Másfél nap

A babák most kb. másfél naposak Reggel felkeltem és elvittem Wint állatorvoshoz. Addig Zoli maradt a babákkal. Wint megvizsgálta a dokink, kapott egy oxitocin injekciót, hogy minden kiürüljön belőle, megnézte van e rendesen teje, meg hasonlók. Ilyenkor azt is megbeszéljük az orvossal, hogy a következőkben mi a teendő, mikor miért kell menni. Nem kutyával, csak odaszaladok amiért kell. Legközelebb kb. 1 hét múlva megyek Stronghold-ért, ami most, hogy leírom jó nagy badarság, mert ma is megvehettem volna. Na mindegy, nem is baj. Időnként nem árt a kicsik miatt egy-egy konzultáció az állatorvossal. 

A doki után picit sétáltam Winnel, de csak tényleg 10 percet. Amúgy sem szeret ilyenkor elmenni itthonról. Látszik, hogy feszült és sietne haza. Van egy kis hasmenése, emiatt is akartam az orvossal beszélni, mert nem tudtam, hogy nem a kecsketej okozza e. Bár eddig is mindig kapta, de most először frissen fejtet. Felforraljuk és visszahűtjük, hogy ne legyen gáz. Ezért sem értettem a hasmenést. Nagy valószínűség szerint nem is az okozott egy kis hasmast, hanem az 5 jó nagy darab felzabált placenta. Nem kap rá semmit, majd elmúlik magától. Estére már jobb is lett. 

A babák jelenlegi fázisukban egész napos melót jelentenek. Takarítás, szoptatás, Win etetése, a láda fertőtlenítése infrával, stb.. Nem nagyon infrázzuk a kicsiket, mert amint bekapcsoljuk visítani kezdenek. Bent van a hőmérő és sosem megy 26-27 fok alá. Infrázva 35 fok van benne. Az már sok. De a fertőtlenítés miatt muszáj, így a napi nagy szellőztetéskor a kicsik a fürdőben relaxálnak, míg az infra dolgozik. 

Az etetéseket nem számoljuk, mert szinte egész nap esznek. Próbáljuk Wint rávenni, hogy időnként jöjjön ki kicsit pihenni. Neki is kell napi egy-két óra pihi. a kicsik szopiznak mint a gép. Zoli épp bent volt velük, én meg néztem mi történik, és látom, hogy frankón mesét mond nekik. :-) Még nem mertem neki szólni, hogy a babák tök süketek, és egyébként sem tudják mi az a minion. :-D Azért valamit biztos érzékelnek belőle, mert egészen nyugisak voltak. Egyébként jó babák, teszik ami a dolguk: esznek, kaksiznak, alszanak. 

Wint szoptatás közben etetjük. Elég sok mindent kap így az elején. A kecsketej alanyi jogon jár neki, napi kb. fél liter. a párizsi-láz sem szűnt meg, kiköveteli a napi adagját, le is csúszott ma fél kiló, meg egy kis Jack szalámi kiegészítésként. A száraztáp szóba se jöhet, nem is akar hallani róla. Kap napi egy szőlőcukrot az energiaszint miatt, kalcium injekciót, magneB6-ot, meg Immunovetet, ami segíti a regenerálódásban. Az nagyon bejött neki, mert marhahúsos, úgyhogy simán elcsócsálja. 

Meg is mértük a babákat, hogy mi újság van velük, mert bár esznek, azért jó pontosan tudni hogyan is állunk. 

Bal, vastag félgalléros kan: 41.3 dkg (a születési súlyhoz képest + 7.1 dkg)

Jobb. vékony félgalléros kan: 33.5 dkg (a születési súlyhoz képest + 3.6 dkg)

Teljes galléros kan: 37.3 dkg (a születési súlyhoz képest + 6.4 dkg)

Majdnem gallértalan kan (Mr. T): 34.5 dkg (a születési súlyhoz képest + 4.8 dkg)

Kislány (Miss M): 32.8 dkg  (a születési súlyhoz képest + 5.3 dkg)

Kedves Gyerekek! A mai mese a minionokról szól.... :-) Mindezt collies pólóban :-D

A "Megfejelem a lábad!" ebben a képi kontextusban kissé komolytalan :-)

Kisbabák

Hát ez a nap is eljött...... persze nem előzmények nélkül. 

Már nem emlékszem hol hagytam abba a testhő jegyzését, de a lényeg, hogy június 13-án szombaton este Winnie-nél 37.4 fokot mértem. Utána ahányszor mértem ugyanennyi volt. Sose tudom eldönteni mikor jó a testhő, de a szakszervezet (Collie Kismamákat Védő Szakszervezet vagyis Anyu) szerint megvolt az egy fokos esés, mivel Winnie testhője általában 38.5 vagy kicsivel afölött. A szakszervezet véleménye azért is nagyon fontos,  mert ott is van kisbaba-kutyás tapasztalat. Így tudni, hogy nem a levegőbe beszél. 

Szóval Win testhője leesett, és hamarosan el is kezdett erősen vackolgatni meg nyögdécselni. Vasárnap délutánra már olyan erősen voltak a jelek, hogy bár sejtettem még nem jönnek a babák, azért jobbnak láttam ha nem vagyok egyedül. Zoli itt is volt hamar. Csórit kirángattam egy szülinapi buliról. Bocsi! Ilyen az élet! :-)

Szóval vártunk, de nem jött senki elő a mamakváriumból. Vasárnap délutántól éjjel 2-ig vártunk mire le mertünk feküdni. Addig figyeltük Win minden mozdulatát, kapott inni, meg kereste a kedvenc ikeás kiságyát, amibe szülni szokott, így azt is megkapta. Enni már akkor egy napja semmit sem evett. Éjjel kettőkor elaludtunk. Win is lenyugodott, pihent egy nagyot mellettem. 3.5 órával később, azaz 2015 június 15-én hétfőn hajnali 5:30-kor Win felkeltett, hogy ki akar menni. Kiment, pisilt, utána visszajött és nagyon vackolt. Nem akartam senkit ilyen hajnalban felkelteni, de 7 óra előtt valamivel elment egy kis magzatvíz. Megrepedt a burok. Felkeltettem Zolit, hogy idő van. Minden és mindenki nagyon nyugodt volt. Win óceán hangos meditációt hallgatott szülés közben, meg persze mi is. :-) Esküszöm mindegyikünknek jót tett.

Az első baba 7:20-kor érkezett. Tricolor kan, kis T alakú gallérral (Mr. T) a nyak közepén. 29.7 dkg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vemhességi ultrahangon cisztákat találtak Win méhében, ezért mondta az orvos, hogy bár szerinte nem lesz emiatt probléma a szülésnél, viszont a babák kicsik lesznek, mert nincs olyan nagy helyük nőni. Ráadásul mindenki egy oldalon volt, egy kupacban a méhben. Hát ehhez képest egy majdnem 30 dekás baba nem rossz. Farfekvéses volt a drága, de elég könnyen kijött. A legdurvább az, hogy Winnie már megtanult parancsszóra nyomni, így amikor megfogtam a babát és kértem, hogy nyomjon egy nagyon, ő meg is tette, így a bébi szépen kicsusszant. Köldökzsinór elvág, Win meg megreggelizte a fincsi placentát. Hmmm, nyámi :-) 

Ezután kis pihi jött. Odatettük a kisbabát Winhez, aki szép fényesre nyalta. Win egyébként is orálisan fixált. Ilyenkor meg pláne. A kezemet is halálra nyalogatja, hogy odateszem neki és úgy csinálok mint aki fagyit tart. :-) Az első baba után majd egy órával érkezett a következő. Míg Zoli az egyik kezével az első kicsit ciciztette, addig a másikkal már a következő fejét tapogatta. A második baba fejjel előre jött ki. Kicsit nehezebben mint az első, mert bazira nagy feje van. Alig tudtam megfogni, úgy csúszott és csak egy nagy fej jött ki, meg egy végtelenített nyak. Azt hittem sose lesz vége a nyaknak, de végre megláttam a vállait. Win nyomott egy nagyot és godzilla is kicsusszant. Vastag félgalléros tri kan, 34.2 dkg, született 8:20-kor. Még szerencse, hogy kis méretű babákat jósoltak. Mi lett volna ha nagyok. :-) 

Win ivott egy kis vizet és folytatta. A nagy godzilla baba után a többiek simán kicsúszdáztak. Komolyan mondom Win ilyenkor olyan mint egy gép. Egészen elképesztő. A harmadik és negyedik baba nagyon gyorsan, szinte segítség nélkül megszületett. Egy újabb tricolor kan 8:35 kor (súlya: 29.9 dkg) és egy negyedik kan 8:55-kor (súlya: 30.9 dkg). 

A látszat csal, Win nem egy füstös lokálban szült, csak a telefonom nem szereti a benti fényeket.

Win a második baba születése közben.

4 babát láttak az ultrahangon. Mindenki megérkezett...

Legalábbis mi azt hittük. Kicsit sajnáltam, hogy egy kislány sem lett, de ilyenkor ezen nem tudok keseregni. Az a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen, egyen és Win is jól viselje. A kicsiket mamástúl átpakoltuk a babaszobába. Megkezdődtek a telefonos értesítések, hogy túl vagyunk a dolgon. Az állatorvos után éppen Eszter barátnőmnek ecseteltem az részleteket, amikor láttam, hogy Win felállt és egy nagy véres tócsa lett alatt, amit nagyon nyalogatott. A tócsa közepén egy addig ismeretlen baba. Ilyen már fordult elő, hogy azt hittük vége, de nem. Meglepi vendég jött. Egy ötötödik baba, akire nem számítottunk. És KISLÁNY! Juhhé! Hát mégsem hagyott cserben az én drágám és dobott egy spontán kislányt. :-) 9:20-kor született, súlya 27.5 dkg. 

Ezután mindenki cicire került. Win megpihent. 

Babakutyák várják a nappali-babaszoba transzportot.

Zoli kezében a nagy tri kan.

Szoptatós szelfi :-)

Win végül megpihent, majd megivott majd egy liter kecsketejet. Egyszerűen nem bírt leállni. Nagyon imádja a kecsketejet. Tettem bele neki kalcium injekciót és egy szőlőcukrot is. Ez a mennyiség a felzabált méhlepénnyel már egy kicsit sok lehetett neki, mert vissza is hányt egy kicsit. Asszem a leggusztább dolog amit életemben láttam, az a placentával dúsított kecsketejes hányás. Nyámi :-) Persze Win nem hagyta, hogy az értékes tápanyag veszendőbe menjen, ezért felzabálta megint. Ú de guszti :-)

Win a szülés óta kétszer volt kint wécézni, amúgy megnyitotta az évek óta nagy sikerrel üzemelő szezonális tejbárt. A kicsik azóta esznek és bújnak. Olyan édesek, hogy az nem is igaz. Most jöhet, az "ó csak minden rendben legyen a babákkal" izgulás...

Wint a ciszták miatt ivartalaníttatni kell ha vége a szoptatásnak, de ezt amúgy is megtettük volna, mivel ez volt a 4. alom tőle. Utána élvezheti boldog nyugdíjas napjait. Bőven teljesítette amit vártam tőle. Nagyon szeretlek Win, és nagyon köszönöm ezeket a csodaszép kisbabákat. Meg persze Zolinak is az emberfeletti teljesítményt :-)

Fleshnek is gratuláltunk, hogy apuka lett. Kapott egy szivar alakú jutifalatot is ez alkalomból. :-) Most éppen tejfakasztó partyt tart a kertben. 

Várakozás

Eljött az az időszak amit a legkevésbé szeretek, hogy finoman fogalmazzak. Várakozunk. Winnie elméletileg a hét második felében szül, de sosem lehet tudni, ezért már napi készültség van. Ilyenkor már azt is nézem, hogy veszi a levegőt. Elég keveset eszik, bár naponta többször próbálom etetni nem mindig kell neki. Valami rejtélyes oknál fogva állandóan ott terem ha kenyérféleséget lát. A leesett abonettet is úgy beporszívózta, hogy csak na. Persze nem tömhetem őt kenyérrel, de egy-egy falatot kap néha. Az előbb szólt, hogy kenyérlángost akar. A Collie Kismamákat Védő Szakszervezet szerint - aki az Anyám :-) - pár falat kenyérlángos nem árthat neki, így kapott. Letépte a karom. Így a szakszervezet indoklását és kérését jogosnak találtam. 

Leadtam a megrendelést a kecsketejre is, remélem holnap megjön. Winnie testhőjét naponta kétszer mérem, reggel és este.

2015. június 8. este: 38.4

2015. június 9. reggel: 37.8

2015. június 9. este: 38.1

2015. június 10. reggel: 38
2015. június 10. este: 38.4
2015. június 11. reggel: 37.7
2015. június 11. este: 38.4
2015. június 12. reggel: 37.5
2015. június 12. este: 37.8
2015. június 13. reggel: 38.1

Hát azt nem mondanám, hogy élvezi a hőmérőzést, de jól tűri. Szinte egész nap alszik. Eszméletlen sokat. Kis kaja, kis WC és vissza szunyálni. Amúgy is sokat alszik, de szerintem most simán megvan a napi 20-22 óra. Bent hűsöl, már nem nagyon rakom ki. Mert már nagyon de nagyon terhes :-) Látom, hogy nehezére esik a felállás is. Meg elég sokat vackol. Mindent összegyűr amit aláteszek. Én szépen megcsinálom a kényelmes kismama fekhelyt, odateszek neki vizet, inni, rágcsát. Ő végigszaglászik mindent, az ágyat jól összegyűri, majd kifekszik az előszobába. Ennyi. Az Elevitet még kapja.

Visszaszámlálás és előkészületek

Közeledik a szülés napja, ezért megkezdtük az előkészületeket. Zolival beszereztünk mindent ami nem romlandó, de mindenképpen szükség lesz rá. Készítettünk egy listát, és összeállítottuk a beszerzési sorrendet, aszerint, hogy mit, hol lehet megkapni. 

A nagyja már megvan (lista a végén). Kecsketej majd még kell. Találtunk egy jó kis kecsketej házhoz-szállítót, meg egy közeli üzletet, ahol lehet Vetbed-et kapni. Végre vettünk Vetbed-et. Mindenki ódákat zeng arról, hogy milyen jó, úgyhogy kíváncsian várom, hogy használatba vegyük.
Állatorvoshoz is kellett mennünk. Winniet és Flesht is vittük. Fleshnek volt egy kis lábsérülése, őt amiatt, Winniet meg megnézettem, hogy rendben van e. Majd az állatorvos előkészítette Winniet a szüléshez, szépen lenyírta a pocakját, meg kinyírta a szőrt a péra körül. Meg is mértük. A versenysúlya olyan 21 kg, most majdnem 26. 

Winnie pihizik

Itthon még egy kicsit kozmetikáztunk rajta. Rendbe tettük a bundáját, és még lenyírtuk a nagyobb belógó tincseket. de csak nagyon óvatosan. 

Winnie a fedeztetés óta folyamatosan kapja az Elevitet, szerintem még adom neki egy darabig. Elég sokat eszik meg alszik, szerintem már várja a végét. Nagy sétákra már nem merem vinni, pláne ilyen melegben, de az állatorvos környékén azért sétáltunk velük kicsit. Ellátogattunk a káposztásmegyeri kutyafuttatóba is, amiben csak ők ketten voltak. Onnan figyelték a telepi eseményeket. :-)

Előkészítettük a babaszobát is. Úgyhogy várjuk a babákat felkészülve, sok szeretettel :-) 

Bepróbáltuk a Vetbedeket a ládába. Vettünk egy feketét és egy mályvát.

Állatorvos:

-         Stronghold (szülés előtt és után 10 nappal)

-         Kalcium injekció (csak receptre)

-         multivitamint (Immunovet)

 Gyógyszertár (humán):

-         gumikesztyű

-         Inkontinencia lepedő

-         Fecskendő

-         Ergam cseppek (csak receptre)

-         Betadin

-         Magne B6

Ferssnapf:

-         Cal-D-Phos

-         Tejpor

-     Jack szalámi 

Hipermarket:

-         infraégő

-         fertőtlenítő kézmosó

-         Takarók, törülközők

-         Szőlőcukor

Vissza a gyökerekhez II.

Mielőtt folytatnám a szerb úti-beszámolót....

Winnie pocakja napról-napra nő. Az ultrahangon kiderült, hogy a két méh-szarvból, csak az egyikben vannak babák, így elég féloldalas a hasa. Viszont egyre nagyobb, úgyhogy kezdek attól félni nehogy elboruljon csórikám :-). Egyébként most már tényleg nagyon látszik a vehem. A kicsik (akik benne laknak) etetés után nagyon aktívak, már egyértelműen lehet érezni a kis ebihalakat amikor úszkálnak a mamájukban. Winnie egész nap fáradt és éhes, ezért sokat pihen, ami mondjuk eddig sem volt idegen tőle, és naponta többször eszik. A babák már nyomhatják kicsit a gyomrát, mert egyszerre nem tud túl sokat enni. Ja, és folyton napozik. Sétálni már sokat nem merem vinni, mert hamar fárad és nem bírja a túl meleg időt. Rábízom mit szeretne, nem akarom terhelni a kismamát. Flesh amikor tud mellette van. Kispapáskodik :-) 

Winnie most olyan mint egy matrjoska collie. Egy nagyban több kicsi van.... :-)
Remélem minden rendben lesz a szülésnél. Nem tudok nem aggódni.

Visszatérve...

A harmadik szerb túra kutya résztvevője Maddox volt. Hála az égnek sikerült Szabadkán megkapni az utolsó címet az Interchampion-hoz, így vele már nem megyek többet külföldre. Sőt asszem erre az évre már nem is nagyon tervezek több kiállítást... bár ez még nem 100%. Majd meglátjuk.

Szóval Maddox... ő is blue merle szukának indult. Miután az első merle szuka vásárlási kísérletemből egy tricolor kan lett, úgy gondoltam tovább próbálkozom. Második alkalommal, legalább a szín-elképzelés megvalósult. :-) Maddox annyira szerelem volt első látásra, hogy egyszerűen nem tudtam kihagyni. A tenyésztője feltett egy képet róla a Facebook-ra és én minden nap láttam őt. Totál belezúgtam. 

a FB kép amit a tenyésztője feltett

Bár kértem tanácsot tapasztalt tenyésztőtől, de igaza volt: "szerintem bármit mondok elhozod, látom, hogy már eldöntötted". És ez így is volt. Azóta sem bántam meg. Bár néha nem egyszerű vele, mert megállás nélkül karattyol, amitől időnként a falnak megyek, de amúgy olyan szeretetreméltó paplanmaci, hogy nem tudom őt nem imádni.
Maddox ízig-vérig francia. Párizsban született, onnan került hozzám. Amikor megérkezett olyan cuki kis mackó volt, hogy Luca barátnőm azt kívánta bárcsak mindig ilyen maradna. Hát ez félig-meddig meg is valósult. Maddox annak ellenére, hogy már elmúlt 4 éves, még mindig olyan mint egy játékos kölyök. Nagyon nyitott és kíváncsi, minden és mindenki érdekli. Imád jönni-menni ő is, mint Ivy. De neki nem a séta hossza számít, hanem, hogy vigyek neki játékot és dobáljak. Ezt szereti a legjobban. A falkából Ivy-val jön ki a legjobban. Nagyon ember-orientált, imádja ha simogatják, ölelgetik. Ha ölelésre vágyik, akkor leül az ember lábához és kérően néz rá. Ilyenkor olyan mint egy nagy szőrös cumisüveg. Szóval leteszi magát cumiba és jól meg kell őt ölelgetni :-) Érdekes, hogy a tenyésztője már az elején mondta, hogy a kiskutya nagyon szereti ha ölelgetik, úgyhogy ölelgessük sokat. Jelentem a feladat teljesítve...
Maddox elég sokat volt kiállítva, elég sok címet is szerzett. Babák is születtek tőle két alkalommal. Úgyhogy asszem nagyjából minden reményemet beváltotta. És még cumi is tud lenni ha akar :-)

Maddox Zolival a szabadkai kiállításon

OFF: Ezt nemrég csináltam róla séta közben. Imád játszani, hatalmas apport fanatik. 

A bírálat előtt kicsit szunyókál az asztalon :-)

A szabadkai kiállítás egy lovardában volt, ezért folyamatosan voltak körülöttünk pacik. Maddoxnak nagyon bejöttek, az egyik kis póni babát meg is puszilta. Persze akkor gép nem volt nálam éppen.

Szerintem a nyuszik után a második kedven állata a póni. :-)

A kis póni a mamájával, akik Maddox megpuszilt.

A szabadkai kiállítás helyszíne.

Szerbia több felvonásban I.

Májusban többször is ellátogattunk Szerbiába. Már frankón kéne ott egy házat vennem, annyit járok ki-be. :-) Viccen kívül, azért elég megterhelő. Amikor hazaérünk egy külföldi kiállításról olyan fáradtnak érzem magam, hogy megfogadom, hogy most 1-2 hónapig biztos nem megyünk. Ezt általában be is tartom, de most több ok miatt is szükséges volt, hogy májusra tömörítsünk mindent. Május elején volt a klubkiállítás a Hungexpon. Utána mentünk Ivy-val az első szerbiai megmérettetésre (Péterréve), majd rögtön jött is a második (Kula). Azután épphogy letettem Ivyt pihenni, mikor Maddox-szal indultunk útnak (Szabadka). Már szinte otthon érzem magam a Vajdaságban. :-) Kemény két szót sikerült is megtanulnom szerbül, azt, hogy hvala - köszönöm, meg azt, hogy izlaz - kijárat. A lényeg, hogy minden alkalommal sikerrel jártunk, pont ahogy elterveztük. Sőt, még túl is teljesítették a kutyák a tervet. Most jut eszembe, hogy Maddox-ról még nem is beszéltem. Picit később visszakanyarodok... (Vissza a gyökerekhez II.)

Ivy az utazások során nagyon jól érezte magát. Belejött az utazgatásba, hogy megy ide-oda a világban. Vannak más collie barátai akikkel rendszeresen találkozik, és mindig nagyon örül nekik. 

Most össze-vissza bedobálok pár képet....

Első és második szerbiai kiruccanásunk alatt is találkoztunk Manóval (Agent Provocateur Fleur Allure), Ivy féltestvérével. Itt éppen jól megérdemel sziesztáját tölti, miután végzett a ringben. Győztes osztályban nyert, így egy újabb champion címmel lett gazdagabb. Gratulálunk kicsi Manó! :-)

A második szerb kiállítás Kulán (igen ez a neve, nem ér nevetni :-) Az egész területen rengeteg víz volt, patakok, tavacskák, amik között ilyen kis fahidakon kellett közlekedni. Itt éppen Ivy suhan át az egyiken.

Egy panoráma kép Kula kiállítás területéről

Volt ott egy kívánság kút is. Valaki egy fát kívánt (bele is nőtt a kútba), valaki egy használt zsepit (az is volt benne :-), és valaki egy colliet :-D Így került Mira a kút kávájára.

Hazafelé megálltunk egy kis pihire valamelyik sMOL kútnál, és eddig nem tapasztalt kutyás élményben volt részünk. A kutyákat kicsit elengedtük a MOL kutyafuttatóban a benzinkútnál. Hát ez zseniális találmány kérem! Legyen minél több!

Ivy kis barátaival, Mirával és Sam-mel élvezi a sMOL kútat :-)

Ivy nagyon megszerette a kiállításokat és szépen is teljesít. Mindkét alkalommal osztályt nyert és fajtagyőztes is lett. A BIS-t nem vártuk meg. 

Szerintem azért érzi ilyenkor jól magát, mert akkor csak ő van velem, róla szól a nap. Mindenhova együtt megyünk, nagyokat sétálunk, készülődünk, együtt ülünk be ide-oda, játszhat a benzinkúton, és más kutyákat is megismerhet. Bárhova indulok mostanában, Ivy már ott is van a kapuban és tartja a fejét, hogy tegyem rá a nyakörvet, meg a pórázt. Mindegy neki hova megyünk, csak együtt legyünk. Ma is jött velem egy nagy túrára, úgyhogy most boldogan pihizik. Úgy imádom, meg kell zabálni :-)

Vissza a gyökerekhez

Mondtam én, hogy sűrű hónap ez a május. Egyrészt mindig ilyenkor van a legtöbb kiállítás, másrészt mert... na ezt majd később.

A blogot tulajdonképpen azért kezdtem el magamnak vezetni, hogy feljegyezzem a kölykökkel kapcsolatos dolgokat. Hogy el ne felejtsem, hogy bizonyos esetekben mit kell csinálni, vagy pl. mi a pontos összetétele a tápváltós koktélnak. Azután azért raktam még fel ezt-azt. Azt már régóta tervezem, hogy leírom melyik kutyám, hogy került hozzám, de valahogy sosem jutok el odáig. Szóval blogolásból kettes.. 

Most azért kicsit visszakanyarodnék. 

Winnie kutyám 2008 augusztusában került hozzám a Silver Dream kennelből. Rajta nem is gondolkodtam sokat. Akkor már velem volt Sophie, és amikor végre sikerült kertes házba költöznöm, mindenképpen akartam mellé egy társat. Bár én még egy merlét szerettem volna (ó az a fránya csillapíthatatlan merle mániám), de kis nyomásra tricolor lett, amit nem bántam meg. Szóval éldegéltünk a két lánnyal csendesen. Néha pár kiállítás, de semmi fakszni. Azután Sophie megbetegedett és tudtam, hogy már nem lesz velünk sokáig. Amúgy is szerettem volna még egy merle szukát, de akkor már biztos voltam benne. Nem akartam, hogy Win egyedül maradjon. Hát elterveztem, hogyan s honnan legyen merle szukám, végül egy tricolor kan lett belőle. Ezt szerintem sok collies ismeri. Annyira beleszerettem a kiskutyába, hogy mindenképpen őt akartam. 

Az első kép amit láttam Fleshről (3.5 hónapos)

Kb. 5 hónaposan került hozzám 3. kutyaként. Winnievel már az első perctől megtalálták a hangot, látszott, hogy nagyon szimpatikusak egymásnak. Azután szegény Sophiem elment és ők itt maradtak ketten. Winnie akkor tüzelt, ezért Flesht elvittem 2 hétre, hogy ne kelljen külön zárogatni őket. Winnie akkor teljes apátiába zuhant, hogy egyedül maradt. Amikor Flesh visszatért olyan örömöt láttam Winnien, mint azelőtt soha. A két kutya borzasztóan elkezdett kötődni egymáshoz. Amikor Win tüzelt, Flesht alig lehetett távol tartani tőle. Egész nap csak vonyított, és fel-alá járkált. 

Flesh 1.5 évesen

majd 3 évesen

Terveztem, hogy szeretnék majd tőlük egy almot, de mindig halogattam. Azután sokat gondolkodtam és úgy döntöttem nem várok tovább, mert ez lesz az utolsó lehetőség mielőtt Win nyugdíjba megy. Előre alaposan elterveztem mindent, mentünk progeszteron-szint mérésre, mindent ahogy kell, de az eredmény elkeserítő volt. Az orvos azt mondta, hogy nagy valószínűség szerint Winnek nincsen már peteérése. Az is furcsa volt, hogy a kanok nem jeleznek. Pedig ha egy szuka időben van, azt egyértelműen a tudtomra adják. Fejhangon visítanak, rendszeresen produkálnak farkasüvöltést, folyamatosan ömlik a nyáluk, és nem hajlandóak enni. Rendesen le is szoktak fogyni ilyenkor, mert bármit teszek eléjük nem érdekli őket. Ez alkalommal ez elmaradt, s miután az orvos is megerősítette, hogy nincs időben, már nem reménykedtem. Hiába engedtem őket össze (már Flesht és Wint) Flesh szemernyi érdeklődést sem mutatott a iránta. 

Azután egyik este arra lettem figyelmes, hogy Flesh iszonyat vonyításba kezd és eltolja a kaját, ezért ismét összeengedtem őket. Na akkor már volt érdeklődés rendesen, hogy finoman fogalmazzak. Nem akartam már elcipelni Wint még egy vérvételre, ezért úgy döntöttem teljesen a természetre bízom a dolgot. Nem méregetek, nem készülök, nem segítek nekik semmiben. Csak a lehetőséget adtam meg. Hát azt az örömöt nem tudom leírni ami a két kutya arcán volt. Mintha egy régóta várt románc teljesedett volna be. Úgy össze voltak cuppanva, mint két mágnes. Olyan boldogok voltak, hogy úgy voltam vele, ha nem is lesz kölyök belőle, akkor is megérte. Kb. 3 napig ment a "párna-csata", persze időnként muszáj volt külön tenni őket, mert egy percet sem akartak pihenni és már láttam, hogy alig állnak a lábukon. Főleg szegény Win aki egész nap Flesh-el a hátán közlekedett. Pár nap után hirtelen vége lett a nagy l'amournak, de Flesh akkor sem hagyta magára Wint egy percre sem. Hulla fáradtan pihentek összebújva. Zoli már akkor mondta, hogy szerinte ez sikerült (mert boszorkány :-). Én viszont nagyon bizonytalan voltam. Meg babonás is vagyok ilyen dolgokban. Semmit sem merek elkiabálni amíg nem biztos. Figyeltem Wint, de semmit sem láttam rajta. Azután tegnap simogattam a pocakját, és mintha egy fickándozó kis delfint éreztem volna. A babák mindig etetés után aktívak, így rögtön arra gondoltam, de kellett a megerősítés. Ezért még este felhívtam egy időpontért az ultrahangos orvost, aki természetesen totál be volt táblázva a következő hetekre, de hála az égnek volt olyan aranyos, hogy adott reggelre egy soron kívüli időpontot. Summa summárom: a doki 4 babát talált Winnie-ben. Persze még most is előfordulhat, hogy felszívódnak a picik, de remélem nem így lesz. Még szerencse, hogy azt mondták nincs peteérése... mi lett volna ha van? :-) Win most kint napozik Fleshivel együtt. Én meg csak várok.... Június közepéig. Kb. akkor érkezik a kéményseprő brigád. Hajrá kisbabák!