2018. szeptember 9., vasárnap

Kincsem tuti plusz Mütyivel


Petit expozíció:
Aki ismer tudja, hogy néhanapján megfordulok a Lovin. Évi két alkalommal biztos. A lóverseny már régóta vonzott, asszem a Familia Kft. Nagypapája volt az, aki nagyon felkeltette az érdeklődésem a Lovi iránt. Olyan izginek hagzott ahogy beszélt róla. Kb. 12 éves korom óta vágytam ki. Végül akkor léptem először a Kincsem Parkba amikor kutyakiállítást rendeztek. Már lövésem sincs mikor volt, de jó pár éve az tuti. Mondjuk kiállítási helyszínnek nem mindig volt a legjobb, főleg egyszer, amikor a bírálatok alatt a ringektől pár méterre lovasbemutatót tartottak sok lóval és karikás ostorral, mint egyfajta rögtönzött karakterteszt. Ettől függetlenül ámulva figyeltem a Lovit, és nagyon vágytam vissza. Azután amikor meghallottam, hogy az év egyik nagy gasztro-eseményének helyszíne a Kincsem, és össze is kötik lóversenyek éjszakájával, ráadásul agárfutamok is lesznek, hát tudtam, hogy ott a helyem. Ez a rendezvény évi két alkalommal van, 3 napos. Miután elég közel lakom a Parkhoz, van, hogy ez idő alatt többször is kimegyek. A péntek mindig tuti, mert agarak csak pénteken vannak.

A rendezvény nagyon állat és gyerekbarát. Ettől függetlenül még sosem vittem ki kutyát, mert ha gáz kimondani, ha nem, nekem szükség van az életemben kutyamentes térre. Rengeteget vagyok a kutyákkal, nagyon sok időm lekötik. Ha nem közvetlen velük foglalkozom, sokszor akkor is kutyázok. Írok róluk, collies honlapot szerkesztek, más tenyésztőkkel beszéljük meg az aktualitásokat, vagy bármit, szóval kutyázás 0-24-ben. Muszáj néha kiszakadni kicsit. Na ezért megyek olyan helyre, ahol semmi más nincs, csak lovak és kutyák. Anyááám, ez most esett le. Basszus frankón 0-24-ben kutyázok. Na jó azért néha nem. A Sziget Fesztivál és a hasonló rendezvények az szigorúan tabu a kutyáimnak, soha nem vinném ki őket, pedig tudom, hogy simán lehet. Ott olyan por van, olyan zaj, hogy úgy gondolom az nagyon egészségtelen lenne rájuk nézve. Egy nagyobb bármilyen fesztivál után fél napig fújja az ember az orrából a fekete port, mit tenne ugyanaz a kutya hiperérzékeny orrával 1 méterrel lejjebb. Na mindegy nagyon elkanyarodtam, de nem az a lényeg. J Szóval kutyával még nem voltam a Kincsemben, az nekem pihenőidő. Barátokkal lenni, kóstolgatni ezt-azt, iszogatni, fogadni, és a hajamat tépve ordítani a pálya széléről az utolsó hajránál. Erről szól a Lovi. Ha kutyával vagyok rá kell figyelnem, nem engedhetem el úgy magam. Most viszont úgy alakult, hogy mire pénteken elindultunk a kasszák felé, hogy felvegyük a nyereményt, kiderült, hogy már bezárt. Ezért megbeszéltük, hogy a szelvényeket elteszem én, és majd visszaszaladok valamelyik nap vele. Azután eszembe jutott, hogy a kis Müttyerrel terveztem némi intenzívebb szocializációs sétát, így gondoltam kicügölöm magammal beváltani a nyereményt, meg venni valamit a Smokey Monkies-nál, ha már ott vagyunk.  

Tudtam, hogy hétvégén mindig nagy tömeg van kint, - ezért is szeretem a pénteket, az jóval lájtosabb – eszméletlen, baromi messze tudtam csak leparkolni, konkrétan vagy 2 km-re, a Hungexpo B pavilonja mögött még jóval. Ahogy sétáltunk befele a rendezvényre, elhaladtunk az ominózus B pavilon mellett, ahol méhecskés-beporzós lefinomított formában elmeséltem Mütyinek fogantatása pillanatát. Egyébként ez volt az első alkalom, hogy az anyja nélkül jött el velem progira, általában együtt viszem őket. Most viszont feltétlenül szükség volt arra, hogy megnézzem, vajon Mütyi hogyan viselkedik egy ilyen helyen az anyja nélkül. Meg egyébként is… le kell szakadni néha a mamától, muszáj. Már bőven elég idős hozzá. A lényeg, hogy alig egy hetünk maradt az első kiállítás előtt amire beneveztem Müttyert, és ok, hogy gyakorlok vele meg minden, de kellenek a zavaró tényezők, kell a zaj, az idegen hely meg minden. Hát jelentem a világ legjobb szocializációs helyszínét találtam meg, ami a kiállítási kutyák felkészítését illeti. A kiállítási környezetet ugyanis nagyon nehéz mesterséges körülmények között előállítani, pedig amikor ringdresszúrázzuk a kutyákat az a cél, hogy felkészítsük őket arra, ami a kiállításon rájuk vár. Az, hogy egy kutya pacekra megáll otthon a konyhában jutifalatért, édeskevés. Ugyanezt megcsinálni egy visszhangos csarnokban több ezer ember és kutya között, úgy, hogy a hangszóróból ordít a szöveg meg a zene (jut eszembe mi francért kell nekem állandóan extra hangosan Celine Diont hallgatni majd az összes kiállításon? kivagyok tőle…), és terjeng a szárított pacal-szag, na az teljesen más. 

A Food Truck Show ebből a szempontból szuper hely. Rengeteg az ember, rengeteg a kutya, a lovak ugye adottak jó nagy mennyiségben, lovas rendőrök is a területen meg minden. Utcai zenészek, artisták, táncosok, és egyéb előadók színesítik az eseményt. Ja meg ugye a hangszórók is folyton szólnak ezerrel, zene, a konferanszié aki folyamatosan tudósít arról, hogy éppen mi történik a pályán. Nem beszélve arról, ha futam közben odaállunk a lelátóhoz, és a véghajránál mindenki ordít mint a sakál, pusztítóan hangos, dübörög az egész tribün (Mütyit telibe beleállítottam a közepébe). Óriási húsfüstölők vannak minden beugróban, mindenhonnan étel-illat árad, szóval mondhatni van elég inger a kutyáknak. Ráadásul vannak jó kis füves szabad kis területek, ahol kényelmesen lehet gyakorolni is akár. Mászkálás közben pedig nagyjából 4 méterenként meg akarja valaki simogatni a kutyát, tehát ebből a szempontból is hasznos. Nekem különösen azért, mert napi szinten az enyémek nem találkoznak gyerekekkel, így őszintén hálás vagyok minden gyerekes szülőnek, aki odaengedi a gyerekét a kutyához. Muszáj, hogy ezt is megszokja, kell nekik a gyerekek közelsége. Mütyi eszméletlenül élvezte ahogy az apró kezükkel simizgették, olyan édesen tartotta oda a kis pofiját nekik, hihetetlen büszke voltam rá. Nagyon gyerek-barát kutya.

Ha egy kisgyerek elkezd simizni....

...a többi is megkívánja, még a legkisebbek is...

...Müttyer pedig türelmesen ül, míg a kisfiú simi-engedélyért folyamodik...

.... de utána mehet a tapi ezerrel...



Megmondom őszintén, kicsit féltem így bevágni őt a mélyvízbe, ami tudom, hogy nem jó, meg ott a póráz köztünk, mint köldökzsinór, amin keresztül érzi a kutya minden rezdülésem, meg minden, de fogalmam se volt Mütyi, hogy fog reagálni egy ilyen helyre. Jó volt, hogy Anyu velünk jött és közben elterelte a figyelmemet. Azután kb. 2 perc volt, hogy megnyugodjak, amikor láttam, hogy Müttyer állati izgatottan farokcsóválva veti bele magát a tömegbe totál lelazultam. Rengetegen akarták simizni, én ilyenkor mindenkinek meg is köszönöm, mert ez nagyon fontos. Legyen csak bizalma az emberek felé. Mütyinek elmondtam, hogy főleg ha gyerek jön, nincs ugrálás, mert akkor simi vége. Amikor több kisgyerek egyszerre elkezdte simogatni, ő meg, a legnagyobb lelki nyugalommal ült középen és csak élvezte a helyzetet, és közben gyakran rám nézett, hogy ugye jó így, hogy jól csinálja –e, hát ott frankón elsírtam magam. Olyan tündér volt, olyan végtelenül jó kiskutya, okos, figyelmes. Nem hibátlan persze, és mindig fennáll a veszélye annak, hogy elkapatom, mert túl cuki én meg túlságosan szeretem, de akkor is. Végig nyugodt volt, boldogan szedte a kis lábait, minden pillanatot kiélvezett. Rengeteg kutyával is megismerkedett, versenyagarakkal egyelőre sajnos nem, de ha végre egyszer sikerül kijutnom egy kis coursing-re, akkor ráeresztem az agarakat tuti. (Ilyenkor mindig eszembe jut, hogyha nem colliet tartanék, akkor tuti agaram lenne, rettenetesen szerelmes vagyok beléjük, angol agár kell, szuka, fekete, fehér lábvégekkel és mellénykével, mégis legyen benne valami collie J … úúú meg egy fáraó kutya is kell… na jó megint elkalandoztam)
Szóval nagyon büszke voltam a kis Müttyerre, olyan jól viselkedett. Ha ma 100 ember nem simogatta meg, akkor egy sem. Mindenki odavolt a puha kis popperjától. Előtte persze szépen kifésültem, hogy csinos legyen a Lovin.






A végére rettenetesen kifáradt csóri, pedig nem voltunk kint túl sokáig. Viszont a rengeteg élmény, meg minden totál kiszívta. Mikor beálltam sorba az egyik trucknál, lefeküdt és majdnem el is aludt. A kocsiba hazafelé matt csönd volt, tuti végig szunyált. Itthon még egy kicsit húzta a gumi-kolbit az anyjával, meg letolt egy kis csirkelábat, nyakat, combfilét, meg szívet, azóta meg durmol. Asszem végre sikerült totálisan kifárasztani, ami nála nem egyszerű. A mai napnak egyébként még egy nagy tanulsága volt – amellett, hogy a Kincsem extrém jó szoci helyszín – rájöttem, hogyha előbb „lesszizem” le a kutyám, mint az aki odajön, akkor kevésbé idegesít. Milyen fajta? Lassie. És ennyi, megkíméltem magam mindentől. Illetve azt hittem, mert elfelejtettem, hogy akkor jön, a „de miért ilyen a színe? a Lassie nem ilyen”. Ez a merle szín mindenkinek nagy talány aki még nem találkozott vele, általában azt hiszik őszül, kivéve ha a szeme is kék mert akkor husky és kész, nincs apelláta.

Mütyi lepihent amíg mi sorba álltunk, és csak kamillázott

Ez a benti sátoros padlózat egyébként szintén jó, mert össze-vissza billegnek az elemek, végighurcoltam rajta a kutyát párszor, nem igazán érdekelte, jött szépen.

Még mielőtt így bevágta magát békába.


A kis Kincsem Tuti élménysorozat egyébként most nagyon rám-fért. Egy honlapon dolgozok éppen és olyan szinten pörget, hogy egyszerűen nem bírok leállni. Kivételesen nem saját magamnak, hanem másnak szerkesztek, egy elég nagy collie kennel honlapját csinálom. Eszméletlen izgalmas, imádom minden pillanatát. Ilyenkor viszont képes vagyok arra, hogy addig dolgozzak rajta, míg le nem fordulok a székről. Már nem érzi a kezem az egeret, de még feltolok pár képet, hogy lássam milyen lesz az a rész egyben. Annyira izgi, végre minden olyat megtudok erről a tenyészetről ami régóta érdekelt, mindent fel is tolok amit csak lehet. Mert ez olyan dolog, mint a főzőműsorok. Nem mindig mond el az illető minden lépést, nem minden részletet árul el abból ami érdekelné a közönséget. Ezt persze nem szánt szándékkal teszi az illető, hanem azért, mert neki ez természetes, annyira alap, hogy nem is érdemes kiemelni. Pedig hogyne lenne érdekes. A nagy tenyészetekről sokszor azért nem tudnak meg alap infókat, mert azokat annyira evidensen tartják, hogy amúgy kit érdekelne. Hát engem nagyon, és szerintem sokakat akik lelkesednek a fajtáért. Én mindent tudni akarok. Főleg az érdekességeket, a történeteket, és a ’régen hogyan volt’ sztorikat. Meg dokumentumokat is akarok látni, akarom érezni a régi törzskönyvek szagát. Éppen ezért úgy döntöttem – a tenyésztővel egyeztetve – hogy kitörlöm azt a basic kennel-történetet ami eredetileg az oldalon lett volna, és valami egészen mást teszek a helyére. Egy olyan típusú kennel-történetet, amilyet már régóta szerettem volna olvasni. Róla és másokról is. Akarom tudni e kezdeteket, a részleteket, az emberi oldalát megismerni az egésznek. És mindeközben olyan dokumentumok kerülnek a kezembe, olyan információkat hallok, hogy megbolondulok az izgalomtól és képtelen vagyok kikapcsolni az agyam, hogy valami mással foglalkozzak. Ez az egész azért is nagyon jó, mert a skocis oldal miatt szeretném feldolgozni ugye a magyar collie tenyésztés történetét. Ennek a tenyészetnek a teljes történeti ízekre szedése, majd újrarendezése a lehető legélvezhetőbb, legolvasmányosabb formában, állati jó kiinduló pont, hogy lássam pontosan milyen infókra van szükségem, hogy lehet rendet rakni ebben a tömérdek információban. Ha ez az anyag akkorára duzzad, hogy esetleg túlmutat egy weboldalon (mármint gondolok itt a teljes magyar fajtatörténetre), akkor lehet megírom könyv formájában. Nem valószínű, hogy találok hozzá kiadót, de nem érdekel. Akkor is megírom és akkor is megpróbálom.

UI: Müttyernek a mai teljesítményéért beírtam az ellenőrzőjébe egy ötöst. Csillagosat. Nagyon ügyes kiskutya volt.





Mütyi figyeli a lovak bemutatását a futam előtt...




Utána megnézett egy utcai zsonglőr produkciót, na az teljesen lenyűgözte.

Utána belekukkantott egy breakdance előadásba, pont a hangfal mellé állt meg, ahol üvöltött a zene, és közben beszéltek a mikrofonba. 

A gyerekeknek berendezett kis paraszt-udvarban felfedezett két ejtőző birkát a póni mellett, hát nagyon érdekelték a patások, rögtön rájukszagolt...

Sőt szinte tolakodón bedugta a fejét és megburgálta az egyik birkát. Muszáj lesz elvinnem terelni, nincs mese...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése