Leszármazottak

Ma volt egy nagyon érdekes beszélgetésem az egyik tőlem származó kutya gazdájával. Oli tulajdonosa azért hívott fel, mert nem tudta mire vélni kutyája viselkedését pár dologgal kapcsolatban. Oli igazán szerető családias környezetben nevelkedett. Alex-szel, egy másik collie-val osztja meg otthonát. Oli kedves, játékos, szófogadó, ugyanakkor igen határozott kutya, aki gyilkos szenvedéllyel ritkítja a helyi madárállományt. A gazdi nem kezdő kutyatartó, de eddig ilyennel még nem találkozott... 

Oliver (tri) és Alex (gold)

Oli egyébként Flesh és Winnie kölyke, így mindkét szülőt habitusát, szokásait betéve ismerem.  Egy korábbi bejegyzésben említettem már, hogy Win beceneve Fácános Winnie (vagy Fácános Vicuska)…. nem véletlenül. Win iszonyatosan nagy vadász. Fogott már patkányt, vakondot, de az igazi nagy kedvenc, a madár. Többször találtam már véres foltokat a kertben, körülötte pár tollal. Fácántoll a lépcsőn, gerletoll a bokrok alatt, tudom Win merre járt. Ami totál tabu az a nyuszi. A nyuszikat sosem bántaná, bújtatja, melengeti ha talál egyet, ami nem is olyan kevésszer esett meg, tekintve, hogy majd 8 évig egy nyúltenyésztő mellett laktam. A nyulak időnként átjöttek, de soha egyik kutya sem bántotta őket. Pedig Flesh is nagy vadász, ő is gond nélkül ellátja magát ha kell.

Egyébként mindkét tricolorom olyan zabagép, hogy elképesztő. Volt, hogy Flesh elé tettem a kaját, majd eszembe jutott, hogy nem raktam rá a halolajat. Mire megfordultam, hogy korrigáljak, a kaja már eltűnt. Olyan mintha egybe fölszippantaná az egészet. Amikor egyszer 2 hétre valakire rábíztam a kutyát, az illető mondta, hogy első nap azt hitte éheztetem (bár a kondíciója nem erre engedett következtetni), mert olyan hévvel evett, hogy majd megfulladt. Azután rájött, hogy a kutya egyszerűen így eszik. Olyan szinten ugrik mindenre ami ehető (vagy vélhetően ehető), hogy kiskorában cal-d-phos tablettával is lehetett figyeltetni, mert még arra is állt mint a cövek, majd cuppogva betolta mintha steaket enne. Mindegy mi az, csak had’ egye meg. Win ugyanez. Így nem csoda, hogy a kettejüktől származó alom kiskutyáinak minden gazdija többször is felhívott amiatt, hogy eszméletlen falánk a kutya, és mondjam meg hogy pontosan mennyit kell neki enni adni, mert folyamatosan kajálna. Azért meg kell nekik húzni egy határt persze.

Ezek nagyon elgondolkodtattak... hogy végül is mik azok a dolgok amik öröklődhetnek. Sokat beszélgetünk a kutyák különböző adottságainak örökléséről, de a viselkedés öröklődéséről jóval kevesebbet. Mit hozhat egy kutya a szülőtől? Mik azok a tanult vagy öröklött viselkedési elemek amik beépülhetnek egy vonalba, és megjelenhetnek akár több generációval később is? És, hogy még visszább vigyük a családfát… mit hordoz a kutya örökségül a farkastól? Asszem egy NatGeo egyik cikkben olvastam arról, hogy a kutya és a farkas DNS-e között mindössze 0,1% különbség van. A farkas pedig egy ragadozó állat, így időről-időre a kutyából is kitörhetnek az ösztönök. Nagy fejtegetésekbe nem szeretnék bocsátkozni ezzel kapcsolatban, mert annyira azért nem vagyok otthon a témában, de annyi bizonyos, hogy a farkasok viselkedése, társas interakciója sokszor adhat hasznos támpontot a kutya, mint faj megértéséhez. Ezért is szoktam évi többszöri sétát tenni a veresi medveotthonba, hogy őket megfigyeljem.

A lényeg, hogy elkezdtem filózni a viselkedés öröklésén. Pl.

Win első almából született egy tri szuka, Lara, aki Szerbiában él. Lara gazdája egyik nap csodálkozva vette észre, hogy a kapu nyitva, a kutyái mind kint az utcán. Ezután sokkal nagyobb gonddal ellenőrizte a zárakat, de másnap megint ugyanez történt. Hogy fényt derítsen a rejtélyre, lesben állt egy kamerával, és felvette ahogy Lara néhány percnyi akkurátus mancsmunkával rutinosan kinyitja a kertkaput. Engem  ez a viselkedés csöppet sem lepett meg, mivel számtalanszor láttam ahogy Winnie ajtókat, kapukat nyit ki játszi könnyedséggel. Ha valami nincsen jó alaposan kulcsra zárva, Winnie kinyitja. Nem okoz neki gondot. Ahogy a lányának, Larának sem...

 Lara akcióban

Bár colliet 1991 óta tartok, eddig még sosem tapasztaltam, hogy farkasként hallatnák a hangjukat. A farkasüvöltés elég jellemző azoknál a kutyáknál akik küllemükben is nagyon hasonlítanak a farkashoz (pl. husky), de collie-nál még nem találkoztam vele. Egészen Maddox érkezéséig. Rendesen a hideg rázott amikor először hallottam. Mára már Flesh is átvette tőle, bár ő inkább csak egyfajta kísérőszólamként vonyít bele Maddox áriájába. Szerintem ezt is említettem már, de ha egy tüzelő szuka van nálam, esténként úgy érzem magam mintha a Yellowstone-ban sátraznék. Maddox egyik fia, Tobi Lengyelországban él. A jól látható külső hasonlóságok mellett Tobi mást is örökölt az apjától. Az egy dolog, hogy - apjához hasonlóan - be nem áll a szája, mondja a magáét folyamatosan, de pont ugyanúgy vonyít, mint az apja. Még a hangszínük is teljesen megegyezik.

Tobi és Maddox

Tobi farkasordít...

Tobi beszél

forrás: http://merlecollie.blogspot.hu/

Maddox folyamatos karattyolása egyébként úgy látom, erősen megjelenik a kölykeinél is. A collie szokott dumálni, ezt mindenki tudja aki tartja őket. Hangot adnak a lefekvéshez, szinte minden meghatározóbb pillanathoz a napi cselekedeteikben, de olyannal mint Maddox még nem találkoztam, aki ezt megállás nélkül teszi. Mindenről van mondanivalója, tök mindegy hol van. Volt, hogy kiállításon a ringen kívülről is hallottam, hogy végig szövegel. Pedig vagy 100 km/órás szél volt, amiben a saját hangomat is alig hallottam. Nemrég egy másik kiállításon hallottam ugyanezt a hangot, ami csak azért érdekes, mert Maddox ott sem volt. Ott volt viszont Maddox másik fia Amor, aki ugyancsak szószátyár. A bírálatok alatt kb. 15 percig volt a kezemben, de az idő alatt be nem állt a szája. Szintén pontosan ugyanolyan hangon beszélt, mint az apja. 

Hát ezért izgalmas dolog a kutyázás. Mindig van mit tanulni, tanulmányozni, mindig van felfedezetlen terület. 

Ma ezeken elmélkedek én...