10

Maddox ma lett 10 éves. Nem szoktam a kutyáimnak szülinapot ünnepelni, de valahogy azt érzem 10 éves korban már jár valami. Kis nasi, amit nagyon szeret, kis extra simi, extra törődés, esetleg hosszas lapocka vagy popó masszázs. Olyan aminek tényleg örül a kutya. Ezzel lépjen be a TTT-be (Tízen Túliak Társasága) Flesh és Winnie mellé. 

Maddoxot extrán meg akartam ünnepelni, de úgy döntött, inkább ő lep meg engem. 

Pár napja észrevettem, hogy az egyik szeme nagyon folyik, mondom elviszem orvoshoz, megnézetem, hogy csak a szél fújta tele homokkal, vagy van -e esetleg rajta valami gyulladás vagy sérülés. Tökre akartam róla 10 éves kori képeket lőni, de mondom így folyós szemmel... hát akkor ezt most kihagyom. 

Hétfőn reggeli teendőim elintézése után siettem haza, hogy elszaladjak vele szemvizsgálatra, amikor hazaérve pusztító látvány fogadott. Maddox mindent összefosott. De nem csak olyan hétköznapi szinten, hanem olyan vizesen spriccelősen. Nem szoktam egy fosástól megijedni, de ettől megállt bennem az ütő. Úgyhogy be a kocsiba, és rohanás a legközelebbi rendelőbe, mivel Bencét nem tudtam éppen elérni. A kutya a rendelőben kapott némi probiotikumot és ennyi. A frissen bevett gyakorlat szerint a hasmenéses kutyának ugyanis nem adnak mást, majd várjuk pár napot, hátha ettől helyrejön. Tudtam, hogy nem, úgyhogy betoltam még neki pár Bolust, és reménykedtem, hogy jobban lesz, de baromi ideges voltam. Egyrészt mert ennyi év kutyázás után meg tudok különböztetni fosást fosástól, és tudtam, hogy ez valami komoly, másrészt meg a fiatal dokinő állandóan kisgazdizott engem, úgy beszélt velem, mint valami idiótával. A szemét rendesen megvizsgálta, arra meg is kapott minden szükségeset (hála az égnek csak kiszáradt), de ezzel a hasmenés dologgal nem foglalkozott valami sokat, pedig a kettő közül az volt a sokkal aggasztóbb. Ráadásul el is kellett különítenem a többitől, hátha valami fertőzés okozza. 

Az éjszaka egy merő rettegésben telt, közben sikerült Bencével beszéltem, megdumáltuk, hogy reggel már nyitásra ott leszek vele, mert ettől a rohadt probiotikumtól nem vártam semmi javulást. Reggelre a kutya totál romokban volt, semmit sem javult az állapota, sőt....

Alig vártam, hogy végre Bencéhez érjünk. Éppen hogy beléptünk, már vette le a vérét, és kötötte is infúzióra, miközben az összes szükséges vizsgálatot elvégezte rajta.  Mire az infúzió, meg a többi cucc lecsöpögött, meg is lett a vérvizsgálat, meg minden más eredménye, csak a tenyésztésre kell várni pár napot. Tolt be a kutyának mindent intravénásan, mivel a vizsgálatok kimutatták, hogy brutál bélgyulladása van. Mire végeztünk, már láttam, hogy jobban van, amikor meg hazaértünk, adtam neki egy kis diétás Trovet tápot, amit meg is evett jókedvvel bőséggel. Estére már pattogott, látszott, hogy sokkal jobban van. Most már itt van velem a lakásban, kiszedtem az elkülönítőből, csóri ne ott töltse már a 10. szülinapját. Így viszont nem kaphat semmi finomságot, max egy kis extra simit, extra törődést. 

Hát basszus a víz levert. Azt gondoltam, a szülinapja arról fog szólni, hogy ünnepelünk kicsit, és számot vetünk az elmúlt 10 évről. Ehelyett azért remegtem, hogy egyáltalán megérje a mai napot. Most már sokkal de sokkal jobban van, bár még kicsit gyenge, és továbbra is diétáznia kell, meg tömöm tele gyógyszerekkel, kenegetem, csöpögtetem a szemét 1-2 óránként, amiért nem rajong túlzottan. Amit tökre megértek persze,de jól van és ez a lényeg.

Őszintén szólva nagyon megijedtem, hogy elveszítem őt. 

Bencéék rendelőjében mindenki Medivel foglakozott. Már csak azért is, mert olyan rettentően kedves természete van, hogy őt mindenhol azonnal megszeretik. Egy tündér kutya tényleg. Olyan hálásan nyalogatta Bence meg az asszisztense kezét, mintha csak tudta volna, hogy nekik köszönheti azt, hogy jobban van. Nem ő a legélesebb kés a fiókban (Flesh egy elme-párbajon tuti kenterbe verné), de hihetetlen jóindulatú, végtelenül türelmes, jámbor, barátságos kutya, akinek rengeteg mindenért hálás lehetek. 

Soha egy pillanatig nem bántam meg, hogy magamhoz vettem. Nagyon de nagyon szeretem, történjen bármi. Most is, ahogy itt ül mellettem és pillog rám a kis szemeivel, hát meg kell őt zabálni.

Azért ha már itt vagyok, a nagy ijedtség után mégiscsak csinálnék róla valami összegzést. 

10 éves lett a kis Medi. Akibe első látásra beleszerettem, és akit muszáj volt megvennem, mert amikor először megpillantottam, csak ara tudtam gondolni, hogy ez a kutya miért nem az enyém? Azután megérkezett, és pár nap itt tartózkodás után már túl volt az első itthoni kiállításán, ahol Puppy BIS II. lett. A karrierje fiatal osztályban viszont nem indult zökkenőmentesen, nagyon jót, nagyon jóra halmoztunk, már fel is akartam adni vele a kiállításozást, amikor végre először címet kapott, amit utána még nagyon sok követett. A fiatal osztály végére már úgy kirúgta magát, hogy megkapta az első fajtagyőztes címét, majd még ötöt szinte zsinórban. Még a BIS dobogóra is felkerült. Ő az első kutyám, aki Interchampion címet ért el, aminek annyira örültem, hogy nem tudom elmondani. Azután tenyészkanként is bizonyított, amiért szintén díjazták. 6 alom apja, több kiemelkedő utóddal (róluk ebbe a FB albumba tettem képeket), sok unokával és dédunokával a világ számos országában.

Ez a kutya minden elképzelésemet túlszárnyalta, sokkal többet kaptam tőle, mint amit vártam. Baromira büszke vagyok rá, és rettentően szeretem. Most már nincsenek kiállítások, nincs fedezés, csak a békés nyugdíjas évek, remélem még jó sok. 

Drága, kicsi Medim!

Köszönök neked minden amit eddig kaptam! Minden együtt töltött órát, minden boldog percet, amiket sosem fogok elfelejteni! Mindent szeretek benned! A folyamatos karattyolásodat, a puha kis pofidat, és azt, hogy ilyen végtelenül jó kutya vagy! Nagyon de nagyon szeretlek! Most már csak egyetlen dolgot szeretnék, hogy maradj velem minél tovább, hogy még nagyon sokszor megölelhesselek, amikor cumiban ülsz a szoba közepén. Nagyon boldog 10. szülinapot Csöppem! 

Most pedig megyek, és úgy összepuszilgatom, hogy megzeberedik....

Kicsi Medi....