Egy újabb kisbaba hagyta el a házat. Az eddig elhanyagolt kisfiú néven futó Ivory Black Truffle gazdihoz költözött. A gazdik személyiségi jogai védelmében nem szoktam ilyen dolgokat megosztani a blogban, de ezt most egyszerűen nem bírom ki (és engedélyt is kértem rá).
Gyakran kérdezik tőlem, hogy nem fáj e a szívem odaadni a kiskutyát. Hiszen ott vagyok a születésnél és attól kezdve minden pillanatuknál amíg el nem viszik őket. Elkerülhetetlen, hogy az ember kötődni kezdjen, és az is elkerülhetetlen, hogy legyen egy kedvenc. A kedvenc kiskutya sosem úgy alakul, hogy választok egyet küllem alapján, és az a favorit. Ahogy nőnek, cseperednek, és alakul köztünk a kapcsolat, kommunikálunk, úgy látom, hogy melyiküknek milyen a személyisége, mennyire erősen kötődik hozzám. Azután sokszor ahogy fogynak, ez úgy változik. Coraline nagyon közel állt hozzám, mert folyton a nyomomban volt, állandóan vágyakozva nézett rám, hogy csak még egy simit, még egy puszit, vagy hasvakit kapjon. Utána Coraline elment és maradtak csak a fiúk. Nekem az elhanyagolt kisfiú lett a favorit. Annyira édes kis természete van, hogy meg kell zabálni. Nagyon vágytam rá, hogy egy igazán jó családhoz, különleges helyre kerüljön. Alapvetően mindegyik babánál ez a cél.
Én nagyon hiszek a kutyáknál a sorsszerűségben. Persze lehet azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha... De úgy gondolom nem érdemes. Amikor én választhattam több kutya, több alom közül, és döntöttem, sosem bántam meg. Még akkor sem, ha a kutya végül 3 évet sem élt. Nem bántam meg egy pillanatra sem, mert mindegyiküktől tanultam valami fontosat, és rengeteg szeretetet kaptam/kapok. Ők az én kutyáim, és mi egymásnak lettünk rendelve.
Hasonló sorsszerű dolog következett be a napokban. Eddig még nem adatott meg, hogy úgy adjak át valakinek egy kutyát, hogy tudom, egy szót sem kell szólnom, nem kell semmit elmagyaráznom, mégis 100%-ban biztos vagyok benne, hogy tökéletes helye lesz.
Bence (Dr. Balázs Bence az állatorvosunk) jött ugye beoltani a kutyákat és végül nem egyedül távozott. Az elhanyagolt kisfiút is vitte magával. Amikor tudatosult bennem, hogy hova kerül a kutya, alig tudtam visszatartani a sírást, annyira örültem. Hiszen amellett, hogy egy fantasztikus családba kerül, tudom, hogy egy olyan ember van mellette aki tökéletesen tisztában van mindennel. Ez pedig borzasztóan megnyugtató érzés. Így egy pillanatnyi rossz érzésem sem volt, hogy oda kellett adnom valakinek az én kisbabámat. Az külön öröm, hogy együtt fog felnőni a család kisgyerekeivel. Mert a kutya-gyerek kapcsolat, az valami egészen különleges.
Bence kisfiának, Beninek az első találkozása a kiskutyával, akinek a Bibi nevet adta.
Néha - a napi hajtásban - elsikkadnak a legfontosabb dolgok, amiért ezt a fajtát olyannyira szeretem. Hogy a collie milyen fantasztikus kutya. Ezért kell olykor megpihenni és csak nézni őket. Amikor egy rossz napomon valamelyik az ölembe hajtja a fejét és csak néz rám azzal a gyönyörű szemeivel, akkor jövök rá milyen szerencsés vagyok, hogy velük lehetek. És sokszor történik valami olyan amikor hihetetlen büszkeséget érzek, hogy a sírás fojtogat. Mert a legszebb kutyás pillanatok nem feltétlen a kiállítási ringben, hanem a hétköznapi életben történnek.
Az, hogy Bence és családja úgy döntöttek, hogy tőlem lesz kutyájuk, hatalmas elismerés és bizalom a részükről. Mert Bence mindenbe belelát ami velem kutyázás szintjén az elmúlt 5-6 évben történt. Pontosan tudja hogyan tartom a kutyáimat, mennyit foglalkozom velük, hogyan nevelek egy almot, vagy hogyan készítek fel egy kiskutyát a további életre. Így visszaigazolást kapok arról, hogy jól csinálom e vagy sem. Persze folyamatosan tanulni, fejlődni, változni kell, de a helyes út megtalálása, talán a legfontosabb.
Ezekkel a sorokkal szeretnék neked minden szépet és jót kívánni a további életedre kicsi Bibi! Nem bírom ki, hogy pár csepp könnyet ne hullajtsak utánad, de tudom, hogy nagyon boldog életed lesz! Nagyon szeretlek kiskutyám, és kérlek nagyon vigyázz magadra és a kis és a nagy gazdáidra!
A collie fantasztikus kutya-kívül belül. Csodaszép külleme egy érzékeny és nagyon emberszerető belsőt takar. Ezeket a képeket már régóta szerettem volna megosztani, de eddig még nem volt rá alkalom. Na de most....:-)
Dior gazdijával Ágival, és kisgazdájával Dorinával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése