Kincsem tuti plusz Mütyivel

Petit expozíció:

Aki ismer tudja, hogy néhanapján megfordulok a Lovin. Évi két alkalommal biztos. A lóverseny már régóta vonzott, asszem a Familia Kft. Nagypapája volt az, aki nagyon felkeltette az érdeklődésem a Lovi iránt. Olyan izginek hagzott ahogy beszélt róla. Kb. 12 éves korom óta vágytam ki. Végül akkor léptem először a Kincsem Parkba amikor kutyakiállítást rendeztek. Már lövésem sincs mikor volt, de jó pár éve az tuti. Mondjuk kiállítási helyszínnek nem mindig volt a legjobb, főleg egyszer, amikor a bírálatok alatt a ringektől pár méterre lovasbemutatót tartottak sok lóval és karikás ostorral, mint egyfajta rögtönzött karakterteszt. Ettől függetlenül ámulva figyeltem a Lovit, és nagyon vágytam vissza. Azután amikor meghallottam, hogy az év egyik nagy gasztro-eseményének helyszíne a Kincsem, és össze is kötik lóversenyek éjszakájával, ráadásul agárfutamok is lesznek, hát tudtam, hogy ott a helyem. Ez a rendezvény évi két alkalommal van, 3 napos. Miután elég közel lakom a Parkhoz, van, hogy ez idő alatt többször is kimegyek. A péntek mindig tuti, mert agarak csak pénteken vannak.

A rendezvény nagyon állat és gyerekbarát. Ettől függetlenül még sosem vittem ki kutyát, mert ha gáz kimondani, ha nem, nekem szükség van az életemben kutyamentes térre. Rengeteget vagyok a kutyákkal, nagyon sok időm lekötik. Ha nem közvetlen velük foglalkozom, sokszor akkor is kutyázok. Írok róluk, collies honlapot szerkesztek, más tenyésztőkkel beszéljük meg az aktualitásokat, vagy bármit, szóval kutyázás 0-24-ben. Muszáj néha kiszakadni kicsit. Na ezért megyek olyan helyre, ahol semmi más nincs, csak lovak és kutyák. Anyááám, ez most esett le. Basszus frankón 0-24-ben kutyázok. Na jó azért néha nem. A Sziget Fesztivál és a hasonló rendezvények az szigorúan tabu a kutyáimnak, soha nem vinném ki őket, pedig tudom, hogy simán lehet. Ott olyan por van, olyan zaj, hogy úgy gondolom az nagyon egészségtelen lenne rájuk nézve. Egy nagyobb bármilyen fesztivál után fél napig fújja az ember az orrából a fekete port, mit tenne ugyanaz a kutya hiperérzékeny orrával 1 méterrel lejjebb. Na mindegy nagyon elkanyarodtam, de nem az a lényeg. J Szóval kutyával még nem voltam a Kincsemben, az nekem pihenőidő. Barátokkal lenni, kóstolgatni ezt-azt, iszogatni, fogadni, és a hajamat tépve ordítani a pálya széléről az utolsó hajránál. Erről szól a Lovi. Ha kutyával vagyok rá kell figyelnem, nem engedhetem el úgy magam. Most viszont úgy alakult, hogy mire pénteken elindultunk a kasszák felé, hogy felvegyük a nyereményt, kiderült, hogy már bezárt. Ezért megbeszéltük, hogy a szelvényeket elteszem én, és majd visszaszaladok valamelyik nap vele. Azután eszembe jutott, hogy a kis Müttyerrel terveztem némi intenzívebb szocializációs sétát, így gondoltam kicügölöm magammal beváltani a nyereményt, meg venni valamit a Smokey Monkies-nál, ha már ott vagyunk.  

Tudtam, hogy hétvégén mindig nagy tömeg van kint, - ezért is szeretem a pénteket, az jóval lájtosabb – eszméletlen, baromi messze tudtam csak leparkolni, konkrétan vagy 2 km-re, a Hungexpo B pavilonja mögött még jóval. Ahogy sétáltunk befele a rendezvényre, elhaladtunk az ominózus B pavilon mellett, ahol méhecskés-beporzós lefinomított formában elmeséltem Mütyinek fogantatása pillanatát. Egyébként ez volt az első alkalom, hogy az anyja nélkül jött el velem progira, általában együtt viszem őket. Most viszont feltétlenül szükség volt arra, hogy megnézzem, vajon Mütyi hogyan viselkedik egy ilyen helyen az anyja nélkül. Meg egyébként is… le kell szakadni néha a mamától, muszáj. Már bőven elég idős hozzá. A lényeg, hogy alig egy hetünk maradt az első kiállítás előtt amire beneveztem Müttyert, és ok, hogy gyakorlok vele meg minden, de kellenek a zavaró tényezők, kell a zaj, az idegen hely meg minden. Hát jelentem a világ legjobb szocializációs helyszínét találtam meg, ami a kiállítási kutyák felkészítését illeti. A kiállítási környezetet ugyanis nagyon nehéz mesterséges körülmények között előállítani, pedig amikor ringdresszúrázzuk a kutyákat az a cél, hogy felkészítsük őket arra, ami a kiállításon rájuk vár. Az, hogy egy kutya pacekra megáll otthon a konyhában jutifalatért, édeskevés. Ugyanezt megcsinálni egy visszhangos csarnokban több ezer ember és kutya között, úgy, hogy a hangszóróból ordít a szöveg meg a zene (jut eszembe mi francért kell nekem állandóan extra hangosan Celine Diont hallgatni majd az összes kiállításon? kivagyok tőle…), és terjeng a szárított pacal-szag, na az teljesen más. 

A Food Truck Show ebből a szempontból szuper hely. Rengeteg az ember, rengeteg a kutya, a lovak ugye adottak jó nagy mennyiségben, lovas rendőrök is a területen meg minden. Utcai zenészek, artisták, táncosok, és egyéb előadók színesítik az eseményt. Ja meg ugye a hangszórók is folyton szólnak ezerrel, zene, a konferanszié aki folyamatosan tudósít arról, hogy éppen mi történik a pályán. Nem beszélve arról, ha futam közben odaállunk a lelátóhoz, és a véghajránál mindenki ordít mint a sakál, pusztítóan hangos, dübörög az egész tribün (Mütyit telibe beleállítottam a közepébe). Óriási húsfüstölők vannak minden beugróban, mindenhonnan étel-illat árad, szóval mondhatni van elég inger a kutyáknak. Ráadásul vannak jó kis füves szabad kis területek, ahol kényelmesen lehet gyakorolni is akár. Mászkálás közben pedig nagyjából 4 méterenként meg akarja valaki simogatni a kutyát, tehát ebből a szempontból is hasznos. Nekem különösen azért, mert napi szinten az enyémek nem találkoznak gyerekekkel, így őszintén hálás vagyok minden gyerekes szülőnek, aki odaengedi a gyerekét a kutyához. Muszáj, hogy ezt is megszokja, kell nekik a gyerekek közelsége. Mütyi eszméletlenül élvezte ahogy az apró kezükkel simizgették, olyan édesen tartotta oda a kis pofiját nekik, hihetetlen büszke voltam rá. Nagyon gyerek-barát kutya.

Ha egy kisgyerek elkezd simizni....

...a többi is megkívánja, még a legkisebbek is...

...Müttyer pedig türelmesen ül, míg a kisfiú simi-engedélyért folyamodik...

.... de utána mehet a tapi ezerrel...

Megmondom őszintén, kicsit féltem így bevágni őt a mélyvízbe, ami tudom, hogy nem jó, meg ott a póráz köztünk, mint köldökzsinór, amin keresztül érzi a kutya minden rezdülésem, meg minden, de fogalmam se volt Mütyi, hogy fog reagálni egy ilyen helyre. Jó volt, hogy Anyu velünk jött és közben elterelte a figyelmemet. Azután kb. 2 perc volt, hogy megnyugodjak, amikor láttam, hogy Müttyer állati izgatottan farokcsóválva veti bele magát a tömegbe totál lelazultam. Rengetegen akarták simizni, én ilyenkor mindenkinek meg is köszönöm, mert ez nagyon fontos. Legyen csak bizalma az emberek felé. Mütyinek elmondtam, hogy főleg ha gyerek jön, nincs ugrálás, mert akkor simi vége. Amikor több kisgyerek egyszerre elkezdte simogatni, ő meg, a legnagyobb lelki nyugalommal ült középen és csak élvezte a helyzetet, és közben gyakran rám nézett, hogy ugye jó így, hogy jól csinálja –e, hát ott frankón elsírtam magam. Olyan tündér volt, olyan végtelenül jó kiskutya, okos, figyelmes. Nem hibátlan persze, és mindig fennáll a veszélye annak, hogy elkapatom, mert túl cuki én meg túlságosan szeretem, de akkor is. Végig nyugodt volt, boldogan szedte a kis lábait, minden pillanatot kiélvezett. Rengeteg kutyával is megismerkedett, versenyagarakkal egyelőre sajnos nem, de ha végre egyszer sikerül kijutnom egy kis coursing-re, akkor ráeresztem az agarakat tuti. (Ilyenkor mindig eszembe jut, hogyha nem colliet tartanék, akkor tuti agaram lenne, rettenetesen szerelmes vagyok beléjük, angol agár kell, szuka, fekete, fehér lábvégekkel és mellénykével, mégis legyen benne valami collie J … úúú meg egy fáraó kutya is kell… na jó megint elkalandoztam)

Szóval nagyon büszke voltam a kis Müttyerre, olyan jól viselkedett. Ha ma 100 ember nem simogatta meg, akkor egy sem. Mindenki odavolt a puha kis popperjától. Előtte persze szépen kifésültem, hogy csinos legyen a Lovin.

A végére rettenetesen kifáradt csóri, pedig nem voltunk kint túl sokáig. Viszont a rengeteg élmény, meg minden totál kiszívta. Mikor beálltam sorba az egyik trucknál, lefeküdt és majdnem el is aludt. A kocsiba hazafelé matt csönd volt, tuti végig szunyált. Itthon még egy kicsit húzta a gumi-kolbit az anyjával, meg letolt egy kis csirkelábat, nyakat, combfilét, meg szívet, azóta meg durmol. Asszem végre sikerült totálisan kifárasztani, ami nála nem egyszerű. A mai napnak egyébként még egy nagy tanulsága volt – amellett, hogy a Kincsem extrém jó szoci helyszín – rájöttem, hogyha előbb „lesszizem” le a kutyám, mint az aki odajön, akkor kevésbé idegesít. Milyen fajta? Lassie. És ennyi, megkíméltem magam mindentől. Illetve azt hittem, mert elfelejtettem, hogy akkor jön, a „de miért ilyen a színe? a Lassie nem ilyen”. Ez a merle szín mindenkinek nagy talány aki még nem találkozott vele, általában azt hiszik őszül, kivéve ha a szeme is kék mert akkor husky és kész, nincs apelláta.

Mütyi lepihent amíg mi sorba álltunk, és csak kamillázott

Ez a benti sátoros padlózat egyébként szintén jó, mert össze-vissza billegnek az elemek, végighurcoltam rajta a kutyát párszor, nem igazán érdekelte, jött szépen.

Még mielőtt így bevágta magát békába.

A kis Kincsem Tuti élménysorozat egyébként most nagyon rám-fért. Egy honlapon dolgozok éppen és olyan szinten pörget, hogy egyszerűen nem bírok leállni. Kivételesen nem saját magamnak, hanem másnak szerkesztek, egy elég nagy collie kennel honlapját csinálom. Eszméletlen izgalmas, imádom minden pillanatát. Ilyenkor viszont képes vagyok arra, hogy addig dolgozzak rajta, míg le nem fordulok a székről. Már nem érzi a kezem az egeret, de még feltolok pár képet, hogy lássam milyen lesz az a rész egyben. Annyira izgi, végre minden olyat megtudok erről a tenyészetről ami régóta érdekelt, mindent fel is tolok amit csak lehet. Mert ez olyan dolog, mint a főzőműsorok. Nem mindig mond el az illető minden lépést, nem minden részletet árul el abból ami érdekelné a közönséget. Ezt persze nem szánt szándékkal teszi az illető, hanem azért, mert neki ez természetes, annyira alap, hogy nem is érdemes kiemelni. Pedig hogyne lenne érdekes. A nagy tenyészetekről sokszor azért nem tudnak meg alap infókat, mert azokat annyira evidensen tartják, hogy amúgy kit érdekelne. Hát engem nagyon, és szerintem sokakat akik lelkesednek a fajtáért. Én mindent tudni akarok. Főleg az érdekességeket, a történeteket, és a ’régen hogyan volt’ sztorikat. Meg dokumentumokat is akarok látni, akarom érezni a régi törzskönyvek szagát. Éppen ezért úgy döntöttem – a tenyésztővel egyeztetve – hogy kitörlöm azt a basic kennel-történetet ami eredetileg az oldalon lett volna, és valami egészen mást teszek a helyére. Egy olyan típusú kennel-történetet, amilyet már régóta szerettem volna olvasni. Róla és másokról is. Akarom tudni e kezdeteket, a részleteket, az emberi oldalát megismerni az egésznek. És mindeközben olyan dokumentumok kerülnek a kezembe, olyan információkat hallok, hogy megbolondulok az izgalomtól és képtelen vagyok kikapcsolni az agyam, hogy valami mással foglalkozzak. Ez az egész azért is nagyon jó, mert a skocis oldal miatt szeretném feldolgozni ugye a magyar collie tenyésztés történetét. Ennek a tenyészetnek a teljes történeti ízekre szedése, majd újrarendezése a lehető legélvezhetőbb, legolvasmányosabb formában, állati jó kiinduló pont, hogy lássam pontosan milyen infókra van szükségem, hogy lehet rendet rakni ebben a tömérdek információban. Ha ez az anyag akkorára duzzad, hogy esetleg túlmutat egy weboldalon (mármint gondolok itt a teljes magyar fajtatörténetre), akkor lehet megírom könyv formájában. Nem valószínű, hogy találok hozzá kiadót, de nem érdekel. Akkor is megírom és akkor is megpróbálom.

UI: Müttyernek a mai teljesítményéért beírtam az ellenőrzőjébe egy ötöst. Csillagosat. Nagyon ügyes kiskutya volt.

Mütyi figyeli a lovak bemutatását a futam előtt...

Utána megnézett egy utcai zsonglőr produkciót, na az teljesen lenyűgözte.

Utána belekukkantott egy breakdance előadásba, pont a hangfal mellé állt meg, ahol üvöltött a zene, és közben beszéltek a mikrofonba. 

A gyerekeknek berendezett kis paraszt-udvarban felfedezett két ejtőző birkát a póni mellett, hát nagyon érdekelték a patások, rögtön rájukszagolt...

Sőt szinte tolakodón bedugta a fejét és megburgálta az egyik birkát. Muszáj lesz elvinnem terelni, nincs mese...

Müttyer

Most nézem, hogy eltelt vagy másfél hónap, mióta utoljára írtam. Hát az igazság az, hogy rég nem volt ilyen bazijó nyaram, nem volt kedvem a szobában ülni. A pusztulat melegben kiállításra se volt kedvem menni. Másképp kutyázni viszont igen. 

Bence az utóbbi hetekben többször volt nálam, mindenki teljesen megújult, minden oltás, féregható, Bravecto, s miegyéb beadatott minden kutyuskának. Azon kívül, hogy Maddox lábfájása kiújult, megúsztuk a nyarat durvább dolgok nélkül (ritka alkalom). Azóta Maddox-nak talált Bence egy hatásos tartós fájdalomcsillapító gyógyszert, így már sokat javult. (Fél éves Trocoxil kúra: először 1 tabi, 2 hét múlva még 1 és utána fél évig havonta 1). Ennek ellenére, miután a meleg kifejezetten rosszat tesz a lábának, mozgatni meg nem nagyon szabad, ezért a nyarat főleg a hűvös lakásban töltötte. Néha annyira kivinném futni, hogy dobáljak neki, meg minden, de tudom, hogy csak ártok neki. Azért is kellett valami azonnali kezelés, mert csóri egyik napról a másikra rá se bírt állni a sérült szalagos lábára. Úgy felnyalta a lábfejét, hogy azt hittem toklász van benne, vagy valami, ki is sebesedett, de semmi sem volt ott, egyszerűen csak fáj neki és nyalogatta non-stop. Úgyhogy bármennyire is sajnálom, és tudom, hogy majd megveszik egy kis labdázásért, mostanában tuti nem lehet, végre megint rendesen jár, alig sántít, nem kockáztatok. Most csak sok pihi és simi mehet neki. 

Azt hiszem most kezdem látni a kutyáimon, hogy mennyire öregszenek, már a 3 idősebb. Főleg Win. Eddig szinte semmit sem változott, de így a 11. életévébe lépve, már tényleg nem mondható fiatalnak, sőt... Bár őszülni még mindig alig őszül, de a mozgás már nehezebben megy, főleg a felállás egy hosszabb fekvés után, látom, hogy lassabb, nehézkesebb. Ő is sokat volt bent a nyáron. Sétálni már nem annyira szeret, viszont velem bent héderelni a hűvösben, meg egész nap aludni annál inkább. Nem akarok nála erőltetni semmit, pláne kánikulában, azt csinálja amihez kedve van. Azt akarom, hogy tényleg nagyon kényelmes nyugdíjas évei legyenek, hiszen annyi mindent tett értem. Ja azt el is felejtettem, hogy azért vele is volt egy kis állatorvosi kalandom. Lenyírattam a hasát, miután földig érő bolyhos szőr nőtt rá, amit képtelenség rendben tartani, viszont telemegy mindenféle növényi fragmentummal (Ugye milyen szép szó? Bencétől tanultam. :-D ), főleg toklásszal ugye. A lényeg, hogy lenyírták a pocót, majd kiderült, hogy van valami fekete izé (pár mili átmérőjű puklis kis folt) a hasán. Bence megnézette egy onkológussal, mert azt mondta lehet ez melanoma. Még szerencse, hogy lenyírattam, különben a büdös életbe nem veszem észre ebben a pusztítóan nagy szőrben ami az ivartalanítás óta nőtt rá. Ja, és még szerencse, hogy az ivartalan kutya állítólag nem vedlik. A fenéket nem. Óriási szőrtömeg van rajta, és folyamatosan vedlik. Na mindegy, vissza a majdnem rákos incidenshez. A puklit kimetszették és szövettanra küldték. Hála az égnek semmi kóros, csak valami jóindulatú vérgyülemke volt. Nem rák. Ehhez persze altatni kellett, és ha már altatva volt, mindent megcsináltattam rajta. Kapott egy teljes generált. Fogkő meg minden. Egyébként bazi szívós az öreglány, remélem még elél pár évig.

Visszatérve... megindult Müttyer szocializációs tréningje. Ja, mert közben a kis Sushi... olyan kis mütyürke volt, hogy, bár egy ideig ingadoztam a Prüntyi és a Mütyi között, végül Müttyer lett. Na jó nem hivatalosan Mütyi, csak úgy otthon. Szóval Mütyike nyúlik mint a vöcsök, zabálja ezerrel a nyers és nem nyers (táp, konzerv) kosztot is, közben meg folyamatos tanulási fázisban van. Az anyja rengeteg mindenre tanítja, elég sok feladatot levesz a vállamról. Már szinte teljesen szobatiszta is a kis Müttyer, elég hamar megtanulta. Csak a nappali szőnyege kísérti még néha, utána meg az én hangom, ahogy ordítok, hogy "Neeeee, a szőnyegre neeee!". Egy csomó dolgot nem is neki tanítok meg, hanem megkérem az anyját, hogy csinálja meg a feladatot, Mütyi meg mindenben utánozza. Persze azért van vele meló bőven, főleg, hogy letörjem a szarvát, mert kezd irtó nagy pofája lenni, közben meg annyira cuki, hogy megzabálom. Egyébiránt a nagyanyja sem semmi ugatásban, az anyja is ugat ha kell ha nem, de Mütyi hiper-ugatós, így erről sürgősen le kell szoktatni. Amikor a kaját csinálom akkor is non-stop ugat, ezért addig nem kapja meg, míg nem kussol el masszívan legalább egy percre. Ha csöndben van, és a szemembe néz, akkor kapja a kaját. Fésülgetem is sokat, azt eléggé csipázza, miután rengeteg simivel és puszival kötöm össze. Asztalon és földön is nyüstölöm, szokja csak a kis collie teste. De a legfontosabb most a séta.

A szocializációs sétákhoz megvannak a kedvenc helyeim, ezeket ingermennyiségi sorrendben igyekszem beiktatni a kiskutya életébe. Nem akarom csórit rögtön azzal sokkolni, hogy a kert biztonsága után bevágom az Oktogonra, de hamarosan az is meglesz. 

Nagyon szeretem a kutyabarát éttermeket, kávézókat, van is pár kedvenc, sorba szépen megmutatom őket Mütyinek. Meg mindent amit szeretek. Szokja ezeket is. A békásmegyeri Duna-part, a lakótelep (Békás- és Káposztásmegyer I. és II.), a Veresegyházi Medveotthon, a belváros (Oktogon, Hősök tere, Városliget), Fóton a Botos Vendéglő, Újpesten a Charlie's Loft,  meg még egy csomó kedvenc van a programban. Pihenésnek meg egy kis Naplás tavi séta.

Azt hiszem Ivynál boldogabb kutya a világon nincsen. Már a szüléskor is madarat lehetett volna vele fogatni, ahogy nőttek a kicsik, látszott, hogy egyre jobban szereti őket, és, hogy őt tényleg megviselte amikor elvitték őket. Hogy Mütyi maradt, neki mindennél többet ér. De azt azért elmagyaráztam neki, hogy ezt nem lehet mindig, nem tudok minden alomból megtartani. Remélem megérti. Müttyert - aki épp most fürdik meg megint az itatóban - mérhetetlenül szereti, folyamatosan együtt akarnak lenni, állandóan játszanak, pusziznak, imádják egymást. Ezért is viszem néha Mütyit külön utakra, hogy azért az anyja nélkül is biztonságba érezze magát, akkor is ha "csak" én vagyok vele. Néha az az érzésem kicsit túl sokat is megenged a kölöknek, még azt is hagyja, hogy a hátán ugráljon. Mindennél jobban szereti az ő kislányát, a kis Müttyert.

Vivi és Müttyer Anyuval a békásmegyeri szocializációs túra közben megpihenve. 

Vivi, mint a fóti Botos vendéglő törzsvendége :-D 

Müttyer hűsöl a lábunknál a Botosban...

Csak a kis Müttyer-popper lóg ki az asztal alól.

Mütyi kérdéseket tett föl az étterem kínálatával kapcsolatban. Megválaszoltam, ő pedig megköszönte.

Bandázás Fóton

(sajnos a kamerán sikerült valamit elállítanom, amit azóta megoldottam, de ez a felvétel kissé homály lett, de azért...)

Extra köszönet a KANDURPHOTO-nak az alábbi fantasztikus képekért! 

Ivy, vagyis most éppen Ceruza (farok.. és nem ér kinevetni :-D ) labda-megszállott, neki mindegy mekkora laszti, csak valaki dobja, rúgja neki. Nem tudom kié volt, de örök hálám érte.

Sheltie kis-pajtással. Ha a kutyáim tarthatnának kutyát, az tuti egy sheltie lenne, annyira szeretik őket a colliek. 

Ez a nagyon kedves kisfiú előszeretettel rohangált a kutyákkal, amit ők nagyon élveztek. Müttyer kiszagolta, hogy kaja van a zsebében, és onnantól kezdve ő lett a legjobb barátja. Le nem szakadt :-) 

Ivy sem.

Spontán karakterteszt Ivy-val. Itt éppen elbújtam és magára hagytam kikötve. A kocsi mögül kukkolok titkosan, míg vele egy számára idegen ember gazsulált. 

Müttyer nagyon de nagyon megpuszilgatva. Mert mindig megérdemli :-) 

Vedlés, Kozmetika és Prüntyi

Mostanában elég sok gondolatom van a kozmetikázással kapcsolatban, főleg mert nagyon aktuális. Egyrészt mert a kiskutyák gazdái ugye minden alkalommal megkérdezik, hogy akkor most hogy is van ez pontosan. Mikor kell elkezdeni fésülgetni, mivel, hányszor, stb. Ezt nagyjából ahány embertől megkérdezzük, annyi féle választ fogunk kapni. Ez nem egy egzakt tudomány, mindenki másképp kozmetikázik. Én azt tudom elmondani, én mit hogyan csinálok.

A legfontosabb, és ami egészen biztos, hogy a colliet kozmetikázni kell. Másképp mint a legtöbb fajtát, de közel sem annyit, mint amennyit az emberek feltételeznek a küllemük láttán. Gyakran megkérdezik, hogy ugye akkor ezeket a kutyákat minden nap kell fésülgetni? Hát a minden nap enyhén szólva is túlzás. A collie szőre nem olyan mint egy finom emberi haj, vagy mint egy yorki szőre. A collie fedőszőre vastag szálú és durva. Ahogy a neve is mutatja rough, vagyis durva szőrű collie. Az aljszőr viszont puha, bolyhos, vattaszerű.

Mielőtt nagyon rátérünk a kozmira, a legfontosabb; a kutyát rendszeresen kozmetikázni kell. Élete során jó sokszor. Ezért nagyon fontos, hogy a kutya hagyja a fésülést, fürdetést. Ehhez pedig korán hozzá kell szoktatni. Már egész apróként el kell kezdeni fésülgetni, lehetőleg asztalon, csak napi pár percet, csak annyit, hogy szokja. Kényelmesen legyen póz a kutyának, és finoman fésülgessük, hogy ne karcoljuk fel a kis bőrét. A lényeg, hogy szokja. Nem kell, hogy szeresse, valószínűleg ellen is fog állni, de ezt figyelmen kívül kell hagyni, mivel egyszerűen muszáj megszoknia. Legalább 2 naponta 2-3 percig fésülgessük amint hozzánk kerül a kutya. Ha kiállítási kutya lesz, az asztalt is szoknia kell, arra is rendszeresen fel kell pakolni. Nem szabad megvárni, hogy ó majd ha felnőtt lesz, mert akkor már jóval nehezebb hozzászoktatni, és egy 8 hónapos vagy 1-1,5 éves kutya már keményebben ellenáll, mint egy pici. Szóval MUSZÁJ a colliet egészen pici korától kozmetikához szoktatni!

Na de akkor mennyit kell fésülni, mi az elegendő?

Ha valaki azt akarja, hogy a kutya non-stop patika legyen, mindig top szőrben, akkor hetente egyszer nagyon alaposan kefélje át, kiemelten figyelve a könnyen csomósodó területekre, elsősorban a fül körüli részre, hónalj, stb. Az alapos átkefélés alatt nem azt értem, hogy átsimogatni kefével a szőr tetejét, hanem lépésről lépésre, centiről centire haladva át kell bontani a teljes szőrtakarót. Felhajtogatni mindenhol és tincsenként átfésülni. Vagyis szálára kell bontani a kutyát, legalább 2-3 különböző fésűvel, kefével. A kutya testfelületének minden négyzetcentijét át kell bontani egy sima fésűvel (sima tűfésű, jó a forgófogú!), és át kell kefélni egy vagy több slicker kefével. 

Én ha bontok, az egész testet átkefélem, majd jöhet a fésű, és utána megint a kefe, mondjuk én másodiknak már ovális fejű pin kefét használok, de az inkább kiállítóknak kell. Teljesen alap otthoni szettnek elég egy fésű meg egy kefe. A tappancsokat sem árt szépen körbevágni (talpon, lábujjak között is kinyírni), hogy ne legyen a kutyának nagy lelógó szőrpapucsa. Ha valaki a kutyát évente mondjuk 3 max. 4 alkalommal megfürdeti, hetente egyszer így átbontja, akkor mindig csitti-fitti lesz a kutya. Persze extrém szennyeződésnél (bogáncsba, ürülékbe fetrengés pl.), és vedlésnél be kell iktatni pár extra kozmit, de ennyi. Egy teljes és alapos szálára bontás kb. 2-3 óra, attól függően mennyi szőre van a kutyának, de egy brutálabb szőrtakaróval rendelkező, vedlésben lévő kutya teljes kibontása akár 5-6 óra is lehet.

Én egyébként azt gondolom, hogy akkor is rendben lesz a kutya szőre, ha csak 2-3 hetente van átbontva, nem feltétlenül szükséges a heti bontás. Valamint évi 2 fürdés is elegendő. (Kiállítási kutyákra nem vonatkozik, ott jóval több kozmetika lehet szükséges.) Teljesen mindegy, hogy mi bontogatjuk otthon, vagy kozmetikus csinálja, akkor is fontos, hogy a kutya hozzá legyen szoktatva a kozmetikához. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni!

...További fésűk a ZANNI kínálatából...

(Javasolt: IDEAL, STAR és Fanyelű fésűk)

...További Slicker kefék a ZANNI kínálatából...

(Javasolt: LAWRENCE,  #1ALL SYSTEMS )

Különböző testrészekhez érdemes különböző méretű keféket, fésűket használni (pl. fülhöz, hajlatokhoz kisebbeket), de alapvetően ez a két típus kell. 

Megjegyzés 1. : Egy bárhol kapható olcsó slicker kefe arra is tökéletes, hogy a szőnyegekből kiszedjük a collie szőrét. Ahogy a kutyáról is tökéletesen leszedi, úgy a szőnyegből is kihúzza a szőrt. Persze egy 2 millás perzsa szőnyegen nem biztos, hogy a legjobb ötlet átmenni vele, de én itthon a 10 ezer forintos ikeáson gond nélkül áttolom, és tádám... mintha új lenne.

Megjegyzés 2. : Tapasztalat; az agyonreklámozott aljszőrkiszedők, mint pl. a Furminator, nem jó a collie szőrének! Nagyon durván beleszakít a fedőszőrbe is, beakad, húzza a szőrt. Ilyen hosszú szőrű kutyának az ilyen fésűk nem jók! Drága, felesleges és több kár okoz mint hasznot. 

Ja, és: kölyökkutyára még lehetőleg ne nagyon használjunk kemikáliákat, őket simán csak fésülgessük (ha fürdetjük csak gyógy, extra kímélő, vagy kifejezetten kölyök samponnal). De a felnőtt kutya szőrét csak nedvesen, hogy ne törjön meg! Ezt most nem is részletezem, mivel már írtam róla korábban. 

Szóval a kozmi egyrészt az új gazdik miatt aktuális, másrészt meg azért, mert magam is végigtolom most a brigádot. Ivy embertelenül levedlett, ahogy az szülés után lenni szokott. Kb. 2 centinként van rajta egy szőrszál. Aljszőre 0, még a fedőszőr egy része is kihullott. Úgy hullajtotta a szőrét, hogy azon csak egy jó alapos fürdetés és blasterozás segíthet. Ezért alaposan meg lett fürdetve, utána pedig minden még bent maradt, de már gyenge lábakon álló szőrt kiszedtünk belőle. Olyan lett mint egy ceruza, de tiszta és rendezett. Azután Maddox is átesett egy teljes nagy kozmin, úgyhogy most már kifürdetve, szálára bontva csillog-villog. Flesh úgyszintén, már csak Winnie van hátra, meg lehet lecsutakolom Sushit is majd. (Aki egyébként időközben átkeresztelődött Prüntyire, meg néha Mütyűrre.) Fésüléshez most kipróbáltam a Chris Christensen Show Off pumpás cuccát. Nem volt rossz. Mondjuk elvileg arra van ez az instant szőrtisztító, hogy a brutálabb szennyeződéseket is eltávolítsa fürdetés nélkül, én most simán előkészítőnek használtam.

Ivy frissen fürdetve szülés után kb. 3 hónappal

...by Faber-Castell

A fiúk fürdetés után. Maddox... "kérlek ezt soha többé ne tedd velem, és most várom a kárpótlást" tekintete

... még várom.... (gondolá az öveges tekintetű szellemcollie)

Flesh fénylő feneke (és még alliterál is :-D )

Kissé nyűgösen, de tisztán. Kifele fleshkelődik, miközben sikerült úgy beállnia mint egy darab ..., mindegy tiszta és szálára bontott, az a lényeg :-D 

Update a vedlésről:
Kezdő colliesok gyakran aggódnak a vedlés miatt, hogy mi a normális, mikor, hogyan, mennyire vedlik egy collie. 
A collie általában évente egyszer vedlik, de akkor nagyon. Persze bármikor fésüljük át a kutyát, mindig fog belőle jönni valamennyi szőr, hiszen a kutya szőre folyamatos megújulásban van, de ez a szőrveszteség nem számottevő.
Kicsiként egészen puha vattaszerű babaszőrük van, amire szép lassan elkezd ránőni a felnőtt szőr. A matt vattaszerű babaszőrök között megjelennek az erős, fényes, egyenes felnőtt szőrszálak, és mire a kutya kb. 8 hónapos lesz, már nagyjából a teljes testét beborítja a fedőréteg. Általában olyan 1,5 éves korukig csak nő rajtuk a szőr, addig nem nagyon vedlenek. Azután viszont jellemzően megejtik az első vedlést, amikor minden aljszőr kijön, és végleg megszabadulnak a maradék babaszőrtől is. A 1,5 év körüli kutyák sokszor orbitális szőrben vannak, majd levedlik, és olyan mennyiség soha többet nem nő vissza rájuk. 

Maddox 1,5 évesen..... és 6 évesen

Beáll egy normál, könnyebben karbantartható mennyiségű felnőtt szőrzet. Ezután javarészt évente egyszer vedlenek. Az aljszőr elkezd elválni a testtől, és tincsekben elkezd hullani a kutya szőre. Ekkor érdemes 1-2 naponta átfésülni, majd meleg-vízzel alaposan megfürdetni, így lerövidül a vedlés, és a környezet se lesz annyira szőrös. Ha a vedlett szőr túl sokáig marad a kutyán, és meleg-párás az idő a sok csapadéktól, akkor a bőr elkezd irritálódni és hot spot-ok jelennek meg a kutyán. Szóval ki kell szedni a vedlett szőrt, és a legjobban fürdetéssel lehet. Vedléskor jellemzően a teljes aljszőrüktől megszabadulnak, a kutya a felére, harmadára mehet össze,  akár a bőrét is érezni, látni lehet. Még a fedőszőrből is hullatnak valamennyit. És, hogy mikor normális a vedlés? Nincs konkrét időpont, vagy hónap, hogy jellemzően ekkor vagy akkor kezdenek vedleni. Általában ha hirtelen megemelkedik a hőmérséklet, sok kutyánál beindul a vedlés. Nem ritka, hogy ez január-februárban van. Simán előfordul, hogy egy februári kiállításon már több vedlőben lévő kutya van. De májustól már nagyon sanszos, ha addig nem történt meg. Júliusra általában a legtöbb kutya kopasz. A szőr több hónap alatt nő csak vissza teljesen, általában késő ősszel már elég jó szőrben vannak. 
Ettől kicsit eltér a lakásban tartott kutyák vedlése. A lakásban tartott collienak jellemzően kicsit más a szőrminősége. Valahogy finomabb, puhább a bundájuk amiatt, hogy nincsenek folyton kitéve az időjárásnak. Emiatt olyan vastag aljszőre sem szokott lenni a lakásban tartott kutyáknak, mivel ők nincsenek folyamatos hidegben. A kerti kutyák szőre még ha mondjuk be is megy az eső elől fedett részre, akkor is érintkezik a párával. Hóba meg kifejezetten szeretnek fetrengeni, és ha kertben vannak, simán lehetnek gyakrabban havasak, vizesek, fújhatja őket a szél. Emiatt a kerti kutyák szőre általában jóval vastagabb, sprődebb. A lényeg, hogy a lakásban tartott collie is fog vedleni, csak nem akkor amikor melegedni kezd az idő, hanem akkor amikor beindul a fűtési szezon. Az én kutyáim lakásban legtöbbször október környékén kezdtek el vedleni, és decemberre már alaposan megfeleződött a szőrük. De olyan szinten sose vedlettek le, mint a kerti kutyák. 
A colliesoknak ez a vedlés dolog mindig szívás kiállítási szempontból. Ha az ember egy nagy kiállításra benevez, gyakran még nem tudja akkor milyen állapotban lesz addigra a kutya szőre. Én általában ha rányomok a neten az online befizetésre, másnap elkezd hullani a szőre csomókban, de csak annak akit beneveztem. 

Maddox vedlésben, ledobva a teljes téli bundát... (nem mostani kép)

A normál éves vedlésen kívül lehet még ok extrém durva vedlésre, ez pedig a vemhesség-szoptatás. A szoptatás első pár hete után a szukából elkezd ömleni a szőr, és mire az alom eladó sorba kerül, általában egy kanyi szőr sincsen rajtuk. Azért mondom, hogy általában, mert simán láttam már olyan szukát kiállításon, aki 3-4 hónapja szült, és patent szőrkondiban volt kiállítva, szinte teljes bundában. Fogalmam sincs hogy csinálta. Nálam eddig csak ceruzák maradtak a szülés után. De olyan szinten levedlenek, hogy van, hogy a bőrük foltokban teljesen kilátszik, volt, hogy Win nyakán egy nagy tenyérnyi folton egyáltalán nem volt szőr, foltokban kopasz volt a kutya. De visszanőtt rá, sőt... ma fürdettem, pusztító nagy szőre van, lehet meg kell ismételnem egy hét múlva. 


Csóri öreg Winyót már nem lehetett felállítani a fürdetés után, mire összesöpörtem elaludt. Az öregebb kutyák már nehezebben viselik a kozmetikát. A bőrük is érzékenyebb, és fizikailag is kevesebbet bírnak. Win 10 éves múlt, egy ilyen fizikai igénybevétel után azonnal elalszik, órákig nem mozdul. 

Na visszatérve; a vedléssel nem csak az jár, hogy az aljszőr, meg némi kis fedő kihullik. A szőrnek ilyenkor gyakran elmegy a színe. A kutya kifakul, a szőr elkezd bemattulni. A tri és merle kutyák vedléskor előfordulhat, hogy kivörösödnek, bebarnulnak. Ezért jó vedléskor a kiállítási kutyáknak adni halolaj kúrát, meg egy kis pigmentálót (pl. barnamoszat kivonat), mert akkor vedlés alatt sem megy el olyan szinten a kutya színe, a visszanövő szőr pedig extrém szép színű és fényes lesz. Csodát persze nem tud tenni, de nagyon sokat javíthat. 
(Közben ad hoc eszembe jutott, hogy elég gyakran esik szó arról is, hogy a merle kutyák orra mikorra pigmentálódik be teljesen. A merle orrnak egy éves korra kell teljesen bepigmentálódnia, addig lehetnek rajta apró bőrszínű foltok, de azok folyamatosan mennek össze. Szóval nem kell aggódni, hogyha egy 5-6 hónapos merle kutya orra még apró pöttyökben pigment foltos.) 
Na ennyit a vedlésről, ha még valami eszembe jut kiegészítem...

Esküszöm egyszer megpróbálok felvenni egy teljes kozmit, lépésről lépésre, mert az lenne a legjobb. A kozmi cucc dolog nálam most azért is aktuális, mert kb. 10 éve volt, hogy felszerelkeztem mindennel, és kb. ennyi idő kellett, hogy majdnem mindenem tönkre is menjen. A kozmetikai asztalom tropa, a keféim tönkrementek, a kemikáliák mind elfogytak. Csak a blasterem tartja magát. Amúgy mindenből új kell. Pláne ha vinni akarom Prüntyit kiállítani.

Apropó Prüntyi. Prüntyi új dolgokat próbál ki. A nyers zöldség és gyümölcs fogyasztás után kipróbálta a nyers csirkét. Kirongyoltam a piacra és vettem nekik ezt-azt mivel ahogy már említettem kacérkodok a BARF etetéssel. Teljes mértékben nem hiszem át fogok téri rá, de időről-időre adok nekik nyersen ezt-azt. Imádják egyébként. Win egész csirkenyakat kapott fejjel együtt (csőr nélkül), hát meg volt bolondulva, mint tudjuk ő nagy BARF fanatik. De Ivy is egészen meg volt őrülve, úgy imádta a nyers húst, a bőröket, meg mindent. A májat meg a zúzát megfőztem nekik sima vízben. Csak a kis Mütyűr volt bizalmatlan a fura állagú csemegével. Egy darabig csak forgatta a szájában, de azután mégis bejött a buli, és ropogtatni kezdte, majd rájött, hogy ez is kaja, a kis pocóját meg imádja, így végül kedélyesen elrágcsálta a nyakat.

Jaj hát ez a kis Mütyűr egy tündér. Annyira imádom, hogy egész nap tudnám puszilgatni. Tiszta olyan mint a mamája, aki ugye a másik szívem csücske. (Ami logikai anomália, mivel csak egy csücske lehet, de ettől eltekintve... ) A kutyaovit már lebontottam, a szülős szobát visszarendeztem, úgyhogy Mütyesz most már a felnőttek életét éli. Kapja szép sorban az oltásokat, tanulgat, kapcsolatokat épít, azután lassan elhagyjuk a területet. Megyünk majd szocializálódni mindenfelé. A Medvepark, a Városliget, és a Belváros tuti program lesz, meg elviszem oviba is. Jaaaj de édes lesz Mütyi az oviban, már most imádom. :-D Mivel Mütyi valószínű fog járni kiállításokra, így a szocializációjára még nagyobb hangsúlyt fektetek. Ezért a belváros, meg a gyakorlás a Hősök terén. Ha ott tud egy kutya figyelni rám, akkor bárhol.

Mütyűr egyébként nagyon segítőkész kiskutya. Látta pl. hogy „véletlenül” betemettem a gödröt amit ásott, ezért újra kiásta, hátha csak nem vettem észre, hogy az az ő kis gödre. Amúgy tényleg nagyon cuki és állati okos kiskutya. Folyamatosan figyeli az anyját, így a leggyakrabban használt parancsokat már tudja. Ivy még mindig állati türelmes vele. Akkor is amikor már határzottan rá kéne szólni, még fut pár kört valami mással. Mütyűr pl. előszeretettel vett ki az anyja szájából bármit. Ezt pedig a felnőttnek muszáj tiltania, mert ezt egy kutya sem díjazza. De Ivy csak forgatta a fejét, meg felállt, hogy a kicsi ne férjen hozzá. Amikor viszont mindenhova utána kapott, akkor végük odacsattintott neki, de előtte láttam, hogy kb. 20 percig vajúdott rajta. Már nekem kellett szólni, hogy verjen már rá egyet, mert el fog pofátlanodni. Most fog kezdődni ugyanis az a korszak, amikor a kicsi elkezdi feszegetni a határokat, hogy mit szabad neki és mit nem. Ezért jobb az ilyen dolgokat minél előbb tisztába tenni. Én meg közbe az ő határait feszegetem. Evés közben belenyúlok a kajájába, meg ilyenek. Hála az égnek teljes nyugalomban eszik tovább. A szárazat továbbra is kapja, de néha megspékelem nyers vagy főt hússal, belsőséggel, vagy valami magas hústartalmú konzervvel. Mindent imád, nagy zabagép. Nő is mint a dudva. 

Szóval így telnek most a napok. A lakás és a kert lassan visszarendeződik a normál állapotba, ahogy Ivy is, Su pedig megkezdte a hétköznapi kiskutya életet velünk. Eszik, iszik, alszik, játszik, rendetlenkedik, és folyton tanul.

Bye-bye "B Pavilon", bye-bye Babirka!

 A kicsik kedden lesznek 11 hetesek. Most már csak Su van velem, Babirka - mint Elvis - elhagyta az épületet. Jaj kis Babír, hát úgy imádtam őt a legelső pillanattól. Igazi renitens kiskutya, a kópébbik fajtából.

Drága Babirka!

Az első voltál aki belopta magát a szívembe. Ahogy az ölembe hajtottad a pindurka kis fejed, és rögtön el is aludtál, majd ott szuszmákoltál rajtam, azt sosem felejtem el. Tündéri kiskutya vagy kívül-belül, és tudom, hogy rengeteg örömet fogsz tudni okozni, már a puszta létezéseddel. Nagyon hosszú és nagyon boldog életet kívánok neked! Nagyon szeretlek Babirka! Vigyázz magadra kicsikém és légy jó kiskutya! Már most hiányzol.

Babirka új otthonában cukiskodik

Babirkától már tegnap elbúcsúztam, meg még egy kicsit reggel. Ettől függetlenül persze, hogy megint rommá bőgtem a fejem. Hát nem bírom ki, hogy nem. Most Su és Ivy is szomorú kicsit. Amikor elmennek a kölykök, az utolsó mindig olyan kis szomorú. Nem érti hová lettek a testvérei. Hála az égnek ilyen piciként még nagyon rugalmasak, hamar túllendülnek ezen, és Su még így is nagyon szerencsés, mert itt az anyja, aki folyton nyüstöli. Pár nap és túl lesz rajta. Meg hamarosan én is.

Su és Babirka utolsó közösen elfogyasztott vacsija.  

Meg az utolsó közösen elfogyasztott répa. 

Most egy időre bezár a bazár. Nem mondom, hogy úgy érzem mintha csak pár nap telt volna el a születésük óta, mert ez nem igaz. Érzem ezt a 11 hetet, sőt volt az jóval több is. Hisz az alom élete tulajdonképpen már akkor elindult, amikor Ivy tüzelni kezdett. Amikor azt számolgattam, hogy fú de jó, kb. pont Fehovára lesz időben. De megnyugtattak, hogy tuti nem. És de. Emlékezetes kiállítás volt az biztos. Amikor Chuck távozása után ott ültünk Ivy-val a sarokban, non stop imádkoztam magamban, hogy muszáj, hogy sikerüljön, ennek az alomnak sikerülnie kell, mert ha nem tuti falnak megyek. Azután az ultrahangon frankón bőgtem (mennyit sírok te jó ég), hogy el sem hiszem, hát végre! Azután az egész szülés ahogy lement, ahogy 58. napon egyszer csak elkezdtek potyogni a babák, és sec perc alatt ide teleportált az a sok tündéri kölyök. Majd egy kicsit elvesztettem, az elég szörnyű volt... A többiek viszont baromi gyorsan felnőttek. Gyorsan megszülettek, gyorsan felnőttek, és elég gyorsan el is hagyták a házat. De itt marad nekem Su. Mint egy folytatásos tele-regény. Win betöltötte a 10-et, már visszavonultan él, és csak a vadászatnak hódol. Win lánya, Ivy, aki ereje teljében levő, ugyanakkor már igen komoly (na jó nem mindig) felnőtt kutya, az idén 5 éves lesz. Ő már nálam született. És itt van Ivy lánya, Win unokája, a kicsi Su. Ivytól még egy almot biztosan szeretnék, de az már tuti nem idén lesz, így most kicsit megpihenünk. A nyár a következő hetekben a nagy kozmetikázásról, sétákról, és Su szocializációjáról fog szólni. Medveparkba tuti megyünk. S ki tudja, még talán pár kiállítás is becsúszik még erre az évre. A legfontosabb küldetés mindenesetre 2018-ra sikeresen teljesítve. Picit elfáradtam, de ez afféle kellemes fáradtság, cseppet sem panaszkodom, hiszen ezt én választottam. Tudtam - vagy legalábbis gyanítottam - mennyi lemondással, mennyi munkával, és sokszor micsoda érzelmi hullámzással jár. Akkor is megéri, annyira szeretem.

És, hogy mit tanultam ebből az alomból? Rengeteget. Főleg azt, hogy mennyire nem tudok még mindig egy csomó mindent. Hogy a kutyázásban mindig van új a nap alatt. Hogy a gyakorlati tenyésztés mennyire más, mint bármiféle elmélet. Meg, hogy a tanulással sosem lehet leállni. Folyamatosan rengeteg új infót kell elsajátítani, miközben az embert annyi inger éri, hogy néha a feje is belesajdul. De hála az égnek vannak akik segítenek. Akik támogatnak, akik mindig mellettem vannak, és akik tanítanak, úgyhogy egy szavam se lehet…. A jövőben meg… majd meglátjuk mi lesz…

Ivy igyekszik felvidítani Su-t és Su kapható rá :-)