Werk és babák

 Werk:

Pár héttel ezelőtt súlyos munkának álltam neki.

Egy weboldalon dolgozom, aminek a collie a témája. Az oldal létrejöttét az indukálta, hogy bizonyos fórumokon újra meg újra szembejönnek ugyanazok a kérdések, és már többször felvetődött, hogy kéne egy oldal ami mindezeket megmagyarázza, összefoglalja. Weboldalt készíteni szeretek, a colliekat meg imádom, így teljes elánnal vetettem magam bele az anyaggyűjtésbe. Hát először is; sokkal nagyobb munka mint gondoltam, pedig elég egyszerű oldal. Ami persze nem probléma, mert szívesen foglalkozom vele, egyszerűen csak tovább tart mint gondoltam.

Bizonyos kérdések megválaszolása kifejezetten nagy falatnak bizonyult. Mint például összeszedni a colliek típusait. Nem olyan egyszerű mint gondolnánk. Rengeteg anyagot néztem át, rengeteget egyeztettem, hogy a lehető legpontosabb, ugyanakkor bárki számára érthető magyarázatok szülessenek. A nagy kutakodásban számtalan érdekes dologra bukkantam, magam is rengeteget tanulok ebből az egészből folyamatosan. Néha elképesztő dolgokat találok. Láttam olyan amerikai kennelt, ahol első körben értelmezni se tudtam a „kontakt” menüpontot, nem értettem, hogy akkor most itt ki is a tenyésztő. Majd kiderült, hogy egy komplett vallási közösség tenyészti a kutyákat. A közösség tagjai elképesztően profik japán ragasztószalagos fülkötésben, vállalnak is ilyet megrendelésre, ha valaki nem tudja maga megcsinálni. 5 dolcsi az ára. Hát lehidaltam. Máskor csak egész apró dolgok azok, amik váratlanul érnek, mint pl. az, hogy amerikai kutyáról jó profilképet egyszerűen nem lehet találni. Ők nem (vagy csak elvétve) fotózzák külön a kutya fejét, egy testkép és kifújt.

Kicsit azt érzem, hogy a kutakodással kinyílt előttem egy addig alig ismert világ. Minden téren folyamatosan bukkannak elő az érdekesebbnél érdekesebb infók. Amikor szedtem össze a képeket a régi kutyákról, volt olyan akibe annyira beleszerettem, hogy el is elkezdtem kutakodni, hogy van e még élő leszármazottja. Hátha… Arra nem is számítottam, hogy egyikük itt él velem. Nagyon részletekbe még nem akarok menni ezekkel kapcsolatban, de szerintem igazán izgalmas oldal lesz azoknak is aki csak ismerkednek a fajtával, és azoknak is akik már régóta tartják, esetleg tenyésztik. Hiszen ez egy kimeríthetetlen téma.   

Babák:

Április utolsó napján megszülettek Maddox és Dina babái. Heten vannak, egy kislány és hat kisfiú. Nagyon rosszul érintett az első napokat átlengő csalódottság, hogy csak egy kislány született. Persze kicsit én is csalódott voltam az első percekben, de a fenébe is, 7 egészséges baba született, nem lehetek telhetetlen. annyi sikertelen fedezés után ennyi baba igazi csoda. És ekkor gondolkodtam el nagyon ezen a tri kan kérdésen. Hogy miért félünk attól ha sok tri kan születik, miközben a tricolor kutyák alapvetően meghatározók a tenyésztésben, hiszen a tricolor a jolly joker, bármilyen színre tehető, és egy esetlegesen jó szűrési eredményekkel rendelkező trikolor kan igazi kincs. Egy impozáns trikolor kan pedig elképesztően szép tud lenni. Ennek kapcsán eszembe jutott egy beszélgetés amit nemrég olvastam. Az eszmecserét egy fotó indította el. Egy kutya tulajdonosa tette fel a Facebook-ra a képet egy kiállításról, amin a kutyája éppen osztályt nyert. A képen az első három helyezett volt látható. Meg is sajnáltam kicsit az illetőt, mert ahány hozzászólás érkezett a képre, mind azt tudakolta, hogy ki a második helyezett kutya, mert valami elképesztő színe van. Olyan gyönyörű sötét dark sable volt, amilyet manapság csak elvétve látni. Miközben emlékeim szerint 20-25 évvel ezelőtt nem volt ritkaság az ilyen színű kutya. Hova lettek a dark kutyák? A csevej ezt követően arról szólt, hogy azért van eltűnőben az ilyen erős dark szín, mert nem tesznek a sable kutyákra elég tricolort. Ha a sable vonal folyamatosan tricolorral van keverve, az fogja kiadni pár generáció alatt ezt a sötét színt. Hát nehogy kísértésbe essek és a végén még legyen egy sable kutyám. Ezt a dolgot nagyon támogatnám, mert valóban, a dark sable kiveszőben van, miközben igazán különleges, gyönyörű szín.

Summázva: a trikolor kutyák nagyon kellenek!

Visszatérve… A babaképeket vizslatva valamelyik nap állatira elkapott a vágy, hogy látnom kell Maddox és Dina kisbabáit. Nagyon de nagyon kíváncsi voltam rájuk. Így hétfőn sort kerítettünk az első kisbabakutya-vizitre. Bár még csak 5 hetesek, muszáj volt látnom őket. Hát íme a kis brigád, a Rineweld R-2 alom J

UI: Bár én nem szoktam ünnepelni a kutyáim születésnapját, sőt kövezzenek meg de gyakran el is felejtem, hogy szülinapjuk van, ám most kivételt tettem és tegnap felköszöntöttem a 9. életévét betöltött Winnie nagymamakutyám. Azt kapta amit a legjobban szeret, valódi gourmet vacsorát. Így… Isten éltessen drága kis Vicuskám még nagyon sokáig jókedvben, bőségben!