ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, mint Állatorvos

A mai nap nagyon mozgalmasra sikeredett, amit nem is bánok, mert végre sikerült kifárasztani a babákat, még ha csak néhány órára is. 

Reggel elég korán keltünk. A babákat úgy kellett felkelteni, mert még édesdeden aludtak. (Biztos tejről álmodtak a kis cicifüggők :-) Azután megörültek, hogy jön a reggeli, mire én mondtam nekik, hogy "tudok jobbat, irány az állatorvos!". (Utólag kiderült, hogy szerintük ez nem jobb.) Értetlenkedve néztek, mikor elkezdtük őket bepakolni a kocsiba. A kölykök kapuhoz terelésében Ivy segédkezett, aki az utóbbi napokban úgy döntött, hogy pótmama lesz vagy mi. Állandóan ott sertepertél körülöttük. Szóval babákat a kocsiba és indulás. Reggelit nem kaptak, nehogy valakinek kedve szottyanjon kidobni a rókabőrt a többiek hátára. Az úton nem győzték hangoztatni, hogy mekkora élményben van részük. Konkrétan állandóan járt a szájuk, méghozzá jó hangosan. Asszem kell egy új dobhártya. 

Babák repesztenek az M0-án

Kisbaba relaxációs pózban a vizsgálat előtt. 

A dokihoz időpontra érkeztünk. A babákkal kint vártunk pár percig, majd becipeltem őket, hogy megkapják a pupillatágítót. Hm de fincsi pupillatágító! Majd megkezdődhetett a szemvizsgálat. Nagyon jól tűrték a vizsgálatot, meg se nyikkantak. Nem nyafogtak, nem rángatták a fejüket, csak átadták magukat az élvezetnek. Nekik mindegy mit csinálnak velük, csak közben masszírozzák a kis collie popót. A doktor néni (Dr. Papp Orsolya) nagyon megdicsérte őket, olyan jól viselkedtek. Kettő baba annyira komfortosan érezte magát, hogy el is aludt vizsgálat közben. Úgy pedig nem igazán lehet szemet vizsgálni. Így én az asztal másik végéről cuppogtam, berregtem meg csicseregtem nekik, hogy ne durmoljanak be teljesen. Igen, képes vagyok totál hülyét csinálni magamból a törpék miatt :-)

Elég gördülékenyen ment a dolog, aki végzett már mehetett is kis a kocsihoz, ahol kapott egy kis extra törődést, meg sűrű elnézést a kényelmetlenségek miatt. 

Így kell bocsánatot kérni a kellemetlenségekért egy olyan kiskutyától, aki megilletődöttségében még a nyelvét is kint felejtette.

A szemvizsgálat eredménye: mindenki ok. Visszafele úton meg minket ijesztgettek a szemeikkel, ami a pupillatágítótól különböző színekben világított. Nagyon zombi-baba feelingjük volt. 

Hazafelé megálltunk egy Mekinél kávézni, mire az ott dolgozók felfedezték a kocsi hátuljában pillogó kisbabákat. 3 percen belül a fél személyzet kint volt, és a kiskutyáknak gügyögött, persze csak ablakon keresztül. Hazaérve kiengedtem őket a kertbe, és amíg én takarítottam a helyüket, Ivy és Luca pesztrálták a babákat, akik toltál kidőltek a nagy sürgés-forgástól. Rendesen megkönnyebbültek, amikor végre a helyükre kerültek és kaptak enni. Sokáig azonban nem tudtak pihenni, mert kb. 1 órával később megjött Bence (Dr. Balázs Bence), hogy átvizsgálja és beoltsa őket. Mindenki át lett vizslatva ától cettig. Torok, száj, nyirokcsomók, pocak, herék, mi-egyebek. Minden ok. Herék leszállóágban. Majd kaptak egy szurit, amit szinte észre sem vettek.

Kisbaba mond szépen ÁÁÁÁÁ!

 Utána végre mehettek a helyükre aludni.

+1 kép vasárnapról. Kisbaba trollkodik. Nem bírja ki ha nem ő a sztár :-)

Képek I.

Mr. T ismerkedik a fotózás helyszínével

 Coraline úgy koncentrál, hogy kint felejtette a nyelve hegyét

vagy kacsintott :-)

esetenként sejtelmesen elhúzódott

Ő meg inkább a fűben hempergett

Vigyázat! Ugráááás!

Mamba nem tudom mit vizslat, de cuki

Az elhanyagolt kisfiú pózba vágta a kis testét :-)

Folyt. köv.....

Majdnem 7 hetesen

A babák holnap lesznek 7 hetesek. Sajnos az utóbbi 1 hét nem volt zökkenőmentes, mert benyaltak valami frankó kis fertőzést. A szomszédom megnyugtatott, hogy nem biztos, hogy fertőzés, mert volt a környéken pár kutyamérgezéses eset, lehet, hogy az a bajuk. Tudja, hogy kell nyugtatni, az már biztos. Azonnal rohantam a dokihoz. Az rögtön kiderült, hogy nem mérgezés, csak egy csúnya baci vagy vírus. Szóval fogtam a kis Motaba hordozóimat, és nekiálltam a kezelésnek. Annyit kaksiztak, hogy egy percre azt kívántam bárcsak az egyik kezem felmosó lenne, a másik meg kakis-lapát. Mint Ollókezű Edward-nak, csak olyan háztartási formában. Hála az égnek most már mindenki rendben van. Kaptak egy rakat gyógyszert, meg diétás tápot a fájós kis pocakjukra. 

2-3 napig bent tartottam őket, de utána szinte teljesen kiköltöztek a kertbe. Majdnem bababiztossá tettük a kennelt, így abban tudnak futkározni egész nap. Azért csak majdnem bababiztos, mert a kis Houdinik mindig találnak valami rést ahol ki tudják dugni a kis fejüket. Megfigyeltem őket, és ahol megpróbáltak szökni, ott ráerősítettem. Most már beletörődtek a sorsukba, és egészen megszerették a helyüket. Persze nem egész nap vannak ott. A kertbe is kiengedem őket, meg a lakásba is bejöhetnek a kis lurkók. 

Elvonón is voltak, mert le kellett már cuppantani őket a ciciről. Totál függők voltak. Lassan egy hete már egyáltalán nem szopiznak. 6 hetesen kaptak még egy féreghajtást, és szépen átálltunk a sima száraztápra. Muszáj volt őket hátra rakni, mert a járó-kelők túl nagy betekintést kaptak a babákhoz. 

Ma egy nagy fotózást is tartottunk annak örömére, hogy senki sem spriccel a fenekével, és 1 órára elállt az eső. Alexnek és Mártinak pedig nem tudok elég hálás lenni, hogy ebben segítettek nekem! Olyan rengeteg sok jó kép készült, hogy csak szép lassan tudom őket feltölteni, de addig is egy kis ízelítő....
Folyt. köv....