Keserédes nap a mai. Kókuszka gazdihoz költözött. Amikor egy baba elhagyja a házat vegyes érzések vannak bennem. Egyrészt rossz, hogy elment, hiányzik és aggódok érte, másrészt tudom (vagy legalábbis remélem), hogy jól választottam neki gazdát és biztos vagyok benne, hogy szerető családban fog felnőni. Azért egy picit elpityeredtem. Ez a három kicsi nagyon a szívemhez nőtt. Kókuszka pedig egy elképesztően aranyos és csodaszép kiskutya. Nagyon fog hiányozni. A két lányon is látom, hogy kicsit megzuhantak. Csak néznek rám kérdőn, nem értik hova lett a tesó. Most tettem nekik ki az ételt, enni se nagyon akartak.
Drága kicsi babám, pici Kokoám!
Csodaszép életet kívánok neked! Vegyen körül annyi szeretet amennyit csak elbírsz. Borzasztóan hiányzol már most, és csak irigykedem a gazdidra, hogy az övé lehetsz. Ez a rövid együtt töltött két hónap nekem maga volt a csoda, mert TE a részese voltál. Én sosem felejtelek el, nagyon-nagyon szeretlek csöppem! Biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni!
Az első kép amit róla készítettem pár perccel a születése után...
...és az utolsó, tegnap délelőtt, két hónaposan..
Most megyek és megölelgetem a két kislányt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése