Amikor nekiálltam ennek az egésznek megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy miket fogok találni. Ahányszor csak átfuttatom a kereséseket, újabb és újabb érdekességnek kerülnek elő.
A cikksorozat eddigi részei:
Egyre mélyebbre hatolni a témában, egészen addig, míg az személyessé válik... azt hiszem ez a legizgalmasabb az egészben. És közben sok olyan kérdésre is választ kapok, amik már igen régóta foglalkoztatnak. Úgyhogy mielőtt még rátérnék a '60-as évekre... muszáj tisztázni pár dolgot, hogy megértsük a háború utáni időszakot.
Amióta megtaláltam az első alom-hirdetéseket azóta szeretnék egy kicsit többet tudni róluk. Raska Ferencz.... uradalmi tiszttartó... Pruszka... Terncsén vármegye... no de kié volt az uradalom? És ki lehet Champion Jack?
(Köztelek – 1901-03-23 / 24. szám)
/Uradalom: egyazon tulajdonoshoz tartozó, hatalmas kiterjedésű - gyakran több vármegyényi területű - központilag irányított birtokrendszer. Irányítását az uradalmi tisztikar végzi, köztük a mezőgazdasági és állattenyésztési ügyekért felelős legfőbb szakember, az uradalmi tiszttartó./
Az említett Pruszka település, az Oroszlánkő uradalom központja volt, mely a Königsegg grófsághoz tartozott. A számunkra releváns időszakban az uradalom tulajdonosa, a sváb ősnemes; gróf Königsegg Ferencz volt. Az uradalom nagy részét erdőségek alkották, ezért fő profiljuk a fakitermelés volt. Az erdőket persze vadászatok céljára is gyakran használták. A grófságban állattenyésztés is folyt, a haszonállatok mellett nemes fajtájú lovakkal és kutyákkal foglalkoztak. Eleinte főleg vadászkutyákat (német vizslákat) tenyésztettek a birtokon, majd az megjelentek a colliek és az orosz agarak. A kutyákkal kapcsolatos ügyeket az uradalmi tiszttartó irányította, hiszen magasan képzett állattenyésztési szakember volt. De a napi feladatokat nagyrészt nem saját kezűleg végezte, arra ott volt egy komplett személyzet.
Szóval azt már tudjuk, hogy Champion Jack kölykei gróf Königsegg Ferencz birtokának székhelyén, Pruszkán születtek 1901-ben.
A lapok ekkortájt többször említenek egy kutyát, bizonyos Sheviot Royalt. Akinek némileg elírták a nevét, helyesen; Ch. Cheviot Royal. A Cheviot kennel - melynek neve egy dombságra és egy skót juh fajtára utal - tenyésztője bizonyos W. F. Berry (Lincoln, Anglia), több colliet is exportált az Egyesült Államokba. Különböző mellékinformációkból kiderül, hogy a Southport kennel tulajdonosával (Mr. William E. Mason) szoros együttműködésben állhatott. A Cheviot az egyik legelső angol collie kennel volt. A tenyésztő, Mr. Berry 1872-ben egy Cheviot colliet ajándékozott Viktória királynőnek, akinek a kedvenc kutyája lett, még szobrot is emeltetett neki.
Szóval éppen Cheviot Royal után kupászkodtam, amikor rábukkantam egy cikkre egy cseh kutyás lapban, mely szerint Cheviot Royal az 1899-es évben a legeredményesebb collie lett a monarchiában, és aki Anglia és Ausztria után Csehországban is szétszórta magvait. És akit csak úgy hívnak... Champion Jack. Szóval Jack a cseh lapok szerint az 1899-es bécsi kutyakiállításon 40 collie közül elnyerte a 4 legrangosabb díjat, köztük a legértékesebbet, ezzel az eddigi legkiválóbb collie, örökös győztes és Champion lett Ausztriában. A híres champion fedezőkan továbbvitte a nevét utódaiban, akárcsak Southport Perfection. 1902 áprilisában született almából /Ch. Cheviot Royal "Jack" x Elda/ az egyik szuka szülei után Elda Royal lett, testvére pedig anyjuk után Elda Queen.
(Zoologiai Lapok, 1899-10-10 / 15. szám)
A cseh kutyás lap - Svět psů - minden számában vagy egy "Történelem" rovat, amiben a cseh kynológia nagyjaira emlékeznek. Emberekre, kutyákra egyaránt. Fantasztikus cikkek jelennek meg benne. Egyébiránt... a cseh feljegyzések szerint országukban a collie tenyésztés az 1920-as évek közepén kezdett igazán fellendülni, amikor hozzájuk került pár kutya Magyarországról. Tehát a cseh-magyar collie adás-vétel nem az 1950-es években kezdődött. A csehek szintén a monarchia tagjai voltak. Több jel is utal arra, hogy mind a magyarok, mind a csehek, mind az osztrákok hoztak be angol colliekat, amiket azután egymás közt cserélgettek. Champion Jack a birodalom minden szegletében megfordult.
Ez az egész nagyon felkeltette a kíváncsiságomat az iránt, hogy kicsit többet tudjak meg a kor tenyésztőiről. Ehhez azonban muszáj egy dolgot megérteni. Hogy milyen volt a 19-20. századi magyar arisztokrácia.
"Európa legtöbb országában a polgárság küzdött azért, hogy egyenlő jogokat élvezhessen a nemességgel. Nálunk a nemesség küzdött azért, hogy saját kiváltságaikról lemondjanak, és szabadságukat megosszák másokkal is. Sehol a világon nem volt példa még hasonlóra sem. Ők azok a magyar nemesek, akik a modern Magyarországot megteremtik. Mert Magyarországon nem a polgárság teremti meg a modern liberális világot, hanem a nemesség." /Hagyaték - Felelősség és áldozat - A reformkor és a magyar nemesség/
A 19-20. századi magyar nemesség minden iskolázottságát, tudását, tapasztalatát, befolyását és pénzét latba vetve építette az országot több évtizeden keresztül. A szinte teljes elmaradottságból virágzó, modern országot hoztak létre. A Budapest közepén terjeszkedő hatalmas legelőkből például kiépítették a Városligetet. Utakat, hidakat, kórházakat, iskolákat, színházakat, múzeumokat, operát és még számos közintézményt, a köz számára hasznos dolgokat építettek. Olyan tehetségek mecenatúráját látták el, mint Bartók Béla. Harcoltak az ország és lakosainak jogaiért, akár életük árán is, gondoljunk csak az aradi vértanúkra. Nekik köszönhetően az ország helyzete stabilizálódott, az életszínvonal növekedett, és beköszöntöttek a boldog békeidők. Ugyanezek a nemesek honosították meg a telivér lovak, és telivér kutyák nemesítését Magyarországon.
Főleg ezekből a nemesi családokból kerültek ki az első hazai collie tenyésztők. A sváb ősnemesi Königsegg grófokat már említettem, de kik voltak még?
(Zoologiai Lapok, 1900-05-30 / 5. szám, a budapesti eb-kiállításról)
Már az első bejegyzésben is szó volt a Pejacsevich grófi családról. Az ősi szlavóniai eredetű főnemesi család ifjú férfi tagjai, azonnal belevetették magukat a lótenyésztésbe és lovas sportokba, amint Széchenyi gróf kezdeményezte azok meghonosítását. Az alagi (Dunakeszi) Batthyány uradalomban hatalmas lovas telepeket hoztak létre, melyek egyikének volt tulajdonosa a Pejacsevich család. Az alagi lovas életnek számos angol nemzetiségű tagja volt, komplett angol kolónia élt itt. Trénerek, zsokék, állattenyésztő szakemberek. Mint különböző cikkekből már korábban kiderült, az alagi birtokon nem csak angol lovak, hanem angol kutyák tenyésztése is folyt. A Pejacsevich grófok a colliek mellett agarak, valamint foxterrierek tenyésztésével foglalkoztak.
Grünhut Dezső igen tehetős budapesti istállótulajdonos volt. Cégéhez és lovaihoz kapcsolódóan számos külföldi (főleg angol és amerikai) érdekeltséggel rendelkezett. Hatalmas vagyona nemzetközi szállítmányozó vállalatából származott, amely automobilokat importált. Igazgatósági tagja volt az első magyar automobil clubnak. Az angol telivérek mellett ő is foglalkozott angol kutyákkal, colliet és angol cocker spánielt tenyésztett.
Riedel Herbert kecskeméti hadnagy szintén elkötelezett lovas volt. A császári és királyi 13. Jász- és Kun huszárezred tisztikarának tagjaként, rendszeresen indult katonai lóversenyeken. Az angol telivérek mellett colliekkal is foglalkozott. Batka Ferencz szintén Kecskeméthez köthető. Felső Alpáron volt hatalmas birtoka, ahol javarészt szőlőt termeltek és állatokat tenyésztettek. Az eddigi kutatásaim alapján úgy gondolom, hogy Riedel Herbert és Batka Ferencz szintén nemesek voltak.
Több hirdetés említi Bakits Ferencz székesfehérvári collie tenyésztőt, aki szintén kapcsolódik a korabeli arisztokráciához, a művészeti, és művészetkedvelő elithez. Bakits úr - mielőtt nyugdíjazásakor Fehérvárra költözött - az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia elismert ének és zongora-tanára volt. Majd Budapest belvárosában saját zeneiskolát nyitott. Ezen kívül tevékeny szerepet játszott a főváros zenei életben. Jeles színművészekkel és főúri családokkal ápolt kitűnő kapcsolatot. A magas műveltségű zongoraművész 1901-ben bekövetkezett halála után, collie-tenyészetét fia, Bakits János vitte tovább. Állományuk nagy részét Angliából importálták.
(Budapesti Hírlap, 1903-05-16 / 133. szám)
De volt itt még egy főnemesi család, ahol megfordultak colliek a század legelején....
(Baranya vármegye Hivatalos Lapja, 1903-11-12 / 48. szám)
A szentegáti uradalom, egy zsidó származású nemes, bizonyos báró Biedermann Rezső és családja kezében volt. A hatalmas birtokon világszínvonalú oktató mintagazdaság működött, ahol a legmodernebb technikákat alkalmazták a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Telivér versenylovaik és kutyáik tenyészegyedit Angliából importálták. A birtok óriási erdőségeiben rendszeresen tartottak hajtóvadászatokat is. A Biedermann család - a többi nemeshez hasonlóan - rengeteget tett a környék felvirágoztatásáért, az iskolázottság és az életszínvonal növeléséért.
Miközben a collie tenyésztéssel foglalkozó nemesi családok után kutattam, találtam egy nagyon érdekes cikket, amiben az egyik arisztokrata hölgyet úgy jellemzik, hogy fajtiszta, telivér nemes. Fajtiszta? Telivér? Ezeket a kifejezéseket emberekre használták először? És akkor leesett, hogy talán ez lehetett az egész fajtatiszta kutyatenyésztés alapja, hogy minden ebből a gondolatmenetből indult el. Hogy az arisztokrácia olyan társ-állatokat akart életre kelteni, akik hozzájuk hasonlóan fajtiszták, telivérek, nemesített állatok. Már maga a nemesítés - amit annyiszor kihangsúlyozunk ma is - szó is erre utal.
Hiszen ha jól belegondolunk, a fajtatiszta kutyák tudatos nemesítésének kezdete a 19. század közepére tehető. Ekkortájt jelentek meg az első fajelméletről szóló kiadványok. Mint például Darwin fajelmélete. Az első ilyen kiadványokban pedig sok helyen azt taglalják, hogy az emberi faj csúcsán a fehér, európai arisztokrácia áll. Mintha a nemesség a fajelméletből kiindulva próbálta volna meg megteremteni az egész sportkutyázást.
Az is érdekes, hogy a nemességnél ugye nem szokás kifele, vagyis inkább lefele, rangon alul házasodni. Házastársat csak a saját köreikből választhattak, így a legtöbb nemesi család rokonságban áll egymással. A vérvonalat úgy vitték tovább, mint egyfajta zárt törzskönyv. Csak bizonyítható eredetű, nemesi vonalú személy kerülhetett a családba. Akárcsak a kutyák nemesítése során. Állati arisztokrácia létrehozása, a vérvonalak tisztaságának a megőrzésével, akár beltenyésztés által is, akárcsak az ősi nemesi, vagy uralkodó házaknál. És ahogy látom, az ebeknél az elején elég brutális beltenyésztéseket alkalmaztak. Aminek persze később meglettek a következményei, és ami a mai napig úgy él az emberek fejében, hogy a fajtatiszta kutyák túltenyésztettek, vagyis megjelennek rajtuk a magas mértékű beltenyészet következményei. Collie esetében pl. említenek a magyar lapok az 1930-as években olyan spontán megjelenő pajzsmirigy betegséget, amit a beltenyésztés hatásával magyaráznak. No de vissza a kutyafajták kialakulása körüli eszmefuttatáshoz....
Ugyanerre az időszakra - 19. század közepe - tehető az első olyan kiadványok megjelenése is, ami orvosi szempontból mutatja be az "ideális embert". Hogy milyen a kor elvárt szépségideálja, amit legfőképpen a nemeseknek illik megközelíteni. Pontosan, minden testrészre kiterjedően leírják hogyan kell kinéznie egy szép nemes hölgynek például. Milyen ajkakkal, milyen szemekkel rendelkezzen. Vagyis létrehoztak egy emberi standard-et. Hasonló elképzelések alapján indult el a nemes fajtájú lovak, majd a kutyák tenyésztése. És még valami szorosan hozzátartozik a témához. Ugyanezen időszakhoz köthető az esztétikai célú plasztikai műtétek elterjedése. Ha valaki nem felelt meg a szépségideálnak, azt sebészi úton lehetett korrigáltatni. Azután cikkek jelentek meg arról, hogy tulajdonképpen ezt az állatoknál is lehetne alkalmazni, így kezdték el a kutyák pusztán esztétikai célú fül és farokvágását.
Mert persze a fül és farokvágás kezdete sokkal de sokkal korábbra tehető, azokat csak praktikai okokból hajtották végre. Hogy például a vadászkutya hosszú, zászlós farka ne akadjon be folyton a bozótosba. A colliek farkát is gyakran vágták. Még mielőtt a collie a főúri udvarok kedvelt fajtája lett, és valóban munkára használták. Még a nemesítés előtt. A juhászkutyák farkát azért vágták, hogy ha ragadozó támad a nyájra amit őriz, kevesebb fogás legyen a kutyán, könnyebben tudjon szabadulni a farkas szorításából. Meg azért is, hogy a terelendő nagyobb patás állatok ne tudjanak rátaposni a hosszú farokra. De alkalmazták a farokvágást jelölésként, vagy az ebadó elkerülése miatt is, de ebbe most nem mennék bele részletesebben. A lényeg, hogy a modern, nemesített fajtakutyáknál sok esetben semmi sem indokolta a kurtítást, mégis csinálták, csak a látvány miatt. Persze már nem úgy, mint a juhászok a tanyán, nem olyan "barbár" módszerekkel, hanem altatásban, szakállatorvos végezte.
Ezer éve gondolkodom azon, hogyan kezdődhetett ez az egész küllem alapú tenyésztés dolog, és azt hiszem végre választ kaptam rá. A fajtatiszta kutyák tenyésztését azt gondolom, hogy a kor eszmei áramlatai hívták életre. Amit hamarosan már politikai célokra is lehetett használni. Ettől kezdve az egyes országok kutyafajtái nemzeti értékek, szimbólumok lettek. Ezzel elkerülhetetlenné vált, hogy a politika összefonódjon a kutyatenyésztéssel. Mert egy kutya sokszor nem csak egy kutya. Hanem szimbólum is. Ahogy a tibeti nép elnyomásának szimbóluma lett a tibeti masztiff, amit a kínai milliárdosok felfoghatatlan pénzekért felvásárolnak. Vagy az amikor Hitler külügyminisztere (illetve annak felesége) egy welsh corgi párral jelenik meg a budapesti kutyakiállításon 1941-ben. Egy harmadik birodalmi miniszter, ahogy pórázon vezeti az angol királyi családot jelképező állatot. Tán véletlen lenne?
Jó, jó tudom, hogy nagyon elkalandoztam, de ezek a gondolatok ahogy mostanra így összeálltak a fejemben, egyszerűen muszáj volt leírnom. És így már sokkal könnyebb megérteni azt, ami ezután következett. Az, hogy a collie egyet jelent az arisztokráciával, már nem kérdés. Aki egy colliet birtokolt, az kicsit maga is nemesnek érezhette magát, hiszen ott volt a kezében egy szeletke mindabból amit jelképezett. A nemesek után rákaptak a színházi és a zenei világ közismert nagyjai, pózoltak ezekkel az állati előkelőségekkel az újságokban, és persze ezután már mindenki akarta őket. A művészvilág elitje olyan szinten rákapott a fajtára, hogy az előkelő színészek és színház-igazgatók nyaralóiban, villáiban csak úgy hemzsegtek a colliek.
(Színházi Élet - 1918/34. szám)
(Színházi Élet - 1929/29. szám)
Ezekből a cikkekből is jól látszik, hogy ugyan az országot megviselte az I. Világháború, a collie tenyésztés továbbra is létezett Magyarországon. Az első v.háború közel sem volt olyan fatális hatással az állományra, mint a második. Sőt a háborús helyzet a fajta olyan tulajdonságaira hívta fel a figyelmet, amivel addig nem igazán foglalkoztak. Nevezetesen, hogy a collienak milyen kivételesen jó szaglása van. Ezért is használták őket vöröskeresztes kutyaként, hogy végigfussanak a halottakkal borított harctéren, és kiszagolják, ki az aki még él, majd jelezzenek. A megjelenések azt mutatják, hogy a fajta itthon virágkorát 1900-1920 között élte, de 1944-ig feltétlenül jelen volt hazánkban.
(Képes Pesti Hirlap, 1935-05-14 / 109. szám)
Ch. Tomy of Rákoszentmihály
az 1935-ös nemzetközi kutyakiállítás győztes skót juhásza
tulajdonosa: Gratz Gusztáv, nyugalmazott külügyminiszter
A fent említett előkelőségek - mind az arisztokraták, mind a művészek - közt nagyon sok volt a zsidó származású. Már a II. VH kezdetekor felmerült, hogy a zsidók egyáltalán tarthatnak -e tiszta fajtájú, értékes kutyákat. Amikor a németek bejöttek, ez már nem volt kérdés. Nem csak a zsidóktól, hanem mindenkitől elkobozták a fajtatiszta kutyákat. Sőt a német hadsereg követelte, hogy a MEOE azonnal indítson el egy rakományt 60 ezer magyar kutyával Németország felé. Amikor Ilosvai-Hollósy Lajos (a MEOE ügyvezető igazgatója) közölte velük, hogy nincs ennyi kutya az egész országban, a németek egyesével kezdték begyűjteni amit csak találtak. A Magyarországon élő fajtatiszta állomány nagy részét a németek 1944-ben egyszerűen elrabolták, és hazájukba szállíttatták. A megmaradt kutyák éhen-haltak, meghaltak az ostrom alatt, vagy egyéb módon lelték halálukat. És volt tenyésztő, aki még '44 februárjában is azon aggódott, hogy elmaradnak az az évi kutyakiállítások. Hát egy hónappal később később ez volt a legkisebb gondjuk... Ilosvai akkor több helyen is lenyilatkozta, hogy nem tudnak ennyi embernek megfelelő óvóhelyet biztosítani, ha netán közben bombázás érné a területet, ezért minden kiállítást töröltek.
1944-1946 között pedig csak a hiányzó sajtóanyagokból áradó fájdalmas csend az, ami történelmünk legsötétebb időszakáról árulkodik. És a borzalmaknak még közel sem volt vége...
A magas képzettségű és szakértelmű nemesi származású Ilosvai-Hollóssy Lajos a háború előtti európai kynológia egyik legjelentősebb alakja. 1900-tól a MEOE aktív tagja, 1914-től haláláig az ügyvezető igazgatója. Az A Kutya magazin első főszerkesztője, számos szakirodalom szerzője, a Sylvester szálkásszőrű tacskó és foxterrier kennel tenyésztője. A MEOE nemzetközi elismerése, és FCI taggá való felvétele 1933-ban, szintén az ő nevéhez fűződik.
Bár a háború a fajtatiszta állomány nagy részét megsemmisítette, Ilosvai azonnal hozzálátott a romeltakarításhoz. Új életre keltette a nyilasok által '44-ben feloszlatott MEOE-t, és szervezkedni kezdett. A helyzet pusztító volt. Az életben maradt kutyák az utcákon rohangáltak, hol szeretetért, ételért kuncsorogva, hol a félelemtől és az éhségtől megvadulva. Ilosvai - a végtelenségig elhivatott és kitartó szakember - első körben fel akarta mérni a helyzetet, ezért "kutyakiállítás szerű" eb-bírálatot szervezett egy Rákóczi úti gangos bérház udvarán. Igencsak munkaigényes terve 1947-re valósult meg. Végre láthatta, mi is maradt a hazai fajtatiszta állományból. A háború előtt 70 fajta kutya 3700 nyilvántartott egyede volt az országban. A háború után 23 fajta kb. 100 példánya maradt meg. Volt amiből csak egy maradt. Cikk jelent meg pl. "Az egyetlen bernáthegyi" kutyáról, kinek neve Pajtás, gazdája pedig egy zuglói hentes. A collie minden forrás szerint, teljesen kiveszett az országból.
(Szabadság, 1945-03-11 / 44. szám)
(Magyar Nemzet, 1946-09-13 / 204. szám)
(Világ, 1946-09-17 / 391. szám)
Arról több lap is beszámol, hogy volt egy kis botrány a kiállításon, mivel páran hamis törzskönyvvel érkeztek, ezért nem engedték őket versenyezni. Végül rendőrt kellett hívni. Ettől függetlenül a lapok pár sorban örvendeztek, hogy legalább Ilosvai tényleg próbál tenni valamit a hazai kutyák érdekében. De sajnos közben egyre jobban elhatalmasodott a szocialista szellem Magyarországon. És megjelentek olyan cikkek, mint ami lentebb olvasható. Melynek a szövegezése olyan gyomorforgató, hogy alig bírtam végigolvasni. Személyeskedés, koncepciózus vádaskodás, az egész esemény, és a főszervező nevetségessé tétele, és ellehetetlenítése. És az utolsó mondata... az előrevetíti a sötét jövőt:
'A pesti bérház udvarán több mint 100 kutyát összegyűjtött Ilosvay úr és ismerősi tevékenységét melegen ajánljuk az illetékes hatóságok figyelmébe."
(Világosság, 1947-09-16 / 210. szám)
Ilosvainak ezt az egészet több okból sem lehetett egyszerű megszervezni. Olyan nehézségek közt próbálta elindítani újra a magyar kutyázást, hogy azt elképzelni se tudjuk. Ráadásul a rendezvény előtt pár nappal halt meg a felesége. Ettől függetlenül több kiállítást is sikerült megszerveznie. De a cikk valószínű elérte hatását, és felfigyeltek rá a hatóságok. Nemes is volt, tanult is, tele nemzetközi kapcsolatokkal. Ilosvairól 1948-ban hallani utoljára. Egyáltalán nem találom nyomát sehol, pedig minden létező forrást átkutattam. Úgy eltűnt, mintha sose létezett volna. Ez pedig sajnos nem egyedülálló eset.
1949-re kialakult a totális diktatúra, és megkezdődik mindennek a felszámolása és éltüntetése, ami korábban érték volt. Megkezdődik az arisztokrácia szisztematikus megsemmisítése. A kastélyokat, s minden vagyonukat elkobozzák. A nemességet teljesen ellehetetlenítik, megalázzák, kényszerlakhelyre utalják, emigrációba kényszerítik, letartóztatják. Majd rövidesen megkezdik a letartóztatottak kitelepítését internálótáborokba.
Hogy azokkal a történelmi magyar családokkal mi történt, akik a századelőn megkezdték a collie tenyésztést Magyarországon, csak töredék információim vannak....
Aki tudott elmenekült, ahogy az alagi Pejacsevich grófi család is. Leszárazottaik ma Angliában élnek. Báró Biedermann Rezső ekkor már nem élt, halála után fia Imre vette át a szentegáti uradalom irányítását. Az ifjú Biedermann bárót 1944-ben letartóztatta a Gestapo, majd koncentrációs táborba vitték. Miután azt túlélte, és hazajött, a szentegáti uradalmat államosították. Nem sokkal később koncepciós perben elítélték, és a kistarcsai központi internálótáborba szállították, ahol 1953-ban agyonverték.
A kommunista rezsim még az emlékét is ki akarta törölni a magyar nemesi családoknak. Nem csak fizikailag semmisítették meg őket. Ettől kezdve a lapok ontják az arisztokratákat mindenfélével rágalmazó lejárató cikkeket. Rövid idő alatt olyan közgyűlölet tárgyává tették őket, hogyha ki mertek menni az utcára, megdobálták őket kővel. Kitörölték őket mindenhonnan, átírták a történelmet. Hosszú írás-sorozat jelent meg pl. az egyik lapban arról, hogy a Pejacsevich grófok fasiszta kémek, akik a magyar nép ellenségei.
El tudjátok képzelni ezek után, hogyan viszonyultak a kutyáikhoz? Hogy mit jelképezhetett egy elvhű kommunista szemében egy fajtatiszta nemes angol collie? Hát elsikálták az ő történelmüket is. Mintha ebben az országban soha nem is léteztek volna.
Hogy mekkora hatalmas különbség volt a collieval kapcsolatban, a korábbi megítéléshez képest, azt ennek a cikknek a szövegezése tökéletesen tükrözi. A collie már nem a simogatni-való elegáns luxuskutya, hanem a "dög" aki olyan ostoba, hogy még azt sem tudja hányat kell szülnie. Vagyis a lejárató kampány nem csak a nemességet, hanem kutyáikat is érintette.
(Észak-Magyarország, 1967-04-08 / 82. szám)
Az 1950-es évek politikája még egyet rúgott az amúgy is padlóra került kynológiába. Persze már valami készülődött a háttérben, volt is pár kiállítás, de számunkra releváns dolog nem történt. Nem is lett volna rá nagyon sok lehetőség. Először a háború utáni megtorlások, a pokoli diktatúra, majd '56 és az azt követő megtorlások, az ország - főleg a főváros - megint romokban állt, az emberek a túlélésért küzdöttek. Ezzel teltek az ötvenes évek.
Ami kutyatenyésztéssel kapcsolatos volt, az szinte kizárólag a magyar fajtákról szólt. Esetleg konkrét munkát végző kutyákról, mint a rendőrség német juhászai. A kutyák tenyésztését államosították. Főleg a termelőszövetkezetekben tenyésztettek, meg az állatkertekben. (A Budapesti Állatkertben kisebb megszakításokkal majd 100 évig folyt kutyatenyésztés. 1885- kb. 1985-ig.) Nem csak a budapestiben, hanem Pécsett is. A probléma csak az volt, hogy nem voltak szakemberek. Számos cikk szól arról, hogy ennek milyen borzasztó következményei lettek. Hozzá nem értő emberekre bízták a tenyésztést, akik hibát hibára halmoztak. A rendőrség is küzdött, mivel képtelenek voltak a munkájukat is ellátni, meg a rendőrkutyák tenyésztésével is foglalkozni.
De az évtized végén mégis elindult valami, és Simor Györgynek sikerült behozni az első colliekat. A hatvanas évek konszolidációja pedig végre alkalmas volt arra, hogy tényleg megkezdődjön valami. Hogy neki hogy sikerült, arról egyelőre nincsenek információim. A későbbiekben pár cikk említi a nevét, mint az ócsai téesz kutya-szakértője, de nagyjából ennyi. Esküszöm az 1950-es '60-as évekből bármi infót szerezni ezerszer nehezebb, mint az 1890-es évekből. Szeretnék sokkal többet megtudni Simor Györgyről és a Kerteskői colliekról, úgyhogy rajta vagyok az ügyön.
(Szabad Föld, 1987-06-26 / 26. szám)
A másik akit szeretnék megemlíteni ebből az időszakból, az dr. Kubinszky Ernő (Lágymányosi kennel). Bár a tenyészetéről egy kanyi szó nincs sehol, ha nem látnánk a törzskönyvekben és a katalógusokban a Lágymányosi kutyákat, azt se tudnánk, hogy létezett. Pedig ahogy látom korának igen kiemelkedő személyisége volt. 1953-ban az ő vezetésével kezdtek ügyködni az egyesületi élet újraindításán. Elismert kynológus, állatorvos volt, küllembíró, számos könyv, szakcikk írója. Emlékezzünk csak; a korábbi bejegyzésben az általa készített kiállítási beszámolót olvashattuk az 1949-es prágai kutyakiállításról. Felesége - dr. Kubinszky Ernőné, szül. Nágay Valéria - szintén lelkes kutyás volt. Az ő nevükhöz köthető a háború utáni első sheltie alom is. A Kubinszky házaspár szintén a '60-as évek legelején kezdte a tenyésztést. Az azért különösen érdekes, hogy róla rengeteg információ van mindenhol, de arról sehol egy szó sem, hogy angol juhászkutyákkal foglalkozott.
(Autó-Motor Magazin, 1979 ősz)
Egyébként is... míg a háború előtt mindenféle lap folyamatosan írt a kutyákról, a tenyésztésről, meg a kiállításokról, addig ebben az időszakban szinte csak az 1965-ben újraindított A Kutya újság hoz le kutyás cikkeket. A '60-as évek teljes kollekciója már beszerzés alatt van, remélem lesz bennük valami hasznos. Meg néhány fotó. Mert egyébként... látott már közületek valaki képeket a magyar collie állományról a '60-as évekből? Mert én egy kanyit sem. Na akkor nézzünk is párat, meg néhány konkrét nevet. És nagyon remélem, hogy készülhet majd még egy 60-as évek bejegyzés, amiben már törzskönyveket és további fotókat publikálhatok. Addig is...
Archív felvétel részlet; colliek az 1962-es budapesti nemzetközi kutyakiállításon.Tarka Kockák (1960-as évek), teljes videó ITT
Az 1964-es katalógusért, és az egyik újságcikkért hatalmas köszönet Tibenszki Péternek!
(Tükör, 1965-11-02 / 44. szám) És ebből az időszakból a legjobb kép-magyarázat ever! A kutyanő!
(Pest Megyei Hírlap, 1965-09, Tükör, 1966-08-02)
(Szombathely, 1968. augusztus 25. Skót juhászkutya a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének zsűrije előtt a Savaria karnevál napján rendezett kutyakiállításon a romkertben. MTI Fotó: Fényes Tamás, szerzői joggal védett képek)
(A Kutya, 1969. június) Mondtam én, hogy kell lennie egy képnek Cservenkai Agáról! És szerintem lesz majd még tuti...
(Élet és Tudomány, 1969-07-11 / 28. szám)
Szeretném megköszönni azoknak, akik támogatták, segítették eddig a kutatásom: Tibenszki Péter, Kakas Tímea, Farkas Márta és Szalczinger József! Nagyon köszönök minden segítséget, információt, és anyagot, amit a rendelkezésemre bocsájtottatok!
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése