedd, szerda, csütörtök lesz jó. Mondom neki, az vajon nem lesz túl késő, mivel az már a 15-16-17. nap. És közben nem tudok ráméretni, mert vagy dolgozom, vagy kiállításon vagyok, vagy fürdetek, vagy ezer egyéb dolog. Megbeszéltük, hogy akkor menjünk tutira, hétfőn fedeztessem be, és ő kedden még egyet rámér a progira, hogy hol tart. Ebben meg is állapodtunk, csak Ivy nem figyelt, pedig neki kellett volna kagylóznia, hogy mit mond a doki, mikor kell neki időben lennie. Hát Ivy nem úgy gondolta. Pénteken kimentem vele a kiállításra. Direkt hátrahúzódtam vele és igyekeztem kerülni a kanokat. Ha valaki mégis odajött, annak szóltam mi van, nem akartam, hogy csóri kanok teljesen kikészüljenek, oszt ne lehessen bevinni őket a ringbe, mert Ivy éppen szaglik. Volt kint azonban olyan kutya, aki nem volt nevezve, és a gazdája azt mondta őt nem zavarja, nyugodtan lehetünk mellette. És akkor jött a meglepi. Ivy meglátta a délceg daliát, egy embertelen nagy tri kant, beállt szexi pózba, és úgy tolta félre a farkát, mit a vöcsök. Vonaglott, meg pacsizott, meg úgy tolta magát, hogy csak néztem, hogy miiiiiii? Hát mi történik itt kérem szépen? A doki azt mondta még több nap, mire bármi lesz, ez meg itt riherongyoskodik nekem közszemlére? Mondjuk előfordulhat, hogy idegen kannak hamarabb megáll, mint otthoninak, de azt a kéjelgést amit ott levágott, azt nem is értettem. Főleg amikor megjött a megatronikus óriáskannak a testvére, szintén tri kan, talán még egy hajszállal nagyobb, hát ott Vivi teljesen begőzölt, úgy pakolgatta magát. Mi meg közben ott tanakodtunk, hogy még szerencse, hogy nincs időben. A nap további részében az erősen kihívó szexuális magatartás csak fokozódott. Szombaton olyan kész volt, hogy bármilyen kan ránézett, már csapta félre a farkát, beterpesztett kicsit és megállt mint a cövek. Ekkor erős tanakodás indult meg, hogy nem kéne ezzel sokat várni, mert ez a kutya eléggé úgy néz ki időben van. Szóltam a kan gazdájának, hogy lehet hamarabb lesz az áktus, mint gondoltuk, mondta semmi gond, a kutya jön a másnapi kiállításra, megoldjuk. Elég sok olyan alomról tudok ami kiállításon „készült”, úgyhogy simán leokéztuk. Ha a kan és a szuka is amúgy is ott lesz, akkor ez a legegyszerűbb. No de ott hol? Kint jéghideg + hó. Ott álltunk a bírálatok után, hogy akkor kéne lépni, mivel Ivy libidója már nem volt olyan mértékű, mint szombaton. Még mindig nagyon akarta a kanokat, de talán egy cseppel már kisebb volt a lelkesedés. Totál ráparáztam, mondom most nézem végig ahogy kimegy az időből. Alig vártam, hogy meglegyen a fedezés. Nagyon nem részletezném, de egyéb lehetőség híján a BIS ring melletti beugróba vonultunk a kutyákkal, ami csak egy tároló volt pár műanyag asztallal. Hamar megvoltunk, bár közben volt kis meglepi, mert nehogymár zavartalanul meg tudjuk oldani. Pont egy olyan ipari garázskapu féleség előtt álltunk, amit menet közben sikeresen felhúztak és megkezdődött a ki-be járkálás, emelőgéppel, gyalogosan, meg hoztak néhány nagy kartontáblát amit jól odavágtak mellénk a földre. Mindezeket tőlünk 1 méterre. Hála az égnek a kutyákat nem érdekelte. Eléggé be voltak sózva. A kan elment, mi meg ott maradtunk még a sarokban kicsit fellógatva Ivyval. Közben hálát adtam az égnek, hogy sikerült, és azon gondolkoztam, hogyha ez az alom megfogan, akkor tuti B Pavilon lesz az alom neve, mint „B Pavilon litter”. Azért közben azon is lamentáltam, hogy a doki ugye inkább kedd, szerda, csütörtököt mondott, ma meg vasárnap, azért kéne még egy, tuti ami fix. Ezért lebeszéltük a másodikat keddre. Így minden le van fedve, az is amit a doki mondott, meg az is amit Ivy. Sűrű napok voltak nagyon, a kutya is kezdett fáradni, én meg aztán végképp. Ettől függetlenül láttam, hogy állati jól érezte mindvégig magát. Voltak barátok, rengeteg kaja, nagy szexparti, gyönyörű kanok, flörting ezerrel. Totál imádta! A két óriásról kapott képet azóta is őrizgeti a párkányon. J

Ivy pihizik a Fehován, míg mi karattyolunk.

Szóval jött a hétfő, és láttam Ivy megváltozott. Maddox-szal csak egy pillanatra találkozott, de nagyon agresszíven elmorogta. Kedd reggel direkt összeengedtem vele, hogy megnézzem, hogyan viselkedik a kanokkal. Nagyon elutasító volt. Minden közeledésre azonnal vicsorgott. Nemhogy nem állt, meg, de kifejezetten védte magát. Nem tudtam mi legyen, van –e még értelme menni. A hó elkezdett szakadni ezerrel, én rettenetesen fáradt voltam már, nem tudtam, mit tegyek. Mert mi van, ha csak az itthoni kannak nem hagyja magát, idegennek meg igen. Átevickéltem végül a város másik felére, hogy megnézzük, ott azonnal megállt az idegen kannak, így megindultunk a második fedezésre. Pusztító volt az út. Bazira esett a hó, fújta a szél össze-vissza, korom sötétben, rendesen félelmetes volt. De a kutyázás ilyen. Fedeztetni sose csodás júniusi napsütésben szokás a szomszédnál, hanem minél messzebb, a lehető legrosszabb időben, lehetőleg ünnepekkor, vagy legalább hosszúhétvégén.  A lényeg, hogy megérkeztünk, de Ivynak már nem volt kedve hagyni magát, sikerült azért, de elég nyögvenyelősen, már ami Vivit illeti, mert a kan teljesítménye perfekt volt. Kis barnás váladék szivárgott Ivy-ból, és be is volt szűkülve. Ha aznap lett volna az első, tuti megvág az ideg. Ettől többnek már nem lett volna értelme, így más teendő nem volt, mint várni.
Egészen a mai napig, amikor hosszú, türelmes várakozás után úgy döntöttem, ma azonnal akarom tudni, hogy mi van már. Már csak azért is, mert Maddox egy ideje folyamatosan szaglássza Ivyt, meg meg is akarja ugrani, úgyhogy valami van. Meg a pocakján éreztem némi kotyogást, ami bármi lehet, és akkor jött a para, hogy esetleg méhgyulladás is. Bár semmi jelét nem láttam, nem ivott többet, nem pisilt többet, a kedve jó, étvágya határtalan. Ivynál megállapítani, hogy többet eszik –e, olyan mint Winnienél megállapítani, hogy többet alszik –e. Azt mondták anno, hogy onnan tudom megállapítani, hogy a szuka vemhesült –e, hogy keményebb a mellbimbója. Mondták fogdossam meg milyen. Hát én megfogdostam rendesen. Kérdezték milyen, kemény? Mondom mihez képest, mert amúgy sose fogdosom, nem tudom milyen a kutya mellbimbójának általános szilárdsági állapota. Szóval ez nem vitt közelebb, mert lehet Win csak fázott, azért karcolt a cicije. Azután megmondták a tutit, onnan tudom, hogy vemhes, hogy többet alszik. Kis infó ehhez Winről: Win egy perzsamacska aktivitásával rendelkezik. 8 hetes kora óta olyan mint egy narkolepsziás öregasszony, napi kb. 20-22 órát alszik. Mondom, minél többet alszik? Ha ez a kutya ettől többet alszik akkor már sose kel fel. Kajálni pedig pont úgy szeret mint aludni, borzalmas zabagép kutya. Ivy ugyez – alvás. Ő sokkalta aktívabb, rengeteget futkos, ugatva rohangál a kerítés mentén, meg minden, imád bárhova menni, de a kaja neki is mánia, eszméletlen zabás, így erre se tudok alapozni. Én abban hiszek amit az ultrahangon mondanak.
Totál remegett a gyomrom amikor odamentem. Még egy „nem sikerült”et nem bírok elviselni most. Már olyan nagyon sok volt, legyen már valami jó. Amikor szedte le az orvos a szőrt addigra már a konkrét ájulás környékezett, és akkor megláttam a képernyőn az első foltocskát, hogy nem sima a kép, hanem ott vannak a kis buborékok, hát rendesen bekönnyezett a szemem. Az orvos közben mondta is, hogy gratulál a kismamának, számot nem akart mondani, mert még nagyon pindurkák, de buli van a Viviben, az egyértelműen látszik. Hát nem tudom elmondani mekkora kő gördült le. Igazából nem akarok most arra gondolni, hogy persze ezzel még akármi történhet, mert legalább végre megfogant valami, és ahogy láttuk nem is egy pont-szerű minicollie volt a pocakban. Úgyhogy a hétvégén leporolom az alomládát, mert végre bejelenthetem, hogy:
Agetn Provocateur „B Pavilon” alom
várható: 2018. április végén
Jch. Prince of Sunlight Sweetest Smile x Ch. Agent Provocateur Heatherette Blue
további infók.. egyszercsak.. mára kipurcantam.

 UI: Nagyon hálás vagyok mindenkinek, minden nemű segítségért, amit azokban a napokban kaptam! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése