Tekergők térképe

Hát... nem is tudom, hogy hol kezdjem. 

Winnie és Flesh eltűnéséről elég sokan értesülhettek a Facebook-on. 

Az egész úgy indult, hogy a 2 merle kutya Ivy és Maddox bent voltak velem a házban, a két tri pedig kint rohangászott. A gép előtt ülve az ablakon át láttam őket ahogy fekszenek a teraszon. Azután átmentem a ház másik felébe. Egyszer csak az tűnt fel, hogy síri csönd van. Olyan gyanús csend. Kimentem, hogy viszek nekik vizet, de egyik kutya se jött oda, pedig ha kinyitom az ajtót, azonnal ott teremnek. Előrementem és észrevettem, hogy a kapu tárva nyitva. A zár teljesen kilazult, elengedett, a kapu pedig a telek lejtésének irányába kinyílt.. A kutyák sehol. 

Elég késő este volt, olyan sötét, hogy alig lehetett látni valamit. Elindultunk a keresésükre, hátha még a közelben vannak. Azután jött egy infó, hogy a Naplás úton látták őket. Végigjártuk a környéket vagy ötször, a Naplást oda-vissza, de sehol semmi. Közben persze a netre is feltettem ahova csak lehet, és igyekeztem figyelni a beérkező infókat. Az egyik nagyon kedves ismerősöm, aki állatorvosnál dolgozik, azonnal ellenőrizte a kutyák adatait, regisztrációit, egyeztettük az elérhetőségemet, és bevezette a PET VET DATA-ba, hogy a kutyákat keresik. Nagyon köszönöm Encő! Elég sok mindenkivel beszéltem, és mindenki nagyon segítőkész volt.

Többen is a kutyák keresésére indultak, nekik ezúton is nagyon köszönöm a segítséget!!! Késő éjjelig vagy 5-6 ember kereste őket, de semmi. Hazajöttünk, majd kora reggel amikor kivilágosodott, újra kezdtük. A helyzetet nagyon megnehezítette, hogy itt hatalmas zöld területek vannak, erdők, szántók, a tó körüli nádas, lovardák, telephelyek, stb. Az viszont adott némi támpontot, hogy részt vettem egy-két elveszett kutya előkerítésében, így volt valami fogalmam arról, hogy mit kell csinálni, mert amúgy kezem-lábam úgy remegett az első pár órában, hogy csak na..... Amit minden alkalommal láttam, hogy a kutyák gyakran nem mennek el messzire, hanem X kilométeren belül bandukolnak. A másik, hogy keresik az emberi társaságot, sokszor próbálnak segítséget kérni. Szóval reggel újabb keresés következett, akkor már gyalog is bevezettük magunkat a Naplás tó körüli óriási susnyásba, erdőbe és füttyentgetve, szólongatva kerestük a két kutyát. A folyamatos rohangálás és a forróság minket is annyira kimerített, hogy muszáj volt egy kicsit hazajönnünk megpihenni. Ez azonban nem tartott sokáig, mert kb. 2 órával később megjelent a szomszédom, hogy menjek azonnal mert megvan az egyik kutya. Mint utóbb kiderült, a szomszédaim elkezdtek körbeérdeklődni, járták a környéket, kérdezősködtek, és belefutottak abba a házaspárba, akik éjjel befogták Winniet. Azonnal átszaladtunk a kb. 1 kilométerre lévő utcába és megkönnyebbülve láttam, hogy valóban Winnie az. Végre megvan. De hol van Flesh? Elképzelni se tudtam, hogy a két kutya különvált. Majd a házaspár elmesélte, hogy Winnie (eltűnése után nem sokkal) a Naplás úton bandukolt, amikor meglátták, és azonnal megálltak, hogy felvegyék, mivel gondolták, hogy nem egy kidobott ebről van szó, a fajtát is felismerték. Kiszálltak, hogy Winniet a kocsiba rakják. Betették, majd észrevették, hogy nincs egyedül, egy másik kutya is van vele. Flesh is el akarták kapni, de a kutya teljesen bepánikolt. Mikor hátulról megfogták, ráharapott a férfi kezére, majd elrohant. Ezek után Winniet hazavitték, majd a harapott seb miatt orvoshoz mentek. A sztori elmesélése után azonnal megmutattam Flesh oltásiját, le is fotózták minden oldalát, én meg közben nem győztem elnézést kérni a történtek miatt. Elképesztően megértőek voltak, tényleg... Szóval Wint azonnal hazahoztuk. Ő nem is értette mi ez a nagy felhajtás. Semmi baja nem volt, csak szomszédolt kicsit. Ő így élte meg. Megitattam, majd azonnal el is aludt. Flesh miatt azonban így már jobban aggódtam. Visszagondolva; Flesh még sosem töltött egyedül egy percet sem. Élete minden pillanatában volt vele valaki, vagy ember, vagy kutya, de általában mindkettő. Azon kívül azt, hogy ő embernek támadott, valami nagyon nagy stressz vagy félelem okozhatta,de majd megkérdezek erről pár nálam okosabbat a témában. 

Flesh keresését délután folytattuk. Márti barátnőm (akinek nem tudok eléggé hálás lenni) szórólapokat, plakátokat nyomtatott, majd átjött, hogy együtt rójuk a környéket.Ragasztgatás közben folyamatosan nézelődtünk, hátha.... Zoli is velünk volt, hárman háromfelé néztünk. Fleshről azt gondoltam, hogy ő inkább beveti magát a vadonba. Ezért megint a Naplás felé vettük az irányt. Benéztünk az olyan helyekre ahol bejuthat az erdőbe. Traktorbehajtók a földekre,  kis erdei ösvények, lovardák udvara. Majd egyszer csak az egyik traktorbehajtón megláttuk, kb. 1 kilométerre a házunktól. Egyszerre kiáltottunk fel, hogy OTT A KUTYA! Azonnal satuféket nyomtam, keresztbe fordultam az úton, és kipattantam a kocsiból. Az úttól kb. 50 méterre feküdt és látszott rajta, hogy valami nem stimmel. Zoli megszólította, erre felkapta a fejét, azután meglátott engem és elindult felém. Zoli visszaült a kocsiba, én meg leguggoltam és a lehető legkedvesebb, leggügyögősebb hangomon (amit elég nehéz volt kipréselni magamból) elkezdtem hívni. Akkor felállt és kicsit csóválva megindult felém, de elég furcsán, leszegett fejjel jött, meg-meg állt és közben folyamatosan nézett jobbra-balra nagyon idegesen. Amikor odaért hozzám és megöleltem, kb. fél perc után borzasztóan sírni kezdett. Fizikailag nem volt sok baja a kb. 3 kiló bogáncson kívül, de lelkileg nagyon megviselt volt.Ölbe vittem a kocsiba, utána a házba is. Bár ráraktunk egy pórázt, nem akartam letenni, mert láttam, hogy nincs magánál teljesen. Nagyon zavart volt. Amikor hazahoztuk és meglátta Winniet a lakásban, akkor láttam, hogy lassan kezd magához térni, de csak másnap reggelre volt nagyjából újra önmaga.

A keresés alatt sokan kérdezték, hogy miért nem látszik rajtam az idegesség. Egyrészt mert teljesen biztos voltam benne, hogy meglesznek, másrészt mert ilyen helyzetben akkor leszek ideges amikor vége. Addig annyira leköt, hogy megoldjam a problémát, hogy nem vagyok képes idegeskedni, és nem is akarok. Egyszerűen meglesznek és kész. Nincs más alternatíva. 

És így is lett, végre itthon vannak. Az biztos, hogy az új zár mellé hétfőn felszereltetek egy biztonsági reteszt, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő. 

Az egyébként egészen megdöbbentő, hogy mennyien siettek azonnal a segítségünkre. Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm! Az együttérzést, a biztatást, az aggódást, a keresést, a rengeteg megosztást, és mindent amit az elmúlt pár napban kaptunk!