A két kislány végre túltette magát bátyjuk távozásán, visszatért a régi rend. Végre esznek is rendesen. Közben arra is rájöttem, hogy nem feltétlenül csak a nagy bánat volt az oka annak, hogy nem ettek meg mindent maradéktalanul, túl sok tápot tettem ki nekik. Miután már 9 hetesek, áttértem a napi háromszori etetésre. Kaptak pár rágókát is (kiscipőt meg egyebeket), ami leköti őket, ha netán unatkoznának. Állati édesen játszanak velük, persze ha előveszem a kamerát rögtön abbahagyják. A szobatisztaság felé vezető út szintén jól halad. Ha szobájukban rájuk jön a kaksizás, minden alkalommal bemennek a ládába és ott végzik el a dolguk, a szoba többi része mindig tiszta. Ez nekem is nagy könnyebbség, mert a láda nagyon könnyen tisztítható. Szóval a babák jól érzik magukat. Remélem a kistesó is jól van.
A babákkal ellentétben nekem akadt tennivalóm bőven. Végre megindult a törzskönyvezés, pont került a dolgok végére. Így én is nekiállhattam a papírok intézésének. Normál helyzetben már akkor beadom a törzskönyvezéshez szükséges papírokat, amikor a babák 3 hetesek. De sajnos ez most rajtam kívülálló dolgok miatt csúszott ezidáig. Embertelen mennyiségű iratot, igazolást és egyéb dokumentumot másoltam le, töltöttem ki, szkenneltem be, majd adtam postára, hogy végre meglegyen a babák törzskönyve. Ha valakit ez bővebben érdekel, részletek az AAPKK oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése