Szóval takarítás és fotózás, ez volt a mai nap két fő programja. Fotózni muszáj a kiskutyákat folyamatosan. Elsősorban azért, hogy dokumentáljam magamnak az alom fejlődését. A baj csak az, hogyha a kiskutyáknak nagyon nincs kedvük az egészhez, az meglátszik a képeken. A babák délután fáradtak, álmosak és nyűgösek voltak, mire eljutottunk a fényképezésig, és egy cseppet sem érdekelte őket, hogy én mit szeretnék. Ez persze nem meglepő. Aki még nem csinálta, az elképzelni sem tudja, hogy milyen nehéz egy kutyáról igazán jó képet készíteni. Még egy felnőttről is, nemhogy egy ilyen kicsiről. Illetve többről. Ficánkolnak, sipákolnak, elfordítják a fejüket, és tuti, hogy abban a pillanatban félrelépnek, félrenéznek amint exponál a gép. Ilyenkor inkább abbahagyom és majd próbálkozunk holnap.
Közben egyébként mindegyik kicsinek adtunk valamilyen átmeneti hívónevet. A leendő gazdik úgyis át fogják nevezni, de addig is kell szólítani őket valahogy. Az eddigi almoknál ez már jóval korábban megtörtént, mert általában ugyanazon színből és nemből több kutya is volt. Amikor pl. 4 blue merle kan született, muszáj volt nekik valamilyen megkülönböztető név. Első körben a csíkosfejű blue kan, a pindurka blue kan, az általános blue kan és a sakkmintás blue kan elnevezéseket kapták, de később nekik is kellett valami rendes név. A mostani alomban viszont van a tri sszuka, a tri kan és a blue szuka, eddig ez meg is felelt. De mára már idegesít, mert már kezd kibontakozni a személyiségük, így kaptak egy-egy nevet. A tri kan állandóan kókuszillatú, így ő Kókuszka lett, a tri szuka Demi (a Demona-ból), a blue szuka pedig Ivy.
Szóval Kókuszka, Demi és Ivy ma már 2-3 alkalommal kapnak tőlem enni, a többi etetés még szopizás. Még mindig a csodálatos turmixot eszik (amit megkóstoltam és olyan mint egy fincsi creme brulee), de már teszek nekik hozzá (egyre több) száraztápot is, jól összepépesítve. Mostanra rájöttek, hogy tálból enni jó, úgyhogy amint leteszem a kaját eléjük, már ott állnak és izgatottan csaholásznak, majd rögtön falni kezdenek.
Rengeteget kell velük foglalkozni, mert mostanra igénylik a napi több óra játékot, simit, meg egyebeket. Össze-vissza rohangásznak, ezért folyamatosan takarítani kell utánuk. Felmosás, söprés, pakolászás, pisi-kaki szedés-törlés, mosás, mosogatás, meg minden jó.
Ma kaptak két új játékot is, egy gumicsirke juniort és egy köteles labdát. Imádják. A csirkének kb. 3 napja lehet hátra. :-) Jelenleg ugyanis a "nagyon harcias törpe vagyok és mindent széttépek" korszakban vannak, amit én igyekszek rövidre zárni. A lábam folyamatos céltáblája lett mindegyiknek, de amikor leülök hozzájuk és az összes az ölembe ugrik, majd annyi puszit adnak amennyit csak bírnak, akkor már meg is van nekik bocsájtva minden.
Demi
Próbálkozás Demivel a kozmetikai asztalon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése