Drága Babirka!
Az első voltál aki
belopta magát a szívembe. Ahogy az ölembe hajtottad a pindurka kis fejed, és
rögtön el is aludtál, majd ott szuszmákoltál rajtam, azt sosem felejtem el. Tündéri
kiskutya vagy kívül-belül, és tudom, hogy rengeteg örömet fogsz tudni okozni,
már a puszta létezéseddel. Nagyon hosszú és nagyon boldog életet kívánok neked!
Nagyon szeretlek Babirka! Vigyázz magadra kicsikém és légy jó kiskutya! Már
most hiányzol.
Babirka új otthonában cukiskodik
Babirkától már tegnap
elbúcsúztam, meg még egy kicsit reggel. Ettől függetlenül persze, hogy megint
rommá bőgtem a fejem. Hát nem bírom ki, hogy nem. Most Su és Ivy is szomorú kicsit.
Amikor elmennek a kölykök, az utolsó mindig olyan kis szomorú. Nem érti hová
lettek a testvérei. Hála az égnek ilyen piciként még nagyon rugalmasak, hamar
túllendülnek ezen, és Su még így is nagyon szerencsés, mert itt az anyja, aki folyton
nyüstöli. Pár nap és túl lesz rajta. Meg hamarosan én is.
Su és Babirka utolsó közösen elfogyasztott vacsija.
Meg az utolsó közösen elfogyasztott répa.
Most egy időre bezár a bazár. Nem mondom, hogy úgy érzem mintha csak pár nap telt volna el a
születésük óta, mert ez nem igaz. Érzem ezt a 11 hetet, sőt volt az jóval több
is. Hisz az alom élete tulajdonképpen már akkor elindult, amikor Ivy tüzelni
kezdett. Amikor azt számolgattam, hogy fú de jó, kb. pont Fehovára lesz időben.
De megnyugtattak, hogy tuti nem. És de. Emlékezetes kiállítás volt az biztos.
Amikor Chuck távozása után ott ültünk Ivy-val a sarokban, non stop imádkoztam
magamban, hogy muszáj, hogy sikerüljön, ennek az alomnak sikerülnie kell, mert
ha nem tuti falnak megyek. Azután az ultrahangon frankón bőgtem (mennyit sírok
te jó ég), hogy el sem hiszem, hát végre! Azután az egész szülés ahogy lement,
ahogy 58. napon egyszer csak elkezdtek potyogni a babák, és sec perc alatt ide
teleportált az a sok tündéri kölyök. Majd egy kicsit elvesztettem, az elég szörnyű volt... A többiek
viszont baromi gyorsan felnőttek. Gyorsan megszülettek, gyorsan felnőttek, és
elég gyorsan el is hagyták a házat. De itt marad nekem Su. Mint egy folytatásos
tele-regény. Win betöltötte a 10-et, már visszavonultan él, és csak a
vadászatnak hódol. Win lánya, Ivy, aki ereje teljében levő, ugyanakkor már igen
komoly (na jó nem mindig) felnőtt kutya, az idén 5 éves lesz. Ő már nálam
született. És itt van Ivy lánya, Win unokája, a kicsi Su. Ivytól még egy almot
biztosan szeretnék, de az már tuti nem idén lesz, így most kicsit
megpihenünk. A nyár a következő hetekben a nagy kozmetikázásról, sétákról, és
Su szocializációjáról fog szólni. Medveparkba tuti megyünk. S ki tudja, még
talán pár kiállítás is becsúszik még erre az évre. A legfontosabb küldetés mindenesetre
2018-ra sikeresen teljesítve. Picit elfáradtam, de ez afféle kellemes
fáradtság, cseppet sem panaszkodom, hiszen ezt én választottam. Tudtam - vagy
legalábbis gyanítottam - mennyi lemondással, mennyi munkával, és sokszor
micsoda érzelmi hullámzással jár. Akkor is megéri, annyira szeretem.
És, hogy mit tanultam
ebből az alomból? Rengeteget. Főleg azt, hogy mennyire nem tudok még mindig egy
csomó mindent. Hogy a kutyázásban mindig van új a nap alatt. Hogy a gyakorlati
tenyésztés mennyire más, mint bármiféle elmélet. Meg, hogy a tanulással sosem
lehet leállni. Folyamatosan rengeteg új infót kell elsajátítani, miközben az embert annyi inger éri, hogy néha a
feje is belesajdul. De hála az égnek vannak akik segítenek. Akik támogatnak,
akik mindig mellettem vannak, és akik tanítanak, úgyhogy egy szavam se lehet….
A jövőben meg… majd meglátjuk mi lesz…
Ivy igyekszik felvidítani Su-t és Su kapható rá :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése